Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-25 / 119. (2340.) szám

6

ebsbsdkbes

nmn

Jézsei nádor

vagy

Hogyan ker&xtl a grófnők kezébe és hogyan mulattatta a grófnőket Podmaniezky Frigyes?

/ Irta: KRÚDY GYULA

Báró Podmaniezky Frigyes, habár csak aljegyzői minőségben szolgálta -ezídötájt Pest vármegyét és már reggel nyolc órakor a megyeházán kellett lennie, amikor a hivatali szobájával szemközt lévő „Régi játszó órához" címzett •sorházban csak takarítottak: kalandos éjjeli életet élt. holott ezt sohase gondoltuk volna az öregurról. amig közöttünk járt.

Talán éppen azért rendelkezett úgy. hogy a Nemzeti Múzeumban hé tp ecset alatt deponált ^Emlékiratait csak századik születésnapja évfordulóján szabad felbontani.

Ha véletlenül életben volna még ekkor Frigyes báró: százesztendős embernek nem sok szégyenkezni valója van ifjúkori csinytevéseiért; — másrészt Frigyes báró abban is reménykedett, bogy a száz esztendőt amiugy se éri meg, aminthogy 87 esztendős korában abba, is hagyta a kalandozásokat Budapest uccáin és társaságaiban.

... De ifjúkorában megtörtént vele, hogy olykor a Diana-íiirdőből vagy más delik át-helyiről ment megyei hivatalába reggelenként, miután özvegy édesanyja szeme elé nem merészelt kerülni (Az özvegy báróné ebben az időben a Va.- dász-ucca sarkán lakott, tizenhét ablaka, nyílott aa emeletről és mind a tizenhét ablak bél a kedvenc fiát várta haza.)

Rendes körülmények között Frigyes báró éjfél tájiban elhagyta a dumaparti Lloyd-pai otában székelő Nemzeti Kaszinót, ahol szerencséje volt ahhoz a társasághoz tartozni, amely Széchenyi István előadásait hallgatta (a nagy csillár alatt), ha a nemzet vezére éppen Pesten tartózkodott. A Nemzeti Kaszinó udvarán állomásozott állandóan, az éjszakai órákban is Udvardy uram bérkocsija, aki ezért rendes fizetést húzott a kaszinótól, hogy a tagokat éjjel haza szállítsa. Másrészt a Lloyd-palota sarokkövén üldögélt éjféltől kezdve „Herr von Wirschtler, egy vén kozák, aki Pestnek összes lebnjaáit, játékbarlangjait ég bümfészfcéí" jól ismerte. Jelenleg pedig a* volt & foglalkozása, hogy némi csekély ajándék reményében a Nemzeti Kaszinó urait éjszakánként hazáig kisérte, sőt néha egyéb útmutatással is szolgált. (Jellemző Podmaaoácaky Frigyes kalandozására, hogy többnyire „Virce- lerrel" és lámpásával kísértette magát, ha éjszaka elhagyta Szécheuyióket, Teleky Lászlóék&t, Nyáry Pálókat és & többieket a nagy cefiiár alatt, bogy tanácskozzanak csak tovább a nemzeti állapotokon, — az ifjú báró kngedeeve kapaszkodott a vén korák karjába.)

gény fejét, a „magyar özvegy", hogyan lendítsen az ifjú előrehaladásában. (Az ifjakat régente lehetőleg harminc esztendős korukig nevelték az édesanyák.)

Ugyanezért özvegy Podmaniezky Károlyné egy napon magához kérette báró Prónay Albertét, Pest vármegye főiepáni helytartóját, akivel amúgy is rokonságot tartott és tizenhét szobája egyikében igy szólít a hatalmas atyafihoz:

— Frigyes fiam megint nem lakik itthon. A fejébe vette, hogy neki is legénylakást kell tartami, mint a többi. elzüMött vagy elzüiMs előtt álló fiatalembereknek, akik legénylakásaikon azokat az istentelen dolgokat művelik, amelyekről Pesten beszélnek.

— Hallottam miagam is az ifjú mágnás világ e legújabb szenvedélyéről, — felelt a főispáni helytartó borúsan. — Sajnos, hölgyeink is követik az ifjak példáját éts legénye® életet élnek. Szápáry Eli® grófnő már régen elköltözött édesanyja mellől a palotából és garzónlakást tart | pesti „Westendben" mint ahogy a Lipótvárost szokás mostanában emlegetni. Egyedül jár esténként a német színház földszintjéreybeül a ,^Beigelbáckerinw kis színházi boltjába, és a cukrásznál fogadja vendégeit. Keglevich Janka és Emun komteszek mindennapos vendégei a minden szertartásosságnélküli Szápáry fiznék.

— Mennyi szomorúságot okoznak nekem az Elizek, — sóhajtott fel özvegy Bodmaniezkyné és azokra az „Elizekre" gondolj akik szivét e divatos néven megértették. így saját leányára,

—akit Júliának hívtak — aki a még első házassága bilincseit nyögő Jósika Miklósiba (a. Magyar Walter Scottba) oly halálosan beleszerejük, de nem eok reménységgel biztatom nagyságodat

*

Tehát Frigyes a nők kezébe került!

Az anyák mindig túlozzák a veszélyeket, amikor szeretett gyermekükről van szó, de Prónay Albert, mint tapasztalt férfiú még mindig nem látta idejét a közbelépésnek.

„Mi történhetik Frigyessel a szabados modorú divatos és a kor szelleme szerint mulatozó kom- tesszek között? Legfeljebb beleszeret valamelyik grófkisasszonyba, akit majd kénytelen lesz feleségül venni. Még mindig jobban jár a kalandos báró, ha a német színház „Beigelbáckerin" kisboltjából házasodik, mintha Kultsár szerkesztő ur tanácsára hallgatna és a Két Nyúl uccá- ban nézdelődne a született zenészek hölgyei között, — gondolta magában Prónay.

Az anyaeziv azonban igen jól megérezte a vészé lyt,amely Frigyest a szabadelvű főrangú kisasszonyok között környékezte.

„A szabadelvűs égtől csak egy lépésnyire van az „ellenzékieskedés", mert az ellentétek vonzzák egymást. Frigyes, ha már a nők kezébe került: kiélvezte ennek az állapotnak minden poklát és mennyországát, bejárt minden skálát a főúri szerelemben. A cukrászdában, a komtesz- szek között lengedezett Frigyes és magát „világpolgárnak" mondotta, amikor barátait egyetlen kézmozdulattal üdvözlő, hogy a szabadelvű komtesszeknek bemutassa őket. A gavallérok anég dohányoztak is a színházi cukrászdában a felvonások között! — Van-e innen lejjebb szállása a társadalmi szokásoknak?" — kérdezte özvegy Podmaniczkyné, amikor fiával bébe-korban találkozott.

Van még egy gráduea. & társadalmi érintkezésnek, amelyre igazában odáig soha se gondolt senki magyarhoniban, de hát az idők nagyon

m ©gválfo z tak felett fink.

A mágnásasszonyok kezdték.

Talán csak 6zeMd dacból tették eleinte, hogy beszéltessenek magukról a férjetíen komtesazek hóbortjai mellett.

A fiatalasszonyok" társasága azokból a dámákból alakult, akik bár búcsút mondtak a vidám leányéletnek: házasságukban ,nem talál,REC01tD‘ Erimé Depllatolre

Ujjatlan iruba áttetsző harisnya, nyári toalettek duplán olyan szépek és tetszetősök, ha a szőrzet észre nem Tehető. í£gy- pár percet minden nő tud magának szakítani, aki ad a testápolásra. Használjon „Reconi" krémet, mert csak az adja a sikert, amelynek 3 nagy előnye ven. 1. Illata kellemes, fölötte áll az eddig gyártottaknak. Simává teszi a bőrt, risz- szafejleszti a növést és elöli a szőrzet gyökerét, mely később teljesen kivesz. 3. Használata egyszerű, a tubusból kinyomva rákenjük a bőrre. Gazdaságos és a tubusba nem szárad be. 1 testessé 1«— Ki.

Minden szak üzletben kapható. Vexérképv. Caehsslorákiábea

EMSEI PARFÜMÉRIA Bratislaw, HprgtHsa 5.

Ami jó tulajdonságot & pestategyeí aljegyzőben még meghagyott volna, a ,J3érr von Pfics-errel"( miut özvegy Podim auiczkyné név ezé) való éjféli barátkozó®, — ami jéUomszilándsá- got, nemes hevülékeny séget, valamint jóravaló törekvést megőrzött volna azáltal, hogy hivatali teendőit, ott, a vén vármegyeházán minden körülmények között, még bóbiskolva is ellátta, — b ezt aa elbóbi&kolási szokását még hetven esztendős korában se tudta, elfelejteni, — mondom, ezen napról-napra ritkuló jeliemkincseit, valamint barna hajfürtéit az által is veszitgeté, hogy a ránehezedő anyagi gondok miatt irodalmi munkásságával is foglalkozni akart és ebből a célból hosszú leveleket váltott- Hunfalvy Pállal, egykori nevelőjével s jelenleg kézemárki professzorral. Különösen „Uti-rajzait" fésülget- te, eimitgatta, másolg&tta délutánonként, hogy az „Utinapló" kiadásával az irók sorába, léphessen.

— Cseberből vederbe, — mondta a legdrágalátosább „magyar özvegy", amikor a főutra is nyíló tizenhét ablakából (az akkkori Caemovics, előbbh Appiano-féle házból) Frigyes báró lépteit figyelte.

Az írók, akikkel ÍVigyes báró összeköttetést keresett, különböző helyeken laktak. így például „Virág Benedek" Budán járt-kelt szomorú kifiértetként és néha napokig nem borotválkozott, mert mindenféle szellemalakok üldözték. „Kultsár szerkesztő ur" egy másik „pesti nevezetesség", aki valaha a fcöröttka.ru és hegedülni többé nem tudó Bihari János cigányprímásnak volt a legbensőbb barátja: a jeles muzsikus halála után is megmaradt a Két Nyúl ucea lakójának, a soroksári temető felé, szomszédjai cigányok, cigányasszonyok és cigány- irányok, az uccin térdigérő sár — s a szerkesztő ur különben is kiment a divatból és csak a Régi arabs szürkéhez címzett vendéglő lóku- pecei fizették ki a borát. Az irók ezenkívül a Belvárosi Csiga-vendéglőbe és váciuccai kávéházakba jártak, de Podmaniezky Frigyes éppen társadalmi ragja miatt nem mert mutatkozni ezen úriemberek között, akiknek kapóra jött gróf Széchenyi István védegyleti felhivá-a.

ők. voltak az elsők, akik a külföldi árukat a gróf felhívása után nyomban mellőzni kezdték és ruháikat olcsó durva gácsi posztóból varratták. (A grófok is viselték a gácsi posztót, de csak bálokon, aranygombokkal és frakk-öltözetnek.)

*

Frigyre báró legény! neveltetése tehát így sere ígérkezett célravezetőnek, hiába törte szetett, hogy habozás nélkül elszökött a nős regényíróval Erdélybe ... Tehát bízvást nevezhették volna Júlia bárónő helyett „Eliznek" is (a későbhbi Jósika Miklósáét,), mint a legtöbb divathölgyet a harmincáé években és Magyarországon. A többi „Elizákét" az ifjú Frigyes báró szállította az özvegy édesanya borús szemihatárára, miután utolsó éveiben ugyanezt cselekedte az édesapja is, akit délcegsége miatt is XII-ik Károlynak emlegettek családi intimus nevén.

— Az Elizek! — mormogta magában az elgondolkozott főispáni helytartó (mert hiszen mindenkinek volna mondanivalója nőkről). — De a Katinkák is... Kendeffy Katinka grófnő is csatlakozott a ezabadéletü komtesezekhea és Jegmeghitteibib barátnője Szápáry Eliznek, mióta a Korona uocában kibérelte báró Vay Miklós lakását, akinek koronaőrré történt kinevezése óta Budán kell lakni.

— Korona uoca? — ismételgette magában özvegy Podmauiezkyné. — Úgy emlékszem, hogy Frigyes beszólt erről az uccáról, ahol éjszakai időben még a „Latomén Búbok", a lám- páeos fink se mernek járni, mert az ottani korosmáros azzal mulattatja magát, hogy dühös házőrző kutyáját kizárja az uecára és az éjjel arra járó-kelők a fen. évad meg t ám adta tás án ak vannak kitéve.

— Lehetséges, hogy azelőtt igy volt, amig Szápáiy Eliz odaköltözött. Azóta Stadtgvárdli (rendőr) és bérkocsi áll éjjel az uccábam, — felelt elszomorkodva a főispán. — Ennek a leánynak semmi sem lehetetlen; ördöngős teremtés, a sudár termetével, igéző kék szemével és dús szőke hajával. Nem lehet ellánállani. kéréseinek.

Midőn idáig jutottak az aggodalmas rokonok a kisszalónbeli megbeszélésben: özvegy Podmaniczkyné hirtelen észrevette magát, hogy túlságos érdeklődést árult el a világ hivságos dolgai iránt s igy szólt:

— Engedje meg, kedves rokon, hogy visszatérjek arra a témára, amelynek megbeszélésére idefárasztottam. Frigyes fiam megmentéséről van szó. Mert már senki se. tud neki parancsolni. Talán egyetlen ember volna még Magyarországon, akire hallgatna!

— S ki légyen áz? ,

— Senki más, mint őfensége. József nádor- ispán — mond Özvegy Podmaniczkyné, aki éppen olyan regényesen gondolkozó asszony volt „magyar özvegy" létére is, mint sokan ebben a korszakban.

— A nádor ifi páu révén akarja, kedves rokon, KBzaibaditani Frigyest a nők kezéből? — hijhe- tetlenkedett Prónay Albert. — Megpróbálhatták meg azt a boldogságot", amelyért lemondtak volt a „szabadéiviiségről".

Ellenzékibe mentek és a gavallérok között tán Podmaniezky Frigyes volt az első, aki gondolkozás nélkül beállott a „fiatalasszonyok" verbunkosának. özvegy Podmaniezky Károlyné most már nem várta meg, hogy Prónay Albert atyafia ég a főispáni helytartó tizenhét szalón- jának egyikében fölkeresse öt: raaga sietett a főiispán vármegyefházi irodájába, mégpedig abba a kancelláriába, ahol senki &e nézte, hová veri ki a tintát tolláiból és maga Prónay Albert is éppen azzal foglalatoskodott, hogy egy öreg pandúrt, alki pedig Balgrád ostrománál résztvett valaha (amiről érdempénnz beszélt a mellén) a sárgáiöddig leszidott.

Szóval a hivatalos idő kefiőeközepében rontott be özvegy Podmaniczkyné Pest vármegye

főispánjához:

— Hallotta, kedves rokon, hogy most már a

fiatalasszonyok szővetkeztek egymás között, hogy Podmaniezky Frigyes nevű fiamból soha semmi se lehessen ebben az életben?

— Hallottam! — felelt a főispáni helytartó az imént panduros káromkodástól még felhevülve.

— Hallotta, hogy éppen a legjobb történelmi nevek viselői, persze szoknyában: csábítgatják fiamat, hogy minden este színházba járjon, színház után velük vacsorázzon egyiknek-másiknak a lakásán, mert minden este máshol von a találkozás, hogy a férjek Boha se alkalma ti ankodja- nak a késői ebédeknél? Hallotta, hogy kirándulnak a zöldbe, a grófnők persze hintóikon, az urak lóháton, de a kantárró zsákon és a lovászlegények gomblyukában ugyanazok a virágok vannak, amelyek a. kedvenc delnők kocsijait díszítik? Hogy mindig máshová járnak mulatni és titkos jellel közük egymással a „Cottéria" tagjai, mint akár Rákóczi Ferenc idejében a bécsi grófnők, hogy másnap hová lesz a bizalmas kirándulás: a. Városligetbe, a Margitszigetre, a budai hegyekre, Laszlovszkiihoz, Visegrádra, a Szép .Juhászodhoz, a Városmajorba? Hallotta ezt az uj veszed elmet, kedves rokon?

— Hallottam, — felelt nagyot nyelve Prónay Albert és legfeljebb azért mozgott még belső felindultságtól az ádámcsutkája, mert még mindig nem káromkodna ki magát a „belgrádi oroszlánnal".

— Hallotta, hogy május elsején mi történt a Szép Juhászáénál? A titkos jeladás szerint kora reggel találkozott a budai korc-smaházban a titkos Cottéria, amely Podmaniezky Frigyes el pusztítását,.liizte ki céljául, mint egykor Rákóczi fiainak megrontását a bécsi dámák, — pe1AZ V TÁTRÁBAN

TEMQERSS9M f.«76 N.ÍS5 a Ku^amKws GvoGv&ss.’if 1 Mn WBkRSS KOMASQKJSSSS

8V^>Xl>Rj> / f0gR^'F^<!>P^K |

I ?P©RT: / UÍWMTBiHIISZa l

1 ' Tuaiszrau/ m»spde?l

| ^ VJBBte*TT / MAL^SZATa 1

I#OST«r MPTOnKV*SVXT«dá% (Ts. R. 8

ÉL

______KÉRJEK PROSPEKTUST ffl

—■

—ff»<wiiniii Imi BMgv-í-witfrii iiFie.TO3a3»<utniKaasa»Bdi

dák egymás között megvadlom, kedves rokon, hogy Frigyes fiam a iégynek ee vétene, ha megfelelő női kezekbe kerülne, nem úgy, mint boldogult atyja XH-iik Károly, aM „Dutröh und durdh" forradaimár volt, ad% győztük riég-etni utána a Martinovics -ösez-eetíküvésből maradt iratokat... A Szép Juhásznénál találkoztak te-i hát a napfényes reggelen, hogy ördögi ezertartá-, eaákk-ai hódoljanak g ugyanezért eiktüdötték haza & lovászokat, koosiso-kat, & felesleges szolga-, személyzetet, hogy senki tanúja ne legyem ör- dögimádásuknak. Ök most Széchenyi István leg-í etezántabb elüeneég-ei, talán még arra is vállalkozna közülük egyik-másik, hogy a nearree grór főt ax útból eltegye, mert alig hihető, hogy Széchenyi helyeselné titokzatos életmódjukat.

Mikor az özvegyasszony ezekkel a szavakkal! felköltötte Prónay Albert ésndeklődését, hogy a főiepáni helytartó még & kulcsot fe ráfordította szobájára, verejtékező homlokkal ezt kérdezte;

— De ezt már nem hallottam.

— Pedig kézenfekvő — folytatta özvegy Podmaniczkyné kinyújtván koztyüs tenyerét, — Sz échenyi István a szabadelv űsé get, a mm-H demki nagyrabecsülését, a nemzeti ügyet propagálja minden szavával. Ez a táré óság titokzatos, francia iMatszecrt használ, külföldi módi szerint ruházkodik, francia nyelven dÉekurAl, ,Junoh"-o<t reggelizik és a Széchenyi csárdása helyett palonai&se, gavotte, menuette, russiscíhe- quadrille, radowa, eccossáise, galoppé, mazur, dájce, cotfilion, walzer, francia-négyes, polka a tánca. Kerüli a nyilvánosságot, a nagyvilági ünnepélyeket; „en petit cornitó", kis estélyekre, ábrándos összejövetelekre szorítkozik. Miért adna 100 forint havi fizetést Batthyány Kázmér & szakácsának, ha egyúttal titoktartására is ne volna szüksége?

— Száz forint sok pénz, — mond Prónay A*-, bort a csizmáját szorongatván az Íróasztal lábához, mert jól tudta a pénznek az értékét, mint minden protestáns mágnás. — De hát mondaná meg végtére, kedves rokon, hogy mi történt május elsején a Szép Juháesnénál, hogy megmozdíthassam a közigazgatást, a vármegye hatalmát az Isten tag adó bűbájosak e&en?

s— Gsak as történt, hogy az ördögi űamepétyf amelynek megtartásához az wfeölgyek és az urak mind könnyű feliér ruhában, nyári,as^n öltözve jelentek meg a budai hegyek között: nem sikerült. Már délelőtt hideg szél borította fel a Szép Juhászné udvarára állított eigánybandát, eleredt a hózivatar és a bokáig érő hóban, az átnedvesedett ruhában mindenkinek elment kedve a tánctól. A kocsik, lovaik távol voltak és a Szép Juhászaié téli helyiségében, egy dohos korcsmaszobában várakozott a nagyérdemű társaság, amig a lovászok, kocsisok, komornyikok, „tigrisek", huszárok és egyéb inasok egy nem messzire fekvő budai korcsmában kellően kimutatták magukat uras ágaik szorult helyzetén, megfelelő mennyiségű bort ittak és a fogatok, hátaslovak végre előállottak, mielőtt- végleg besötétedett. volna az idő. Alíkonyattal aztán vigasztalódott a csuromvizes, nyári ruhájában didergő bünszövetkez-et, hogy a Szép Juhászné sajt és túró illataival egyenesen gróf Batthyány Kázmér kvártélyára hajtott, ahová száraz öltönyöket hozattak és a százforintos szakács kitett magáért. S ezek után Frigyes fiam most tüdőgyulladásban fekszik a lakásán.

— Hát bizony ez nagy baj, de sorsát senki nem kerülheti el, — mond Prónay Albert félig nevetve, félig bosszankodva.. (Egy kis „meghűlést" tán még ő maga i« inegreszkirozott volna, ha a kosz osszál is mulatságot végigcsinálhatja.)

— Én nem akarom, hogy a fiam „Ritter" legyen a főúri dámák körül! — mond most hirtelen összevont szemöldökkel özvegy Podmamos- kyné. — Tudom, hogy nincs elég zsebpénze az efféle mulatságokhoz, az üres zsebü gavalléroknak pedig szomorú helyzetük van abban a világban, ahol a- szakácsnak is száz forint a fizetése, amennyi zsebpénzt fiam kap tőlem havonként.

— Úgy hallottam, hogy Frigyes báró éppen a napokban dugott egy ezázasbankót Patikáros Ferkó cigányprímás mellényébe — mondta váratlanul Prónay Albert és köhögésbe fulladt & szava., amikor a szót kimondta.

A „magyar özvegy" elsáp&dt?

— Akkor még rosszabb. Fiam nemcsak a nők kezében van, hanem...

— Hanem az uzsorások kezében! — kiáltott fel Prónay Albert atyafiságos vidámsággal, mielőtt. a nagyasszony befejezte volna, gondolatmenetét a fiáról, akit ő legszebbnek, a legfca- pósabbnak vélt a földkerekségen. — Ast hiexá, kedves rokon, hogy Pest városiban Bokáig tűnődni hagynak zsebpénze kiegészítésén a jószívű emberek egy Podmaniczfcy-fit. akinek egymagában ezerötszáz hold földbirtok „áll" a háta mögött, nem beszelve az anyai jussáról?

Fiamnak semmije sincs, amig én élek, —i kiáltott fel XU-% Károly özvegye.