Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-28 / 121. (2342.) szám
qPIVttIAlAŐA<A5R-H I1ÜÍ5B 5 Í830 május 88, werda. MMMMMMMMMMMMMHHMZK-T^SM HANVSSEN Motto: Sok dolgok vennaik földön én égen, Meranitii'ó, semhogy bötoseíkmotelk felfogni voüinn képes... A leitimerici okkultista pör kedvenc csemegéje most a napilapoknak. EMkeflŐ külföldi lapok hasáíbos tudósításokban számolnak be a pör lefolyáséról, s annyi bizonyos, hogy bármi legyen a tárgyalás kimenetele, Hanussen mester olyan sajtórekMunot kapott, amelyet egyébként százezrekkel sem tudott volna megfizetni. Amiig a pódiumon szerepelt s experiimentált KSbb-ikevesebb sikerrel, hívói nek a tálbora még csak kicsi volt, a hétfői tárgyalási napon, amikor a bíróság előtt mutatta be képességeit, lelkes tapsviharral ünnepelték, s most már azok i«, akik szkepszissel vagy jóakarata semlegességgel érdeklődtek Hanussen okkultista tudománya iránt, híveivé lettek. A mester ge- imaáht emiber, s ha a kényelmetlen fogházat odahagyja, nagyszerű varieté-szerződések között válogathat, hogy a magánpraxisból dűlő ellenőrizhetetlen s adómentes jövedelemről ne is beszéljünk. # Ez a pör is éppen úgy, mint az okkultista pörök legnagyobb része, a szakértők izgalmas és szenvedélyes párharcévá alakult, neon annyira a Hanussen ügye, mint a szakértőké. Az okkultista tünemények megítélésében a tudomány még csak tapogatózik. Nagyszerű nevek, elsőrendű tekintélyek a tudom árny komolyságának jegyében szállanák síkra mindenfajta okkultista jelenség ellen, svindlinek, a médium tudatos vagy tudatalatti csalásának, egyszerű büvész- trűkknek minősítik a parafizikai és para- pszichikai jelenségek Összességét. Viszont hasonlóan nagyszerű nevek, elsőrendű tekintélyek tudományos módszerrel végrehajtott kísérleteik alapján szenvedélyesen veszik védelmükbe az okkultizmust, s a laikus közönség ebiben a zűrzavarban megtévedve áll. Kinek higyjen? Akik elvileg megtagadnak minden akkultista jelenséget s a leleplezett médiumokkal: a párisi Guzikíkai, a budapesti Lászlóval, a bécsi Rudi Schn.-nel és a gráoi Siíbert asszonnyal argumentálnak, vagy pedig azoknak higyjeu, akik az okkultista jelenségeik valódiságát hirdetik, s bár a metafizika ezek legtöbbjének nyitját nem tudja megadni, lényegét nem tudja megmagyarázni, azzal érveinek, hogy emiatt az okkultista jelenségeket nem kell a misztikum * a hál világába utalni, mint ahogy a fizikában az aether-hipotézis sem a miazttfizi'kai kísérlet ment végbe a leitmerici tárgyalóteremben hétfőn délután hat órakor. A tudományos experimeutálás minden eftőífel- tétele adva volt. Elsősorban hiányzott a segítő, az a titokzatos munkatárs, akit minden leleplezett médium esetében meg lehetett találni. A bíróság egymás között állította össze a feladatokat, gondoskodott a megfelelő ellenőrzésről, a legszigorúbb megfigyelés alatt tartotta a médiumot. A tudományos kutatás elvei szerint, ha a kísérlet előfeltételeit ilyen gondossággal rendezik el, akkor a megfigyelők által észlelt jelenségek igaziak, vagy pedig — a jelenségek nem következnek be. # És ha a kísérlet nem sikerül, a jelenségek nem következnek be, tudományos értelemben akkor sem lehetett volna elmarasztalni Hanussent. Mert minden médium rendkívül Bzenzi'tiv, labilis, s aki ismeri az álamöntudat pszichológiáját, könnyen megértheti, hogy parancsszóra ezeket a kísérleteket végrehajtaná kevés médium képes, s ezek a jelenségek napfényben, egy tárgyalóterem interiőrjében a tudományos megfigyelés számára nehezen hívhatók elő. A metapezidhá- kusok törekvése éppen arra irányul, hogy a médiumokat ebben az irányban is megnevelje, s azok ne mondjanak csődöt a pszichikai okok bilincseiben. Nagyon találd volt Hanussen megjegyzése, amikor helyzetét ahhoz hasonlította, mintha egy komponista mellének revolvert szegeznek s arra akarnák kényszeríteni, hogy ebben a pillanatban mestermüvet alkosson, különben halálfia. A metafizikai kísérletnél éppen úgy, mint a művészi inspiráció esetében könnyen megsérthető pszichikai adottságok vannak. # A kísérlet kezdődik. Visszafojtott lélek- zettel figyelek. Ott áll a bíróság pódiuma előtt Hanussen nyúlánk, sovány, de vállas alakja, beesett arcából éles áll ugrik elő, bozontos szemöldök árnyékolja he mély- tűűoCL, szórás szemeit, fejét ritkáé fekete haj borítja. Reszket az egész test, pedig a transzállapota még nem következett be. Harminc cigarettát szívott el a folyosón, közvetlenül a nagy próba előtt, idegei nem lehetnek rendiben. Az első feladat, amit végre kel! hajtania, az úgynevezett izomolvasásou alapszák. Egyszerű parafizikai eset, nem szükséges hozzá a tudaton kívüli állapot, kié gyakorlattal minden ügyes artista tökéletesen elsajátítja. Még a fekete kendőt sem kettesae a sesmire kötni, ahogy-'ő£t Hanussen kívánja. A közvetítő személy izmainak reflex-mozgásából következtet az artista s igy találja meg az elrejtett tárgyat. Ezt a feladatot Hanussen feltűnő biztonsággal oldja meg. A nyitány sikerült, de nem imponál. A grafológiai elemzés is kitűnően sikerült. Ám a grafológiának nincs köze az okkultizmushoz, bár — mint Sdhermanmál is — lehet benne intiutiv elem s ekkor fejlődik művé' szetté. A vizsga főtárgya a távolbalátás volt. A leg- rendfci vülibb és a leginkább körül vitatott pa- rapszíchikai jelenség. Banussennek ez is sikerüli. # Hogy mi a távoliba látás, arra vonatkozólag röviden elmondok egy birea kísérletet. A s®e- anszt a nemrég meghalt kiváló német méta- pszichikus, Schrenckdiotzing báró rendezte 1920 augusztus 30.-án, a bertini pszichikai kongresszus alkalmával. Jelen volt a párisi Gustave Geiey, Sudre s a konstantinápolyi Abdul Vehab sejk, továbbá a médium felesége. A médium Ossowiecki István lengyel mérnök és gyáros, nem professzionista. A kísérletezők három levelet készítettek elő. Kettőben felírás volt, a harmadikban rajz is. A leveleket Schrenek-N otzing báró maga elé fektette az asztal lapjára. A médium a másik szobában volt, majd előjött, a leveleket egyenként elővette, homlokához szorította és elmondottba, ki melyiket irta, hol irta (pontosan leírta a szobát, a bútorokat) s hegy a levélben mi van. Azután papirt vett elő s az egyik le* vélben elrejtett rajzot felrajzolta. A kísérlet kitünően elkerült Hornos sennek a bíróság tagjai dátumokat írtak fel. ő pontosan megmondita, hogy milyen nevezetes esemény fűződik a dátumhoz. Egy doktorrá avatás, egy gyermek születése, egy autókarambol, esküvő, hadifogságba jutás dátuma. Sikerűit. Hamlet szavai tódultak önkénytelenül emlékezetembe: Sok dolgok vannak földön éB égem, # A metafizikát a kísérlet s nem Hanussen személye érdekli. Hanussen professzionista. Képpességeit kamatoztatja. Nincs ebiben d-ehonesztáló. Csak az a dehonesztáló, amikor ezeket a képességeket oly színben tüntetik fel, hogy az emberek jövendőmondásában is hisznek. A távolbalátó láthatja a jelent, a telepatikus képesség valamely tárgyra vonatkozásban vizuálisan feltüntetheti a múltait is, de a jövőt Isten csak a prófétákban nyilatkoztatta meg. Ha Hanussen jövőt tudna jósolni, ha jövőt jósolni egyáltalán lehetséges volna, akkor már rég ön nem lennének bookmakerek, minden főnyertMnóuy az ő zsebébe vándorolna. Amit mond a jövőre, évezredekkel ezelőtt már elrebegte Pythia. Ha én biró volnék, a jövendölés miatt sem büntetném meg öt. Mondás volt decipd, ergo decáplatar. Elvégre Hanussen sem csalja jobban próféciáival a hiszékenyeket, mint Zeifeis a pacienseit. Lazarus doktort, Zeileis ellenfelét, a becsületsértés és rágalmazási perben fölmentették, de Zeileis nevetve üthet a zsebére: — Persze, hegy Lazarusé az igazság. A pénz viszont az enyém. Hanus-sennek is igaza van azokkal szemben, akik nem a telepatát, hanem a jóst fizetik meg benne. Csak akkor kell ártalmatlanná tenni, ha jóslásaival kárt okoz. Az Üvegcső és a jóslás egyébként éppenugy nem használ, mint ahogy nem is árt. Vécsey Zoltán dx. A telepátia és a grafológia kísérleti a a leiimeritzi törvényszék tárgyalótermében Hanussen mesternek a bíróság ellenőrzése alatt végzett kísérletei kevés kivétellel kitünően sikerültek — Még a bíróság elnökét is frappirozták Hanussen találó és helyes grafológiai jellemzései keim világába tartozik. Nem lesz tehát tudománytalanná valaki » teljesen a racionális, tudományos alapon marad akkor is, ha a metafizikai tünemények lehetőségét elismeri. Amióta az okkultizmus tudományos problémává vált, a vita mindig azon fordult meg, hogy a jelenségeket nem csalásra kell-e visszavezetni ? Ennek a kérdésnek eldöntésével áll vagy bukik az okkultizmus. S mert a médiumok egy része tényleg csaló, a az általa végrehajtott jelenségek legtöbbjét csalásképp leplezték le, a vita mindig megújul és örökké is tartani fog. A Hanus- sen-pör csak egyik epizódja a nagy harcnak, mindenesetre azonban az okkultisták kezében hatalmas fegyver lesz az eeet, mert a vádlottak padján ülő mesteriben tényleg rendkívüli parapszichikai tehetségek rejtőznek. A vita, a huné azonban a jövőben is tovább tart, mint ahogy a leleplezett médiumok nem dönthetté<k meg az okkultkzsmus alapja*. # Atot Hanussen sorsára és jövőjére fontos, &s a szükségesség, hogy emelt fővel hagyhassa el a tárgyalótermet. Azt kell bebizo- myitanfe, frogy nem csaló, hanem tényleg megvannak benne azok a parafizikai és pszichikai képességek, amelyek a nagyszerű Kröner dr. berlini professzort, a védelem egyik aawkértőjét, már régebben arra az elragadtatott nyilatkozatra bírták, hogy Ha- nosseti a jelenkor Jegtöíkébeteeebb médiuma. A’ bíróság, asneay a rendkívül kényes pÖrt igazán európai nrvón, a legnagyobb kö- rttftekintésse! vezeti, alkalmat adott Hanus- fcennefc arra, hogy képességeit a tárgyalóteremben bemutassa. Hte Rbodns, hte safta! Eb Hanuesenoefc szerencséje volt. Ajz ugrás sikerű®. \ A közönség tapsóR. Az elnök jogosan figyelmeztette a zajongókat, hogy nem varietében vannak. . Igaza volt. A közönség rosszul ismerte fel a helyzetet. A tárgyalóterem nem varieté volt ebben a pillanatban, hanem meteifizikai laboratórium. # rnm Mjé>W*i| #«***». Leltmerttx, május 87. Tegnap délben futótűzként terjedt ei a váróéban ax a hír, hogy a Hairueeen-per tárgyalása negyedik napján a bíróság ajkaimat ad a vádlottnak arra, hogy pátSkus ée grafológiai kísérleteket végezzen, s & bíróság szakértőjének ellenőrzése mellett bizonyítsa be, hogy produkciói nem alapúinak ezem- flényv esetésen és csaláson. Ei* a hír a per izgalmaiban élő váróé lakossága között újból magasra lobbantotfca a<z érdeklődé; lángját A kiváncsiak tömege megrohanta a törvényszék elnöki irodáját és egy órával a tárgyalás megkezdése előtt zsúfolásig megtöltötte a termet Délután öt órára tűzte ki a bíróság elnöke az experimeutálás megkezdését, különböző okok azonban késleltették a tárgyalást, úgyhogy csak ötnegyed óra múlva került sor Hauueeen produkcióira. A vádlott a várakozás ideje alatt rendkívül Izgatottan viselkedett, egyik cigarettát a másik után szíttá, nyugtafe- lanjul járkált fed-alá a folyosón, teljesen átérezve az elkövetkezendők jelentőségét. Hat óra után pár perccel a bíróság elhelyezkedett a tárgyalóteremben ée a teremszoiga a* elnök utasítására behozta a kísértetekhez szükségéé eszközöket, köztük egy fagyöngysort, amelynek segítségével Hanussen transzba ejti magát s egy fekete szemkendőt. Azután egy nagy fekete táMát állítottak fel a terem egyik sarkában. Hat óra. után tiz perccel a* elnök megnyitotta a tárgyalást. Felkérte a hallgató közönséget, hogy őrizze meg nyugalmát. Közölte, hogy a kísérletek kfenenetele nem bir befolyással a per sorsára. Most ismertette azokat a feladatokat, amelyeknek a megoldását a bíróság Hanussen mester elé szabta: 1. Egy elrejtett tárgy felkutatását. 2. Grafológiai elemzés a táblán. 3. Grafológiai elemzés levelek alapján. 4. Az úgynevezett cédulas kísérlet, amely a távolbalátás közvetlen köré be tartozik. Az elnök megkérdezi Hanussen tői: Vau-e valamiilyen kívánsága a kiszabott feladatokkal kapcsolatban. Hanussen: Nincs. Az elnök most aziránt ' érdeklődik, hogy a vádlott szükségesnek tartja-e a szemét fekete kendővel beköttetni. — Igen — válaszolja Hanussen, — de arra kérném az etoöfc urat, hogy a körülöttem álló csendőröket, akik zavarólag hatnák rám, távolítsa el a látókörömből. A* elnök utasítására a csendőrök a háttérbe vomáknak. Kezdetét véért az első mutatvány. Kloutsckek professzor, mint a bíróság bizalmi embere, felszólítást kap, hogy rejtse® el egy tárgyat Kereső médiumnak Töpfer dr. bkósági tisztviselőt jelölik ki. — Az elnök (Hanussenhez): ön az ilyen produkciók előtt bevezető beszédet szokott tartani. Ha most is szükségét látja, nincs kifogásunk ellene, tessék beszélni. Hanussen: Tekintetes bíróság! Másfél órás várakozás alatt, miközben fel-alá járkáltam a folyosón, harminc cigarettát szívtam el. Ezzel csak ideg állapotomat akarom jellemezni. Ha a produkció közben hátat fordítok a bíróságnak, ezért bocsánatukat kérem, Az első telepátikus kísérlet Az elnök instruálja az egyik csendőrt, hogy maradjon az egész kísérlet alatt a vádlott közvetlen közelében és figyelje minden mozdulatát. Ezután Klouitschek professzor egy másik egyénnel együtt eltávozik a teremből, majd pár perc múlva visszatér. Hanussen arra kéri a médiumot, hogy a fekete kendővel kösse be szemét. Kioktatja, mi a szerepe és mi a teendője az elrejtett tárgy felkutatása körül. „Önnek nincs más dolga, minthogy ökleit egymáshoz szorítsa és menet közben minden gondolatát arra összpontosítsa, hogy Hanussen milyen irányban menjen. Például igy: Hanussen balra, Hanussen jobbra. A kioktatás után Hanussen eákiáltja magát: Kezdhetjük! A közönség hallatlan izgalommal várja a !' keményeket. Hanussen megindul a közvetítő médiummal és kimennek az ajtón. Minden szem az ajtóra tapad. Két perc múlva Hanussen a médiummal együtt megjelenik az ajtóban és kezében magasra emeli az elrejtett 6s megtalált tárgyat. A közönség idegfeszültsége viharos éljenzésben robban ki. Az elnök indulatosan lát a rendteremtéshez: — Mi ez itten. Törvényiszéki tárgyalás ez, nem pedig varieté. Ha az ilyen tüntetések megismétlődnének, abban a pillanatban kiürittetem a termet. Az illyen demonstrációt ón Ízléstelenségnek tartom. Nyomban ezután az elnök elős«óMtja Kicutecbek tanárt, akit a kísérletre nézve tanúként hallgat ki A tanár jegyzőkönyvbe mondja, hogy Hanussen a feladatot frappirozott biztonsággal oldotta meg. A grafológiai kísérlet Az első kísértet sikere láthatóan előnyére vált Hanus&ennek. A biró megkérdezi tőle, nem akarja-e kipihenni magát, de a telepata hallani sem akar kísérletei megszakításáról!. Folytatják tehát az experimentálist. A bíróság bizalmiembere többeket a fekete táblához hiv és azok fölirják neveiket. A kézvonásokból Hanussen karekterképet ad, amely után a karakterizált személyeket tanaként hallgatja ki a bíróság. Egytől-egyig azt állítják, hogy Hanussen csupa rájuk illő és találó jellemvonást olvasott ki Írásaikból. A második grafológiai próba valamivel komplikáltabb. Az elnök leveleket és levélt) orité k ok at nyújt át Hannssennek, aki a címzésekből és a pár soros levelekből bogozza ki írójuk jellemét. A legnagyobb érdeklődést, egy levélbori- ték címzésének grafoiogizálása kelti. Hanussen úgy vélekedik, hogy a címzés írója olyan ember, akinek külső és belső élete között súlyos ellentmondás van. Ez az ember az szeretne lenni, ami nem lehet. Az elnök, akit meglep a kitűnő karakterizálán, tüstént kifejezést ad véleményének, kijelentve, hogy a grafológiai szakvélemény kitünően sikerült. A boritékcimzést Reznicsek „püspök“ irta, aki jelenleg a leltmerítzi törvényszék foglya. A grafológiai kísérletek befejezése után Hanussen engedélyt kér arra. hogy idegességét egy cigaretta elszívásával vezesse le. Bár a dohányzás a teremben szigorúan tilos, az elnök kivételesen, a telepata lelkiállapotára való tekintettél, megengedi. A teremszolga tüzet ad Hannssennek, aki megkönnyebbülten faija a füstöt. A rövid szünetben Hamisáén önként a táblához megy és ismerteti Wagner, Beethoven és Zille kézírásának karakterizáló vonásait. Azután visszatér az egyik grafologizált levélre, amelynek Írónőjéről pótlólag azt mondja, hogy egykor nagy vagyona volt, de jelenleg a legnagyobb nyomorban ék Az elnök meg-
