Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-16 / 88. (2309.) szám

4 ^RK€U-.MAfiÍeAR-HlRI>Ag 1960 ápcriite IC, warda. Miljukov emlékezése Oroszország legelső alkotmányos demokrata pártjának megalakítására és működésére „Mindenkoron a forradalom és a demagógia ellenzője voltam(i Irta: HUNGARICUS VIATOR n. — A t^ófiai székesegyházban II. Miklós cár ne ven apján tartott istentisz-telet után — foly­tatta elbeszélését Miljukov — elmulasztottam az orosz követségre sietni s a cár iránti hódo­lat jeléül nem Írtam alá a kitett ivet. Ebbéli mulasztásomban elegendő okot talált a kor­mány. hogy a bolgár kormánytól tanári állá­somtól való megfosztatás-omat követelje. — A Bulgáriában és később Törökországban töltött évek azonban nagy befolyást gyakorol­tak további tudományos fejlődésemre, a szláv népfajok, s a Balkán-kérdés tanulmányozása révén a nemzetközi politika terén Európaszerte elismert és méltányolt szakértelemre tettem szert. — 1899-ben engedélyt kaptam a Szentpéter­várra való visszatérésre. Az egyetemi hallgp,-1 tők mozgalmában való résztvételcm miatt azonban ismét szabadságvesztésre ítéltek. — Hathónapi fogság után, a szigorú orosz cenzúra elkerülése végett, egy, a külföldön megjelenő politikai lap alapítását határoztuk el politikai barátaimmal. — L'emancipation (Osvobözenie) volt az 1902 junius 15-én Stuttgartban kiadott lap elme. — A fölajánlott főszerkesztői állást nem fogadtam el, mivel fontosabbnak tartottam, hogy orosz földön maradjak. —• A lappal való összeköttetésem miatt azonban ismét vád alá helyeztek, s végezetül szabad választásomra engedték, hogy három évre száműznek, vagy pedig félévi fogságra vetnek. — Ez utóbbit választottam. Kljucevskij moszkv ai egyetemi tanár, a trónörökös egykori nevelője, II. Miklós cárnál közbenjárt szaba- donbocsáttatásom iránt. A nagyhatalmú Pleve belügyminiszter fogságomból egyenesen maga elé vezettetett s a cár által aláirt végzés föl­mutatása mellett, hosszas tárgyalás után a köz- oktatásügyi tárcát ajánlóta föl nekem. — Kijeienettem, hogy a miniszteri tárcát nem fogadom el Először is, mert jól tudtam, hogy csak hatalom nélküli figura lennék, s másodszor, mert soha olyan kormányban nem foglalnék helyet, melybe® ő, vagyis Pleve a b el ügyminíszter. —* Beszélgetéattek ezzel aztán befejezést te nyert, s én visszamefcettem a fogságba Egy héttel később ismét a miniszter elé vezettek, aki a következő kijelentést tette: —• Dacára annak, hogy jól tudjuk, hogy en­gesztelhetetlen ellenségünk, visszaadom sza­badságát, azonban figyelmeztetem, tartózkod­jék minden nyilvános mozgalomban való részt- vóteltöl. mert minden erre vonatkozó, legki­sebb kísérlete súlyos következményekkel fog önre járni. — Amerikába utaztam, hogy a csikágói egyetem fölszólitására Oroszországról s a fczlávság történetéről tartsak el őad ásóikat. — Az 1905 január 9-iki orosz események hire Amerika földjén ért. A cárnak szánt me­morandummal a Tói Palota elé fölvonult mun­kások sortüzzel való fogadása Oroszország belső állapotainak véres komolyságát tárta föl, s kötelességemmé tette, hogy haza siessek. — Az orosz—japán háború szerencsétlen be­fejezése, a vereség okozta ezernyi szenvedés, nyomor, nélkülözés s az ország tekintélyét ért súlyos ütésért a kormányt tette felelőssé a nép. — Az autokrata kormányzati rendszer gyö­keres megváltoztatásának szükségessége köz- tudattá és közóhajjá vált. — Az újonnan keletkezett politikai csopor­tok szociális reformok sürgős behozatalát tűz­ték programra. — Lehetetlenség volt e mozgalmakon kívül maradnom. Megalakítottuk, az Írók és tudósok egyesületét, melynek elnökévé választottak. Később azonban a különféle csoportosulások­nak közös harci frontba való tömörítése végett megszerveztük az Egyesületek Unióját, s en­nek is én lettem az elnöke. . — Nyilvános előadásaim a liberális és szo­ciális eszmék fejlesztését célozták. Kifejtettem többek közt, hogy a két nagy politikai csoport: a liberális és a szociális pártnak csakis egy­másért és nem egymás ellen szabad harcolniok, ha a nagy célt, Oroszország fölszabadítását el akarjuk érni. — Mozgalmunk első eredményeként a kor­mány 190o augu-sztus G-án a Duma megalakí­tásáról Butygin 'belügyminiszter által kidolgo­zott törvénytervezetet tette közzé. — Az alkotmánytervezet eme első formája legkevésbé sem elégített ki bennünket. A szo­cialista párt balszárnya nyílt bojkottra szánta rri agát. — A dumatervezet összes hiányait és hibáit nvilt kiáltványban tettük szóvá. — Az Egyesületek. Uniójának összes tagjait, természetesen engem is elfogtak, s egy hónapig zár alatt tartottak. 1905 október 17-én ÍT. Miklós cárnak a képviseleti alko tanán yrendszer, a Duma. meg­alakításáról szóló kiáltványát tették közzé. — A kormány a duma első két ülésszakára való inegvúlasZtatásomat különféle kifogások fölhánytorgatásával megakadályozta. De azért pártunk vezére maradtam, s a duma munkájára parlamenten kívül is nagy befolyást gyako­roltam. — A harmadik és negyedik ülésszakra azon­ban már dumatag s pártunk, személy- és név­szerinti vezére lettem. Megalapítottuk az alkot­mányos demokrata pártot (Le parti constitutio- nel-democratique). Oroszország eme legelső alkotmányos demokrata pártjának megszerve­zésében az autokrata pártok tagjainak kivéte­lével a müveit orosz középosztály minden szá­mottevő tagja részt vett.-— A pártnak sohasem volt forradalmi irány­zata. Alapításától kezdve 1917-ig, a forrada­lom kitöréséig, a korona és az ország közötti A múlt héten a sok híradás között, me­lyekkel Gandhi frontjáról bombáz kik a vilá­got, akadt egy, mely rögtön első hallásra valósai műnek tetszett metlyet bátrain be le­het iktatni az emberiség nagy hősi eposzai­nak anyagtanába. Gandhi tehát megérkezett a tenger partjára s párolni kezdte a sót. Tudjuik, hogy ez a súíőzés mit jelent s fő­ként mit jelenthet az egész világnak, ha a vállalkozás eredménnyel jár s India elsza­kad. Angliát él. Gandhi főzte a sót, Eduard Iielsey, a Journal riportere, nézte. Az egész világ áhitatos érdeklődéssel figyelt e napóié­ban India felé, Bombaybam a páriák a vas­úti ginekre feküdtek, Gandhi fiát letartóz­tatták. Az ösztöviér, fekete doktor főzte a sót, ezt a különös tápszert, mély nélkül az em­beri táplálék nem táplálék, mélyből oly ke­vés ke-11 az egyes embernek s mégis oly fon­tos, hogy Gandhi ezt a szimbólumét válasz­totta szabadságharca első taktusául. A ma­kacs ember főzte a sót s még ma is főzi, ha közben Je nem tartóztatták. Valami kevés sót lepároTtak a tenger vázéból s est a szim­bolikus sót, az indiai szabadságharc becses ereklyéjét, a havők áhítattal tették el emlék­be, egész Indiában, az egész világon hire ment a hindu Messiás sójának s egyrészről a hú vők, másrészről a sznobok mindent elkö­vettek, hogy csipetnyi szeri t sóhoz jussanak a G andh i -főriéből. Apró zsákokban küldték szét a hívők szerte Indiában a forradlalmi sót, minden városban, minden faluban eped- ve várták Gandhi sóját. Küldöncök utaztak a sóval, melyből mindenki akart vásárolni. Fűszernek olyan konjunktúrája még nem volt, mint annak, mellyel Gandhi el akarta sózni az angolok levesét. A jómódúak min­den árat megadtak egy marék Gandhi-sóért. A sörfőzés harmadik-negyedik napján az derült ki, hogy, nagy titokban, minden olyan hindu forradalmár, s vannak vagy százmi Ili óan, aki csak akarta, hozzájutott egy kevés Gandhi-.főzte sóhoz. A szimboli­kus fűszert a hívők apró és piszkos vászon­zacskókban hordozták a nyakukban, mint az ereklyét. Titokban mutogatták, boldog és hivő hindu mosollyal, a sót, a szent, a bol­dogító, a jelképes sót. Csak kicsit sok volt a só mindenfelé. Gandhi lepárolt egy pár ki­lót, önkéntesem is lepároltak egy pár kilót, — de a bét végére kiderült, hogy szerte szé­les Indiában annyi Gandhi-anárkáju só van forgalomban, amennyit a próféta eszlendők alatt sem tudna lepárolini. Táviratok jelen­tik, hogy a sóvá) csaltak. Élelmes csirkefo­gók vásároltak mázsa-számra közönséges, an­gol birodtálimi sót., apró zaeskőkbe töltötték s ügynökeik elárasztották vele az országot. Az angol birodalmi só csak abban különbö­zik a próféta sójától, hogy nem szent. Eri, látásra és ízlésre, nehéz megállapítani. Ki­derült, hogy vagomszámra megy az a millió Csipet só, amit a hívők a nyakukban horda­nak. Ma már csak a legnagyobb óvatosság- gtal lehet igazi, hamisítatlan pirófétasóra szert tenni. Röviden, csaltuk a sóval. Nemi kell hozzá zseni alifás, hogy ilyesmit kitaláljon valaki: egyszerű, emberi történet ez, a hindu sza­badságban; legendájának egy fanyar epizód­ja, Első hallásra szinte természetes, hogy csaltuk a sóival. Mindennel csalnak és min­denütt a világon, amiben a ti, emberek bisz­vitás kérdések békés megoldására törekedett. Minden szélsőségtől mentes, ideális céljaink el­érésére csakis alkotmányos, parlamentáris esz­közökkel harcoltunk. — Én magam mindenkoron a demagógia és a forradalom ellenzője voltam. — Alkotmányos és demokratikus elveink fönntartása mellett számtalan jelét adtuk kom­promisszumok kötésére való készségünknek, sajnos, mindenkoron merev ellen tál! ásra talál­tunk, s az ország minden erőfeszítésünk elle­nére fölt art óztath atlanti! forradalmak örvényei felé rohant. (Minden szavánál arcvonásai elváltozását, fi­gyeltem, —• múltak szomorú emlékének fölka­varásával, lelkileg és fizikailag szemmellátha- tóa’n szenvedett a forradalmak hírhedtté' vált nagy külügyminisztere, —• Miljukov.) MrwmrrmrmvrmrmrmmKmMmmmmm c nek: éppen a sóval ive csaljanak? Ereklyék­kel csalnák, a keresztfa szögeit gyárilag ál­lítják elő és csalnák vele, a keresztfa szi­lánkjaival osalnak az üzérek minden kegy- helyen, a szentek csontjaival, Napóleon sé­tabotjával, Attila koporsójával, mindennel csalinak, mióta ember az ember, akár feke­te, akár sárga vagy fehér: s ha Amerikában történik mindez s hallunk erről a só-blöff- rőil, legyintünk egyet s leszögezzük, hogy jellemző. S ha Európában történik, akkor se csodálllkozaunlk, mert a Balatonban nincs annyi víz, amennyi lourdesi forrásvizet tar­togatnak hivő lelkek az éjljeli szekrényükön üvegben s a Jordánban nem folyna már viz, ha inted ári a palackozott Jordán-vizet, me­lyei évezrede csereberélnek apró Baconok­ban az emberek, a Jordánból merítették volna s a Golgotának hült helye lenne már, ha a szent földet, melyet svindlerek árulnak szerte a nagyvilágon, csakugyan a Golgotám ásták volna. S ha véletlenül Pesten akadna, próféta, aki a fennálló világrendet sópárlás- aal akarja megváltoztatni, mindenki bólogat­va szögezné le, hogy csaltak a sóval s tipi­kus pesti panama az egész. Dohát Indiában történt: a hit hazájában, a jámbor hívők és a próféták csodálatos birodalmában s akár­milyen elszomorító, be kell látnunk, hogy a világszerte sanyarú gazdasági helyzet min­denütt, Indiában is noszogatja az emberek fantáziáját s ha pénzt lehet egy kis csalással keresni, a hinduk se mennek egy vagon szent sóért a szomszédba, hanem az angol kincstári sókivattaihoz mennek, mely a na­pokban különösen jó üzleteket csinált. Hát Indiában is? Az ennie r nem hinné. Sajnos, Indiáiban is. S most engedjék meg, hogy, mindén pá- thosz nélkül, ne tudjak ellen tálban i a csábí­tásnak, mely a só-csalók anekdotájával kap­csolatban kínálkozik, s a jelképes sóból, me­lyet Gandhi párolt s mellyel csaltak, lepá­roljuk a jelképet. Mert a történetben van valami olyan elmondhatatlanul „örök-em­beri", hogy bátran oda lehet sorolni az em­beriség legszebb példázatai közé. Indiából jön, a jelképek hazájából, s a nagy emberi tani tómesék közé lehet illeszteni. Példázat, mely időtlen. Egy ember fölkel egy gyé­kényül atrácrók melyen esztendőkön át gug­golt és elmélkedett, hazája és fajtája sor­sán töprengett,. s azt találta ki, hogy felsza­badítja bazárját, ő, Maiba ima Gandhi dr., köz­ös váltóügyvéd. S elindul félig pucéram gya­log, néhány önkéntestől követve, a tenger felé, falvakon és városokon át, ahol embe­rek százezrei és milliói esküsznek reá, ra­jongások szállnak feléje s a szikár testből százmillió embert szuggeráíló erő árad. S el­ér a tengerhez., mely végtelen s tele van só­val, az élet. egyszerű és titokzatos elemével. S megmeri ti tenyerét a tenger vizében, s azt mondja: a eseppekbőil lepároloun a sót, s ezzel a cselekedetemmel nyilvánosain és ünnepélyesein megsértem az angol törvényt s felveszem a harcot a brit világbirodalom összes torpedóival, hadihajóival, repülőgé­peivel, gépfegyvereivel s ágyúival. S meg akaróim dönteni ezt a birodalmat, fegyver nélkül, én. Ma halma Gandhi. 8 vissza aka­róim szerezni hazáim és fajtám függetlensé­gét. Íme a só: Ízleljétek, tegyétek nyelvetek alá, imádkozzatok. S ne engedelmeskedjetek többé, Isten ve­lünk van, a hát velünk van, s ez a só, amit önkényesein termeltünk, örök szimbóluma ma rád jón az Eszmének, annak a fegyvernél erősebb, flottánál hatalmasabb, dinaimitnál röbbamtóbb valaminek, amit az ember lelké- bem hordoz, s aminek kisugárzása és ható­ereje végtelen. íme a só, amely nélkül élni nem lehet, amelyről nem is tudunk, ha van, de izetlen az éltei, ha nincs, s ez a marék só tegyen szimbóluma a mi szabadságuknak, amelyről nem is tudunk, ha van, de nem élet az élet, ha nincs. Ezt mondja s a példá­zat gyönyörű. S lekuporodik a tenger mellé s főzi és párolja a sót, a hindu szabadság jelképét. S a. tömeg imádkozik, s megtagad­ja az angoloknak az engedelmességet, s ki­nyújtja kezét az immár misztikus erővel felruházott, szimbolikus só utón. S akkor jön néhány ügyes ember és csalni kezd a sóvaL Míéltóztatik érezni, hogy mi ebben az olva­sókönyvbe való? Az benne az olvasókönyvbe való, hogy csak az élet tud ilyen tökéletes példázaito- kat. Merít ez történik a földön, mióta ember él rajta: időnk int feláll egy próféta s egy marék le párolt igazságot nyújt át az embe­reknek s a csalók elsietnek a világ minden zugába, s felvizezik, hamisítják s titokban, jó áron eladják a hamisított igazságot. Min­den, ami az emberi lélekben tiszta párlat, ilyen felvizezett és hamisított lánckereske­delem utján jut el a tömeghez, mely áhítat­tal ajkához emeli. Jelszó és jelkép sorsa ez, szabadság, egyenlőség, testvériség sorsa, jó­ság és szeretet sorsa, hit és becsület és ba­rátság sorsa. Valaki leszűri önmagában s kimondja a nagy szót s egy csomó ügynök elrohan vele, hígítja, cseréli, csal vele. Val­lások sorsa ez és nagy emberi ideálok sor­sa. S a hamisítvány, amit kapunk, tökéletes, nem lehet megkülönböztetni néha az igazi­tól], csak éppen mégsem az, a siber máshol szerezte be s nem tudjuk vissziautasitani. Egy ember imádkozik és párolja az igazsá­got lelkében, s a siber szalad a hami sátrán v- nyal a hívők vak és buzgó tömegei között. S ez természetes és így kel leaiie. Szabad­ság, demokrácia, vallás, emberi jogok, igaz­ság. mindén az ügynök kezében, aki óriási apparátussal -tudja a hamisítványról elhitet­ni hogy jobb, mint az echl Ez a jelkép, ami örök és maradandó Gandhi só-példázatába®. S nem az a baj, hogy csaltak vele, hanem az, hogy a csalás kiderült, s az a tömeg, mely áhítattal hordta nyakában egy vászonzacskóban a szent sót, gyanakodva bámulja most, s nem tud hinni benne. Az igazság mindig nagyon egyszerű elem, s könnyű hamisítani. S a titka a do­lognak az, hogy a hamis is annyit ér, mint az igazi, ha hinni tudunk benne. A só-csalóik példázata gyönyörűen mutatja, hogy mindén só annyit ér, amennyire a hit konjunktúrája értékek. Az áru minősége közönyös, erede­te lehet homályos is. A kereslet, mely meg­nyilvánul iránta, az. ami egy marék angol kincstári sóból múlhatatlan emberi jelképet tud csinálni. „Hadszíntér! Jelentésed a sáska-frontról London, április 15. A lapok valósággal olyan fajta híradásokban számolnak be a sáska-járás ellen folytatott irtó hadjáratról, mint ahogy annakidején a háborús esemé­nyekről megemlékeztek. Amint a kairói la­pok jelentik, négynapi nehéz küzdelem után sikerült a Sinai-felsőig©tről előnyomuló sás­ka-hadsereget visszaszorít ani. Három százöt­ven ember kilométer hosszúságú árkokat ásott, amelybe az előre ugrándozó sáska elő­őrs-hadak és a denékhad nagy része is bepo­tyogott. Az árkokat benzinnel töltötték meg s a benzint meggyujtották. Azokat a sáska­hadakat, amelyeknek itt-ott sikerült a frontot áttörni, lángszórókkal semmisítették meg. Az ütközet lezajlása után a csatatér leírhatatlan képet mutatott. Három négyzetkilométernyi területet borítottak be a sáskahullák s a pusztítás a sóskák soraiban oly nagy volt, hogy a bullák néhol tíz centiméternyi vastag­ságban heverlek -egymáson. A román diákok súlyosan bántalmaztak két . szociáldemokrata képviselőt Bukarest, április 15. Radaceanu és Mo&ko- vici szociáldemokrata képviselőket a tegnapi diáktüntetések során a diákok súlyosan inzol- tálták. Az esettel kapcsolatban a szociálde­mokrata párt nagygyűlést hivott egybe, amely határozati javaslatban követeli a kormánytól, hogy komoly intézkedéseket tegyen a személy- biztonság védelmére, mert különben a szerve­zőit munkásság maga gondoskodik védelméről, amely esetben az összeütközések nem lesznek cl kerülhetők. A SÓ-CSALÓK Irta: MÁRAI SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom