Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-06 / 102. (2323.) szám
1S30 miájus 6, kedd. <PRK<EAI-A^ACíÍAR-Hirai^ 3 Véres köztársasági agitáció Spanyolországban Umsm® uiabb beszéde - I diákok harca a rendőrséggel - Santiago liba lesi az uj miniszterelnök? — Kormányválság május közegén Sokan Önök közül bizonyosan már régen berendeztél! volna az automatikus itatóliat, léinek ellenben, hogy ez sokba k|rül. És mégis meggyőződhetnek prospektusainkből. hogy sz anyag rn nőségét tekintetbe véve a CKYQJKA-féle itató a legolcsóbb mezőgazdasági gép F. Chvojka, Pfelotic Madrid, május 5. Unamuno, a spanyol köztársasági párt vezére, tegnap az egyik nagy madridi mozgóképszínházban újra beszédet mondott a köztársaság mellett. A munkásnegyedben fekvő mozi környékén jóval a kitűzött óra előtt sokezerrőnyi tö- meg gyűlt össze és a feszültség óriási volt. Amikor az ülést megnyitották, 30 royalista fiatalember nyomult a terembe és a királyt éltetve, megakasztotta a beszédet. A fiatalemberek egyenesen a déli pályaudvarról jöttek, ahol a király Sevillából jövet, félóra előtt érkezett a spanyol fővárosba. A royalista fiatalembereket a tömeg azonnal megtámadta. A harminc royalista székekkel és botokkal fölfegyverkezve harcolt a túlerő ellen, mig végre sikerült őket a teremből kiszorítani. A fiatalembereknek valószínűleg az volt a szándékuk, hogy lehetetlenné tegyék az ülés megtartását, de céljukat nem érték el. Néhány pere múlva Unamuno lépett a szónoki emelvényre és a jelenlévőket mérsékletre intette. A közönség nagy része határozott köztársasági párti elemekből toborzó- doíí és végig fegyelmezettnek mutatkozott. Unamuno ma sokkal enyhébben beszélt, mint két nap előtt az Athenaeumban, ámbár beszédének tartalma megegyezett a tegnap- előttivel. A híres iró megismételte vádját, hogy a spanyol katonai kamarilla és a király néhány évvel 1914 előtt hadat akart üzenni Portugáliának. A tömegnek különösen az tetszett, amit a választások tisztaságáról mondott. Unamuno beszéde közben repülőgépek cirkáltak a levegőben és szánt- szándékkal olyan alacsonyan repültek, hogy a szónok szavai elvesztek a motorok zajában. Unamuno végül kijelentette, hogy a király, ha alkalmas egyéniség volna, a köztársaságban is vezető szerepet játszhatna, de mivel nem alkalmas férfiú, el kell tűnnie. A beszéd általában tulemelkedeítnek tűnt és nem volt alkalmas a népgyülés „megmá- morositására“. Befejezése után a tömeg elhagyta a termel, s ekkor kitűnt, hogy a mozi épületét erős rendőrkordon zárja körül. Amikor az egyik közeli téren a fiatal monarchisták újból összeütköztek a munkásokkal, ötven lovasrendőr kivont karddal a tömeg közé lovagolt. Az emberek elmeneküllek. A városnegyed izgalma a késő éjszakáig tartott, de újabb összeütközésekre nem került sor. Viszont a tegnapi diáktüntetések az éjszaka folyamán még veszedelmesebb méreteket öltöttek, A diákok az orvosi fakultás központi épületének tetejéről kövekkel bombázták a rendőröket és vörös zászlót tűztek a házra. A rendőrség többször a levegőbe lőtt, ami nem használt. A főuc- cákon a forgalom két és félóra hosszat szüneteli. A diákok többször szabályos kirohanásokat végeztek az épületből és kőzáport zúdítottak a rendőrökre, majd visszatértek és eltorlaszolták a kapukat. Két rendőrt, aki az egyik ilyen kirohanásnál véletlenül az épületbe került, azonnal lefegyvereztek és csak hosszabb idő múlva bocsátották szabadon. Amikör a déli pályaudvar közelében a munkások a diákok pártjára keltek, a rendőrség megtámadta a tömeget és percek alatt meg tisztította az uecákat. Ez alkalommal több tüntető megsebesült, de a rendőrség oldalán is több sebesülés történt. Egy egyetemi tanárnak, aki nyugodtan sétált az uc- cán, a rendőrök eltörték a karját. Ámbár a diáktüntetésekben többnyire fiatalkorúak vettek részt, a zavargások mégis jellemzik az állapotokat. Segoviában ugyancsak veszedelmes a helyzet, s a tüzérségi akadémia kadeítiei tettlegesen is tanáraik ellen fordultak. Politikai agitédék Madrid, május 5. Santiago Álba, a diktatúra előtti kormány külügyminisztere, aki Primót annakidején bepörölíe és a diktatúra kitörése óta Párisban él, a közel jövőben visszatér Spanyolországba, ahol általában úgy emlegetik, mint Berenguer utódát. A Robbanás és tűzvész egy Sftfsíüfflfflli gyártelepen London, május 5. Ma délelőtt Liverpool egyik nagy ipartelepén súlyos robbanási katasztrófa történt, amelynek nyomán lángba- borult az egész gyárépület. Az oltási és mentési munkálatok e pillanatban még javában folynak, félő azonban, hogy a lángoló gyárépületben maradt ötven. munkás közül egyetlenegyet sem sikerül élve kimenteni. A katasztrófáról beszámoló jelentések már eddig több halottról s mintegy száz sebesültről tesznek említést. kormányt május közepén, vagy május végén kicserélik a király kívánságára. Santiago Álba eddig nfem nyilatkozott jövendő terveiről és gyanús hallgatásától mindenki fél. Állítólag baloldali liberális kabinetiét létesit, amely monarchisíapárti lesz. Miniszterjelöltjei között szerepel Romanones gróf, Cambo, Gabrial Maura és Alvarez. Az ambíciókkal Prága, május 5. A szlovenszkói magyar irodalom megszületése pillanatától válságban van. A válság lényegében az, begy miig Erdélyiben, az iró és a közönség régen egymásra talált, addig itt az iró ás a közönség külön életet él, az iró nem tud gyökeret verni s a közönség légüres terében építi szellem- várait, a közönség bizalmatlan. Ennek a kölcsönös bizalmatlanságnak legfőbb oka szerintem az, hogy a szlovenszkói írásnak tíz év óta nincs kritikai rostája, nincs olyan irodalmi folyóirat, mely ezt a tisztitó munkát elvégezze, egyrészt magukat az írókat nevelje és közönségképeasé, közönségre érdemessé ösztökélje a bírálat szigorává)!, másrészt konferansziéje legyen a. közönség előtt az írónak, vagyis a közönséget hozzánevelje az írás uj ezlovenszkői értékeihez, ha vannak ilyenek. A kritika a kapocs az iró és az olvasó között, egyedül a kritika teheti hitelképessé az drót és versenyképessé az iró áruját: alkotásait. Egy ilyen független kritikai fórum megteremtése lesz az első lépés a tízesztendős irodalmid válság likvidálásához. Kétségtelen dolog, hogy az államfőrdulat a szlo- vemszkói földön irodalmi tekintetben is uj helyzetet teremtett. Az álBamfordulatdg ezen a földön csak „vidéki irodaiam'4 vollt. A viiöékiesség nemcsak az írás zamatát jelentette, hanem értékfogalmat is: a második irógaimiitura irodalmát, mert hiszen a „vidéki esség“ színvonala fölébe emelkedő első iró- garniturát fölszivta Budapest. Az államfordnlat egyszerre megakasztotta az irótéheteégek Budapestre áramlását s így azok a ' dietségek, akik a háború- előtti viszonyok közt íölbukkanásuk után föltétlenül Budapestre sodródtak volna, az uj államjogi helyzet külső parancsa következtében ezen a földön maradtak. Ez a magyarázata annak, hogy az állam- fordulat óta sokkal több tehetséges iró él ezen a területen, mint azelőtt s, az uj írók nagyobb értékkel, nagyobb hatással hivalkodhatnak, mint — tisztelet a kivételnek! — a háboruelőtti korból való pályatársaik többsége. A baj az, hogy a közönség még mindig a háború előtti „vidéki irodalom" iránti bizalmatlansággal néz az újabb irőgeneráoiőra is s az uj tehetségek az irodalmiatlan légkörben, a közönség légüres terében elvesztik bizalmukat, nem fejleszthetik önkritikájukat s valóban az elvidékiiesedés, elJlapo- sodás veszélye fenyegeti alkotó erejüket. A közöny, a ievegőtlenség még olyan nagy alkotókat is meg tudott fojtani, mint Katona József. Mennyire inkább fennáll ez a veszély olyan íróknál, akik nem katonajózsefek. De éppoly p oeván yosító, laiposlitő a krifákátlain tömjémezés is, mert dezorientálja s önkritikára képtelenné ' iái az ígéretes fiatal tehetséget. A közöny szcillája és a tömjénezés oharybdi- sze közül kell tehát kivezetni a eziovenszkói uj irodalom hajóját s ehhez a legbiztosabb iránytű a teljesen független, csakis irodalmi szempontoktól vezérelt kritikai folyóirat. A szlovenezkói irodalom válsága az oka annak, hogy itt az iró, aki kizárólag írásaival keresné kenyerét, nem élhet meg, írósága csak mellékfoglalkozás. Ha pedig egész lényével, egész munkaerejével akar iró lenni, innen kivándorlásra kényszerül, mint Máraii Sándor, Kaiczér Illés, Komlóé Aladár, Mácza Jémos, Banda Lajos, sőt az egyloor Kassán próbálkozó Ignotus is csak ideiglenes vendég lehetett Szlovén szkon. A szlovenszkói írás életlehetőségeinek pro'b'!é’'-' áia egyre fájóbb seb lett és bűnös mulasztás volna kísérletet nem tenni az irányban, nem lehetne-e a szlovenszkói adottságok és erők gazdaságosabb k ihueználásávail enyhíteni az itteni irodalom krónikus válságát. Mert kólségteleu, hogy az itt élő magyar íróknak vannak olyan föladataik az alkotás terén, melyek megoldását csak tőlük várhatjuk, vannak ma még néma húrjai a szlovenezkói léleknek, vannak a kisebbségi magyar társadalmi rétegződésnek olyan kifejezésre váró problémái és érzései, melyeknek egyedül ők vannak hivatva hangot adni: ennek az Írótársadalomnak van föladata, hivatása, létjogosultsága. Ez az elhivatottság több. mint szerény mükedvelée, ezóplelkek müvészkedő kedvtöltése: ez a k' ebbségi nemzet életszükséglete. Nagyjában ezek nz elgondolások késztették rá telt Álba bizonyára elfogadja ezt a kombinációt. A diktatúra a legmélyebben Albát sértette meg, de a király most mindent elkövet, hogy a volt külügyminisztert megnyerje magának. A monarchisták hálásak valamennyi olyan miniszternek, aki a monarchia mellett nyilatkozik, még akkor is, ha szélső-! ségesen baloldali. Groteszk módon nyilvánul Szent-Ivány Józsefet, a kisebbségi magyar élet nagy őrállóját, hogy kisebbségi nemzethetünk beteg ügeti között az irodalom betegségére is ráirányítsa figyelmét és gyógyító szándékkal konzultációra hívja ösz- sze az uj irodalom munkásait, az írók. költők, publicisták és a legígéretesebb fiatalok reprezentánsait. Nem helikoni idillikus szórakozásra, hanem konzultációra, megbeszélésre, akciókezdésre. Mi sem bizonyítja jobban a szlovenszkói irodalom betegségét, mint az, hogy egyesek ebben az ankétben, az erdélyi iróhelikun kopirozását, sőt. egy zártkörű, kölcsönös nagyságb ízt ősit ó irodalmi társaság megalakítását vélték látni és „numerus klauzust" emlegettek. Hogy az írók minden árnyalatának reprezentánsai mellett agilis újságírók és az aktív fiatalság képviselői is meghívást kaptak a háromnapos irodalmi anikétra, ez bizonyítja legjobban azt, hogy itt nem az irodalmárok exfcluziója, nem irodalmi klikk készül ás nem is akadémikus elmélkedésre készülnek, hanem akcióra az irodalom mentése érdekében. Ezért mindenfelé nagy visszatetszést keltenek az olyan egyéni toezdésü, diszharmonikus hangok, amilyenek az irodalmi ankét kapcsán a Kassai Újságban és az A Reggelben napvilágot láttak és a meghívottak listáját kifogásolták. Az irodalom iránt érdeklődő közönség tájékoztatása érdekében szükségesnek találtain, hogy a rosszihszemü cikkek ügyében megnyilatkozásra kérjem föl a légiit etéke- sebb személyt, a szentiváni ankét egybehivóját és vendéglátó mecénását, Szent-Ivány Józsefét. Szent- Ivány József nem zárkózott el a kérés elől és a következőket mondotta: — Sajnálom, hogy a Sz entivánfiirdőre összehívott irodalmi együttes már a meghívás alkalmával oly éles ellenzésre talál azoknál, akiket az összejövetelre nem hívtam meg. Mentegetőzni semmi ökom nincs. Tudom, hogy mit csinálok, vállalom érte az ódiumot. Csak néhány megjegyzést a tiszta látás érdekében. Az összejövetelre meghívást kaptak a mi magyar kisebbségi irodalmunk reprezentánsai és pedig egy, kettő mindenfajta osztályozás szerint való csoportok, irányok stb.-ből. Először kerültek a névsorba azok, akik felülemelkedtek már a mi kisebbségi horizontunkon. Azután figyelemmel voltam a Prágai Magyar Hírlap nexusaira. Meont tévedés, vagy szükségszerűen elővett indok a sérelmek meg- okolására az, hogy ennek a lapnak kötelékébe tartozó írógárda nem lehet alkalmas az irodalmi koncentráció végrehajtására, Athén, május 5. Walko magyar külügyminiszter szombaton látogatást tett Miha- lakopulosz görög külügyminiszternél, ezután V enizelosz látogatta meg Walkot, amikor beható tanácskozásokat folytattak különösen gazdasági és ipari kérdésekről. Szombaton este Mihalakopulosz vacsorát adott Walko tiszteletére, amelyen részivé tt a görög miniszterelnök és a diplomáciai kar. Walko külügyminiszter utjával a meg ez a készség Alvarez esetében. Ez a politikus az elmúlt héten hevesen megtámadta Alfonz királyt és vele összefüggésben háromszor megemlítette, hogy’ a királyok hűtlenségükért halállal szoktak bűnhődni. Mivel Alvarez nem csatlakozott a köztársaságiakhoz, a monarchisták mindenről megfeledkezve, tüntetőleg a keblükre ölelik őt. vagy a fórum megteremtésére. Országos jellegű kisebbségi irodalmi fórumunk ma kizárólag ez a minden v unatkozásban Európát jelentő nagy lapunk. És meg kell állapítanunk, hogy politikai megkötöttségeken túl szolgálta az irodaimat, tisztán cs jóakarattal. Végül gondoltam mindazokra, akik a P. M. H.-n kívül állanak és igy állítottam össze a névsort. — Nem véletlenül történt, hogy egyik- másik értékes magyar írónk kimaradt. Kellett, szükséges volt kiválasztani a meg- hivandókat, leginkább azért, mart a nagy testületek tárgyalásai nem alkalmasak gyakorlati előkészítésre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy irodalmunk művelőinek valamelyik részét a többi kizárja abból, ami jót ez az összejövetel hozhat, még kevésbé szolgálhat okul az ilyen összehívás arra, hogy valaki kivonja magát az irodalmi összefogás munkájából. Mert erről van szó. Csak ki kell állania és el kell bírnia azt a kritikát, amelyet a majd kialakuló uj fórum mérni fog. Minden okom megvan a hitre, hogy minden érzékenységeit és vélt vagy valódi sérelmen keresztül meg fog születni az a szerv, amelyik irodalmunk munkásainak gyakorlati szempontból is értéket fog jelenteni és íróink túlnyomó nagy része köréje fog csoportosulni. — Még akkor is bízom benne, ha mostani összejövetelünket csalásnak és hazugságnak vagy numerus klauzusnak nevezik. Ennyit üzen Szent-Ivány. A magyar írás munkásainak és híveinek nem lehet kétségük abban., hogy ezek a szavak az irodalom iránti legtisztább szándékot jelenítik. Szent-Ivány vendéglátó gesztusában benne van minden irányt magába ölelő irodalom teljes szabadsága iránti íöiléllen tisztelet. Az irodalom ügye elsősorban az írók ügye, de Szentiván meg fogja mutatni, hogy mit tehetnek az irodalom és az írók rdekében a publicisták, a fiatalok, a történelmi hivatásuk tudatára ébredt mecénások és a magyar kisebbségi társadalom. Régen éreztük, hogy valómat, tenni kell, de Szent- Ivány az első, aki tenni akar. Darvas János. Messenger deAthones című lap vezércikkben foglalkozik, amelyben a lap leszögezi, hogy a két nemzet közeledése mindenütt csak rokonszeirvet ébreszthet. A lap ezután felsorolja a múltban tanúsított baráti gesztusokat, amelyeket a két nép egymással szemben tett. A két ország közeledésének azonban leginkább gazdasági és kereskedelmi alapja van. SZENT-IVÁNY a Szentiváni Kúria céljainak irodalmi tisztaságáról, a meghívottakról és a meg nem hívottakról „Nagy testületek tárgyalásai nem alkalmasak gyakorlati előkészítésre" — „Az összehívás nem szolgálhat okul, hogy valaki kivonja magát az irodalmi összefogás munkájából" Szives fogadtatásban részesült Athénben Walko magyar külügyminiszter
