Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-27 / 96. (2317.) szám

1*50 áprilta rsteárMp. optánsoknak cs’aik annyit hagynak meg hintő-T kai::ból, amennyit a törvény megenged. Ha a párisi egyezmény aláírására sor kerül, úgy ezzel a hágai egyezménynek minden homá­lyos szakasza végleges rendezést nyert. A párisi egyezmény fontos rendelkezéseket tartalmaz a főhercegek és a községek bir­tokaira is, amelyek az állami határon túlra is terjednek. Ezek az ügyek azonban nem tartoznak az ál­lami földhivatal illetékessége alá s ezért ezekről Vozenilek csak általánosságban em­lékezett. meg. , — A magyarok nagy eredménye főleg ab­ban rejlik, — jelentette ki Vozenilek —, hogy a nagyhatalmak anyagi hozzájárulásával a nemzetközi agráralapon kiviil létesítenek még egy rendkívüli tartalékalapot arra az eshetőségre, ha a már benyújtott optáns- pereken kívül a jövőben még újabb pana­szok érkeznének nagybirtokosok részéről. A magyarok ugyanis attól féltek, hogy a panaszok szaporodásával a hágai agráralap egyre gyengülne és nem tudna még olyan kártalanítást sem fizetni, amilyet a kisáll­tán t államok eddig közvetlenül fizettek a nagybirtokosoknak. A tartalékalap létesítésével ez az aggodalom indokolatlanná vált és ennek alajpján a ma­gyarok a békés megegyezés mellett döntöt­tek. Az agráriusok követelik hsf a Magyarországgal,- miit a Lengyelországgal kötött kereskedelmi szerződés azonnali felmondását SuBsfos aSleaitéteií a telelés pártok kitölt Május 2-án üS ismét össze a képviselőhöz Hagy tüzek a látra-vldéken Táíraszéplak, április 28. (Saját tudőeiibónk telefon jelentése.) Ma délelőtt ragyogó napsü­tés trtán a tátrai csúcsokról vihar ereszkedett le. Sűrű vit 1 ámcsaípások következtek, ame­lyek, miöt oly sokszor, ezúttal is két köz­ségiben okoztak tüzet. Délelőtt 11 óra tájban a villámcsapás a Tátraszéplaík tövében fekvő GerLachfalván felgyújtott egy csűrt A tűz­vész hamarosan továbbterjedt és hat csűr le­égett Ugyanebben az időben Kakaslommoon a felsősor végén, hol három sóéban állnak a csűrök, a villám becsapott az egyik csűrbe. A kakaslomnici tűzoltóság nyomaiban kivonult a bűzhöz, de m-egiadiulták a környékbeli fcüzol- tóságok is Késmárkról, Mateóoról, Leibio- rőL, Felsőerdőffáról, Nagyöraről, Rxprádról és KisszalőkinSL, hogy segédkezzenek a tű® oltá­sában. Az okáéi nwsnkálatofcat magsa Nitech 'Andor, a aoepeai német párt kérpéveslőj*, ac német tüzoltószöveteég elnök*, vezette. Fél­óra alatt a tűz hét csűrrel végzőit amelyben nagymennyiségű takarmány és gaRSaségá gép pusztait eL A kárt flé&müMó koronám becsü­lő:, amelynek aagyréeae bfekoeitás névén megtérül. Prága, április 26. A parlamenti tárgyalá­sokat tegnap este félbeszakították, anélkül, hogy a képviselőház szavazott volna. A koT- mány úgynevezett kis gazdasági programjá­nak még csak az első csoportját sem intéz­hették el. Úgy az agráriusok, mint a szocia­listák elégedetlenek az eddigi kompromisz- szumokkal. A szakkörök rámutatnak arra, hogy a® eddigi mezőgazdasági javaslatok értéke Németország nj vámvédelmi intézkedései ntán teljesen kétessé vált. Ehhez hozzájárul még az agráriusok azon kö­vetelése, hogy Csehszlovákia azonnal mondja fel a kereskedelmi szerződést Magyarország­gal, amit viszont a szocialisták, és a nagy­ipar képviselői elleneznek. A* áilamvasutakra vonatkozó tárgyalások ugyancsak megakadtak. A gazdasági miniszterek husvét előtt szilárd szarvasmarhayámokna és a sertéspótvámokra nézve megegyeztek. Az agráriusok azonban az egyes kategóriáknál olyan magas követe­léseiddel álltak elő, hogy ezt úgy a szocialis­ták, mint a nemzeti demokraták mint pedig a cseh néppárt a leghatározottabban elutasí­totta. Tegnap a képviselŐháaban a késő esti órákig bizonytalanság uralkodott. Tanácskoz­tak a gazdasági miniszterek, a kormány poli­tikai bizottsága, továbbá az egyes kormány- párti parlamenti klubok de egész nap — eredménytelenül. A szocialista képviselőházi alelnökök az esti órákban felkeresték M-aly- petr elnököt és arra kérték, hogy ma szom­baton legyen ülés. Malypetr érintkezésbe lé­pett Udrzsal miniszterelnökkel és az ad hoc egybehívott házelnökségi ülésen harcias sza­vazásira került a sor. A szocialisták javaslata fölötti szavazásnál az eredmény 3:3 volt s végül is Malypetr a szocialisták ©Hon döntött és ennek alapján a kép viselőhás legközelebbi ülése május 2-án délután % órakor less. Kévéé a remény azonban ahhoz, hogy az ag­ráriusok ée a szocialisták május 2-ig meg tudnának egyezni s igy igen könnyen meg­lepetések történhetnek a május 2-iki képvi-1 már a vitát, anélkül, hogy irwgegyertefc ver­sel őiházi ülésen. Mi lesz a magyar fc&resfeedeimi szerződéssel! Az agráriusok, mint már lapunk tegnapi számában jelentettük, érthető okokból idege­sek amiatt, hogy a vámtárgyaüások egyre el­húzódnak és Mvre agresszívebben követelik a Magyar- országgal kötött kereskedelmi szerződés felbontását, mert ez a szerződés számos ga- bonaterraék vámját megköti. A felmondási idő fél év s az agráriusok nyug­talankodnak, hogy a felmondás elhalasztá­sával az uj vámtételek életbeléptetése is egyre késik. A szocialisták és a nemzeti demokraták ezzel szemben azt javasolják, hogy felmon­dás nélkül kezdjenek tárgyalásokat Ma­gyarországgal, mert hiszen Magyarországon is számítanak a csehszlovákiai adott viszo­nyokkal és valószínűleg nem fognak eluta­sító álláspontot foglalni a szerződés reví­ziója ellen. A szocialisták és a nemzeti de­mokraták a revíziót azért tartják helye­sebbnek, mert felmondással a helyzet ki­éleződne és károkat hozna. A* agráriusok azonkívül még a Lengyelországgal való ke­reskedelmi szerződésnek a felmondását is követelik, amivel az állatbehozatal csök­kentését akarják elérni Az agráriusok úgy látszik a németországi belpolitikai helyzet váratlan alakulásától el­kaparva már nyíltan azt mondják, hogy a jelen pillanatban azt sem bánnák, ha a koalíció feborulna, mert ez az ő szempont­jukból csak előnyöket hozhat A behozatali jegyrendsze? körüli vita A kormány gazdasági miniszterei tegnap több óra hosszat tárgyaltak a behozatali jegy­rend szerről, amelynek novellája már a kép­viselőhöz asztalén fekszik, sőt a javaslat fö­lötti vitát már be is fejezték. A mai koalí­ciós fejetlenség mellett nem lehet csodáik óz­ná azon, hogy egy javaslat fölött befejezték ma. A gazdasági miniszterek sem tudtak megegyezni, mert a nemzeti demokraták azt követelték, hogy a behozatallá j^gyrend szert terjesszék ki a sonkára is. Az agráriusok viszont azt követelik, hogy a behozatali je­gyeket teljes értékűkben értékesítsék. Ez ellen elutasító áiláispontot foglaltak el a töb­bi koalíciós pártok. Miután megegyezést lé­tesíteni nem tudtak, a szocialisták art indít­ványozták, hogy a kormány utasítsa el az összes módosító indítványokat és a javaslatot eredeti formájában fogadja él. Emellett van­nak a cseh néppártiak is, A Bdmet keftnáBTpÉrteft Is elégedetlenek A parlament folyosóin tegnap különböző hírek terjedtek el. Állítólag az agrárpárt ra­dikális szárnya nincsen megelégedve Udnzsal taktikájával és már kormányválságról suttogtak > üdrssal utódjának a személyét » megnevezték Viskó vszky jelenlegi nemzetvédelmi mi­niszter személyében. Ezek a hírek természetesen egyelőre csak puszta kombinációknak vehetők. A monstrum -1 ü bőségben a német kor­mány pari ok teljesen háttérbe ereorulnak. A cseh agráriusok úgyszólván ellensége* viszonyban állanak a német szociáldemok­ratákkal. de elhidegiiíívk a német testvér- párttól is és talán a jelen pillanatban szí­vesebben vennék, lia a németeket valami­lyen indok alapján ki lehetne szorítani a kormányból és meg lehetne sJakit&m a esek nemzeti koalíciót, amelyben a cseh agráriusok ismét vezető szerepet játszhat nának, , Mindezekből láthatjuk, hogy a monstrum többségben komoly ellentétek uralkodnak és, hogy ez a helyzet sokáig nem tarthatja ma­gát Előbb-utóbb komoly összetűzésre kerül a sor az agráriusok és a szocialisták között. KETYEG ÓRA Irta: RÉVÉSZ BÉLA Versailles-íben sokszor őgyelegtem Mária Antoiuette kicsiny szobáiban, a kastély ir­datlan termei mögött az aprócska budoár- baa, a még kisebb oivasószdbálban, a pdri- nyó lakosztályban, mely úrnőjével együtt számit© meghunyiai akart a zajgó világ elől. A múzeumi veterán megmutatta a rej téka jté­kát, amiken át menekülni lehetne, d© nem lehetett és a bizalmas szobácskák. labirintu­séban megláttam az idegenbeosöppeait, meg­riad* királyné tévelygő alakját, aki futna a végzet elől, ám a nagyszáMék bástyáin 6t, bezug hozzá a harang, szomorúság. A múltkoriban az uccasarkora elém került egy ember, szürke, fáradt külsejű ember, csak állt a mennyország alatt, láthatóan megakadt az útja és csak vesztegelt az uoca- earkon, lankadt kezéből csüngött a sétapál­ca, koppintott véle a kövezeten, kocogtatta maga előtt a sétapálcát ütemesem, unottan ugrándozott előtte a sétapálca és az ember, aki nem nézett se jobbra, se balra, se előre, ügyelt, megügyelte valamerről a céltalansá­got, elakadtam, odaállítottam az uooa sarokra, az előzők sorozatával miagamiögött, kik vala­mikor ugyanígy megtorpantak az uocasar­kon, eknálLott apatiíkusan, csali kocogtatták maguk előtt a sétapálcát, taktusosao, szapo­ra egykedvűséggel ugrándozott előttük a sé­ta,pálca, miiközben gazdáik a magúikra kerí­tett égbolt alatt, odaadással ügyelték, csak ügyelték az eléjük hullámzó semmit. A csecsemőt sokszor úgy nézem meg, hogy észre veszem az aggastyán-ha jlálsát ie, mély vonzalommal figyelem a föbbszáz éves festményeket és a hajdani szépasszonyok, Iri rés zsarnokok, megdőlt klasszikus miliőik életét visiszaérzem, szeretem a régi bútoro­kat, odahaza a két sifonéromut a nágondio- Lássa! szoktam kinyitni, hány kéz. tapintotta a szárnyukat, amikét én most megérintek, secretair-«zekrényem fiókjaiba úgy helye­zem el kusza papirosaimat, hogy megzizeg­nek körülöttük az Írások, airriilk egykoron Ott rejtőzködtek, lila székeimen sokszor ott “felnek a, biodenrnayer-figurák, akik pedig már régen ©^bóbiskoltak... az idő egyszerű­ségét sejtem, a változatlanságot, hogy az evangélium motívumait, képeit ugyanúgy ál­modjék ma ie a költők, a csillagok Ugyanúgy rácsillaninflk az uj pásztorokra, mint. a ré­giekre, az idő terűi a végtelenséggel, csak mi merülünk mulandőan. öreg holmik piacát jártam Pánidban, messze, odakünn, Bastille ivadékainak tájé­kán, lim-lomos boglyák közül kevés frankért kincset lehetett kihalászni, ügyes kémlelés­sel csak fel kellett mérni az ódondá s/Ahegye- ket és a tor lódó por tékák alul, mögül föltet­szett a kívánatosság. Az órát,, a megvágyott órát a sűrűségben megtaláltam. Enyhe ínyence, casettás kedvességgel kimódolva, töredezett, nagyon ütött kicsi szekrény, mindjárt az ölembe vettem, tizenöt frankért, az ódoindász ravaszul mosolygott, én is mo­solyogtam, elzsákmányoltam a meleg díszt a komimódra, mélynek otthoni kopaszságát most már ki szépíteni tudom. Mentünk hazaiMé a párisi szállodába. A fayence bágyadt színei .igyekezettel he- vűlték a. napsütésben, a oasetta homlokára a finom guirlandok r átformálták. az ékes süve­get; a búzavirágnak, napra!argónak, kél: és aázga tartoaságaÉvaJ. derült a jószág az ölem ­ben, a kezeket között, a vizsgáló szemeim ©lőtt, még az óra is benne volt a házikóban, rozsdás, pókhálós egymásranőtt kerekek, amiknek avult fogán valaha forgott az idő, beljebb a fekete réznek legalján az évszámot is el tudtam olvasni: 1868. Délelőtt föntjártam a szobában, ahol Hei­ne várta, küldte a halált, amikor ez az óra ketyegett, egykedvűen pergette az időt, bár a költő ostromolta a hellén, a zsidó istent, hogy mért nem engedi élni, meghalni. A délelőtt a szobában elnéztem a mennye­zetet, melynek ákom-bákomoe cifrázatait az­óta sem bolygatták és a gipszrosetták, csilla­gok között észrevettem a fantomok rajzását, amiket Heine a bénult szemhéjai alól is meglátott és őrjöngő virrasztással leste-iizte őket. Hazaérkeztem az érával, a felírnomjlott él­ménnyel, ahogyan Heine szobáiban, a köré­jük övező zárt folyosón, az eresz alatt lapuló erkélyen álltam, tűnődtem és a meghasoga­tott életiét magamra vettem. Az óra otthonosan elhelyezkedett kalilkás párisi szobámban. Elégülten, újra és újra körülvizsgáltam, a piaci francia mosolyt, a szállodai magasból visszamosolyogtam, a fayence kecsességét megsiimogattaim és az óra megszólalt. Az óra apró ingája megingott, a rozsdá­A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő ^ Diéta feeterfiiwlz* Az igmándi keseriiviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. bői, öregségből kilendült, járt, ketyegett, se­gítő kergetés nélkül, öltve aa időt, szaporít­va a perceket, amik akikor megszegőtítek. Percek az ódonságból, felmerült pillana­tok, melyek elkarolnak a tegnap, a holnap felé és lietyegnek a végtelenségig? Az idő, Heine szoíbáj'ában? ahol az öreg halódást uj ímegimdultsággai elszemléltem, a szólés nyoszolyán, a letöri tett költőt meg- pillantotibam és elhallgattam sirámainak emelkdő pórusát: — Imádkozom sokat, amit én nem szok­tam ... Az éjszakáit mondja.: — Üldöz a fájdalom, idle-oda dobálja én szegény fejemet... A szólam fölsír: — Mintha elevenen lennék eltemetve .. i És megbúg a pórus: — Húsz napja, hogy a szájam is meg­bénult ... — Nem tudok rágni, nem tudok beszélni... — Abba kell hagynom a diktálást... — lek erstiöke, ersticke... Feltör a dal, ami több a versnél: — A lelkem nyugodt, mint a viz tükre és olykor fél'sugárziik még rajta a naplóikéit©, naplemente... Az óra akadozik, mint a derű a sir előtt, még .ketyeg, megb les akió, szédült boflado- záfssal... „Mondbe" surran a zárt folyosó homályában, odabenn a halottas virrasztó kifeszült hallgatódtoássul, tudja az utolsó asz- szony érkezését. A líra .már csak makog: — Gemünzte Lufit... A lótuszvirág, akit a hoMvtiég már nem fog megterméltenyitent, odahufl a költő mellé. — Meg alkarok halni1... — Legsizőmyiilbb szenvedés, Heine a ne­ved ... Az óra lejárt, fekete kerekeire rávésték « rovást: 1858. üreg jeléle engem mindig összekötnék a* idővel és látom, amint a vén Bérauger, Wfl- totyog a párisi Iváz ötödik emelotere és a febniáiri mimózát odateszi az elcsöndesűlt költő híres szép kezért>e .., r 2 K.'<SE»-WKíS2S$S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom