Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-01 / 99. (2320.) szám
2 1930 május 1, wfttftrtSk. A magyar zsidóság önérzetes álláspontja a vágulltelyi zsidóellenes hajsza ügyében átirat úgy állítja be a dolgot, mintha az utolsó időkben nagymérvű provokációk történtek volna anélkül azonban, hogy bármely konkrét tényt megjelölne. A mai tanuló ifjúság s igy a zsidó tanulók is maguk között, valamint az ifjúsági egyletekben is kizárólag szlovákul beszélnek, más- nyeivü előadást, habár ez jövőjük szempontjából egyáltalában nem ideális állapot, alig értenek meg, úgy hogy igazán csak azok beszélnek magyarul vagy németül, akik ilyen nemzetiségűek, vagy pedig, akik társaságukra való tekintettel évtizedek óta ezen nyelveket használják és éppen azért főleg a tanügyi vezérfénfiaktól el lehetne várni azt a toleranciát, hogy emiatt ne támadják a zsidóságot! A zsidóság jogos követelései Ha már ezen uraknak nincs' annyi belátásuk, hogy Masaryk legfenfcöltébb eszméivel egyáltalában nem fér meg az ily magatartás, kutrmérgezés és ethikai szempontból is sokkal magasabbra értékelendő az, aki nemzetisége mellett nyíltan szint vall és ha magyarul beszélve érzi jói magát, akkor magyarul beszél és igy mulat, járási hatóságnak, valamint a felettes hatóságok és összes tényezők figyelmébe ajánljuk azt, hogy az alkotmánynak a szabadság, egyenlőség és testvériség főnkült eszméire alapított alapelvei necsak papíron érvényesüljenek, hanem a mindennapi életben is. Nem elég, hogy az 1918. évi államforduLatkor a zsidók által elszenvedett kánokat máig sem térítették meg, az ezekre vonatkozó moratórium máig is fennáll, ezzel szemben az adó- és minden egyéb közteher ben a zsidók legalább is oly mérvben vesznek részt, mint többi polgártársaik, _ de ezzel szemben a vezető állásokban, közhivatal-: bán, vagy más hatósági kinevezéstől feltételezett állásokban nem érvényesülhetnek, illetve ezekhez nem juthatnak — ezenkívül még szabad prédát is képeznek, úgy hogy beléjük mindenki, mindenképpen & leglehetetlenebb módon is büntetlenül beleköthessen. Ezen állapot ellen a zsidóságnak erélyesen küzdeni kell és elvárjuk a hatóságoktól, hogy ebben a 'küzdelemben a zsidóság mellé álla- ; nak. ( A cseh katolikusokat is meghívták a Szent Imre-iinnepségekre Pfeiffer Miklós kanonok, a nemzetközi I. K. A. ügyvezetője körlevélben tolmácsolta a meghívást Prága, április 30. A mailt héten beszámoltunk arról a magyarellenes és egyben zsidó- ellenes hajszáról, melyet Vágujhelyen egy ki? centralista klikk kezdeményezett a magyar nyelv kávéházi és uccai használata miatt. Cikkünk kapcsau most egy zsidó olvasónktól érdekes tartalmú levelet kaptunk Yágujhelyről. A levelet minden változtatás és kommentár nélkül az alábbiakban közreadjuk: A magyar nóta barátai — A Vágujhelyt érdeklő közlemények hatása miatt — írja a levél szerzője — a Slo- venská Liga jónak látta egybehívni választmányát. Hogy vájjon észbe kapnak-e, vagy pedig folytatni akarják a kutmérgező akciót, ezt a jövő fogja eldönteni. Mindenesetre azonban a múltkori híradás kapcsán ki kell emelni, hogy Cablk Gusztáv alelnök az eléggé ismeretes kínos zsidóellenes Slávia-kávé- házi botrány előtt igen gyakori vendége volt ezen helyiségnek és kevés kivétellel itt, valamint a legtöbb bálon vagy egyéb mulatságon magyar nóták mellett mulatott és előszeretettel dalolt is. Traovsky János titkár még az utolsó időkben is többször mulatott a kávéháziban magyar nóták mellett. Szinte érthetetlen, hogy ezen urak most annyira kikelnek a magyar nemzetiségű, vagy habár más nemzetiségű, de társaságukkal évtizedek óta magyarul beszélő közönség ellen. A zsidók „lelkes barátai1' Cablk Gusztáv szerepe, különösen a zsidósággal szemben, felette érdekes, amit legjobban bizonyít, hogy csak egynéhány hét előtt a központi zsidópárt elnökével, Kelsz Gyula dr.-ral szemben irásbelileg odanyilatkozott, hogy ő a tavalyelőtti zsidóellenes vágujhelyi katonai kávéházi afférban nem vett aktív részt és 5 a zsidóságnak lelkes barátja. Felette különös, hogy Gabik ur e kijelentés dacára nem átalja, habár közvetlenül személyesen győződött meg arról, hogy a helybeli zsidóság, nevezetesen a helybeli zsidó testületek stb. a Pnazák-előadás kivételével, melyen az előadás helyének késői közzététele és a rossz időjárás folytán csak kevesen jelenhettek meg, szánté kivétel nélkül az ösz- szes ünnepélyeken és pedig oly tekintélyes számban vesznek részt, mint eddig sohasem m például a fáMyásmenetnél ezen körülményre a Gabik ur figyelmét közvetlenül felhívták, ezek után mégis aláír egy átiratot a Slávia sportegylethez stb., melyben a zsidóságot támadják. A sérelmes átirat aláírói közül többen és talán valamennyien jól tudták, hogy a zsidóság, habár a zsidók által rendezett mulatságokat a csehszlovák közönség egyáltalában nem látogatta — igen tekintélyes számban vett részt a Masaryk-jubileumi ünnepségeken és éppen az, hogy mindazonáltal támadják a zsidóságot, mutatja a kutmérgező célzatot. Az újabb „magyar provokációk11 hazug meséje Felette különös még az is, hogy ezen átirat úgy tűnteti fel az itteni helyzetet, mintha a provokáló magyarosítás a zsidók részéről az utolsó idők szüleménye lenne. E beállítás is teljesen hamis és a lehető legrosszabb akaratú, mert csak arra kell utalni, hogy már több óv előtt a Szlovák Liga jónak látta pla- kátharcot indítani a magyar és német nyelv használata ellen, mely mozgalmuk azonban szégyenteljes kudarcot vallott és általános nevetségességbe fulladt. A Drobny-féle hírhedt hírlapi kirohanás is kétségtelen bizonyíték, hogy az előző helyzet az ő szempontjukból nem volt kedvezőbb, sőt jelentékenyen rosszabb. A cigány a kávéháziban magyar dalokat már évek óta játszik és az előző években sokkal gyakoriabbak voltak a „magyar" mulatozások, mint mo9t. Ezzel szemben az utolsó időkben a magyar nemzetiségű, illetőleg magyarul beszélő közönség részéről semminemű „provokáció" nem történt, sőt a helybeli járási hatóság vezetőjének közbenjárása folytán a cigány magyar énekkisérete is megszűnt és mindazonáltal az Pfeiffer Miklós dr. kassai székesegyházi kanonok, pápai kamarás, a nemzetközi IKA- szövet9ég ügyv. elnöke, a napokban hosz- sza-bb felhívást küldött a csehszlovákiai cseh katolikusok egyházi és világi vezetőihez. A felhívás rövid gondolatmenetét — tekintettel a téma magyar vonatkozásaira — az alábbiakban adjuk: Bevezetésül rámutat arra, hogy a haza- szeretet és az idegen nemzetek tiszteletben- tartása s a velük való barátságos viselkedés a katolikus etika szerint nemcsak hogy ki neon zárják egymást, hanem épp a katolicdzmusban rejlő hatalmas egységesítő Bsjellemi erők folytán követelménye is ennek. Ezért — mondja a körlevél — ma a katolikus társadalom feladata, hogy Krisztus békéjének munkása legyen. Erre viszont a legalkalmasabb a személyes érintkezés. Mert korunk legtöbb félreértésének és nézeteltérésének az az oka, hogy egymást nem ismerjük, nincs módunkban másokkal, más nemzetek fiaival találkoznunk és gondolatainkat kicserélnünk. S azok, akiknek ez előnyöket jelent, igyekeznek az emberek közti ellentéteket minél mélyebbé tenni. A barátság és jóviszony fenntartása, ápolása, különösen szomszédos népeknél, nemzeteknél szükséges. Bizonyos fokág ennek az eszmének szolgálatában áll a nemzetközi IKA-ezövetség, melynek ma máT a világ csaknem minden részén vannak tagjai. Az IKA-szövebségnek tízéves fennállása óta évenkint megtartott nemzetközi kongresszusain sikerült a legkülönbözőbb nemzetek fiai között barátságos viszonyt létesítenie és ezáltal munkálkodnia Krisztus békéjén. A multévi IK A-kon gresszus alkalmával — mely Serédi Jusztinján biboros-benoegprimás meghívására Budapesten volt — a hercegprímás a jelenlevőket a Szent Imre jubileumi ünnepekre meghívta és később az 1KA ügyvezető elnöke, Msgr. Pfeiffer Miklós dr. külön is azt a megbízást kapta, hogy a csehszlovákiai eseh katolikus köröket kérje fel a Szent Imire emlékünnepen való részvételre. Jelen körlevelének is az a célja, hogy rámutatván a nemzetközi összejövetelek nagy paoitfikáló hatására, rábírja a cseh katolikus köröket, hogy a nagy magyar szent emlékünnepén minél számosabban vegyenek részt és ezáltal igyekezzenek a két nemzet között a személyes megismerkedés által baráti viszonyt teremteni. Ezután a Szent Imre év részletes programját adja. Jeles papfrudósunk kezdeményezését mi i* üdvözöljük és érdeklődéssel várjuk, hogy mily eredménnyel jár majd felhívása, g g A szovjet gigantikus vasútépítési tervei Moszkva, április 30. Aass jelentése szerint a szovjetköz társaság uj öt éves vasútépítési tervet dolgozott ki. 1931-től 1937-% a moszkvai kormány három milliárd aranyra- belt szán vasútépítésekre. A terv szerint ösx- szesen 21.000 kilométer vasutat építenék ezalatt az idő alatt, ebből 5094 kilométer Ka- saktanra, 3345 kilométer a központi vidékre, 2860 kilométer Ukrániára, 1645 kilométer az Uraira, 1694 kilométer Szibériára, 1504 kilométer az alsó és közép Volga vidékeire, 1246 kilométer a távoli keletre, 1304 kilométer a szovjetunió európai részének északi vidékeire, 929 kilométer Köaépázsiára, 976 kilométer Transzkaukáziába és 401 kilométer az Északi Kaukázus vidékeire esikAz érsekujvári népművészeti és muzeális kiállítás Husvét előtt röviden beszámoltunk már az érsektijrári szépművészeti és muzeális kiállításról. E kiállítás azonban oly értékes eseménye volt kulturális életünknek, hogy ennek érdemlegesebb méltatására alább még visszatérünk. Érsekújvár, április 30. V irág vasárnapjától husvét hétfőjéig tartott Érsekújvárod Thain János reálgimnázium i tanár festőművész rendezésében a Sziovenszkói Magyar Kulturegyesütet érsek újvári szervezetének népművészeti és muzeális kiállítása. A kiállítást Turchányi Imre dr. ügyvéd, a Sz. M. K. E. érsek újvári szervezetének elnöke nyitotta meg. Beszvódében ismertette az egyesület célját, valamint azokat a nehézségeket, melyelv az egyesületet működésének megkezdésében gátolták. Méltatta Thain János érdemeit, aki a városi muzeum hiányában 15 évi szorgos kutatásának és gyűjtésének eredményeit ez alkalommal először mutatja meg szülővárosának. A kiállítás hatalmas anyaga az érsekujvári római kai. elemi iskola három legnagyobb tantermében oszlott meg. Az első terembe egy régi két tő sfej ü újvári kapun át jutott be az érdeklődő, melynek mindkét oszlopa csodálatos finomságú domború faragott relief. Benn a teremben az újvári fafaragás művészetnek gazdag változata (árult elénk, melyeket részben eredetiben, y .•'••../ben rajzok Iván megölök i ive találunk. A ház és turlo/ékaí. mint a házorom. kapufa. |)rí változatban voltak képvbmve, valamint a házi kézi eszközök, mint a mozsár törő, kézi mángorló, a hínles mosófa (sulyok és gereblye. Egész sorozat kulacsot, fokost, ostornyelet, virágkarót és létrát találtunk. Különös érdeklődést vált ki a fokosok nagy száma, melyeknek nyele eredeti faragással díszített, avagy berakással vagy öntéssel bimes. Maga a fokos is díszített és jelszóval (üsd) avagy monogrammal is ellátott. Kedvesek voltak a régi idők gyermekjátékszerei, mint a kalitka a fából faragott madár ral, babák, lovacska, kerepelő, padka, fakala- páos. Érdekes és külön figyelemre méltó volt a temető művészet. A fakeresztek faragásának minden vonása szeretetet tükröz vissza, melyeken uralkodó motívum a rozmaring (különösen fiataloknál) a szív és a szívből kihajtó virág. Igen gyakori a barokkra emlékeztető csavaros faragás. Egy-egy részben megörökítve látható volt néhány kedve?, régi falusi konyha a búbos kemencével és a mestergerendával. A terem egyik sarkában egy régi berendezésű újvári szoba volt látható s nem hiányzott, a biblia, a kalendárium, meg az olvasó sem. A második teremben nyert elhelyezést a feltűnő, változatos ke rá min gyű j temény és az újvári régi népviselet. Érsekújvár messze környékén híres agyag- áru készítők voltak, akik áruikkal szeretettel keresték fel a jómódú újvári gazdákat, iparosok;)! egy egy rá sár alkalmával. Komáromból, Tatáról, a honli műhelyekből, Oszombat- hói, KozsolnáróT Bolerázról állandóan jöttek agyagárusuk Újvárba. Előmozdítói ta az agyagárusok Újvárija özö ülését a sárvári búcsú, mely al kai ómmal az újváriak gyalogosan mentek Sasvárba és utuk az agyagárusok székhelyén vitt keresztül s igy agyagáru szükségleteiket ilyen alkamakkor is kielégíthették. így kerültek a Pul marim, Johann Kramer, Mayer, Adler, Ottó Götz agyagárusok munkái Újvárba. Azt is mondhatnék, hogy az újváriak ízlése szerint megrendelésre készültek ezek az edények, mert igen gyakran látható egy-egy újvári polgár neve a gazdagon díszített edényen. Ugyancsak ezt bizonyítják a céhek korsói, melyek az illető céhnek megfelelően vannak díszítve, festve. Bő számban voltak találhatók a kiállításon szentesi vagy stomfai korsók is, pieták, zárt nyakú vagy legény korsók, azsuros tányérok a díszítő festészetnek tág változatában. A népviselet mintegy letűnt kor kedves emlékei tárultak elénk. Ki varrott, főkötők és kendők, melyeket az újvári fiatalság táncmulatság alkalmával öltött magára. (Különösen híresek voltak a májusfai és pünkösdi mulatságok.) Ezüst gombok, csatiok, boglárok, nyakláncok minden változata egész sorozatban voltak láthatók, melyek az újvári és komáromi ötvösök műhelyéből kerültek ki. Az újvári nőnek az „üstös kaci" volt legkedvesebb ruhadarabja, mely finom, diszkrét, megnemesült újvári viselet volt. Nem tarka barka kiabáló színek, hanem bájosvO- nalu hímzéssel díszített egyszerű fekete selyem, ezüst gombokkal. Az újvári gazda viselete pedig az ezüst- gombos féri ima ndli és lejbli, zs in őrös nadrág é? magyar csizma volt. Mindkét terem az ősmagyar nő pl élek gazdag művészetét tükrözte vissza, melynek hatását fokozták Thain dánosnak képei, melyek megkapó színekben a lelőni újvári népviseletei, szokást, egy egy hangulatot örökítenek meg. Déli pihenő, Újvári lakai, Templomban, Búsuló legény, Fáradt kaszás, Újvári reggeli, Ki? kapáiban, Vallomás mind-mind az újvári magyar paraszt életének művészi lélekkel és rajongó szeretettel való megörökítése. A harmadik teremben letűnt századok viharos történelmének levegője reszketett. A falon közben Thain megörökítésében az újvári műemlékek nyerteti, elhelyezést. A vár egy-egy részlete, történelmi helyek és épületek, például Pázmány székhaza. A terem közepén az újvári határiban talált kőbalta, kézzel formált neolitcsésze, bronzkori karcolt díszítésű edények, kelta fazék és ékszerek. Melletülk a gazdag érem- és pénz- gyűjtemény. melyben a különböző korok, a rómaiaktól kezdve képviselve voltak. A falakon harci eszközök, mint török kardok, kések, ágyúgolyók, bomba-repeszdarabok, kovács pisztoly, sisak, bilincs, sarkantyú, stb. A vánosbiró pálcája a XIII. századból. Egyenes kasza 1848-ból. Egy harcos múlt változatának néma emlékei. Városi feljegyzések 1700-ból, Czuczor, Ber- nolák és Fay kéziratok, levelek. Régi nyomtatványok a'XVII. és XVIII. századból. A kuruc kor cinnkorsói é? tányérjai „pro libertate" felírással. Céhládák, oéíhirátok és feljegyzések, a kovács és bognár céh tépett, kopott zászlója. Nagy múltú társadalmi rendek muzeális emlékei. A kiállítás iránt nemcsak Érsekujvárott, de a környéken i? nagy volt az érdeklődés. A fényes sikerért az érdem a Sz. M. K. E. elnökségén, mint kezdeményezőn kivül Thain Jánost és Jansor Jenőt illeti, akiknek az iskolai tanitás miatt csak egy délután állott rendelkezésükre a kiállítás anaygának elrendezésére. A kiállítás egyébként azt az eredményi i? meghozta, hogy a város vezetősége és a közönség komolyan kivan foglalkozni a városi muzeum létesítésével. ^pndarfeTjl
