Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-15 / 135. (2356.) szám
MAI SZÁMUNK A KÉPES HÉTTÉ 28 QlBAl íQJMuK^ Ara a korona ^ évf. 135. (2356) síim » Vasárnap 1930 ;unius 15 l^re^ó^avontae^eKá^üWWdro:^éyen^45oj i4 SzloveJlSzkÓl 6S rUSZÍnSzkÓi ellenZekl pártok II. emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal! ftb&táestíO: politikai napilapja fe^^ö. .......* '"ÜL:'™" * ^ Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ki OZURÁNY] LÁSZLÓ FORGA Ctl GtZA s u , u O N Y CIM, HÍRLAP. P R H H ft. Egyetemes küzdelem wagy kicsiny alku IRTA: DIURSNYI lAlSLÖ (Annit Hlinka a Prágai Magyar Hírlap pünkösdi száméiban Szlovenszkó sebeiről és problémáiról mondott, azl még teljesebb és őszintébb fogalmazásban irta meg saját lap- jában. Fölötlenek ebben a pünkösdi Írásiban olyan momentumok, amelyek klasszikusan determinálják Hlinka politikai mentalitását és ideológiáját s amelyekben éleden megmutatkozik az a kettős terheltség, amely a népvezér minden egyéni bátorsága mellett lehetetlenné teszi számára az egyenes politikai vonalat, hogy a logika törvényeinek természetes é rv én yet-m léséről ne is beszéljünk. Azt mondja, Apponyival való polémiájában Hlinka, hogy a szlovenszkói magyarságnak nincsenek külön nemzeti sérelmei, hanem csak egyetemes szlovenszkói •érelmék vannak. Sőt frappáns fordulattal odáig élezi ki az összehasonlítást (amit különben már nyolc esztendő előtt hallottam tőle először Iglón), hogy a szlovákoknak nagyabbak a sérelmeik Szlovenszkőn, mint a magyaroknak vagy a németeknek. És itt mindjárt föl is sorolja, hogy mi mindene *a« a MloveflMEfcói magyarságnak, ezzel a •zéanbavéteilel szemben azonban sohasem SBátja fl51 az ellentételt, hogy a magyarság- mak óriási számiban vannak mindmáig telje- •ftetten jogos és törvényes követelései. 3te értessünk félre. Mi elfogadnék Hlinka ideológiáját, ha ez a szlovák politikus odáig emelkednék az egyetemes szempontú és ideális plattformn szlovenszkéi polilikájá- hogy ő egy becsületesen értelmezett Icmktimmal minden szlovenszkói sérelmet egész Szlovénszíkó sérelméül fogna föl, legyen az akár szlovák, akár magyar, akár német sérelem. Ahogyan szlovenszkói politikánkban mi sem szoktuk önző módon és izoláltan csak a magunk nemzeti sérelmeit állítani középpontiba, hanem azokat igyekszünk kellő összhangba és egységes horizontba hozni, az egész SzlovenszJkó sorsáért vívott létküzdelemmel. Ha Hlinka osztaná ezt a fölfogást, úgy ez bennünket csak megnyugvással tölthetne el, ámde ha a dolog mélyére nézünk, Hlinka szavai mögött minden nyugtalanító motívumával megtalálhatjuk nacionalista önzését, amely nem képes tisztán megnyitni sem a lelkét, sem az értelmét más népek szenvedése előtt, még ha testvér népekről is van szó. Anélkül, hogy a tétel igazságát kutatni akarnék, pem fogadhatjuk el egy országrész vezető politikusa részéről a kisebbségi kérdések olyan bármennyire is tetszetős elintézését, hogy a szlovákságnak több a sérelme, mint a magyarságnak, mert ez nem elintézés, hanem csak megkerülés, a politikai kóklerségnek is némi mellékizével, amelynek mélyén azonban nincsen semmi pozitívum. Legfőbb ideje volna már, hogy Hlinka végre konkréten és félreérthetetlen precizitással mondja meg, hogy miiképpen vélekedik a mi sorsunkról és speciálisan a kisebbségi problémáról. Elegendőnek tartja-e azt, amit Prága eddig megadott a magyarság márnára és milyen álláspontot foglal el mtajdiazoklkal a követelésekkel szemben, amelyeket a szlovenszkói magyarság és némieteég politikai, kulturális és gazdasági térére támaszt. Mert mindaz; ami fflinkáuaik ebben a kérdésben tett s mindig erősen általánosságban mozgó nyilatkozataiból kiír a ngzik, csak arra a föltevésre lehet alkalmas, hogy Hlinka helyesli és elegendőnek tartja Prágának a szlovenszkói kisebbségekkel szemben követelt politikáját. Már pedig nekünk ezzel a számunkra döntően alapvető kérdéssel végre teljesen tisztába kell jönnünk. Hlinka politikájának nagyon erősek a terheltségei és a megkötései. Rapszodikus és forrongó egyénisége sokáig és mindenütt csak a harcot kereste, legtöbbször csak az önmagáért való harcot. Teljesen érzelmi alapon áll a legszűkebb nemzeti szempontokkal, aikci őképessége azonban csak a nép- tribun kvalitásaira korlátozódik, tudja az erejét, de nem tud élűi ezzel az erővel a magasabb politika játszmáiban még akkor sem, ha a pillanat legnagyszerűbb lehetőségei kínálkoznak is számára, mert kicsi megkötöttségeit és korlátozott látását pompásan kihasználják az ügyes nutiniék, akik a tál lenesé’-ől s a legapróbb élőnyöcsskékröl el tudják hitetni Hiinikával, hogy azok nagy nemzeti vívmányok. Hlinkának nincs meg a helyes érték Ítélete, nincs meg benne koncepciója mellett a következetesség s a legelemibb taktikai érzék- így történhetett, hogy a prágai sakktáblán Hlinkát hovatovább könnyen kezelhető, sőt bagatellizálható figurának kezdik tekinteni. A politikusnak ott kezdődik a tragédiája, ha már megmosolyogják. És bizony a hajdan félelmetes, de közben ügyesen megfélemlített és megszelídített szlovák oroszlánra mind kevesebb respektussal néz a prágai centralizmus oroszlánja. Hlinka rengeteget veszített elánjából és harci erejéből, csaknem teljesen elveszhette régi politikája tartalmát, szinte megdöbbentően hajlamossá vált a kicsi és megalázó politikai alkukra, csupán a régi érzelmi gátlásait és terheltségeit őrizte meg maradéktalanul. Prágára haragszik Myrov és Podol miatt, Budapestre Szeged miatt, s ezek azok a leglényegesebb motívumok, .melyek mindig-érzelmi politikáját determinálják. A magyarsággal szemben bizalmatlan, mert volt valaha egy magyar püspök és néhány közigazgatási ember, akikkel konfliktusba került. És a puskapor, amit egy régi rezsimmel szemben gyűjtött föl önmagába — amelynek hibáiról éppen úgy beszélni lehet, mint ahogy beszélni lehet a régi korszellem és államne- zón nagy mulasztásairól a nemzetiségi kérdés Európa-iszerte való kezelésében —■ mindmáig megmaradt és föl-tflölserceg benne. De kérdjük, mi köze mindehhez magának a magyar nemzetnek, a kisebbségi sorsba hanyatlott magyarságnak? A kéft nemzet között sohasem volt semmiféle an- tagonizmus, hamepn a legbecsületesebben fölfogott testvéri viszony, sót a régi kormányzatnak íb lehették ugyan habéi, de azt maga Hlinka is több Ízben elismerte, hogy Szlovensakó iparosításával és állandó támogatásával mindig biztosította a szlovákság számára a kenyeret. A hibákat és az erényeket a história meg fogja állapítani, de megalkotja a maga helyes értékítéletét a szlovák nép is, amelyben szinte kevesebb az inferioriitás, mint parlamenti képviseletében s amely meglepő tanulmányi eredményt mutat föl tizenkét esztendő politikai iskolájában. Mecsetet ét kilenc tánáf felmentették Belgrád, junius 14. Két havi tárgyalás után ma délután négy órakor hirdettek ítéletet a Macsek-pörben, amely a szenzáció erejével halott. Ma.eseket kilenc társával együtt felmentették, a. tizennégy többi vádlottat pedig hat hónaptól tizenöt esztendei börtön és fegyházbüntetéssel sújtották. Bernardics 15 évi [egyházat kapott, Hadzsia 5 évi fegyházat,. Matekoyics és Pávar vádlottakat Kalegyin százados elleni merénylet elkövetése miatt tíz évi fegj házra Ítélték. Az ítélet kihirdetésekor a teremben megjelent közönség lelkesen megéljenezte Macsekel. Az ítélet felolvasása után annak indokolásába fogott az elnök. ■ ......... uwi'iiVMi üi'Mfiif)V»iiiii léJ'llli> .(fii.....-........... A köztársasági elnök aláírta a régi nyugdíjasok törvényét Prága, junius 14. A köztársasági elnök aláírta az öreg nyugdíjasokról szóló törvényt, amelyet végrehajtási rendeletével egyidejűleg a közeli napokban a hivatalos 1 apivan ig ki hirdetnek. A* aj nyugdijak kiHwtéséire már minden hatóságnál megtörténtek az előkészületek, úgy hogy a régi nyugdijatok már július 1-tol kezdve magasabb illetményeket kapnak. A szlovák népben a szikrája sem él a gyűlöletnek a magyarsággal szemben, ahogy a magyar nép is csak szeretedet és megbecsülést érez, szlovák testvéreivel szemben. Pedig bennünket is értek üldöztetések s a perze- kruoió élén legtöbbször a szlovák sovinizmus lovagolt, érdemek után törtető szlovák akarnotok, közigazgatási kiskirályok, akik ezer sákamóriávál és válogatott zaklatással keserítették meg amúgy is megnehezült életünket. De mi ezekkel a szomorú tiipusjelentke- aé&ekkel sohasem azonosítottuk magát a szlovák nemzetet, amelynek számára tisztán megőriztük régi sze retekünket. A szlovák és a magyar nép harmóniában éli a maga életét s aki a nép életét figyeli, az láthatja, hogy a két nép oly közel áll egymáshoz, mint tizenkét esztendővel ezelőtt. A szlovák uép tisztán látja megnehezült helyzetét s egészséges életösztönével az utat is látja, amelyen a szlovenszkói politika zsák- uoeájából kimen ekedhetik s ez az ut: „Spoj- me sa s mensinami!“ Látja a szlovák, látja a magyar, látja a német, Hlinkának is látnia keit, hiszen ki is mondja, de a cselekvésben megakasztják a régi gátlásai. Látja, hogy a szlovenszkéi nép kezéből milyen tragikus végzetezerüséggel hull ki a kenyér, látja, hogy a centralizmus vashengere,miután már letarolta a Hennád, a Sajó és az Ipoly völgyeinek magyar ipari értékeit, végzett a Dunaijeamen- ti német ipari kultúrával, most már teljes erővel ott halad a Vág völgyében a tiszta szűz szlovák talajon, Láptószentmiklássál már végzett és most már a szlovák Manchester, Hlinka Rózsahegye van soron, ahol a fonógyár leépítése ezer és ezer szlovák család közéből veszi ki könyörtelenül végrehajtott következetességgel a kenyeret Hlinka látja a nép kényértragédiáját, de nem találja meg, vagy legalább is cselekedetekkel nem követi az egyedüli javallatot. Hlinka és törvényhozó társai most sűrűn iramodnak föl Prágába, hogy a tizenhat közjegyzői stallumból minél többet szerezzenek maguknak. Megdöbbentő a nyU* beöemeiés, hogy ezeken a atel- lumokon múlik Hlinka egész jövő politikája. Szóval stallumokröl áll az alku, amikor nép- milliók kenyerét és nemzetek jövőjét kellene megmenteni. Ez az az inferioritás. amely fölött. Szlovén- [ szkónak sírnia kell és Prágának mosoglyognia lehet. Nos, ha az intranzigehs Hlinka-párt ellenzék taktikája azon múlik, hogy juttatnak-e neki közjegyzői és egyéb kisebb s tál lomokat, úgy megnyugtathatjuk Hlinka Andrást, hogy adni fognak. Mert a centralizmus vau any- nyira okos, hogy a kapitalista fölényével nyugodtan odavet nehány morzsát, ha ezzel ártalmatlanná tehet egy ellenfelet, sőt leszerelhet egy egész nemzeti mozgalmat. Hlinka számára mindig fognak Prágában morzsák jutni, mert ehhez csak kettő kell: egy okos üzletember, aki a morzsákat adja és egy önérzetében és missziójában lefokozott ember, aki a morzsákat elfogadja. Hlinka mindig meg fogja Prágától kapni a maga kis stallümáit, esetleg nehány milliócskát i-s a csendes ellenzékiség fejében s a milliócskák .mellett kápráztató üveggyöngyöket, mert hiszen itt van a világ legszebb és legolcsóbb üveggyügyeinek a hazája. De mit szól ezekhez az alkukhoz és. kis üzletekhez a nemzet? Mit szólnak a választók százezrei, akiknek a hátán ezeket a stádiumokat biügyeskedik ? N em kétségbee j to-e az, hogy amikor a szent kenyeret, a kunyhók kenyerét kellene menteni, akkor a népi erő ki- választottjai a maguk külön fehér kalácsát készülnek megsütni és elalkudni mindent, ami ideál és megtartó eszme? Hlinka velünk szemben bizalmatlan. Attól tart, hogy mi előbb egyezünk meg a csehekkel, mint velük. Hát ez a rossz lelkiismeretnek a hangja. A félvilági útra sikkadt asszony sem szívesen látja vélt. vetélytársában az ártatlanságot s igyekszik hirbe hozni. Valami hasonló motívum csendül ki Hlinka aposztrofá- lásából is, amely a legnagyobb mértékben indokolatlan és igazságtalan. Lehettek és lehetnek a szlovák és magyar politikai tábor között ellentétek, lehetnek harcok, de mutasson föl Hlinka egyetlen pozitívumot, amely azt igazolná, hogy a magyarság valaha is vétett szlovák testvéreivel és egy emelkedett szlo- veoeBkói politika közös platttfonnjával szembeni A magyarság becsületesen, a® ellenzéki politika minden bonaekvenciájával állja a harcot s kezdettől betartja a fegyvertársi hűséget, annak dacára, hogy meglenne a közös front és közösek lennének a fegyverek. Mi itt állunk a teljes pauperizálodás utján, lerotvNe fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül