Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-04 / 101. (2322.) szám
1830 májú* 4, vasárnap. 15 Pozsony üdvözletét hoztam Dzurányi Lászlónak SJzurányi Xászló úrnak, a 3f. ZM. ffí. főszerkesztőjének íBrága ^Kedves barátom l SzSovenszkószerte ünnepük, hogy húsz évvel ezelőtt álltái be újságírónak. Alkalomnak szép alkalom és ha vártak rá sokan, akkor ünnepeljenek. Én csak néhány sorral kereslek Tel, teljesen magányjellegü levéllel, amelyet csak azért teszek közzé a lapban, mert mint újságíró az egész szilo- venszkói magyar ujságlrógárda meggyőződését szegzem le, ha azt mondom, hogy ma la csak azt ünneplem, aminek semmi köze a te ujságirási mesterségedhez: téged, ax embert. Első prágai összetalálkozásunkra gondolok ma. Akkor már régen ismertük egymást, de azon az estén találkoztunk össze ellentétes szeretettel. Te Is szeretted a bort és a zenét, én is. De ahogy te a cigányt szeretted kizárólagos beállítottsággal, úgy buktam én az akkori atonalitásra, a merészen újra, a dakamtalanul cigányellenesre. És ahogyan te a „vinko“-nak nevezett kváterkázó bort szeretted, olyan szenvedélyesen öleltem keblemre a francia borok minden válfaját. Ez volt köztünk a nagy ellentét, az, amit szerettünk, a bor, meg a zene. Mai ünnepnapodon egy vallomásba foglalom össze mondanivalómat: megtanítottál arra, ml a cigány és arra, ml a vinkó. Főszerkesztőm is voltál és megtanítottál az újságírásra is, de mert a napilap a nap lapja, órák és percek tükre, szeizmográf, amely csak az élei rengéseit jelzi, nem ezt tartom fontosnak sem a magad élete, sem a mi barátságunk szempoajából és ha ma sok tízezer szlo- venszkól magyar rágondol arra, amire az olvasó sohasem gondol, hogy te, Dzurányi László vagy az, aki őket két évtized óta eteted, aki kellemes órákat szerzel nekik napról-napra szellemesen és pompásan szerkesztett lapokkal, akkor én kiegé- szrtőleg arra akarnám figyelmüket felhívni, hogy újságíráson, órán, napon, éven, sőt ©z élet komédiáján tűi, vinkóval és cigánnyal tanítottál meg engem, tanítottad meg azokat, okik közeledbe kerültek, arra, hogy milyen nem fontos az óra, az élet, a komédia és hogy milyen fontos az, hogy az ember ezt belássa, így marad az ember melletted újságíró akkor Is, ha azelőtt tanár, zenész, tudós, vagy filozófus volt, mert vinkós pohárral, cigánnyal a te vezetésed mellett rájön ar= ra, hogy a legmulatságosabb, amit tehet: beállni szeizmográfnak és feljegyezni, amit a perc telefó- nosan, sürgönyösen a világon kitermel magából. Tudni, hogy újságot csinálva minden percben Newyork és Párls, Tokió és Budapest közt lebegsz, de tudni, hogy vinkóval és távolságok ato- nalitását gyerekes melódiákká leegyszerűsítő cigánnyal Newyork és Párls, Tokió és Budapest pontokká enyésznek el és velük az élet ezen a földön. Talán nem fontos, hogy ezt elmondtam, de nekem fontos. Nem kell a merészen aj és nem kell már olyan szenvedélyesen a francia bor édessége. Megtanultam tőled, hogyan marad az ember fiatal — Így adtad nekem a legtöbbet, amit barát és ember adhat. És ha éppen még valamit akarsz adni, emeld fel a fizetésemet —: látod a telkemet, hogy vinkóra meg cigányra kellene. Szeretettel ölellek a mai napon! Híved és barátod Neubauer Pali. Prága, május. V Őszinte munkatársi Qdoözlet Mikor Dzurányi Lászlót először megismertük, mindjárt az volt az érzésünk, hogy nagyon derék ember. Később aztán rájöttünk arra, hogy ő az, amit humanistának neveznek. Hogy az 6 lelke az igazi, tiszta emberi etika hely he. És hogy ez az etika benne van a vérében. A tekintete, minden szava, minden cselekedete etikájának tükre. A humanizmust minden ember áhitozza- Már ezer és ezer esztendők óta. Az emberiség nagy tragédiája, hogy ez az idea nem tud életre vergődni. Dzurányi László egyénisége ezt az emberi etikát emanálja. Ezért van az, hogy rögtön beáU iránta a rokonszenv kapcsolata abban, aki a közelébe jut. De olyan ember, mint Dzurányi László, nagyon kevés van. Pedig az emberiségnek éppen ilyen emberelőre volna szüksége. Azt kell hinni, hogy a nemzeti és társadalmi problémákat, az emberiség e szörnyű drámáit, a jövendőben tán nem fogják vérrel és vassal „megoldanihanem hogy az ész és a szív humanizmusa sugároz majd végig a történelem utjain. Ezt a kort kell előkészíteni és evégre keU az olyan ember, mint amüyen a humanista Dzurányi László — akár pro, akár kontra, mert amüyen hűséges fegyvertárs ő, etikájánál fogva éppen olyan nemes ellenfél is. Azt kívánjuk Dzurányi Lászlónak, hogy sokáig éljen és dolgozzon. AP, M, H. szedői. Prága, május S. JubfláfeM jöttem föl én is Dzurányi László főszerkesztőmet, főnökömet és egyben kedve®, jó barátomat. Pozsony üdvözletét hoztam ma* gamma! a jubilánsnak, azét a Pozsonyét, ahol veletm együtt öt hónapig 03* a Tégi „Magyar Ujság“ szerkesztői asztalánál, öt hénap rövid idő húsz esztendő távlatában, de öt hónap alatt Dzurányi László éppen olyan népszerű lett, mint akár Kassán tíz év alatt. Apropó! Kassa, Mikor a „Kassai Naplów in floribus volt az 1921—22. években, én voltam pozsonyi tudósítója. Dzurányi, a felelős szerkesztő, pár száz kilómé térré volt tőlem és vágytam a napra, amikor megismerkedhetem vele. Emlékszem, a Carlton-szálló éttermében mutattak be neki. Most megvallom, az első találkozás után kissé ridegnek, tateágo'san kimértnek találtam és borzasztóan respektáltam. Ez a respektus megmaradt bennem később is, Gyere, Lacikám, elmegyünk innét. Kényelmetlen, feszengő® Neked a jubileum, a bankett, még azok közt is, akiket szeretsz s akik szeretnek. Tudom, négyszer hívtunk óe négyszer nem jöttél. Már megmutattad itt magad, gyere, elmegyünk sétálni a májusi éjszakába. így ülök le veled a fahéj-asztalhoz, gondolatban, jubileumod éjszakáján, egy csendes sarokba. Ne félj, nem ünnepellek. Innen nem kell menekülnöd, nem is tudsz: & saávezaben vagy itt. Sapkád, bőrkabátod a falon, merengő szemed az Ökleid fölött néz keresztül a füstön. A cigány már rátette a nótát: a legkedvesebb nótáid hallgatom. * Elindultam messze útra — eltörött a szekér rudja —... Oda se nézeL Talán nem is törött el a te utadon az a szekérrud. Talán nem, talán igen. Néha keresek egy embert, akinek benned hely van a számára. A huszonnégy- éves korban bejósolt képviselő? Nem törtettél utána. Zöld frakk? A diplomata-talentum a véredben van, jótetteikre használod, mást nem ambáoionáfe®. Minek? Gr vagy. — A költő? Meghalok én nemsokára —... A költő? Talán. Igen. Sose mondtad. Néha azt érzem, nem a politikus, nem a diplomata, nem a szerkesztő, nem az ur és nem az ember az, ami Mhangsulyozódik belőled: a költő, a leg- magasabhrendü ember. Csak épp nem írsz- Mióta igazán ismerlek, kételyeim vannak, nem vagy-e nagyobb költő azoknál, akik Írnak. A te költészeted az élet. Nem az Írásban vagy a legszebb, a legjobb, a leggyengébb és a legerősebb. Az életben. A te rímeid cselekedetek. Gondolataid sorsok. Eszközöd: az emberek. Alkotásaid nem írások, müvek: életirányítás. Jön a daru, meg a gólya — hogyha kivirul a róna — de nem jön meg az én kedvem — szomorúság mbja lettem —... hát ilyen költőnek, bizony, még nehezebb, még szomorúbb- Kis képeket látok a nóta és a pohár fenékén. Téged. A te költeményeidet. Beteg az én szivem, beteg — gyógyítom mór nem lehet — sem az erdőn, sem a réten — ezerjófü nem női nékem —... Az egyik igy volt: Egy fiatjai újságíró, ezerkilenoszáz- huszonöt kemény telén, huszfokos hidegben, melletted bandukolt a régi' Bohémia-nyomda felé, egy kopott tavaszi felöltőben. Nervózus amikor megismertem az 6 aranyos, jó szivét, kollegiális magatartását. Mikor a Kassai Napló leépítette vidéki tudósítóit és köztük engem is, Laci barátom valóságos sajnálkozó levélben tudatta ezt velem. Éreztem, hogy a szive vérzik, mert föl kéül mondani egy vidéki tudósítónak... Ex ő, a esupaszivember ... A Magyar Újságnál töltött öt hónap alatt még jobban megismertem. Megszerette Pozsonyt és mi megszerettük őt. A búcsúja talán, két hétig tartott. Nehezen hagyta ott azokat, akiket megszeretett. A széles Dunát, amelynek partján úgy szeretett sétálná, a kedves heurige- reket, amelyekben legendákat meséinek ma is róla. Ma a jubileumi asztalra odaheftyezem ennek a városnak igaz jókívánságait: Dzurányi László, szeresd továbbra is Pozsonyt és minél gyakrabban jöjj le közénk, mert szükségünk van nekünk is Reád! Rehorovszky Jenő. * is, vagyok, mondtad. Csend. Hideg van, -mondtad. Csend. Gyere, mondtad, mikor egy szabó előtt mentünk, csináltatunk egy tóM kabátot ... meleget. Csend. Könny volt a szememben. Most, e télen, kifordátbattaaa. öt év óta van téliükajbátosn. — A régi tavaszi kabátod minap egy vidéki szegény újságírón látták, aki régebben sokat áskálódott ellened. No, n® szólj közbe. A cigány mintha az asztal felé hozna. A Te-csinálta nótát kezdi: A tavaszt már be nem várom — nincs több dalom, nincs több álmom, — szeretni sem tud már leüiem — fáradt üres árnyék lettem — a tavaszt már be nem várom —... Két kép van & pohárban: a szedők áHan-dóan harcban voltak a szerkesztőséggel, régi csúnya idők, beteg szellem. Le fog csúszni a lap ... rí fog úszni a lap... járta. Leballagtál a nyomdába. Nem dirigáltál. Kezed ügyesen fogta az ólmot s raktad a hirbasáfeofcat, mint egy öreg nyomdász. A szedők néztek. S megérezték a mun- kástársat. A lap neon aszott el. Soha többé. Szellemed megkezdte hóditó, reformáló körútját: ma már egy ország érzi. A másik;: egy közepe® név regényt küldött be. Kézírásos háromszáz oldal. Rettenetes, csak belenézni is, nem még megolvasná. Senki »e vállalta. Zsebedbe gyűrted. Ha jó, holmp leadjuk, mondtad. Mi csak néztünk. Reggel elmondjad a tartalmát. Az éjszakádat feláldoztad b reggelre végigrágtad magad a betütsngeren. Estére indult az első folytatás. Egy isró nevet kapott s te egy árnyalattal fáradtabb voltál aznap. Repülj, repülj, árva galamb, keletre —... A cseléd, akinek legjobb dolga van a világon, liiazaíindnlt Sárosba, látogatóba, falura, haza. A te pakfctáskád feszített a konyhapadlón. Nézze meg, Olgi, mondtad a feleségednek, visz-e eleget haza. És megnéződött és meg- pakkolódott a koffer. Az öregasszonynak, a testvérkéknek, mindenkinek valami, kendő, mézeskalács, cukor. Sose volt sárosi faluban olyan gazdag koffer és boldogabb nap egy szegény házban, mint miikor Margitko hazaért. Azt beszélik én felőlem —... Egy cikket diktáltál le utazásod előtt, őszinte, bátor, igazmondó cikket. Holmaputánra kell leadni. Holmaputánna aztán egy expresszi evél jött tőled: a negyedik bekezdésben ■ stmcc-politika helyett trncc-politika szedendő, — szólt az utasítás. A lelMismereteeaég. Egy „s“ betűs tévedést se türaz, a a bekezdés újabb árnyalattal lett élesebb. Költő vagy? Egy betfl is fontos? Megint egy nóta, amit te ceánáJtál. Fehér- fürtös almafának illatozó’ hajladozó ága Egyszer, régen, nagybefceg lett egy kislány., Soká, soká kellett feküdnie. Egy fiatal, nyurga, cilindere® úrtól minden áldott nap mentek a levelek b a levelekben szebbnél-szebb' mesék. Hogy legyen mit olvasnia, hogy ne unatkozzon ... Hetekig. Azt mondják, hogy ezek a mesék á magyar próza gyöngyei volnának. Egy könyvre való. Volnának. A kislány, egyszer később, elégette őket.. • a csacsi. Nem, ne szólj közbe. Én nem ünnepellek, csak beszélgetek, vallók. Tűrd rí, mindjárt vége lesz, a képek egyre jobban száguldanak ... sok van. Retten vagytok a szivemben, te meg a búbánat —... Van benned, minden mellett más is: a férfi. Az elhatározott. A tántoríthatatlan. Tudsz te erős is lenni. Gyöngéd a gyengékkel, erő® az erősebbekkel. A kemény Réz Mihály tudta. A hónába ment a pdsztolygolyó ... Ha eszmeharoban személyes elégtételt kértek, adtál, mindig adtál, de mindig fegyverrel: egy betűt se vontál vissza, inkább lőj jenek beléd. — A legszelídebben kimondott, de leghatározottabb neme* akkor hallottam életemben, mikor egyszer nagyon hatalmasoknak mondtad s a kezed úgy feküdt az Íróasztalon, mint egy vaspötrőly. Dereng. Végre fe&nézrí. A cigány boldog, észrevetted. — Lokhee, tróger. — Már mind mosolyog. Már te rendelsz: — Hát ax hogy van, koma, hogy... aszondja, hogy: Ha az Isten... Ha az Isten jókedvében megkérdezne en gémét — válaszszák egy kunyhót véled vagy a fényes mennyországot nékiÜed — azt mondanám, mennyországát más szegénynek adja át — s mosolyogva nyitnám be a fehér kunyhód faragatlan ajtaját —... Tudom, kire gondolsz: a Legkedvesebbedre ... Aztán a holnapi lapra, a fiuk cikkeire, a fiuk bánatára, mindnyájunk bánatára- Hogy lehet ilyen szívet elviselni? Mennyi jóság, mennyi egyéniség, mennyi tehetség kell hozzá. Már ropog a húr. Ha te tudnád, amit én — ... Már ötödször ez megy ... már tizedszer ez megy. Reggeledik. — No, most valami újabbat.. • azt, hogy aszondja, hogy: ha te tudnád, amit én... * Mi ax? Megint beiéan láttái? Hát előtted nincs titok, nincs bánat, nincs simogatlan seb? Ha te tudnád, amit én... — Lacikám, Te, aki, ha csak két ember volna, akiért aa életem se sajnálnám, az egyik biztosan te lennél, most, a jubileumod éjjelén nem adok, nem, semmit, megint csak kérek-, kérlek, taníts meg valamire, ha lehet, arra, amit te tudsz és én nem tudok megtanulni. Nézd, pa- naezkwn, én is szeretem a® embereket és az igazságot, esküszöm neked, hogy szeretem őket. Én is költő vágyók és a te tanítványod. De ha szeretek, nincsen tüske nélkül, ha igazat mondok, nincsen hántás nélkül... én érzem, fáj, segíts. Ha te igazat szólsz, megszeretnek érte, ha te szidsz, jóság lesz belőle. Segíts, ezt nem tudom, erre taníts meg: úgy szólam, hogy csak szeretet legyen és úgy szeretni, hogy csak jóság legyen benne és belőle. Hogy egészen költő lehessek, én is: a leg- magasabbrendű ember, mint Te. Ó, taníts meg, tani te meg erre, ba ilyet egyáltalában lehet tanítani. Keíembéri Sándor: EMBEREK VAGYUNK*) Nagy történések fergetege elűzte szemünkről az álmot, hazugul most már nem álmodunk, de bősz viharok ezer szírijén sok hitet, erőt, vért csorgatva megtanultunk embernek lenni. Jövőbe-néző tiszta szemmel menetelünk nehéz utunkon, mely előttünk egyenesedik. Egyszerűen: emberek vagyunk s emberebbuek akarjuk tudni a legázolt magyar életet — minden egyéb megfeneklett-mással elárulnék szent fiatalságunk. Ezzel bukunk vagy ezzel élünk, fiatalos szent szép hitünkkel: hogy mindnyájan emberek vagyunk, síró, szenvedő, véres páriák, kik megbomlott időre estünk s túl időn, véren, szenvedéseken egyszer talán egymásra találunk. * A „Fiatalok* e. versciklusból S írt Fa sss • orvos kapacitások által ajánlott klimatikus gyógyhely, vérszegénység, női bajok, légző szervek, idegkimerültség, gyomor és bél megbetegedéseinél IMHALATÓRIUM pneumatikus gépekkel Fenyves erdőktől övezett strazad-fürdö, modern szállókkal, pensiókkal. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a Fürdőigazgatóság, BARDEJOVSKÉ KÜPELE (Slovensko) ta Nedves Mák szárazzá tétele „áramló levegő*4 módszerével Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgái: Sdhulz goztéglagyárak r. t. speciális osztálya, Bratislava, Lorenztorgasse 6. KSMií? a métákméíyém irtás GYŐRY DEZSŐ htrdhe-
