Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-04 / 101. (2322.) szám

1960 május 4, vasárnap. 11 A régi iegyvertárs pohárkö&zöníője Ma: Vécsey Zoltán dr, Tátrasiéplak, április 30. A ifteefobségi sajtó tizévé# történetéi nem írták még meg. Nagy kár, mert a csehszlová­kiai magyar sajtónak elmúlt tiz esztendeje & magyar sajtó egyetemes történetének legérde­kesebb és legizgalmasabb fejezete. Amikor az uj viszonyok bekövetkeztek, a csehszlovák ál­lam határain belül szorult egymiiliónyi ma­gyar. Ennek a magyarságnak földrajzi elhe­lyezkedése azonban a csehszlovák állam alak­jának megfelelően, egészen különleges volt. Miután Szlovenszkónak és Ruszinszkónak a trianoni békeszerződésben megállapított határa Pozsony és Técső között mélyen belevágott a magyar ethnikum testébe, számításom szerint átlagosan 30 kilométernyi mélységben, sok he­lyütt, mint a délnyugati fcipuposodásón, Léva és Párkány között, 60 km.-nyire is, a kisebb­ségi magyarság egy 700 km.-es hosszanti ten­gelyű határpásztán helyezkedik el, mig erről a pácsztáréi kleebb-nagyobb nyelvek benyo­mulnak északi irányban a szlovák ethnikumba s vausnak egészen az kkgermyelvü néptömeg tengerében kásobb szigetek is, amelyek teljesen elszigetelődtek a magyarság tömegeitől. Sőt elszórtan, a kenyér a hivatás parancsára, né­hány szájs magyar a történelmi országok terü­letére m jutott. amelyen a keleti sajté ólomkatonái nem tud­nak átjutni. Ax igaz, hogy tankjaink nem vol­tak hozzá, hiszen szerény anyagi eszközökkel indultunk a harcba Másrészt meg kellett álla­pítanunk, hogy Kassáról nem irányíthatjuk az egész Szlovenszkó magyarságának a lelkét. Még legnagyobb virágzásunk idején ás csupán egy-két példányt helyezhettünk el olyan vá­rosokban, mint Pozsony, Komárom, Érsekúj­vár, Léva. A központi nagy magyar napilap szüksége úgyszólván a levegőben lógott. Meg is szüle­tett a Prágai Magyar Hirlap, amely helyzeti energiájánál, politikai jelentőségénél fogva hi­vatott volt arra, hogy a kisebbségi magyar sajtó főhivatását magára vállalja. A lap fejlő­désének történetét ismerve, azt is objektíve® mondhatjuk, hogy ezt a hivatását akkor tölt­hette be tökéletesen, amikor Dzurányi László került a lap élére. ízig-vérig uj&ágiróember, aki Ruezinszkó és Szlovenszkó minden tájá­nak, minden zugának leikét ismeri, aki tizen öt­évi újságírói munkában magába szívta a lapot fölvevő területnek minden éietdgénylését, min­den értelmi és érzelmi ettltudejét, aki tehát a legjobban tudhatta, milyen hangon, milyen irányban keM & Prágai Magyar Hírlapnak hiva­tását betöltenie, hogy az egyetemes magyar­ságnak valóban központi és fővárosi sajtóor­gánuma legyen. S amikor a magyarság hiva­tott poétikai vezéred megállapítják, hogy a P. M. EL a legnagyobb érték, amit idáig kisebb­ségi életünk kitermelt, akkor ez a megállapí­tás valóban történelmi értékmérés, « akkor a* érdemnek főrésze Dzurányi Lászlót illeti, akit most ünnepiünk. Jól tudjuk, hogy amikor odaadó zsurnalisz­tikái munkánkat végezzük, csak kötelességün­ket végezzük, de mégis fájdalmas rezignáció szállja meg lelkűinket, ha azt tapasztaljuk, hogy ez a munkánk nem talál mindig és min­denütt olyan értékelésre, amit megérdemel. Most azonban a jubileum hangulatában ez a rezignáció örömmé alakult, amelyben már nincs üröm, mert úgy érezzük, hogy amikor az egye­temes magyar társadalom Dzurányi Lászlót ünnepli, ennek az ünnepségnek reflexsugárzása mi reánk is kiárad, a mi munkánk megbecsü­lése és értékelése is implicite benne rejlik. Álljunk meg egy pillanatra ennél a jubileum­nál: határkő ez, amely uj és szélesebb ut ele­jébe van ütve. A magyarság lelke ebben a ju­bileumba® dobban össze először teljes meleg­séggel a magyar újságírók leikével. Szent frigy született, amelynek minden értéke és haszna az ünneplő magyar társadalomra hull vissza. Ezért van könny a szemünkben, ezért reszket meg kezünkben a toasztra emelt pohár ... Foglalkozási körét, szocfáSía rétegződését te­kintve, meglehetősen homogén, nyolcvan szá­zalékba® agrárius foglalkozású magyar került így egybe régi nemzeti államából a csehszlo­vák nemzet primátusát kihangsúlyozó uj ál- lamalakuhitha. Érmek a magyarságnak lelki és szeSemi egysége azonban nem volt meg, hi­szen geográfiáikig teljesen divergáló területek kerültek moet egybe, melyeknek összetartozá­sát eddig a magyar síkság központja, a Duná­nak vád könyöke biztosította, ahová a* összes természetes útvonalak összeszaladtak. Buda­pest üK a bakon « vezette kantáanssáson Po­zsonyt, Losoncot, Kassát és Ungvári, a gyeplő­sz árakat azonban hirtelen elmetszették ée most uj helyzet e ©sseS uj föladat alakult ki, ameiy- néfe sikere® megoldásától függ a kisebbségi magyarság jövendője. Meg keleti teremteni és folyton munkálni a lelkileg és szellemileg he­terogén csehszlovákiai magyarság politikai, gazdasági és kulturális törekvéseinek egységét. £3 kellett érni azt, hegy Pozsony, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozs­nyó, Kassa, Heg-vár, Beregszász magyarsága a rettentő föklrajri távolságok ellenére egy lélekkel gondolkozzék & egy akarattal Tálal­ja a kisebbségi sors minden föladatát és köte­lescégét. Ezt a nagy nemzeti föladatot csapán a sajté végezheti© d, mert a magyar (tömegek széteső helyzete mellett semmiféle egyéb hatékony esz­köz nem volt beállítható szolgálatába, 1918 novemberéig a budapesti lapok jelentették a legnagyobb kulturális kohéziós erőt a magyar­ság egész nyelvterületén, a Fiume — Brassó —> Máramaroeszáget *—• Eperjes Pozsony *— Fiume között elterülő ötszögön. Az ui viszo­nyok azonban Budapestet kulturális tekintet­ben teljesen izolálták s bár Bnckle ezerint csu­pán &% égnek meredő hegyóriások, mint a Hi- málaya, vagy a Pyrcneusok, szigetelhetik; el két szomszédos földterület között az eszmék áramlását, Budapestnek addig 700 fcSométere* sugara kulturális körzete összezsugorodott, a kisebbségi magyarságnak önálló sajtóra volt szüksége, hogy közvetlenül csatlakozhassák az egész világot lelkileg é& szellemileg foglalkoz­tató e&zmeáramlatokh oz. Bár most már egy-két magyarországi lapnak szabad bejövetele van Csehszlovákiába, de ha az újságolvasó közön­ség igényeit és Ízlését figyeljük, rájövünk, hogy a magyarországi hírek s események csu­pán másodrendűén érdekük, érdeklik aranyi­ban, amennyiben nemzette&tvéreinek sorsáról van szó, de a budapesti lapok — kifejlett zsur­nalisztikái föikészültségük mellett sem elégítik ki igényeit a érdeklődése elsősorban a kisebb­ségi sajtó felé fordul. Az első pillanattól kezdve munkása vagyok a kisebbségi -sajtónak, ott voltam bölcsőjénél s örömmel végzem munkámat most tiz