Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-15 / 135. (2356.) szám
1930 június 15, vasárnap. Enni vagy táplálkozni Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Ai öregapánk legjobban & húst szerette, ha módja volt benne, húst evett reggel, délben, flCíte, sőt tízóraira és uzsonnára sem vetette meg. Húsevő ember megszomjazik, tehát a jó nagyapa a reggeli kolbászhoz, vagy szalonnához megivott egy-két kupica szilvóriumot, a többi étkezésekhez egy pár pohár borocskát és közben nem vetette meg a söröcskét sem. így éldegélt hetven-nyolcvanéve8 koráig és sohase jutott eszébe azon töprengeni, hogy jól teszi-e, hogy sok húst eszik és jócskán iszogat hozzá, így tett mindenki, aki jól élt, az öregapja, apja, a rokonai és barátai, — nem is lehetett kérdés tárgya, hogy egészséges-e igy élni. Azóta azonban haladt a tudomány, sőt haladásáról fölvilágosítja a laikus közönséget is. A haladás tudvalévőén a meglövő dolgok kritikájával kezdődik. A tudomány tehát elkezdett kritizálni mindenféle dolgokat, kérdéseket tett föl és ezekre feleleteket igyekezett adni e eközben eljutott kérdéseivel a táplálkozáshoz is. Egy csomó kérdést vetett föl, például: egész- eéges-e a husevés? milyen betegségek származnak belőle? méreg-e az alkohol, vagy stimuláns orvosság? Főzve-sütve, vagy nyersen jobb-e az étel? És igy tovább. A baj most már ott kezdődik, hogy ezekre a kérdésekre a tudomány nem tud egyhangú feleletet adni. Mindegyikre háromféle felelet van, pártok és nézetek különbözősége szerint: egy határozott igen, egy határozott nem és egy kompromisz- szumos igen is, nem is. A szegény laikusra nézve most már egy nagy kellemetlenség háramlik a tudomány vitájából. Évezredekig evett az emberiség azt, amije volt és közben nem bántotta a kérdés: egészségére válik-e. A tudomány most a modem emberre rázuditotta a lelkifurdalást. Ha ma megeszem egy jó rostélyost, mert szeretem, és hozzá megiszom néhány deci bort, utána elkezd furdalni a lelkiismeretem, okosan tettem-e, nem követtem-e el bűnt a saját életem ellen, nem lett volna-e okosabb egy tál főzeléket ennem, félig, vagy egészen nyersen é« vizet inni hozzá? Az egész élet körülöttem úgy van berendezve, szinte rákényszerit, hogy húst egyek és bort igyák. A tudomány egy része azt mondja, jól teszem, más része azt mondja, mérgezem magam. Mit tegyek hát? Azt, amit a legtöbb a. mai tudomány haladásáról tudomással biró ember: eszem húst, iszom 'bort, de lelkijfurdalás&al fűszerezve. Vagyis, a tudomány arra akarja kényszerítőm az emberiséget, hogy úgy éljen, mint a diétára szorított beteg. Vagyis, hogy ne egyen többé, hanem táplálkozzon. Mert az evés azonkívül, hogy táplál, öröm és élvezet is, a táplálkozás ellenben csak csupasz higiénikus művelet. Dehogy akarok én ezzel csak egy szót is szólni a tudomány ellen. Mindig tudomány- párti voltam é& az is maradok mindvégig. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy a tudomány beleoltja az emberekbe a táplálkozási szkepszist, mindaddig, amíg egyhangúan és végérvényesen meg nem állapodik a táplálkozásnak azokban a főkérdé&eiben, hogy egészséges-e a husevés, tiszta növényevő állattá kell-e válni az embernek, valóban méreg-e az alkohol stb. (A mértékletesség, mint alapföltétel, adva van, maga a természet utal rá s az emberiség őstapasztalata.) Amig az egyik nagytekintélyű fórum igennel, a másik nemmel felel a kérdésekre, addig a laikus nem tehet mást, mint szkepszissel hallgat rá, de ha csak egy kis hajlama van is a hipoohondriára, akár eszik, akár csak táplálkozik, lelkifurdalással teszi. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy mint sok mással, ezzel is hozzájárul a tudomány az emberiség nyugtalanitásához, ahhoz, hogy a mai 1 ember nem érzi 100 percentig a maga életének biztonságát. Én azt hiszem, ez a mai emberiség legnagyobb problémája: hogy lehetne megszabadulni az életbizonytalanság ama néhány százalékától, melytől csonka a 100%. Bemard Shaw azt mondja, hogy 5 nem eszik húst, mert az ő gyomra nem oszladó állati htul- larészek temetője. Az alkoholt ellenben koncentrált napfénynek tartja, amely a szegény ember sötét életébe egy kis derűt varázsok Sir William Arbuthnot Leone, Anglia legnagyobb élő orvosa, aki most az alkoholtilalom eszméje ellen küzdő nemzetközi kongresszusra Budapestre jött, szintén ajánlja a mérsékelt alkohöl- ivást, de azzal fenyeget, hogy a sok hús és a fehér kenyér a rákbetegséget mozditja elő. Amerikában az alkoholtilalom valóságos forradalmi állapotban tartja a társadalmat, az egyik felét a másik ellen zuditja s nyílt törvényszegésre stimulálja, ami a törvény kötelező erejének föltétien érvényét bontja meg a Csizi jód-bróm gyógyfürdő. A legerősebb iőd-brómos gyógyforrások. Kérjen prospektust a fürdőigazgatóságtó^^^ etted az flktm erkölcsét alapjaiban rend ifi ! meg. Inni pedig alig isznak kevesebbet, sőt akik alkoholhoz tudnak jutni, még többet. A , táplálkozás kérdése nem csak higiéna, hanem j közgazdaság kérdése is. óriási gazdasági érdé-1 kék vonulnak föl az alkohol, a husevés, a hu- j zakenyér mellett és ellen s a tudomány eredményeit vagy fölhasználják érdekeik mellett, vagy ellentmondanak nekik. Hatalmi kérdések keletkeznek az alkohol, a hús, a cukor, a kenyér higiénikus problémái körűi A laikus ember nem tud tájékozódni, mit egyen, mit igyon. A zűrzavar ebben is már-xnár teljessé válik s az ember mintha hiába evett volna a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből. Az élet pedig segit magán, ahogy tud. Jelenlegi tendenciája a tudománynak kedvez. Az általános elszegényedés lassankmt leszoktatja az embereket a sok hús evéséről, sok bor ivá- sáról a ha tovább fejlődik, tényleg odajuttat bennünket, hogy már nem fogunk enni, csak táplálkozni s azt is rosszuk-------. II-W-.—i—. ■>—>1 < mmmmmrnmtm ' ''' " '■ 1 Alapítva IMI Talvioa ML \J S > * a | ^ porcvBéa > mrngjkor—fc»d<—■ • ‘ . - ...... . . • .. V • . . . . :• -• KOSICE, Fő-utca 19. Hagy fálaasták. Jutányos árak. MÉCS LÁSZLÓ EGYSZERŰ FALUSI HÍD Egv hidat láttam Mármarosban: felépült cifrán, vasbetonból. De a Tisza kamasz-folyó és néha játszik, néha tombol, uj medret ásott hebehurgyán, gondolt merészet és nagyot: a hidat megkerülte s ottan gyüszőn yi vizet nem hagyott. Ily szégyen-hid sok nyalka költő. Állnak cifrán és kiagyalva, az élet-viz nem zug alattuk 8 ha van viz: csak tócsává alvad Fölényes, gőgös iveikre nem fut egy ember útja sem, nem kötnek össze partokat s nem néz rájuk a kutya sem. Rajtam minden gerenda él még, le nem faragva, fájva, nyersen, egymáshoz kötve lét-inakkal s kinyomozható minden versben: ez fűz, ez tölgy, ez rózsa, hársfa s mivel a munka elnagyolt, ha május jön, ki is virulnak. Én csak falusi bid vagyok. Én partokat ölelek össze: a gazdagok meg a szegények, lelkiszegények s tul-tanultak, bolondos ifjak, béna vének lét-partját ölelem össze. A távolság mindig nagyobb, mivel a partok átkozódnak. Én tiszta ölelés vagyok. Alattam forr a mélység, élet, alattam vizek énekelnek, vagy vig vizek, vagy bús vizek, de zenésitői életemnek, alattam zeng a szeretet s örvényük, búg a borzalom, itt színes vágy zug, ott a jóság, de ólet minden oldalon! Van sok napom, hogy átmegy rajtam a hosszú, hosszú ember-skála: sok élet-harc sok sebesültje, vakok, meg bénák sántikálva, herceg, proletár, pap, parasztok, jók, rosszak, bölcsek, ostobák: megnézik lent a víztükörben az arcukat s mennek tovább. Egy szép vasárnap nem jött senki, nagy csendesség vott s csoda történt: valaki hangvonót szerelt a vízre és megálütot minden örvényt, a híd zengő hárfává változott és ki virult tavaszi díszben s leírhatatlan fény-özönben lassan átsétált rajtam Isten. Shakespeare a béke mró előtt Egy amerikai vélemény Irta: KARINTHY FRIGYES 1980 június. R. C. Sheriff, akinek nagy színpadi sikere volt Amerikáiban (Európa is szívesen fogadta kiires darabját), egy újságírónak nyilatkozott Hamletról. Véleménye azért érdekes, ment az első Síhakesipeare-darab volt, amit látott vagy olvasott, a véleménynek kísérleti értéke van, reakciónak számit egy próbaoltásra, amit az európai szellemtől még meg nem fertőzött amerikai lelken végzett ez a ma is hatalmasan virulens latin erő: Shakespeare. A vélemény ezenkívül ítélet is. Még pedig telivér amerikai Ítélet, afféle lyndh-íör- vény szerint való. Sheriff, mint szó, béke- birót, bírót jelent s névnek annyi, mint Bíró Lajos, vagy Bíró Bálint Az Ítélet statáríális és marasztaló. & Békebiró ur minden teketória nélkül, személyesen és 'puszta kézzel, egyszerűen ki- végzá nemes és vitézlő Dárdarázó urat. Elismeri ugyan, hogy a „nyelvezete" nagyon szép lehet annak, aki a szót önmagáért szereti, de drámaírónak Shakespeare meglepően rossz. Komponálni nem tud, a hatást átlátszó, technikai eszközökkel próbálja kierőszakolni, a hős figurája egyszerűen ellenszenves. Az apa szellemének megjelenése merőibe® nevetséges és cél tévesztett, Hamlet habozása erőszakolt, megokolatlan és művé szietlen. (Érdekes, hogy a legeurópa- ázsiaiíbb szellem, Tolsztoj, ezen a ponton egy követ fuj a derék jenkivel.) 0 i; ooak, sőt színészi rónak kritikájáról lévén szó, igen észszerű volt s termékenynek is bizonyult az újságíró szemtelen kérdése: „hát maga hogy csinálta volna?" Sheriff készséggel válaszol. Elő szőr is — mondja a sportképekről jólismert amerikai fogreklámmoeollyal, egy Linuicergh m-oolyával, mondhatnám — először is nem tettem volna olyan világossá a problémát, mindjárt az első felvonásban. Az apa szelleme, ez a nagy szájai, hencegő alak, rögtön mindent elmond. Hamlet tisztáiban van a helyzettel, világosan látja és tulviűá- goean fejezi ki lelki állapotát és teendőjét. Ha pedig ennyire nyilvánvaló az útja, miért nem cselekszik? A habozás érthető volna egy iskolásgyermeknél, aki „csak félig-med- dig érti, mi történik körülötte", de se rokon- szén vet, se szánalmat nem kelt felnőtt emberrel szemben, „aki érzelmeit és indulatait ilyen bőséges dialektikával tudja kifejezni". Claudius, a gyilkos nagybácsi, aránylag férfiasabb jelenség, „el tudja viselni tulajdon lelkiismeretlfurdalását", osak kár, hogy a színjáték-jelene bben olyan valószinütlenül gyorsan „árulja el magát".-0Dohát eláruljuk magiunkat, kedves Sheriff, minden szavunkkal s nemcsak magunkat, hanem egész fajtánkat, hetediziglen, térben és időiben, a földrészt és várost és uc- cát és szobát, ahol születtünk, akkor is, mikor alkotunk, akkor is, miikor kritizálunk. A különbség csak az, kedves Sheriff, hogy ezt mi jobban és régebben tudjuk, mint maguk (lám, magukat hogy fejbeütötte és meglepte a számunkra jól előkészített Freud-féle tanítás!), s azért óvatosabbak, „habozóbbak" vagyunk Ítéleteinkben, olyankor, mikor mi mondunk önökről véleményt — viszont könnyebben áruljuk el magunkat, mi kör primitív életérdekeken túl ősi lelkierők forognak kockán. Csak a „tudat küszöbe" fekszik más helyeD — innen és onnan, ami a tudatost és tudattalant illeti, megvan a harmonikus arány. Éppen azért, ha az ön kitűnő darabjáról kellene, újságíró előtt, nyilatkoznom, hosszabb habozási időt kérnék önnél, legalább annyit, amennyi elég hozzá, hogy írásban, tehát „világos dialektikával" fejezzem ki gondolataimat — viszont szóbeli nyilatkozatáról habozás nélkül árulom el, hogy sokkal jobban jellemzi önt, mint She- kespearet, minden objektivitása s egészséges ellenállása mellett. Minden hetykeségén és életrevalóságán túl az amerikai lélek egyszerűen gyermekesebb és egyszerűbb a miénknél. Nagyon finonu.&aik találom, ebből a szempontból, amit ón Hamlet tudatosságáról beszél — ebben, ugylátszik, igaza van. ön azt mondja, „Young Woodley", az egyszerű, iskolásgyerek, sokkal jobban meghatotta, mint Hamlet s ezzel az amerikai közönség ízlését fejezte kL A szemérem bájos és gyöngéd félhomályának, az önmagát közvetve, tudattalanod érző, tehát a néző számára őszintébb és meggyőzőbb érvényű ártatlanságnak dadogása miaudig jobban megfogta az amerikai szivet, mint az az éles és erőteljes kép, amivel az érett lélek látja és rajzolja önmagát, értek mének és tapasztalatának kristálytűkiében. Az amerikai egy állapotot istenit és bálványoz: a gyermekit, a felnőttben is a gyermeket érti csak meg igazán — ez magyarázza a Molnár Ferenc „Lilioan“-ának nagy amerikai sikerét, mely minden pestiessége mellett valódi amerikai darab, hősének darabos, gyermekes durvaságában szemérmes, szemérmében cinikus és hetyke, kaotikus lelki plein obscurekjében, töredezett, primitiv szavaival. 0 Van itt azonban még valami, ami már tol van esztétikán és dramaturgián, mélyebben világit bele a dolgok fejlődési rendjébe. Az élelmes újságíró nemcsak azt kérdezte meg Sherififtől, hegy Írná meg ő a darabot — messzebb ment s egyszerűen igy tette fel a kérdést: hát ön mit csinálna Hamlet helyében? Sheriff vállal vont. „Erzsébet királynő korában az első ke- zemügyébe került fadoronggal fejbe vertein volna nagybátyámat. Ma, azt hiszem, büntető feljelentést adnék be ellene a törvényszéken." 0 Szóval, mégiscsak kibújik a szeg a zsákból — nem is annyira a sok beszéd s a hibás vonalvezetésről vám ezó. Az amerikai testvérnek egyszerűen az nem megy a fejébe, hogy lehet akkora ut elhatározás és cselekvés között, függetlenül attól, mivel van kirakva ez az ut. Sheriff épp oly érthetetlennek találja, hogy a nagybácsit, akire haragszom, nem ütöm le, s hogy Oféliát, akit szeretek, nem csókolom meg, rögtön és ugyanakkor. Ez már erkölcsi kérdés, könnyebben ellenőrizhető, mint az esztétikai. Hát bizony, kedves békebiráim, ez már igy van. És Hamlet esetében, meg általában itt Európában, még istenes a helyzet, - de mit szólna ön, ha minden erkölcsi imperatV| Ttr,TWHWU Megnyílt WMUSIKAM Szigeti zongorakészüö és hangoló zongora raktára, *2raflslava« Grössling ucca 20. Raktáron csak világmárkás zongorák és planlnók. Eladás eredőt! gyári áron. Scls aiavl részletre Is. Kérjen díjmentes árajánlatot. Hangolás, Javítás — vidéken Is - Jutányosán, garanciával.
