Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-04 / 78. (2299.) szám

2 <j^<OT-AíAfitoteSira»a§> 1930 Április 4, péntek. hatatlanságát. A ház oly derülten viselke­dett, hogy az elnök többször kénytelen volt a hangosan nevető képviselőket remdreiutasi- tami. Hugenberg elég szánalomramél16 képet nyaujtott és beszéde végéin alig igyekezett pártjának magatartását logikusain megindo­kolni. Szónoklatát a következő mondattal zárta 'be: — A kormány programja és összetétele messzemenő bizalmatlansággal tölt el ben­nünket. Miközben Hugenberg e szavakat a ház ál­talános kacagása között elmondotta, a szava­zás már megkezdődött s Hugemborg párt­hívei, vezérük bizalmatlansági nyilatkozatá­val ellentétben, egymásután szavaztak le a kormány oldalán. á döntés előkészítése Berlin, április 3. A német nemzeti párt páMordulását a ma reggeli frakcióülésen el­hangzott beszédek okozták. Délben kiszivár­gott, hogy a nemzető párt zárt sorokban a szociáldemokrata bizalmatlansági indítvány ellen és a kormány mellett fog szavazni. Formális szempontból Hugenberg azzal in­dokolta meg az irányváltozást, hogy a kor­mány Ígéretet tett az agrárprogramnak hns- vétig való benyújtására s így egyelőn© nincs ok a bizalmatlanságra. A reggeli frakcióülésen kitűnt, hogy a né­met nemzeti párt parlamenti frakciójának legnagyobb része csatlakozik a Lan dbund felfogásához és a Brüning-Schiele kor­mány támogatása mellett foglal állást. Hugenberg kénytelen volt engedni, mert kü­lönben a párt kettészakadásával kellett vol­na számolnia. A polgári lapok véleménye szerint a reggeli frakcióhatározat. Hugenberg vereségét jelenti. A ma déli szavazás után a parlament az adótörvények vitáját kezdi meg és a kormány fölkészülhet e törvény- javaslatok normális parlamenti tárgyalására. A kritikus pillanat elmúlt. —~ .... ......................................................... A Zeppelin megindult idei első próhautiára Friedriehshafen, április 3. A Grál Zep­pelin ma reggel Lehmann kapitány vezeté­sével idei első próbautjára szállt fel. Az irton résztvesz a léghajó teljes személyzete, j Az első próbaút tartama csak néhány órá­ra szorítkozik s a léghajó csupán a Bodeni tó felett tesz körutat. A léghajón érdekes újítást valósítottak meg. Az utasok kabin­jai mögött külön gondolát alkalmaztak az elektromos áram fejlesztésére. Ennek a nagysága olyan, mint egy motorgondoláé. A református egyház csak alkotmányának megerősítése után állítja föl a szlovák egyházmegyét Az egyetemes konvent elvi határozata a magyar nyelvhasználat jogának kérdésében A kárpátaljai egyházkerület elismerésének problémája — A konvent befejezte ülését Pozsony, április 3. (Pozsonyi szerkesztősé­günk jelentése.) A református egyház egyete­mes kon ven tje szerdán délután 4 órakor Ba­logh Elemér püspök és Szilassy Béla dr. fő- gondnok elnöklete alatt folytatta kétnapos ülőiét. Mint már röviden jelentettük, a délutáni ülés legkimagaslóbb pontja az a határozat volt. melyben a konvent az alkotmánytörvény ma­gyar szövegének kapcsán a magyar nyelv használatának ügyében körvonalozta jogi ál­láspontját. A konvent Siménfalvy Árpád dr. határozati javaslata alapján kimondotta a kö­vetkező elvi határozatot: Siménfalvy Árpád dr. határozati javaslata Az egyetemes konvent az uj törvény szlo­vák szövegű példányait a fordítás elkészítése után kizárólag figyelemből és abból a célsze­rűségi indokból rendeli fölterjeszteni az össz- kormányhoz, hogy az egyház és az állam kö­zötti viszonynak az állam által is kívánt ren­dezése a törvények megerősítésével több, mint kétévi várakozás után végre megtör­ténjék, és mert az uj törvények megerősítése tárgyában való