Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-30 / 98. (2319.) szám
na? niRnink oldal IX. évf. 98. (2319) szám • Szerda 3 1930 április 30 m&m Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kő. Képes Melléklet ára havonként 2,50 Ké. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNYt LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága 11* Panská ulice 12. H. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága 1L. Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SÚRGÖHYCIM: HÍRLAP, PRAHM 1 piriii béke Félmilliárd pengős angol k&lctön Magyarországnak A párisi szerződés első üdvös következményei a gazdaságilag fölszabadult országra Budapest, április 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj-e len lése.) A párisi egyezmény következtében, miután Magyarország gazdaságilag felszabadult, a kölcsön ügye aktuális lett. Seitovszky Tibor vezérigazgató hir szerint 500 millió pengős hosszú lejáratú kölcsön felvételéről tárgyal, amelyet egv nagy londoni bankház folyósítana. Értesülésünk szerint a magyar államkölcsön kibocsátása még a száz millió dolláros osztrák kölcsön előtt fog megtörténni. ftud apóst, április 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Jól informált (helyiről szerzett értesülés szerint a magyar kölcsön ügye elvileg máris el intézettnek tekinthető. A megállapodás szerint állítólag május 15-ig történik meg a kölcsön kibocsátására vonatkozó végleges megegyezés. A magyar államkölcsön angol részének összegét 20—24 millió angol font között állapítják meg, fi minisztertanács jáuáliagyta a párisi egyezményeket Prága, április 29. ftenes külügyminiszter a minisztertanács mai ülésén beszámolt a párisi tárgyalásokról és bemutatta a négy egyezményt. A minisztertanács jóváhagyta az uj egyezményeket. A minisztertanács ugyancsak több hágai megegyezést jóváhagyott és úgy döntött, hogy mindazokat az egyezményeket, melyek nem tartoznak a parlament kompetenciája alá, aláírás végett azonnal a köztársasági elnökhöz terjeszti. Miután Benes külügyminiszter már elutazott Genfibe, visszatértéig a parlamentben Kroffca meghatalmazott miniszter helyettesíti. Benes Géniből való visszatérte után, vagyis május közepe táján terjedelmes expozét fog mondani a párisi tárgyalásokról. Krofta expozéja a szenátus külügyi bizottságában Prága, április 29. A szenátus külügyi bizottsága ma ülést tartott, amelyen Krofta meghatalmazott. miniszter részletesen informálta a bizottságot a Párisban megkötött egyezményről. A párisi konferencia azért ült össze, hogy a hágai egyezmény szövegét részletesen megtárgyalja. A szöveg megtárgyalásánál azonban rájöttek arra, hogy az egyezményben vannak olyan részek, amelyek nem eléggé világosak és amelyeket a szövegező bizottság elintézni nem tudott. Ennek alapján a hágai konferencia résztvevőit Párásba hívták a részletező munka elvégzésére. Parisban elsősorban is a hágai egyezménynek azt a részét módosították, hogy a generális zálogjogot a magyar birtokokra csakis a kis antant államainak beleegyezésével lehet beszüntetni. A zálogjog megszüntetése a magyarok sikerének mondható, ezzel szemben azonban a magyarok egyéb kötelezettségeket voltak kénytelenek magukra vállalni. Az első egyezmény szerint a magyarok 1943-ig évi tízmillió aranykoronát fizetnek. 1944-től 1966-ig pedig pausálösszegben évi 13.5 millió aranykoronát. Csehszlovákia nézőszögéből fontos. hogy az egyezmény kimondja azt, hogy Magyarország a csehszlovák állampolgárok részéről ellene a vegyesbiróságok előtt benyújtott panaszok ügyében, amennyiben a vegyes döntőbíróság Magyarország ellen dönt, köteles a bíróság által megszabott fizetéseket teljesíteni. Magyarország ugyenis eddig azzal a kifogással élt. hogy. jóvátételre van kötelezve s ennek alapján megtagadta a fizetést. Ezután csehszlovák állampolgárok pömyertességük esetén megkapják Magyarországtól a nekik járó összeget. A második egyezmény általános jellegű s az A. alapra vonatkozik, amelynek célja elintézni a földreform végrehajtásából származó összes vitás ügyeket a Msantant államaiban. Az A. alap tehát a három állam helyébe léip, s ezentúl az érdekelt optánsok nem az államokat, hanem az A. alapot fogják perelni. Csehszlovákia részéről a legnagyobb jelentősége van a harmadik egyezménynek, amely az A. alap összetételére vonatkozik. Itt először arról volt szó, hogy 240 millió aranykoronáé alapot létesítenek és hogy ezt az összeget a nagyantant államai fogják befizetni, elsősorban a magyar jóvátételből,. amelyet 140 millió koronában állapítottak meg, ezenfelül száz millió aranykorona volna fedezetlen. Ezt a száz millió aranykoronát a kisantant három államában a földreform végrehajtásából befolyó összegekből akarták fedezni. A hágai egyezmény jegyzőkönyvének alapjául a magyar memorandumot ismerték el, amelyben a magyarok azt mondották, hogy összesen 500.000 katasztrá- iis hoM földet sajátítottak ki az utódállamok és még 200.000 hold maradna kiftajáfit&tlan, illetve 200.000 holdast kell felszabadítaná a kisajátítás alól, A magyar memorandumból egyesek a®t a következtetést vonták le, hogy Csehszlovákia 200.000 hold földet visz- sisa fog adni a régi földbirtokosoknak. Ez azonban nem felel meg a valóságnál;. Az A. alaphoz Románia tízmillió koronával járul hozzá, Jugoszlávia, amely csak most kezdi meg a földreform végrehajtását, 20. millió aranykoronával. Maradna még 70 millió aranykorona, amit Csehszlovákiának kellene megfizetnie. A csehszlovák földhivatal megállapította, hogy a kisajátított földek értéke csak negyven millió korona. Végűiig abban egyeztek meg, hogy Csehszlovákia csak 40 millió koronát fog befizetni az A. alapba, azaz 240 millió aranykorona helyett 219.5 millió aranykoronás alapot létesítenek. Ez annál is inkább lehetségessé vált, mert két optáns, Koburg és Pálffy megegyezést létesített a csehszlovák földhivatallal, úgyhogy az optánsok száma 83-ra csökkent. Az optánspetreket négy csoportba osztották. Az első kategóriáiba azok a perek tartoznak, amelyek már el vannak intézve, de a felek megfellebbezték a döntést. Ebben a csoportban 275.000 hold földről van szó. A második csoportba azok a perek tartoznak, amelyek még nincsenek elintézve, ide : tartozik a 83 optáns ügye, összesen 351.000 katasztrális hold földdel, amiből 100.000 katasztrális holdat feloldanak. Ez azonban nem jelenti, hogy az optánsok visszakapnak területeket, hanem csak mentesitik a Id'sajátitás alól az érvény(isip.) Prága, április 29. Bennünket nem érdekelnek a részletek s őszintén szóWa, a sok ellentétes sajtómegnyi- latkozásból nehéz volna kihámozni, hegy ki és milyen mértékben győzött a tegnap befejezett párisi keleti jóvá térteli konferencián- Ha Benes szózatát olvassuk, nagy kisantant- győzelem képe bontakozik ki előttünk, ha a financiális dolgokban különösen járatos Kra- már-sajtó (s ez a sajtószempontból súlyosabb hang) analizáló cikkeit böngésszük át, a csehszlovák diplomácia kudarcát kell ineg- ál [apitanunk — nem szólva Striíbmyék dörgedelmes, de gyakran találó és őszinte véleményéről, mely egyenesen a kisantant ,,katasztrófái á“-t látja a magyar-román és a magyar- csehszlovák jóvátétel i és optánsügyek végleges rendezésében. A budapesti sajtó jóval nyugodtabban és egységesebben viselkedik: nem mámorosodik meg az eredménytől, mert tudja, hogy Parisban a három hónapi tusakodás után tiszta győzelmet egyik fél sem arathatott s a legtöbb, amit a delegációk elérhettek, az egészséges kompromisszum volt Magyar szempontból természetesen a kompromisszum is óriási siker, mert fontolóra kell venni, hogy Magyarország legyőzött és kiszolgáltatott gyenge Déliként jelent meg a párisi St. James szállodáiban, ahol jóival erősebb és százszorta kedvezőbb helyzetben létvő ellenfelekkel küzdött meg. A magyar diplomácia emberfeletti munkát végzett, ha a kezdett haudicappelt helyzete után a finisnél már mint egyenrangú és egyformán sújtó vagy emelő kompromisszumot kötő partner szerepelt a végtelen kiváltságokat élvező kisan- tant diplomácia mellett. A magyarok a teljes sötétségből dolgozták föl magukat a napfényre s ez még akkor is eredmény, ha a napfény egyelőre nem ömlik bő sugárkévékben rájuk, csak melegít. A konferenciáról különben is érdekes részleteket tudunk meg. A magyar delegáció az elmúlt három hónap alatt kénytelen- ségiből változatlan hévvel harcolt, mig a kis- aatant diplomaták barátságosan megosztották a munkát egymás között. Először a csehszlovák delegáció lépett akcióba, majd amikor elfáradt, a román, végül a jugoszláv, — s a magyarok kénytelenek voltak minden rohamot kiegyensúlyozni. Olyan ez. mintha egy futóbajnok marathoni távot fut egy egész stafétával szemben, melynek tagjai folyton leváltják egymást. Ha kibírta, s egyszerre a holtversenyében ér a célba a staféta •konkurrenssel, az egyedülfutó szempontjából ez is értékes győzelem. Tudjuk, hogy a párisi tárgyalásoknak két sarkalatos pontja volt: először a békeszerződés 250. paragrafusa, amely biztosítja Magyarországnak azt a jogot, hogy a békeszerződés interpretálása körül támadt ellentéteket döntőbíróság elé vigye, másodszor az optánsügy, amely abban állt, hogy Magyar- ország mindaddig nem volt hajlandó jóvátételt fizetni, amig a magyar állampolgárok elkobzott vagyonukért megfelelő kártérítést nem kapnak a kisantantállamoktól, amelyeket a békeszerződés kötelez erre. Az utóbbi kérdésben a kisantant nem akart engedni s a magyar opfánsoknak elkobzott birtokukért csak akkora kártérítést ígért, amennyit; a kisantant-rölidireformhörvények előírnak, azaz minimális összegeket. A magyarok a békeszerződésre hivatkozva töbt>et kértek. Hosszai huzavona után létrejött a kompromisszum: a ki sántán tál lám ok nem fizetnek, többet, mint amennyit törvényeik előírnak s a magyarok mégis többet kapnak, amennyiben a nagyantant lemond a magyar jóvátétel egy részéről s ezt két alap közvetítésével visszafizeti Magyarországnak az optánsok kártalanítására. így jött létre az A. alap, melyből — a kisantantállamok törvényes kártalanítási összegeinek befizetésével és a visszafizetett magyar jóvátétellel — az optánsokat elégítik ki, e a B. alap, amelyből ugyancsak kisantanthefizetések és magyar jóvátételek segítségével a magyarok egyéb követeléseit törlesztik, mint aminők az átvett államvagyonért, kollektív vagyonokért, főheroegi vagyonokért járó kártalanításokat. Ez az optánsügy kompromisszumos rendezése, ahol Magyaiország is jól járt, a kisantant is. A 250. parargrafus — az úgynevezett döntőbírósági klauzula — kérdésében ugyanilyen kompromisszum jött létre. Mivel a jóvátétel rendezve van, Magyarország az op~ tánsügybem vagy más jóvátételi differencia rendezésének ügyében nem veszi töibbé igénybe az államok közötti döntőbíróságot, ellenben a döntőt) írás kodás joga más kérdésekben vállozaflanul femnarad. Egyszóval az A és a B alap hatásköréibe vágó ügyeknél nincs többé döntőbíróság, de másban igen — s a. kérdés csaik az, amit egyelőre nem dönthetünk el, hogy a kisanatant diplomácia mennyi a békeszerződés értelmezését illető kérdést tudott a párisi szerződés kompetenciájába szorítani. Ismételjük, mindezek részletkérdések. Bennünket a totalitás és a szerződés szelleme érdekel. A csehszlovák és a magyar sajtó egyöntetűen „párisi békének" nevezi a tegnap aláirt megállapodást. Őszinte s nem diktált békekötésnek, amely végre eloszlatja a kisantant államok és Magyarország közt évekig kísértő jóvátételi és optánsdifferenciát és előkészíti a talajt a közeledésre. A tárgyalások állítólag rendkívül szívélyes hangnemben folytak, különösen vége felé. A tisztult atmoszféra fölismerése csendül ki Benes csehszlovák külügyminiszter tegnapi párisi nyilatkozatából, melynek utolsó szakasza egyenesen fötlőtegzósnek és a jobb jövő bejelentésének tűnik, Ugyanilyen békére hajlamos hangon írnak a pesti félhivatalos lapok, elsősorban a Pester Lloyd és a Budapesti Hírlap. A részletek latolgatásánál sokkal fontosabb tehát, ha ezeket a bizakodó záróakkordokat vesszük figyelembe, s a párisi konferencia mindenképpen üdvös jelentőségét abban, látjuk, hogy mindkét félnek tetszőén eltüntetett a nemzetközi politikáiból egy évek óta veszedelmesen kísértő „malaise“-t, mely lehetetlenné tette a közeledést és olyan áldatlan helyzetet teremtett, amely elsősorban gazdasági szempontból katasztrofálisan nehezedett Középeurópára. Ha igy van, mi is üdvözölni tudjuk a párisi békét. De nem hallgathatjuk el, hogy a középeurőpai gazdasági ellentétek likvidálása után az államok között egy másik ellentét is maradt, amelynek rendezése legalább oly fontos, mint az előbbié volt. Ez a probléma a rendezetlen .kisebbségi kérdés. Többször domborítottuk ki e helyen — és először valamennyi hasonló bejelentés között, — hogy az előmunkálatok elvégzése után a középeurópai államot: végérvényes és valóban építő jellegű közeledésére csak akkor kerülhet sor, ha sikerült a kisebbségi kérdést megnyugtatóan rendezni. Biztosra vesszük, hogy a párisi béke követkeaményeképpon csakhamar erre is sor kerüli.
