Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-18 / 137. (2358.) szám

•MAfi^nróLap

országok ée Szlovensokó és Ruezinsaíkó pén&in/tézebei betétállományában tükröződik vissza. A betétemelikedésfoe®. 10 év alatt

94.6% esik a történelmi országokra és 5.4% a ma szőkébb hazánkra.

Nem lehet kétséges tehát, hogy a Ceské Sflovo cikke nem a mi résziünkre Íródott. Valószínű, előkelő idegenek informálására fogják felhasználni, úgy mint sok más esetben tették. Még mindig, ma is a régi módszerek- Az igazságot nem érvényesíteni, hanem leplezni kel. A demokrácia nem az egyenlő jogok és kötelességek uralma, hanem az egyesek érdekeinek a védelme az összeség rovására. A törekvéseket csak tetszetős formába kell öltöztetni, hogy a lényeget az előkelő idegen fel ne ismerje. Jobb belátásról, a valódi demokráciának a jó erkölcs diktálta érvényesítéséről ezen politikai rendszerben senki sem beszél.

Szlovenszkó népei ma már foglalkozásra való tekintet nélkül szinte a patikusán küzdenek a megélhetésért s talán éppen ez az apátia az, amely a történelmi országok kapitalizmusát az egyenlőtlen harciban további kitartásra ösztökéli. N

A gazdasági válság pusztulással fenyegeti a Morván tuti ipar egy részét, a külföldi piacok elvesznek, a dezinduszrializált Szloven- szkó és Ruszinszkó tehát mint fogyasztőpiac az eddiginél is nagyobb jelentőséggel fog bírni. Hogy az államnak nem ez az érdeke s hogy minden meglevő érték pusztulása az egész nemzetgazdaság vesztesége, azt Prágában még ma sem tudják.

Mi pedig, Csehszlovákia magyar kisebbsége kiszolgáltatottságunkban tehetetlenül nézzük az eseményeket. Megmondjuk őszintén, bensőieg undorodunk mindattól, ami körülöttünk ennek a rendszernek jóvoltából történik. Nekünk természetünk a szőkimondás és az őszinteség. A képmutatásnak, a hazugságnak a fegyverei előttünk ismeretlenek. Amíg velünk izemben ezeket a módszereket alkalmazzák, addig lelki megbékélésről beszélni nem lehet Az olyan békejobbot, mely tőrt szorongat, nem vagyunk hajlandók elfogadni. Nem hiszünk a jó szándékokban és nem bízunk a népek testvériségét hangoztató humanista kijelentésekben, ha a gyakorlat- ezeket meghazudtolja

A kormányzat módszerei már túlságosan átlátszók és elcsépeltek. A szereposztást D túlontúl ismerjük. Vannak, akik hivatalbő' a bőkét és igazságot hirdetik, látszólag keresik a megértést az itt élő kisebbségekkel, de ezeknek hangját tulharsegja a mai rendszer te kenyerezett bérenceinek hada, amely csak addig tudja saját érdekeit érvényesíteni, amig a valódi dmokrácia szellemében az igazság,

Csehszlovákia

Prága, június 17. Az utóbbi időben ismét sok szó esett arról, hogy Magyarország ezer éves trónusát rövidesen koronás fő fogja elfoglalni. Nemcsak a magyar lapok, hanem a külföldi sajtó is nagy cikkeket közöl a magyar királykérdésről. Egyes magukat jólér- tesültnek nevező újságok úgy tudják, hogy Magyarországon a legitimista mozgalom kerekedett felül és Ottó királyfi személyében jelölik meg Szent István koronájának leendő viselőjét. Ezek a hírek, természetesen a cseh sajtóban is élénk visszhangot ■ keltettek. A különben távolról 9em egységes fölfogásai cseh és szlovák sajtó a magyar királykérdésben meglepően egyhangú álláspontot képvisel. Ennek az álláspontnak az a lényege, hogy

Magyarország szabadon választhatja meg uralkodóját, legyen az bárki, csak nem a Habsburg-dinasztia tagja.

Ebben a kérdésben Csehszlovákia nem ismer tréfát, amit a legjobban azzal bizonyított, hogy fennállása alatti egyetlen mozgósitásá- nak is a Habsburg-kérdés volt az oka.

A cseh sajtó álláspontja állítólag teljesen megegyezik a hradzsini külügyminisztérium álláspontjával.

A magyar királykérdés nem kisebbségi ügy, mégis érdekes annak a megállapilása, hogy ennek az averziónak mi a tulajdonképpeni oka. Egy német és egy cseh politikussal volt alkalmam erről a kérdésről beszélni. A német aktív tagja a prágai parlamentnek és annak a német pártnak, amely eddig teljes

a jog és a rátermettség nem érvényesüli.

Hogy a majdnem félhiVatí.los Ceské Slovo a csehszlovák köztársaság fennállásának 12 esztendeijében igy iirihat Szlovemszkóról, azért a felelősség első sorban az őslakos ügy dudásait terheli. Ha ezek meg nem tévesztenék Prágát és nem szolgáltatnák a mindenkori kormánynak a Szlove.nsjkcval szemben folyta tott gyarmatpolitika fenntartása érdekében szükséges látszatot, Prága már régen kénytelen lett volna számításba venni minden magánérdekkel szemben az államnak azon érdekét, mely az igazság érvényeeitéeével az álUZ ERDŐ

SZERELMESE

REGÉNK Irta: ZENE GREÜ

Fordította: ttOSRRVNÉ RÉZ LOLA

(16)

Helennek úgy tetszett, mintha az egész világot ott látná a lábai előtt. A végtelenbe vesző sivatagot látta, amely most a napsugár folyékony aranyával volt végigöntve, erdőket és dombokat látott, sziklákat és völgyeket, hegygerinceket és szakadékokat...

— Nézzék azt a kis zöld foltot — mondta Dalé és messzire mutatott. — Az ott Snow- drop község. Az a másik pedig, kissé jobbra tőle, Show Down.

— Hát Pine, a mi falunk, merre van? —• kérdezte Helen.

— Még messzebb, a dombokon túl, az erdő másik oldalán.

— De hiszen mi nem arra tartunk! — csodálkozott Helen.

— Ha egyenesen arra lovagolnánk — magyarázta Dalé — nyomunkra akadna a banda. Pine még négy napi ut innen. Idefönt, az erdőben senki nem talál meg minket. Később, ha már nem kell félnünk attól, hogy a Kígyó reánk les valahol, szépen leereszkedünk a faluba.

— Kérem, mr Dalé, gondolja, hogy nemsokára minden baj nélkül hazaérhetünk? —• kérdezte Helen félénken.

— Azt nem merem ígérni, hogy nemsokára, de remélem, hogy baj nélkül — felelte Dalé. — Hanem azt sehogyan sem szeretem, ha uraznak... Dalé a nevem, mr nélkül.

— Nem fogunk reggelizni? — fordult hátra Bo.

Roy hirtelen nevetni kezdett. Helen figyelmesen nézte a férfi arcát. Sovány, éles metszésű arc volt, szürke szeme úgy villogott, mint a keselyűé.

— Majd reggelizünk — mondta mosolyogva, mintha kisgyermeket vigasztalhatna. — Azonnal, amint az erdőbe érünk. Nem tart már soká.

Dalé gyors ügetésre fogta a lovát. Körülbelül egy órát lovagollak, Helen nem beszélt, de szinte itta szemével mindazt, amit látott. Meredek sziklafalak között haladtak.

aztán léghuzamos, zegzugos szakadék mélyén, majd hirtelen újra kitárult előttük a világ, magános fenyők emelkedtek égnek a völgy mélységéből, világos lombu nyárfák bukkantak elő s egyre közelebb, egyre közelebb értek a lécsőzetesen emelkedő fenyves fekete árnyéhákoz, amelynek gyűrűjéből magasan emelkedett ki a kopasz hegycsúcs. Különösnek találta, hogy- egész utón egyetlen madarat, egyetlen állatot bem láttak. A levegő kezdett felmelegedni, a nap egyre magasabbra szállt s már érzett a fenyves illata. Idegen és ismeretlen illat volt, mégÍ3 ködös, elmosódó emlékezést ébresztett a lelkében, mintha valamikor nagyon régen érezte volna már.

Roy most alacsony vízmosásba terelte be a lovát, amelynek közepén vékony vizerecs- ke csurgóit. Itt kaptattak fölfelé a lejtőn, mig völgyszerű mélyedéshez értek, ahol a cédrusok és törpefenyők sűrűn álltak egymás mellett. Roy megállította a lovát és átvetett lábbal, pihenve ült a nyeregben.

— Várjunk egy kicsit — mondta. Már nagyon fáradtak, ugy-e ?

— Én csak éhes vagyok — jelentette ki Bo.

Helen leszállt, de úgy tapasztalta, hogy

nem bir járni. Bo nevetett rajta, de ő is éppen olyan ügyetlenül támolygott, mint a nén- je. Mikor Roy leugrott a lováról, Helen csodálkozva vette észre, hogy sánta. A férfi gyors szemével azonnal meglátta Helen pillantását.

— A lovam levetett egyszer és rám taposott — magyarázta. — Egyéb bajom nem történt, csak a kulcscsontom törött el és öt bordám, meg az egyik lábam, két helyen.

Helen csodálva nézte ezt a férfit, aki nyomorék létére is szinte félelmesen erősnek látszott szegényes, háziszőttes ruháiban.

— Járkáljanak egy kicsit, lányok — biztatta őket Dalé. — Később majd még merevebbnek fogják érezni a lábukat. De mesz- szire nem menjenek. Majd kiáltok, ha készen lesz a reggeli.

Mikor a testvérek, vagy félóra múlva meghallották a hivó kiáltást, a tűz már vígan égett, Roy keresztbe ve tett lábakkal ült, indián szokás szerint, egy darab kátrányos ponyván és friss levelekre tálalva ott volt mellette az egyszerű, de bőséges reggeli. Helen észrevette, hogy kifogástalanul tiszta minden. Ezt nem is várta volna ezektől a magányosan élő, nyers férfiaktól. A reggeli jó

________________________________________________________11130 frmtttg 18, wwxto.

és a magyar királykérdés

Miben rejlik az úgynevezett Habsburg-veszedelem?

Egy német és egy cseh politikus nyilatkozata

mértékben támogatta a koalíciós kormányt. Nagyjából a következőket mondotta:

— Nekem erről a kérdésről csak magánvéleményem van, mely nem tartozik a nyilvánosság elé. Amit mondok^ azt nem szánom intervjunak, inkább csak egy magán- beszélgetés keretében adott válasznak.

— ügy vélem, hogy a magyar királykérdés Magyarország belügye, amelybe éppen úgy nem szólhatnánk be, mint ahogyan a magyarok sem szólhatnak bele abba, ki legyen és ki ne legyen a csehszlovák köztársaság elnöke.

— A kérdést erősen komplikálja azonban a békeszerződés, melynek egyik pontja tiltja a Habsburgok trónra emelését. Ai a terv, hogy Ottó, vagy egy másik Habsburg legyen a magyar király, a gyakorlatban a békeszerződés megbontását jelentené s igy teljesen érthető a cseh tiltakozás. Ezenkívül még egy pszihikai oka is van a tiltakozásnak: a magyar királynak megkoronázta fásakor esküt kell tennie arra, hogy megoltalmazza az ország határait. Ez»t pedig mindenki ugv értelmezné, hogy Magyarország határai alatt a háború előtti határokat gondolja.

A cseh politikus, kit szintén nem áll mó- demban megnevezni, a kővetkező választ adta.*

— Csehszlovákiára nézve nem leJhet közömbös, hogy ki kerül a magyar trónra. A líabsburg-ílinasztiának hatalomra való jutása örökös veszedelem lenne számunkra,

Aspifintabletták

fái dalom A , ellen!

Orvosoktól ajánlva. ^

ügy*1!*® a BAYER-keresztre!

mert a Habsburgok soha sem fognak megelégedni azzal, hogy a nyolcmilliós Magyarországon uralkodjanak, hanem mindent el fognak követni, hogy jogaruk alá kerítsék azokat a nemzeteket is, melyek évszázados .elnyomatások alól 1918-ban felszabadultak. Ez a csehszlovák tiltakozás fő- és úgyszólván egyedüli oka.

— A Habsburg-vés vedelem abban a pillanatban aktuálissá válik, tamelyben egy Habsburg a volt osztrák-magyar monarchia területén alakult utódállamok bármelyikében megveti a lábát.

— A Habs b urg-res tau ráci ó kísérletét Csehszlovákia éppen ngy casus bellinek tekintené bármikor, mint tíz évvel ezelőtt, amikor még a kimondott pacifista kormány is elrendelte a mozgósítást.

Mif tenne Csehszlovákia abban as esetben, ha Magyarország mégis Habsburgéi proklamálna királlyá?

lám minden nemzetiségű polgárát az egészséges állam eszm e őszin te hívévé tehe tné.

Amig a kormányzatban és az azt alkotó koalícióban a Ceské Slovo szelleme érvényesül, addig a törvények tisztelete késztetheti a polgárokat, hogy az állammal szemben kötelességeiket teljesítsék, de ez nem az egyenlő jogok birtokában lévő mege’égedett polgár szeleteiének és áldozatkészségének a következménye, hanem a törvény tisztel ethez szokott embernek a viszonyokhoz való kényszerű alkalmazkodása.

— A Habsburg-dinasztia restaurálása csak akkor less lehetséges, — hangzott a válasz, — ha legalább két-három nagyhatalom előzetesen hozzájárulna a tervhez. Ebben az esetben azután Csehszlovákia részére nem maradna más hátra, mint tiltakozás mellett tudomásul venni a fait accomplit. A külpolitikában sem lehet mást tenni, mint mérlegelni a* erőket és minden erővel tiltakozni egy kellemetlen fordulat bekövetkezése ellen, de a meg- másithatatlant tudomásul kell venni

ti

volt Helennek is jól esett, Bo pedig annyit evet, hogy már szégyelte is. A két férfi alig szólt evés közben. Helen észrevette, hogy Dalé többször néz nyugtalanul a vízmosás medrén túl a síkság felé. Mikor végre Bo is kijelentette, hogy nem bir többet enni, a férfiak is hozzáláttak, látszólag egész nyugodtan, de Helen nem bírt megszabadulni aggodalmas érzéseitől. Látta, hogy Roy igyekszik jókedvű lenni, hogy7 meg ne ijessze őket- de Dalé képtelen volt arra, hogy színleljen.

— Pihenjenek, vagy sétáljanak, — mondta Helennek. — Ma estig még negyven mérföldet kell lovagolnunk!

Helen lepihent, de Bo ide-oda szaladgált, hol a lovakat simogatta, hol a csomagokba kukkantott bele. Dalé és Roy halkan váltottak néhány szót, közben elmosták az edényt és mindent beraktak a jókora zsákba.

— Igazán azt hiszed Roy, hogy Anson már ma reggel megtalálja a nyomunkat? — kérdezte Dalé.

— Azt bizony — felelte a sánta. — Figyelj ide, Miit. Tegnapelőtt találkozott velünk Show Downban és mondhatom neked, nagyon kiváncsi volt, hogy honnan jöttünk és hová megyünk.

— Engem nem láthatott — vélte Miit.

— Talán igen, talán nem — felelte Roy.

Kis csend következett.

— Ha igy áll a dolog — szólalt meg végre Dalé — akkor jó lenne, ha itt maradnál egy darabig s ha valami bizonyosat tudsz, estére egyenesen gyere a Nagy-Forráshoz, ott leszünk éjszaka.

Roy bólintott. A két férfi minden további szó nélkül leoldozta derekáról a lasszót és bementek a fák közé. Bo egyszerre csak fölkiáltott. Helen hátranézett s látta, hogy pompás, sárga y kis musztáng ágaskodik két há- tulsó lábán és vadul rángatózik. Roy lasszója volt a nyakán.

— Neíl, nézd ezt a vad KÓnit, — kiáltotta Bo.

Helen igyekezett elkerülni a rugdalőzó állat Htjából, melyet Roy lassan odavonszoít egy görbetörzsü cédrus mellé s a fára csavarta a kötelet.

— Gyere, Bakkecske, gyere — mondta biztatón, megnyugtatón. Lassan, óvatosan közeledett a remegő állathoz. „Bakkecske" a szeme Fehérjét meg a fogait mutogatta, de csöndesen állt, mig Roy levette nyakáról, a hurkot és) bonyolult görcsöt kötött a hámmal a

musztáng orra körül.

— Zabla nem volt még ennek a szájában, de nem is lesz, azt hiszem!

— Szokott rajta lovagolni? — kérdezte Helen.

— Néha — mosolygott Roy. Valamelyikük talán meg akarja próbálni?

Bo azonnal jelentkezett, de Roy a fejét csóválta.

— Nagyon sajnálom, kedves kisasszony, de inkább nem engedem. Néha nagyon kapkodja a hátsó lábait. Az nem egészséges.

A következő félórában Helen sokat látott és tanult. Megfigyelhette, hogyan kezelik a lovakat a nyugati vidéken. Erős férfikarnak, legendába illő hősöknek való munka volt. A félvaid állatokat, Vándormadár, Bo kis fehér pónija és Roy kancája kivételével, pányvá- val kellett elfogni és erőszakkal vonszolni a táborhelyig. Nemcsak erős kar, de végtelen türelem is kellett hozzá. Helen most már nemcsak bízott ezekben az emberekben, ha- 1 nem tisztelni is kezdte őket. Éles megfigyelő-képességgel megáldott teremtés létére többet látott,"mint amennyit talán más észrevett volna. Mikor készen lettek a málházás- sal, Dalé felvetette magát lovára és jelentős pillantással mondta:

— Roy, napszállat idejére várlak. Remélem, nem leszel ott hamarább.

— Hát nem is lenne jó, ha hamarosan utá- natok kellene jönnöm valami rossz hírrel. Reméljük, hogy továbbra is szerencsések leszünk. Csak vigyázz és tüntesd el a nyomaitokat!

Dalé megindult. A testvérek intettek Roy- nak és követték Dalét. A sánta férfi nemsokára eltűnt előlük a facsoport mögött. A „Bakkecske" hátán ült.

Elől ügettek a vezetéklovak, utánuk a csomaghordók, majd Dalé és végül a két leány.

A köves talajon ide-oda rázta Őket a gyors ügetés. Helen hátát forrón sütötte a nap, a szél sem volt már hideg, szinte fülledtnek érzett. Keskeny, szűk szakadékban haladtak, amelynek két felső oldalán sűrűn álltak a fenyők!

Majd kiértek a szakadékból és fönsikszerii térségre jutottak. Egyik felén sűrű erdőség sötétlett, a másik része füves volt Helen azon töprengett, hogy miért végződik éppen itt az erdő? Talán a hóeséssel lehetett összefüggésben a dolog. De nem ért rá, hogy eldöntse magában. -------2