érdemi kormányhatározat to­vábbi késedelméért a felelősséget magáról elhárítani kívánja. Az egyetemes konvent e határozatával megállapítja, hogy a református egyházban az élő demokratikus egyházalkotmány szellemé­ben és a történelmileg kialakult magyar nem­zeti jelleg következtében a törvényalkotás csak magyar nyelven történhetik és az egyházi uj törvények magyar nyelvű szövegezéséhez — s minthogy a törvény véglegesen hatályossá a kihirdetés által válik —, a magyar nyelvű ki­hirdetéshez való jog illeti meg kétségtelenül egyházunkat. Egyházunk c jogát az 1918. évi 11. sz, cseh­szlovák törvény 2. cikke természetszerűleg garantálja s ez a jog egyoldalulag csak az állam részéről az egyház törvényalkotó fak­torainak hozzájárulása nélkül a később kelet­kezett 1919. évi 139. és az 1921. évi 500. sz. törvényekkel nem volt konfiskálható, mert e törvények joghatálya a csehszlovákiai re­formátus egyház jus speciálist képező terü­letét nem érintheti. Ezért & különben is csaknem 100 százalék­ban magyar anyanyelvű református egyháztól, amelynek a saintgermaim nemzetközi szerző­dés, a csehszlovák nyelvtörvény s általában a kisebbségi jogra vonatkozó remdeletek is biz­tosítják a magyar nyelven való törvényalko­tást, — államnyelvü fórditás nem követelhető, s ha e tekintetben deferált is a konvent a kor­mány fordítás iránti kívánságának s ha az el­len sincs ellenvetése, hogy a kormány az ál- lamnyelvü szöveget is kihirdettetni kívánja a hivatalos törvénytárban, egyetemes konven- tünk ugyanekkor a föntebb említett jogai apó­kon azt is megállapítja, hogy a pozsonyi uj törvények hivatalos szövegéül egyedül csak a zsinat által a kormánybiztos jelenlétében megalkott és a zsinat által hite­lesített magyar nyelvű szöveg szolgálhat. Berták püspök felszólalása Bertók Béla kárpátaljai püspöknek a kor­mány által való el nem ismertetése tárgyában Bertók püspök a ruszinszkói egyházkerületnek a kormány által való el nem ismertetése ügyét tette szóvá, Idézi Slávik György kormánybiz­tos 1928-ban e tárgyban tett nyilatkozatát, mely a következőképp hangzott: „A vallás- és közoktatásügyi minisztérium­nak nincsen tudomása arról, hogy a podkar- patskorusiai politikai hatóság milyen magatar­tást tanúsít az ottani egyházkerülettel, mint a református egyház által életbeléptetett intéz­ménnyel szemben, amelynek az alkotmányban még nincsen jogerősen kifejezés adva és nin­csen jóváhagyva és éppen azért nem nyilatkoz- hatik a szükséges vizsgálat megejtése nélkül arról -— amely le fog folytatódni —, hogyan lesznek az interpellációban megjelölt, mai álla­potok rendezve és szabályozva/1 Tehát a vizsgálat megejt ásót, lefolyását ígérte —- folytatta Bertók püspök. — Ennek a vizsgálatnak akár kedvező, akár kedvezőt­len eredménnyel való lefolyásáról eddig, — 26 hónap múltán sem tudunk semmit s a kárpátaljai református egyházkerület helyzete egy vonalnyival sem változott. Midőn ezt a száraz tényt itt tisztelettel beje­lentem a Főtászteletü s Méitóságos Konvent bölcs belátására bízóim, vájjon fölöslegesnek vagy szükségesnek tart-e ebben az ügyben valamely lépést vagy intézkedést, hogy egye­temes egyházunk a maga alkotó részükben tagjaiban s egészében valóban egyetemes egyház legyen. A magam részéről • ’ ennek az állapotnak a fennmaradását vég­zetesnek látom egyházalkotmányunkat il­letőleg s ha mégis igy maradna még ez év folyamán is, magamra nézve a következ­tetéseket le fogom vonni. Kisebb ügyek Ezután a losonci lelkészkérdés ügyét tárgyal­ták és erre vonatkozólag több fontos határo­zatot hoztak. A népiskolai tanítás és középiskolai val­lásoktatás ügyét Patay Károly barsi esueres referálta. Elszomorító képet festett arról, hogy az elnemzetlenités egyre nagyobb ve­széllyel fenyegeti a református egyház jövő­jét Számos javaslatot terjesztett elő, ame­lyeket a konvent egyhangúlag elfogadott Elfogadta a konvent Simon Mihály pénztá­rosnak a közalapról és a konvent pón-ztárára vonatkozó jelentését. Az Énekes Könyv második kiadásának ügyében intézkedett ezután a konvent A könyv már most — husvét előtt — meg fog jelenni. A konventi ügyvitellel továbbra is Papp Józsefet bizták meg. Elrendelte a konvent hogy amint a kon­venti tagok megbízatása lejár, a kerületek uj konventi tagokat válasszanak. Intézkedett a konvent a káplánoktatő he­lyek kijelölése ügyében. Elfogadta a tiszán- inneni kerület azon felterjesztését, hogy az unrt egyházmegye történelmi monográfiája a parochiális könyvtárakba felvétessék. A könyv revíziójával Péter Mihály püspököt bizták meg. A konvent az Ált. Magyar Tanítóegyesület kérését egy magyar tannyelvű leánygimná­zium felállítása érdekében magáévá teszi. Kimondotta a konvent, hogy a szlovák egyházmegyét a törvénykönyv megerősítéséig fel nem állítja. Intézkedés történt a külföldi stipendiumok és segélyek hovaforditása ügyében. A külföldi egyházakkal való kapcsolatot az egyetemes egyház továbbra is fenntartja és ápolni, fogja, mert nagy súlyt helyez a hit testvéri kapcsolatra. Konventi tanács alakult, amely a konventi elnökség mellett a püspökökből és főgond­nokokból áll. Feladata az ügyeket állandóan nyilván tar­tani és előkészíteni. A nivós vitákban résztvettek Péter Mihály, Simonfalvy Árpád dr., Polehy István dr., Sö­rös Béla és mások. Este negyed 10 órakor Szilassy Béla dr. vi­lági elnök berekesztette a konvent ülését Véres rózsaszál Irta: Etfiej Gyula — Befejező közlemény — Miska bácsi jó! megabrabolta a Ficzkó névre hallgató öreg derest, azután jelentette, hogy min­den rendben van. A két ember mosolyogva bú­csúzott és csendesen ki ügettek a kapun. A kastély népe készenlétbe helyezkedett, mert nem tudható, meddig ér a pogány támadás pusztító keze. Sziv- szorongva várta mindenki a történendőket, a ka- puör parancsot kapott, hogy Thar Miklósok vis­szatértét kürtszóval jelezze. Nehéz huszonnégy óra múlt el minden esemény nélkül, senkinek se híre se hamva. Már mindenki nyugovóra vonult, csak a kapuőr virrasztóit kötelességből. Erzsiké pedig a nagy félelem miatt. Egyezer csak felhar­san a kürt, nyikorog a kapu, két paripa patájá­nak kopogása hallatszik, Erzsiké mint a nyíl röpül le a lépcsőkön, örömmel kiáltja: — Megjöttek! megjöttek! A prüszkölő lovak árnyéka hatalmasra növe­kedve ugrál a vén falakon; az őr kezében égő fák­lya fénye vetíti azt oda. A ló meg van rnindaket- tő, de lovas csak egy! A vén deresről lassan má­szik le Miska bácsi, saját táltosát a gazdátlan Haj­rával együtt a kapuőrrel istállóba vezetteti. Erzsiké szivéből kifut a vér, ajkán megfagy a hang, reszkető ajkáról csak úgy szakadozva tör elő a félelmetes kérdés: — Miska bácsi, hová lett a Thar Miklós? Miska bácsi becsületes arca komor, mint a bo­rait égbolt, leveszi kalpagját. nagy sóhajtással mondja a szomorú valót. — Bár a törököket Vezekénynél tönk re vertük, az én kedve* Thar Miklós uram barátom lövést ka­pott, lefordult a lóról, élete tányérja összetört, meghalt! A gyarmati, pápai, lévai végházak őr­sége már tudta, hogy itt a török, nem kellett messzire mennünk, hogy a soraikba állhassunk. Megrohantuk őket egy szál karddal a kezünkben a négy Eszterházy kapitány u-r vezetése alatt és bizony alig maradt a gaz pogányból hírmondó. De a diadal áldozatot követelt, elesett a négy Eszterházy ur, az én Thar Miklós uram-barátom, ki lövést, kapott a mellébe, lefordult a Hajráról, kiesett kezéből a kard... Nagy nehezen megállí­tottam a Ficzkó derest, leszálloLtam hozzá, azután felemeltein a fejét óh kérdezgettem, hogy fáj-e , valamije? Hátam mögött a somfabokrot megzör­gette egy ürge, ezenfelül csak a sárguló levelek adták mega választ, hogy — odalent már nem fáj semmi! Megcsókoltam kihűlő hősi kezét, felemel­tem a mentéjét, ahol a szive fölött hatalmas nyí­láson csurgóit ki a piros vér ... Gtt találtam ezt a selyemkendőt, — melyet átlyukasztott a golyó — ezzel a piros rózsával. Útközben említette, hogy megmondja, kinek adjam, ha netán elesik, de mert hamar harcba keveredtünk, nem volt már erre ideje és igy nem tudok eleget tenni utolsó kíván­ságának, Bizonyosan valami kislányt illetne ez a véres rózsaszál, de vájjon melyiket e nagy vi­lágon? — Jó Máska bácsi adja nekem a drága hagyaté­kot, ismerem azt, akit illet... Olyan leányé, aki­nek mindene meg volna, de még sincsen már semmije... Erzsiké eirva emelte arcához a véres rózsát, .mintha megszagolná, de a valóságban megcsókol­ta azt és berohant anyjához elmondani a tör­ténteket. A nemzete* asszony agyában felkönyökölve hallja a borzasztó — de abban az időben sajnos, gyakori — gyászos híradást. Szelíd arcán egy könny gördül végig, amint kiadja a rendelkezést, hogy a hazáért elesett hőst illően kell eltemetni. Kopogás hallatszik, belép Miska, bácsi azon óhajának adva kifejezést, hogy a koporsót ő veszi meg Tlbar Miklós urnák, még pedig diófából. Ilyenféle az asztalosnál volna is készenlétben egy. Erzsiké siet módosítani az ajánlatot. Azt mond­ják, hogy harctéren elesett vitéz sokkal nyugod- tabban pihen az anyaföldben, ha koporsóját ár­tatlan leány szerzi be, ennélfogva ezt a jogot ma­gának tartja fenn. Ha majd leszegezik fekete bár­sonnyal és rájarajzolják a felírást: Nemes Thar Miklós élt 26 évet,, ezt azután már szép sárga,rész- szegekkel kiverheti a Miska bácsi. A megállapodást egyhangúlag elfogadták, csak azt követte ki még Erzsiké, hogy azonnal utrakel- héssen Miska bácsival a nagyvezekényi csatatér­re. A koporsót pedig utánuk hozza a Morvát Péter. A négylovas hintóval csakhamar előállott a de­rék András kocsis; felült rno,Uó a bakra hatalmas lámpást lengetve Miska bácsi, á. hátulsó illésre a zokogó Erzsiké és nekiváglak az éjszakának. A nagy kátyúkban keservesen nyögött a termetes jármű minden alkatrésze, de azért csak sietésre nógatta folyton az öreg Andrást a fiatal úrnő. Nem baj, ha eltörik a tengely, hiszen van tartalék, csak gyorsan, gyorsan! Az ut hosszú és nehéz, a felkelő nap régen be­vonta sugaraival a tájat, mire elérték a vezekónyi határt. Taszáron látták a felszabadult keresztény rabok nagy táborát, mig tovább odafent már kita­karították a csatateret. Ott feküdt holtan Eszter- bázy László gróf pápai kapitány, Ferenc gyarmati kapitány, Tamás lévai kapitány, valamint Gáspár aranysarkantyús vitéz. A négy Eszterházy után következett nemes Thar Miklós és a névtelen hő­sök hosszú sora. A nyári hőségben az ég harago­san dörgött, a záporesőn át felvillant a szivár­vány, mintha létrát akarna alkotná a mennyor­szágba szálló vitézi lelkek számára. A kivonult plébános kezében csillog a ezenteltvizszóró, Er­zsiké térdre borulva szorítja búcsúra Thar Miklós kezét, felzendül ajkán a szívből jövő ájtatos ima... Miatyánk ki vagy a mennyekben ... Miska bácsival az élén kórusban követi anyanyelvén a megszabadult Zeámbokrét vidéki szlovákok kö­nyörgése ... Otéc nás ktory ed v neboeiach posvát sa menő tvoje ... Azután mindenki elvitte a maga halottját. Ne­mes Thar Miklós uram is megindult zötyögős sze­kerén szülőföldje, az érd őko szorozta Szalakusz fa­lu felé. Harmadnap volt a temetése. Három pap aj­kán szólott kihűlt teteme fölött a méitóságos dallam ... Oircumdederunt me ... Ott állott vér­től rozsdás karddal a lévai huszárok kirendelt szakasza, kiknek kezében földig hajolt a kopja, mikor a kürtös megfujta a jelet: Tisztelegj! A sir szélén álló páncélos lovag leeresztette pallosát, melynek éle koppanva akadt meg a rezes kengye­lem. Miska bácsi nemzeti viseletében a keresztet vitte, könnyezve nézte, miként tűnik el a kopor­só s térdre ereszkedve dobta rá az első rögöt... Requiescat in Pace!... Erzsiké fehér volt, mint a fal, már sírni is alig tudott, elfogytak a könnyei. Az Eszterháziakat egyelőre csak ideiglenesen helyezték nyugovóra, végleges temetésük novem­ber 26-án történt Nagyszombatban teljes pompá­val. Elefántlhy Erzsiké is rész tvett azon. de nem jött haza, mert beöltözött apácának. .Szebb és jobb apácát talán aligha láttak Nagyszombat falai; ön­feláldozóim ápolta a- betegeket, miig végre vajami ragály őt magát is ágyba döntötte. Megírták édesanyjának a, veszedelmet, melynek Iliiére Mis­ka bácsi lóháton rohant Nagyszombat felé. a nemzeté* asszony hint,ón követte. Hiába volt minden segítség, a főnök asszony már csak a halottas szobába, vezette a lovas kiii döncöt... Mi volt az utolsó kívánsága? - kérdezi vég- télen szomorúan Miska bácá Jóformán semmi! — felel a főnöknő — hiszen igénye nem vala a megboldogultnak. Mindössze azt kérte, hogy ezt a véres zsebkendőt az elszá­radt rózsával tegyük a szive fölé. Még akart vol­na ugyan valamit mondani, de már nem lehetett, mert lesújtott reá a halál angyala! Miska bácsi becsületes arca vonaglik a sírástól. Mcgsimltja ráncos homlokát és busán sóhajtja: — Hát most már tudom, mit akart mondani... Ezt a kendőt a rózsával én vettem le Nemes Thar Miklós uram-barátom kebléről a vezekényi csatatéren, miikor keresztül lőtte zisivét a török. Azt akarta kérni a drága kisasszony, hogy vigyük el Szalakuszra a Miklós ur mellé. így is lesz az, mórt látom, hogy ott van az ő helyei Azután megérkezett a nemzet-ee asszony. Anyai szive gyászbaborultan dobogott a halottas ágy mellett, sírva hallgatta Miska bácsi szavait a vé­res selyemkendő szép históriájáról. Majd zokogva rendelkezik... — Istenem, ha tudtam volna... perszehogv Szá­lak us-zon temet jük... Fehórruhás leányok hosszú sora között tért örök nyugovóra a ezalakuszi sárga földbe a kopor­só, pontosan Thar Miklós ur oldala mellé. Otthon az öreg kastély fala ridegen nézett az el­árvult anyára, mintha semmi se történt volna. A régi jó időkre csak Miska bácsi lassan lépkedő alakja emlékeztetett. A Pali inas úrnője parancsá­ra berendeli a derék embert. — Miska bácsi! — szólal meg elcsuk ló hangon a vigasztalan nő — egyedül maradtunk. Ajándé­kul adom kegyelmednek legszebb telkemet büsé ges szolgálatáért... — Isten fizesse meg a nemzete© asszonynak, kö­szönöm szépen. Nem megyek én már Gyetvái* meghalni, mikor itt nyugszik mindakettö, aki en­gem úgy szeretett. Sohasem éreztem a különbséget az ur és a nincstelen ember között. Még egy fun- dust kérek a plébános úrtól ott a temetőben, a Thar Miklós uram-barátom másik oldalán... Ha majd feltámadáskor megfujja ezüstös kürtjét av. angyal, hát ismét együtt leszünk mindaliánnan! Az ember halandó és Krlfiika Mihály i« megtéri nemsokára a földgolyóbis nehéz porába, melyből alkotta Vala a Teremtő. Régen nem beszél már ró­la senki sem, de arról, hogy az idők viharában mennyire együtt dobogott a szlovák és magyar szív, a szálaiul szí temetőn suhanó éjféli szellőnek még nagyon sokáig fog regélni az ottan elfeledve porladó véres rózsaszál!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom