Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
28 *-mmuss tm áprffis 26, 13219/H/27. ORBÁN JANKA: Aki még visszatarthat hiszlek é« jón, mindent belátok, segítség! Kétely Ae reggiel unom, utálom a* életmű. Gyűlölöm a verseimet, a* őszinteségem, a könnyeimet — e gyarló, sóé zuhanyt, mert minden átkosan változatlan marad és legázolom magam, hogy itt belülről, semmit meg ne lássanak. ügy elmennék hozzád haza, becézne meleg szád, s főznék neked, mint annyi más, s csak állok hideglelősen, a világon semmihez semmi közöm, Te láss! én zuhanok — mindig nj szót találsz ki nekem. S ha egyszer nem is ereznél igy?, nem tehetsz majd róla... Mindig az örök kétely, megrohamoz, mikor fehér fészkemben magamra hagyva tépelődök. érzem, hiába! Tiéd a csókom, a lelkem és észrevétlen egyre hevesebb leszek érted. ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias (32.000 tonna tartatom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha. Kényelmes elszállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: ROYAL MAIL LINE RRANÁ Hm MVBERNSKA %4/Ma odarendelt két bérkocsi meHett, az urak beeresz- tettek s effibesaétbék neiki, arad történt. — Igazatok vám pajtás, de mivel a tömeg erőszakosságától tartami tehet, legjobb lesz, ba kocsin távoztok keton-tetten s két-kát rendőrt rendetek a bakra védekoeteltore, mert hát: „sok tud farkast győz!“ A nemzeti ezinháznál elhagyjátok a kocsit és majd szerzek én nettek elégtételt. így de történt. A Sanwiritot Thaisz jól lehordta s megfenyegette, hogy bezáratja a spelunikáját. Az urak gia-váUérpean megfizették az összetört 'bútorok s ivó- készlet árát s rendőri fedezet alatt ettáv óztok. ■0Szent-1vány Árpáid kittinő lövő volt. Folyton gyakorolta a oéMövést s flöbertpisztolyából göbeccset egymásután szedegette te a verebeket a háztetőről. Egy reggeli után tartott kis pihenő alkalmával szintén verebeket puftogtatotf az árnyékos verandáról s végre odaszól a náluk időző anyósénak: — Mama fogadjunk 20 forintba, hogy az istálló tetőgerincén megtelepedő három első verebet egy- egy lövésre leszedem. — Veled nem fogadok. — felelt az anyós — mert nagy gyakorlatod van a pisztolylövésben. S eszel többé szó sem esett a verebek lövéséről e tovább folyt a siesta. Ezenközben azonban repdestek a verebek a szemben tevő tetőre. Sz. egymásután célba vette azokat, de bizony eredményiéi énül. A negyedik vagy ötödik elhibázott verébnél Sz. kedvetlenül félredobta a pisztolyt s így szólt: — Ma ugyláiszák idegesebb vagyok, mint kellene vagy éppen nincs szerencsém. Az anyós azonban látva az eredménytelen lövéseket, kap az alkalmon, kivesz a tárcájából busz forintot, leleszi az asztalra s ravaszfcodva mondja: — Ha úgy tetszik, tartom a fogadást! A vő ránéz, aztán restellcdeve mélléíeszi a saját két tízforintosát s mint gavallér emberhez illik, mondja: — Én ajánlottam a fogadást, szavamat nemi vonom v'iesza. Ezzel kezébe veszd a félredobott ftobertpisztolyt, megtölti s várja a megjelenő verebeket. Az anyós is figyel. Csakhamar megjelenik egy veréb a háztető gerincén, a lövés elhangzik s a veréb legördül az udvarra. Nemsokára ismétlődik az eset. Azanyós kezd nyugtalankodni s miikor a harmadik veréb is lepottyant, a vő nyugodtan zsebre rakj a a tízforintosakat s nevetve jegyzi meg: — Hát mama nem vette észre, hegy félórávál ezelőtt csakis azért hibáztam el annyi verebet, hogy kedve jöjjön a felajánlott fogadáshoz? Az anyós fanyar mosollyal megfenyegetve a sikerült tréfán kacagó vej-ót, csak annyit mondott '• — Ennyire nagy izmaelitának még eem hittelek. —• No, mama, — felelt erre a megjegyzésre Árpád m ■— azért ne bosszankodjék, Pénze a családban marad s a legközelebbi unoka szültetiásénél annyival kevesebbet tegyen annak pólyája közé. — Ezt meg is teszem! — válaszolt az anyós — de azért 'megjegyzésemet nem vonom vissza. xx Eretmeszedés a vég kezdete! Ha minden 40 egész biztos, legtöbben elkerülnék az időeiölti evén felüli egyén megszívlelné e mondást, úgy úgynevezett fájó öregséget, vagy a korai halált. Az évek során az erekre lerakodó mész idővel a hajszálereket eltömi és a vérkeringést a nagyobbacska erekben is nehézzé teszi. Ez okozza azt, hogy szédülés, főfájás, vagy az mákban zsibbadásoe érzés jelentkezik, továbbá az elmeszesedéssel kapcsolatos, itt fel nem sorolható sok mindenféle betegség, amit a szenvedő öm aga is a vég kezdetének nevez. Az orvosi tudomány tapasztalatokon alapuló álláspontja, hogy az érelmeszesedés ellen jődot kell a szervezetbe juttatni. A mesterséges jódkészitmínyeknek legtöbbször nagy hátrányuk az, hogy a szervezet nem tudja jr‘ felezivnl, (ab- tiorbeální) sőt sokszor más bajok előidézői- A tapasztalatok beigazolták, hogy az érelmeszesedésnek legbiztosabb ellenszere a „(ligelka-Lndo ricns*' igen diis jódtartalmú természetes gyógyforrás vize. Ezen szerencsés összetételű "•■őeyvi:; kiváló gyógy- erejét a tudós orvosi kar is teljesén elismeri e igen sok idő-MiL orvos saját magának is rendeli. A Révai !>.-<ikonban te olvas!” ' «]< (V. kötet. 2f>2. oldal), hogy értékes ásványi összetételében a hasonló ásványvizek felett áll, A légzőszerveik hurul.oo bán La Ima in ál is kiválóan érvényesül gyógyha- tása. Míg a hasonló jődos forrásvizek igen kéltein ot len iziiek, a Cigelka-Lmlovhns jódoo gyógyvíz kellemes szódabicarbonás ízzel bir. amit a szervezet, mint emésztést elősegítő, étvágy fokozó Halként veaa magába. A Cigelka-Ludovieus jódoo gyógyvíz ! a pható gyógyszertárakbam, drogériákban és jobb f'i.-.wrüzletektren. Ahol nem volna, forduljanak a , rr. 'n" iódos gyógyforrások vállalníálioz Bar te.j<w-(fcártfa), 'z!ovu);//J..ó (CSH). (2.) Te vagy a sorsom, amiben! móg hiszed, ha Te nem vagy nekem, céltalan égés* életem. Én nem tudom elhelyezni magiam, világos, nagy irodába, hogy pénzt keressek magiamnak ruhára, én, a kicsi ember, akit csaik tévedés lehelt s hogy ne menjek vissza hozzád miagam tél, emlékezz: lehull a nevem s egy percben halálom leszel. Szeretlek,, isten, halkan, komolyan, este Ha e! tudnám hinni a szavakat, a magaimét! Nem, még a tiédet, de, úgy©, hagyjuk ezt, hatalmasabb a csókunk s mikor ajkunk, mint a rügy kipattan, elhal a szó. Szüntelen símogafással becézel. Mégis ezerszer újra kérdezek egy szót és sikoltok, mint a gyerek, ha türelmesen árván Lapult meg a hatalmas park évszázad ok fái között. Mintha az elMjltőaöttet siratnák szürke .vastag falai. Az ócska bútorok, képeik valami csodálatos uielogöéggel hailgialtoaík az egymás- ibanyiló szobáikban. Mintha évszázadok minden denüje és melege bujt volna a tárgyakba, olyan megértéssel fogadták a belépőt. A parkban gazdag nyár terpeszkedett. A fák levelei még dúsan borultok egymás fölé és csak vigyázva hullattak el egy sárga levelet a kavicsos sétányra. A kertész színes gtazdagszáirmu virágokkal üdítette tele a kastély elejét. Egy festett az egész, mint. egy szép, rövidihaju asszony nyakán egy pompás régi ékszer. Újra kevesebben lettek eggyel. Az öreg Buday még a régi világ embere volt. Ő még értette a kastély minden darabjának a szavát. De az unokád már az újvilág embered voltak. Sietők, idegesek, nyugtalanok. Bizony sokszor megcsóválta a fejét, az öreg István bácsi. 'Rá még úgy hatoltok a tárgyak, minit a szürkültet az egyedülálló emberre, aki a szobájában _ régi tárgyak és emlékek mögé temjeid az ételét. Á dolgok szolnak hozzá s ő megértőén tárja lelőjük a telke mélységét. Az unokái? Csak átrohannak a szobákon. Észre sem veszik, hogy szólnak az öreg ifotöjök, a nagy márványmoedók, az ágyak, a k é p ek... De az uniokád liataítók, nyugtaílan szeműek. A tekintetük. a jövöbeméző- Még sohasem fordultak meg, hogy visszanézzenek a nagyapjuk múltjába. Legendás, munkás évekbe' sohse kivánflíoztok, a leányok talán még a .rezeda iOIMát sem érezték soha, a fiuk pedig nyerget nem Iáitok még közelről. Mindenképpen baj volt. Talán a legkisebb unokája állott a szivéhez a legközelebb. Benne látta meg az ő energikus fiatal élete mását. Ilyen tehetett ő is. Csak azért is rossz, csak azért is engedetlen. S mikor a Pista kikapott, a sírása behálatszott a szobájába, akkor nyílt mosolyra az arca. Ilyenkor sietve ment ki és sokszor mentette ki rossz unokáját az édesanyja további büntetései alól A Pista gyerek tudta ezt s a maga javára igyekezett a nagyapó gyöngéjét kihasználni. Most elment az öreg uir. A Pista gyerek értel- ; metlenül bámulta a nagy diófakoporsót, amely hivatva volt örök nyugodalmat adni a nagyapjának. Nyitott gyerekszemveivel szigorú arcát nézte és nem értette, hogy miiért nem szól hozzá, miiért alszik nappal, amikor kora hajnalitól késő cetig talpon volt? Nézte a gyertyákat, amelyek furcsa, táncoló fényt vetettek a hatolt- arcára. A temetésen sokan vették részt. Öregek, okik a maguk temetéséről áliiwodo'zlak már, s fiatotok, akik még nagyon messze voltaik a temetőtől. Miikor a hálötibas kocsi kigördült az óriási parkból, rekedt, tóitlkios sóhajtással búcsúzlak tőle a dolgok. A kis kastély, a fák, az ódon, mélyéé ondii szobáik. Isten veted régi, egészséges idők. embere. Aki úgy illlliettél közénk, imiint az öregasszonyok, íjjnádtágoe könyve hófehér hajúikhoz. A kapu felőlit két ne'gv jegenyefa eirva borult egymásra. Megint kevesebben tetteik eggyel. # Furcsa, miikor egy .ilyen öreg ember meghal. Furcsa az egész világ, amelyben élt, dolgozott és szeretett. Olyan messze vagyunk attól, Jnlltnt a mi eljövendő uonkiáink lesznek a mi niekiiigyonöuti világunktól, llosszu csendes eetüék a topolyaifáik lailiiitt. Lassú séták a sötét, pánikban, ctelkargó kavicson . Akkor m'ég Lassan baktattok « ozerc lem országútiján. Ma úgy sietüiulk, mint iizött vadat: ugató Iku'ltyáik elől. (Akkor unég viiirággiul üzent'ék meg ilcomoly. udvamliók szivük vágyát a leánynál:.) Ma csillogó ékszerellf oikkáaó fénye beszól s parancsol r.iiasoe szájú, púderes ami. selyemhariisnyás dámálcruaík. ..ló elibairaingoini rezedjailiatu epifliékek közöli. Hej unokáik, szeLidszemü tieáinyok, nyuiglialian. ffuk, nagyapa /y, nagyanya élete kiözölt iimboilygó szti lök, tA.rjuik fel a nolréz ka.pi/l. Báran ha nckii- dölünk, csiíkorogva enged. Kira.i1! nyomo-tjl a levegő. Ne felejtsük, itt már évek óta nem ezeFt öntetett senfki. Ugyanaz a iparik. — Pista, Látod? Ott van nagyapa. — Milyen 'fiatat Nagyapa —■ mondja a gyerek csodálkozva. Ajkkor fogtejlte eü a kastélyt. Az un földesar. Miikor az első üzteteá sikenülitetk, ügyesen fogta meg a lehetőségeket. Energikus ember nézésének engedeimee'kedmk minden és mindenki., Vasutat épített a földjeihez, erdeihez. Ünnepelték. Az asszony problémáját sikeresen kapcsolta ki az életéből. Jó ideig nem fonta magára karcsú, marasztaló kanját egy asszonynak sem. Ment előre rendületlenül s egy szép napon övé lett a kis vidéki 'kastély. Ott állt előtte. Kissé szédülten, ügy érezte, hogy mindent elért már. És gazdag telke szomjasan itta be a furcsa csendjét a szobáTínajk, az öreg, roskadozó Lépesöjü tornyot, ahonnan ellenséget figyelhettek a várurafc. Aklror még a fák nem nőttek olyan haitátmaeofcfc'á. Megnyúlt leOkével romanfiikus idők -meséjét hámozta ki a könyvtár öreg Írásaiból. Aztán egv szép tavaszi napon úrnőt hozott. És -feleséget. Mikor a kocsi begördült velük a kapun, a cselédség sietve jött hódolni, kezet csókolni a fiatail asszonynak, azt hitte, hogy most már elért mindent, amit egy ember, egy 'rövid életen keresztül elérhet. Megszületett a gyerek. Halvány, fehémuso egészséges .fin. Nem szólt akikor semmit, csak odaborult a felesége ágya mólé és csókolgatta a fájdalomtól ökölbe szorított ujjait. A sors valahogy néha meglánooltalija azokat az embereket, akiket különös begyeivel tüntetett ki. A fiai furcsa, hallgatag beteg fiúnak indult. Ijedt szemeiben egy titokzatos, széles horizontú világ lappangott. Sokszor esett kéltségbe Buday. . — Ki ez a fiú? — kérdezte sokszor önmagától. De hiába nézett szigorú szemeivel a fin arcába, fetetetel sohasem kapott. Nagy kétségek között múltat: el az évek-évek után, A fin naggyá serdüli... Buday ás sóikat engedett az iramból. Az asszony elment s ő egyedül maradt a fiával, hogy órák hosszat elnézze meredt szemeld vei, amint olt üt az Íróasztalnál, hajtott háttal, előrehuliló testtel. Ugv figyelte néha, mint a detekttvek a gyanueitottat. Bizonyos rocsz- induiáttai. A fiú mindezl- nem látta. Csendesen ment át a szobákon, lábuijjihegyen, mintha minden szobában feküdne egy két igen súlyos beteg. Az apja túlfeszített energiájából nem kapott semmit. Talán ilyennek álmodta az édesanyja, imáikor a szive alatt hordta. Annyi bizonyos, hogy Buday nagyon szomorú szívvel gondolt: a halálra. Mi lesz mindennel, ba rz ő nagy ereje nem támogatja azokat a ihalailmas válLatatokat, amelyeket nehéz évek munkájával épített fel. Ki tartja majd bennük a telket, ha egyszer ó nem lesz? A fia? Leesett vál'tajiívat, hajlott hátéval? Gyönyörű nyári nap volt egyszer. Az ökrösszekerek neknfeszüive hordták a termést, a gazdasági udvarba. Ostorpattogás, éneklő leányok elnyújtott kánteMsa, álltaitok orditása verte fel e kastély csendjét. Nőtt a luazál kazal, mellett s a nagy gigantikus munka közepén ott állott Buday, mint egy szobor. Úgy érezte, hogy a szeme pillantására folyik itt minden. A fia is ott járt, csetletil-bottOH a szélkerék iközöM, mint egy falun nyaraló városi ember. — Már nem bírod erővel János? — kiáltott fel az egyik kazal tetejére. Nagyon uruskodsz, amíg le nem baljtttak onnan. A legény iijiedtieu nyulit. a villáihoz. Ki tudja, mi rejtett sötét nézése mögött. Szekér érkezeti szekér utián. A fia az egyik szekér lovad elé keirüílil. Csak ügy (pillanatok alatt, történt miaudéin. A kocsis leugrott, átteozódott s ősi, vad gyü'Iöliéilltel jiézetl szembe egymással az u-r Ős a. paraszt. Az öreg Buday pár lépést tett. V'ér tolult a fejébe a rekedten ordította a fim fellé: • Vágj bt/In a 'nyomorult parasztiba. Őrei mert—. A legény oda kapta a fejéi, Fcllürt (karján ki dagadtak az ezek. Olyan csend tett, mént a iamptomaban. ifindenM kezébe® megállít a munka. Nagy feszült várakozás üüe meg az ugvart. Vénbeforgő szemein keresztül nség látta az ap»% hogy a fia egy pár Lépést tesz a legény felé. P^b- meiM a kezét és — a máfitSk vállára teszi. A Legény nékdfesziltett teste megtörik az érintésre és ódából! alázatosan a üa kezéhez. Megfordult vele a világ. Üsd vend, a«rig nem késő, kalapáltok a agyában a szavak. A borikét szorítsd, mert megüt, elvesz tőled mindemt. A kenyeret a szád elől, a földet körötted, a háztetőt, feletted. Rúgj, hairepj, mert a párnáit a fejed aftŐL. üsd... ne sajnáLd,... a fisán . •. Összetett. Sokéiig betegeekedett. Valami Láthatatlan eüm- séggel viaskodott, aki eltakarta vinni tőle a földet Összeszoritott szájával, görcsös ujjaival gőgösein, veritékezve toirtoitt iláthatottajmil miode^t. Tavaszra kiheverte élete első nagy míegrázkodte- tását, A lüktetve induló természet őt is átjárta és, amikor a márciusi nap először tévedt hamis sugaraival a nagy tornácra, kiült a sugarak été és valami megbocsájtó érzés öntötte el bestét, telikét. A fiára furcsa szemeikkel nézett. Ijedt, csodálkozó tekintettel Nagyon, jónak érezte magét: egyszerre és a fiát közelebb tudta magához. Pár nap múlva újra a kezébe véti máajdeaBt, A munka sodorta magával újabb és újabb Lehetőségek felé. Újra. a régi ember tett, aiki kereszfcüfi!- vitfe mindennap a maga aíkaratot. A fia. asszonyt hozott. Honnan hozta, hol találta, mikor találkozott vele, nem tódba. Csak jőtít egyszerre, bearanyozta a mélycsendü szobákat, telkeit adott a haldokló öreg bútoraiknak, uj fényt asffio- gést az évszázados képeknek, csecsebecséknek, Végigtáncoít a szobákon, mint egy napsugár s mosolyra deTitett mindent. • Az öregur meghatva nézte. Talán ő. Talán ea az asszony 'beváltja az ő vágyát. Talán ad egy finnt, aki folytatása Lesz, aki erős és káméletten lesz, mamit ő. Virág 'került he mindennap az öreg oh szobájába. Az ágyát puhára vetette s bárhova ment, mindenhol érezte a menye dolgos ujjat nyomát. így telit el újra egy tél. A parikét súlyos fehér lepel boriitotta. A fák kopaszán meredtek be a bizonytalan téli napsütésbe. Néha varjak károgtak a havon s nehezen lódulva repültek tovább, ba a kasznár fia kővel dobálta meg őket. Tavasz lett, s nagyapa tett az öreg űriből. Szeliidszemü kisleány született. Szőke tejarou kis csőpség.. Az öreg ur örült is meg nem is. Hafflaga- tag lett, újra csak a nyári jelenetre gondolt. Igen a paraszt. Mióta gyűlöl. Mióta feni a fogát- az ő veritékes munkájára. Megint fordult párat, a® idő tízenháriomfcüllös kereke. A bölcsőből alig halt el a gye-relveiras. újabb áldás hullott az életükbe. Jött a fiú, aki erős követelő sírással adta a világ tudtára, hogy ő -fiú, egészséges tüdejü, jó torkú és ha, megnő, sarkaiból fordítja ki ezt a kis világót. Évek óta először volt Buday István nagyon boldog. A fin minden Miét beváltotta. Erőszakos . erős fiú lett, aki uralkodott mindenkin, lármája betöltötte az udvart, örökké mozgott, zajgott és kikapott. Magasra nőtt előtte a gyerek. Ez nem teszi a legény vállára a kezét. Hanem ha felemel, üt, vág vele. Igen, ilyen tegyen. Mert -ha előbb emeli fel a paraszt, a kezét, akkor ő üt. A Pista gyerek dehogy tudta, mikor 'hangos oetorpaitbogintással végiig hajtotta a kocsis gyerekét az udvaron, hogy mekkora feladatra szánja őt. a Nagyapja. Kinevette a kocsis fiát, amikor egy erős ütés miatt a földre kuporodott és keserves sírásra fakadt. # Menjünk vissza a csendes szobákba. Hulljon olyan végtelen üresség a telkünkbe, mint temetés után kong az elköltözött után. Oly jó hallani, érezni egy percre, hogy kiestünk ebből a világból. A párkányra verebek szálltak. Apró kis csőrük kopogva szedte a kiszórt, magot. Nyár van, meleg eokaiigérő nyár. A régi világ idmiemt a kapun, hogy helyet, adjon az uj világnak, amelyet emberi lelkek teremtenek maguk köré. Hogy milyen lesz, nem tudja még senki. Ott. érik még a szélesbe nyúló mezők miéhében misztikusan, títokteljesen. Nem tudják a csillagok sem, amelyek már annyi étet felett virrasztóitok. A kapu meillett, a két uagy jegenyefáin kisírta magát. A meleg napsugár anyáskodva csókolgatta le leveleikről a csillogó harnialcseppeket. —------_^m.OT«rasaraffiaiMgrBorJ.i»ia«wj.u>i ........ — PI NCÉRF1LOZÓFIA — Hallja, pincér, már a negyedik hajszálat találom a halban! — Hát bizony, kérem, ennyi hajjal már választékot is lehetne csinálni... (Pele-MSte.) NEMES KONKURRENGIA — A mi cégünk Igazán a korral halad: minden uj találmányt nyomban fölhasználunk. — Mi mindjárt hamisítjuk Is ... (Faun.) A KORÁN ÉRETT CSEMETE Rendőr: Hogyan mer ez a kölyök füstölni, hiszen ki van Írva, hogy: „Dohányozni tilos**. A papa: Azért, mert a gyerek már dohányzik, de még nem tud olvasni... (Pasiwing Show.) A Jó BETEG — Boldogtalan! Azt mondtam, hogy fölkelés után egy kanállal igyék az orvosságból c\s maga hárommal vett be ... Igaz, kérem, csakhogy az éjszaka háromszor ébredtem föl... (Rákéit.ej KÉT EMBER Irta: MARÉK ANTAL Megint kevesebbe® lettek eggyel, A kis kastély
