Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-04 / 101. (2322.) szám

rPKtem-MAGfcai-FnratíCB

1*8© wé$m 4,

A REGÉNYHŐS

Irtat Vozási Dezső

f

HÚSZ ESZTENDŐ

irtat JELŰNEK FERENC

Jub&ewna apropos-jából azt szeretném

Dzurányi Lászlónak elárulni, hogy hmm, rendetlen és rendszertelen irodalmi jegyzeteim közt évek dia, egy regény vázlata hever,

egy „szlovenszkó?" regényé, melynejt főhőse: Dzurányi László. Nem tudom, elkészül-e valaha is ez a regény, vagy terv marad csupán, mely idő, nyugalom, lendület és idegek fiiján sohasem kerül elő egy szkeptikus élei talonjából. S e jubileum nélkül talán soha senki sem tudott volna meg semmit a Dzurányi- regény kcmccptusának létezéséről.

Ennek a regénynek a vázlata nem újkeletű. Három-négy esztendeje van már annak, hogy egy munkakedvet sarltantyuzó tavaszon Szlo- venszkó regényét akartam meginti. Nagy fejtörések és a lehetőségek közti választás közben arra a megismerésre jutottam, hogy egy üyen regénynek nem lehet más a főhőse, mint éppen Dzmányi László, mert az 6 élete és személye úgyszólván az egyetlen fix pont abban a zűrös konglomerátumban, amit Szlo- venszkó utolsó tiz éve a romanciemek nyújt.

Dzurány'mak e furcsa földdarab szempont- ’jáoól való átfogó jelentőségét mások, Hálámnál hévatottaöbaJi méltatták és fogják méltatni s Szlovenszkó egykor eljövendő biztosité- ietü történetírója áUapitsa majd meg érmék a nagy és szelíd harcosnak históriai értékét A magam részéről csak egyetlen színnel szeretném gazdagítom a palettát, melyet Dzurányi László portréjának megfestésekor igénybe vesznek majd. Es a szia pedig a romantika.

Mert ki keU mondani végre, hogy Dzurányi e kihűlő világ utolsó romantikus alakjai közé tartozik. Regény hős, amilyet csak Jóbed vagy Balzac tudtak volna kitalálni $ amilyet csak az egészen nagy és zseniális fantáziák, vagy maga az élet tudnak meg formál,ni. Igazi ember és igazi férfi 6, még kicsiny, eltörpülő hibáiban is az. Nagy ember és vezér. Van-e ma s volt-e valaha ennél több valaki?

Életünk hajója léket- kapott, veszedelmes szíriek közé sodorja végzete s az irgalmatlan Tájfun. De a kapitány reftenthetetlenül <SU a hajóhídon és biztos parancsait osztja a már- mér kmltadó hitű legénységnek. Menteni, ami menthető... De a kapitányt sorsa és becsülete a hajón tartja.

Ki tudhatja, nút rejt a fátum? El keü-e

veszni, vagy élvezet-e bennünket Dzurányi László a Jó Remény Fokáig?

Mi hiszünk s bízunk Benne.

*

Az újságírók Mekkája

Még akkor egy más lap kötelékében dolgoztam, amikor a Csehszlovákiád Magyar Újságírók Szindikátusának pöstyéni alakuló közgyűlésén Dzurányit megismertem. Nem tudom, mi az a fluidum, amely Dzurányi egész lényéből kiárad és amely mindenkit első látásra az ő barátjává és tisztelőjévé tesz, de varázslatos egyénisége engem is megejtett és nyomban hívévé szegődtem. Élmény volt a vele való megismerkedésem, mert nem a főszerkesztővel, hanem az izig- vérig újságíróval, az érző szivü emberrel kerültem össze, akiben osztályos társamat láttam. 6 az úgynevezett ideális főszerkesztő, aki az idegölő napi munkában agyongyötört, a fő- és felelős szerkesztői vagy kiadói sika- nériák által megfeinzott szlovenszkói és ru- szinszkői újságírók elképzelésében élt. Hogy van egy Dzurányi Lászlónk, hogy van valóid, aki a mi elképzeléseinket vadára is váltotta, köszönet érte neki.

Minden újságíró Mekkája a Dzurányi vezetése (dalt álló Prágai Magyar Hírlap, amely félé szent vágyódással irányítja tekintetét. Hogy én is ezek közé tartoztam, az csak természetes és végül is nekem — a szerencsés kivételnek — sikerült Dzurányi közkatonájává szegődnöm. Tagja lettem a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségének, amelynek Dzurányi TAszló a főszerkesztője, dédelgetett bálványa, mlndav.ni/itcnknak, fiatalnak, öregnek egyaránt Lacuskája, Lacikája, testi-lelki jóbarátja, támogatója és tanítómestere, ö csak felfelé gerinces, megalkuvást nem- tűrő, hajlitha- tatlam, m.ig velünk szemben a pajtás, a barát, a testvér, aki aggódással, figyeli sorsunkat, részt kér a mi, szenvedéseinkből, megértő és megbocsátó a gyengéinkkel szemben.

Nekem külön örömöm Dzurányi László jubileuma, aki csak alig néhány év óda dolgozom mellette, de, annál jobban érzem az ö ba- ráti kézszoritásának melegét. Újságírói pálya,- futásom alatt nem tagadom — bizonyos a,verzióval viseltettem a, főszerkesztőkkel szemben és nem, egy küzdelmes harcot, folyhattam, ellenük, őr. Dzurányi László, mind rnonÍAimfkor a sors keze életutamat m ujsá$- irás mesgyéjére terei te, ea akaratát olyas pár ratlaax keggyel füaite egybe, amely hivatáMrav- naik örökön fénylő vezérlőcsillagává vélt. A

prágai magyar vártáin közvetlen közelébe állított ugyanis Dzurányi Lászlónak, a jelen magyar újságírás esűbAzlovákiai fejedelmiének személyes szolgálatára, öt esztendő éta, mint a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségi titkára, Dzurányi László oldalán az ő példát és iskoláit mutáló szerotetteáteljes tanításaiból jutottam el az újságírás titkaihoz, azokhoz az emberi lélekben és szívben rejlő, bennük gyökeredző érzésekhez, amelyek miniket hivatásunk örök vazallusává tesznek és amelyek a legtökéletesebb formában testesülnek meg a most húsz éves működését ünneplő Dzorá- nyi Lászlóban.

Mások, hivatottabbak e gyönyörű jubileum alkalmával maradandó emléket fognak állítani Dzurányi Lászlónak, az újságírónak. Én, a tito&öo&a, e pár, hálás létekből és őszinte tisztelő szívből foggant szerető sorokkal magának az embernek akarnék magasztos ofbeliszket állítani. Bevallom azonnal, hogy Dzurányi László mellett a legkönnyebb a titkári állás betöltése. Dzurányi Lászlónak nlmeeenek titkai, aminthogy Kékünk, mtm- katáamiiiak sinus semmi titkunk előtte. Dzurányi László mindenki előtt kitárt szive és kristálytiszta magyar lelke a legfényesebb tükör, amelyben hatalmas nagyságban áll előttünk krisztusi szeretettél sugárzó alakja. Dzurányi László szivében egy sokat szenvedett nemzet szivének mártirumo* dobogá| aa ver ritmust jmsnkatáraaiaak vei© együtt éraő sasivá dobbanásával. Htexm Dzurányi László bennünk soha sem az alárendeltet, de a vele egy célért küzdő embert látja, amint mi i$ benne nem a rettegett főnököt, hanem minden örömünk é» mondén sóhajunk megértő forrását, szerető ée aggódó testvéreket és hivatásunk megtestesült Célját tekintjük. Dzurányi László a má elhivatott Vezérüník, akit mi elszánt akarattal és fci&jti ihatatlan energiával követünk felfelé haladó utján, amely busz esztendővel ezelőtt indult el azon szent Eszme felé, amely a magyar léleknek ma legbecsesebb kincsévé vált A sok örömben, de még több bánatban eltöltött érdemdús, húsz esztendő titka: Dzurányi László lelki nagyságai

Ez a titkok titka, amely a magyar újságírás ma ünnepelt nagyságát a legelsők közzé emelte a magyar életért és a magyar jövőért küzdők sorában. S mert a mi Istenünk nem hagyja el az ő nevével iküsdőket, hasas- szűk és kívánjuk, hogy a mostani jubileumot még OTámtelanKBOtr megsokszorozza és Dso- rányá Lászlót —, céljainak és eszméinek megvalósulásán át erővel és egészséggel, nemes tollának acélosságával megőrzi és megerősíti azon a vártán, amelyre elhivatottsága és lelki nagysága méltán állították.

Mi pedig továbbra is zárt sorban, testestŰI- lelkestűl, tűzzel és vassal követjük a Vezért azon az utón, amely mindnyájunk boldogulásához és jobb jövőjébe-z vezet: Dza- rányi László magasztos céljainak és nemes eszméinek leendő megvalósulásával.

Dzurányi Lászlónak — lomod 3ános

Motto: A bötes mácxtetát összevess: Arra volt, vasa s ami tesz.

(Hámtfy szwneüsnei.)

Négy vagy öt év előlit, cHigonavirágillatoe májusa estén. kccös jó ismerjeiuiiket kísértük iká a prágai W&on-pályarudvarra Dzurányi László főszerkesztő unnál így fcöU mondanom, mert akkor Daosrányi Lásodó csők fősawrkesrtő ur voit számommá.. Ab áflio- snáaről baosBtiemsat, a SBomszédioe német azánMa: Icertvendékjének jázmin bokrai olyan, veudégsae- retettel bólogattak, hogy hivásuikmaik mándíketten szívesen tettünk eleget. A földi lét örömeit is stopperórával mérő német Nücbfernteedt által számunkra kegyesen engedélyezett egy óra pociit, elég volt a „főszerkesztő tér—doktor ur“ viszony megszüntetésére « ez az óra sntegthoaáa nékem azt a baráti szivét, amelyet prágai nagyvárosi resnéteségeaníben öt éven át annyira nélkülöztem.

HűKíufelé menet valahogyan az jutott eszembe, hogy uj barátom, ha tudattalanul is, az az egyéniség, akiiről a ráteszi tehetséggel megáldott költő már egy évszázad eáőtit irta meg a motitómai választott sorokat.

*

A jövendő reményeim csüng a kényes

[iájuság

A jetentea örömeim aBÁguildva csak

[áMvág

Ha ma az éleiben kőTifeérttote, e»ak aat Hátijuk a

,finis leégnél, amit Iülsífaludy Sándor szén és egynéhány évvel ezelőtt tapasztalt. Világmegváltó eszmékben való hált, biizaitoodás, remiénykectée; a jelenlét örömei nem keltenek ammialk m ifjúságnak, amely — sajnos — nem számol a mának mostohosoTséval sem.

Szfevt®, a vön, a miatt: idők

[(kedveivel táplálja, A jétenáét ölöméit, a balgwtag, [fityimdltja.

IlVJenBég volta tőlem, a hairminoőtévestől, hogy az öregek gmdolkodáemódiját ikrittizáljaim. Aki azomban a váteez szavain elgondolkodik, bizony rájön arra, hogy valóiban sok olyan vén emibert tót- hatunk, aki a ma adottságait hallgatagon fitymálja s a repüilőgiép korszakában is a deüzsáncoia régi jő időket sírja vissza.

Mint ez, mártt az csnititóffcortk, Mert máindegyilk álmodozik.

Eaekhea a (bölcs szavaikhoz igazán nem kell kommentár, mert valóban sohasem volt tálén annyi csalódott remény, mint éppen a ml. legutóbbi keserves tíz esztendőnkben. A múlt emlékein áfbrámdottam, az „.ideális fő szer készt ő“, akit csak szeretni és követni lehet és én nem tudok elképzelni oly eshetőség amely engem tőle bármikor és akár csak kis időre is eltántoríthatnia. Bihari Mihály, dr.

dodtk „« vén", a jövő mnséayeáről áköodoaik ea ifjú. S oly kevés kőaöttűsBík a bötoe, aká

.•»ii,imSndie*öfc összeveRK, ami vertt, van s amá teez.

Ekne kevesek egy Üké Dzurányi Lacá baráíona.

A arait iKtpokbem a megszokott napi robot után iűsn^: a Wiiteon-pályaudvarra kféstziittünk, közös jó 'barátunkat vártuk. És mert — most mér — Lacá barátom lakása egy űwnodáss&i közelebb ven a pályaudvarhoz, mint az enyém, oda mentiünk bevárandó a késő esti szlovenszkói gyorsvonatot.

A redakxnóbaa a ezázhíilottas romániai nagypéntek, az Ötvörahaltoilös franciaországi repülőka- itasabrófák, a párisi és londoni konferenciák, a küszöbön álló csehszlovák—-magyar vámháboru szenzációi puszi ttot iák idegeinket s Laci lakására érve (sajnoB, otthont még nem mondhatok), b ott a kertre nyíló alblakos szobában megpihenve, egészen más Dzurányi Lászlót láttam mint félóra előtt. Az albérleti lakás sablombutomi között egy oda nem ülő ódon, aranyozott falióra kongatta a féüki- itencet, mdg a szloveaKizkóii, otthoni zamatu vacsora melegedett. Egy kérdő pillantás éB Laci magyaráz- rai kezdett:

— Régi, csíiltódá ereklye. Hosszú ideig nem járt, el volt rontva, végiül akadt Prágáiban egy igazi órásmester, aki megjavitotta. No gyen régi lehet, oly időben készült, mikor a gyufáit sem ismerték e ezért olyan szerkezete van, hogy ha meghúzunk egy láncot — s közben húzza is — akkor az óira elkongatja a legutóbbi óranegyedieit'. Ez azért kellett, mert nagyapáinknak nem volt gyutómasiná- juk s ha éjszaka felébredtek, csak meghúzták a' láncot « az óra megismételte azt az időpontot, amit legutóbb ütött. De van nékem egyéb érdekes dolgom is; nézd csak ért a régi vázát: egy száz év előtt megszűnt prágai porcélMingyár toészátetie, a nagyapám Pestem vette e a váza most ismét Prágába került

Ujjas szeretettel simogatják a dirága családg ert^k- lyét, közben azon-bau idegesen iMteem foiezonkót órát jelző nikkel ómegámat: a vonat húsz perc

múlva érkezik: gyerünk már.

•— Ugyan mit csinálnánk ilyenkor az Állomáson? Idehavok majd tizenöt perc múlva egy kocsit — s félperc alatt ez állomáson leszünk.

S njjávoi mái™ tárcsázta az nutomatafteleifonon a

Szeplot, májfoltot leobiztosabban eltá- volit a régi, bevált

Marflit-Krém.

| Kapható minden j

gyógyszertárban és | s. drogériában, hóiéra- |

V/ kát Szent Erzsébet I gyógyszertár.

ü»RÁTíSLAVA, Duna utca 38.

Vigyázat a vedjegyra

0zurányi fiászlónak

OPea ; Vi. Sándor

Hssez esztendő! tói, mfiyoa kttrta sshu,

Ha csak a naptárt vizsgálja szemünk;

Ée a viharsó Időt nyomtátás

Hagytak efíatui a tejünk teteti S pihent * pöröly ée pihent a lant

Ha csak ölelás és boros pohár Lett volna sn’ndm óra aikoaya;

Majái ía. játék vagy esuspa mise:

De csupa közaap, csupa lökdösós,

Hogy nem voit szabad nscgpihesKii te.

Mert nyc^odhaí-a

Akit meg Isten arcai vert-áíéott,

Hogy a tód legyen est ipa-mindene,

Hogy eszel vívjon, alkosson, asntg A Földet rágja gyűlölet-fene?

Nem tudom, Lacd, éra»d-e néha,

Amit én érzek, öreg t&mboarúd,

Hogy komtez ez az egész bo* Árt É« csak dlgyötör... Mégte, hv veszem Fáradt, vén tollam, telkem földed.

Hát még Te! kinek eseat hivatásod,

Hogy uí&í törj a más lába előtt,

Hegy járni tód jón biztos ösvényea:

Talán srég jobban érsed ez érzést.

Még veled nem bánt s eam föavéayea...

Mert Te rtánad százezrek mennek,

Keked még hisznek, óh, de mSuimm,

Mikor bozót, nyü rtŐi és hátid S talán letépi egyszer az inged. >.

S karod fáradtan magába rándal.

De mégis állj meg. Újságíró sons.

Isten írta meg. S Te magyar fe vagy.

És a luagyatrnak nincsen vissza ért Kicsi toliaddal, mint herei h&rddaí Döngöld tovább a b&aacd kisput

Törj, vágj, ostromolj még uj hass éven,

Vagy százasa, hogyha Isten akarja,

Míg győz szent ügyünk és néped írtat Legyen diadal és öröm ísásnak —

— Nem baj, Te sózzad a bezárt kaput...

A bezárt kaput. Ige®, a kapót,

Ahol ott belül az Igazság nyög

És várja, lesi a kapunyitást

Hogy táltos lovon hozzák a fényre...

Sok éve várja, vájj, snondjak=e ásást?

Minek? Te érted. Hisz érte küldesz.

Ha most itt volnál, megölelnélek, így csak kiáltok, hallod? érted-e?

Tovább előre! És sosem keresd,

Less-e munkádnak díja, érdeme.

legközelebbi bóraptóállooiás szántót, hogy ed ne ikéssüak.

Szánom, bánom, hogy ekoatettasn art az estéjéi, amelyen a muiitlxm ólt, amelyet azíxuíban profási 1-é- iekkel ez fRutematetelefon e az autó nepjafiba ábrándított türeknetleuségem.

*

Juiliue végi forró kéniikulás értőn a P. M. H. me,S- jeleötéeét váir'juk, iná'táán ikeiíen együtt öseaeeeii vagy kettőezáz kácsét xoondhaltunik a magunkénak. Nyílik a főszejnkesztői sooba rajtája a egy ftiBtös cigány alaíkja jelemiík meg.

— Francsensbádbain volfeanik insáálom aá-áesasi őst úgy feigitünk, hogjr haasa ee tudriak mennti Kassára.

— N-o, ez igazán baj, barátesn, mert naagam is gyengén vagyok, de aani van, azt neked adom. Itt van százötven korona. Mennyi kellene összeeeu ?

— Háft kellene meg, kezsit csókoloan, vagy jaegy- ven koirona,

Noha józanságom készei-iláfchal tiillbafeocott elteno, mái: tehettem, kivettem a sajstt ölvén koronáimat, hozzáadtam e aszói a DevMha ajánlottanv á füsté. , alrí miatt ma vaosora nóUkül kell nr&re&iiHBnk ezci- maözvegyi miivolitiunkiban.

A Kuimnniovobam (a jugoszláv barozóhou), vagy ni'ás csendes helyen (mert ceaik filyeotekibe jó-run ha olylcor este kivetődiink), éifölitáijiban jön meg Dzurányi Laci szava s ilyenkor rrgen elmúlt időit emlékei eaakadnak üti e őmtertek a szivéből De csalt kedves, jó, szép, nemes é» épületes vűseza- ettnöékezéscri vasinak letemben boldogult Ftecher- Collbrie Ágoston püspökről, Molnár apáttól, a »emp- ilénliefkTŐl és a sárosiakról. S ha hs<jna.l% eühaJigat- taan a szép regélésett, máwtvap déliben, a rodakcics munka, kezdetén ott találóan a helyén, amint lelke minden hevét öatötte a Quo vadasba; üdén frissen, veoórcilkket dlkitélit arról, hogy má az fefaiskosság legíoo/tosabb fetedaita ... S a tegnap esle Jókai- szerűen mesélő regős ma * sri.O'vöRsaütói és raszdiszkói sriovák, magyar, ntőanrt, rusam etKizcairek telkébe markol s eleven gondokttokltail táplál o os»k a vítógmegváltásban reménykedő feshateánat tt a mub. álomképeá után futó öiregetoét *

A nagyanyái barakkét ilü óra é» a (,ctaak beitven lóerős autcttnobil'*, — a maiit nemes tnadíráőinak: tisztelete s a ma rééltts vatóságafiuak ttert* mccmnol való számontartása, Krúdy Gyula tmitt snWsraibeM

ámyökoe parkból előlépő gpvedlérja e a saját és egy nemzet mindennapi életének gondjával küzdő moá ember egy személyben: ez Dzurányi LAsstó.

Ez a nagy átfogó képesség, mely pitéim a busa, harminc és negyvenéveseket, hanem emibea’öttűket és tört éne Inni korokat te áthidal, niegnyngwással löl'Miobi el a P. M. H.-nak ma már f.-. wrekben s*á- imolihailó olvv'ií-'vótáhO'riVt. hogy az oz ut, omelyét l>zu- rányi íjászig a jövő felé drassairoE, helyes és jó utU múlt, Islert és jöoő eai személyben