Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-01 / 99. (2320.) szám
1930 május 1, cítflÉ&rtiBL MŰSORON KÍVÜL írja t MÁRAI SÁNDOR OLVASMÁNY 4 ________________^Í^GM-MAG^ARHlRIigP Ja mes Joyce könyvét olvasom, a® „Ulys- ses“-t A könyvhöz majdnem oly nehéz hozzájutni, mint elolvasni. Két esztendeig- vártam reá, amíg sikerült hozzájutnom a számozott kiadások egyik példányához; s habent sua fata libel'li, nem tesz jót egy könyvnek, ha olvasója sokáig vár reá s előzőleg sokat hall1 felőle. Ez a dublini i ró óriás, aki Párásban él önkéntes száműzetésben, mert szükebb hazájának puritanizmusa kiüldözte müvét a szigetálla.mok könyvkereskedéseiből, csakugyan a legmonu- mentálisabb irodalmi cselekedetre ragadtatta magát, mikor 1200 oldalon megírta Leopold Bloom dublini átlagember egyetlen napját. Talán ott van a hiba, hogy a rendkívüli feladat, melyet maga elé tűzött, elragadta az irót... Talán, hogy nem ismerem Dublint s nem tudom asszociálni a neveket, ezt a humort, a célzásokat, valami idegen és ellenőrizhetetlen van a közlésekben. Talán, hogy nem az iró viszi előre munkáját, hanem a. mü hömpölyög s viszi az irót •.. Néha az az érzésem a könyv olvasása közben, hogy ez a világirodalom legnagyobb bluffje. 1200 oldalas bluff, kis- és nagybetűkkel. fantasztikus központozással, a modem irodalmi technika minden segédeszközévek De aztán akad megint 50—-80 oldalas epizód (alább nem adja Joyce; mig hőse átlép egy küszöböt, ez legalább ötven oldal), mely oly egyszerű, okos, természetes és emberi, hogy elcsábít s továbbrágom magam a kásafalon át. Mindezt olvasás közben jegyzem fel, a könyv még nincs mögöttem, talán ötszáz oldallal sikerült megbirkóznom s hetek, hónapok is telnek talán bele, mig a végére jutok. Ezt csak úgy írom, útközben, mint egy utinaplót, mikor még messze van a oél « a vándor egy csúcson megpihen valahol, mint egy képeslapot útközben, hogy nincs semmi baj, az idő kittinő. Kirándulás ez, idegen világtáj, mélyet be kell utazni lépésről-lépésre s megismerni klímáját, faunáját. Idegen emberek jórészt érthetetlen nyelvet beszélnek e világtájon, humorukat nem értem « ha valami nagyon jót mondanak, udvariasan s feszengve mosolygok, de nem értem. Joyce nem törődik velem, aki Budapesten olvasom a könyvét, nem ér rá megmagyarázni nekem bizonyos magátólértetödő ismereteket s összefüggéseket, melyeket az ő Dublinjében minden gyermek ért... Talán itt a hi'ba: a Marsról is lehet írni, de ha azt mondom, hogy a marebeM kitűnő biológus belépett a szobába s azt mondta: „K. M. F. G.“ — ez mély böl- cseség és pukasztó humor lehet a. Marson, de a könyv nem dolgozhat ilyen feltételekkel, l efessék a Mareot úgy megépíteni előttem, hogy ne csak minden marsbeli hatéves gyerek, hanem egy kiskőrösi hatéves gyerek is megértse. Leó,pold Bloom végre elhatározta, hogy elmegy egy gőzfürdőbe: lélegzetet veszek s elhatározom, hogy megpihenek, vagy elmegyek egy gőzfürdőbe. Oly fontos neki az, amit elmond, hogy nem ér rá törődni az előadás formájával, összevissza cserél hangot, személyt, a regény akusztikája minden szögletből más. Egészen mellékesen és szerényen jegyzem fel (útközben): a legmélyebb bölcseség sem jogosítja fel a, zsenit arra, hogy unalmas legyen. A Yoyce-olvasók, egyelőre, nem nagyon népes család. Egyelőre távoli reményem van csak arra, hogy be-olvasá& révén az előkelő családdal rokonságba kerüljek. Vannak már Yoyce- breváriumok s természetesen jelentékeny Yoyce-irodalom, sokkal terjedelmesebb, mint a regény. A szerző egy kötet novellát adott még ki, s az „Ulysse-s" egyetlen kész müve. Ugv olvasom, vakság fenyegeti, naponta tiz- tizenkét sort ir csak, minden szót külön felrajzol vörös ceruzával egy nagy papírlapra, így dolgozik. * Egy fiatal amer diai írónak olvastam két regényét. Náthán Asoh a neve & Sinclair Lewis, Dreiser mellett hamarosan meg kell tanulni az övét is. Első könyvének címe Szerelem Ohar- tresban, s megcsinálásában valami hideg hamsam erő van, valami nagyon mély, pátosz nélküli. szemérmes líra, persze amerikai felöntésben. Ha a hős már nagyon elérzékenyül, azt mondja: „Halló!", zsebredugja kezeit és elmegy valahová. Egy Európában turistáskodó amerikai leány a regény hősnője, aki a chartresi ka- tedrálisban megáll egy kék ablakfestmény előtt s felkiált: „Milyen gyönyörű". A férfi, aki mellette áll, dühösen fordul el a turistától, aztán egypár hónapig együtt élnek, lakást vesznek < hartresben, ahol egyiknek sincs jó dolga, a férfi iró szeretne lenni, egyszer, valamikor s nincs programja, dolgozik, amikor tud, nincs pénze, elég szépen iszik, fiatal még, s örül ennek a finom lánynak, de néha gyanakodva s bizalmatlanul néz rá, mert neki nem az a dolga, hogy egy nővel együtt éljen, hanem az, hogy ott üljön a munkája mellett, s addig fúrja és faragja, amíg jó lesz. S a lány talán még- i; zavarja ebben. A lány oly finom, s hazulról, Chicagóból, aggódó leveleket kap a szülőktől, az apa jómódú kereskedő, s nem értik, mit csinál a lány olyan sokáig Ghartresban, ahol végre is nincs egyéb, csak egy katedráiig. A fiú és a lány a katedrába tövében, laknak s minden nagyon szép lenne, de a fiú egy délután, bevezetés nélkül azt mondja: „Halló!" és „pardon, egy pillanatra", s felutazik Pártéba, este jön meg, elmegy a kávéházba, fáj a szive a lányért, de aztán hazamegy a hotelba, s leül dolgozni, s reggelig dolgozik, reggel kidobja a szobalányt, áki takarítani szeretne, s elolvassa, amit irt, három oldal, de lehet használni. Erre behúzza a zsalukat s nyugodtan levetkőzik és lefekszik az ágyba, s tudja, hogy nincs semmi baj, dolgozni fog, nagyon lassan megy az ilyesmi, s nem megy vissza Ghartres- ba sóba többé. Á lány várja még egy ideig, & aztán hazautazik ő is Chicagóba. „Augusztus 22“ a másik regény cime, egy newyorki kishivatalnok éjszakája ez, a.ki 1927 augusztus 22-én éjjel kirándul egy lánnyal valamelyik newyorki spelunkába, ahol rossz alkoholt mérnek. Ezen az éjszakán ültetik a vilKedves Barátom, — valamikor a régi jó világban friss muzsikaszó ébresztett bennün- ket az első májusi hajnalra: megbocsátasz, hogy valami hasonlót készítek Ellened Ha nem is muzsikával, de halk egyburu köszöntéssel fői akarom pattantam nobilis elvonultságod lakatját, hogy — minden benső tiltakozásod ellenére, — egy ünnepi napra a fórumra vonjalak. Itt ninos segítség, mert a sajtó hatalma bármennyire is csak árny ékhatalom, ezen a ponton megfetebbozihet.etlen, meg aztán az elvonultság lehet nagy erény, de nem lehet joga azoknak, akiket egy ország legkiemelkedőbb értékei között kell számomtarta- nunk. Már pedig Téged — bele kell törődnöd — nagyon számontartanak. A minap tettek figyelmessé Kassán régi és változatlan hirveid, hogy május elsején jelentős határkövéhez érkezel munkás, építő életednek: ötvenedik születésnapodat ülőd. őtven esztendő: szinte hitetlenül káprázott el a szemem. Hiszen mintha tegnap lett volna, hogy a Magyar Általános Hitelbank fiókja élére egy fiatal főnök került, tele tetterővel, a modem bankmüvészet szuggesztiv varázslatával, a szervező tehetség valami pompás átütő erejével, ami könnyedén leküzdi a legnagyobb akadályokat és nehézségeket, meghódít embereket, intézményeket és városokat, — ragyogó fiatalságu bankfőnök, aki már iirrattáskájában hordja a marsai libo tót s ha a szakma szinte kötelezően