Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-29 / 122. (2343.) szám

nai számunk 12 oldal Mai számunk 12 oldal ^ éVÍ 122 ^234:3* SZám Csütörtök 1930 május 29 Előfizetési ár; évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre. 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kő Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ke. A szlovenszkói és ruszirtszkói ellenzéki pártok /&*«*«*/* politikai napilapja feim 5Sieckeslítö. DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prága II. Panská ulice 12, II. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatali Prága 1L Panská ulice 12. Ili emelet Telefon: 34184. SŰRGŐNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl, 1 szerdai csata BK képviseiőház ratifikálta a hágai és párisi egyezményeket Kramár szenzációs beszédben intézte el Benes jogi naivitásait a földreform- harcban és feltűnő nyilatkozatot tett a magyar királykérdésről — Benes beismert, hogy Magyarországnak adresszáit szavai csak taktikázást jelentenek — Stribrny ui megvilágításba helyezi a csehszlovák és magyar jóvátételt (sp.) Prága, május 28. Ez a csata ma este folyik le az angol akó­házba a a kormány és az ellenzék között s nemcsak Anglia, hanem Európa, sőt a világ közvéleménye nyugtalan érdeklődéssel figyel a Th emse-parti öreg palota felé, ahol ma nagy tét forog kockán; a brit kormány és egy vi­lágnézet sorsa- Esetleg India függetlensége. Esetleg- Egyiptom szabadsága. Esetleg sok más, többek között a munkanélküliség kérdé­se, — ami ma Franciaország kivételével min­den állam fölött Damokles kardjaként fityeg, — Dcterding sorsa, a gazdasági piacok hely­zete s egy generális megoldási mód, az évek­re előre kiszámított radikális termelési és elhelyezési rendszer, a tervgazdaság, amit' Szovjetoroszország után szabadon most akar először bevezetni egy polgári hatalmasság, a szocialista kormánya Anglia. Előre megmond­hatjuk, hogy a csatát MacDonald nyerte meg. De a liberálisok semlegességével megvásárolt győzelem pyrrhusi lesz, s a Labour Party szé­gyenkezve kénytelen bevallani, hogy a kor­mány bénult élete továbbra is veszedelmesen hasonlítani fog ahhoz, amit a jó öreg osztrák Taaffe gróf annakidején „durohwursohtelx)“- nek nevezett. Valószínűtlen játék folyik Angliában. A helyzet az, hogy a Labour Party ragaszkodni kénytelen a kormányzáshoz, holott a legszíve­sebben venné, ha lemondhatna és újra a vá­lasztókhoz fordulhatna. A konzervatívok ne­héz lövegekkel bombázzák MacDonaldot s ti­tokban kérik az eget,* hogy megmaradjon, amig a kellemetlen indiai és egyiptomi inci­dens elmúlik. A liberális párt büszkén tet­szeleg az örök deus ex machina szerepében, de az állandó felelősség s az a körülmény, hogy minden tőle függ és igy minden cseleke­detért őt teszi felelőssé a közvélemény, lemorzsolja a választók rokonszenvót, holott a pártnak nincs sok veszteni valója és Lloyd George sokért nem adná, ha kiszabadulna a cifra nyomorúság hálátlan helyzetéből. In­diát egyik párt sem meri vállalná. Szívesen hagyják a munkáspárt nyakán. A munkanél­küliségbe valamennyi párt beletörte bicská­ját — és télen már két millió munkanélküli lesz Angliában. Egyik párt sem mer a válasz­tókhoz fordulni, nincs jelszó, program és hiányzik a beszervezettség. MacDonald kény­szerűségből a helyén marad és a többség fa­nyalogva és kényszerűségből engedi, hogy he­lyén maradjon. Ilyen körülmények között nem nagy élvezet Anglia kormányrudjánál ülni és nem csoda, ha a krízisek jóformán nap-nap után megismétlődnek. A. múlt hét elején Sir Oswald Mosley meg­elégelte a Labour Party „továbbvurstlizó“ politikáját és a párt baloldali szárnyával, a Left Wing-gel, DacDonald mellének szegezte a dárdát épp abban a pillanatban, amikor a konzervatívok Thomas, a munkanélküliség mi­nisztere, fizetésének száz fonttal való leszállí­tását kérték. (Ez a javaslat Angliában a bizal­matlanság tradicionális parlamenti kifejezé­se.) Mosley addig Thomas munkatársa volt, de lemondott, mert a miniszter és a kormány más véleményen volt a munkanélküliség megoldásának kérdésében. Nem fogadták el radikális javaslatát a negyedmilliárd font bel­ső kényszerkölicsönről és a szigorú importel­lenőrzés megszervezéséről s Mosley-Lans- bury-Johnston memorandumát elvetették. A Left Wing nem támogatta a kormányt a TTho- masügyben s MacDonald alig tudott 15 szava­zatnyi többséget szerezni. A helyzet kiélese­dett. A nagy munkáspárt frakcióülésén ugyan határozottam MacDonald mögé állt, de sem­misem gátolhatja meg, hogy a párt balszár­nya Sir Mosley vezetésével idővel el ne sza­Az ülést Maiypetr elnök délelőtt negyed 11 órakor nyitotta meg és a ház folytatta a kül­ügyi vitát, melynek első szónoka Procházka kommunista volt, aki azt hangoztatta, hogy a munkásnép elutasítja az egyezményeket, mert azok a munkásságnak nagyobb nyomort és ín­séget jelentenek. Majd kritizálta a cenzúrát, s több antiparlamemtáris kifejezésért az elnök részéről rendreutasításban részesült. Kramár szerint az újabb földreformpőrök nincsenek kizárva A következő szónok Kramár volt, aki be­széde elején rendkívül veszedelmes öndicsé­retnek aposztrofálta Benes beszédét, mert szerinte nem volna szabad nyíltan örülni an­nak, hogy a köztársaság adósa a nagyhatal­maknak, amelyek között nem mindenütt van­nak barátai. Az úgynevezett fölszabaditási összeget a st.-germaini szerződés egészen másképp értelmezte, mint a hágai egyez­mény. Az első szerződés valamennyi utód­államra kivetett fizetési kötelezettségeket, ma azonban csak Csehszlovákia fizet. A földreform kérdésében kétségbe vonja Benes azon állítását, hogy a hágai egyezménnyel a földreform véglegesen el van intézve. Az egyezmény harmadik szakasza alapján újabb optánspörök is indulhatnak és ha a párisi egyezményben némi módosítások is történ­tek, nagyon elővigyázatosnak kell lenni, mert a magyarok egyenesen nagymesterek a szerződések interpretálásában. kadjon a fabianista és kispolgári pártcent­rumtól, melynek egyetlen célja a liberális polgárság megnyerése és lőfegyvere a gyáva kompromisszum. Mosley akciója nem jelent kommunizmust, elvégre Lord Curzon leányá­nak férje, aki alig néhány éve a párt tagja, nem hajthatja a vizet Moszkva malmára Ang­liában. (A csodálatos véletlen folytán a skót Left Wing tagjai csaknem kivétel nélkül arisztokraták, vagy régi polgári tudósok, mint a híres Attlee, akik most radikálisabb mun­káspolitikát követelnek, mint MacDonald, a szegény bányász, Snowden, a rokkant mun­kás, vagy Thomas, a sokat, szenvedett nép­vezér.) Á balszárny egyedül abból a tételből indul ki, hogy MacDonald nem tudta megol­dani a munkanélküliség kérdését — ami igaz — s az eddiginél radikálisabb, szocialistább, célravezetőbb programra van szükség a meg­oldás érdekében. A .munkanélküliok száma az elmúlt esz­tendőben 600.000-rel emelkedett, de ez a té­tel nem döntené meg MacDonald uralmát, ha a liberális párt nem érezné, hogy csele­kednie kell, különben meghal. A liberálisok tavaly szövetséget kötöttek a munkásokkal, s a bér a választójog reformjának beigérése volt. Időközben MacDonald a .fontosabb ak- tualitásokra“ való tekintettel ad Graecas calendas tolta ki az ígéret teljesítését, s A harmadik szakasz a békeszerződés 250. sza­kaszára vonatkozik, amelynek alapján a ma­gyar mágnások bepörölték a csehszlovák kor­mányt a vegyes döntőbíróságnál. Kramár sze­rint. alapvető hiba volt, hogy Csehszlovákia az első hágai vegyes döntőbíróságot elfogadta, mert ezzel megengedte, hogy a 250. szakaszt a földreformra is vonatkoztassák. A 250. szakasz hivatkozik a trianoni szerződés' 232. szakaszá­ra, amely azonban csak rendkívül in­tézkedésekről szól. A földreformot peaig Ivén intézkedésnek nem lehet tekinteni. Ha az optánsoknak közvetlenül annyit adott volna az állam, amennyit most közvetve az A-alap utján fog adni, úgy elkerülhette volna a sok kellemetlenséget és a földreformnak nemzetközi fórumok előtti tárgyalását. Ha arra gondolunk — mondotta Kramár —, hogy az átvett birtokok árát az 1914. évi viszonyok alapján becsülték meg, mig az azok után járó vagyonadót a háború utáni viszonyok alapján írták elő, nem lehet cso­dálkozni azon, ha furcsa véleménnyel van­nak a külföldi körök, amelyek a törvényho­zásnak ilyen módszereihez nincsenek hozzá­szokva. A 232. szakasz kötelezi Magyarországot arra, hogy saját hozzátartozóit kártalanítsa az utódállamokban lefoglalt vagy likvidált birtokaikért, vagyis maguk a magyarok köte­lesek kártalanítani azokat az állampolgára­ikat, akik a csehszlovák földreform következ­tében kárt szenvedtek. Benes nem akarta megengedni, hogy a 250. szakaszt töröljék, mert attól félt, hogy a magyarok ebből azt a következtetést vonták volna le, hogy a tri­Lloyd George észrevette, hogy a Labour Party titkos célja mindaddig kitolni a vá­lasztási reformot, amig a liberális párt vég­leg elveszti a talajt a lába alól a nép között. Ma a leadott szavazatok 25 százalékát még a liberálisok kapták, de az elavult, a két-párt- rendszerre beállított s a relatív többségei győzelemnek tekintő választójog következté­ben a liberális alsóházi frakció a parlament­nek alig 10 százalékát alkotja. A munkás­párt egyre jobban közeledik a liberális pro­gramhoz. sőt korhűbbé és életképesebbé teszi és egyre több liberálist csal táborába- Néhány év múlva bízvást teljesítheti az ígé­retet: megadhatja a választási reformot, mert nem lesz liberális többé, aki hasznát veheti. A konzervatívok ugyanígy okoskod­nak, s a középpárt jobb szárnyát máris ma­gukhoz édesgették. A wightek élet-halál- harcol folytatnak a kél nagy párt ellen, s Lloyd George helyesen i,téllé meg a helyze­tet, amikor néhány nap előli kihirdette: vagy mo.st kell a reformot kiharcolni vagy soha. Viszont Lloyd George csak egy ember s a párt nagy része bízik a munkáspártban. Különben sem meri magára vállalni az An­glia tört éneim él>en legszönmibbnek Ígérke­zz házfeloszlatás ódiumát és reméli, hogy koncessziókért dmégis megkapja MacDonal tói a reformot. Snowden asszony Free* a nőni békeszerződés nem érinthetetlen és ezzel a törléssel a revíziót máris megkezdték volna. Ez a félelem nem sokat ér, mert a magyar képviselőházban a külügyi előadó nyíltan kijelentette, hogy a trianoni szerződést máris korrigálták, igaz ugyan, hogy csak pénzügyi és gazda­sági ügyekben, de ezek után politikai kér­désekben is a revízióra kerülhet sor. A magyar mágnások megnyerték ügyüket és­pedig azok a mágnások, akik a háborút elő­idézték, mert a magyar mágnáspolitika volt az, mely a magyar imperializmusra vezetett és ez a magyar imperializmus idézte elő mindazokat az afférokat, amelyek a Balkánon előfordullak. A magyar mágnások tulajdon­képpen a világháború előidézői{?) és most jönnek a nagyhatalmak és maguk hozzájá­rulnak ahhoz az alaphoz, amelyből ezek a magyar mágnások kártalanítást kapnak a Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszlá­viában végrehajtott földreform alkalmával ért veszteségükért. A magyar királykérdés Kramár ezután kitért a magyar királykér­désre. Szerinte az a kis eset, amikor Albrecht fő­herceg elismerte Ottó főherceg trónkövete­lési jogát, nagyon sokat mond. A magyarok­nak bizonyára van valamilyen indokuk re­ménykedni. És ez igen veszedelmes dolog. A magyar mágnások milliós összegeket kapnak s alkalmuk lesz még nagyobb agi- fáeiót kifejteni. Gondoljon Európa arra, hogy Ottónak a magyar trónra való lépése veszélyezteti. az európai békét. Ha Ottó magyar király lenne, köteles volna a ma­gyar királyság integritására esküdni, ami annyit jelent, hogy köteles a trianoni bé­keszerződés megsemmisítésére mindent el­Prága, május 28. A képviseíőház befejezte ma a külügyi vitát és Benes zárszava után elfogadta a többség a hágai és párisi egyezményeket s tudomásul vette Benes expozéját. A vita két utolsó szónoka Kramár cseh nemzeti demokrata és Markovics csehszlovák szociáldemokrata volt. Mindkettő részletesen kitért Magyarországra és annak belügyeivel is foglalkozott. Trade-Lunoh-ei a közelmúltban közel hozták a két pártot (Snowdenné férjével ellentét­ben Anglia egyik legszivélyesebb embere), s a gondolkozó elemek tudják, hogy más konstellációban a párt még annyit sem ér­het el, mint esetleg most elérhet. Egyszóval egyelőre minden a régiben marad. MacDonald kormánya a kényszerüli szer­dai csata után folytatni fogja keserű életét. Mi a kibontakozás útja ebből a csávából? A szakértők megmondották: uij pártok alakul­nak, mert a meglévők egymás után csődöt mondottak. Anglia egész politikai rendsze­rét át kell szervezni és elsöpörni az ősi el­avult sablonokat, melyek egyformán rabigá­ban tartják MacDonaldot és Baldwint. A „negyedik párt" jelszavának mágikus ereje van a szigetbirodalomban, hasonló ahhoz, mint hajdan Franciaországban a „thiers état“ fogalmának. Tudjuk, kél „negyedik párt“ van alakulóiban: az egyik Lord Bea­verbrook gazdasági pártja (ámbár a nemes lord a közelmúltban fegyverszünetet kötött Baldwinnal), a másik a fiatal Sir Mosley skóteredetü Left Wing-je, mely máris több­ször megkártyázta MacDonald számításait. Kérdés, vájjon az uj alakulatok megbir­kóznak-e a munkanélküliség lobi riad a Kan­nak látszó szörnyével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom