Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-20 / 91. (2312.) szám

MM Aprite 28. mMt-nap. 21 ,ra«<3«jVVací^HXKi4^ badkra! Pölj^lenbeon az, állc>nxásíőndk»t! Mi­csoda. kiöeigazgatás! így aztán persae hogy betömök a románok! stb. Szegény Jucinak közben a nagy melegtől * izgalomtól a gyomra is megfájdult, minek következtében... Nem folytatom. Nagyon szemem najp volt ez úgy a mi, mint az ő életéiben. Végire mégis csak megérkeztünk Kolozs­várra., igaz, Ihogy ihat óra helyett úgy éipél- tájjt A szállodák zsúfolva s én három gye- rekkel, kisasszonnyal, egy halam pakkal és egy beteg vidrával a járda közepén. Inkább reménytelen helyzetnek mondható. De hát Erdélyiben voltunk, ahol mindenki többé- kevésbó rokon, a többi pedig Jóbarát, s igy a legközelebbi házl>a bekopogtattam szállást kiérni. Adtak is. Ágy ugyan nem volt fölös­leges. de minden alvó alól kihúztak egy mat­racot, lehúztak róla egy takarót, ha volt ket- tő, s az ebédlőben szép sorjában lefeküd­tünk a földre. Emlékszem, igen jól aludtunk. Másnap aztán kisétáltam a Főtérre s mire másodszor megkerültem, gyerek, vidra, kis­asszony, mindenki el volt helyezve jólélkü barátoknál, kik még aznap felipakkolták Őket s kivitték falura magukhoz. Ott is ma­radtak, piig újra megindult a személyközle­kedés és felvihettem őket Pestre, hol sógor­nőim vállalkozott befogadásunkra, amíg no­vember elsején saját lakásunkba nem köl­tözhettünk. És itt történt a drámai fordulat. Mikor a hosszú irt után fáradtan, piszkosan megér­keztünk, sógornőm, mint jó háziasszony és szamaritánus, meleg fürdővel várt bennün­ket. Juci, ki a gyerekeket nyomon követte, alig pillantotta meg a vizet, egy ugrással benne termett és boldogan lubickolva végez­te el benne azt, amit a vidrák, úgy látszik, e helyen nem tartanak illetlennek. A sógornőm azonban más nézeten volt és kijelentette, hogy ily piszkos állatot nem tűr meg házában. Hiába kérleltük, bizonyitot- fuk, hogy Juci minden kutyánál nagyobb tisztaságii érzékkel bír, csak épp fogalom- sarvar forgott fenn, ő bajthatatlan maradi. — Gyerekek igen, vidra nem — hangzott az uJtimátum. , — Mit volt mit tenni. Jucit fájó szívvel az Állatkertnek ajándékoztuk. Ott élt még szá­mos évet és ahányszor, évek múltán is, meg- TátogaTtuk, a Juci hívásra örömmel szakadt felénk... amennyire közel a vasrács en­történelmi pillanatfeloételek jKassa oárosának közel éoezredes múltjából Évszázados tusakodás a város birtoklásáért, örökös belvitiongások a templom tulajdonáért Ste&exry joö — Kassai 3zerekszföségünktől. — Kassa., április. Régi fólián sok között, kutatok, keresem Kassa történetének adalékait, melyekről a mai nemzedék vajmi kevesek tud. Forrásul a legértékesebb műnek adatait veszem igénybe, egy a tizenkilencedik szá­zad elején kézzel irt könyvét a „Kassai szá­zadok* kulturhistóriai feljegyzéseit, melyet néhai Turosányi Ottó akadémiai asszeszor irt, azzal a céllal, hogy vele az utókornak tegyen históriaiiag értékes szolgálatot. Felhasználta könyvében a kassai titkos le­véltár anyagát, továbbá az összes és idők fo­lyamán el nem pusztult feljegyzések minden adatát és főként néhány megmaradt monos­tori feljegyzést, mely nem pusztult el a refor­máció és ellen-reformáció idején. A hétszázéves város Kassa, mint a régi Felső Magyarországi rész egykori fővárosa jóval a tizenkettedik század előtt épült Alsó- és Felső Kassából tevődött össze. Már anno 1220-ban, amikor már a törté­nelmi feljegyzéseket készítették, Felsö- Kassa mint várszerii erődítmény figurái a történelem színpadán, amelyhez a királyok Al-Kassát létesítették, ahová II. Géza király német telepeseket hí­vott be és az akkori tulajdonos Galth’ család­tól átvette és helyébe nekik Csány és Gönyü községeket adta, ahonnan ez a két család ké­sőbbi nevét kapta. Kassá városát pedig el­ajándékozta Sampillében és Óból kassai hosz- pitánsoknak, akik fél fertőn (mai pénzben 2000 aranynak felel ideg) adót fizettek. A XIII. század elején települtek meg elő­ször a külső városban az apácák, majd 1240- ben Szent Hvácimíh domonkoérendű szerze­tes, aki itt monostort létesített. — Évszáza­dokon keresztül változó szerencsével harcol­tak a katolikus püspökök az 1285-től épült Szent Erzsébet templomért, melyből később a Dóm lett és ennek a templomnak birtoklá­sáért vívott harcok jegyében alakult ki Kas­sa váróé históriai és kultúrtörténeti múltja. A királyok nagy pri vüégiumokfcal ruházták iei, donációkat jutattak a városnak, amely­nek vezetője mindig a által kinevezett' Commanuális volt é<? az fi vezérlete alatt működött a pallos joggal felruházott városi tanács, amely politikáját mindig aszerint irányította, hogy a város érdekei mit kívánlak. Volt ez a városi tanács császáriul, volt a ma^-ar nem­zeti királyokhoz tartozó, később az erdélyi fejedelmeknek hódolt és a középkor nagy vi­haraiban évenként váVoV :iía politikai szín­vallásait aszerint, hogy melyik tél kezdett ostromot a győzelem kilátásaival Alsó-Kassa 1300 körül felépített falai elleu. . A Rákóczi-idökben kuruc volt és erre az időre esik a város lakossainak belső éle­tében a nemzeti változás, amely a néme­teket lassanként kiszorította a város falai közül és helyet adott a magyarérzelmü la­kosságnak, amelynek nyugalmát ezután már csak a val­lási villongások, továbbá a Szent Erzsébet templomért vívott küzdelmek zavarták meg. Harcok a város birtoklásáért Még a XIII. század végén kezdődött meg a templomkörüli háború azzal, hogy András király nevében András egri püspök -,a kas­sai polgárok kérésére őket a Templom jókat az Excommunicáció terhe alól feloldja, mely alá szokta vetni volt őket a Fő Esperes, ha gyilkosság esetében a büntetés márkáját ne­ki megfizetni nem akarták.'* A XIV. század elején a város Csákv Má­tyás (Trencsényi) úgyis tszik Trencsényi Csák Mátéról van szó) kezébe került, amely miatt Róbert Károly megfosztotta á várost ö túrán óságától és privilégiumaitól s Amadé Nádornak ajándékozta, aki az Aba nemző!sé^-bö) származott. Amidőn Ai” a iktattatni magát tulajdoné5 . ■ polgárok meggyil­kolták. Róbert Károly király hadat vezetett ezért Kassa ellen és először a Rozgonyi mezőkön, később a Sa­jónál szenvedett vereséget a kassaiak se- reg©“ ,4ehu0vén itten a nemességnek nagyobb ré­sze. “ A király azonban nem állt bosszút hanem úriemberek ezt nyüvánoeaai is megcselekedtek. — Kávéháziba járok, Kálimén, mert nincs annyi pénzem, hogy zz összes pesti újságokat prernu- merálfcassem. Egy jó tároaárónak pedig ismerni keld a dörgést a fízalónétetben, ha két forintot akar hetemként keresni a Fővárosi La-póknáL Nincs va­lami friss pletykád számomra, amelyet legköze­lebbi táreatevelemlben elhelyerihetnék ? Tisza Kálmán már akkor is sokkal komolyabb emfber volt, mintsem a osélosap Frigyes bárónak „beugrott'4 volna. — Mondd csak, Frigyes, hány eezberadds vagy te igazság szerint? — Igazság szerint negyvenötesztendős vagyok. — Hát csak azt akarom mondani, hogy negy- venöteeztend'ős korodban komolyaibb dolgokon is törhetnéd a fejed, mint az Erzsébet téren a höl­gyeknek való pletykákon. Mostanában aferkult meg m északkeleti vasúttársaság, elnöke Semnyey Pali, al-e.lnöke meg én volnék. Nem volna kedved velünk tartani? — Én annyit sem értek a vasútépítéshez, mint a hajdú a harangöntéshez, — feleli őszinte erivbő) fakadó sóhaj lássál báró Podmaúiczky Frigyes. — Pedig szeretnék dolgozni. Ha más választ adott volna Frigyes báró ott a® Erzsébet tér növekedő fái alatt Tisza Kálmán talán tovább siet a dolgai után és egy baráti, meleg kéz- ero-r itassál búcsúzik a legközelebbi véletlen talál­kozásiig. De ez a sóhajtó hang megáhította, karját atyafié karjába fűzte és apróra kikérdezte a dolgom mikénti állapotáról. Frigyes pedig őszinte volt. Még azt is bevallotta, hogy a ranehezedő adóssá­gok miatt lakását is bérbeadná. — Nem is tudtam, bogy annyi adósságod van? — mond ravaszkásan Tisza Kálmán. — Én se tudtam, mert nem volt ra gondom. Csak addig ér az ember valamit, amíg az édes­anyja ól. Tudta jól Tisza Kálmán, hogy ki miatt vállalta Frigyes az emberfeletti adósságot, de hallgatott, mert nem akarta barátja érzékenységét megbán­tani. Ellenben most már nem eresztette ©1, hanem karonfogva vezette a Dunapartra, ott is az észak­ié teti vasútnak irodájába éspedig egyenesen Semnyey Pálhoz, az elnökhöz. — Ismered ezt az urat? — kérdezte Tisza Kál­mán. — Ezt az urat szemeltem ki arra nézve, hogy az ügyeket ellássa, ha mi nem tartózkodunk a fő-: városban. Hogyne ismerte volna Sennyey Pál Frigyes, bárót? Már csókotówtak is. míg Tisza Kálmán be­szélt: ' . * ­--- Az lesz a címe és a rangja: ,,A. személyzeti ügyek - főnőké.44. Mert' őppéjr éz az állás van iire- f-e-désbriri ndiónk. Mrgbtehátó barátunkra vár b;> töRőse. • Éénaiyeynék egy aggódólm'3 volt: — Csak a® a fc-utos, hogy a névaláírását hit»~ leeitBe a törvényszék ... — Hitelesítették azt már harnmncnyolcezer pengőforint erejéig az öcsém hitelezői! — akarta volna mondani Frigyes báró, de Tisza Kálmán tette le a garast: — Ismerni kell a névaláírásodat a személyze­tünknek, hogy éppen úgy engedelmeskedjenek. Neked, mint nekünk. Azonkívül a részvényeinkre is ra kell írnod a neved, mert a törvény világosan ezt rendeli. Nos, hát írd le a neved, hogy a tör­vényszékinek, a oégjegyzőhivatainak bemutathassuk. Frigyes leült az elnök asztaléhoz és szép, kaü- grafíkns betűkekl, jól olvashatóan (mint általában minden kézirata volt, egyetlen betű se maradt utána olvashatatlanul) felírta egy ív papirosra: Báró Podmanáczky Frigyes. (..Hej, de sok bajom lett már másnap emiatt!44 — árja naplójában P. F. — ki gondolta volna, hogy naponta százszor meg százszor kell. majd leírnom ugyanezt a nevet különböző aktákra, sok ezer da­rab részvényre, mindig egyformán, gondosán, vál- tozatianni, egy esztendeig, amíg az északkeleti vasútnak főnöke voltam!54 — Uj hivatalában előbb a „Báró" szótól szabadult meg önkéntesen Frigyes; később, egy harmadik hivatalában már osaik rövi­den: Podmaniozfcynek irta magát. „így fogy el lassan a nóta.4*) , ' , IV. Amelyik nap szereaKS'isen indul, szerencsésen folytatódik tovább is. Frigyes báró Jatelásta. volt. Nem is nagyon osodáilkozoibt, amikor déltájban hazaért a Kerepesi útra: az érzékenységét’ sértő lakáshirdető cédulát már nem találta helyén. „Úgy látszik megjött az esze í gazdasszonynaik", — mor­mogta, mikor első havi fizetését osztogatta magá­ban (jütött .abból iházbénre is), midőn a . kétemo tet- nyi lépcsőt megmásrita. „A buzakereskedö csak verdesse a cipőjét Kommernek a fogadójában az ajtóhoz. A jogász csak ordítson Marsall. páholyában, ha valahol beverték a fejét, éjszaka. De hát ott van Budán a Császázfürdő vendégfogadója is, dia valaki foghúzás végett jönne Pestre. Én már osak meg­maradok hónaposlakó nélkül a magam szegény kis lakásán, Nem várhatom portás módjára minden­nap a lakómat, hogy az né felejtse nyitva az elő- öao-ba ajtóját vagy reggel meg ne verje a gazdasszo­nyámat44 — mondogatta magában Frigyes báró, amint a lépcsőket olvasd a. A hordár vőrő6 sapkája már az előszoba fogasán függött, ami árit jelentette hogy segített a gazdasz- iszonynak a ruhák kefélésében, a lakás kríltaíkar fiú­sában, sőt. elhozta már az ebédet ama bizonyos ki- fözőbelyrö!. — UTkőnk is’ Van! • —- nvmdfc) örömteljes arcirój a gazdaíszóijy; amikor Frigyes báró elfoglalta he-j ivét a,z as/.talfőn, hogy hideg tevéiét szarváé- j agga.rmens kanaIával megikaya r-gassa. . , • , , Frigyes báró abbahagyta leves kóstolgatását Elborult arccal várta a fejleményeket. Vágjon mily kegyetlen merénylet ez még a sors­tól, amikor Tisza Kálmán vette mái- pártfogásába és élete, jövendője, lakása, tán még az álma is biz­tosítva létezik, amikor ez a mindenre kiterjedő gondoláin férfim nyúlt a sorsába ? Mily alattomos incseikedáse ez a végzetnele, amikor Tisza Kálmán védelmezi, hogy örökre megszabadítsa a gondok­tól, bajoktól, mellőztetésektő!, mert már abban az időben az volt a híre Tisza Kálmánnak, hogy min­den áldozatra azokért, akik híveivé szegődnek! Hogy merészel a vak-eset most avatkozni a Frigyes egyenes útjába, amikor többé nincs szüksége reá? BMa giazdaseaony látván a báró elborulását, gya- nandui kezdett: — Talán nem önül a méltóra "oe ur, hogy én is feöneyiteni akarok a hedysetén ? idegen személy után fogoik takaritani, idegeai személyről fogok gondoskodni ? — Ki az uj lakó —- kérdezet a báró. — Az uj lakó e-.gy hölgy. Még nem foglalta el szobáját, de a bérét egy negyedévre előre kifizette. Majd visszajön. — Ki az uj lakó — kérdezte a báró még jobban elszomorodva és gyanakodva. — Egy hölgy járt itt. Igen előkelő, de már időjét műit dámának látszik és a báró ur iaiueret- ségével dicsekedett, — mond a fiatalos gazdasíszony, aki alig fél esztendeje lépett, bárónk szolgálatába- — Arit hiszem, valamely rokona báró urnák. Szá­A magyar ipar ünnep: bemutatója. a liódölásra jélontkezelt Kassának meghagy­ta szabadságát és főúri jogait. A nagyhalaimo városbirák A Írónőn következő Nagy Lajos további in­tézkedéssel kedvezett Kassa város polgársá­gának. így Írják a föl jegyzések 1347 évről: „Dicső Nagy Lajos királyunk szabadságot ád a polgároknak, hogy minden évben ma­goknak Bírót szabadon választhassanak. Ak­koron, sőt, későbben is oly méltósággal bírt a kassai Bíró, hogy midőn közönséges helyre kijnent, huszon­négy Város katonája kísérné, előtte pedig a Város zászlóját vinnék.“ Ugyancsak Nagy Lajos királytól származik a város címerében az Anjou ház három lilioma. Cseh lobogó a város ormán A XV. században újabb privilégiumokat juttat Zsigmond király Kassa városának. El­rendelte, hogy „a Szebeti és Eperjes város tanácsai által hozott pörökben az appelláta Kassa varos tanácsának elejibe törjesztessenek.“ Nemcsak Róbert Károly, hanem Erzsébet öre­gebb királyné, Zsigmond király és a későbbi fejedelmek mindegyike személyesen felke­reste Kassa városát, ahol a királvi kastély valahol a mai Korzó-Moz­gó helyén állott. Zsigmond után Brandeysi Giskra János a cse­heknek vezére foglalja el a várost és eítöi az időtől kezdve körülbelül, tizenöt esztendőn Giskra uralja a helyzetet és azok­ban a harcokban, melyeket az ő eltávolítá­sára indítottak meg Giski'a a Felső-kassai várat földig lerombolta. A XV. század nagy harcoknak idejét .jelen­tette Kassa történetében és a jászói vár és Kassa közötti féltékenység is hozzájárult a harcok erjesztéséhez. Jászóvára akkor a Semseiek kezében volt, akik hadseregükkel szembeszá 11 o11ak a királyokkal is. V. Ulászló és Mátyás uralma között újra szerepet kap a város történetében a cseh Giskra, aki a Hunyadiak serege ellen küldi a cseh vezért, de Szilágyi Mihály esa­páry Ette grófnőnek mondotta magát és többnyire vidéken szokott tartózkodni, mert lovagíóesizmá­ban volt Frigyes báró megebédelt és aztán minden bevett szokás elleniére: ebédidőn nyomban eltávozott hazulról: — Elmegyek az nj hivatalomba, mert alaposan meg akarok ismerkedni a munkakörömmel. Remé­lem, hogy7 nemcsak a névén; aláírása miatt fo­gadtak fel. Majd búcsúzáénál igy szóit gazdasszonyához: — Kedves Élte, ha' Szápáry grófnő visszajönne, meg kell neki mondania, hogy a hónaposszoba már nem kiadó. S valahogy vissza kell adnia a pénzt. Báró Podmandczky Frigyes hosszú, hiva-tailnoki léptekkel sietett nj állomására, a dunaparti épület­be. Nagyon csodálkozott, hogy délutánig senki se jött vissza többé a hivatalába. Egyedül ült irodá­jában, az aktákat- várta s közben a sors fergandó- ságán gondolkozott. — Minden osak átmenet! •— mondta ama régi rokonával együtt.,, aki egész életében az aszódi kastély folyosóján sétáik Estenfeté elment ő is az északkeleti vasutak irodájából- Sétája közben so­kat gondolt Szápáry Ette grófnő lábaira, amelyek­be változatlanul szerelmes vollt. De ián hősiesen lemondott, e lábak látásáról arra az időre, amíg gondjai szemérmetes hivatalba kényszerűik. „Majd később!44 — gondolta, amikor papuosos gazdasszo­nyát otthon meglátta és regényírásba fogott. 25-50% utazási 't.cüvezmáijj'. Hemzetí | aavilloiHik a | kiitfühii ipar | számára. Vízummentes | iíaítii-áítépés. S Jubiléris budapesti nemzetközi vásár május 3-12. Fel.vijág'osii'ás és vásárig’azolvány kapható: BUDAPESTEN, a Vásárirodában, V. Alkotmány u. 8. — PRÁGÁBAN: a Csehszlovák-Magyar Kereskedelmi Kamará­nál, !., Masarykovo nábrezi c. 4. cs a Wagons Lits-Cook iroda összes fiókjainá!. N

Next

/
Oldalképek
Tartalom