választékos eleganciája mögé nézel, megtalálod benne az igazi eleganciát, a lélek eleganciáját: az emberséges, a szociális jóembert. A hivatás és az emberség kvalitásainak ilyen teljes és gazdag összecsend ülése volt a nyitja annak a karriernek, amelynek stációit fölösleges lenne előszűrni látnom, mert hiszen azokat legszebb lapjain jegyezte fel a régi Felvidék és Szlovenszkó gazdasági históriája egyaránt. Mi közvetlen tanúi voltunk ennek a nagyvonalú, heroikus munkának. Mi láttuk, hogy a bank szerény földszinti helyiségeiből hogyan kúszik föl a maga egyre növekvő apparátusával az élső, majd a második emeletre is e hogyan, szaporodott fel fiz esztendő alatt az öttagú tisztviselői kar nyolcvan embert számláló hatalmas gárdává. A bankfo- nök íróasztala fölött valóságos sztratégiai térkép függött, amely piros és fekete pontokkal jelezte az uj bódításokat a fiókhálózat tizennégy vármegyére terjedő óriási területén. Sorra kapitulált: Eperjes, Ungvár, Nagyoni- hály, Rozsnyó, Miskolc, Putnoik, Gyöngyös. A koncepció azonban nem állott meg a fiókhálózat nagyarányú kiépítésénél, hanem párhuzamosan felölelte az iparteremtés programját is. A kassai téglagyár és parkettgyár megszerzésében a háború utáni építkezések előrelátása jóit kifejezésre, Eperjes és Ru- sziinszkó villamosmüiveinak megszerzésében pedig a technikai fejlődé® hasznos eszközeinek felösmerese, amit ez üzemnek mai prosperitása is fényesen igazol. Ebből a gazdagon buzogó energiából és alkotó erőből méltán kért részt a szélesebb közélet is s még élénk emlékezetemben van az 1903-as kassai városatyaválasztás, amikor — minden tradíció ellenére — egy egészen friss kassai lakos: Baán Bertalan kapta a legtöbb szavazatot, hogy azután a törvényihatóság pénzügyi bizottságában tegyen Kassának feli >ecsii ] be teli énül értékes szolgálatokat. Arra is jól emlékezem még, hogy a háború idején ugyanebben a Baán Bertalanban üdvözöltük a régi Magyarország legfiatalabb királyi tanácsosát. És ha a királynak nem is lamoöszékbe Saccót és Vanzettit. A regény tipikus .,egyé jezaka-regény" s ami megmenti, az több, mint ügyesség: egy nagy emberi, talán történelmi jelentőségű tragédia játszódik le a hátterében s a kor társ reggel a földalatti vasúiban álmosan és közönyösen mered az újság- lap fölé: Saccót és Vanzettit kivégezték — s homályosan és kábultan töri a fejét, ki is volt az a két wops, de már késő van, be kell menni a hivatalba, eldobja az újságot... Nos, mindez talán nem is fontos. S talán nem ie minden az övék egészen, a fiatal amerikaiaké, amit technikában csodálunk náluk. Valahogy a formáját az amerikai regénynek még mindig itt öntik Európában, egy Hamsun, egy Gide, akár egy Döblin... Amit ezek a fiatal amerikai irók tudnak, az a látás: oly elfogulatlan, éles, üde Iátóképesség, a beállításnak valami hollywoodi ügyessége, a szó legjobb értelmében. Ahogy ezek lefotograf álnak egy fejet, egy mozduld tót, egy hétköznapot, az az ő titkuk. Örül a szemük a világnak s tudják, hogy élesen megnézni a felületet néha több, mint homályosan vájkálni a mélységben. adott tanácsokat, annál sűrűbben fordult hozaá tanácsért még a harcterekről is híres marsallja, Boroevics Szvetooár, akit a kassai bankdirektorihoz bizalmas barátság fűzött. De, kedves Vezérem, az igazi erőpróbát mégis csak az államfordulat jelentette. Akkor derült ki, mintahogy a súlyos helyzetek mérik meg mindig a 1 egabszolutabb mértékkel, — hogy a Hitelbank élén egész férfi áll, aki kötelessételjesitésében elmegy az önfeláldozásig. Amikor a pénz cirkulációjában természetszerűleg bekövetkeztek a fennakadások, a Magyar Általános Hitelbank kassai fiókja pontosan, ibeljesitette fizetéseit és amikor a trezorok kiürültek, a fiók igazgatója felesége ékszereinek ei zálogosításával privát kölcsönöket vett föl, hogy a benmebizó ikö®ön- séget ki tudja elégíteni. Aztán jött a nagy átcsoportosítás. 1921-ben beszüntették a magyarországi főintézetek fiókjainak működését. Baán Bertalan nem jött zavarba: neki már megvolt az uj koncepciója és javaslata a Szlovák Általános Hitelbank megalapítására. És szinte máról-holnapra elővarázsolta a szlovenszkói gazdasági élet nagy erődítményét, amely a maga szilárd falaival és messze kiugró bástyafokaival az őslakos értékek megtartásának egyik legkomolyabb garanciájául Ígérkezett. A marsallibo- tot már kezében tartotta Baán Bertalan, a teljhatalmú vezérigazgató, áki az uj helyzetben fölismerte és megtalálta a maga uj feladatait g a régi tisztviselőgárda mellé sorra beállította a szlovák erőket is s programjává tette, hogy az uj szlovák generációnak kenyeret és méltó jövőt biztosit són. A tőke átcsoportosításának munkájával párhuzamosan történt a Magyar Általános Hitelbank itteni vállalatainál, a celluloze- gyámafc, magnezitgyárnak, villamos vasútnak és a világítási vállalatoknak naeionalizálása, amiből Baán Bertalan jelentékeny, komoly részt vett ki. Közben fölépült Pozsonyban a központi palota, a bankvezér uj rezidenciája. Belül lázasan és föiíoikozottan lüktetett a munka, az igazgatók és cégvezetők serege egymásnak adta a kilincset a vezérigazgatói szobában: Baán Bertalan biztos és céltudatos kézzel kezdte a részletekben is realizálni koncepcióját, hatalmas apparátust mozgatott a legtá- vo liibb szl ovén szikéi és ruszinszkói gócokig, teremtett és alkotott s olyan nagy föllendülésnek vetette meg alapjait, amelyre respek- tussal figyeltek föl még a történelmi országokban is. Baán Bertalan neve az ideális bankvezér fogalmát testesítette meg, egyedülálló renom- meét szerzett Szlovenszkó legszélesebb köreiben s ma is gyakran fölhangzik ez a név, amely a Hitelbank aranykorától elválaszthatatlan. mert az ő kormányzása idején a pénzintézet nemcsak gazdasági téren volt hatalmas faktor, de vezető szerepe a társadalmi élet számtalan vonatkozásában is megnyilvánult. Baán Bertalan zseniális szervezőképevS- sége, nagyszerű elhivatottsága és fáradhatatlan alkotóereje ma is töretlen fényben ragyog Szlovenszkó közgazdasági életének legelső értékei között, a bankvezér legszebb erényeivel, mert őt sohasem az uzsora és a kamatnyereség vezette munkájában, hanem , az ügyes kereskedelmi képesség, amely 1 számba vette és összeegyeztetni törekedett a közönség és a piac érdekeit a saját bankja érdekeivel, ami a közgazdasági hivatás ma- ; gasabhreodü és igazi értelmezésére vall. Az : a vezérigazgató volt, aki vezetett s al>i nem ; hagyta magát vezetni, méltó tanítványa a nagy UkLmamn Adolfnak. Tőle várták és tett jee joggal az eredményes, jó szolgálatokat a csehszlovák-magyar kapcsolatok megteremtéséiben is. Kedves Vezérem, az irás levélnek indult » hogy itt-ott valamiképpen cilklkféle feereke- , dák belőle, az azért van., mert ezeket a dolgokat mégis el kellett mondani. Te már kissé ikávüilhelyezted Magad — közéletünk gyakran érezhető kárára — az élet harcain., toll vagy az ambíciókon, nagyratörő terveken s most már igazán csak a magad választotta és . leszűkítette munkának és családodnak élsz, de egyedüli szenvedélyed, hogy a nólkülöző- i nek kenyeret, segitséget nyújts, legtöbbször az ismeretlenség homályából, még mindig megmaradt, bár sok csalódás keserítette meg a Te szád izét is. És itt meg kell mondanom, hogy a szív cselekedetei sokszor maradandóbbak a hideg ész alkotásainál. És a Te szived cselekedetei benn élnek a szivekben. Egy volt tisztviselőd beszélte nekem,- hogy amilyen könyörtelen diiktátori szigort mutattál a hivatali életben, éppen olyan megértő, jóságos szívvel voltál az embereidhez, ha meglátogatta őket a szükség vagy a baj. Menzát csináltál nekik, hogy olcsó és jó ellátást kajanak, beteg tisztviselőket küldtél gyógyulni a magad pénzén, szegény tisztviselőnőket adtál férjhez a magad pénzén, tisztviselői segélyalapot terem- i tettél s ezrekre megy azok száma, akik Neked köszönhetik az egzisztenciájukat. ? De föl vannak jegyezve egyéb jócselekedeteid is. Tudjuk néhányan, hogy ki mentette meg a trencséni renitens szlovák baíkafinkát Boroevicsnél a halálbüntetéstől. Fölrévül előttem a vidéki bankpénztáros zilált alakija, ahogy bebukik Hozzád az ajtón és keservesen eldadogja, hogy sikkasztott, mert hozomány kellett a lányának s jött vállalni inkább a börtönt, mintsemhogy a leányát megfossza egy életre a boldogságtól. Te, Vezérem, szikrázó szemmel nyúltál a telefon után, a rendőrséget akartad hdvni, azután legörbedt a vállad, kissé elhomályosult a szemed és azit a vidéki bankot hívtad, ahol a sikkasztás történt. És száraz, közömbös hangon közölted vele, hogy a pénztáros ur befizetett a központban harminoezer koronát. Befizette Baán Bertalan .. . Vagy eszembe ötlik egy másik: felesége a szocialista újságíróinak, aki fulmináns lapocskájában hétről-hétre hevesen támadott. Téged mint Ullmann Aranybirodalménák kassai helytartóját és amikor az újságíró hauoavonult s az asszonya apró gyerekeivel együtt a legnagyobb nyomorban maradt, Te küldöttéi neki titokban és ismeretlenül állandó segítséget. Föl van jegyezve a szivekben az i.s, mit tettél a kassai ingyenkenyérért és mit tettél az elbocsájtott közalkalmazottakért: az ember szinte nem tudta, hogy a határtalan áldozatkészséget vagy a jótékonyságnak azt a gyöngéd és titkos diplomáciáját csodálja-e Benned, ahogyan tetted. Nevedet és jócselekedeteidet a kassai zsidóhitközségben több alapítvány, a pozsonyi fiuárvabázban két alapítvány örökíti meg. Agilis szereped a pozsonyi zsidókórház fölépítése körül éppen annyira ismert, .mint a Filantrópia alelnöki székében kifejtett működésed. Pozsonyi és kassai népszerűségedet belsőségében még felülmúlja az a népszerűség, amely veosei kúriádat övezi. Mint földesül- példát adtál, hogyan kell a falusi élet kulturális szintjét emelni. Faludban ma már villany világit s uj harang szól a meg restaurált római katolikus templom tornyában és uj orgona a templom hajójában. És legendák kelnek szárnyra a vecsei szegény gyermekek karácsonyáról... A holnapi napon sok ezer és tízezer jókívánság között bizonyára Veese is elhozza a maga virágait a Rózsa-uocai kis bankház belső irodájába, ahova erőd teljében, de alkotóképességednek még kiteljesedése előtt sztoikusán visszavonultál. Mi, akik Szlovenszkó jobb jövőjéért dolgozunk s akik — pedig nagyon sokan vagyunk — föl tudjuk .mérni azt a nagy értéket, amit agyad, szí ved és két munkás kezed jelent, ebbe csakis azzal a gondolattal tudunk beletörődni, hogy ez csupán erőgyűjtés a jövő még nagyobb, szizifuszi feladataira, mert Baán Bertalanra Szlovenszkónak szüksége van, de különösen szüksége van a mai megnehezült időben, amikor gazdasági életünkben annyi az orvosolni való seb s az igazán orvosflávra hivatott kéz oly kevés. Amikor Életed nevezetes fordulóján roeg- illetődött szeretettel és a legjobb kívánságai okkal köszöntünk, legyen szabad. nyili- szivüen azt is megmondanunk, hogy visz- sza várunk. A régi ragaszkodással Drarányi Lfarió Születésnapi csendháboritás Baán Bertalan pozsonyi portáján Levél az ötvenéves bankvezérhez
