Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-18 / 113. (2334.) szám
1980 má$as 18, vasárnap. 11 Uz iskolai oagyon rongálása Irta: BODOR RIRDAr A tör fcéra etemtanárunk, amint már egy negyedórába lelkesen magyarázott a római polgárháborúk borzalmairól, egyiszercsak váratlanul megáll ott a padom mellett, pedig én biztosra vettem, hogy engem nem vehet észre, olyan jól meg voltam bújva az előttem- ülő Kanyó Dani háta mögött. — Hát te, fiacskám, mivel foglalkozol itt? — kérdezte m'ézédes, szinte vészjósló szelídséggel — Én ... én ... — És ezeket a betűket itt ki faragta bele a padba? — folytatta még mézédesebben. Már éppen elkezdtem mélyen gondolkozni, hogy ki is faraghatta elém a padomba azokat a véletlenül ott előforduló hetüket, amikor Ciincranátiis tanár ur (igy hívtuk, mert nyaranta a tanyaiján földműveléssel szokott foglalkozni) gúnyos udvariassággal elkezdte ruhámról laporolni a ráhullott apró fenyőfa- forgácsokat. — Egészen megteltél a gyahtpadod fürész- porátval, fiacskám — folytatta szelíden —, nem is tudlak elég jól leporolni, tehát óra után gyere be az igazgatói irodába, ott majd jobban is kiporolom a nadrágodat, fiacskám. El voltam veszve. Ha akartam volna, akkor se tagadhattam volna le a tettes voltomat, ruhámon a friss forgács nyilván rám- vallott. Tizperokor szorongva nyitottam be az igazgatói irodáiba. Az igazgató ur már várt, Cinci nnátus meg egy sarokban, látszólag oda se figyelve, egy újságba, merült. Ugylátszik, már teljesen tájékoztatta a tényállásról az igazgató urat, — Kárász Imre, mit miveltél történelem- óra alatt? — kezdte a vallatást az igazgató ur. Faragtam a padot — feléltem halkan. — Vagyis iskolai vagyont rongáltál És mit faragtál a padba? — ... Belüket. — És mi volt a betűk érlelnie? Miféle szó? — Egy főnév. — Miféle főnév? — THiIajdonfőnév. — Nyögd ki már, miféle tulajdon főn év? — Képzeleti dolgot jelentő .., tulajdonnév. — Egy Lánynév! — reccsen tett közbe Cin- ointiátus az újságja mögül. — Igenis, kérem — kezdtem most már hadarni elpirulva —azt akartma emlékezetembe vésni és no, igen, a padba vésni, hogy Máriás, a kiváló államférfi, akinek alakja előttem nagyon tiszteletreméltó... — De mégsem azt vételed, hogy: Marius. ->■- ... Véletlenül Mariskát véstem — hebegtem kétségbeesve bevallom súlyos helyesírási tévedés ... — Sőt, úgy faragtad be: Mariskám! — szóit most Cinciinnátus kegyetlenül — És ki az a Mariska? — vallatott tovább az igazgató ur. — Képzeleti dolgot jelentő leány név... hápogtam. — Miféle nyelvtaniban említi étik ilyen szófajta? Mi? És mit jelent a végén a birtokos személy rag? Ki a birtokosa annak a Mariskának? Mi? — ... Az édesapja ... egybirtokos egybir- tek . •. egyes első személy... — Nahát, fiam, te meg utolsó egy személy vagy, mondhatom. És ézt megmondom még ma az édesapádnak is, hogy tudja meg, milyen fia van. Dadogni ke/xitem ijedtemben: — I-igazgató ur, kérem, nagyón kérem igazgató urát is és Cinci nnátus tan ... '— Mmi-icsoda — hökkent fel Cincin nátus. — És Herepei tanár urat is nagyon kénem, légy alul tatom és befestetem az egész padot és magam is akár befestem, csak az édesapáimnak ne fessenek elmondani! — És aztán mért ne?! — - Mert az apám, az képes lenne elmondani az édesanyámnak és én akkor... — És te akkor? — Én kénytelen lennék elfbuidosni... — nyögtem ki, 'kínosan és már fojtogatni kezdettek a keserű szégyen könnyei. Egyelőre mars be, az osztályba, elvetemedett fráter, meg fogód téríteni az intézet kárát és majd még gondoskodni fogók számodra valami ízen súlyos büntetésről. Most maré be az osztályba, és délután három óráig nem mégy haza, hanem leírod százötven- szer: Tdegen vagyont rongálni tilos! Szégyentől érrő fülekkel kotrődtani az osztályba, három óra után pedig csak úgy a falak mentén sompolyogtam haza. A francia katonai kamarilla a Rajnavidék kiürítésének elgáncsolására törekszik Tardieu kétértelmű nyilatkozata - A baloldali sajtó akciója „Franciaország nem lehet szószegő" Csehszlovák Légióbank Prága Banka éeskoslovensküfcli légii Alaptőke Ki 70,000.000.— Távirati cisn Legiobanka Tartalékok Ki 64.J50.000.— 4 kirendeltség Prágában és 11 fiák Cseh- és Morvaországban. Sslovensskén és Podkarpatska Hasban Fiókok: Reréhovo Bratislava, KoSiee, Nővé Mente n. Pleátany, Poprad, Zvolen. Aff illáit intésetek: Bardiov, Chust, C jyaorany, Cop, Girahorce, Holié, Hronsky Sv. Krií, Hűmen mi, Iriava, Jasi na, Kezmarok, Komárno, Kosino, Krompachy, Lncenec, Malacky, Michalovce, Modry Kamefi Moldava, Mukacevo, Nitra, Nővé Zámky, Oslany, Parkén, Plesivec, Poprad, Presov, Racbov, Rím. Sobota, Roznava, áaby, Saátín, Soéovce, Sevlus, Snina, Spisská Nova Ve*, Spisaké Podhradie, SpSské Vlachy, Svai java, Tacovo, Topolcany, Tornala. Trebisov. Tnrna, Ub, Skalica, Uzhorod, Veiké, ÍCapníany, Veiké Levére, Velkf Meder, Vréble, Vranor, Zlaté Moravee, Zeliezovce és Zilhia, Idénybeli vóltóüxietek: Poprád-éllomás, Sliac fürdő, Starj Smokovec, Strbské Pleso, Tafcr. Lorenlc*. Külföldi sffiliált intézetek i Jugoszláviában: Komercijalna Banka d. d. Zagrek és fiókja Ljubljana. A balti államokban: Lavijas Prívatbanka, Riga. Mindennemű bankfizlet gyors és pontos lebonyolítása. Paris, május 17. A francia katonai párta szó szoros értelmében „halált megvető bá- tarsággal“ folytatja küzdelmét a rajnai kiürítés ellen. A tábornokok a jelen pillanatban mintha győztek volna és Tardieu miniszterelnök tegnapi kiürítési nyilatkozata kedvez a katonai kamarillának. Miután Tardieu tegnap több órán át tárgyalt Hoesch párisi német nagykövettel, a tárgyalásról szóló kommünikében kijelentette, hogy Franciaország a kiürítési parancsot csak akkor adja meg, ha Németország teljesítette valamennyi kötelezettségét a baseli nemzetközi jóvátételi bank iránt. Ugyanakkor a párisi lapok közük, hogy a francia vezérkar 50 napot kért a kiürítésre. Mivel hétfőtől a kiürítés befejezésének napjáig mindössze 43 nap van, a francia tábornokok kívánsága máris meghaladja a hivatalos dátumot. A baloldali sajtó természetesen hevesen tiltakozik a katonai párt manőverei ellen. A radikális Republique abban reménykedik, hogy Briand, aki tegnap este érkezett vissza Géniből, teljes tekintélyét latba veti a terminus betartására. Briand néhány nap előtt Géniben újból ünnepélyes ígéretet tett Curtius- nak, hogy a kiürítés időre megtörténik és a hatalmaknál kellemetlen benyomást keltene,— ha Franciaország az ígéretnek nem tenne eleget. A szocialista Populaire tiltakozik Tardieu kommünikéjének kettős értelme ellen és hangsúlyozza, hogy a francia kormány nem kockáztathatja a szószegést, amely ártana a francia demokráciának. Ha a francia csapatok junius 30-ig nem hagyják el a Rajnavidéket, a világ szószegéssel vádolná Franciaországot és senki nem értené meg, hogy a civilizált ország fölösleges szttr- káiásokkal kitolja az akciót, csak azért, mert a német birodalom bizonyos formalitásoknak nem tett eleget. Németország jóakaratát senki kétségbe nem vonhatja. Újabb súlyos fegyházbüntetést szabóit ki a kassai törvényszék egy kémkedési ügyben Kassa, május 17. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A lassan kerületi bíróság Mórira-tanácsa ma tárgyalta Dean- ke Ferenc nyugalmazott arany osmaróti szám tiszt kémkedési és katonai árulási hünpenét Deimike a vádirat szerint azzal követte el a terhére rótt bűncselekményt, hogy 1920 nyarán, amikor mint század- írnok működött a kassai 32-es gyalogezred pótszázadánál, összeköttetésben állott Bambiik István magyar hírszerző tiszttel, akinek különböző adatokat szolgáltatott át az ezred létszámáról, felszereléséről és hangulatáról. Demke a katonaságtól való leszerelése után Miskolcra ment, ahol a magyar hírszerző különítmény szolgálatába lépett és ennek megbízásából többdzben jött át Szlovenszkóra kémkedni. A bíróság zárt tárgyaláson foglalkozott Demke István ügyével, akit bűnösnek mondott ki a terhére rótt bűncselekményben és ezért hatévi {egyházra ítélte. A vádlott feHebbe- zett az ítélet ellen. nSBMRHMSREBBEKMUiHHBHaBmBmaHMHnKSBBBBamm Péter Mihály püspök Pósa Lajos szülőfalujában az egyke nemzetsorvasztó bűnét ostorozta Rimaszombat, május 1/. (Saját tudósítónktól.) A gömöri református egyházmegye gyűl erezeteinek 'hivatalos meglátogatása során kedden Nemesradn-őt községibe érkezett Péter Mihály püspök Tornallyay Zolltán egyiházfceniileti f(gondnok, Duzsa János gömöri esperes és Barna Béla egyházmegyei gondnok társaságában. A magas egyházi vendégeiket Bátka község határában lovas- bandiérúrm .fogadta, Pósa, Lajos lelkész pedig a papiak. előtt üdvözölte a püspököt és kíséretét, ikülön is hangsúlyozva a radnóti reformátusé ág örömét és lelkesedését. Az egyház iratai szerint ugyanis kél- száztiz éve múlott éppen, hogy református püspök tisztelte meg látogatásával a községeit. A. lelkész üdvözlő beszéde után a leányok és iskölásgyerme- kek küldöttségei kedveskedtek virágcsokirokkal a püspöknek, majd a körjegyző mondott a község nevében lelkes üdvözlő beszédeit. Péter Mihály az elhangzott; üdvözlésekre kii'löuküllön válaszolt. A fogadtatás után ünnepli listentiszteilet volt a templomiban óriási közönség jelenlétében. Az istentiszteletet egyházi beszéddel a püspök tartotta, ke- gyetotes szavakkal emlékezve meg Nemesradnót ! 6züffiöttjéröl, Pósa Lajosról, a gyermekszívek poétájáról s arra intette a hallgatóságot, hogy a nehéz idők borús napjaiban áMitaitos lélekkel a vaiüiási és nemzeti érzések üdítő forrásaihoz, a magyar költőkhöz, olvasgassák müveiket: és merítsenek vigaszt, kitartást és erőt belőlük. Egyúttal azonban rámutatott arra a szomorú tényre is, hogy éppen abban a községben, amelyik a gyermekek poétáját adta a nemzetnek, pusztít a legjobban az egyke átkos rendszere. Fényes kúriák vannak ugyan a nemesi községben, de a lélekszáim ötven év alatt, már a felére sorvadt te. Tüzes szavaikkal ostromolta a szószékről ezt a sötét bűnt az ősz püspök, mert — minit mondotta — hiába vaunak fényes templomok, máét Nemes- mdnéton is, be&ővetfeezheták az az idő, arnátői az Téten óvjon, hogy a templom üressé válik és a fé-1 nyes kúriáikat más nemzet fogja majd lakni. Az istenitisztelet után az egész gyülekezet jelenlétében ugyancsak a templomiban presbitert, gyűlés volt, itt vizsgaJntaittaík meg az egyházi törvények előírásai szerint az egyházközség anyagi, szeHemi ■és erkölcsi ügyei, amelyek az egyke-rendszert kivéve, mind kiváltották a püspök elismerését. A főpásztor gondja kiterjedt az iskola ügyedre, valamint az egyház, illetve iskola könyvtárára is, buzdítván a nemes radnótiakat a miagyar írók müveinek olvasására, a kálvinista és magyar ősökkel való 'kapcsolat fenntartására. Az ünnepélyes püspöki vizi'tácáó nagy lelki emóciók kiváltásával 12 órakor ért véget Ebéd után a püspök és kisérete Balogöványd községbe autózott át, ahol a fogadtatás szintén ünnepélyes külsőségek között ment végbe. Itt a püspök szintén istentiszteletet tartott, annak végeztével pedig megejtette a püspöki vizditáoiót, a zsúfolásig megtelt a templomban. A bategiványi gyülekezet különösen lelkes és buzgó hitéletéről megnyugtató értesüléseket szerzett ez alkalommal is az egyházfő. A balogiványi egyház meglátogatása után a cakói fiiig presbitériumának fogadtatására kenuit volna a sor program szerint, a cakói küldöttség azonban azzal a kérelemmel járult a püspök ebé, hogy tisztelje meg községüket magas látogatásával, miután falai között még soha nem üdvözölhették az egyház főpapját. A püspök készséggel, tett eteget hívei kérésiének és kíséretével félötkor Cakó községbe autózott, ahol tüntető lelkesedéssel fogadták. A község első házánál • falu római katolikus vallása bírája üdvözölte a tissánínneni református egyházkerület püspökét és a magas egyházi vendégeket, az egyháza gondnok pedig saját portája előtt várt a püspökre s Ott üdvözölte a ifiiiiátLe nevében. A fogadtatás után isten- tisztelet volt, amit a püspök tartott, istentisztelet végeztével került a sor a vizMoióra, amin ügyen: csak az egész templomi közönség előtt tartott meg. Már a nap hanyatlóban volt, amikor Rámaszócs filláját, Zádonházát látogatta meg a püspök. Itt is istentiszteletet tartott az egyházfő ' ■ mindenre kiterjedő gonddal vizsgálta át az egyházat, a dicsérni valókért lelkesen megdicsérte, a hiányokra pedig 'rámutatva, tanácsokat és útbaigazításokat adott. Miután a RaJogvölgyön több községben az ujaibb időidben a hétköznapi istentiszteletek kezdtek elmaradni, a püspök a legnagyobb szigorúsággal rendelte el ezeknek az istentiszteleteknek minden napon való megtartását. Zádorháza meglátogatásával a BaJlogvÖlgy tizenegy egyházközségének vizsgálatát fejezte 'be a püspök — három, rövid nap ailatt Ez a rekordtelgeeit- miény csak úgy volt ifceresztüivdhető, hogy lkom reggeliből késő estig szakadatlan munkáiban volt. a püspök és kisérete. Ebben a kimerítő és fáradságos munkában az apostoli szellemű püspök méltó segítő-, társaikat nyert Tornallyay Zoltán egyházkerülefci főgondnok, Dusza János gömöri esperes és Barna Béla egyházmegyei gondnok személyében, akik a napi program lebonyoiiMeában lelkes ügybuzgalommal és hűséggel támogatják püspöküket. Továbbá négykor ebédeltem, csak úgy a konyhán és estig neim látott senki a háznál. Vacsora után a bús, sötétben hagyott; gyer- mekiszoihába belopódzott Ikiáka húgom. Iluska különben, korlátolt, hétéivets gyermek- leány létére a legnagyobb kofa egész Európában. Ott, szöszmöbölt körülöttem a sötétben, mintha valamit keresne, jó sokáig, majd mellém bujt és mindenféléket Ígérgetve és duruzsolva, elkezdett nekem hízelegni. — Na, hát mi kell neked? — vágtam közbe erélyesen. — Csak azt mondd meg, drága Imroekám, hogy mi bajod volt az iskolában? — Nekem? Semmi. Már hogy is lehetett volna? Nevetséges... A barátaimmal rabló- főnöki haditanácsot tartottunk, azért nem értem rá holmi ebédelésekre gondolni. — Na, na, nekem beszélhetsz... Úgyis tudom én... •— Mit tudsz te? Te kofa ... — ’ Úgyis tudom, hogy néked is valami olyan bajod volt-, mint Mariskának. — Először is, nekem nem volt semmi bajom és ha bárkinek elárulsz, kettéváglak, elvágom a nyakadat a nagykéssel... Na, de most ne félj, mondd meg, mi baja volt a Mariskának? — Nem mondom meg, Mariska szigorúan megtiltotta. — A% nem számit. Riztositlalk, hogy Mariska nem is vágná el a nyakadat. De én elvágom, ha most nekem meg nem mondod. Iluska csak kuncogott a sötétben., látszott, hogy tőlem sem félti a nyakát.. — Na, mondod rögtön! Kapsz nyolc kockacukrot, az én saját külön tartalékomból. Puska bizalmasan mellénibujt: — Hát nem azért a nyolc cukorért, azaz, hogy tizenöt cukorért, de ... Én különben nem is tudok semmit, csak azt hallottam, hogy uzsonna után Mariskáékmál a Mariska mamája panaszkodott a mi .mamánknak — nem vették észre, hogy ón is ott vagyok és megértem —, azt mondotta a Mariska mamája, hogy: Az én Mariskám is be volt ma záirva, iskolai vagyon rongálása miatt, mert kötőtűvel betűket szarkáit a padba, azt szurka Ha ki, hogy: ümruskám, ezért bezárták. Hirtelen kitörő vidámsággal megcsókoltam ennek a kis kofa Huskának az ancát. — Na, Imruskám, talán te is kiiszarkáltad a padot? — Mit gondolsz, te szamár, hiszen nekem nincs is kötőtűm. — Az igaz... Aztán mit tanácskoztatok a rablófönöki gyűlésen? — Az komoly haditátok! Mit értesz te ahhoz! — szóltam kevélyen —, de mondd, rólam nem tudnak semmit? — Nem. Nem is tudják, hogy rablóvezér vagy. — Helyes. Csak őrizd meg a hadititkot. És most nesze, becsületességed jutalmául a méltó jutalom, a cukor. Tizenhat kockát adtam neki.
