Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-15 / 135. (2356.) szám
T^<^-MAGÍOTi‘HirRtrSE» Irta: Da lírányi Eásziő Az életílnk egyre szegényedik, értékeink tömnek-vsznek s aki sorainkban kimagasló emberérték volt, azt is idő és alkotóerejének kiteljesedése előtt kell eltemetnünk. Szűkszavú távirat hozta pzáarunkra a megrendítő hirt, hogy Eperjesen ma teszik koporsóba Wallentinyi Samu dr.-t, az ősi kollégium tanárát, aki küzdelmeiben is mindig építő élete ötvenötödik esztendejében megtört, utolsó pillantással vett búcsút a Torca-part- tól, amelyen, hogy valóban a magyar kultúra kis Athénje épülhetett föl, az az ő életének müve volt. Tanár volt s ebben a hivatásában is a legelső közül való, akinek sohasem szigetelő - dött el a katedrára az élete, mert az ő élete a gazdag lelkek sodrásával nem elégülhetett ki a könyvek papiroséletében, a tudás,'a tudomány interjiretálásában, hanem eleven részt kért a legmagasabbrendü emberi munkából: az élet formálásából, jobbá, többé és szebbé tételéből. Úgy, hogyha az ember teljes perspektívájából nézi ezt az életet, a tanári katedra csak egy nagyon értékes részlet benne. Pedig nagyon kevesen tudtak úgy tanítani és ifjúságot nevelni, ahogyan Wallentinyi Samu tudott: egész lelket adó és egész lelket felérző meleg szeretettel fölébe hajolni az emberpalántának vagy a serdülő ifjúnak, megtalálni és fölnyitni a kibontakozó egyéniségben a legmélyebb és a legtitkosabb regisztert, kitapintani a zsendülő élet vénájában, hogy mint van elhivatva és a szív nagy művészetével a tudás pozitívumához hozzáadni a még fontosabb utravalét, a hitet, a bizalmat, magyar optimizmust és daloló jókedvet a küzdelmes magyar munka országutjára. Mennyi szin, mennyi egyéniség, mennyi jóság és meleg sugárzás hunyt ki egyetlen szempárral ma a sárosi magyar szigeten. Micsoda rgayogó vitalitás, alkotó és megtartó erő, mely egy különös eihivatás varázslatával nagy közös sikba hozta a mgyar külturélet összes külön síkjait, s a kulturateremtés munkájában egyforma biztonsággal és célját tudó akarattal használt föl katedrát és pódiumot, szélesebb közülieteket és szükebb családi otthonokat, az ünnepélyes tanácskozás zöld asztalát és a fehérasztal játszi jókedvét, iskolát és templomot,- kaszinót és szalont ,az eleven szót és a nyomtatott betűt. Ha a formákat nézem, változatos, gazdag élet, az alkotókészség sokágú kifejeződésével, de ha a lényeget, úgy megtalálom egy nagy kulturember együtemű életét, mert hiszen a tér és a munkahely változhatott, de az ütem és a tartalom mindig csak egy volt: a művelődés, a kultúra. A középkor Gothájnak és Heidelbergjének és a kis olasz centrumoknak tradicionális korát és jelentőségét közelítette meg Wallentinyi Samu az ő Széohényi-Körével a régi Eperjes békeéletében. Állandó, egyenletes ikulturmunka jelentette ezt a tevékenységet a maga irodalmi estélyeivel és müvészdél- •utánjaival. Soha nem pihenő energia fült és gyümölcsözött hétrőbhétre ebben a lendületes munkában, amely állandó lüktetésben tartotta a sárosi magyarság életét, igényekre és fővárosi értékmérésre nevelte s annyira ki- mélyitette benne a komoly kulturális élet igénylését, hogy ez a munka még a megpróbáltatás napjaiban sem szűnt meg és Wallentinyi Samu szelleme ott fog dolgozni ezután is a sárosi magyar csapat élén a magyar szóért a magyar művészetért, az évtizedek munkájával kicsiszolt nemzeti értékek megtartásáért és fölemeléséért. Kisebbségi sorsunkban az volt talán a legnehezebb tapasztalásom, hogy a töretlen utakon való elindulásban nagyon sok emberi gy önge ség került fölszinre. Nos, Eperje sen máskép volt, Eperjesen a megnehezült sors kiváltotta a telkekből a legnagyobb erősséget: a tiszta jóságot, amivel egymásba na jót igyekeztek megtalálni és ez a megtalált jó vált az ottani magyar élet legerősebb összetartó kapcsává. Megtalálta önmagát a magyarság, amely felösmerte, hogy csak egy nagy emberi összefogással és szolidaritással tudja magát megtartani, de testvéri módon megtalálta magát az egész őslakosság, a szlovák a magyarral, s változatlanul élik tovább a maguk régi tradicionálisan testvéri életét. Ebben a nagy lelki folyamatban volt áldott korász Walelntinyi Samu dir. lelke, és erre az uj ember-keresésre és az egymást elvesztett népek egymást újból megtalálására predesztinált egyéniségére. Az izzó magyarságu ta- npr, aki nem kerülhette el az igazak kálváriáját és nyolc esztendeig kellett hányódnia a kenyérfélén ség gondjai között, a legszebb példáját adta az őslakosság és a testvérnemzetek egymást megbecsülésének, amikor éppen olyan szeretettel gondozta és nyesegette a szlovák palántákat, mint a saját nemzetéből valókat és ez a munkája nem volt hiábavaló, mert a kezei között nevelkedett uj szlovák generáció valóra fogja váltani az ő szent örökségét: a szlovenszkói testvériség álmát. Lesznek, akik majd megírják ennek a gazdag életnek teljes történetét; én csak néhány halvány vonássá lakart,am érzékeRetni ennek az elköltözött nemes embernek a portréját, amely élesen belerajzolódott a sárosi szivekbe és nagyon sok szlovénekéi szívbe. Magyar szivekbe, amelyek ma megindult fájdalommal hajolnak egy ravatal fölé és fölérzik azt a nagy veszteséget, amely ennek az értékes életnek kimúl f ával valamenyiünket sújtott. Hiszem, hogy a szlovenszkói magyarság fölállítja Wallentinyi Samu dr. sírján azt az emléket, amely méltó lesz ahhoz a másik emlékhez, amit ő állított magának a mi sziveinkben. * Eperjesi távirat közli, hogy a sárosi magyarság nag yhalottjának temetése hétfőn délután 4 órakor lesz Eperjesen. A világ legszenzációsabb poré, melyre csak harmmehaiévi hallgatás után derül világosság Uf szenzációs adatok a Dreyius-ügyhöz — Berlin régi por lázában Egymást érik a könyvek, viták, pamHeés színdarabok A német kormány nagyszabású gazdasági programja Berlin, junius 14. A német birodalmi kabinet tegnap behatóan foglalkozott az ország pénzügyi problémáival és azzal a programmal, amelyet a kormány a közeljövőben meg akar valósítani. A késő esti órákban Brüning kancellár hivatalos kommünikét adott ki, amelyben kifejezésre juttatja, hogy a kormány pénzügyi- programjának a célja az általános árredukciő előmozdítása, a munkanél- külígég legyőzése és a mezőgazdaság rentabilitásának helyreállítása. A keleti tartoaná- dqnkmak a bírod atom segélyt akar juttatói. Berlin, junius 14. (A P. M. H. berlini munkatársától.) 1894-ben kezdődött a Dreyfus-pör és 1930-ban dőlt el. Nehéz az Összefüggéseket kibogozni, vájjon az uj európai konstelláció érlelte-e meg azt az atmoszférát, melyben a vi- lágszinpadok nagysikerű Dreyfus-darabja megszületett, vagy két ügyes színházi író iniciati- vája adta-e meg az uj, az egész kérdést véglegesen tisztázó vitának lendületét. Tény az, hogy egyszerre négy Dreyíus-könyv jelent meg a német könyvpiacon, előadóesték, nyilvános vitatkozások témája lett a Dreyfus-ügy és ma végre ott tartunk, hogy végleg lezárhatók az akták: százszázalékosan kiderült, hogy Dreyfus kapitány elitélte- tése egy maffia tudatos bűne volt. Egy berlini ügyvéd, Brúnó Weil dr., egy jó- nevü német újságíró, Walter Steinthal profesz- szor és egy kiváló katonatiszt, Schwertíeger ezredes, dolgozták föl könyveikben az európai demokráciának uj fordulatot adó politikai pör különböző oldalait, negyediknek a Dreyfus- dráma egyik írója, Ha.ns Rehfisch társszerzője, — Gyomor-, bél- és auyagcserebetegségőknél a természetes „Ferenc József4 keserüviz az emésztőszervek működését hathatóan előmozdítja ? így megkönnyíti, hogy a tápláló anyagok a vérbe kerüljenek. Orvosi szakvélemények hansulyozzák,»hogy a Ferenc József víz különösen ülő életmódnál igen hasznos gyomor- és bél szabályozó szer. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban é? fűszerüzle tökben kapható. Kurt Kersten dr. csatlakozott hozzájuk. Az Emberi Jogok Ligájának német csoportja, miután úgy Steinthal, mint Weil már nyilvános előadásokon ismertették kutatásaik eredményét, a Dreyfus-könyvek Íróit nagyszabású vitaestélyre hívta meg, melynek meghallgatás sára roppant közönség jelent meg a német sajtóegyesület Tiergartenstrassei uj székházában. A szerzők közül csak Steinthal tanár és Brúnó Weil dr. tehettek eleget a meghívásnak, azonban az estélynek még külön pikantériát adott von Lanken követségi tanácsos előre nem hirdetett fölszólalása, aki a kérdéses időben az afférban oly nagy szerepet játszó párisi német nagykövetségen teljesített fontos szolgálatot. A Dreyfus-ügy, mely eleinte a reakció diadalának indult, kipusztitotta a francia reakciót és megalapozta az európai fejlődésnek irányt mutató francia demokrácia jövőre és jelenre kiható győzelmét. így a Dreyfus-ügynek még ma is európai jelentősége van, de ezenkívül a két nagy szom&zédhatalom, a német birodalom és a francia köztársaság viszonyának tisztázása is az aktualitás homlokterébe állította az elte- metettnek vélt pórt, amelynek mártírja és hőse, Alfréd Dreyfus, a francia hadsereg nyugalmazott ezredese, a becsületrend tisztje, teljes visszavonultságban még ma is él és mialatt két ország közvéleménye foglalkozik sorsával, továbbra is megőrzi előkelő némaságát. * 1895-ben ítélték el az ördög-szigetekre való száműzetésre Alfréd Dreyfust és csak 1906-ban következett be a végleges fölmentés, amely teljesen rehabilitálta a nagy pör vádlottját. De bármilyen ünnepélyes formákban is történt ez a rehabilitáció, még nem látták elérkezettnek az időt az egész kulturvilágot foglalkoztató ügy homályos részleteinek földerítésére. A német írók résziben egészen mostanáig titokban tartott dokumentumok alapján most pótolták ezt a mulasztást. Weil és Steinthal fölfogása között csak egy tekintetben mutatkozik nagy eltérés. Steinthal doktor magyarázatot talál a német kormány magatartására, amely, bár adatszerűén tudta, hogy Alfréd Dreyfus teljesen ártatlan és a kémkedési ügyhöz a legkevesebb köze sincs, Bülow kancellár intencióinak érteimében nem avatkozott be az egy évtizednél hosszabb ideig tartó pörbe, hanem magárahagyta Zolát, Jaurest, Clemeu- ceaut és a francia demokrácia többi előhar- cosait rettenetes küzdelmükben. A német kormány egyetlen nyilatkozatával eldöntheti volna a pör sorsát. Ez a nyilatkozat nem történt meg. Brúnó Weil dr. viszont az igazság és az etika nevében a vádló szerepét vállalja magára. Tisztára politikai és történelmi szempontból még fontosabb JSchwertfegor ezredes kutatása. Ez a katonai szakértő a párisi német követség egykori katonai attaséjának, Schwarzkoppen őrnagynak hátrahagyott iratait dolgozta föl. Schwarzkoppen az első pillanattól kezdve sejtette, hogy Dreyfus ártatlan és már a vizsgálat . első heteiben fölismerte az egész helyzetet. A német nagykövetségről a francia hadügyminisztérium kezébe került kompromittáló iratok nem Dreyfustól, hanem a Dreyfus elleni pör egyik irányítójától, Eszterházy őrnagytól származtak, aki már régóta német zsoldban állott és a fontos dokumentumokat is ő szolgáltatta ki Schwarzkoppennak. Schwarzkoppen följegyzéseiből kiderült, hogy a francia katonai körök szinte elejétől fogva tudták, hogy Dreyfus ártatlan. De nem volt bátorságuk hozzá, hogy bevallják vétkes tévedésüket. Végül már annyi adat gyűlt ö«z- sze Dreyfus mellett és Eszterházy ellen, hogy kénytelenek voltak egy látszat-pört. indítani, melynek Eszteiházy volt a vádlottja. A pör a kalandor tiszt fölmentésével végződött, Dreyfus viszont továbbra is az ördög- szigeteken maradt. Zoláék végre kiküzdötték a revíziót, de a pör ; ujrafölvétele is a zsidó vezérkari tiszt elítélte- j lésével végződött. Másnap azonban Alfréd í Dreyfus kegyelmet kapott. Tiz évnek kellett ! elmúlnia, mig a kegyelmi tény teljes rehabili- i tációnak adott helyet. Még Németország párisi nagykövete, Műn- i ster herceg sem ismerte Eszterházynak Schwarzkoppen őrnaggyal való kapcsolatát. A német katonai körök épp úgy elkalgatlák az igazságot, mint a franciák. Schlies&en vezérkari főnök a következő sorokat merte leimi: „Főméltóságodnak alázatosan jelentem, hogy a rendelkezésünkre álló adatok nem szólnak Eszterházy őrnagv bűnössége mei- lett.“ És ekkor a francia követség katonai attaséja már régen tudta, hogy az ördögszigeti pokolban egy ártatlan ember szenved. De a francia és német militarizmus összefogott az igazság leplezésére. Schwarzkoppen őrnagynak a legszigorúbb utasítása volt, hogy teljes hallgatással kísérje a pör és a revízió lefolyását. Csak egyetlenegyszer bocsátottak a németek a francia kormánynak olyan adatokat rendelkezésére, amelyekből kiderült Dreyfus ártatlansága. Ezeket az adatokat a franciák azonban nem használták föl. Schwertíeger könyve, amely most fog kikerülni a piacra, aktaszerüen tárja föl a közelmúlt legnagyobb politikai pőrének vétkeit, tévedéseit és a titkos diplomácia könnyelmű játékát. Érthető, ha az igazságért küzdő írók' nem elégednek meg az oknyomozó történész objektív munkájával. Előadásukban és könyveikben szimbólummá emelik a Dreyfus-ügyet. Rámutatnak arra, hogy minden országban még ma, a nagy háború után is érvényesülne^ hasonló metódusok. Csak nem akadnak mindig Zolák, akik kíméletlen „J’accuse!“-ükkel fölrázzák a világ lelkiismeretét. Ráskay László. rtrmfaT rfUirüden^ jobb szabóságban-, afJlaio. a btíszofb védjegyre, / ©íven súlyos sebesiiltje és egy halálos áldozata van a rnszinszhői Luhava községben egy lakodalomnak A vendégek egyrészét a kórházba, a másik részéi pedig a fogházba szállították Beregszász, jum. 14. (Saját tudósítónktól.) R/uszmszkó keleti részén ritkán zajlik le falusi esküvő véres verekedés nélkül. Ha a. zene nem a megrendelt darabot játsza, vagy ha a menyassaony nem szívesen táncol, az ittas duhajkodó legények rögtön kést ragadnak és a tánctermet csatatérré változtatják át. Az írsava melletti Lorkava községiben is a zene veszítette össze a lakodalmas népet. Foch Fedor 75 éves Inkávái gazdálkodó férjihezadta leányát Verbics Jurko ottani legényhez. A lakodalmán összegyűlt az egész falu népe. Firkó Iván, Fedorixs Demeter, Cserepka Pál zámyói legények is megjelentek és dirigálni kezdték a zenét. Foch Fedor, a menyasszony apja nem tűrte a zámyói legények dirigálását és azt mondotta nekik, hogy ha nem tetszik a zene, távozzanak az esküvőről. Firkó Iván azit válaszolta Fociknak, hogy neki semmi köze nincs az esküvőhöz, ahol a fiatalok mulatnak, menjen a temetőbe paramcsohd, hiszen már úgyis odavaló. . Az öreg Fochot Firkó goromba válasza annyira feldühösítette, hogy agy ötven kilós kövét ragadott és azt magas korát meghazudtoló erővel úgy vágta Firkó fejőbe, hogy azt nyomban elborította a vér* Mialatt a lakodalmas vendégek első segélyben részesitettók Firkót, Foch Fedor a szobába sietett, magára zárta az ajtót, hogy Firkó baráti ne bántalmazhassák. A zámyói legények, akik mindenáron bosszút akartak állni az öreg Fochon, karókkal és kövekkel nekitámadtak az ajtónak. Foch hozzátartozói sem nézték tétlenül a zár- nyói legények duhajkodását és Verbics Jurko vőlegény vezetésével Foch segítségére sültek. Erre formális harc kezdődött a zámyói és lukavaii legények között. Köveket dobáltak egymásra, leccr ókkal, dorongokkal, ütötték-v érték egymást és aanikorára a csendőrök az asz- szcmyok segélylciáltására kivonullak, vagy ötven súlyos sebesült és egy a felismerhe- teüenségig összeroncsolt holttest feküdt « harc mezején. A csendörség megállapít,otta, hogy a halott Cserepka Pál zámyói legény, akire O&zujszky Miklós lukavai gazdálkodó mért halálos ütést. A véres lakodalom résztvevőinek egy részét a csendőrség letartóztatta, mig a másik ré*zet még az éj folyamán kórházba szállították. 19Ö9 jxmius 15, vasárnap. [Wallentinyi Samu dr. I
