Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-30 / 98. (2319.) szám
5 1930 április 30, szerda. —ea—a Ezrekre menő tömegek részvéte kisérte utolsó útjára Eszlergom-Szentgyörgymezőn Palkovich Viktor volt nemzetgyűlési képviselőt Esztergom, április 29. (Saját tudós Hónktól.) A szioveiiiszkói magyarság nagy halottjának végső tisatessé^bételei impozáns keretek kői! f-oíyta*k le úgy Győrben a beszentelés, minit. Esztergomban a temetés alkalmával. A múlt hét csütörtök estéjén elhunyt férfiút pénteken ravatalozták fel a győri belvárosi temető kápolnájában, melyben hatalmas érc- boritásu tölgyfa-szarkofágban, délszaki növényeik pompájában feküdt a megboldogult. Szombaton reggel 8 órakor a Szent Benedek- rend templomában ünnepélyes rekviemet celebrál t Kocsis Lénáit házfönök nagy papi segédlettel, melyen számosán vettek részt az elhunyt hozzátartozói és barátai közül. Délután 5 órakior pedig a belvárosi temető kápolnájában volt az első beszentelés. amelyen megjelentek a győri káptalan tagjai Balics Lajos dr. olvasó kanonok vezetésével Oti láttuk a pannonhalmi Szent Benedek-rend küldöttségét Sán'közy Pál dr. főperjel és Gáncs er József főkormán yzó vezetése alatt, megjelentek a győri székház tagijai Kocsis LG nárt dr. igazgató vezetése alatt teljes számban- továbbá MoM Adolf dr. prelálsus, Pet- róczy József belügyminiszteri főtanácsos, az elhunyt rokona, Richier János szenátor, Feig- ler nyugalmazott tábornok, Alapy Gyula dr. tartományi képviselő, Horváth Géza mai óin- igazgató és számosán Győr város társadalmának szinenjavából. A beszenitelést Ragáfis János dr. győr- belvárosi apátplébános végezte papi segédlettel. Szombaton éjije] száll itatták utolsó akaratához képest Esztergom -Szénig yörgyrn é zore, hogy ott helyezzék örök nyugalomra. A temetés A temetésnek gyönyörű idő kedvezett és már négy órakor hatalmas menetek kígyóztak a szentgyörgymezői kis temető felé és a>; auráknak hosszú sora hozta a gyászoló közönséget. Testűi! ertileg vonult ki a főegyiházme- gyei papnevelő intézet százötven kispapja rektoruk vezetése alatt, az esztergomi szentben-e d okrendi főgimnázium egykori kedves növendékének és nagy j óltevőjének temetésére szintén sokszáz diákkal vonult ki MaUyasov- szky Kasszián dr. igazgató és a tanári kar vezetése alatt 'és megjelenít a katolikus tanítóképző tanuló ifjúsága is Kernén,yfy K. Dániel igazgató vezetése alatt. Bevonult a környék egész lelíkészkedő papsága kiváló kartársuk temetésére, Esztergom város intelligenciája, a vármegyét Palkovich László alispán képviselte, a várost Antony Béla dr. polgármester. Ott láttuk a pannonhalmi Szent Benedek-rend képviselőit Gácsér József központi főkormányzó vezetése alatt, megjelentek dr. Majer Imre komáromi apátplébános, Tyvkoss János pozson ypüspök i esiperes, az elhunyt régi barátja, Gregorovich Lipót jókai plébános, volt nemzetgyűlési kép viselő, a megboldogultnak hosszú évtizedeken át hűséges munkatársa. Alapy Gyula dr. tartományi képviselő, akit végrendeletének egyik végrehajtójául nevezett ki, Prágay József nem esor őszi plébános, első káplánja és a- ismerősök megölvashatatian százai. A ravatalt roskadásig elborították a koszorúk, melyek közül kiemelkedett a magyarországi Esztergom -Komárammegye hatalmas babérkoszorúja, az országos keresztény- szocialista párt, a komáromi esperesi kerület papságának, az esztergomi, győri és komáromi főgimnáziumok koszorúi, munkatársainak gyönyörű koszorúja, a gutái tanitótestüllet pompás virágos koszorúja és a jó barátok és rokonok koszorúinak nagy tömege. Félöt órakor vonult fel a papság és a temetés szertartását végző Breyer István dr. esztergomi felszentelt püspök, a hercegprímás segédpüspöke. A főgimnáziumnak és a nö- vendékpaipeágnak százhúsz tagú férfikara énekelte a halotti zsoltárokat, majd Breyer püspök beszentelte a halottat és ekkor a tanítóképzőnek négyszólamú vegyeskara adott elő megindító gyázszdalokat. A búcsúbeszédek beszentelés szertartásának végeztevei Alapy Gyula dr. tartományi képviselő lépett a koporsó elé és megindító beszédet mondott, melyben összefoglalta Palkovich Viktornak hatalmas egyéniségét, munkásságát, a káló! ikum és a magyarság harcos vezérének p! aszták,us képét festette meg. — Halhatatlan lelke arra volt hivatva, hogy impulziv erejével lenyűgözze kortársait, csatarendbe áílritsa és harcokba vigye az igazságért, Krisztus igazságáért és a magyar igazságért. Mint paip katolikus kibvalló és magyar hitvalló volt egy személyben, ez a lelki kettöes-ég azonban csak látszólagosan osztotta meg egyéniségét, mert benne a hatolikum és a magyarság szinte példátlan lelki egységet alkotott, egymástól nem volt elválasztható. Majd munkásságát vázolva igy folytatta a szónok: — Ez a nagy magyar pap életével, munkájával, feddhetetlen jellemével mindenkor fényesen világító példája marad a főegyház- megyének. Ha ezen a helyen fel lehetne köny- nyek nélkül olvasni ennek a nagy léleknek a végső rendelkezéseit, abból kitetszenék evangélium szerint való krisztusi alázatossága. Nyíltra, április 29. (Saját tudósitónktól.) A nagysurányi népbank volt likvidátora, Kukán Béla dir. érsekujvári ügyvéd ellen folyó bűn perben a délutáni tárgyalás során sor került a tanúkihallgatásokra. Tanúvallomás a Hkvidációs bűnökről A délutáni tárgyaláson először Steiner Henrik dr. ügyvédet hallgatta ki a bíróság. Steiner Kukán után lett a bank likvidátora, s igy alaposan ismerte az ügynek minden apró részletét. Kihallgatása során súlyosan terhelő vallomást tett Kukán Béla dr. ellen. Kukán .— mondotta többek között — nem mint ügyvéd, hanem, mint likvidátor szerepelt. Mint megválasztott likvidátor, tisztviselője volt a banknak, s munkájáért — ameuy- nyiíben előre megáll api tót összeg kikötve nem volt, — utólagosan kellett volna a közgyűlésnek megállapítania azt az összeget, amelyet neki juttatnak. Ez az összeg semmiesetre sem lehetett volna olyan magas, mint amennyit Kukán egyszerűen megtartott magának és ameny- nyit expenznotájáhan felszámított, mert a végzett munka az általa felszámított ösz- szeggel semmiesetre sem állott arányban. Vallomása során utalt arra, hogy nemcsak a kereskedelmi törvény idevágó rendelkezése, hanem a bank alapszabályai is kimondják, honv felszámolás esetén az intézet felszámolóbizottságot választ, nem pedig ügyészt. A folyószámlákat Kukán íratta a 9aját nevére azért, hogy könnyen hozzájusson a pénzhez. Amikor a tann lett likvidátor, felszólította Kukánt, hogy az értékpapírokért befolyt és egyéb beérkezett összegeket, valamint az iratokat adja át néki. Kukán ezt nem tette meg, hanem ehelyett beküldte expenznotá- ját, melyben „elszámolta" a befolyt 166.502 koronát és ezenfelül is jelentékeny követelést támasztott. A pénztáriban mindössze 1210 koronát talált, melyet a könyvelőnek fizetett ki fizetés gyanánt. Ami azt illeti, hogy Kukán önként mondott volna le likvidátort tisztségéről, — ma már nehéz kihámozni a valóságot. Tény az, hogy Kukán egyik likvidátor-társa bejelentette, hogy lemondanak, ezt megelőzőleg azonban már kérvény futott be a nyitrai kerületi bírósághoz, melyben az érsekujvári népbank nevében kérték, hogy Kukánt fosszák meg tisztségétől. E kérvény ügyében a bíróság nem hozott döntést, mert már időközben megfosztotta Kukánt és társait a likvidátort tisztségtől. Kukán „lemondását*4 egyébként is furcsává teszi az a körülmény, hogy amikor az uj likvidátort megválasztották, Kukán e választás ellen fellebbezéssel élt. A lószerszámok ügyében — ipondotta Steiner — Budapestre utazott Hangossal együtt, ahol kinyomozták, hogy a lószerszámok a Wawel szállítócég raktárában vannak lerakva és tekintettel arra, hogy az ajtón a vámhivatal és a szállítócég sértetlen pecsétjeit találták, könnyen megállapitható volt, hogy a leraktá- rozás óta senki sem is láthatta a lószerszá- mokat Még életében százezreket futtat a szegény magyar diákoknak és utolsó akarata szerint is egész vagyona ezeké lesz és a szegények közt osztatik ki. Az örökkévalóság küszöbéről áldó kezekkel búcsúzik el szentgyörgymezei és gutái híveitől. Majd megragadó szavakkal vesz búcsút a nagyszombati apostoli adminisztratura területén élő háromszázezernél több katolikus magyar hivő nevében, akiknek lelki vezére volt, az országos keresztényszocialista párt nevében, melynek csaknem egy (Aktuson át egyik legkiválóbb képviselője Volt és fajának, nemzetének igazáért küzdött a prágai parlamentben, búcsúzott a szlovén szikéi Konrád Miklós, az érsekujvári népbank igazgatója vallomásában szintén terhelőén vallott Kukán dr.-ra. Elmondotta, hogy egy alkalommal Kukán aki igazgatósági tagja volt az érsekujvári népbanknak, felkereste és azt mondotta neki, hogy módjában lenne eladni a lószerszámokat, hogy azonban ez feltűnés nélkül menjen, jó lenne, ha keresztül vinné, hogy öt válaszszák meg likvidátornak. Konrád, mint az érsekujvári népbank igazgatója, az igazgatósági tagokkal egyetértve keresztülvitte, hogy Kukán legyen a likvidátor. Ez annál is könnyebben ment, mert a bank részvények 50 százalékával rendelkezett, s igy a szavazásnál abszolút többséget tudott biztosítani. Pár héttel később Knkán jelentette, hogy sikerült megkötnie a szerződést a lószerszámok eladása ügyében és említette előtte, hogy a vételár első részlete már november Kőn esedékes lesz. Később, mikor kissé gyanúsnak találta az ügyet, Budapestre utazott, ahol megtudta, hogy a lószerszámok a Podmanicky-uccai szállítócég raktárában vannak elhelyezve és a cégnél Kukán nem járt az eladás ügyében. Ennek dacára értesítette a vásárolni „szándékozó" bankot arról, hogy a vételár az Érsekujvári Népbankba utalandó át a „nagysurányi Népbank" számlájára. Nem fedi a valóságot, hogy az érsekujvári népbank akadályozta volna meg az eladást, azzal, hogy azt hangoztatták volna, hogy a lószerszámok az ő tulajdonukat képezik. Ebből csak annyi igaz, hogy magyar papeág, kütóoöeeu a {komáromi seperem kerület nevében, mely örökös disztagjár vá választotta, a saegény magyar diákok nevében, akiknek nálánál nem volt mostanában nagyobb jóit evője, végül a hozzá közel állók és régi xaumfeatársai rfevében vesz megindító bacsót Seloveoszfoó nagy magyarjától köny- nyekre fakasztva hallgatóságát. Utána Prágay József neanesorosai plébános mondott beszédet és áss elhunyt volt káplánjai nevében vett búcsút a jó paptól, a katolikus munka igazi példaképétől. Miajd a simái való beszentelés következük és a síriba eresztik a koporsót, hogy eltakarjon egy nagy magyar életet, mely alkotásokat hagyott maga után és példát állított papságnak, híveknek, magyaroknak egyaránt A hantok reádülböröguek a koporsóra, a nap kiragyog és végigcsókotja a sírhab mot elborító kőszenük tarka virágait. Az óriási tömeg lassan oszlik szét a temetőiből és minden ajkon ott van Palkovich Viktor neve. Bízvást elmondhatta volna magáról: — Non omnis moriar, — nem balok meg egészen. Nean: mert a lelke itt maradt közöttünk. a bank mint a nagysurányi bank hitelezöÍ 'e kikötötte, hogy a lószerszámok fedezetet képeznek a nagysurányi bank adósságára és a megtartási jogot kötötte ki magának az érsekujvári bank, ami pedig az eladást nem befolyásolhatta. Az értékpapír eladására vonatkozólag megcáfolta Kukán azon védekezését, hogy a papírokat neim ő adta ed, hanem — ellenkezőleg — az a helyzet, hogy az érsekujvári bank csak utólag szerzett tudomást az értékpapírok eladásáról. Tekintettel pedig arra, hogy Kukán rendelkezhetett a nevére szóló folyószámlával, nem akadályozhatta meg, hogy Kukán tetszése szerint fel ne vegyen pénzeket. A lószerszámok kenésére vonatkozólag határozottan jelentette ki Konrád igazgató tanúvallomásában, hogy Kukán kimondottan ama a célra vette fel a 70.000 koronát, hogy a lószerszámokat kenetni kell, l '",,1''"'hen tönkremennek. A pénzt fed is vette, ők azonban később megállapították, hogy a lószerszámokat soha senki nem kente. Konrád igazgatót a bíróság megeskette vallomására, ami ellen a védő semmiségi panaszt emelt azon az alapon, hogy Kon re d ellen ebben az ügyben szintén eljárás van folyamatban a csődtömeggondnok feljelentése alapján. Az esti órákban került sor Conlegner Károly, az Érsekujvári Népbank vezérigazgatójának vallomására. Conlegner vallomásában szintén terhelőén vallott Kukán ellen, megerősítve az előbbi tanuk állításait. A nagysurányi Népbank etszámotómüvészetéről közöltek elképesztő adatokat a bünper terhelő tanúi A későbbi likvidátor sorra megcáfolja a vádlott védekező állításait — Az igazgatóság és a felügyelőbizottság leíelősségének kérdése — A lószerszámok kenésére kiutalt 70 ezer korona is a likvidátor zsebében akadt meg Hogyan lett Kukán dr.-ból Hhvidáior? hogy a lószerszámokat azéirt nean tudta eladni, jpert az érsekujvári bank tulajdonát képezték. A lószerszámok mindig a nagysurányi bank tulajdona voltak. Kukán költségszámlájára vonatkozólag kijelentette Steiner, hogy az abban foglalt összegek alaptalanok, sőt Kukán olyan időben kifejtett ténykedésért is felszámol bizonyos összegeket, — amikor még nem is volt likvidátor. A perlavinát is csak azért indította Kukán, hogy ilymódon szaporítsa a költségeket és ilyformán váljék részére lehetővé a jogtalanul felvett súlyos ezresek elszámolása. A Kukán által hamisított takarékbetétkönyv hamisítása abban az időiben történt,, amikor a bank már felszámolás alatt állott, s igy betétgyűjtést sem gyakorolhatott. Ami* kor tudomást szerzett a hamis betétkönyv létezéséről, néhány fényképfelvételt készített arról, mert attól tartott, hogy a hamisított könyv „elveszhet.** Azt a tényt, hogy a könyvre nem volt fedezet, annak idején maga Novotny kormánybiztos állapította meg. Az elnök kérdésére elmondotta Steiner dr. hogy a banknak Kukán Béla dr. likvidátori ténykedéséből semmi haszna nem volt. A védelem részéről feltett kérdések során heves vita folyt le a védő és a tanú között, melynek végül is az elnök vetett véget azzal, hogy bizonyos kérdések feltevését nem engedélyezte. Az ügyész a tanú megesketé- 9ét kívánta, amit a védő ellenzett. A bíróság hosszas tanácskozás után meg- eskette vallomására Steiner ’r.-t. * Elkent ezresek Kukánnak a lószerszámok eladására vonatkozó szerződése fiktiv szerződés volt Neki csak arra kellett a lószerszám ügy, hogy az ezzel kapcsolatos „kimutatott" munka fejében oly összegeket számíthasson fel, melyek az általa felvett 166.502 koronát elszámolhatóvá teszik. Maga a Wawel-eég igazgatója, Illés N. kijelentette előtte, hogy Kukán soha nem járt nála a lószerszámok hevében és őt nem is ismeri. Kukán annak idején hetvenezer koronát azon a címen vett fél az érsekujvári népbankban volt folyószámlából, hogy kenetni keld a lószerszámokat, nehogy az átadás alkalmával, a vevő kifogást emeljen. Az a körülmény, hogy a lószerszámokat Kukán nem is láthatta, mert két lakat alatt őrizték, kizárja azt, hogy azokat valaha is kenetbe volna, s igy kétségtelen, hogy a hetvenezer koronát jogtalanul vette fel. Mint likvidátor ő. (Steiner) is megkísérelte a lószerszámok eladását, ez azonban nem sikerült. Többek között Jugoszláviának is ajánlatot tettek, és fenjártak a jugoszláv követségen, ahol azt a választ kapták, hogy a lószerszámokat csak panama-alapon lehetne eladni. Más alkalommal szélhámosok közé kerüit- akik hajlandók lettek volna „megvenni**, a lószerszámokat, mivel azonban ő csak készpénz fizetés esetén volt hajlandó átadni azokat, — az üzletből semmi sem lett. Nem állja meg a helyét Kukámnak az a védekeződ,
