Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-25 / 94. (2315.) szám
4 raWCAI-MAfitoR-HlRIiAg Fürdő-dilettantizmus Irta: Arányi Zsigmond Trencsénteplic, április. Nyitott ajtókat döngetnénk, ha a fürdőügy nemzetgazdasági jelentőségét bővebben fejtege t- nök; mert mindenki tudja, hogy ha százezernyi külföldi fürdövendég keresné fel fürdőinket, ez több százmillió korona bevételt jelentene számunkra, mégpedig oly bevételt, amely a külföldről özönlenek be hozzánk és megtermékenyítené sivár gazdasági életünket. Szemléltetően igazolja ezt Svájc példája, amely ország szilárd gazdasági helyzetét elsősorban fejlett szálló- és vendéglöipa- rának, fürdői szakavatott, becsületes, mintaszerű vezetéséllek és az ezen alapuló jó hírnevének, illetve eképpen megteremtett állandóan nagy idegenforgalmának köszönheti. Köztudomású tény az is, hogy országunk kiváló hatású gyógyforrásokkal és természeti szépségekkel dúsán megá - dott-t fürdőhelyekben rendkívüli gazdag. A kegyes természet valóban pa-zar kézzel szórta itt el végtelen értékű kincseit, de azok, akik arra hivatva lennének, sok helyen nem tudják ezt a nagy ajándékot ugv gondozni és gvümölcsöztetni, amint azt az ajándékozó isteni szelleme megkövetelné. Parlagon hever a tüneményes erő, amely pedig arra lenne hivatva, hogy általa sok ezernyi szenvedő visszanyerje egészségét, hogy talpra állítsa a bé= nát, munkaképessé tegye a nyomorékot és zson- gitsa a sínylődök sápadt tömegét. Ugarként, kihasználatlanul hever a nagytőke, amelynek nemcsak egyeseket — a tűznél sütkérezőket —, hanem a források körül élő tömegeket kellene foglalkoztatnia, munkával és kenyérrel ellátnia. Múlnak a szezónnok, de a helyzet alig változik. Nem akkora a fejlődés, amint az az évek óta fennállló kedvező körülmények — mondhatjuk: konjunktúránk — mellett elvárható lenne. Mert szerencsés körülménynek mondható valuta; is helyzetünk és ennek következményeképpen a szomszéd államokhoz viszonyított olcsóságunk. Hasonlóképpen előny gyógyforrásainknak kivá'ó gyógyhat ása és főleg a fürdőzésről az utóbbi években észlelhető megváltozott közfelfogás. Ezelőtt ugyanis a fürdőzés kizárólag a gazdagok kedvtelése volt; ma az már nem csupán a felső tízezrek privilégiuma, hanem közszükséglet, amely célra a dolgozók széles rétegei egész éven át takarékoskodnak, hogy 11 havi munka után, — amikor főleg városi ember már valósággal üdülésre, restaurációra szoruló rekonvajeszcens, — néhány hetet fürdőhelyen tölthessenek. Ezek a körülmények kétségtelenül konjunktúrát jelentenek fürdőink számára. Sajnos azonban, hogy a legtöbb fürdőben a lakosság ezt a konjunktúrát alig érzi. Mint azelőtt, most is a rövid szezón lezajlása után kilenc hónapig csak a reménység száraz morzsáival kénytelen táplálkozni és — adósságot csinálni... Ha e sajnálatos állapot okai után kutatunk, azt látjuk, hogy az a fürdő fejlődik, amelynek vezetése szakavatott kézben van, ahol évtizedes céltudatos, becsületes munka folyik, ahol az egész fürdőapparátus, a tulajdonostól a legkisebb boyig egy közös mentalitástól, ugyanazon- törekvéstől van áthatva, hogy a vendéget, — akiből él a für dő, — meg kell becsülni, meg kell nyerni és mindent elkövetni, hogy ö ott jól érezze magát. Itt mindenki arra törekszik, hogy az ő fürdője — minden fürdői alkalmazott, minden fürdői lakos fürdője — jó hírnevének megszerzésében és megtartásában része legyen. Ez a fürdő fejlődik és lakosságának jóléte növekszik. Szezonja nem 2—3 hópap, hanem 6—7 hónapra nyúlik. Ez nem véleb len szerencse, amint nem véletlenek a jeles sebész nagykezü gyógyeredményei... Azokon a fürdőhelyeken azonban, ahol a szakértelem hiányzik és egyéni érdekek irányítják a vezetést vagy az egyes tényezők cselekvését. — legyenek azok nagyobb vagy kisebb pozíciókban, — ahol nem a vendégek és általuk otthoni orvosaik rokonszenvének megnyerése, a fürdő hírnevének megszerzése és fejlesztése a főcél, ahol a beruházásoknál nem a fürdő jól felfogott érdeke, hanem a magánérdek az indító motívum, ahol a harmonikus együttműködés helyett széthúzás dúl. ott komoly eredmény még a konjunktúra mellett sincs és nem is várható. Ilyen fürdőhelyeken az egyesek becsületes törekvése sem lehet eredmény- teljes, mert az emberek szeretnek általánosítani és csak a rosszat általánosítják... Ezeken a fürdőhelyeken a propaganda sem járhat azzal az eredménnyel, mint a szakszerűen vezetett fürdők ben; mert ha a vendégek azt tapasztalják, hogy nem azt nyújtják nekik, amit ígértek, akkor az elégedetlenül, a csalódottan távozó vendég személyében képviselt kontrapropaganda folytán néhány év múlva már a propaganda 6em fog többé használni. Az úgynevezett gazdagon élő közönségre vonat- kozik ez elsősorban. A fürdőknek ez a legjobb vendéganyaga igen érzékeny. Ezek a vendégek nem követel őriznek, nem rek rím in álnak, hanem hallgatással fejezik ki elégedetlenségüket és —■ elmaradnak, ők — akárcsak az amerikaiak — a hirdetésekre nem sokat adnak: szájról-szájra terjed köztük a fürdő jó vagy rossz híre. Egyetlen fürdővállalat sem nélkülözheti a propagandát. A jó bornak nem kell cégér elve túlhaladott. álláspont. A szakértelmes és a vállalat lehetőségeihez és méreteihez szabott propagandának azonban elsősorban igaznak kell lennie. Támogassa. azt az élő reklám, amelyet a meggyógyult beteg, az elégedetten távozó vendég hálatelt az ive képvisel. Á közönség körében ez az élő reklám többet ér a leghangzatosabb hirdetésnél és 'az orvosokra is nagyobb hatással van, mint bármily előadás. Ko-ntrapropagandistákat termel a propaganda, ha a bedőlt, vendég komfort, kényelem és előzékenység helyett udvariatlanságot, primtt tiv fürdőket (órákig tartó áceorgással) és rossz ellátást kapott. Nagyfontosságu minden fürdő számára az ismételten visszatérő, úgynevezett törzsvendégek nevelése és megtartása. Ezek a törzsvendégek a leghatósabb propagandát képviselik -- költség nélkül. Törzsvendégek nélkül labilis a fürdővállalat, akár a futó vevőkre szoruló üzlet.. Minden üzem létalapja a szakavatott, becsületes vezetés. A kellő rátermettség mellett a dilettáns is szakértővé válik, ha szorgalommal és becsületesen erre törekszik. A szakértelem hiánya könnyen vezet korrupcióra és a korrupt gazdálkodás minden üzem összeomlásához vezet. Ha a tőké6 — legyen az iparos, kereskedő vagy intellekituel — földbirtokot vesz, ezzel ő „földbirtokossá" lett, ami azonban csak állapotot jelent * 109 és nem foglalkozást vagy képességet; de koránt sem lett ,.gazdász“ és biztosan tőnkre fog menni, ha maga gazdálkodik és csak mellékfoglalkozás^ ként, időnként kiruccanva birtokára-, vezeti gazdasága ügyeit, — e'setleg alkalmatlan egyének segítségével. Ez vonatkozik a fürdőüzemre is, talán még fokozott mértékben. Ebihez Í6 mindenekelőtt rátermettségre és szakértelemre van szükség. Ezeken kívül általános műveltség és vi- láglátottság, továbbá úri tapintat, a diplomata simasága, éleslátás és emberismeret a közönséggel és az ügyfelekkel való érintkezésben, de főleg a munkatársak jé megválasztásához, azok a tulajdonságok, amelyek nélkül a fürdő vezetése eredményes nem lehet. Rendkívül fontos a munkatársak helyes megválasztása. Elvünk legyen: a kellő ember a kellő helyen. Ennek az elvnek szi= goru betartása nélkül nincsen siker. Nem lehet egészséges gazdasági helyzet, még kevésbé várható fejlődés ott, ahol vallási vagy nemzetiségi szempontok érvényesülnek az alkalmazottak, a munkatársak megválasztásánál vagy a vendégekkel való érintkezésiben. A fürdőipar, — mint a szálló- és vendéglőipar — nemzetközi. Nem boldogulhat, ha interaacionális jellegét elhagy,ja.. Fürdőhelyen nem részesülhet egyik venA costesii-i nagy siratomház A romániai nagypénteki tűzvész színhelyén C'ostesti, április 24. Coeteetá. öt nap óta a világ érdeklődésének középpontjába került ez a kis havasalföldi nagyközség, alig 140 kilóm éte rre Bukarestitől .Szép széles uccuk. tága6 kőházak, mindenütt a jómód jele. Ma siralomháiz. Nincs egyetlen ház gyászlobogó nélkül, egyetlen család sem, amely ne vesztetté volna el valamelyik közeli bózzátarfozőját abban a tűzvészben, amely alig másfél óra a jatt 109 ember életébe került. Keskeny palló vezet át a Teleoramán patakon, kies völgybe, amely a tavaszi pompában messziről semmivel sem sejteti, hogy itten az utóbbi óvek egyik legborzalmasabb tragédiája játszódott le. Csak égett, pörkölt huss&ag, égett ruha szaga terjeng gyengén a levegőben. A templomot, annak romijait messziről nem látni — az Isten háza tövig leégett... Pénteken este a falu hívőn, többnyire elemieták és diákok, a régi templomban gyűlték össze misére. Nyolc óra volt. Az alig kilenc lépés széles és tizenöt lépés hosszú templomiban majdnem százharminc ember szorongott... Reggelre, virradatkior a nap sugarai a szomorúi tizeken keresztül száZki- ileoc eanberformáju megszenesedett roncsot csókoltok: ... Akik megmenekültek ... A rettenetes egérfogóból csak kilencen tudtak kimenekülni. De mindannyian borzalmas égési sebeket szenvedtek, úgyhogy közülük ötöt a pi'testi 'kórházba kellett beszállítani. Hárman azok közül is meghaltak. A többiek sebei is harmadfokú égési sebek. De rajtuk kávüi égési sebeket szenvedtek a hozzátartozók is, akik a mentést megkísérelték és az üszkök között keresték hozzátartozóikat. Az egyik menekült, Tódor An.ghelescu 34 éves jónövé- 6Ü parasztgazda mindkét füle árán menekült meg a pokoltól. Elmesélt, amin keresztülment. — Nyolc órakor kezdte meg a misét a pap. A gyerekék az oltár körül állottak, kezükben a „pro- hod“ (Krisztus halotti éneke) szövegével. Az oltár Otthoni-Jódkuráld Kérje az otthoni csizi ivó és türdökurák használati utasítását. Csizüürdő | mgrr—MT-nm1—-~—~—~TTTinnirr—TTTT un jr fölött meggyulladt egyszerre egy koszorú, azután egy második és egy harmadik... Tűz! Tűz! Mindenki rohant a kijárat felé. Az emberek egymást taposták, tépték. Az asszonyok állottak a kijárathoz közel. Egyszerre az egyik asszony irtózatos, vórfiagaysztó kiáltással zárta el az ajtót. „Amíg a gyermekeimet nem mentem meg, innen senki ki nem megy.“ Azzal benyomta az ajtón lévő kis rést is ... A füst mindinkább fojtóvá tett. A tetőről zuhantak le az égő gerendák... A pap az oltár körül szaladt körbe, kezében az evangéliummal. Egyszerre csak hatalmas robajjal leszakadt a harang, megolvadt és az olvadt fém mint a láva öntötte el a kijárat mellett állókat. Ebben a pillanatban elvesztettem az esaanélietemet és ma sem tudom, hogyan kerültem ki a templomból. Valami csodának kellett velem történnie. A másik két menekült is igy mondja el az esetet, de azok még kevesebbre emlékeznek ... A menekültek azonnal orvoshoz mentek, de a falu orvosa. Franulescu, arra hivatkozott, hogy nincsen kötözöanyagB és elküldte a sebesülteket. A ka'tonaorvos könyörült, meg rajtuk, ő kötözte be a sebeket. Akik beanéfttek . . . A fateinptom, amelynek helyén ma csak árig egy méter magas téglámtapsai áll, pontosan kilenc lépés széles és tizenöt, lépés bosszú volt. Ezen a kis téren ölig fértek el százégyüéhónyara. Nagyon valószinti, hogy a 109 ihátotl egy része azokból adódik, akik hozzátartozóik megmentésére rohantak a tűzbe. A halottak száma 109. Közülük mindössze 8 férfi és 13 nő volt 30 éven felüli, mig 32 nem érte még el a 13 éves kort. A többiek, 56-an, fiatalságuk teljében állottak, 14 és 80 év között. Az elemi iskolának egész énekkara bennégett... A. osendőrség megkezdte a hotttafc aguoszkáláeát. Nehéz munka volt. A legtöbb hulla felismerhetet- lenségig ed volt szenesedve, azonkívül soknak a feje is hiányzott. De a hozzátartozók valami különös ösztönnel találták meg hadotuikat, megismerték egy- egy apró jetiről, egy épen maradt gombról, egy cipőről, a ruhaío6zlányokíból. És gyűltek az adatok: Yisineckn pópát könnyű volt megismerni orná- tusáról és az evangéliumról, amelyet kezében szorongatott. Mellette feküdt gimnazista fia. Vasálescu péknek, a falu leggazdagabb emberének öt gyermeke égett benn, a legidősebb 17, a legfiataHabbik 9 éves volt. A vasutas Marin Dorobantzu három gyerekével együtt esett a tű* áldozatául, Stanesou vasúti őr négy gyermekét vesztette eh A lista nő és vele a kétségbeesett emberek száma is. Százküeuc hulla fekszik káteritve, sorban egymás mellett; 108 halottat felismertek a hozzátartozók. Egy halott ismeretlen máig is, ruházatáról ítélve katona lehetett, aki szabadságra utazott ha#& és amiig várta a turnu magurelei vonatot, amely csak hajnalban indult, a templomiban akarta az időt eltölteni. Megőrültek . . . C őst esti reggelre sinadomház lett. Asszonyok hajukat tépik, kezeiket tördelik az uccán. Az egyik asszony már hajnal óta körbe vezeti tehenet, közben folyton imát mormol és felhördül: férjét és két fiát vesztette el. A templom helyén, ahová a megszenesedett hul- larészeket gyűjtötték halomba, egy öregasszony keresgél a csontok között. Felkap egy koponyadarabot és őrült nevetéssel inntatja: Látjátok a leányomat? Itt vau a leányom... A falu polgár- mestere összeesett, azután felugrott és elrohant. Máig sem került elő. A. borzalmak megőrjítették. Asszonyok, emberek félőrülten járkálnak céltalanul az uccákon. Réveteg szemükben a borzalom ül. Az égő templom, a századi a máglyán ... Ácsolják a koporsókat A ezázkálenc hulla kiterítve fekszik a templom előtti téren. A hozzá tartóz ők körülülik a hallottakat, gyertyát égetnek, imáikat mormolnák. Közben a férfiak koporsó után néznek. De husvét is van, az üzletek zárva, csali alig néhámyan kapnak jobfajta. gyalult koporsót. A többieknek a szövetkezet deszkának tárából adnak ki deszkát. Kinek-kinek any- ■nyit, amennyire szüksége vara. Akiinek több halottja vara, az azokat egy koporsóba temeti. Kalap ács- ütéseik, fürészelée hangja is hedllaitezik, szögezik, ácsolják a koporsókat. Egyszerű, négyszögletű ládáikat, a legkisebb gyadulás nélkül, primitíven öea- szetákolva. Megérkeznek a hatóságok Közben Bukarest is megmozdul. Elsőnek Radu- oanu népjóléti miniszter érkezik, add a koporsók ügyét intézi et. Azután megjön Vaida-Voevoda belügyminiszter is, a megyei prefektus, a kerületi képviselők', valamint a katonai parancsnokok társaságában. Megillet őrive nézik a rettentő katasztrófa színhelyét, a halottakat, a hátramaradoíliakint. Egyni templom felépítéséi. Az uj templomra pedig szélesebb ajtókat ... De a hadottiakora ez sem segít. Készülődés a temetésre Az ügyész is megtette túszét: megállapította, hogy senkit sem terhel « szerímesétiouségért felelősség, megailla a temetésre az engedélyt. Engedély .most már lett vök.a. de felmerült a nagy probléma, hová temessék a kaiultákai? 1980 Aprils 28, péntek. dég som előnyében rangja, nemzetisége vagy vallása folytán. Itt valóban a demokráciának is kell uralkodnia, akár a társas fürdőmedencében, ahol egyik ember olyan, mint a másik .., A fürdő alkalmazottainak felvételénél csak a tehetség, a tudás és a jeliem lehet mérvadó és döntő. A fürdő ne politizáljon. Számára egyetlen politika létezhet csupán: a fürdőpolitika, ame'y pedig kizárja a politizálást, az előitéleteket, a válási és nemzetiségi türelmetlenséget- A helyes fürdőpolitikának alapja nem lehet a rendesen önző magánérdeket takaró sovinizmus, hanem a tiszta liberalizmus, amely egyetlen szempontot ismer csupán: a közérdeket, a fürdő érdekét... Nem tudhatjuk, meddig lesz még segítségünkre eddigi konjunkturális helyzetünk. Körülöttünk mindenütt — ahonnan vendégeinket, megélhetésünk forrását, kapjuk — 6ötét felhők borítják » szomszédos országok gazdasági életének egét. Nálunk is kezd már borulni. A külfölddel való verseny egyre nehezebbé válik. Itt az ideje tehát, hogy azokon a fürdőhelyeken, ahol ezek a visz- szás állapotok vannak, a dilettantizmust szakértelem, az egoizmust szorgalom és takarékesság, céltudatos, harmonikus és mindenekelőtt becsületes munka váltsa fel. —wim miimiii un i a Az alig 400 családot számláló község temetője nincs berendezve halottak tömeges befogadására. Tömegsírt akarnak a hatóságok, a leégett templom helyén, amelyet azután emlék oszloppal jelöljenek meg. D>e a lakosság nem akarja a tömegsírt.; mindenki maga akarja halottait eltemetni. így azután nem marad más hátra, mint mindenkinek szabad kezet engedni: temesse oda hallottját, ahová kívánja. Minthogy azonban nem áll elegendő hely rendelkezésre, azokat a halottaikat, amelyek már húsz éve nyugszanak, egyszerűen kiássák. A koporsókat felbontják, a csontokat bekötik egy egyszerű fehér vászonzsáikba és megássák az uj elírt. Közben ko- ponyadiarabok, lábszáros-onitök kerülnek felsőmre egy-egy korhadt koporsóiból. A 109 halottnak nem ásnak negyvennél több sírt. Egy-egy csatádnak csak egy gödör jut: sem a helyből, sem az időből nem futja többre. A temető közepén hatalmas gödör, ide fognak temetni kilenc (halottat, akiknek a hozzátartozói nem emeltek kifogást az ellen, hogy halottjuk közös sírban nyugodjon. Szaporán megy a munka, sietni keli, mert délután már el kell temetni a hallottakat., akik immár második napja fekszenek a mezőben ... Feltámadásra nem megy senki a falusiak közül... Has vét vasárnapi a Husvét vasárnapja. Oostestáiben is rügyeznek a fák, virágzanak a bokrok, illatozik a rét, a mező. A piros, kék, színes tojások várják a legényeket, leányokat. De most tavasz helyett, feltámadás helyett 'borzasztó temetést ül a falu. Már kora reggel megindul a vidék zaréndolkjalalta a falu felé. Kocsikon, taligákon, szekereken, autókon, autóbuszokon jönnek a szomszédos községek parasztjai százával... A tömeg nőttön nő, számuk eléri az ötezret. Az áldozatok hátramaradottjai közben elkészültek a koporsókkal, csak egy-egy gazda fűrészel még a ládán... A fejfákat is összerótták, gyalulatlan deszkákból, amikre egyszerű ceruzával írták rá a nevet. Szebb fejfára se pénz, se idő. A halottakat beteszik a koporsókba, melléjük tesznek apró pénzdarabokat, amuletteket, felöltöztetik őket ünneplőbe, szentképeket tesznek a koporsókba, a fejhez pedig fiatal csemetét állítanak, amely tele van aggatva szines papírokkal, aranyhajjal. színes papirlánccal. Minden halott feje mellett egy- egy fa. Egész erdőt tesznek igy egymás mellett... A gyertyák égnek, az asszonyok már apatikusab- bán ülnek a halottak mellett, csak egyszer-egyszer tör fel a hangos panasz... öreg, nagy, őszszakál- lu pópa jár a koporsóerdőben, halkan imát mormol, keresztet vet. Megy egyiktől a másikig, dél lesz, mire a rettentő koporsóimon végére ér. A temetés A tömeg egyre gyűl, a temetésre minden előkészület megtörtént. Félháromra minden sir megásva, minden koporsó készen, minden fejfa megírva. Bevonul a térre Nikita arge-si püspök, hatalmas papi segédlettel. Negyven pap asszisztenciájával celebrálja a misét. A kórus — bennégett, a kis diákok helyett klastromi barátok éneklik a halotti énekeket. Rövid papi beszéd után Todicescu divizionárius tart igazi katonai beszédet, azután a prefektus tolmácsolja a kormány részvétét.. Megkezdődik a temetés. Nolcvan koporsót temetnek vállukra az emberek, egész koporsóerdő indul meg a völgyből a dombra, mintha a koporsóknak lába nőtt volna. .. A kis temetőben mindenütt megindul az ásás, a hantolás. Mintha egy hangyaboly dolgozna odafönn. Az emberek hangtalanok, nincs se könnyük, se jajezavuk. A papok lassan szentelik a sírokat egymásután. Hullanak a göröngyök, eltakarják a rettentő tragédia néma résztvevőit. Alig egy óra múlva el van hántolva 109 halott.- Lassan oszlanak az emberek, az eső is permetezni kezd. Indulnak haza... Útközben szomorú jeleneteik, anyák vigasztalják gyerekeiket, gyerekek a szülőket. Némán mennek a kis pallón keresztül haza, ahol ma már kövesebben ülnek az asztalihoz. Az uccÁk kihaltak, csak egy-egy idegen lépte, beszéde veri fel a néma csendet. A cotesti-i tragédia utolsó fejezete is lejátszódott. Most majd a nép örökké termékeny.fantáziája kezdi el játékát,; annak lesz témája — hálás témája — a cotesti-í tragédia, a templom-máglya. r
