Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-15 / 135. (2356.) szám
8 •JWCcti* iS"G ‘ühIh.? 15, vasárnap. MKgWIF^yaCT’t*i-Ti»; V- - -T' r-j •T'****?. ’;-V«e-i^5«BaMMW— Tövisek a rózsák völgyében Irta; Sulyok István dr. Rbilipopol, JtSDJue eleje. Balgáíriáíwm lesuii ée nem látni a „rózsák völgyét" annyi, mint Spanyolországban nem némi meg a bákaviadató vagy Nápolyban a po>mpei ásatások emlékeit. Akit azonba. ax idei rózsa- szüretre vitt eí a kíváncsiság a Balkán tövébe, as sokkal többet és érdekesebbet láthatott, mint csak gst a csodálatosan szóp látványt, mit ax ezer holdakat beborító, virágzások pompájában álló rózaaültetvények nyújtanak vagy azt az egyedül óüó bolgár ipart, hol hatalmas rézkazánokban nem bűzéé pálinkát- főznek, hanem a legédesebb, a legrégibb illatszert, a rózs&olejjaft párolják le. Bbaanyoe, hogy egészen meseszert! élmény az, amikor az embernek as tttja kilométereken keresztül rózsái ige teken keresztül vezet: az édes, meleg buja illat, mely az egész vidéket láthatatlan, csak érezhető kődbe burkolja, nagyon is könnyen arra csábítja az embert, hogy a milliárdnyi rózsa- virágban megannyi édes kis hun-fejecskét lásson, a langyos szélben himbálodzó rózsaágak pedig háremek tárcának ritmusára emlókezteseók, annál titokzatosabb biztonsággal, mert est sohasem ismerte. Az álmodozásból azonban, mely menthetetlenül az egy eze r egyéjszaka hangulatába vezet, nagyon is nagy zökkenővel ébred fel az ember, a mihelyt kissé megismerkedett környezetével Bottu Mitow bolgár nagyiparos rózsaolaj- lepárió üzemében. Bármilyen érdekes azonban az, ami most itt fo- Jyik, mégis bizonyos rendet keR tartanunk ax wőadáöban. * előbb el kell mondanunk röviden azt, emát ez a bolgár monopólium, a rózsaolajgyáx- tás többféle tekintetből jelent. A rózsát mindig a virágok királyának tartotta. m ember, éppen az illatáért. Ennek az illatnak & birtokbavétele éppenilyen ősi emberi mesterség, hiszen már az Ilieban is rózsaolajjal kenegeti Aphrodité Hektár élettelen testét. Hogy mily nagy dolgot akart éreztetni ezzel a görög költő, azt ma is érzi ex ember itt a rózsák völgyében. Kicsi bolgár szekereken hordják a termelők tömött zsákokban a frissen szedett rózsaszirmot, mely olyan bársonyos, üde és illatos, mint az ápolt fiatal léánytest. S nem kevesebb mint száz ilyen kis szekér, 4000—4500 kilogramm-rózeaszirom szükségéé egyetlen kiló rózeaesszeneia nyeréséhezi Ez a sajátságos ipar ma bolgár monopólium. Máshol is termesztenek rózsát, az temeretea 7000 fajta rózsa közül azonban nagyon kevésben van annyi a titokzatos, ma is még többé-kevésbbé ismeretlen összetételű illanó olajból, hogy lepárlása gazdaságos lenne s egyik sem éri utói azt az erősen rózsaszínű Rcea Damascena-t, melyet a rózsák völgyében bolgár parasztok éppen úgy kapálnak, nyesnek, fednék és kitakarnak, mint a szőlőt. Lehet, hogy ez a jelenség ennek a völgynek egyedülálló fekvésében leli magyarázatát: az északi hidegtől a hirtelen emelkedő Balkan hegység védi s ugyanitt torpan meg az Égéi tenger párás, enyhe melege. Akárhogyan is van azonban: ez a völgy a rózsák világában olyan rangot élvez, mint a borok között Tokaj s mivelhogy rózeaolajban a világ szükséglete eléggé korlátolt, megszületett a bolgár monopólium, mellyel sem a görög kísérletek sem a francia Riviéra próbálkozásai nem tudták felvenni e versenyt. Ma itt 170 kisebb- n agy óbb községben összesen mintegy 6000 holdnyi területen folyik a termelés. Kazanlik környékén összefüggő egész határrészeken. Az évi termelés 1500 kg. rózsa esszencia körül mozog, ez 7—8 millió kilogramm rózsaszirmot jelent, mit a kora reggeli órákban szednek le a fáról s 24 óra leforgása alatt kifőznek, mert különben megposhad és használhatatlanná válik. Nem kis probléma tehát a rózsaolaj-párlás: ezt az óriási mennyiséget ugyanis egy hónap alatt — május közepétől junius közepéig — kell leszedni és kifőzni. S mindezek után az árán sem kell csodálkozni: 120.000 lévába, mintegy 23 ezer koronába kerül ma egy kiló rózsaolaj. Ez a munka folyik most teljes erővel Bottu Mittow üzemében, mely a legnagyobb a 17 hasonló vállalat közül. Egyedül központi telep helyén 70 hatalmas 500 literes kazánban főzik a rózsalevelet éjjel-nappal s van nap, amikor 200.000 kg. rózsalevelet dolgoznak igy fel. Ma ilyen hatalmas üzemek végzik el ezt a munkát, régebben maga a termelő főzte ki kieüstjén a termését. Ezt a megváltozott helyzetet akarta kihasználni a külföldi nagy tőke: a francia nagy iHatgyárosok, ax amerikai dohány-tröszt, a közvetítő nagybankok. A kisebb tőkeszegény bulgár lepárlókkal szövetkezve lenyomni a rózsalevél árát s a hasznon, osztozkodni — bolgár páráéit s ezen tnl a bolgár nemzetgazdaság kárára. Aa első lépés a cél felé ezeknek a kis lepárlóknak kartellbe szervezése volt az egyetlen nagy bolgár üzemmel Bottu Mittow-val szemben. A zsákmány elvégre elég tekintélyes: a bolgár évi termés megéri a 35—40 millió csehszlovák koronáit. A rózsalevél tavaly 20 leva volt kilónként. A kartell az idén 12 levával kezdte meg a vásárlást. A gyárak szétszórva fekszenek a rózsatermelés központjain, maga a mennyiség pedig, mely felett a harc folyik, nagy: Bottu Mittow, ifci a maga tőkés érdekevei együtt a bolgár nemzeti ipar érdekeit védi, aiigha V»z elég erős ahhoz, hogy az egész termés birtokbavétele érdekében felverje a® árakat. Végül k bo fogja látni, hogy a nemzeti harc helyett bölcsebb dolog a kiegyezés, különösein, ha az másnak, adott esetben a bolgár parasztinak kárára megy. S itt kezdődik a történet érdekes, sajátságosán bolgár természetű része. A külföldi tőke számítása ugyanis pontos és helyes: Bottu Mittow-nak, a bolgár rózsa királynak tényleg nincsen meg az 7200 millió lóvá pénze, mely ennek a haronrfk V-foJyfatásábw. kell- Van azonban valamije, ami ebben a küzdelemben erősebbnek bizonyait, mdnt » tőke áwfcfié topmakám * «■*»■ hex, melynek ellenében bizalom jár. A bolgár ur gyakran nevezi parasztnak magát, akkor is, ha Páriában nevelkedett; és ápolt körmökkel ven le cigarettája hamuját. A fiatal Bottu Mittow ős ilyen. Ezt az ember könnyen tetszelgéanek vehetné. Ez a rózsaharc, mely ma a rózsák völgyében dúl, másra tanít azonban. Ez a fiatal Bottu Mittow nyakába vette azt a százhetven falut, hol rózsát termelnek: heteken át beszélt, izgatott, kapacitált. Most amikor a győzelem tűzében égő szemekkel előttünk áll, alig tudja elmondaná diadalának történetét: rekedt, mint amilyen magyarok között csak a választási kortesek tudnak lenni. Hétmillió kiló rózsalevél a mienk — susogja s heves mozdulatokkal igyekszik pótolni azt, ami a hangjából már hiányzik. Egy hét múlva a többi 16 gyár, az egész kartell álla.ni fog...! S rendre káderül a végtelen egyszerű mód, ahogyan a csatát megnyerte. Minden faluban & termelőket szövetkezetekbe tömörítetté: ez a tőke világában úgy hangzik, mint ax öngyilkosság. Bottu Mittow azonban felfedezte a fáiból készülő vaskarikát. Ezeknek a szövetkezeteknek ugyanis 5 minimális alapárat biztosított — a nyereségen azonban, melyet elérhetnek akkor, ha a világ rózsaolaj árait nem a külföldi tőke, hanem ők irányíthatják — megosztoezkodnak a nagyiparos, ki járatos a nemzetközi piacokon és az egyszerű bolgár paraszt, M csak nevelni tudja a rózsát, de azt jobban tudja, mint bárki a világon. A pecsét ax egyezségen: ex a bizalom, mit ez a bolgár paraszt ezzel a közötte ólő bolgár úrral szemben érez, ha az Parisban végezte is az iskoláját s finom angol ruhákban is jár. Lehet, hogy az ilyesmit csak ezen a kicsi és különleges -területen lehet megcsinálni, amit az egész rózsáiérmelés jelent. De igy is meseszerübb és szebb, mint ez az egész rózsavilág, melynek a közepében történik. Este a kis nyaralóban vacsorához ttl ax egész család: ax öreg Bottu Mittow, HEliaRSIKEMÍA betegsége! Legjobb orvossága a rendszeres pihenés epeda párnákon és matracokon. epeda* rugóbetét minden fekvő és ülőbútornak kényelme* puhaságot ad, mert ruganyos, lágy, nincs merőleges és merev drótvége és ezért nem rontja a huzatot Kérem forduljon kárpitosához, vagy butorszállitójához, vagy a Mannesmann-Coburg bánya- és kohómüvek r. t-hoz, Trnava. három szebbnél-szebb leánya e két gyönyörű menye, kik ilyenkor mind összegyűlnek szüretelni — éjjel-nappal felváltva, cseppenik ént gyűjteni a világ -legdrágább folyadékját: a rózsaolajat. A családtagok között a vendégek: mi magyarok s két francia, párisi illatszergyé roeok ügynökei. A vacsora kitűnő, a környezet európai, a vendéglátás keresetlen éa közvetlen. A franciák kissé ingerültnek látszanak. Az öreg Mittow válaszaiból minduntalan kihangzik a refrain: Nous sommee des paysans ... Kint az üstök duruzsolása halk tilinkó szót kisér. A falusi szövetkezetek bizalmi emberei töltik az időt, mint hajdan őseik őrizték Riló kolostorát, a bolgár szentélyt, ahová négyszázévee rabságuk alatt egyetlen tömök sem tette be a lábát. COROVICS Irta: MARÁI SÁNDOR Corovics élőlény. Sokáig haboztam e meg- határozás fölött, de nem tudok pontosabbat s erőtlenül érzem, hogy a fogalom konturtal&n s elv-ész az általánosságban. Három na-pig nála laktam, nem mondom m-eg, hol? Szembeszökő tünetek Corovics körül, hogy háza van és hatvannégy éves. Továbbá: anyai részről albán származású, cigarettázik, napbarnltotta, kopasz, koponyája begyében cifra és Lapos montenegrói fezt visel, feniköltLelkü és méltóságteljes. Különös ismertető jele, hogy szomorú. De nem úgy szomorú, mint egy magánember, hanem mint egy nép, — egy kollektív faji szomorúság ráeső részét viseli bizonyos egykedvűséggel, ügy szomorú, ahogy más ájtatos. ügy szomorú, ahogy más adót fizet. A nemzeti bánatból Corovics kiveszi a maga részét, nem lelhet rá mondani semmit. A ház sziklák között állott, magasan fenn a tengerparton, olajfák kerítették s a kertben Corovics ezőllőt ültetett, a vörös földet arca verejtékével művelte « a bort, mely igy termett, esztendőről esztendőre maradék nélkül megiitta. Nekem is adott belőle, nyájas és kellemes mozdulatokkal, egy agyagkan os-óban, melyet személyesen hozott fel a pincéből, szin- ültig töltve vörösborral s elém állitotbba a kő- asztalra a kertben. A kanosán átütött a verejték. Corovics szájaszegletéből cigaretli pity- tyedt le s egy nyelven, melyből nem értek egy szót sem, felszántott, hogy igyam meg a bort. De lehet, hogy valami egészen .mást mondott, talán a házi áldást, vagy a bor árát jelezte. Corovioshoz nem volt más utam, mint a sziklákhoz, a tengerhez, vagy a naphoz, mert a nyelvet, melyen Corovics kifejezte magáit, éppen olyan kevéssé értettem, mint ő az enyémet a Corovics soha nem ambicionálta, hogy a nagy nyelvwsaládok valamelyikébe belekapcsolódjon. így jelekkel érintkeztünk, mint a eiketnémák s a harmadik nap vége felé jeLbaszéddel elmondtam néki a viccet a rabbiról és a kakasról, amit valószínűleg ismert már, mert komoran intett, mikor befejeztem, Aztán ő mondott el egy haliadat fenségei, szűkszavú, riamistálán történetet, valószín üil eg nemzete mondavilágának egyik fejezetét, mely számomra egészen uj volt. Naphosszat ablakom alatt smonitált, az udvaron, állóval, kapával vagy öntözőkannával kezében, fúrt és faragott házán, ápolta gyümölcsfáit és létezett. Oly meggyőződéssel létezett s annyi gyakorlattal, mintha életének célja Lenne. Én udom, hogy nincs és nem is volt, de ezt óvakodtam megmondani neki. Nem nagyon valószínű, hogy hosszabb külföldi utazásokkal művelte volna, szivét és eb méjét, az ujahb francia irodalomról, mint meg kellett állapítanom, fogalma sem volt, reggelire hagymát evett és vizet ivott hozzá. Azt hiszem, nem volt soha boldog és nem volt boldogtalan, feleségét, már régebben eltemette s leánygyermekével, aki ellátta és gowkafa « bétát*, m toom Kom twtam, volt-e Oedipus-komípdexuma valaha is Coro- vicsnak s fogalmam sánca, hosszú élete során hogyan birkózott meg gátlásaival? A természethez zsörtölődő és bosszús viszonyban állott, mint egy felügyelő g gyakran hallottam mérges morgásait, amint egy szőllőtőke előtt térdelve rafifiával kötözte a fürtöket s közben szidta a bokrot, mint a bokrot A napnak és menyboltnak általában, ha fejét vakarva feltekintett s felhőt látott ott, ahol napot várt, vagy napsütést, amikor esőt, olya- kat mondott, hogy szédültem. A tengerbe néha beleköpött. Zsörtölődött az elemekkel, szigorúan tartotta őket, tudta, elég csak * kisujját mutatni 8 már elkanászosodik minden, az elemek, a sors, és a halál hatalmai. Annyiba se vett, mint egy legyet. A szobát, mely a tengerre nézett s tiszta volt és sivár, sok tapintattal égszínkékre meszelte ki, aminek mélyebb oka is lehetett Corovics lelkivilágában, de lehetett az is, hogy nem volt más festék a háznál. Ha reggel megpillantott, kiegyenesedett, abbahagyta munkáját, két kezét csípőjére illesztette s különösebb izgalom nélkül nézett reám és várt. Nem köszönt, de nem is várt üdvözlést. Az élét ösz- szes fölösleges mozdulatai lehulltak róa. Nem volt útja hozzám, valószínűleg nem gondolt semmit, vagy ha gondolt, hát ilyesmit: „ez egy nyaraló", vagy ,ez az idegen", — vagy valami egészen mást, amit elgondolni sem merek. Közte és közöttem nagyobb távolság volt, mint két csillag között: nagyobb távolság és ugyanaz a vonzerő, öreg volt és én fiatal, elégedett volt és én elégedetlen, neki közönyös volt az irodalom, nekem fontos, nekem közönyös volt dalmát szőllőtermés, neki fontos, nekem fehér flanel! nadrágom volt és kétes jö- vőm, neki kukoricanadrágja volt és biztos múltja, nekem konfliktusaim voltak és vannak Istennel és az emberekkel, magammal, a tárgyakkal és a világ rendijével, melyet együ- gyünek és renndetlenségnek tartok, neki a vámőrökkel voltak konfliktusai, ha dohányt csempészett Albániából, én nem tudtam, miben hiszek, ő tudta, én a fehér bort szerettem, ő a vöröset, én az árnyékot, ő a napot, amit ebédután hosszan csurgatott a szájába, valami potyázó lustasággal, aláfeküdve, mint egy öreg kutya. Szivembe zártam, nem azért, mert öreg volt és megaszalt, kiegyensúlyozott és közönyös, hanem, mert nem tudtam róla semmit, ami két ember között a beszéd, elengedték nekünk rátságnak. Azt a rettenetes küzdelmet, ami két mber között, a beszéd, elengedték nekünk az istenin/k, akik, mint pogány száműzött uralkodók, itt lappangtak még az ókorból a szigetek és az erdők között, csüggedt és züllött trónkövetelők, hatalom nélkül, kósza és bánatos fenséggel. Lehet, hogy Corovics is i >3áuy volt. Minden emberben van valami fantasztikum, vptoKi ponyvajrogényBxerü, valami atetfogfraftai lan és megközeHihetetlen. Számomra nem volt meglepetés, mikor harmadnap este Goro- vicsot, ezt a Philemont Bauctó nélkül, ezt az aszalt egyensúlyt, ezt a szorgos és néma pátriárkát, ezt az élőlényt a világ üvegburája alatt, két csendőr kereste és elvitték magukkal. Számára se volt meglepetés. A kertben ültünk, Corovics dolgozott és én olvastam, mikor a festői csendőrök benyitottak a kapun, a kis csengő megkonduit, Corovics felnézett, arcán valami ismerős derű futott át, mint mikor az ember egy Tégenvárt látogatót megpillant, letette kezéből a raffiát és az ollót s lassan a csendőrök elé ment. A csendőrök nyájasan szalutáltak és paro- láztak Coroviocsal, dalmátul beszélgettek s az egyik felém mutogatott. Bennem is van valami ponyvaregényszerü, valami felfoghatatlan és megközelíthetetlen. Rögtön tudtam, hogy a csendőrök értem jöttek, valami kisült, állan- dő„n el vagyok készülve reá, hogy az emberek egy napon megfognak s úgy kivágnak a maguk rendjéből, melyet rendetlenségnek tartok, mint a rongyot. Felálltam, de Corovics intett és mosolygott, a csendőrök mosolyogva tisztelegtek, egyelőre nem rólam volt szó. Erre visszaültem a padna. Corovics nyájasan tárgyalt a csendőrökkel, bement a házba, kisvártatva visszajött, a montenegrói fezt fejébe nyomta, Leánya követte, kezében bugyorral és egy görcsös bottal, amilyennel vándorok útra indulnak. Corovics néhány szűkszavú utasítást adott leányának s felém mutogatott, aztán odaáll háttal a csendőrök elé, hátul összetett© kezeit, az egyik csendőr láncot húzott elő s megbilincselte Co- rovicsot. A lánc végét kezében tartotta a csendőr, a bugyrot és a görcsös botot Corovics vette kézbe, biccentett felém s lassú léptekkel elindult. A két csendőr láncon vezette, mint egy majmot. A lány az ajtóig kísérte őket, ott megállt bámészkodott, integetett utánuk, valószínűleg nem Goroviesnak, aki nem tudott visszaintegetni, hanem a kedves csendőröknek. Corovics, amilyen méltóságteljes és komoly ember volt, nem nézett vissza. Mikor a látomás eltűnt, a lány állt még a kapuban egyideig, aztán bement a házba, motozott a szobákban, cipőt húzott és kendőt kötött a fejére s elment a város felé. Érezhetően hüvösödött, bután néztem magam elé, aztán felmentem a szobámba, kezet mostam, kabátot vettem és lelátogattam a városba. Kissé sajnáltam, hogy soha többé az életben nem fogom látni Corovicsot, de ugylátszik, nincs ez máskép, nincs utunk egymáshoz nekünk embereknek. ÍJjjel későn mentem haza, a ház sötét volt és elhagyatott, a szobában kinyitottam az ablakot, hallgatóztam, de csak a tengert 1 elletett hallani. Ezt is meguntam, becsomagoltam, lefeküdtem aludni. Reggel a lány kopogott, mint rendesen, barátságos mosollyal hozta a reggelit, jelbeszéddel megmagyaráztam neki, hogy kérem a számlát és vitesse el a poggyászomat, mert el akarok utazni. A számlát ujjainkon .számítottuk ki, nagyon olcsó volt, a bort is beleértve. A hajóhoz majdnem későn jöttem, sietni kellett, kapkodás volt és tülkölés, nincs utálatosabb dolog, mint utazmi. Mikor a hajó kikanyarodott az öbölből, felmentem a fedélzetre s láttam még a partot, messze az, éles napfényben Comovics fehér kis házát s a kertet. Akkor nyugtalanság fogott el és rosszkedvű lettem, arra kellett gondolnom, hogy mi lesz most a kerttel, a széliével, ki fog szüretelni Goroviesnak, mi lesz a lánnyal, mi lesz Coroviccsal, mi lesz velem? Szűk ölő rosszérzés és bizon*íalaiu-iág fogott ed, dideregni kezdtem, hideg mM Járt,
