Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-15 / 135. (2356.) szám

T^<^-MAGÍOTi‘HirRtrSE» Irta: Da lírányi Eásziő Az életílnk egyre szegényedik, értékeink tömnek-vsznek s aki sorainkban kimagasló emberérték volt, azt is idő és alkotóerejének kiteljesedése előtt kell eltemetnünk. Szűkszavú távirat hozta pzáarunkra a meg­rendítő hirt, hogy Eperjesen ma teszik kopor­sóba Wallentinyi Samu dr.-t, az ősi kollégium tanárát, aki küzdelmeiben is mindig építő élete ötvenötödik esztendejében megtört, utolsó pillantással vett búcsút a Torca-part- tól, amelyen, hogy valóban a magyar kultúra kis Athénje épülhetett föl, az az ő életének müve volt. Tanár volt s ebben a hivatásában is a leg­első közül való, akinek sohasem szigetelő - dött el a katedrára az élete, mert az ő élete a gazdag lelkek sodrásával nem elégülhetett ki a könyvek papiroséletében, a tudás,'a tu­domány interjiretálásában, hanem eleven részt kért a legmagasabbrendü emberi mun­kából: az élet formálásából, jobbá, többé és szebbé tételéből. Úgy, hogyha az ember tel­jes perspektívájából nézi ezt az életet, a ta­nári katedra csak egy nagyon értékes részlet benne. Pedig nagyon kevesen tudtak úgy ta­nítani és ifjúságot nevelni, ahogyan Wallen­tinyi Samu tudott: egész lelket adó és egész lelket felérző meleg szeretettel fölébe hajol­ni az emberpalántának vagy a serdülő ifjú­nak, megtalálni és fölnyitni a kibontakozó egyéniségben a legmélyebb és a legtitkosabb regisztert, kitapintani a zsendülő élet vénájá­ban, hogy mint van elhivatva és a szív nagy művészetével a tudás pozitívumához hozzá­adni a még fontosabb utravalét, a hitet, a bi­zalmat, magyar optimizmust és daloló jóked­vet a küzdelmes magyar munka országutjára. Mennyi szin, mennyi egyéniség, mennyi jó­ság és meleg sugárzás hunyt ki egyetlen szem­párral ma a sárosi magyar szigeten. Micsoda rgayogó vitalitás, alkotó és megtartó erő, mely egy különös eihivatás varázslatával nagy kö­zös sikba hozta a mgyar külturélet összes kü­lön síkjait, s a kulturateremtés munkájában egyforma biztonsággal és célját tudó akarattal használt föl katedrát és pódiumot, szélesebb közülieteket és szükebb családi otthonokat, az ünnepélyes tanácskozás zöld asztalát és a fe­hérasztal játszi jókedvét, iskolát és templomot,- kaszinót és szalont ,az eleven szót és a nyom­tatott betűt. Ha a formákat nézem, változatos, gazdag élet, az alkotókészség sokágú kifejeződésével, de ha a lényeget, úgy megtalálom egy nagy kulturember együtemű életét, mert hiszen a tér és a munkahely változhatott, de az ütem és a tartalom mindig csak egy volt: a művelődés, a kultúra. A középkor Gothájnak és Heidelbergjének és a kis olasz centrumoknak tradicionális ko­rát és jelentőségét közelítette meg Wallen­tinyi Samu az ő Széohényi-Körével a régi Eperjes békeéletében. Állandó, egyenletes ikulturmunka jelentette ezt a tevékenységet a maga irodalmi estélyeivel és müvészdél- •utánjaival. Soha nem pihenő energia fült és gyümölcsözött hétrőbhétre ebben a lendületes munkában, amely állandó lüktetésben tartotta a sárosi magyarság életét, igényekre és fő­városi értékmérésre nevelte s annyira ki- mélyitette benne a komoly kulturális élet igénylését, hogy ez a munka még a megpró­báltatás napjaiban sem szűnt meg és Wallen­tinyi Samu szelleme ott fog dolgozni ezután is a sárosi magyar csapat élén a magyar szóért a magyar művészetért, az évtizedek munkájával kicsiszolt nemzeti értékek meg­tartásáért és fölemeléséért. Kisebbségi sorsunkban az volt talán a leg­nehezebb tapasztalásom, hogy a töretlen uta­kon való elindulásban nagyon sok emberi gy önge ség került fölszinre. Nos, Eperje sen máskép volt, Eperjesen a megnehezült sors kiváltotta a telkekből a legnagyobb erősséget: a tiszta jóságot, amivel egymásba na jót igye­keztek megtalálni és ez a megtalált jó vált az ottani magyar élet legerősebb összetartó kapcsává. Megtalálta önmagát a magyarság, amely felösmerte, hogy csak egy nagy em­beri összefogással és szolidaritással tudja magát megtartani, de testvéri módon megta­lálta magát az egész őslakosság, a szlovák a magyarral, s változatlanul élik tovább a ma­guk régi tradicionálisan testvéri életét. Ebben a nagy lelki folyamatban volt áldott korász Walelntinyi Samu dir. lelke, és erre az uj ember-keresésre és az egymást elvesztett népek egymást újból megtalálására predesz­tinált egyéniségére. Az izzó magyarságu ta- npr, aki nem kerülhette el az igazak kálvá­riáját és nyolc esztendeig kellett hányódnia a kenyérfélén ség gondjai között, a legszebb példáját adta az őslakosság és a testvérnem­zetek egymást megbecsülésének, amikor ép­pen olyan szeretettel gondozta és nyeseget­te a szlovák palántákat, mint a saját nemze­téből valókat és ez a munkája nem volt hiá­bavaló, mert a kezei között nevelkedett uj szlovák generáció valóra fogja váltani az ő szent örökségét: a szlovenszkói testvériség álmát. Lesznek, akik majd megírják ennek a gaz­dag életnek teljes történetét; én csak néhány halvány vonássá lakart,am érzékeRetni ennek az elköltözött nemes embernek a portréját, amely élesen belerajzolódott a sárosi szivekbe és nagyon sok szlovénekéi szívbe. Magyar szi­vekbe, amelyek ma megindult fájdalommal ha­jolnak egy ravatal fölé és fölérzik azt a nagy veszteséget, amely ennek az értékes életnek kimúl f ával valamenyiünket sújtott. Hiszem, hogy a szlovenszkói magyarság föl­állítja Wallentinyi Samu dr. sírján azt az em­léket, amely méltó lesz ahhoz a másik emlék­hez, amit ő állított magának a mi sziveinkben. * Eperjesi távirat közli, hogy a sárosi magyar­ság nag yhalottjának temetése hétfőn délután 4 órakor lesz Eperjesen. A világ legszenzációsabb poré, melyre csak harmmehaiévi hallgatás után derül világosság Uf szenzációs adatok a Dreyius-ügyhöz — Berlin régi por lázában Egymást érik a könyvek, viták, pamHeés színdarabok A német kormány nagyszabású gazdasági prog­ramja Berlin, junius 14. A német birodalmi ka­binet tegnap behatóan foglalkozott az ország pénzügyi problémáival és azzal a program­mal, amelyet a kormány a közeljövőben meg akar valósítani. A késő esti órákban Brüning kancellár hivatalos kommünikét adott ki, amelyben kifejezésre juttatja, hogy a kor­mány pénzügyi- programjának a célja az álta­lános árredukciő előmozdítása, a munkanél- külígég legyőzése és a mezőgazdaság renta­bilitásának helyreállítása. A keleti tartoaná- dqnkmak a bírod atom segélyt akar juttatói. Berlin, junius 14. (A P. M. H. berlini munka­társától.) 1894-ben kezdődött a Dreyfus-pör és 1930-ban dőlt el. Nehéz az Összefüggéseket ki­bogozni, vájjon az uj európai konstelláció ér­lelte-e meg azt az atmoszférát, melyben a vi- lágszinpadok nagysikerű Dreyfus-darabja meg­született, vagy két ügyes színházi író iniciati- vája adta-e meg az uj, az egész kérdést vég­legesen tisztázó vitának lendületét. Tény az, hogy egyszerre négy Dreyíus-könyv jelent meg a német könyvpiacon, előadóesték, nyilvános vitatkozások témája lett a Dreyfus-ügy és ma végre ott tartunk, hogy végleg lezárhatók az akták: százszázalé­kosan kiderült, hogy Dreyfus kapitány elitélte- tése egy maffia tudatos bűne volt. Egy berlini ügyvéd, Brúnó Weil dr., egy jó- nevü német újságíró, Walter Steinthal profesz- szor és egy kiváló katonatiszt, Schwertíeger ezredes, dolgozták föl könyveikben az európai demokráciának uj fordulatot adó politikai pör különböző oldalait, negyediknek a Dreyfus- dráma egyik írója, Ha.ns Rehfisch társszerzője, — Gyomor-, bél- és auyagcserebetegségők­nél a természetes „Ferenc József4 keserüviz az emésztőszervek működését hathatóan elő­mozdítja ? így megkönnyíti, hogy a tápláló anyagok a vérbe kerüljenek. Orvosi szakvéle­mények hansulyozzák,»hogy a Ferenc József víz különösen ülő életmódnál igen hasznos gyomor- és bél szabályozó szer. A Ferenc Jó­zsef keserüviz gyógyszertárakban, drogériák­ban é? fűszerüzle tökben kapható. Kurt Kersten dr. csatlakozott hozzájuk. Az Emberi Jogok Ligájának német csoportja, mi­után úgy Steinthal, mint Weil már nyilvános előadásokon ismertették kutatásaik eredmé­nyét, a Dreyfus-könyvek Íróit nagyszabású vitaestélyre hívta meg, melynek meghallgatás sára roppant közönség jelent meg a német sajtóegyesület Tiergartenstrassei uj székházá­ban. A szerzők közül csak Steinthal tanár és Brú­nó Weil dr. tehettek eleget a meghívásnak, azonban az estélynek még külön pikantériát adott von Lanken követségi tanácsos előre nem hirdetett fölszólalása, aki a kérdéses időben az afférban oly nagy szerepet játszó párisi német nagykövetségen teljesített fon­tos szolgálatot. A Dreyfus-ügy, mely eleinte a reakció dia­dalának indult, kipusztitotta a francia reakciót és megalapozta az európai fejlődésnek irányt mutató francia demokrácia jövőre és jelenre kiható győzelmét. így a Dreyfus-ügynek még ma is európai jelentősége van, de ezenkívül a két nagy szom&zédhatalom, a német birodalom és a francia köztársaság viszonyának tisztázása is az aktualitás homlokterébe állította az elte- metettnek vélt pórt, amelynek mártírja és hőse, Alfréd Dreyfus, a francia hadsereg nyugal­mazott ezredese, a becsületrend tisztje, tel­jes visszavonultságban még ma is él és mi­alatt két ország közvéleménye foglalkozik sorsával, továbbra is megőrzi előkelő néma­ságát. * 1895-ben ítélték el az ördög-szigetekre való száműzetésre Alfréd Dreyfust és csak 1906-ban következett be a végleges fölmentés, amely teljesen rehabilitálta a nagy pör vád­lottját. De bármilyen ünnepélyes formákban is tör­tént ez a rehabilitáció, még nem látták elérke­zettnek az időt az egész kulturvilágot foglal­koztató ügy homályos részleteinek földerítésé­re. A német írók résziben egészen mostanáig titokban tartott dokumentumok alapján most pótolták ezt a mulasztást. Weil és Steinthal fölfogása között csak egy tekintetben mutatkozik nagy eltérés. Steinthal doktor magyarázatot talál a német kormány magatartására, amely, bár adat­szerűén tudta, hogy Alfréd Dreyfus teljesen ártatlan és a kémkedési ügyhöz a legkeve­sebb köze sincs, Bülow kancellár intenciói­nak érteimében nem avatkozott be az egy évtizednél hosszabb ideig tartó pörbe, ha­nem magárahagyta Zolát, Jaurest, Clemeu- ceaut és a francia demokrácia többi előhar- cosait rettenetes küzdelmükben. A német kormány egyetlen nyilatkozatával el­döntheti volna a pör sorsát. Ez a nyilatkozat nem történt meg. Brúnó Weil dr. viszont az igazság és az etika nevében a vádló szerepét vállalja magára. Tisztára politikai és történelmi szempontból még fontosabb JSchwertfegor ezredes kutatása. Ez a katonai szakértő a párisi német követség egykori katonai attaséjának, Schwarzkoppen őrnagynak hátrahagyott iratait dolgozta föl. Schwarzkoppen az első pillanattól kezdve sejtette, hogy Dreyfus ártatlan és már a vizs­gálat . első heteiben fölismerte az egész hely­zetet. A német nagykövetségről a francia hadügy­minisztérium kezébe került kompromittáló iratok nem Dreyfustól, hanem a Dreyfus el­leni pör egyik irányítójától, Eszterházy őr­nagytól származtak, aki már régóta német zsoldban állott és a fontos dokumentumokat is ő szolgáltatta ki Schwarzkoppennak. Schwarzkoppen följegyzéseiből kiderült, hogy a francia katonai körök szinte elejétől fogva tudták, hogy Dreyfus ártatlan. De nem volt bátorságuk hozzá, hogy bevallják vétkes tévedésüket. Végül már annyi adat gyűlt ö«z- sze Dreyfus mellett és Eszterházy ellen, hogy kénytelenek voltak egy látszat-pört. indítani, melynek Eszteiházy volt a vádlottja. A pör a kalandor tiszt fölmentésével végző­dött, Dreyfus viszont továbbra is az ördög- szigeteken maradt. Zoláék végre kiküzdötték a revíziót, de a pör ; ujrafölvétele is a zsidó vezérkari tiszt elítélte- j lésével végződött. Másnap azonban Alfréd í Dreyfus kegyelmet kapott. Tiz évnek kellett ! elmúlnia, mig a kegyelmi tény teljes rehabili- i tációnak adott helyet. Még Németország párisi nagykövete, Műn- i ster herceg sem ismerte Eszterházynak Schwarzkoppen őrnaggyal való kapcsolatát. A német katonai körök épp úgy elkalgatlák az igazságot, mint a franciák. Schlies&en vezér­kari főnök a következő sorokat merte leimi: „Főméltóságodnak alázatosan jelentem, hogy a rendelkezésünkre álló adatok nem szólnak Eszterházy őrnagv bűnössége mei- lett.“ És ekkor a francia követség katonai atta­séja már régen tudta, hogy az ördögszigeti po­kolban egy ártatlan ember szenved. De a francia és német militarizmus összefo­gott az igazság leplezésére. Schwarzkoppen őrnagynak a legszigorúbb uta­sítása volt, hogy teljes hallgatással kísérje a pör és a revízió lefolyását. Csak egyetlenegy­szer bocsátottak a németek a francia kormány­nak olyan adatokat rendelkezésére, amelyek­ből kiderült Dreyfus ártatlansága. Ezeket az adatokat a franciák azonban nem használták föl. Schwertíeger könyve, amely most fog kike­rülni a piacra, aktaszerüen tárja föl a közel­múlt legnagyobb politikai pőrének vétkeit, té­vedéseit és a titkos diplomácia könnyelmű já­tékát. Érthető, ha az igazságért küzdő írók' nem elégednek meg az oknyomozó történész objek­tív munkájával. Előadásukban és könyveikben szimbólummá emelik a Dreyfus-ügyet. Rámu­tatnak arra, hogy minden országban még ma, a nagy háború után is érvényesülne^ hasonló metódusok. Csak nem akadnak mindig Zolák, akik kíméletlen „J’accuse!“-ükkel fölrázzák a világ lelkiismeretét. Ráskay László. rtrmfaT rfUirüden^ jobb szabóságban-, afJlaio. a btíszofb védjegyre, / ©íven súlyos sebesiiltje és egy halálos áldozata van a rnszinszhői Luhava községben egy lakodalomnak A vendégek egyrészét a kórházba, a másik részéi pedig a fogházba szállították Beregszász, jum. 14. (Saját tudósítónktól.) R/uszmszkó keleti részén ritkán zajlik le fa­lusi esküvő véres verekedés nélkül. Ha a. zene nem a megrendelt darabot játsza, vagy ha a menyassaony nem szívesen táncol, az ittas duhajkodó legények rögtön kést ragadnak és a tánctermet csatatérré változtatják át. Az írsava melletti Lorkava községiben is a zene veszítette össze a lakodalmas népet. Foch Fedor 75 éves Inkávái gazdálkodó férjihezadta leányát Verbics Jurko ottani le­gényhez. A lakodalmán összegyűlt az egész falu népe. Firkó Iván, Fedorixs Demeter, Cserepka Pál zámyói legények is megjelentek és dirigálni kezdték a zenét. Foch Fedor, a menyasszony apja nem tűrte a zámyói legé­nyek dirigálását és azt mondotta nekik, hogy ha nem tetszik a zene, távozzanak az esküvő­ről. Firkó Iván azit válaszolta Fociknak, hogy neki semmi köze nincs az esküvőhöz, ahol a fiatalok mulatnak, menjen a temetőbe paramcsohd, hiszen már úgyis odavaló. . Az öreg Fochot Firkó goromba válasza annyira feldühösítette, hogy agy ötven kilós kövét ragadott és azt magas korát megha­zudtoló erővel úgy vágta Firkó fejőbe, hogy azt nyomban elborította a vér* Mialatt a lakodalmas vendégek első segély­ben részesitettók Firkót, Foch Fedor a szo­bába sietett, magára zárta az ajtót, hogy Firkó baráti ne bántalmazhassák. A zámyói legények, akik mindenáron bosszút akartak állni az öreg Fochon, karókkal és kövekkel nekitámadtak az aj­tónak. Foch hozzátartozói sem nézték tétlenül a zár- nyói legények duhajkodását és Verbics Jurko vőlegény vezetésével Foch segítségére sültek. Erre formális harc kezdődött a zámyói és lukavaii legények között. Köveket dobáltak egymás­ra, leccr ókkal, dorongokkal, ütötték-v érték egymást és aanikorára a csendőrök az asz- szcmyok segélylciáltására kivonullak, vagy ötven súlyos sebesült és egy a felismerhe- teüenségig összeroncsolt holttest feküdt « harc mezején. A csendörség megállapít,otta, hogy a halott Cserepka Pál zámyói legény, akire O&zujszky Miklós lukavai gazdálkodó mért halálos ütést. A véres lakodalom résztvevőinek egy részét a csendőrség letartóztatta, mig a másik ré*zet még az éj folyamán kórházba szállították. 19Ö9 jxmius 15, vasárnap. [Wallentinyi Samu dr. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom