Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-28 / 121. (2342.) szám

qPIVttIAlAŐA<A5R-H I1ÜÍ5B 5 Í830 május 88, werda. MMMMMMMMMMMMMHHMZK-T^SM HANVSSEN Motto: Sok dolgok vennaik földön én égen, Meranitii'ó, semhogy bötoseíkmotelk felfogni voüinn képes... A leitimerici okkultista pör kedvenc cse­megéje most a napilapoknak. EMkeflŐ kül­földi lapok hasáíbos tudósításokban számol­nak be a pör lefolyáséról, s annyi bizonyos, hogy bármi legyen a tárgyalás kimenetele, Hanussen mester olyan sajtórekMunot ka­pott, amelyet egyébként százezrekkel sem tudott volna megfizetni. Amiig a pódiumon szerepelt s experiimentált KSbb-ikevesebb si­kerrel, hívói nek a tálbora még csak kicsi volt, a hétfői tárgyalási napon, amikor a bí­róság előtt mutatta be képességeit, lelkes tapsviharral ünnepelték, s most már azok i«, akik szkepszissel vagy jóakarata semleges­séggel érdeklődtek Hanussen okkultista tu­dománya iránt, híveivé lettek. A mester ge- imaáht emiber, s ha a kényelmetlen fogházat odahagyja, nagyszerű varieté-szerződések között válogathat, hogy a magánpraxisból dűlő ellenőrizhetetlen s adómentes jövede­lemről ne is beszéljünk. # Ez a pör is éppen úgy, mint az okkultista pörök legnagyobb része, a szakértők izgal­mas és szenvedélyes párharcévá alakult, neon annyira a Hanussen ügye, mint a szak­értőké. Az okkultista tünemények megítélé­sében a tudomány még csak tapogatózik. Nagyszerű nevek, elsőrendű tekintélyek a tudom árny komolyságának jegyében szálla­nák síkra mindenfajta okkultista jelenség ellen, svindlinek, a médium tudatos vagy tudatalatti csalásának, egyszerű büvész- trűkknek minősítik a parafizikai és para- pszichikai jelenségek Összességét. Viszont hasonlóan nagyszerű nevek, elsőrendű te­kintélyek tudományos módszerrel végrehaj­tott kísérleteik alapján szenvedélyesen ve­szik védelmükbe az okkultizmust, s a laikus közönség ebiben a zűrzavarban megtévedve áll. Kinek higyjen? Akik elvileg megtagad­nak minden akkultista jelenséget s a lelep­lezett médiumokkal: a párisi Guzikíkai, a budapesti Lászlóval, a bécsi Rudi Schn.-nel és a gráoi Siíbert asszonnyal argumentál­nak, vagy pedig azoknak higyjeu, akik az okkultista jelenségeik valódiságát hirdetik, s bár a metafizika ezek legtöbbjének nyitját nem tudja megadni, lényegét nem tudja megmagyarázni, azzal érveinek, hogy emiatt az okkultista jelenségeket nem kell a misz­tikum * a hál világába utalni, mint ahogy a fizikában az aether-hipotézis sem a miaztt­fizi'kai kísérlet ment végbe a leitmerici tár­gyalóteremben hétfőn délután hat órakor. A tudományos experimeutálás minden eftőífel- tétele adva volt. Elsősorban hiányzott a segítő, az a titok­zatos munkatárs, akit minden leleplezett médium esetében meg lehetett találni. A bíróság egymás között állította össze a fel­adatokat, gondoskodott a megfelelő ellenőr­zésről, a legszigorúbb megfigyelés alatt tar­totta a médiumot. A tudományos kutatás el­vei szerint, ha a kísérlet előfeltételeit ilyen gondossággal rendezik el, akkor a meg­figyelők által észlelt jelenségek igaziak, vagy pedig — a jelenségek nem következ­nek be. # És ha a kísérlet nem sikerül, a jelenségek nem következnek be, tudományos értelem­ben akkor sem lehetett volna elmarasztalni Hanussent. Mert minden médium rendkívül Bzenzi'tiv, labilis, s aki ismeri az álamöntu­dat pszichológiáját, könnyen megértheti, hogy parancsszóra ezeket a kísérleteket végrehajtaná kevés médium képes, s ezek a jelenségek napfényben, egy tárgyalóterem interiőrjében a tudományos megfigyelés szá­mára nehezen hívhatók elő. A metapezidhá- kusok törekvése éppen arra irányul, hogy a médiumokat ebben az irányban is megne­velje, s azok ne mondjanak csődöt a pszichi­kai okok bilincseiben. Nagyon találd volt Hanussen megjegyzése, amikor helyzetét ahhoz hasonlította, mintha egy komponista mellének revolvert szegeznek s arra akar­nák kényszeríteni, hogy ebben a pillanatban mestermüvet alkosson, különben halálfia. A metafizikai kísérletnél éppen úgy, mint a művészi inspiráció esetében könnyen meg­sérthető pszichikai adottságok vannak. # A kísérlet kezdődik. Visszafojtott lélek- zettel figyelek. Ott áll a bíróság pódiuma előtt Hanussen nyúlánk, sovány, de vállas alakja, beesett arcából éles áll ugrik elő, bozontos szemöldök árnyékolja he mély- tűűoCL, szórás szemeit, fejét ritkáé fekete haj borítja. Reszket az egész test, pedig a transzállapota még nem következett be. Harminc cigarettát szívott el a folyosón, közvetlenül a nagy próba előtt, idegei nem lehetnek rendiben. Az első feladat, amit végre kel! hajtania, az úgynevezett izomolvasásou alapszák. Egy­szerű parafizikai eset, nem szükséges hozzá a tudaton kívüli állapot, kié gyakorlattal minden ügyes artista tökéletesen elsajátítja. Még a fekete kendőt sem kettesae a sesmire kötni, ahogy-'ő£t Hanussen kívánja. A köz­vetítő személy izmainak reflex-mozgásából következtet az artista s igy találja meg az elrejtett tárgyat. Ezt a feladatot Hanussen feltűnő biztonsággal oldja meg. A nyitány sikerült, de nem imponál. A grafológiai elemzés is kitűnően sikerült. Ám a grafológiának nincs köze az okkultiz­mushoz, bár — mint Sdhermanmál is — lehet benne intiutiv elem s ekkor fejlődik művé' szetté. A vizsga főtárgya a távolbalátás volt. A leg- rendfci vülibb és a leginkább körül vitatott pa- rapszíchikai jelenség. Banussennek ez is sikerüli. # Hogy mi a távoliba látás, arra vonatkozólag röviden elmondok egy birea kísérletet. A s®e- anszt a nemrég meghalt kiváló német méta- pszichikus, Schrenckdiotzing báró rendezte 1920 augusztus 30.-án, a bertini pszichikai kongresszus alkalmával. Jelen volt a párisi Gustave Geiey, Sudre s a konstantinápolyi Abdul Vehab sejk, továbbá a médium felesé­ge. A médium Ossowiecki István lengyel mér­nök és gyáros, nem professzionista. A kísér­letezők három levelet készítettek elő. Kettő­ben felírás volt, a harmadikban rajz is. A le­veleket Schrenek-N otzing báró maga elé fek­tette az asztal lapjára. A médium a másik szo­bában volt, majd előjött, a leveleket egyen­ként elővette, homlokához szorította és elmon­dottba, ki melyiket irta, hol irta (pontosan le­írta a szobát, a bútorokat) s hegy a levélben mi van. Azután papirt vett elő s az egyik le* vélben elrejtett rajzot felrajzolta. A kísérlet kitünően elkerült Hornos sennek a bíróság tagjai dátumokat ír­tak fel. ő pontosan megmondita, hogy milyen nevezetes esemény fűződik a dátumhoz. Egy doktorrá avatás, egy gyermek születése, egy autókarambol, esküvő, hadifogságba jutás dá­tuma. Sikerűit. Hamlet szavai tódultak önkénytelenül emlé­kezetembe: Sok dolgok vannak földön éB égem, # A metafizikát a kísérlet s nem Hanussen személye érdekli. Hanussen professzionista. Képpességeit ka­matoztatja. Nincs ebiben d-ehonesztáló. Csak az a dehonesztáló, amikor ezeket a képességeket oly színben tüntetik fel, hogy az emberek jövendőmondásában is hisznek. A távolbalátó láthatja a jelent, a telepati­kus képesség valamely tárgyra vonatkozásban vizuálisan feltüntetheti a múltait is, de a jövőt Isten csak a prófétákban nyilatkoztatta meg. Ha Hanussen jövőt tudna jósolni, ha jövőt jósolni egyáltalán lehetsé­ges volna, akkor már rég ön nem lenné­nek bookmakerek, minden főnyertMnóuy az ő zsebébe vándorolna. Amit mond a jövőre, évezredekkel ezelőtt már elrebegte Pythia. Ha én biró volnék, a jövendölés miatt sem büntetném meg öt. Mondás volt decipd, ergo decáplatar. Elvégre Hanussen sem csalja jobban pró­féciáival a hiszékenyeket, mint Zeifeis a pa­cienseit. Lazarus doktort, Zeileis ellenfelét, a becsü­letsértés és rágalmazási perben fölmentették, de Zeileis nevetve üthet a zsebére: — Persze, hegy Lazarusé az igazság. A pénz viszont az enyém. Hanus-sennek is igaza van azokkal szemben, akik nem a telepatát, hanem a jóst fizetik meg benne. Csak akkor kell ártalmatlanná tenni, ha jóslásaival kárt okoz. Az Üvegcső és a jóslás egyébként éppenugy nem használ, mint ahogy nem is árt. Vécsey Zoltán dx. A telepátia és a grafológia kísérleti a a leiimeritzi törvényszék tárgyalótermében Hanussen mesternek a bíróság ellenőrzése alatt végzett kísérletei kevés kivétellel kitünően sikerültek — Még a bíróság elnökét is frappirozták Hanussen találó és helyes grafológiai jellemzései keim világába tartozik. Nem lesz tehát tudo­mánytalanná valaki » teljesen a racionális, tudományos alapon marad akkor is, ha a metafizikai tünemények lehetőségét elis­meri. Amióta az okkultizmus tudományos pro­blémává vált, a vita mindig azon fordult meg, hogy a jelenségeket nem csalásra kell-e visszavezetni ? Ennek a kérdésnek eldöntésével áll vagy bukik az okkultizmus. S mert a médiumok egy része tényleg csaló, a az általa végrehajtott jelenségek legtöbb­jét csalásképp leplezték le, a vita mindig megújul és örökké is tartani fog. A Hanus- sen-pör csak egyik epizódja a nagy harc­nak, mindenesetre azonban az okkultisták kezében hatalmas fegyver lesz az eeet, mert a vádlottak padján ülő mesteriben tényleg rendkívüli parapszichikai tehetségek rejtőz­nek. A vita, a huné azonban a jövőben is to­vább tart, mint ahogy a leleplezett médiu­mok nem dönthetté<k meg az okkultkzsmus alapja*. # Atot Hanussen sorsára és jövőjére fontos, &s a szükségesség, hogy emelt fővel hagy­hassa el a tárgyalótermet. Azt kell bebizo- myitanfe, frogy nem csaló, hanem tényleg megvannak benne azok a parafizikai és pszichikai képességek, amelyek a nagyszerű Kröner dr. berlini professzort, a védelem egyik aawkértőjét, már régebben arra az el­ragadtatott nyilatkozatra bírták, hogy Ha- nosseti a jelenkor Jegtöíkébeteeebb médiuma. A’ bíróság, asneay a rendkívül kényes pÖrt igazán európai nrvón, a legnagyobb kö- rttftekintésse! vezeti, alkalmat adott Hanus- fcennefc arra, hogy képességeit a tárgyaló­teremben bemutassa. Hte Rbodns, hte safta! Eb Hanuesenoefc szerencséje volt. Ajz ug­rás sikerű®. \ A közönség tapsóR. Az elnök jogosan figyelmeztette a zajongókat, hogy nem va­rietében vannak. . Igaza volt. A közönség rosszul ismerte fel a helyzetet. A tárgyaló­terem nem varieté volt ebben a pillanatban, hanem meteifizikai laboratórium. # rnm Mjé>W*i| #«***». Leltmerttx, május 87. Tegnap délben futótűz­ként terjedt ei a váróéban ax a hír, hogy a Hairueeen-per tárgyalása negyedik napján a bí­róság ajkaimat ad a vádlottnak arra, hogy pátSkus ée grafológiai kísérleteket végezzen, s & bíróság szakértőjének ellenőrzése mellett bizo­nyítsa be, hogy produkciói nem alapúinak ezem- flényv esetésen és csaláson. Ei* a hír a per izgal­maiban élő váróé lakossága között újból magas­ra lobbantotfca a<z érdeklődé; lángját A kiváncsiak tömege megrohanta a törvény­szék elnöki irodáját és egy órával a tárgyalás megkezdése előtt zsúfolásig megtöltötte a termet Délután öt órára tűzte ki a bíróság elnöke az experimeutálás megkezdését, különböző okok azonban késleltették a tárgyalást, úgyhogy csak ötnegyed óra múlva került sor Hauueeen pro­dukcióira. A vádlott a várakozás ideje alatt rendkívül Izgatottan viselkedett, egyik cigarettát a másik után szíttá, nyugtafe- lanjul járkált fed-alá a folyosón, teljesen át­érezve az elkövetkezendők jelentőségét. Hat óra után pár perccel a bíróság elhelyezkedett a tár­gyalóteremben ée a teremszoiga a* elnök utasí­tására behozta a kísértetekhez szükségéé eszkö­zöket, köztük egy fagyöngysort, amelynek segítségével Ha­nussen transzba ejti magát s egy fekete szem­kendőt. Azután egy nagy fekete táMát állítottak fel a terem egyik sarkában. Hat óra. után tiz perccel a* elnök megnyitotta a tárgyalást. Felkérte a hallgató közönséget, hogy őrizze meg nyugal­mát. Közölte, hogy a kísérletek kfenenetele nem bir befolyással a per sorsára. Most ismertette azokat a feladatokat, amelyeknek a megoldását a bíróság Hanussen mester elé szabta: 1. Egy elrejtett tárgy felkutatását. 2. Grafo­lógiai elemzés a táblán. 3. Grafológiai elemzés levelek alapján. 4. Az úgynevezett cédulas kísérlet, amely a távolbalátás közvetlen köré be tartozik. Az elnök megkérdezi Hanussen tői: Vau-e va­lamiilyen kívánsága a kiszabott feladatokkal kapcsolatban. Hanussen: Nincs. Az elnök most aziránt ' érdeklődik, hogy a vádlott szükségesnek tartja-e a szemét fekete kendővel beköttetni. — Igen — válaszolja Hanussen, — de arra kérném az etoöfc urat, hogy a körülöttem álló csendőröket, akik zavarólag hatnák rám, távo­lítsa el a látókörömből. A* elnök utasítására a csendőrök a háttérbe vomáknak. Kezdetét véért az első mutatvány. Kloutsckek professzor, mint a bíróság bizal­mi embere, felszólítást kap, hogy rejtse® el egy tárgyat Kereső médiumnak Töpfer dr. bkósági tisztvise­lőt jelölik ki. — Az elnök (Hanussenhez): ön az ilyen produk­ciók előtt bevezető beszédet szokott tartani. Ha most is szükségét látja, nincs kifogásunk el­lene, tessék beszélni. Hanussen: Tekintetes bíróság! Másfél órás várakozás alatt, miközben fel-alá járkáltam a folyosón, harminc cigarettát szívtam el. Ezzel csak ideg állapotomat akarom jellemezni. Ha a produkció közben hátat fordítok a bíróságnak, ezért bocsánatukat kérem, Az első telepátikus kísérlet Az elnök instruálja az egyik csendőrt, hogy maradjon az egész kísérlet alatt a vádlott köz­vetlen közelében és figyelje minden mozdulatát. Ezután Klouitschek professzor egy másik egyén­nel együtt eltávozik a teremből, majd pár perc múlva visszatér. Hanussen arra kéri a médiu­mot, hogy a fekete kendővel kösse be szemét. Kioktatja, mi a szerepe és mi a teendője az el­rejtett tárgy felkutatása körül. „Önnek nincs más dolga, minthogy ökleit egymáshoz szorítsa és menet közben minden gondolatát arra összpontosítsa, hogy Hanus­sen milyen irányban menjen. Például igy: Hanussen balra, Hanussen jobbra. A kioktatás után Hanussen eákiáltja magát: Kezdhetjük! A közönség hallatlan izgalommal várja a !' keményeket. Hanussen megindul a közvetítő médiummal és kimennek az ajtón. Minden szem az ajtóra tapad. Két perc múlva Hanussen a médium­mal együtt megjelenik az ajtóban és kezében magasra emeli az elrejtett 6s megtalált tár­gyat. A közönség idegfeszültsége viharos él­jenzésben robban ki. Az elnök indulatosan lát a rendteremtéshez: — Mi ez itten. Törvényiszéki tárgyalás ez, nem pedig varieté. Ha az ilyen tüntetések meg­ismétlődnének, abban a pillanatban kiürittetem a termet. Az illyen demonstrációt ón Ízléste­lenségnek tartom. Nyomban ezután az elnök elős«óMtja Kicut­ecbek tanárt, akit a kísérletre nézve tanúként hallgat ki A tanár jegyzőkönyvbe mondja, hogy Hanussen a feladatot frappirozott biztonság­gal oldotta meg. A grafológiai kísérlet Az első kísértet sikere láthatóan előnyére vált Hanus&ennek. A biró megkérdezi tőle, nem akarja-e kipihenni magát, de a telepata hallani sem akar kísérletei megszakításáról!. Folytatják tehát az experimentálist. A bíróság bizalmiembere többeket a fekete táblához hiv és azok fölirják neveiket. A kézvonásokból Hanussen karekterképet ad, amely után a karakterizált személyeket ta­naként hallgatja ki a bíróság. Egytől-egyig azt állítják, hogy Hanussen csupa rájuk illő és találó jellemvonást olvasott ki Írásaikból. A második grafológiai próba valamivel kompli­káltabb. Az elnök leveleket és levélt) orité k ok at nyújt át Hannssennek, aki a címzésekből és a pár soros levelekből bogozza ki írójuk jelle­mét. A legnagyobb érdeklődést, egy levélbori- ték címzésének grafoiogizálása kelti. Hanussen úgy vélekedik, hogy a címzés írója olyan ember, akinek külső és belső élete között súlyos ellentmondás van. Ez az ember az szeretne lenni, ami nem lehet. Az elnök, akit meglep a kitűnő karakterizálán, tüstént kifejezést ad véleményének, kijelentve, hogy a grafológiai szakvélemény kitünően sike­rült. A boritékcimzést Reznicsek „püspök“ irta, aki jelenleg a leltmerítzi törvényszék foglya. A grafológiai kísérletek befejezése után Hanussen engedélyt kér arra. hogy idegességét egy cigaretta elszívásával vezesse le. Bár a dohányzás a teremben szigorúan tilos, az elnök kivételesen, a telepata lelkiállapotára való te­kintettél, megengedi. A teremszolga tüzet ad Hannssennek, aki megkönnyebbülten faija a füstöt. A rövid szünetben Hamisáén önként a táblá­hoz megy és ismerteti Wagner, Beethoven és Zille kézírásának karakterizáló vonásait. Az­után visszatér az egyik grafologizált levélre, amelynek Írónőjéről pótlólag azt mondja, hogy egykor nagy vagyona volt, de jelenleg a legnagyobb nyomorban ék Az elnök meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom