Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-29 / 122. (2343.) szám

2

1930 máim, 29, osittrtSV.

Prága, május 28. Bemos külügyminiszter a

szenátus külügyi vitájának befejeztek or, mint már jelentettük, ismét felszólalt és válaszolt a vita folyamán elhangzott kritikákra. Az egyházi birtokokra vonatkozólag ismét azt hangoztatta, hogy ebben a kérdésben folyamatban vannak a tárgyalások a Vatikánnal és konkrétumot még nem mondhat. A bolseviki károk ügyében Kovalik szenátor azon panaszára, hogy egyes magán- személyek nemi perelhetlek vagy nem pereltek, mert idejében nem értesítették őket, arra hivatkozik Benes, hogy az igazságügyminisztérium már az 1921. és 1922. években a megfelelő hirdetményeket a sajtó utján és hivatalosan is közzététette. ha tehát egyesek elmulasztották a határidőt, úgy ez nem a kormány hibájából történt. Dyk cseh nemzeti demokrata szenátor éles kritikáját szívesen veszi Benes, de arra kéri a szenátort, hogy ne ellenséges, hanem kritikai szempontból ítélje meg mindig az, adott szituációkat. Ha általánosítva azt mondják, hogy a párisi tárgyalások eredményei nem kielégi- tőek — jelentette ki Benes — és az általam fölállított mérleg helytelen, úgy meg kell

állapítanom a kővétkezőket:

Hasonlítsák össze azt, amit a nagyhatalmak engedtek el Németországnak és azt, amit a kisantant Magyarországnak engedett el.

Nem akarok sebeket feltépni, nem akarok a múltba visszanézni, hanem csak előre tekinteni. Gondolják meg, mi volt 11 és 12 évvel ezelőtt és mi van ma, hogy néz ki Közép- európa ma és hogyan nézett ki 12 évvel ezelőtt. Ami a Magyarországgal való kibékülő- si szándékot illeti, Dyk azt mondotta, hogy Magyarország nem bekült ld és ha én azt mondom, hogy mi ki akarunk békülni, úgy ennek az a látszata, mintha mi bűnösök volnánk. Ilyen politikát folytatni azonban tévedés volna.

Egy felelősségteljes külügyminiszter sohasem folytathat egyoldalú túlzó politikát, nem lehet a priori engesztelhetetlen és neim lehet mindemkor engedékeny. Ha mindig engesztelhetetlen, agy nem jut eredményhez, ha mindig engedékeny, úgy elveszti a eeatát. Egészem természetes,

nzERDŐ

SZERELMESE

BEGÉNy Irta: ZRNE GREU

Fordította: KOSámiNÉ Í3ÉZ LOLR

(i)

I. FEJEZET

Az erdő csendes volt a nap szállal órájában, az erdei- és a inc-fenyő szaag édesebbebn és erősebben érzett, arany, bíbor éts ernaragd-ra- gyogás volt az egész mindenfelé. És a férfi, aki elosont az óriási fák alatt, szintén részese volt ennek a ragyogásnak ... Aztán eltűnt.. . mintha teljesen beleolvadt volna a vad vidék ősrengetegébe.

A Vén Kopasz — a Fehér Hegyek legmagasabb csúcsa — kereken és mezítelenül emelkedett a magasba, sima tetejét dicsfénnyel övezte a lehunyó nap. Aztán, mint a tűzgolyó lebukott a kupolás szintek mögé, egyszerre megváltozott a rengeteg — hideg és sötét árnyék suhant lefelé a lejtőkön, ahol fekete dárdasorok módjára álltak a fenyők. És a hideg, sötét árnyék beborította az egész hegyvidéket.

Vad, rengetege*;. vizbő föld volt, sötét sűrűségek, füves, napsütötte tisztások, tízezer láb- nyira a te;»;-er színe fölött. A világtól a délarizonai pusztaság zárta el minden oldalról ... szűz hazája a jávorszarvasnak, girnnek, szürke medvének, pumának, rókának, farkasnak, tanyája és búvóhelye a vad apa-cs-indiánnak ...

Ezen a földtájon a szeptemberi időjárást napszakát után azonnal hirtelen lehűlés jellemezte. Mintha a hideg szél szárnyán érkezett volna az alkonyat, amint halk, suhanó zajjal ereszkedett lefelé a hegyek közük

Miit Dalé, az erdős hegygerinc legszélén állva., figyelt és hallgatózott. Előtte szűk völgy nyúlt ek nyitott, füves lejtő, amelynek árnyékos mélyéről felhangzott a futó viz halk csörgedezé- ho. A viz muzsikáját olykor-olykor megzavarta a vadászó coyote — a réti farkas — panaszos üvöltése. Óriási, agg erdei fenyő ágai alatt húzódott, meg a férfi, feje fölött a nyírfajdok surrogtak'. amint tanyát találtak éjszakára, messzibbről egy-ogy elkésett vadpulyka rikoltozott mér. mielőtt fészkére tért. valahol.

Dalé éles füle mind ismerte ezeket a hangokat, ismerte ós megszokta. Az erdő nyugalmának állandó és változatlan muzsikájához tartozott mindez. Örült, mert attól tartott, hogy fehér emberek lovának közeledő dobogását fogja hallani, amit itt, az erdő mélyén, nem szeretett. Az indián törzsekkel barátságban élt. Ez a vad ellenség nem kívánt harcolni a magános vadász- szál ... De Dilt Dalé tudta, hogy az erdő mélyén, a környéken, rablóbanda tanyázik, juhto'- vajok bandája, amellyel nem kívánt találkozni.

Amint megindult a hegygerincen, a lejtő fölött, hirtelen bágyadt ragyogás ömlött le a Vén Kopasz felől, a leáldozó nap visszfénye. Sárga és kék sugarak vetődtek végig a völgyeken és sárga meg kék árnyékok, mint ahogyan kék és aranyszínű volt az ég. A patak kanyarodéinál sötéten csillogtak a mélyebb, kiszélesedő tócsák. - .

Dalé tekintete végigjárta a tájat, megpróbált áttörni a patak mentén leskelődő homályon, ahol a lucfenyők sorfala dárdás hegyével meredt az egyre halványuló égnek. A szél nyögni és sóhajtozni kezdett a fák között, esőszag érzett a levegőben. Dalé otthagyta a ősapáit, amelyet eddig követett s hátat fordítva a nyugati halványuló ragyogásnak, megindult le a völgybe.

Közel volt az éjszaka és esőt lehetett várni. Nem ment el hát a tanyájáig, amely néhány angol mérföldnyire volt, innen, hanem egy régi, elhagyatott, gerendákból összetákolt bódé felé tartott. Mire elérte, a sötétség már majdnem egészen ellepte az erdőt- Óvatosan közeledett az aj tón y i Iáéhoz. Ez az elhagyatott kunyhó, amilyen több is volt itt-ott az erdőben, kóbor indiánoknak, medvének, vagy pumának is lehetett a tanyája. De, úgy látszott, most üres. Dalé figyelmesen nézte egy darabig a gyorsan gyülekező felhőket az égen. Máris érezte arcán a finoman szemetelni kezdő esőnek hideg nedvességét. Valószínűleg egész éjjel esni fog... Bement a kunyhóba.

Alig lépett be, hirtelen közeledő patkódobogás ütötte meg a fülét. Kilesett és sötét, gyorsan közeledő árnyékokat vett észre a fák homályában. Szél ellenében jöttek, ezért nem hallotta mostanáig a zajt. — Öt lovas — gondolta Dalé. - Aztán elfojtott, nyers beszédet is hallott. Hirtelen visszahúzódott, tapogatózva kereste a sötétben a létrát, amelyről tudta, hogy itt kell lennie, s amint megtalálta, óvatosan, nehogy zajt csapjon, felmászott a padlásra, és végigfeküdt a szálkas. nyers gerendákon. Abban a pillanatban, mikor elhelyezkedett, máris nehéz

hogy minden tárgyalásnál és minden puli-1 tikáb&n a taktikának a viszonyokhoz kell | alkalmazkodnia és az adott pillanat kivár jialmaiból kell kiindulnia. Nem lehetek mindig pesszimista és nem mondhatom azt, hogy itt vagy amott háború lesz, hogy ezek vagy azok nem békülnek ki, mert ha ilyen volnék, úgy a szenátus nem tudná, mit kezdjen a kormánnyal. A békiilékeny- ségnek is vannak határai és azt hiszem, hogy a kormány és a külügyminisztérium minden egyes szomszédjával kívánja a megegyezést. De igaza van Dyk kollégának, ha azt mondja, hogy mindennek kell hogy határa legyen. Ez tehát más szóval annyit jelent, hogy k i vájnom a kritikát és ez alól sohasem térek ki.

Benes ezen különben hihetetlenül zavaros beszédével tehát teljesen igazolta Szüllő Géza dr.-t, pártjaink kföziös klubjának elnökét, aki szkepticizmussal fogadta Benesnek Magyarország felé adresszált lojális beszédét. íme Benes Dyk előtt nyíltan beismeri, hogy mindezt tisztán taktikáiból mondta. Expozéja főleg a külföldnek szólt, de most a vita végén a belföld számára leplezetlenül beismertet, hogy egész eljárása csak taktikai saklehúzás, amit pillanatnyi viszonyok kívántak meg.

Stribrny ellen-mériege a képviselőházban Ide jön Stribny

Stribmy ellenmérlege a képviselőházban

Prága, május 29. A képviselőház külügyi vitájában, mint már tegnapi számunkban is jelentettük, kedden este fölszólalt Stribrny cseh ellenzéki képviselő is, aki Benes hágai és párisi mérlegét Bethlenével hasonlította össze. A magyarok, akik a háborút elvesztették, mondotta többek között Stribrny, jóval jobban jártak, mint a csehszlovák köztársaság, a győzelmes állam, mely a négyes antant oldalán harcolt. Magyarország 1944-ig 10 millió arany koronát fizet évente, Csehszlovákia 10 millió aranymárkát. A magyaroknak arany koronában számoltak, nekünk arany márkában. Miért? Én tudom, azért, mert egy kis-sé rikító lett volna, ha az egyezménybe belekerül, hogy többet fizetünk. Mert a tiz millió márka mintegy tizenkét millió aranykoronát tesz ki. Az az ur, aki ezt a valutajátékot kitalálta, következetesebb lehetett volna s font sterlingekben számolhatott volna, az még kevesebbet mutatott volna. Ha a fizetési kötelezettségeket egy valutára számítjuk át. akkor kitűnik, hogy Magyarország 1944-ig 65, a győztes

mmBBmmmBmammmmmaammmmmKmmaBammmmmmmm

lépések döngtek a kunyhó küszöbén és sarka n- tyupengég verte fel a csendet.

— Itt vagy, Beasley, vagy nem vagy itt? —

kérdezte valaki hangosan.

Semmi felelet. A kérdező morgott valamit odalenn, a sarkantyúja újra megcsendült.

— Beaeyel még nincs itt, cimborák — kiáltotta hátra. — Vezessétek a lovakat az eresz alá. Várunk.

— Várunk, hogy az ördög vinné el! — szólt, egy másik nyers hang. — Itt penészedjünk talán egész éjjel, oszt* se ennivaló, se semmi...

— Fogd be a szádad. Moze. ismerünk már, hogy semmire se vagy jó, csak enni tudsz. Szer- számozzátok le a lovakat és valamelyiktek hozzon száraz fát, hogy tüzet rakjunk idebent.

Halk, elfojtott káromkodások hangzottak, elvegyülve esizmadobogáS'sal, meg a fáradt lovak szus'zogásávak Most valaki más jött be csoszogva, earkantyupengetve, a sötét kunyhóba.

— Hallod, Kígyó, okosan tettük volna, ha hozunk valami harapnivalót — morogta a jövevény.

— Igazad van, Jim. de most már hiába morogsz. Beasley itt lesz mindjárt.

Dalé, amint csendesen, elnyujtózva feküdt odafenn, úgy érezte, mintha megállt volna az érverése egy pillanatra. A raélyhangu ember odalenn Alison volt, a Kígyó, a vidék felfélel- mesebb gonosztevője s a többiek valószínűleg a bandájához tartoznak. Ismerte és rettegte őket mindenki ezen az alig lakott, vidéken. Akit pedig a Kígyó említett, akire vártak, egyik ’eg- gazdagabb juh tenyésztő telepes volt a Fehér Hegyek környékén.

— Mit jelenthet ez a találkozás Beasley és a Kígyó között? A hirtelen sok juMopási ügy, amely izgalomban tartotta a hegyek lábánál fekvő falucskát, világos lett előtte, mint a nap.

Mások is bejöttek közben.

— Nem fog sokáig esni — mondta az egyik. Aztán recsegés hangzott, amint, száraz gályát törtek össze a térdükön.

— Jim, itt ez a fenyőhasáb, száraz, mint a szalma — mondta egy reszelés hang,

Recsegés, mozgás, nyikorgó léptek, majd nehéz, diingő balta,csapások. Jim, úgy látszik, földibe verte a fenyödorong végét, hogy könyvi y óbb o 11 S'Z ó tiniéi ti i asr: a.

■ • Kígyó, add'ide a pipádat, lesz tüzűnk egy szempillantás alatt.

— Nem adom — morgott a bánd a vezér. —

Okos asszony

a hajmosáshoz

pixavon-t

használ, A folyékony Pixavon eredeti üvegekben, a Pixavon-Shampoon pedig csinos zacskókban kapható,

•— ------*1 1 : ’ "" '

Cs

ehszlovákia 80 millió csehszlovák koronái fizet évente.. 1944 után Magyarország 13 és félmillió aranykoronát, vagyis mintegy 87 millió csehszlovák koronát, Csehszlovákia pedig tovább is a 80 milliót.

.a legyőzött Magyarország 1967-óg a repa- ráciős banknak befizet összesen 2869 millió K-t, a győztes Csehszlovákia 2960 milliót, teháit 100 millióval többet, mint a legyőzött Magyarország.

Nem szabad elfelejteni, hogy mi a külföldnek fogunk fizetni. Ebből a pénzből semmi nem térül meg, míg Magyarország saját magának fog fizetni, a pénze visszatér, mert úgy ajz A, mint a B alap a magyarok számára létesült. Senki más nem részesül benne. Csehszlovák valutában ez négy millió híjával mintegy két milliárdnyi összeget jelent, ez az összeg visszajut a magyarok kezébe. Ha a magyarok mérleget csinálnak, akkor nyugodtan azt mondhatják, hogy nekik a háború összevissza 800 mik Hó koronájukba került. Cseh szlovákin

rosszabbul járt. Közel három milliárdM fog fizetni külföldre fölszabadítás! taxa címén s ehhez jön még 670 millió hadsereg- fenntartási adósság Francia- és Olaszországnak, 560 millió Amerikának, együttvéve tehát 4230 millió. Egyszóval a győztes bábom pénzben négy és félszer többe került nekünk, mint a legyőzött Magyar- országnak.

A szónok erősen fölrója Benesnek. hogy 1921 május 4-én Romáuiával határki igazító egyezményt kötött, mely szerint a csehszlovák-román határon területeket cseréltek ki s a területcserében Csehszlovákia a rövideb- bet huztn. Csehszlovákia átengedett tiz községet, 5700 lakost és 17 ezer katasztrális hold földet s ennek ellenében hét községet, 2000 lakost és 5500 katasztrális hold területet kapott. Az egyezmény végrehajtása kétségbeejtő körülményeket hozott a határmenti lakosságra, főleg Técsőre. A lakosság a népszövetséghez is fordult, mert k% egyezményt nem terjesztették a parlament elé és a parlament nem is szavazta meg azt.

Én pipázni akarok és nem bánom, hogy mit csináltok a tűzzel.

— Akasszanak fel, ha van még ilyen ember

az erdővidékén — átkoz ód ott magában Jim.

Élee, gyors Cc iliol áe után szuezogás, fuváe, erőlködő nyögés tanúsította Jim igyekezetét, hogy kicsiholjon és tüzet gyújtson. A kunyhó vaksötétje hirtelen megváltozott, vöröses, halvány lángocska szökkent fel, száraz fa pattogása hallatszott. Aztán erősödött a tűz és állandó, halk ropogással égni kezdett.

Dalé hason feküdt a padlás gerendáin s a gerendák között rések voltak. Amint a tűz fellángolt. meglehetősen tisztán láthatta a birkatolvajokat. Egyetlen egyet ismert közöttük, Jim Vileont, aki még legtöbbet ért a díszes társaságban és voltak barátai a tisztességes emberek között is. Sőt némelyek azt suttogták, hogy ő meg a Kígyó nem igen tudnak megférni.

— Ejnye, de jó meleg! — recsegte a zömök Moze, aki fekete volt-, szőrös és vaskos és mind a két mancsát odatartotta a tűzhöz. — Csak legalább ennivalónk lenne!

— Moze, a nyergestá-skámban van egy darab őzhus. Hozd be, fele a tied lehet — mondta egy másik reszelős hang.

Moze azonnal eltűnt a tüzfényből.

A Kigyó még hosszabbnak és soványabbnak látszott a láng vörös fényében. Kis feje volt, akár a kígyónak. A szeme éles és csillogó, a nyaka vékony, egész teste magas és sovány. Ezért is nevezték el Kígyónak.

— Kigyó, mi dolgod van neked itt Beasiey- vel? — kérdezte Jim.

— Akasszanak fel, ha nemi tudod meg idején — felelte kedvetlenül a vezér. Fáradtnak és rosszkedvűnek látszott.

— Nem dolgoztunk már eleget ennek a Beas- leynek ingyen? — kérdezte a legfiatalabb, aki inkább sulhanc volt még éis keményem összcszo- ritott, keserű szája és éhes szeme kirítt a többinek elvadult vonásai közül.

— Nagyon igazad van, Búrt, én is azt mondom — szólalt meg az az ember, aki az előbb kiküldte Mozat.

— Kigyó, nemsokára hó esik majd idofeun az erdőben — szólt. Jim Wilson. — Hol fogunk telelni? A Tonto-meoendében, vagy odaát, a

Gilán?- Lesz még néhány kis kirándulásunk, mielőtt délnek indulnánk felelte mogorván a bandita(Folytatják^

Benes beismeri, hogy csak taktikázott

követni. Kétség nem fér ahhoz, hogy ei úgy Csehszlovákia, mint Románia és Jugoszlávia részéről konfliktusra vezetne.

A szónok nincsen megelégedve azzal, hogy a bolseviki betörés által okozott károk kérdésében nem jött létre végleges megegyezés. Nagvon kétséges még a főhercegek birtokainak kérdése is.

A csehszlovák törvények és a békeszerződés szerint a főhercegeket nem illeti meg semmiféle kártalanítás és hihetetlen, hogy kártalanítást fizessenek Frigyes főhercegnek, az osztrák-magyar hadsereg volt főparancsnokának, aki a csehek akasztatásábán a legnagyobb szerepet játszotta.

„Magyarország ellen elég erőseit vagyunk”

Végül hangsúlyozta, hogy a magyarokat nem lehet meggyőzni arról, hogy a trianoni szerződésben nem érte őket igazságtalanság. Ebből az okból kifolyólag örömmel veszi a kisantant államainak szolidáris eljárását. Ha a kisantant továbbra is szolidáris marad és annak államai arra fognak törekedni, hogy bensőleg’ megerősödjenek, úgy nyugodtan nézhetünk a jövő elé, mert

Magyarország ellen elég erősek vagyunk mi, ha pedig Magyarország mellé más állam is állana, akkor majd az ellen is szembekerül egy harmadik állam.

A vita utolsó szónoka Markovira Iván csehszlovák szociáldemokrata volt.

Az egyházi birtokokért való kártalanítás a B-alap kompetenciájába tartozik

Benes külügyminiszter közel egy óra hosz- saat t^rtó replikájában nagyjában megismételte azt, amit a bizottságokban és a szenátusban mondott. Újat csupán az egyházi birtokra nézve mondott, amikor kijelentette, hogy ezt a kérdést Hágában nem érinthették, mert erről egy harmadik tényezőnek is dönteni kell, amely sem Hágában, sem Párisiban részt nem vett a tárgyalásokon.

Ha azonban az egyházi birtokok ügyében, vagy egyes esetekben mégis perre kerülne a sor, ugv a kártalanítást a B-alapból fogják fizetni.

Az előadók zárszavai után a képviselő- ház elfogadta első olvasásban a hágai és párisi egyezményeket és tudomásul vette a k ül ügy ni i niszter expozéját.

Az üllés befejezése előtt kiosztották az állatvámokról szóló kormányjavaslatot és egy második formális ülésen ezt a javaslatot hatnapi határidővel kiadták a mezőgazdasági és köz- élelmezési bizottságnak.

A legközelebbi ülés kedden, junius 3-án lesz délután három órakor.