Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-01 / 124. (2345.) szám

—ama ..rininimw mt^iaaiBMBCMaMtKiiaoBnuBggJiBtaMM^^wntimaiaeatMBMMBHBiBWHi 19 80 jnnfus 1, raer&nnwsp. hogy amikor ez a hil-e megfogyatkozott, ak­kor .már szinte kény re-kegy re kiszolgáltat la magát, elismert.© inferiorit&sát és alkalmas médiumává lett minden megalázó alkunak. Hlinka —- regionaíizmusha süllyedve — ki­csi pozíciókat véd s jelenték tele ti és szánal­mas részleteredmenyeinek megtartását haj­landó összetéveszteni nemzete és hona lét­érdekeire!. A nagy nemzeti programból csak foszlányok maradtak s az egyetemes célokból csak a régió és a religió. A hajdan diadalmas lobogó lankadtan csüng, az auto­nómia lélektelen üres szólammá vált, párá­vá, amelyen keresztül a hajdan áldozatos követők kecsegtető st állaim ok pozitívumait keresik. És ezért nem keresik és nem talál­ják meg a hozzánk, az őslakosság egyetemé­hez vezető utat, amely az. egyedüli helyes és becsületes javallat abban a kétségbeejtő dezorientációban, melybe a szlovák politika tévedt. 4L-ti* Mostanában sokat írnak arról, hogy Hod­zsa redivivus. Ha a dolog velejéig hatolunk, azt kell megállapitanunk, hogy ha Hodzsa vissza is tért, akkor csupán a prágai hatal­mi körökhöz tért vissza. De nem tért vissza Szlovensakóíhoz, amelyet ez a kétségtelenül államférfiui kvalitású politikus mindmáig nem tudott megtalálni, mert politikájának alapjául nem a szlovák nemzetet és Szlo­vén szkót tette meg, hanem ellenkezőleg azt mindig a hatalmi politika hazárdjátékainak tétjévé fokozta le. Hodzsa számára Szloven- szko sorsa és jövője sohasem jelentett alap­vető cél tűzést, sohasem jelentette a termé­szetes alapot, a hitet, az Anteusnak erőt adó őstalajt és a küldetést, hanem csupán egy eszközt, és egy komponenst a mindig-prágai játszmáiban. Neon akarunk rosszhiszemüek lenni, de a legjobb, amit föltételezhetünk, hogy Hodzsa, ha használni akart nemzeté­ne]? — amelyet különben egy időiben hajlan­dó volt áldozatul is hozni a csehszlovák azo­nosságnak — azt is egocentrikus módon gondolta el, önmagában per szón ifikálva a nemzetet, abban a végső eszmei konklúzió­ban, hogy ha Hodzsa lesz nyertes a nagy ha­talmi játékban, akkor ebben a profitban a szlovák nemzet és Szlovenszkő is részesedni fog. Szóval: az első Hodzsa hatalmi pozíciója és csak ebből következőleg jöhet minden más egyéb. A szlovák gyengeségnek és ínferíoritás- nak legklasszikusabb példáját csodálatos­képpen és fájdalmasan éppen Hodzsa Milán­ba®. kell látnunk, ebben a legerősebb és leg­többre hivatott szlovák politikusban, aki élete munkájának súlypontját Prágának nzERDŐ SZERELMESE REGEMU írta: ZWE GREU Fordította: HOS&RUME RÉZ LGLR (8) — Eí a Rea&ley! — csóválta fejét Dalé. — Hm, hm, ez a Beasley! így hód össz©szűri a le­vet a Kígyóval ... Ami igaz, igaz: A1 Aunchin- closs nem húzza már soká. Szegény öreg! De mit csináljak? Ha elmondom neki, amit hajlot­tam, úgysem hiszi el. az bizonyos! Nekem nem fogja elhinni! Mindegy. Meg keli pr óh át ni a. Le kell mennifc a faluiba azonnal. — Egy leány ... Helen Rayner ... Húsz­éves ... Beasley azt akarja, hogy a Kígyó ... Ez rosszabb, mintha azonnal megölnék! Dalé nyugodtan fogadta az élet minden eshe­tőségét. Hozzászokott, a természet egészséges kegyetlenségéhez. A gonosz emberek olyanok, mint a farkasok és egyéb ragadozók. Úgy lát­szik, ezeknek is élniük kell. Nem tört pálcát soha senki, fölött, úgy vette az embereket, ami Ívelnek. Az öregasszonyokat és. gyerekeket sze­rette. ele leánnyal még soha nem volt dolga életében. Most hirtelen azon vette észre magát, hogy egyre ott cseng fülében annak a leánynak a neve, akit veszedelem fenyeget és hogy ön­kéntelenül azon töpreng, hogyan lehetne elgán­csolni Beasley tervét. Nem azért, hogy a gazdag és vén Aunchinclos* barátságát megnyerje, ha­nem csak azért, mert sajnálja és félti a leányt.. Talán már el is indult hazulról, szegény terem- lés, egyedül, várakozó boldogsággal a szivé­ben ... Mennyire nem tudja senw mi lehet a vége az utazásnak! ... Sok, so’ messziről indu­ló nyom veszett el már itt a rengetegben----és a néhá ny jelből csak tapasztalt erdőiakó érti meg a tragédiái. Furcsa, hogy éppen erre jöttem ma dél- úján töprengett magában Dalé. Rendesen, mm |;iIáIj. •ciriíHÍ ktUöno.-cl az élet köriihné- 11ri ihen. A véletlen semmi szerepet nem ját- r zoP ;i sor.-áham Éppen ezért sokáig elmélkedett azon. milyen különös, hogy éppen ma járl er­refelé. ilyen messze a tanyájától és végighall­gatta a rablók beszédét,... Véletlen volt, vagy I törte alá, s ebben az .a Iá törésben legtöbbet I adott föl nemzeti egyéniségéből és a leg­messzebbre szakadt a honi rögtől. Macdhia- vellizjnusa, amelyről szinte már az a bon mot. járja, hogy láttán olasz mestere is meg­forog sírjában, odavezetett, hogy pártja szlovák törvényhozói is elfordul óiban vannak tőle s ma már inkább Slefánek Antal körül csoportosulnak, akinek politikai hivatottsá- ga nem állaimiférfiiui, hanem a professzor minden elfogultságával és kis szer Őségével terhelt. Iíodzsa tegnap még a polgári koalí­ció atyja volt s ma már a szociáldemokra­táknak vall szerelmet, s ő. aki a polgári koalíció uralmának egyedül üdvözítő voltát hangoztatta, ma már az agrárdemokrácia és a szociáldemokrácia összefogása mellett tör lándzsát. Hogy közben a szlovenszkói „ön­kormányzat" megjavítását hangoztatja s számára éppen annyi megértést és anyagi erőt követel, mint amennyi Cseh- és Morva­országnak jut osztályrészül: ez csupán föl­színes taktikai szükségesség, amelyet a szü­li ebb pártélet olyan változatai hívtak életre, amelyekre kitérni igazán fölösleges és eélja- tévesztett lenne. így nem lehet csodálkozni azon sem, hogy ez a keringőre való fölhívás fonák visszhangot és hitetlenséget vált ki a eimzeitbeu s a Robotnické Noviny a szirén­hangokra azzal a kérdéssel válaszol, hogy vájjon nem csupán üres taktikázásról van-e itt szó? Taktikázásról, amely ujifent csak a hatalmi játék érdekeit szolgálja s a Ben es­sél való mérkőzés újabb változataként a leg­frissebb elnökjelölt Beóhynével keres kap­csolatot. Amikor Hodzsa Milán politikai utjának stációjaként mindezt krónikás hűséggel le­szögezzük, fájdalommal kell megállapita- nurak, hogy ennek a politikusnak, — minden eddig Prágában elszenvedett veresége és megalázása dacára — a cselekvő készségére -és tehetségére Szlovenszkő jobb holnapjának megteremtésében nem számíthatunk. Hodzsa a hatalmi mámor megszállottságában lesza­kadt Szlovenszkő anyai kebléről. .0­A szlovák politika dezorientációjárnak ké­péhez hozzá kell vázolnunk még néhány vo­nást a jérszalagos epigónokról, akik nem ponderáluak, de mégis típus-jelentkezései a mindent elalkuvó szent konjunktúrának. Itt van — teszem azt — a nagyszerű Stodola Kor­nél, a h atoldalu gazdaságpolitikus. Hogy miért hátoldalai, arra nagyszerű választ ad a pénzügyi kompassz. amelynek — a Ssloven- szkón elterjedt bon mot szerint — hat olda­lát foglalja el a kitűnő közéleti férfin külön­böző igazgatósági és fel ügyelőbizottsági tag­ságainak fölsorolása. Tegnap a nagybirtoko­sokkal együtt gyűlésezett, hogy mára már a kisbirtokosok mellett tegyen hitet, délelőtt a nagyiparosok.keblére borult és örömköny- nyek között ujjongott a szlovenszkói ipar föl­lendülésén., hogy délután a kisiparosok mos­toha sorsán ejtsen krokodil-könnyeket, hol­napra azonban fürge lábai már a kereske­dők grémiumába viszik, ahol egy klasszikus elszólással beösmeri, hogy Szlovenszkő — ter­mészetesen az általa híven kiszolgált centra­lista politika kiáltó eredményeképpen — föl- tartó zhatatlanul a teljes elszegényedés utján halad. Nach Belieben. Valóiban káprázatos képességek, amelyek­ben gyönyörűen rezonál a kisipar és nagy­ipar, az agrárgondolat és a merkantiltörek­vés, ahogy az elvégre egy kamarai elnökhöz és a gazdasági tanács elnökéhez illik és ve­lük párhuzamban mutatja ezer szánét a pénz őfelségének szalamandere; nem tagadjuk, megszólal bennük még Románia tiszteletbeli konzollá is, csak éppen Szlovenszkő lelke van süket-némaságra kárhoztatva. És ha tovább megyünk az illusztris soron, a centralizmus szlovenszkói prokuristái kö­zött, találkoznunk kell a puritán Dérer Iván­nal, aki azonban intemacionális pártja dog­mái között kipróbált pionírja Prága naciona­lista, kapitalista és mindkét értelemben im­perialista stratégiájának s aki az uj koalíció tabujának tisztelete mellett a legmesszebb­menő konzekvenciáit hajlandó vállalni a szereposztásnak, mely őt a második imterna- c romáié soraiba állította. így magyarázható meg, hogy* a szlovák Dérer Iván a szociál­demokrata intemaoionále köpönyege alatt szállítja a prágai centralizmusnak Szloven- szkót. Még egy prokurista: Micsura Márton, Srá- mek pártjának szlovenszkói oszlopa, aki akar­ja ugyan a katolikus blokkot, de mindjárt fölteszi a kérdést: „...és most egyesüljünk olyanokkal, akik még nem is tudták rendezni viszonyukat a csehszlovák köztársasághoz? Kapcsoljuk sorainkat a magyar keresztény- ezjocialistákkal, akik között más hitüek, sőt szabadkőművesek is vannak? Avagy azokkal, akik még mindmáig szolidaritást vállalnak a hazaárulásért tizenöt évi fegyházra elitéit Tukával? Nem, uraim, ekkor föl kellene adni tekintélyünket! - Mi hajlandók vagyunk az együttműködésre, mi akarjuk az egységes ka­tolikus tábort, de először a szláv pártokét, amelyek nem veszélyesek az államra/' Szó­val Micsura Márton úgy képzeld el a katoli­kus blokkot, hogy abban először Udrzsallal, Benessel, Klofáccsal, Kramárral, Bechynével és Najmannal kell összefogni. 0 sancta mi- csuritas! És végül — ami talán a legfájdalmasabb, — itt áll a sorban a tiszteletreméltó Rázus Márton, a régi turócszenlmártond mozgalom utolsó mohikánja, az akoltalan nemzeti poli­tikus, aki a nemzeti demokrata farkasok kö­zött már odáig ősit tűit, hogy a pdttsfeu rgb.i egyezménynek az alkot mán y törvénybe való becikkelyezéséi egyszerűen udvariassági kér­désnek minősitt. Szegény Szlovenszkő! Valóiban igaza mn Bodieky Mihálynak: a szlovenszkói nemzet egyetemének nincsen a szlovákok között képviselője. Nincsenek nűsz- sziomáriusok, akik a nemzet egészét akarnák megváltani, csak gyarló gátlásokkal megvert emberek vannak, felekezeti rubrikába nézők, megjuhászodott oroszlánok, öncélúak és ön­has zn.uak, torzak és torzók, a magyarság szo­lid fiirjeire Ueháciusokkal vadászók, alkalmi ügyészek, akik patológikus szenvedéllyel űzik a legvédtelenebb duvadat; csak védő nincs, aki nyitott mellel állana oda Szloven- szkó védelmére, aki odakiáltaná, hogy el a kezekkel s aki az egyén anyagi érvényesü­lése fölött nemes aszkézissal a szlovenszkói könny t engerből az élet sóját igyekeznék elő­varázsolná. Ha az éjszakai órán tépelődő embernek nem lenne meg a hite, nemzete é* jiemzet- testvéroi ősi erejében és rendeltetésében, alá kellene bukni a kétaégbeesésfoa Lecsuk- lő fejjel kellene elismételni a rézig! áeió sza­vát, amint az elmúlt napokban hall ttam egy elvonult szlovák politikusnak iffji nemzet­testvéreihez intézett levele refrénéképpen: „Jó éjszakát, szlovákok!" / De nem! Bármennyire elborult krüiöfctfcnk az ég és ebben a sötét borulatban vakon ta­pogatózunk az egymás keze után szomorú­ságunkon és gömb-eredettségüukör áttüz a bit a kárpáti népek történelmi e endeltelé­sében, sorsközösségük parancsoló erejében és benne földereng a jobb élet -lájnalának reménye. Olyan kor t élünk, amelyben a történelmi konjunktúra dúsan, fizető arany,ahutára ta­lált, de az aranyvalután fölül vs még egy csoribithatatlan értékű magas va$ía: a nem­zet és a nemzetek erkölcse. Mi b.mnk ennek a valutának mindent lobi ró ere jóén és ez a hitünk, ez a bizalmunk nem eked!, hogy éjszakának lássuk a mai borulatí- és felkölti bennünk a reményt, hogy a so megpróbál­tatás után elmondhatjuk majd t-yszer, talán nem is sokára az egymásratalá1 s tiszta örö­mével: Munkás jő reggelt, testérek! egyéb?... Dalé érezte, hogy ismeretlen izgalom forralja fél a vérét, ő, aki sohasem törődött sen­kinek a jó vagy rossz cselekedetével, aki soha nem haragudott senkire, most összeszeritotta a-z öklét, ha az ártatlan leánynak ásott veremre gondolt. — Az öreg A1 nem fog reám hallgatni — is­mételgette magában. — Még csak el sem mond­hatom majd néki s ha elmondom is, egy szót sem hisz el belőle ... Lehet, hogy más sem. Ha­nem azért a Kigyó mégsem kapja meg a leányt! Ezzel Dalé elintézte a dolog reá eső részét és megnyugodott. Fogta a puskáját, lemászott a létrán és kilesett az ajtónyiláson. Az éjszaka még sötétebb lett. még hidegebb, a szél egyre szilajabban süvöltött, tépett felhőfoszlányok rohantak az égen, alig tűnt elő egy-egy csillag. Finom, d*e sűrűn szemző esőt hozott a szél északnyugat felől s az eg-ész erdő tele volt ti­tokzatos, vésztjósió nyögéssel, sóhajtó zással. — Okosabb lesz idebenn maradni — mondta Dalé. Visszafordult a tűzhöz. A parázs még iz- zott. Vadászkabátja zsebéből elővette a kis' zsacskó sót- és néhány szelet szárított húst-. A húst pár pillanatra a parázsra dobta s mikor sisteregni és zsugorodni kezdett, hegyes fada­rabbal kipiszkálta, megsózta és megette a va­dász, étvágyával, aki kevéssel megelégszik. Két tenyerét a tűz bágyadó melege fölé tart­va ott tilt sokáig a fatönkön, tekintetét a szipor­kázó, váltakozó, aranyszínű apró lángocskákra meresztve, melyek ott táncoltak a parázs fö­lött. Odakint egyre jobban zúgott a szél, a nyö­gés és sóbajtozás lassan üvöltéséé erősödött. Dalé kényelmes, álmosátó meleget érzett a tűz­nél, le-lehunyó pillával hallgatta a vihart a fenyők közöttt. Hol olyan volt, mint valami vízesés zuhogása, aztán, mintha hadsereg indul­na rohamra, majd halkan, gyászosan siránkozó asszony hangja lett... És ledehunyódó pillái alól csodálatos képeket- látott a hunyó parázs apró lángocskáiban ... Aztán hirtelen fölállt, fölei etett a létrán, vé­gigfeküdt a gerendákon és elaludt. Mire pitymallani kezdett, Miit Dalé már ut-on volt, torony iránt a falu felé. Hajnal-tájba® elállt az eső és elült a szél. A nyílt helyeken úgy fénylett az összecsapzott íü, mintha már dér érte volna. Minden szürke volt. A tisztások, a völgyek ... s még sötétebb szür­ke árnyékok lappangtak a fák alatt. Mély csend feküdt rá az erdőre s e csöndben mintha kísér­tetek suhantak volna tova hangtalanul. Köd­foszlányok szálltak fölfelé ... Aztán keleten vi­lágosodni kezdett az ég, a szürkeség halványo­dott... aa álmodó erdővidék föl ébredt a nap első messzenyilazó sugarára. Ez volt Dalé magános napjainak mindig leg­kedvesebb, legvidámabb pillanata, mint aho­gyan a na.pszállat órája volt a legszomorubbb. Egész lelke fölragyogott a hajnal fényében s vé­rének minden cseppje válaszolt a madarak reg­A betegségek , legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! leoegö Fürdő Napfény Diéta m m • jS' a a fC* m a fs Ság w f f v 7 ® 1 * t 1 (keserű vés. Az igmándi keserű víz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszeriizletben. geli dalára s a paták mentén bíráló szarvas bőgősére. Gyorsan ment tovább hosszú, nesz­telen lépésekkel, mögötte sötét- sáv húzódott tova a nedves fűben. L Dalé zeg-zugosa® haladt lefelé a vízmosásos lejtőkön, hogy elkerülje a meredj kapaszkodó­kat. Közben-közben nyílt, füves ’.ztásokra ért, amelyeket a mexikói birkapászt )k senacának neveznek. Szabályos, kerek meziskék voltak ezek, mintha emberi kéz dolgozta volna minde­neken, körülöttük komoran és fi égésén álltak a fenyők. És a nyílt tisztások !ig a sürü, sö­tétzöld bozótok egyképpen ezer tkot árultak el Dalé előtt. Itt galy tört le fl>rs mozdulat­tal, ott fekete test suhant el :-.íagas fűben, amott nehéz, halk léptek ... 7'le megértett minden hangot, minden jelet, "'szerre, amint nesztelenül lépett ki egyik tisz ‘ a, látta, hegy nagy vörös róka sompolyog -ve óvatosan. Foglyok tanyáztak a tisztás 1 Jpén. Hirtelen felröppentek s a rókának fölke itt a.z álla. To­vább állt bosszankodva. A legtn senacán vad- pulykák csipegették a fümagoTOle, valahány­szor lement a faluba, mindig vidxiss pecsen}^! is; ezzel fizetett jóharáfainak szállásért meg az ebédért. És, bár nagyon s üt, most sem akart üres kézzel érkezni ^ Leért a jegenyefenyők közéyioi & hatalmas, vén, sárga törzsű fák néma m ósággal álltak egymás mellett s a talajt rugdos, gyanüailla- t-u, barna szőnyeg borította: lliárd fenyőtű szőnyege. Mókusok lesték miunünuen, apró, sötétbarna, és világos-csikós musok, "aztán na­gyobbak, rőts7jinüek s vén, hilmas sötétszür­ke példányok, amilyeneket ce az erdől&kó te­mer, fehér a farkuk s a ftfiűk bozontos pa­macs. Aztán hirtelen véges?, ak ad W erdő övének. Szürke, kopár, szinte praire/rü mez Őség fe­küdt előtte, alacsony hozót itt rajta itt-ott és rőtszlnü törpe bokrok füripk a nap arany­sugarába®. Itt Dalos nagy cstt pulykára buk­kant. I vehet ott vagy negyv< darab. Fehér- pettyes szürke és fürge átok voltak, na­gyobb részt tyúkok. Ide-odíkladgáltalc a fű­ben, úgy hogy csak tza.poráopemlélgető fejük' látszott. Dalé meglátta a cite-ot is, mely a gyanútlan pulykákat, leste sóst., hogy*a- u- dász megjeleni, gyáván waltomosan igye­kezel t eloldalogui. Dalé feilüa, a. puskáját, éfi rálőtt,, nem akart®, megölni,jik ir.afgijeszretű, w (Folytatom m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom