Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-18 / 113. (2334.) szám

10 fpraraanr­“—7-----------------------------------------------------------------------------­- - ■ - - — ­Ka ssa város közgyűlése a kaszárnya- kérdéskén állást foglalt a nemzetvédelmi minisztérium szűkkeblüségével szeműén Bonyodalom az iskola tervpályázata körül — A második dijat nyert Stéfán építész kapott megbízást a részlettervek elkészítésére Kassa, május 18, (Kassai szerkesztősé­günktől.) Kassa város képvi selőte s tülete Sbutz helyettes-polgármester elnökletével tartotta folytatólagos májusi közgyűlését. El­ső pontként a Slovenská Banka bérleti szer­ződését tárgyalták, melyet a (közgyűlés egy­hangúlag meghosszabbított. Az uj szerződés szerint 49.636 korona évi bért fizet a Sloren- ská Bauka. főuiocai helyiségeiért, tehát 4000 koronával többet, mint eddig. Elutasította a (közgyűlés a városi közúti viilamosvasuti rt. kérelmét az 1919—22. években befizetett 496.416 korona közlekedési adó visszafizeté­se iránt. Ellenben egyhangúlag hozzájárult ahhoz, hogy a vörös uralom alatt egyes váro­si tisztviselőknek fehér pénzben folyósított 11.400 korona előleget leírják. Ezután a Hennád szabályozásának kérdiése került na­pirendre. Az országos hivatal ugyanis a sza­bályozás költségeihez való hozzájárulást az eddigi 20 százalékról 25 százalékra akarja felemeltetni, ami 250.000 korona különböze- tét jelentene a város férfiére. A városi ta­nács javasolta az országos hivatal leiratának megíellebbezését, amit Fleischmann Gyula dr. éis Halmi Béla dr. felszólalásai után a közgyűlés el is határozott. Úgyszintén egy­hangúlag szavazták meg a banktisztviselők részére 7200 négyszögöl épitőtelek eladását, valamint Nedibál Sztamiszlav műszaki tiszt részére 5000 korona jutalom folyósítását a (közel 5 milliós kaszámyaijavitási munkálatok terveinek elkészítéséért. Hosszabb vita fejlődött ki a Masaryk-isko- la építési terveinek díjazása és á további részlettervek elkészítésének kiadása körül. A bíráló bizottság ugyanis, melynek Wixth Gyula műépítész volt. az elnöke, az első di­jat Brebta Rudolf, a második dijat Stéfán Jó­zsef, a harmadik dijat pedig Tobek Sztani- szlav kassai építészeknek ítélte oda. A ta­nács az első díj nyertesének, Brebta építész­nek javasolta kiadni a részlettervek elkészí­tését, amit a képviselőtestület nagy többsége ellenzett, mivel a második díj nyertese, Sté- fán építész terve sokkal sikerültebben oldot­ta meg az iskolaépítés kérdését. Wirtih Gyula is a tanács javaslata ellen szólalt fel s elle­nezte, hogy Brebta építésznek adják iki a részlettervek elkészítését. Halmi Béla dr. ki­fogásolta. a bíráló bizottság döntését, amely Stéfán építész terveinek sikerültebb volta ellenére Brebta Rudolfot részesítette előny­be®. Javasolta a döntés megváltoztatását Stéfán József javára. A képviselőtestület ezután tudomásul vette a bíráló bizottság döntését., mivel an­nak megváltoztatása már nem állott jogában, de a részlettervek elkészítését Brebtával szemben Stéfán építésznek adta ki nagy szótöbbséggel Tudomásul vették továbbá, hogy a szociális házat az eddigi 5 milliós tervek helyett 3 millió koronás költséggel építteti meg a város s az ujj tervekre az ed­digi pólyáik között uj versenypályázatot ír­nak ki .Alsótőkés község azzal a kérelem­mel járult Kassa városához, mint kegyúr­ihoz, hogy a község részére uj templomot, építsen, melynek költségeit nagyrés7Íben a község lakossága vállalja. A képviselőtestü­let kedvezően intézte el a kérelmet. Hosszabb vitát eredményezett a Pesti-ut kövezésének kérdése a katonai raktároktól a báneai köztemetőig terjedő szakaszon. A kérdéses útszakaszt kanalízálni is kettene, ezért közel egy millió koronába kerülne ez a munka. A tanács javaslata szerint. írjon fel a város az országos hivatalhoz, ihogy szállít­sák le a városi hozzájárulás összegéi, mivel állandó írtról van szó s ezt az összeget is osszák fe] három költségvetési esztendőre. Flei'sdhmann dr. feszöl alásáJban javasolta, hogy 80 százalékos hozzájárul ást IkeB kérni az országos hivataltól, ahol ebben a.z éltben egy millió korona fede zet, van közmunkáikra. A kövezés! munikiála­tokat még ebben az esztendőben kell elkez­deni, hogy Kassa el ne essék a szubvenció­tól. TJgy határozott a képviselőtestület, hogy az úttest, feliét, kőkockával, felél, pedig asz­falttal kövezteti ki. További tárgypon tiként a képviselőtestület elé terjesztették a kaszárnyák ügyében már­ciusban ittjárt míni'zferi bizottság jelenté sét a kassai kaszárnyakérdésről. A minisz­teri válasz megállapítja a kaszárnyák javítá­sának jövőbeni módozatait, a város által kért kamatmentes kölcsönt, azonban megta­gadja. Ám a kaszárnyák használatáért a jö­vőben magasabb bérösszeget fognak fizetni, amit visszamenőlegesen is folyósítanak a vá­ros részére. A jelenl egi rendőr igazgatósági épületet azonban felszabadulása után sem bocsátják vissza a város rendelkezésére, sőt az épületnek a magyar reálgimnázium ré­szére kért FegyverMz-uocai szárnyát is csak azzal a feltétellel hajlandók átadni, ha a vá­ros megfelelő helyiségekkel rokontpenzálja a katonaságot. Ugyanez vonatkozik a Fő- ucc.a 94. számai kaszámyaépület. felszabadítá­sára is. Seknec szenátor felszólalásában ja­vasolja, hogy ha már uj kaszárnyák építésé­ről lenne sző, inkább építsenek egy uj reál- gimnáziiuroi épületet, mely célra ingyen tel­ket ajánljon fel a város a Sokol-liget. Vizi- uccai sarkában az iskolaügyi minisztérium­nak. Fleistíhmann dr. hozzájárult az indít­ványhoz, egyúttal kifogásolta a hadügyi kor­Babits Mihály harcokat vív mostanában.. Aki ösmeri őt, csodálkozik felette. HaHksza- vu, kicsit tanár osan feszes modorú, elnéző mosolyu férfi Babits Mihály, engedékenynek, 'Puhának látszik, nincsen látszólag uralkodó hajlama, csupa megértés. És Babits Mihály valóban belekerült a ma­gyar irodalom legzugóöb forgatagába, ennek a forgatagnak az élére, — nemcsak mint iro­dalmi tekintély, legelső lírikus és jelentős regényíró, — nemcsak mint egy előkelő iro­dalmi fórumnak, a Nyugatnak a főszerkesz­tője, hanem annyiban is, hogy a Baumgarten- díj főkurátora lett. Az ő akaratától függ tiz szegény magyar iró soráa, exisztenciája, ke­nyere minden évben. Kényes és felelősségteljesen nagy feladat mindegyik pozíció külön-külön. Nagy érde- (kek forognak kodkán, 8—10 emberrel lehet jól. fenni és sok embert muszáj kihagyni. így aztán támadások középpon tjába kerül az író. Erről beszélünk, amikor a napokban újra engedőimet kértem tőle arra, hogy kis dol­gozó szobájának kömyvtornyai alatt elbeszél­gessünk. Hosszú., félméteres szipka van a szájában, egészen térdéig ép ahogy ültében lógatja s a hosszú szipka végén egy szerény cigaretta. Mélyet szív belőle .mindjárt az el­ső kérdés után s nyugodt tagoltságu a hangja: — Kicsit túlságosan belekerültem a dol­gokba — kezdte — s ha szabad őszintének lennem, hát kimondom: nem nagyon jól ér­zem magam ezek alatt a hercehurcák alatt Nem a felelősség miatt. Azt állom é» hittel vállalom- Például a Nyugat szerkesztését is vállaltam, áldozatot hoztam érte, nemcsak önzetlen munkával, hanem anyagi, áldozattal. Szívesen csinálom. De a túlsók nyilvánosság előtt való szereplés nincsen ínyemre. Jobb szeretnék meglwujiva dolgozni és szerkeszte­ni. Hiszen oly szép a mi munkánk. — Itt, Pesten, nem lehel dolgozni. Folyton •események, gondok, kicsinyes tennivalók, bosszúságok, telefonhívások, levelek, kouife- .renciák, én kérem erre nem vagyok alkal­mas. Kivette a szájából a bosszú ezipkái, elége­dett mosollyal mondotta: — Menekülök vidékre, Esztergomba. Pi­henni fogok egy kicsit. Munkával fogok pi­henni. Kellemetlen dolgokkal ott nem fogok •foglalkozni. írni fogok és onnan fogom a Nyugatot, csinálni, az én dolgomat. Kis szünetet tartott. A Ny nógat tál ugyanis nagyon komoly terveink vauinak - mondotta. — Elsósodban közel akarjuk hozni a müveit magyar közön eéghez. Eddig inkább az íróknak volt fontos lapja a Nyugat, a közönség kicsit távol állott tőle. Pedig a magas irodalom szolgálata nem az, hogy oluniassufk, elidegenitsük ma­gunktól a közönséget, örömmel állapítjuk meg, már rövid munkánk alatt is nagy gyó­xnányzat rideg álláispomigáit Kassa, városával szemben, amit a város nem érdemel meg. A képviselőtestület ezután elfogadta a tanács javaslatát, mely szerint a város megfellebbezi a hadügymimszté - idom válaszát. Heves vita fejlődött ki a továbbiak során a He mádban való ho mokszedési jog bérbe­adása körül, amit a tanács évi. 18.000 korona bérért javasolt bérbeadni. Václavik dr. (cseh nemzeti szoc.) éleshangu felszólalásban kifo­gásolta azt a rendellenességet, ami a város­nál uralkodik ezen a téren. A város az utób­bi két esztendő alatt a legminimálisabb jöve­delmet sem tudta biztosítani magának a ho­mok eladásából, pedig egyes vállalkozók s fu­varosok nagymennyiségű homokot és kavi­csot fuvaroznak el állandóan a Hemád med­réből. Súlyos visszaéléseket sejt a dolog hát­terében, ezért egy bizottság kiküldését, kéri az ügy kivizsgálására. Vükovics tanácsos he­lyeselte a bizottság kiküldetését, mivel a vá.- ros a saját hatáskörében nem képes ellen­őriztetni a homokeladást. Wirth Gyula a pá­lyázat kiírásának s ezzel kapcsolatban az ajánlattételnek a helytelenségét kifogásolja s javasolja, hogy a homokszedés ebben m évben maradjon meg a város háziik emelésébe® s csak jö­vőre adják bérbe. Mivel a további felszólalások során a képvi­selőtestület tagjainak nagyrésze a bérbeadás mellett volt, azért 18.00Ó korona bérért ki­adták a homokszedési jogot jövő év március 15-ig bezárólag Gerlev Géza. kassai fuvaros­vállalkozónak és társainak. A képviselőt estül et ülése ezzel véget ért. gyulás állott, lt>e a betegnek látsző Nyugatnál. Vidéki kirándulásokat csinálunk, úgyneve­zett. Nyugat-estéket, amelyek révén a közön­ségünk közeik érül hozzánk is. és a lapunk­hoz js. Szlovenszkót is programiba vettük, de liát csak jövőre lehet arról szó, hogy a Nyu­gat vezető gárdája néhány nagyobb szlovén- szkói városban Nyugateestélyt rendezzen. — Az izgalmak eleseudesedtek-e a Nyugat •körül? — kérdem. — Az Ignotus-affér résziünkről be van fe­jezve. Amikor mi elindultunk s vállaltuk ne­héz missziónkat, azt hittük, Ignotus belátja, hogy nem 'történhetett másként, mint ahogy történt, ha a Nyugatot életiben akartuk tarta- ■ ni. Sajnos, tévedtünk s olyan polémiákra ke­rült sót, ami fájt valamennyiünknek. Mi lel­tünk volna a legboldogabbak, ha elkerülhet­tük volna ezt a kínos diszharmóniát a nagy nyilvánosság előtt. — Ma ott tartunk, hogy bizony támadja a Nyugatot a szélső jobboldal is és támadja a szélső 'bal is... Azt hiszem, ez a legegészsé­gesebb helyzet s a legbecsületesebb irány. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy bizonyos kulturális egységei, teremtsünk a magyar li tora túrában, amire igen nagy szükség van. Kicsit Fájdalmas arckifejezéssel folytatta: — A támadásokat megszoktuk, az nem árt, nem baj. Ártottak-e vájjon azok a harcok, amelyek annakidején Ady körül és a Nyugat körül folytak oly nagy hevességgel? Nem je­lentett az mást, mint hogy Ady volt és valaki volt. — Most ugyanúgy támadnak engem, min­den oldalról, mint. annakidején Adyt. Ben­nem csak azt. az érzést támaszíja fel, hogy valamit képviselhetek, ami fontos. — Soha nem feleltem ezekre a támadások­ra, raindezideig (bár ha szükségét: fogom érezni, nem fogok hallgatni), de ameddig jó idegekkel bírom a dolgokat, addig csak azt mondom, a harc maga nem rossz dolog, éle­tet. jelent és fejlődést. Valósággal bizakodó­vá tesz bennünket., hogy annyira és annyian támadják a Nyugatot. Kell, hogy sokat, je­lentsen, amit érdemes ekkora ostrom alá fogni. Csen derem kérdeztem ■' — Az a nyugalom —- álnyugalom. Főszer­kesztő Ur, vagy pedig igazán ilyen nagysze­rű idegekkel s kedvvel csinálja a harcokat? Síifinte meglépő .. ­Ajz elgondolkozó, kesernyés mosoly, amely Bubi te niesszetékintő arckifejezésének leg­jellegzetesebb vonása, ismét elborította az arról. Kis szünetet tartott: —- Ami a nyugalmai illeti, be kell valla­nom, nem mindig vagyok képes arra, hogy •ilyen jó arcot mutassák. Sokszor fájnak, bán­tanak. indulatba hoznak rosszaságok s elten- ségeskedések. Be nyugtatom magam. Tu­dom, méri tudnom kél], hogy szükséges és A harcban Irta? Sándor Dezső 1980 májas 18, rasámap. Válaszolni iái és nehéz A* én kedvesem a fenyőizü patakokban mossa üdére csókjait és mig érte megyek, a zöld kavicsokkal porol durcásan. Bakók tiszta szemében piperén arcát mohával dugja be fülét, ha farkasok üvöltőnek ablakánál- Ég szolid ő, akár az álmunkban élő fehér galamb. És az ü kedvese? Vasé Lásáé, hasznos a harc és a győzelem rRsfeis m enyém lehet. B aumgar ten.-dijr a tereken a diskurzust — Most csend van körülötte. Nincsen sem­mi tennivaló. De ha az évfordulat (közeledik, nagy és kényes lesz a munka. toegmonika-. Igaz, meditáció főképpen, de azért rengeteg emberrel kell érintkezőn, megismerni kíván­ságokat, panaszokat, protektorokaí, Minden­kit meghallgatok, aki. hozzám fordul Nem vagyok az az ember, aki tudok és akarok el- zárkózni embertársaim elől, pláne irótár- sairn elől. — Ezzel kapcsolatban is sok támadásiba® részesültem. A legjobb tudásom s leükiisme- retern szerint adtam ki nyolc írónak a dijat Sajnos legalább ötször, sőt tízszer annyi, akik ugyancsak igényt tartottak volna, nem kételkedem benne, hogy jogosan. Akik kima­radtak, engem szádnak. Vállalnom kell a szidást is. Ezt kérdeztem: — A Baumgartem-dájnak az a célja, hogy a létminimumot biztosítsa s a gondtalan mun­kát: tegye lehetővé olyan művészek számára, akiknek művészete nem népszerű a tömegek előtt. Az első év tapasztalata után megálla­pítható már, beváltották-e a kitüntetett írók a hozzájuk fűzött reményeket? — Ezt nehéz megállapítani. Igen nagy ré= sze a jutalmazottaknak. beteg volt, amikor kapta, sőt épp ezért kapta. De ezeknél is ez a kis fellélekzés segíthette őket újabb neki­futáshoz, hogy újra kiérjenek az alkotás út­jára. És különben is, az is fontos az írónál, hogy ne kelljen mindig Írnia. —Hogyan átéli meg Főszerkesztő Ur a fia­tal irógeneráció képességet? — Nagyon nagy várakozásokkal. Sok kivá­ló tehetséget látok, jő dolgokat csinálnak, sajnos sok rosszat is. Jósolni nem lehet és nem is merek, de már néhány költő, esztéti­kus kezd egészen jelentőssé fejlődni. Szlovénszkó iránt érdeklődtem. — Figyelem és ismerem a szlovetusZkói írókat. Néhány nyilvánosságot kapott már a Nyugatban s többre sor kerti! még. legköze­lebb, azt hiszem, Fórbat Imrére kerül a sor. Olvastam kéziratos verseit, tehetséges em­ber tehetséges írásai, néhány verse rövide­sen jönni fog. vS végül min dolgozik Babits Mihály? —■ volt az utolsó kérdésem — Regényt írok. Rövidesen befejezem, Esztergomban. Fantasztikus téma keretében a Tend, a béke, a pacifizmus problémáiról beszélek. Kicsit utópisztikus miliő, magyar vonatkozásokkal. — A tenenciája? — Változatlanul bízom, mert kötelesség­nek tartom, hogy bízzunk, a béke megterem­tésének tehetőségében. Ugyanilyen köteles­ségnek tartom azt, hogy az író hirdetője le­gyen ennek a hitének. Annak, hogy az igazi béke állapota bekövetkezzék, annak legfőbb akadálya az, hogy neon hiszünk benne elég­gé. Mihelyt, fenntartás nélkül h tezüuk benne, meg is leszl v — Azt igyekszem kifejezésre juttatná s szeretnék ennek hirdetésénél szuggesztiven hatni minden olvasóra, hogy a béke nem el­len télé egyetlen nemzet érdekének sem s a teljes békének természetszerűen be kell kö­vetkeznie. Amint az egyes emberek rá.jöttek arra, hogy maguk ikiöcaött békéit kell teremte­niük, hogy ne ököllel és fegyverrel és gyil­kolással intézzék el konfliktusaikat, hauem bíró elé vigyék, amint az egyes, ember rájjött erre, úgy fognak a nemzetek is lassan ráéb­redni erre. Ezek igen nyilvánvaló gondolatok, ma­gától értetődő gondolatok, közhelyek, mégis szükséges őket folyton ismételni. Nem lesz nagy regény. Vízió lesz. Mi­lyen lehetőségek előtt áll az emberiség?... De ha annak leszek képes maradéktalanul kifejezést adni, ami bennem él ezzel a témá­val kapcsolatosan, úgy tán még nagy re­gény is tehet belőle ... r

Next

/
Oldalképek
Tartalom