Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-27 / 96. (2317.) szám
HM ftggfe «, rménm*. I Meghalt Stemherg Adalbert gróf, az osztrák arisztokrácia eniant terribte-je A legősibb nemesi család sarja élete végéig hadakozott az arisztokráciával, a volt bécsi udvarral és mindenkivel, aki jogtalanságot követeti el — A leggátánsabb bécsi gavallért diszkvalilikálták a Jockey-Cluhban — Örök harc az utolsó lehelteiig Bécs, április 26. Egy bécsi szanatóriumban fceg= oa,p este örökre lehunyta szemeit Adalbert Stern- beerg gróf, az egykori osztrák arisztokrácia leg- ma.rkánsabíb tagja. Sternbeng gróf ősi cseh nemesi családból származott. 1868 január 14-én született a StembeTgek ősá birtokán, a csehországi PoMitz-ban Sternberg Lápot gróf lovassági tá/bor- nok másodszűlött fiaként. Gimnáziumi tanulmányai befejez te vei Strasebungban tanyait, adatán a 8-ae dragon yosokn ál és az 5»fe u Jánosoknál szolgált. A bar háborúban önkéntesként résztvett a burok oldalán. A parlament rettegett szónoka 1967-ben a Skalitz-eipeH válaeztókeriübetben megvááaeetották képviselőnek, azonban az aj képviselő nem csatlakozott, egyetlen párthoz sem. Képviselői működése a-latt nőtte ki magát azzá a félelmetes' emberré, akiről később a monarchia mindkét állama beszélt, mert talpraesett, leplezetlen közbekiáltásaival, amelyekben sokszor a kelleténél is több volt c főszer, állandóan támadta a bécsi ad vart, amelyet a rövidség kedvéért csak kamarillának nevezett és gyakran magát :a császárt sem kímélte. Miméig szenzációnak ígérkezett, ha Sterniberg feliratkozott a szónokok listájára s a szenzáció való* bán nem is maradt el, amint a gróf a szószékre lépett, hogy mennydörgő hangján különböző vá- iogaiajöan fovektávákkal illesse azokat, akiket a dolog illetett. A helyzet annyira kincs volt, hogy ezrede {megfosztotta őt, az ős nemes gavallért és egy nagy hftbizomány arát a tiszti rangjától. Rangját a háború kitörésekor, amikor önként jelentkezett és a császár is megbocsátott neki egy audiencián, visszakapta, sőt később kapitánnyá lépett elő, Egy névjegy, amely mindent kifejez Aitroikor & világháború befejezése után Ausztriában ée Ggebsalovákiában eltörölték a nemesi címeket, Stemberg gróf a következő nyomtatott vi- ritkártyával nyugtázta ezt: Adalbert, atw dem urgraüichen Hatise Sternberg. Geadeh unter Kar! dem Grossen — entadeh unter Kari Renner. „Nagy Károly áfltaű neme6dtveí£ — ez a büszke kodat nemcsak gőg voJt nála, hanem efleven át- éraés és nyitja mindazon keserűségeknek, amelyekkel aa öreg Ferenc Józsefnek a harc hevében kedveskedett. SokszOT emlegette, hogy a Stern- bergek micsoda nyakas nemzetség voltak, konokok és vaafejüefc ée tudta minden harcukat az orajkodóh ázzál. Előkelőbbnek, régebbinek találta családfáját a Habsburgokénál, — idegeiben benne vibrált minden keztyüdobásuk az uralkodók felé. A legodaadóbb gavallér s a legdemokratikusabb arisztokrata A legérzékenyebb gavallér volt. de nem oktalan genealógiai dőlyfből, állandóan hadakozott, de dem doükfhotí módra, hanem, mert időszerűtlenül heroikusnak fogta fel az arisztokrata kötelességét. Nem a nemesség privilégiumait taksálta sokra, — szellemi tekintetben írók, bohémek közfll válogatta ki nem egy őszinte barátját, — hanem az volt a megingathatatlan meggyőződése, hogy az arisztokratának példaadó élettel kell élnie és kiváltságait saját magának kell ki- kiizdenie. Ez a romantika hamarosan összeveszi te bte őt az ajásztokráoia túlnyomó többségével. Afférjai százszámra voltak. Nemcsak, mert támadta az arisztokráciát, hanem, mert védekneani is tudott. Sternberg gráf rótt az asszonyok legoda ad óbb gavallér|a s nem egy párbajra sokszor ismeretlen nők védelmében állt ki. Gaval lérságának legszebb tanujéLét éppen méfhány' éve adta, amikor Ferenc József unokája, Wmdisohjgr&tz hercegnő férjhez ment egy tanítóhoz és emiatt nemcsak az arisztokrácia, de a polgári társadalom is támadta. Stemberg ekkor ezekkel a szavakkal védelmezte meg a „vörös hercegnő"A: „Nem törődtek a fenséges asszony Ínségével, — ezért ne törődjenek legipri vátabb elhatározásaival sem!" Aki ezeket a szavakat mondta, mégis a legnyíltabb és legmegrögzöttebb monar- chiria volt. Altér a Jockey-Clubbal Enfant terniible volt élete végéig. Az utoleó években tmég mintha meg is szaporodtak vol na végiiélkdli afférjai, olyannyira, hogy 1923 bán a bécsi Jockoy 01 uh. a Icgkonkluzivaibb arisztokrata-klub. elégtetelarlásra képtelennek nyilvánította. Ugyanabban az értben min!, r*-ohszlovák ál laMwpf/lgárt 'ka ja uta&uloLták Bécet>óL, mert párbajra kihívott egy eanberi. Később aaooban visszavonásig megengedték neki a visz- szatérést. Azután folytatta harcát a Jockey- Olub vezetőd ellen s ebben a harcban az öreg Sakn gróf is támogatta. 1924 júniusában á Sadher-sszálló előtt tettleg in zu Itália Herberstedn Herbert volt altábornagyot, annak a becsű 1 etbíróságnak az elnökét, amely őt diszkvalifikálta. A rendőrség pénzbírságra Ítélte és nyomban kiutasította Ausztria területéről. Azonban kevéssel rá újból sikerült Bécsibe visszatérnie, amelynek egyik jellegzetes alakja volt a pi- pás, dlörgőhangiu gróf, aki mindig hajadon- főtt járt. 1925 nyarán újból beavatkozott a politikába s a köztársasági államforma ellen állott ki nyűt hányra. A gyöngék iáradatlan oltalmazója A gyöngék és jogfosztottak védelmezője volt, — utolsó csepp erejéig. A jogtalanság iránti gyűlölete — arisztokrata kuiturideáljai ellenére — demokratává tette őt a szó legszorosabb értelmében. Amikor példáiul egy szegény cseth cseléd- leányt ártatlanul tizenötévi fegyházra ítéltek el gyilkosság miatt, Sternberg gróf szűnni nem akaró újságcikkekben ostorozta az osztrák igazságszolgáltatást ée ki is erőszakolta a perújítást. Egy évvel ezelőtt folyóiratot is alapított, „Stermbergs Halb- mowatsohrift" volt a címe, tartalma pedig ■% Páris, április közepén. A tavasz késik ezidén. A kávéházak teraszaira megint kicipelték a kályhákat, hogy talán igy sikerül megengesztelni a hideget. Nem alaptalan a franciák félelme, akik virágban álló gyümölcsöseiket féltik a fehér zúzmara csókjától. A tengeri zimankód, hideg szél besöpör Páris uccáíba iá. A festők, akik télikabátjaikat már fölvitték az „irgalom hegyére" (igy nevezik itt a minden pénztelen emberek bankját, a zálogházat), elszándtották magukat s most az uj széllel a kopott vitorláikban uj forradalommal kénytelenek védekezni a külső hideg ellen. Az eső, a hideg elől menekülve, növelik a belső tüzet, itt-ott akad egy uj gondolat is és mire fölkerülnek a Montp&massera, összeülnek és kész a vihar, s vajúdóban van egy uj forradalom. A forradalmárod kitűzik az uj cégtáblát, a nevek rákerülnek egy szenzációt haj- hászó bulvárlap hasábjaira és kéezen áll egy uj „Izmus". Az uj cégérrel uj lap is indul és az első szám, amely leggyakrabban a legutolsó is, bő szavakban hirdeti a cél nagyságát s ez a cél rendszerint már egy elért, csak éppen az uj ut téveszti meg az uj izmus bent erdőseit. Ezek- után a forradalom meghal s jövő tavasszal megint itt van. Nyáron a festők kiutaznak a tengerhez a Provencefoa, Normandiába és máshová « nincs idejük ilyen csekélységekkel foglalkozni. Az ilyen mozgalmak idővel összegeződnek és egy személyiség befolyása alatt formát kapnak és ez a sok „forradalom" egészen logikus evolúció erejével hat, s mindenki természetesnek veszi, hogy az egyén, aki az ilyen mozgalmaikat összefogta, mint a mozgalom istene szerepeljen. Amikor az expresszionizmus meghalt (élt valaha? hisz’ oly rég volt!), akkor egyesek már rég uj nyomokon haladtak, függetlenül egymástól deriválták kubizmusukat is, « otthagyták, mint igen hasznos kísérletet. A formák megint kerekebbek, lágyabbak lettek, a festészet „materializálódott" megint, s nem volt szégyen, ha meg lehetett ismerni a kép tárgyát. A lélék megint szóhoz jutott, ha szerény keretek között csupán. Az élet folytonosságá- lati alap hullámvonalként vonul keresztül a művészekben is érvényesül. Az érzés és a gondolati alap hullámvonalként vonul -keresztül a művészet fejlődésén. A modern, gyorspergésü életben megint uj keresések voltak soron: megtalálták a sok, zsákuccába került teoretikus megkönnyebbülésére a-z uj tárgyilagosságot, a surrealismust. Mint minden izmust, ezt is előre halottnak nyilvánították és nyilvánítják, de elmúlott néhány év és a surrealizmus hívei ezidén uj, tüzesszavu cikkekben hirdették, hogy élnek, — valóbari halott ma az egész. Az uj tárgyilagosság néhányéves élete a múlté. Az u j keresésbe, mint a villám csapott be a jelszó: legyünk olyanok, amilyenek vagyunk: természetesek. S talán nem véletlen, hogy éppen most ünnepük itt a romanticizmus centen méri urnát.. Az agy megkívánta a pihenést, átengedi a. föladatait a szívnek. A hullámvonal elérkezett megint az érzAsbez: impresszionizmus, expresszien izmus, uj tárgyilagosság, -s móri úgy lehetne hívni, hogy neofomantika. A mának a. romantikája, nem a száz év előtt líula, hamis és hazug romantikája, hanem a való tág körüla legkülönösebb vök, amit német ayeknen eddig irtaik. Ebben a lapjában megmu ta tkozofet, hogy Stecmlberg az egyetlen ember Ausztriában, akinek még van bátorsága, hogy a hatóságok önkényéit kipellengérezze a leggyilkosaibb módon ée az üldözött védelmére keljen. Lapjában egyéniként nemcsak haragját öntötte ki, hanem tudósi felkészültségét is azóihoa juttatta. Általános. roppant tudása volt ennek a kuriózum eanbemek. Megsmkitás nélkül indogált egész életén keresztül s megszakiítéiS néUdü olvasott Egész enciklopédiák tartalmát beleöntötte értekeaé- sébe, amelyek népszerűén tudományosak voltak. Már évetekét «®eWtt adott kfi m^iáiay broenrátt. „EmberteleoBéigek'', ,yKon0e<rvatóv 'Sovasaittakok" voltak ezek camef. Polfflffifcávaft, ®c®áffárrei ío^eil- teoQjoffit, 1925-ben „RédSóbit Istenben" oknmöl adott tea égy könyvet, amely uw^itámadott minden poffifci- kai pó-rtot és a zsenialitás és a naivitás csodálatos vegyülök® volt. . J 1926 fezén ezen a mén jelent meg újabb könyve: „Pápák, opászórok, kárályök ée zsidók." Sternberg gróf sokat ivott. Számos tettet feteetees amiHziiősefl ezen m alapon próbálták pilimbézni ée bagabe®dzálnd vagy fiikandatiizáfeá. De — mint egy jóbarátja írja róla. — a gróf m aftohóllal frissítgette fáradó agyát, hogy olyan fokra bevitte, amelyen a ?í®táaáa sarkantywottaD rmankába kwd. irható keretek közötti négyszerivége a ma jelszava. Az a művészet, amely az alkotók tolla alatt leez formává, a Legbekő érzéseknek a megfestése minden masimzmus kontaktusa nélkül. A szépnek jogaföa való visszahelyezése. Otthon, ahol minden ilyen romantikus festői inspirációra ad okot, a körülmények sokkal alkalmasabbak, mint a nagy kőtenger Párásban. A nagy zajtömegben a* agy saját maga alakítja meg a motívumait, s ha támaszkodhat valamire, akkor ezek egészen primitiv és épp ezért frappánsan nagyszerű dolgok, amiket csak igazán fejlett agy tud fölfedezni, de mi már igen könnyen tudjuk követni a jelölt utat. Párisi közelségből megértjük, hogyan leez nagy kép egy gyufaákatulyából és egy vizespohárból egy műm árványasztálon. Ilyen kis megpil- Iantásokbau benne van az egész uj festészet, az egészen tiszta, uj és nagy művészet, ée csak ilyen primitívségeknél lehet beszélni tiszta művészetről és a Part pour l’art egy lépéssel tovább jutott- Az elvont formákat fölváltja a tiszta festészeti, fölfogás, ahol az egy eosetvo- násnak az a föladat jut, mint egy szónak egy lírai versben. Saját külön élete van. Nagyon szubtil és könnyű egy ilyen képnek & megosi- náltsága. A Rue de la BoötSben, a világ minden művészetének szent uccájában könnyein át tehet tekinteni az nj akarást, amely nagyon szimpatikus és nem száraz. Majdnem azt lehet mondani: Urai. Beaudoin, Friesz, Breuer, Tereskovios, Czóbel, IL ScMieszer az uj nevek között az ismertebbek, akik jelenleg kiállítást rendeznek ott. Hosszú névsorban lehetne csak kimeríteni az egész gárdát, amelyben egész sor magyar is -szerepel. Itt ismert nevek, befutott nagyságok és különös -szorongással kell gondolni arra, hogy Pizarro, vagy egy késői Monet, akiknek már születésük -századik évfordulóját ünnepelték -sztikebb hazájukban, vad forradalmárok lehetnének. El sem képzelhető, mi történne, ha az uj nevek közül eljönne mihozzánk valaki. Honfitársaink közül sokan vannak itt, és akiket magávalragadoit a párisi forgószél, nem tudják magukat visszatérésre elhatározni. Nem csoda, mert a művészetük a ma nyelvét beszéli, míg minálunk még mindig holmi elcsépelt akade- raizmusokkal lehet csak érvényesülni. Szloven- -szkói kollégáink közül Bazovsky és Pafugyay járt megint itt, s hogy az ő -szavaikkal éljek: „Jó volt megint egyszer egy kis nyugati levegőt .szívni, megint van valami, amit otthon kiizzadhatunk. Az agyunk otthon berozsdásodik, az uj meglátások tömegével rohanják meg az embert, az ecset fölszabadul a konvencionális, a ragacsos és édeskés piktúrától." S valóiban úgy van, hogy sehol a. világon -nem ismerkedik -meg a. művész a. festészet mivoltával, csak itt. Páris még mindig joggal a Mekkája minden világ festőinek, a többi város, ahol művészet, terem, csak hígított kiadása a páriéinak. Nem lehet ezt azonban minden művészetre állítani, különösen a. zenéről és az architektúráról nem. Ott, ahol a konzervatív elem 'beleszólhat a művészek tevékenységébe, Ott a teória különbözik a praxistól. Á moderneket csak °gy kis réteg követi, meg kell jegyezni azonban. hogy egy ilyen réteg tömege is nagyobb, mifii a mi egész müpártoío közönségoak. A rengeteg Páricftmn & legtöbb épület egy nátaaác 1906—1910-ig dívott Jngendstílban épül, é* telő, hogy rövid néhány év múlva Párás nagyon, hasonlít majd Berlinhez — Le Corburieroek Prágában, Berörriben, sőt Moszkvában több hitre van, mint itt ée főleg, hogy praxisban kerülnek bele. S ha véletlenül egy épület mégis egészen modemnek sikerül, akkor még a generálások is fölsaófeűnak a ^boche“-ép4tésret túlkapásai elten. mint ahogy ez vábóban megtörtént a roueró áSomás eseteben. Azért mégis Párás marad az, ahol a teória megszületik és csak a német át» amerikai ipar az. amely a teóriát fürgeeégéveü fölveszi ée földolgozza. A francia taftényehnes ahhoz ée túl jól megy a dolga. Ma Pirié és Boriin Európa két vezető városa és időveü ez a két város olyannyira hasonló lesz, hogy elveszíti speciáKs karakterét. Ez te a művészet célja, hogy embereiket, nemzeteket egymáshoz közelihozzon — hogy európaiakat neveljen széles látóhatárral. Weiner Imre (Párás). Újabb letartóztatások a tmóapesü hadseregtsalósi ügyben Bndapest, ápriflós 26. (Budapesti aserteeeBSfeégünte: tetekmóetenibése.) Tegnapi számunkban megírtak, hogy tegnap a késő esti órákhan letartfefcatáak egy rtüzóraferaredest, afká a honvédfe&ni mfofesteTwumbBai teüjesftett saoflgéilaitót. Az éjjsaaikeffl órákban két újabb fetarfxfetaítés történt ea ügybe®.. A rendőrség letartóztatta Lühnsdorá F«nw» ismert budapesti takarmánykere^edőt, aki hamis szálMiási jgaEOilváuyökk-ail manüpotóát és ezedksvűl megvesTitegeíbéet ie követett ei. A* ő vallomása alapján taartózíatták le előbb Takács Lajos tüzéralezredest, majd Met* Géza got- dászati századost. Lühnsdorf a hálbor-ubaai Takács alatt szxőgáft és legutóbb megbiaást kapott, hogy teikarmányrt; ettóláteon a katonaság réstaére. Nem —llt azonban tőkéje, bo^ a ezálliitást. le i ébonyoütisa és ezért felkereste ac alezredest, hogy igazolja a te nem szállított takarmány leszállítását, egyúttal kiírásba hely esett részére egy nagyobb összegei Az atesredee betememt a osalésba. Lühnsdoirf -ped^g az igazolást az egyfe bankban esekwnqytáifwSBL A takannányfceresílcedő a mandporlációt töbheafe meg- áamóbe^tette ós az igy szerzett feszegeket hasaaóBa fel forgótőkének. Legutóbb a Belvárosi Tafoanék- péraztáhban kfeérletezeöt a .bank azonban óvates- eágfból érdefclódött a honvédelnvi uraoiszlbóriuímlban és erre kisü®. a turpisság. Takács kibaUgatásakor Metz Gézát nevezte meg meg bűntársának. Móri foáyfk a vizsgálat ónra nézve, hogy a ezéOhé- moe trió műkor és milyen feszegeket vrit tel a ha- más igiazx>lványiofk alapján. Gombos Gyula honvédehm nrinfistter az egyA dékxtáuri lap munlkaMnsa eó®t kmjritientette, hogy a szóbanforgó csa-láshoz basooló eerire példa nem volt a magyar hadsereg történetében. Elrendelte a legszigorúbb vizsgálatot, mert példát akar statuálni, nehogy hasonló események megismétlődjenek. Meglepő egyébként hogyan hagyta révenöi magái a vásazaéHéeekre Takács alezredes, aki seép katonai karriért futott be és brigadéroei kinevezés előtt állott. Valőesánü, hogy oudyos anyagi helyzetben vett ée ezért vetemedett bitesre. Kiderült a Bátyú melletti gyilkossággal gyanúsítottak ártatlansága Munkács, április 26. (Saját twlfetttÓDŰrióh) Besoá- -moltuiiík arról a nyosmozáeról, aimelyet a Bátyú meglett fekvő Magyar-tanyán nyolic évvel eaeilótit elkövetett bestiális nabl^yilkosság ügyében folytattak. A reodőnség gyttkoseág gyanúja alatt itetenbóEíattoa Béres János ismert bátyúi heuteemestent, továbbá a btinrészeseéggel gyanusdJtott Ember Jánost és feleségéit, akiket az ungvári ügyészség fogházába Raál - llitotta, mivel a famiivallom-ások a gyanút megerőtt- teni -lálszol-ak. . A vizsgálóbírói kihallgatások úgy Béres Jánost, mint Ember Jánost és feleségét teljesen tisztásták a szörnyű vád alól, a vizsgálatot ellenük beszüntették és ssabadiábrahelyezésiiket elrendelték. A szabadlábrahelyezés már meg is történt és az ártatlanul szenvedett emberek visszatértek ott- honnkba. IniFormációnk szerint az igtari gyilkosok lete'i'bózta- láeára rövideden 6or kerüli. , — Bűnvádi feljelentés a Benyovszky-birtok par» ceflázáoa miatt. Pozsonyi ftzotkeoztőségünk jelenti telefonon: Ma délelőtt, a pozsonyi áJlatnügyészeégre érdekes bűnvádi feljelentés érkezett, amelynek hátterében egy volt grófi birtok parcellázása szerepel. Felsőszél! községiben Benyovszky gróf birtokát, parcellázni akarták ée a falu kisgazdái igényt tartottak a parceJiázásra. Hét tagból álló bizottságot alakítottak erre a célra, amelyben még Fojtiik Piue közeégs jegyző te boáját fogiait A bizottságnak az lett volna, a kötelesség, hogy a telekkönyvi átírásokat és a parcellázás körüli munkálatokat elvégezze. A föld vételára 2.200.009 korona lett volna, amihez a prágai .földhivatal te hozzájárult. A bizottság tagjai azonban a teljél öntés szerint összejátszottak volna az eladó főffd- birtokossal, tini fizettették a birtokot, másiféhnilHó koronával, úgy, hogy felemelték a vételárat anélkül, hogy ezt a parasztok tudomására hozták volna. A parasztok fizették a részleteket, s m.r részleteik ben 3,700.000 koronát, fizették a 2,200.000 koronás vételár helyeit, de ékkor <ss7>béknipitiik os utánajártak a dolognak, rámentek egy pozsonyi ügyvédihez, anie'v mo§üvtte a felieieulfet a héttagú búott8ág oüetL wmammmammmmmmammmmmmmmmmmmwyjmmmmmmmmmmmmmm PÁRISI LEVÉL