év múl­va, amikor a kezdeti kísérletezések után már magas sudánba lendült ez a nemzeti missziót betöltő sajtó. A történetírással is foglalkozó objektivitásával, a fejlődés minden fázisának ismeretével mondhatom, hogy a kisebbségi sajtót két újságíró teremtette meg: Szepes-si Miksa dr. és a jubiláló Dzurányi László, aki mellett tiz éven át végezhettem zsurnalisztikái munkát. Kassai lapunk ismerte föl elsőnek föl­adatát, hogy ki kell lépnie a provincializmus szűk keretedből s meg kell kezdenie a magyar­ság lelki és szellemi egybekovácsolásának munkáját, az egy cél elérésére való erőkon- oentrálást s utat, irányt- kell mutatnia a kisebb­ségi munka egész területén. Ha voltok is en­nek a lapnak hibái, most már tíz év távlatából nyugodtan adhatjuk meg az abszoluciót, hiszen a kezdeti nehézségek között kinek ne botlott volna meg a lába? Teremteni kellett valamit, ami még nem volt -s ez a két újságíró a semmi­ből fejlesztette ki a kisebbségi z&urnalizinus egész metodikáját, teremtette meg a kisebb­ségi sajtónak minden rekviziturnát-. még a fra­zeológiáját is. Ennek az úttörő munkának hatása egész Középszloven-szkóra s Rnszmszkóra kiterjedt, de valahogy a losonc—zsolnai vasútvonal mel­lett megtorpant, mintha iövészárok lenne itt, DZURÁNYI A*t mondja a nóta, hogy: „mig & nyálból nem lesi jáger“, — addig nem tudja az iró se, mi a kétszerkettő, — mig szerkesztő nem less belőle. Én is tadom bezzeg már. # Az tró. Mi as a* hó. Valaki, aki láthatatlan pus­kával cserkészik a lelkek vadonéban. Irgal­matlan és könyörtelen fűzi fel vadász zsinórra a benyomásokat. Alakokat, típusokat, min­dent, ami jellemző az életre. A legfinomabb lelki rezdüléseket. A Iegezeretettebb koporsó mellett Is és az élete legdrámaibb pillanatá­ban is elraktározza az igaz mozzanatokat, antík váratlan feltárulnak előtte. Az Isten kémje, ahogy Oláh Gábor nevest Egyszer egy gimnázium második osztályá­ban hespitáJtam, fel akartam eleveníteni Nyilas Misi-koromat. Gaál Mózes vott as iskola igazgatója. Bejött, ő is iró, oegitt&égemre akart lenni é* produkáltatta a kis diákokat. Aztán egyszer csak az as ötlete támadt, hogy ráve­zeti a gyerekeket, hogy egy iró van jelen s azt mondja nekik: — la, gyerekek, ki tudja megmondani: ki az, aki mindig nagyon megnézi az embere­ket? megfigyeli a külsejüket, belsejüket a szavaikat a cselekedeteiket bel ©hatol a lel­kűkbe, a szivükbe és feljegyzi, hogy aztán so­se felejtse el... Egy gyerek felmutatja az ujját — No fiacskám, ki a*? A gyerek büszkén né* rá s értelmesen, hangosan kivágja: — A detektív. Jót nevettünk, pedig a gyereknek igaza volt: az kó is detektív. Feljelenti az életet as örökéletnek, S ez a munka az írót bátor emberré teszi és felibe emeli az életnek. # A szerkesztő? A szerkesztő ül az asztalnál, körülötte te­lefon és papírkosár. Az asztalán kézirat. Az asztal előtt a szedőgyerek s a hátán egy lát­hatatlan, de rettenetes teher: a holnapi szám. A holnapi szám, amelynek jobbnak kell Irtat MÓRICZ ZSIGMOND lenni, mint a mai volt, meg a tegnapi, meg minden eddigi. A holnapi szám, amelynek örömet, gondolatok tisztázását, a lelkek meg­nyugtatását kell hoznia. 8 ő egyeseire lelki összeköttetésben van egy csomó Íróval: valamennyit ismerni kell és mint hadvezérnek, mindenkit a helyére áUi- tanL A jó szerkesztő gyöngéd ée erős; tapintatos és kegyetlen, elfogulatlan — és elfogult. Emberekkel dolgozik: a legnehezebb mun­ka. Ma az élet legfontosabb művelete a szer­kesztés: a világ eszméiuek egy irányba tere­lése. # Mikor Dzurányi Lászlót először láttam, a Tátrában, ótátrafüreden, a Grand Hotel hali­jában, — azt mondtam: a legjobb szerkesztő. Megjelent egy szokatlanul magas, és szo­katlanul, gyermetegül gyöngéd férfi. Csupa jóság, lágyság, kellemesség. Azonnal leszerel mmden eílenmondást. Azonnal magához kap­csol minden egyéniséget. Bizalmat kelt és reményt ébreszt 8 pár perces beszélgetés után csak arról van szó, amit ő akar. Nem többről és nem ke­vesebbről. Tisztán látja a céljait, a célbavese­tő utakat. Sértés nélkül, megbántás nélkül, elvek megmásitása nélkül, mint a folyam ár­ja, magával viszi as embereket, az írásokat. Érezni, hogy mindent kiselejtez, ami neki nem kell, mindent megtart és tovább sodor, ami neki kell. A P. M. H. különös nagy sikere ennek az egyéniségnek szelíd és erős kiáramlása, # Most húsz éves újságíró. Milyen nagy múlt: húsz év ezen a pályán. Húsz éven át átereszteni magán valakinek a mindennapot. Szűrő lenni és el nem kopni. S férfi maradni. Idealizmussal élni tovább. Ez eddig mindnyájunk joharáfjának, Dzu­rányi Lacinak sikerült és adja Isten, hogy ugyanilyen kitűnő férfiassággal álljon tovább a helyén: mindnyájan tudjuk mért. Azért, mert egy igazi ember, aki a maga igazi helyén áll és iga* munkát vége* az igazságért. * GrosschmSd: Munkájában otíleszünk mindig Nem vagyok barátja a túlzásoknak. Nem sze­retem, ha az ,újságíró1 azt írja ,a politikusról', hogy .nagyvonalú', — .remekül felépített' — ,ragyogó' beszédet mondott. — Dzurányi ba­rátom tanú rá, hogy még akkor sem, ha ezt az én beszédemről Írják. — Nem szeretem azonban azt sem, ha ,a politikus' ,•azzal ked­veskedik az ,Írónak', hogy: ,elhivatott' — gagyogó tollú' stt)., — még ha őt dicsérte is. Mindkettőnek a megállapítására egy harma­dik tényező: a nagyközönség hivatott. Azért, mint ennek egyik egyszerű tagja, nézek ma végig Dzurányi László húszéves írói pályáján. Voltaiképpen, itt indult Kassán. Hittel a hivatásában, birodalommal munkája s z üks é ge sségéhem Tudom és látom, hogy ma is tele v«® a lel­ke fiatalos rajongá&ssl — pedig 20 év — és milyen 20 év! — sok keserve, sok csalódása, minden nap élőiről kezdett küzdelme neheze­dik rá, is. Lloyd George vezércikkeinek minden sorát aranyakkal fizetik, — Keynesnek egy-egy in­terjújáért sok-sok angol fontot adnak, — sza­vuknak súlya, — Írásuknak világokat irányí­tó hatása van. — A nagy nemzetek újságírói társadalmi és politikai tekintélyek. — A ma­gyar író ellenben szegénységi fogadalmat tesz, — a kisebbségi sorsban élő hírlapíróra pedig a szűk körben elhaló igazság hirdeté­séért nem földi kincsek, tekintély és elis­merés, de a szenvedés kínja vár. Mégis van­nak emberek, akik fáradhatatlanul járják ezt a rögös utat. Nem hallani aem panaszos, sem kérő szavukat — Szilágyi Dezsőnek az ak lenséki politika feladatáról mondott megál­lapítását idéztem egyszer a ssloveraszkói ma­gyar pártok hivatásának é* munkájának megvilágitáaára. Sokszorosan igaz ez ezen po­litika szócsöveire. Az t L: hogy ők „szabad és bátor szókimondásirkkal gátjai a nemzeti érzés meggyöngülésének, ellenlábasai a ké­nyelmes belenyugvásnak és megakadályozó! a politikai elbátortalanodásnak." Ebben a nehéz és férfias munkáiban műi­dig a® élen haladt Dzurányi László. írói ju­bileumén nem adhatunk neki mindezért kin­cseket, sem rangot, sem magas állást, csak azt a jó kívánságot küldhetjük feléje, hogy egészséggel bírja tovább is ezt a mindig új­ra kezdődő horkol esi munkát, — hogy a jöL végzett munka öntudatának jóleső érzéséből fakadó megelégedés jutahnazza érte. Baráti kézsaoritással Ígérem, hogy e mun­kában ott leszünk mindig, Steloveuezlkó egész magyarsága, mellette! Emsén, 1Ö30. április 30.-án, OrcmchmAd Gém dr. * A prágai hajás Arrdní a cigarettái kettétöri és as egyik fe­lét a nádból készült szopóséba kényszerűi és nagy, kék szemével elmerengve áíbámtd a füstön és ül és háiUgcst — úgy létem magom, előtt Dzurányi Lászlót azóta, hogy először kerültem vele szembe. Bégen volt a* . . < vm már vagy őt esztendeje. De —* úgy ér­zem — oson az első estén o£ym közel ju­tottunk egymáshoz, mintha évtizedek barát­sága fűzött volna össze. Az a titokzatos flvá- (kim, amelyik — nem tudni, miért és nem tudni hogyan — azonnal hatra, sugározni, forrni, világítani kezd, mihelyt két rokonlé- lek találkozik, az első pillanatban átélj árt engemet is és megéreztem, hogy az az óriás­gyermek, akivel meghitt kettesben komoly dolgokról komolyan eszmét cserélek, valójá­ban egy gyermek-óriás; gyermeteg ke­déllyel, szívvel, léleJdcst, de egy óriás el­szántságával, energiájával, akarásával és ere­jével. Az elmúlt évek a bizonysága ómnak, hogy jói ítéltem meg őt. Mert amit Dzurányi László, azóta, hogy a Prégm Magyar Hírlapot nevével ctiszOii és fémjelzi, a csehszlováJdm magyarságért irt és cselekedett, az a test áment mm apostolok mun­kájára emlékeztet. Egy haa'agtól és gyűlölettől viharzó tengeren kormányozta és kormányoz­za a reá bízott hajót és annak becses, féltve őrzött rakományát. Villám nem ijeszti, a mennynek dörgésétől meg nem reszket, a ha­jót elnyeléssel fenyegető hullátnoknak od<a- szegzi tiszta homlokéi; és vészen, viharon által, mosolygó két szemével, bizakodón, büszkén meg nem tdniorodva állja a harcot, amelyet a meggyőzés, a magyarság elhivatott­ságába vetett hit, esz ebek és a. meggyőződés makulátlan fegyvereivel harcol végig. És mtüyen komoly Dzurányi László — az újságíró, olyan vidám és megértő és kedves Dzurányi Laci — a pajtás, ő is, akár Arra.- gomai FíMp, akit kórtérsai a bölcsnek és a filozófusnak neveztek és akivel Laci afíghmem valami lelki ndeonságot tart, azt teli ja, hogy a gondtalan éleinek négy előfel­tétele van: öreg fa a kandallóba; öreg bor a pohárba, öreg könyv az olvasáshoz ét öreg pajlés a mulatóshoz- Minden egyéb ■— vacak. De Dzurányi Lászlónak mindezeken a jó tulajdonságokon txd vm még egy —< taliz­mánja is. És ez a — felesége. A mi ünnepünk — úgy érzem — nem volna teljes — és nem volna teljes az ünnepe sem, — ha meg nem emlékeznénk arról a törékeny, bájos asszony­káról, aki egy igazi feleség hitével, szerelmé­vel, egy oroszlán hősiességével és egy gyer­mek bámulatával áll az ö urának oldalán. Én Dzurányi László jubileumát egy meg­él lóhelynek tekintem csupán azon. a felfelé ive lő pályán, amelyen fí élete célja felé halad. Zólyomi Dezső P. M. H. budapesti szerkesztője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom