Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-06 / 102. (2323.) szám

4 ^RX^VV^AGÍAR-HlRLaP 1930 május 6, kedd. Egy könyvről — H. G. Wells biológiája i. Késő éjjel, félhárómkor, mikor hazavetőd- tem, beállítottam a rádiót a 130 vonalra, az 1000 —200Ü0 hullámhosszra. A szobában sötét volt. Csak a lépték-tábla sárga fénysávja de­rengett, melyet a mahagóni dobozbau virrasz­tó lámpák világítottak meg. Egy spanyol állo­más jelentkezett. Valami színész a fönséges halálról szavalt. Hallani lehetett, hogy köszö­rüli torkát, hogy vesz lélekzelet. Szavalata után az aj tón ál lók betessékelték a közönsé­get. „Dos "peseta.s, senores" — mondogatták többször. Tenorista énekelt holmi románcot. Zúgott a taps, oly vadul, hogy a hangszóró dombom felületét takaró hártya belereszke­tett. A- bemondó közölte, hogy a tenorista meg fogja ismétlem a számát. Utána még na­gyobb tapsvihar harsant fel. s percekig csat­togott, tombolt, dübörgőit. ‘Egyszerre hallom, hogy e hangok közé, melyek irdatlan messze­ségből, éjszakán, hegyeken, tengereken ke­resztül érlek budapesti szobámba, egy más hang is vegyül, egy gyöngébb, közelibb hang, feleségem hangja, ki a harmadik szobában felébredt a rádió lármájára. Azt kérdezte, hogy mi történt. „Semmi — feleltem — Bar­celonában tapsolnak. Aludj. Ilyen egy spa­nyol taps." Lezártam a rádiót, de még soká­ig, álltam a készülék mellett, a sötétben, egye­dül. Talán most hatódtam meg először, iga­zán, hogy ma élek s koronatanúja vagyok an­nak a változásnak, melynek csak legkezdetét látom. Vájjon a múltban, nem is olyan régen — egy évtizeddel ezelőtt — elképzelhető volt-e egy ilyen párbeszéd két ember között? Igen, de csak az elmegyógyintézetben. II. Ilyesmiken tűnődve ballagtam át dolgozó- szobámba. íróasztalomon három vastag köny­vet leltem. „Science of Life“, az élet tudomá­nya, biológia, melynek címlapján H. G. Wells neve fénylik. Ő csak nemrégiben irta meg világtörténelmét, azt a munkát, melyet utóbb talán legtöbben olvastak a világon. Szakítva a báránybőrbe bujt személytelenség álszent hagyományával, egyénien, merészen, egy iró lendületével csoportosította a tényeket, uj fel­osztási alapot talált a históriának s uj hőst is a műveltségért, világosságért küzdő embert, akit a múlt és jövendő távlatába helyezett. Ez az utóbbi munkája az élet történelme a föld­tekén, sommázása mindannak, amit testről és lélekről, állatokról és növényekről tudunk, a történelemelőtti időktől kezdve egészen 1930- íg. H. G. Wells, a költő szereti az eget és föl­det egybeölelő, titáni mozdulatokat. Hajda­nában, minekelőtte regényeivel világhírre tett volna szert, újságíró és tanító volt. Most öreg­korában visszatért két ifjúkori mesterségé­hez, de mindkettőt óriássá nagyítva gyakorol­ja. Nem a nap huszonnégy órájának króni­kusa többé, hanem évezredeké, tanítómestere az egész emberiségnek, Ezúttal — meginditó választással — két munkatársat vett maga mellé. Egyik a fia, ki természettudományok­kal foglalkozik, G. P. Wells, a másik J. Hux- lev, unokája annak a dicső T. H. Huxley-nek, Darwin kortársának, akitől annak idején, fi­atalkorában az összehasonlító állattant hall­gatta az egyetem padjaiban. III. Lapozgatni kezdtem könyvét, hogy legalább megközelítő fogalmat alkossak szerkezetéről. Félre akarom tenni a következő napokra, a következő hetekre csemegéül. Csak néhány szines képet bámulok meg. Látom a perui ősember koponyáját, melyet kovakéssel ope­ráltak meg az akkori sebészeti. Nézegetem két ősállatnak, a tyronaurusnak és dimosaurus- nak viadalát. A legkisebb protozoától az ele­fántig minden élőlénnyel találkozom. Ezek rokonok, testvérek az élet nevében, mely ti­tokként mered mindnyájunkra. A sörtésfér- gek hímjei násztáncot lejtenek s a rákok a vízben sorfalat állnak a nőstény előtt, fel­emelve ollójukat, mind lovagok a kardjukat, ezzel figyelmeztetve őt, hogy valamennyien férfiak. Átfutom a Pavlov orosz tanár élet­tani kísérleteiről szóló fejezetet, mert ez kü­lönösen izgat. Itt a neandervölgyi ember és itt Freud is, a lélekelemzés megteremtője, mellette két eretneke, Jung és Ádler. Egy bóka a hátán fekszik, s hipnotizáltam, kéjes révületben. Mendol átöröklósi elméletét a pi­ros és fehér virágokról, a fehér és fekete disznókról igazolják az ábrák. Értesülök, hogy az amphioxus lanceolatus nevű halnak nincs is agy veleje. A górcső, az embernek ez a ku­tató szeme, belelát a rejtélyek rejtélyébe. So­kat tudunk. Az orosz-japán háborúban, mi­kor azon piszkosan-porosnn kötözték be a se­beket, egyáltalán nem volt merevgörcs, ellen­ben a világháborúban, mikor gondosan fer­tőtlenítettek, annál több áldozatot szedett a letanusz. Semmit sem tudunk. Biztató adatok arról, hogy a tudomány mennyire meghosz- szubitolta életünket. Lesújtó adatok arról, hogy ötven év óta a rákban elpusztultak szá­ma megháromszorozódott. Cikk a szesz, a ká­vé, tea mérgező hatásáról. Az ausztráliai fod- rosgvik, mihelyt feldühödik egy kifordított e.'eruyőijöz hasonlít. Egy csirke tojásban, egy la rajosgőte méhmagzata. párhuzamosan az emberével, a skorpió és pingvin szerelme, a kaméleon és kolera IkuuIIus sikerült, arcképe. Pontos beszámoló a növekedés zavarairól, a megfiatalításról, a férfiak és nők miuclig azo­A lóerő diktatúrája A. kétarcú Európa — A civilizáció diadaiutja s az uj nemzetgazdasági világforradalom — A lóerő eltörölte a kontinenseket, d® elmérgesí­tette a jövő nagy aktuális problémáját: a fehér faj és a szinesbőrüek viszonyának rendezését (Folytatjuk.) Prága, május eleje. Kontinensünk, melynek talaját évezredek viharos múltjának történelmi ekéje szántotta fel, u.j fejlődési stádiumba jutóit. Csodálatos földrajzi helyzete, a Földközi Tenger zárt me­dencéjének kedvező klimatikus viszonya, a Golf-áramlat, elsőrangú horizontális és verti­kális tagoltsága, a szerencsés geográfiád hely­zettel kapcsolatos népke ve redős, az anyagi és kulturjavak könnyű kicserélhetősége már év­ezredekkel ezelőtt egy magasabb kultúrának teremtették meg előfeltételeit, vetették meg alapjait. A „Ma,re Mediteraneum" partjain fel­gyűlt kuKurgócpontok világítótornyai már év­ezredek óta reflebtorozzák a műveltség fé­nyét a világ elmaradott nemzetéi felé s eb­ben a kultur versenyben, melyet a phöni- ciaiak, zsidók, asszírok, egyiptomiak indítot­tak meg, majd a görögök és rómaiak fejlett kulturérzéke emelt nem remélt magaslatok­ra, Európa, illetve az európai kontinenssel kulturabelihez szerves összefüggésben levő nemzetek játszák a vezetőszerepet. Az eredet ázsiai, ,.,ex orionte lux“, de a szellem európai, mert a kultúra napja hajdan és most az euró­pai horizonton ragyogott fel teljes méltósá­gában: „Lux óulturae ex Európa oritur“. Nemzetgazdaságilag, tágabb értelemben, a világ valamennyi államát két csoportba oszt­hatjuk: az agrikulturális és ipari államokra. Azelőtt 100—150 évvel, mikor a természettu­dományok legkivatottab'b, prófétalelkü apos­tolai a gépkullura mai óriási tempójú fejlett­ségéről legmerészebb ábrándjuk közepette sem mertek volna álmodozni, valóban nem lehetett ilyen disztinkciókat tenni ipari és áginkulturális államokról beszélni; az ország jólétének alapjait a földben, a nagy lati ín lítiumokban levő öserő képezte, melyet primitív eszközökkel, abnormálisán gyenge hatásfokkal tudtak csak értékesíteni. Á bányászat, az ipar produktumai elenyésző csak kis hányadát képezik az ország bevéte­lének, kezdetleges1 eszközökkel megszervezett rablóhadjáratot folytattak a természet latens erőinek kizsákmányolására s az országok gazdasági tevékenysége nem annyira a javak felhasználásában, értékesí­tésében, mint inkább m észszerűiden és rendszertelen kitermelésében állott. Tudományos eszközök, fejlett kultúrával és kultur érzék birtokaiban levő embertípus ala­kult ki azóta, mely a modern technika min­den vívmányával felszerelve indul a termé­szet meghódítására, de már nem rabol, hanem ökonomdzál, fel­használ. újat produkál, alkot s meghatvá­nyozza az alkotás lehetőségeit. Európa A. és Európa B. A jelenkor egyik legkiválóbb francia nem­zetgazdásza, F. Delaisinek „Les deux Euro- pes“ címen könyvet irt a világgazdaság uj ar­culatáról. Azok, akik szeretik a tudományos, de jellegüknél fogva reális életiskola mozgó problémák magasabb szemszögből való meg­ítélését, az élet örökigazságainak leegyszerű­sített formában., de mégis százszázalékosan pregnáns kifejezését., méltó világszemléleti képet kapnak a kiváló francia nemzelgazdász müvének kapcsán, melyet szabadabb és a szó szellemének megfelelő átfordításban „Kétarcú Európának" fogok nevezni. Éleseszü nemzetgazdászí meglátással két jellemében merőben különböző, eklatáns dif­ferenciákat felmutató részre osztja Európát, Európa A-ra és Európa B-re. Európa A-bán, melyet geográfiáik# Stock­holm, Danzig, Budapest, Flórén?;, Barcelo­na, Glasgow—Stockholm kontúrok határol­nak, egy csodálatos gazdasági szervezettsé­get veszünk cszre: a falu és város ideális harmóniába, gazdasági egységbe olvad össze. A hatalmas városokat gyárkéményerdők ve­szik körül. A gigantikus földalatti és földfe­letti üzemeket, a füstokádó titánokat, melyek­nos airányszámáről, melyet a petesejtek * és csírasejtek szabályoznak, a valószínűségi szá­mi tás szerint, a belső kiválasztó mirigyek mű­ködéséről, az amoebáről és őrültekről, érzé­keinek műhelyéről és a spiritizmus tudomá­nyos eredményéről. TY. Olyan ez a könyv, mint egy lármás, virágos őserdő. Minden mondatával befelé csalogat. Bszre sem veszem, már napfény hull Íróaszta­lomra s még mindig olvasok. H. G. Wells nem szaktudós. Éppen ezért nem takarja el szeme elől a fa az őserdőt. Látja az őserdőt és másokkal is láttatni tudja. Végzetesen ér­dekli az élet minden megnyilatkozása s igv bennünket is érdekel. Mi is lehet, ennél érde­kesebb? Ami ill van, az első betűtől az utol­sóig, ránk vonatkozik. Az életet úgy tekinti, mint a levelet, melyet egy ismeretlen adott fel, az ismeretion halálnak címezve. Nem fír­hez hasonlót az emberi fantázia klasszikus képviselői, a görögök sem mertek volna bi­zarr mi thal ág íjukban Hepbai s tusról elképzelni, a jelenkor valósággá realizálta. Hála a higié­nikus vár ösberen de zéseknek, ezeket nagyter- jedelmü, üdezöld, lankás területek, pompás kertek, parkok övezik körül, mégis a civilizációval megszűnik a természet ro­mantikája, mert a legkisebb falu idillikus magányát is fűrésztelepek, cukor- vagy cementgyárak zaja veri fel. A három nagy nemzet civilizált világa Nyugatén répái utazásaim mai kapcsolatban sok alkalmam nyitott az élet sokoldalú arcu­latát. a „Civilizált Nyugat" hatalma? metropo­lisaitól, gyártelepeitől le a falvak idillikus egyszerűségéig megfigyelni. A. Rajnát joggal nevezhetném Európa gaz­dasági aortájának, nemcsak azért, mert kontinensünk főforgalma a Rajna völgyé­ben bonyolódik le, vagy mert centrális földrajzi helyzete erre predesztinálja, de azért is, mert kolosszális gyártelepei, technika korát élő századunk fő­dirigensei, a világ icgkomgakíabb, legtökéletesebb gazdasági organizmusát varázsolják szemeink- elé s last bat non last jön figyelembe a Rajna vidék évezredes kultú­rája is, amely nem egyszer vezetőszerepet játszott a kulturemberiség életéiben. Az El- berfeld—Kreefekl—Barmeu-i gyárerdők, az essen i műhelybőlosszusok, a duisburgi Bin- nenhafen (a világ legnagyobb folyami kikö­tője), a niéltósógos rajnai hajóraj, a félmilliós lakosú, modern kultúrája metropolisok (Köln, Düsseldorf, Duisburg stb.), a rajnai Palahegység várromokban, történelmi emlé­kekben és természeti szépségekben gazdag panorámája, mely annyi világtörténelmi ese­ménynek volt passzív szemlélője, de kultúrá­jánál fogva egyik legkiválóbb előharcosa is, bámulatra és csodálatra ragadja a legelfogu- iatlanabb szemlélőt is. Lenyűgözi az embert az a pompás látvány, az a tökéletes dualiz­mus, mely az Isten-kéz eme gyönyörű para­dicsomának s a civilizáció és kultúra eddigi non plus ultrájának (harmonikus házasságát tárja szemeink élé, mely a „szőke Rajna" Loreleyeinek méltó unokáin 8 a tüzes Rajna borok negédes zamatján tol is elkápráztatja, csodálatra ragadja az „ad astna" törekvő em­beri. szellemet. Mint kuriózumot említhetem, hogy a legrégibb eddig ismert emberi kopo­nya szintén a Neander völgyéből, a Rajnavi- dékről valló, ahol ma a kultúra kétségtelenül a legmagasabb fokon áll. A falu és város kö­zött — a relativitás szem előtt tartásával — az életkomíortot illetőleg talán nincs is lénye­ges különbség. A fürdőszoba, a modern la­káskultúra, higénia követelményeit szolgáló eppartementek épp úgy megtalálhatók a leg­egyszerűbb munkáslakásokban, mint a nagy­városok pazar luxussal berendezett bérpalo­táiban; a villany, táviró, távbeszélő, autó­busz, villanyos, vasút, rádió stb. épp olyan organikus része lett a kisvárosok életének, mint a nagy kapitálisok bonyolult, modern i dögre nd szerének. Közös gazdasági organizmus ez, csodálatos sejtkomplexum, minden sejt egy-egy önálló egyed, melyben megszervezve találunk min­dent, de az organizmus egyes részei tényleg elválaszthatatlanok egymástól és hatalmas fel- sőbbrendii heterogén egységbe tömörülnek. A közös szellem, a közös életsors, a közös tö­rekvések, a földrajzi adottságok eggyéková- csolták ezt az óriási hangyabolyt, melynek élettempója a munka, életszózata az alkotás felsőbb rendű emberi vágya. A Rajna vidékéről mondott fentebbi kije­lentéseimet joggal applikálhatjuk tágabb ér­telemben Európa A-ra is, a cikkem elején említett neosrafiai határokon belül körülbe­ * ja, lül 300 millió ember lakik, akik három nyel­vet beszélnek, — németet, franciát vagy an­golt — angol vagy francia divat szerint öl­tözködnek, német iparú termékeket fogyasz­tanak, német minta szerint szervezkednek, s intellektusukat, szellemi de terminális águkat direkte vagy indirekte e három nemzet valamelyikétől kapták. A civilizáció ezen szoros körülhatároltsága, az emberek uniformizálódásia híven fejezi ki Európa A egységét. A széttagoltság, mozatkszerüség, a heterogersizKmis Európája Merőben elütő képet mutat Európa B, me­lyet polymerph, heterogén voltánál fogva óriási ellentétek választanák el Európa A-tói. Kontinensünk B-arculatának jellegzetes vi­dékei Oroszország, a Balklán félsziget, Ibé­ria (Spanyolország, Portugália) már csak reflexei Európa Á-nak. A nagyvárosok gyérülnek, a vasútvonalak, a forgalom véredényreodszere, a kikötők, a tengerparti centrumok körül csoportosul sigy óriási területek vannak egymástól elszige­telve, összekötő utak, gazdasági kapcsok hiányában. A ruhák, népszokások, erkölcsök, tradíciók változatossága, a soknyelvű ség és soknenize- tüsóg, a korlátolt mentalitásra valló ultra na­cionalizmus a jellegzetességei Európa B-nek, melyet az első Európával szemben a széttagoltság, mozaikszeriiség, heterogénizmus jellemez. A lótól a lóerőig Érdekes, hogy ezen különbségek okát nem lehet ethnikai, politikai vagy geográfiai mo­tívumokban keresnünk, hiszen ugyanazon or­szág népfaj, nemzet határain belül látjuk ezt a szélsőséges differenciálódást s lia figyelem­be vesszük, hogy száz év előtt egész Európa egységes gazdasági orgánumot képezett, jog­gal felvethetjük azt a kérdést, mi az oka hát annak, hogy Európa A agrikultúrájában leg- elhagyottabb falvaiban is tökéletesen in- dusztrializálódott, mig Európa B városi kul- turájábau sem tudta mentesíteni magát az alsóbbfoku agrikultura hatásaitól? Mi idézte elő Európa A ipari forradalmasí­tását? A választ precízen és röviden igy definiálhat­nék: „A lóról a lóerőre való átmenet.* Miként a tizedik században a lóvasut átalakí­totta az európai civilizációt, véget vetett a rabszolgaságnak, akként alakította át a mo­dern társadalmat a gőzgép feltalálása, mely a ló helyett a lóerőt állította az emberi munka és kulturtörekvések szolgálatába. A lóerő ipari célokra való felhasználása lehetővé tet­te bizonyos embercsoportoknak azt, hogy tizszer-huszszor annyit tudtak produkálni racionálisabb körülmények között, mint az­előtt; a javak produkálásának szánté feorfát- lan pagystilü lehetősége, a kiaknázatlan s konkurrencianélküli munkaterületek vi­szont forradalmi tempóban alakították át a régi életformákat s az életstandardot nem remélt magaslatokra, emelték. A gőzgépek után a gázgépek, petroleummo- torok, az elektrotechnika vívmányai lettek a termelés racionalizálásának újabb eszközei. Hogy a technika vívmányai mennyire fonto­sak a produkció s ezzel kapcsolatban a nem­zetek kinetikai energiájának szempontjából, arra vonatkozólag két eklatáns példára mu­tathatunk rá: Oroszországra és.Amerikára. A 160 milliós Oroszország félannyit sem produ­kál, dacára a rendelkezésére állő korlátlan mennyiségű javaknak, mint a • 125 milliós Egyesült Államok, mely produkció tekinteté­ben a világ nemzeteinek élére emelkedett. A szociológiára is fennáll — mint F. Delaisi megjegyzi — a „Tunité de oompte est 1 hőm­mé muitiplió pár le Coefficient HP", vagyis a nemzetek energiájának megítélésénél nem az emberek számát, de az embernek a lóerőkkel való össze szorzá­sából keletkezett szorzatot kell a számítás egységéül tekinteni. Delaisi ismert formulája: HP = oharbon Capital -f- savók. Lóerő = szén -f- tőke -j- tudás, vagyis az emberek intelligenciája is döntő faktor ebben a számtani műveletben. Anali­záljuk a képletet. Egy pillantást vetve a vi­lág geológiai térképére, rögtön meggyőződhe­tünk afelől, hogy a lőerőtermelés egyik leg­fontosabb kelléke a szén, helyesebben Európa nagy szén,medencéi mind a mai Európa A te­rületén fekszenek. Tehát Európa A indus ztrilális f elsőbbségének emez egyik fökelléke a föld geológiai struk- t arájának tulajdo n itható. Ami a képlet második tagját, a tőkét, illeti, ennék szerepe a vállalkozási „vis vitális" meg le re intésében és a tartalékenergiák elő­állításában rejlik. A gép mindig többe kerül, mint az állal, de a munkaerőben s a hatvá­nyozott termelési lehetőségekben rejlő ökonó­mia, nem beszélve a minimális fenntartási költségekről, intenzív termelés esetén sokszo­rosan rentabilizálja az egyszer invesztált na­gy óbb szabású költségekéi. „Le cheval vapeur, ne clu capilal, produit á són tour les eapitnux pócessaires ;i sa prűdnél ion“ - vagyis a ter­melési körfolyaméiban a tőkéből született ló­erő sokszorosan visszafizeti az előállításához szükségelt tőkét. Taisz László. tatja kilétét, a levél értékét sem, de felbont­ja, próbálja olvasni, mielőtt a levél eljut ren­deltetési céljához. Mint angol, mindenek előli jőlnevelt. Tudásának szerénysége, pártatlan­sága, az a vágya, hogy mindent megértsen és átfogjon, ami megérthető és átfogható, meg­vesztegető. Lelkes, haladó szellem, lenézi a babonát, előítéleteket, de sohase elfogult, so­hase türelmetlen. Stílusa is szerény, hűvösen egyszerű. Munkája nemcsak önmagában és önmagáért értékes. Főkép szándékában jelen­tős. Az enciklopédistákhoz hasonlít, akik a ti­zennyolcadik században uj kort készítettek elő in spécié ac törni, táti s véglegezték mindazt, amit az el őt lejárók tudlak. Amikor reggel megválók könyvétől, erősödik az az érzésem, mely haza jövel ocsúdott bennem. Egyszerre érzem a jelen kicsiségét és nagyságái. Úgy rémlik, hogy történik valami illen s megint érdemes lesz majd élni. Kosztoláuyi De«sö.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom