Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-12 / 85. (2306.) szám

1980 április 12, szombat. 'PRAUAW V lAtíV AR- M X RliAR Bethlen miassziereiiiiüt díszes fogadtatása Rómában Róma, április 11. Bethlen magyar minisz­terelnök ma reggel 9 órakor érkezett Rómá­ba. Az állomáson Giunta és Fani államtitká­rok, továbbá Bucn Comapgni her­ceg, Hóry kvirináli és Barcza vatikáni követ fogadták. A király Bethlen tiszteletére dél­előtt villásreggelit adott. Az olasz sajtó a legmelegebben foglalkozik Bethlen római ut- jával. A Popolo d’Italla azt írja, hogy Beth­len politikai éleslátásának köszönhető az olasz—magyar barátság, mely nem fölületes és nem mesterkélt, hanem a legalaposabb őszinte barátság. A lap a leghatározottab­ban cáfolja a külföldi sajtónak Bethlen ró­mai útjához fűzött téves információit. A Cor- rierre de la Sera azt írja, hogy az olasz- magyar barátság az európai béke legkomo­lyabb tényezője s például szolgálhat a többi európai államnak. Róma, április 11. Bethlen miniszterelnök ma délben 12 órakor az olasz királynál jelent meg, utána a király ebédjén vett részt. Az ebéden résztvettek még: Mussolini, Apor Gá­bor, Wodiáner Andor, Csáky István gróf, Rosíy Ferenc és Pap Gábor kvirináli követ­ség! titkárok. Délután négy órakor Bethlen Mussoliniéi és Fani külügyi államtitkárnál tett látogatást Ez utábbl hétkor adja vissza Bethlennek a látogatást. Este fél 9 órakor Mussolini miniszterelnök az Excelsior-szálló termeiben dinét ad Bethlen tiszteletére. Róma, április 11. Bethlen miniszterelnök szombaton délután a pápánál fog tisztelegni. Utána Pacelli államtitkárt látogatja meg, akivel hosszabb tárgyalásai lesznek. kedöket, az egész intézkedés abban merüli; ki, hogy a kormányrendelet első paragrafusa utasítás helyett hivatkozik a 127—927 számú törvény 50. 51. és 89. szakaszaira. A második és harmadik paragrafus pedig Bach-kor szak­beli intézkedéseket tartalmaz. A 4-ik és 6-ik paragrafusok, amelyek időközben a járási számvevőségekre vonatkozólag a pénzkezelést rendeletileg szabályozták, némileg kielégítők. A kormányrendelet 7-ik paragrafusának 2- ik pontja pedig a számvitel, pénztári kezelés és ellenőrzésre vonatkozó intézkedések érvé­nyességét, vagy érvénytelenségét illetőleg le­hetetlen bizonytalanságot teremt. E pont ugyanis igy szól: Megszűnnek az összes erre vonatkozó elő­írások, amennyiben ezen előírással ellen­keznek. Kérdem most, hogy az érvényes Bacfo-kor- szakbeli rendelet és a legutóbbi 1929. évi csehszlovák törvény és kormányrendeletek közül melyik lehet érvényben? Az 1866. évi november 21-én kelt Kaiserliche Verordnung intézkedései nem lehetnek elégségesek a mai nagy kiterjedésű közvagyonkezelés és ellen­őrzés szabályozására, viszont újabb törvény annak érvényességét, még meg nem szüntet­te, de érvényben vannak még az idevonatko­zó magyar számviteli törvények egyes ren­delkezései is. Ezekután kétségtelen, hogy ezzel a nagy bizonytalansággal az ellenőrzés lehetőségét a nullára szállították le. Miért késslc a régen esedékes törvényhozási reform Az 1919. évi 175. számú s a legfelsőbb számvevőszékről szóló törvény Xl-ik parag­rafusa kötelességévé teszi a legfelsőbb állami számvevőségnek hogy az állami számvitelnek egyszerűsítéséről és megfelelő berendezésé­ről oly módon gondoskodjék, hogy az ellen­őrzés könnyű és lehetőleg tökéletes legyen. Tett-e már a legfelsőbb állami számvevőség egy „törvényben gyökerező" számviteli és közvagyon kezelés ellenőrzésére vonatkozó javaslatot a kormánynak, s amennyiben tett, — miért nem került az a ház asztalára? Amennyiben pedig ez nem történt volna meg, hivassák föl a legrövidebb időn belül az ál­lami számvevőszék, hogy ilyen javaslatot ter­jesszen elő és az igazgatóhatóságok minden vagyonkezelés ellenőrzést korlátozó intézke­dést akadályozzák meg. A törvényjavaslat, amely irányadóul szol­gál majd az állami országos, járási, városi, községi és minden közvagyont kezelő intéz­ménynek és testületnek, a következőket fog­lalja magában: 1. költségvetési részt, 2. költ­ségvetés végrehajtására vonatkozó részt, 3. vagyonkezelési és irányelvi általános részt, 4. pénzszolgálati részt, 5. számvevőségek szol­gálata, és tisztviselők pragmatikája részt. (Ezen résznek keretén belül biztosítandó az ellenőrző tisztviselő teljes függetlensége az intézkedő tisztviselőktől.) 6. Számadási per­rendtartási részt. Minthogy pedig a tárgyalás alatt lévő álla­mi zárszámadás nem a fenti irányelvek alap­ján készült, azt el nem fogadom! A nyUrai kereskedelmi bíróság rehabilitálta a esődbekerüliNagysurányi Népbank súlyosan megvádolt igazgatóságát Megszüntették az eljárást Ozoray József dr., Contegner Károly, Konrád Miklós és Guth Jenő dr. ellen — Az ominózus tószerszámüzleéért nem terheli felelősség az igazgatóságot Nyitra, április 11. j (Saját tudósítónktól.) A osődbekerült Nagy- suTányi Népbank ügyében rendkívül érdekes döntést hozott a nyitrai kerületi bíróság ke­reskedelmi bírósága. A döntés kihatással lesz az ügyben folyó egyéb bűnügyekre is és előre­látható, hogy most már gyors tempóban fog befejezést nyerni az ominózus ügy, mely annak idején nap-nap után foglalkoztatta, úgy a bel­földi, mint a külföldi sajtót. A nyitrai ügyészség még a múlt év decem­berében beadványt intézett a kereskedelmi bírósághoz, melyben a Nagysurányi Nép­bank volt igazgatósági tagjai: Ozoray Jó­zsef dr., Conlegner Károly, Konrád Miklós, Guth Jenó' dr. és a többiek ellen súlyos vá­dat emeli és megbüntetésüket kérte. Az igazgatóság ellen fölhozott vádak szerint a banknak hosszú időn keresztül nem volt föb ügyeiŐbízottsága amely tény a kereskedelmi törvénybe ütközik, továbbá azzal vádolták az igazgatóságot, hogy az í926-ban készített mérleg hamis, úgyszintén valótlan adatokat tartalmaz az 1924-ben ké­szített mérleg is, amelyben Pospisil János könyvszakértő jelentése szerint 127.599.75 koronás veszteséget kellett volna kimutatni. A mérlegben föltüntetett és a bank összeomlá­sát okozó lószerszámüzlet folyószámlája is meg volt hamisítva az ügyészség állítása sze­rint és tekintettel arra, hogy elévülésről szó sem lehet, amennyiben az első esetben állan­dósult cselekvés áll fönn, a többiben pedig folytatólagosan elkövetett bűncselekmény, az ügyészség sürgős intézkedést kért, ne­hogy az elévülés most következhessen be. Az ügyészség beadványa nagy horderővel bírt, tekintettel arra, hogy az ügyben egyéb címeken is különböző bűnvádi eljárások foly­nak egyrészt az igazgatóság volt tagjai, más­részt a volt likvidátor ellen, akit viszont az igazgatóság jelentett föl csalás, sikkasztás és egyéb címeken. A bíróság annak idején a följelentettek egész vagyonát zár alá vette, egyben elren­delte a legszélesebbkörü vizsgálat lefolyta­tását. Előrelátható volt, hogy amennyiben az ügyész­ség fönti beadványa folytán elmarasztalnák az igazgatóság tagjait, úgy ez az elmarasztalás az egész ügyre kihatással lenne és megbélye­gezné az igazgatóságot és ennek következmé­nyeként a bankösszeomlás ódiuma reájuk há­rult volna aminek nemcsak büntető, hanem sú­lyos anyagi következményei is lettek volna. Az ügyészség beadványára Grósz Mór dr. nyitrai ügyvéd terjedelmes védőirattal vála­szolt, alapjaiban támadva az ügyészség állás­pontját. A védelem kimutatta, hogy a Nagysurányi Népbank ügyében az Igazga­tóságot semminemű mulasztás nem terheli, amennyiben minden esetben a törvényes elő­írásoknak megfelelően jártak el. A nyitrai kereskedelmi bíróság most fog­lalkozott az üggyel. Az ügyészi indítvánnyal szemben Grósz dr. védő kifejtette, hogy az üzleti könyvekből könnyen megállapítha­tó, hogy a banknak rendes fölügyelőbizott­sága volt, az rendesen, előirás szerint gyülé- sezett és vizsgálta át az üzleti könyveket és a zárszámadásokat. A gyűlésekről fölvett jegyzőkönyvek Herzfeld Móric dr. csödtömeggondnoknál megtalálhatók. A minisztériumnak a likvidáoiót elrendelő ha­tározata után az igazgatóság, mint olyan, meg­szűnt s mivel újból megválasztva nem lett, nem volt jogában fölügyelőbizottságot válasz­tani és még csak nem is törődhetett azzal, hogy ilyet válasszanak. Minthogy pedig nem szere­peltek igazgatóságként, nem volt joguk be­avatkozni a bank ügyeibe. A kinevezett likvi­dátornak, Kukán Béla dr.-nak dolga lett volna intézkedni a fölügyelőbiizottság megválasztásá­ról, annál is inkább, mert a későbbi közgyűlé­seket már nem a szétzavart igazgatóság hívta össze, hanem a nyitrai. kerületi biróság. A lik­vidátor könnyelműsége annál kevésbé hárít­ható át Ozorayra és a perbe vont társaira, mert hiszen a banknak kormánybiztosa is volt, aki min­den alkalommal jelen volt az igazgatóság ülésein és ha az igazgatóság működése Ide- • jén nem lett volna fölügyelőbizottság, úgy a kormánybiztos azonnal intézkedett volna. Ugyancsak nem felel meg a valóságnak az az állítás sem, hogy az értékpapírok magasabb értékkel voltak megjelölve a mérlegben, mint szabad lett volna-, amennyiben az értékelés a banktörvény rendelkezése ér­teimében történt. A kifogásolt és hamisnak deklarált Federics— Hotyk-féle folyószámlaügyre vonatkozólag a védelem kifejtette, hogy ez a folyószámla az ominózus lószerszámok ügyére vonatkozik. A lószerszámokat az akkori igazgató, Ha­lász Gyula, az igazgatóság engedélye nélkül, sőt határozott ellenzése dacára vásárolta meg, amiért állásából elbocsátották s igy a vásárlásért az igazgatóság ab ovo nem fe­lelős. A folyószámla összege ellen semmiesetre sem emelhető alapos kifogás, mert hiszen a lószer­számok fölbeosült és szakértők által megállapí­tott 1.5 milliós értékének kisebbik része került bele a mérlegbe s igy ez az adat is fedte a va­lóságot. Abban az esetben pedig, ha könyve­lési szempontból esetleg kifogásolható lenne is az, hogy a tétel a folyószámlán szerepelt, ez még nem jelenti azt, hogy a bank. és a betéte­sek szempontjából szabálytalanság történt, mert hiszen haszonkimutatás nem történt, tantlémeket nem fizettek ki az igazgatóságnak, 8 igy a hitelezők egy fillér károsodást sem szenved­tek ebből a könyvelési rendszerből Solyólag. A mérleg hamisításának vádját ie erélyesen visszautasította a védelem és rámutatott arra, hogy annak idején, amikor Kukán dr. likvidál tor eladta a kérdéses lószerszámokat, oly ma­gas árat sikerült elérnie, amilyen -nem is szere­pelt a mérlegben, ami egyet jelent azzal, hogy a lószerszámok még 1927-ben is nagyobb ér­téket (képviseltek, mint amennyit a mérleg fői­tüntetett. Más lapra tartozik azonban az, hogy a lószerszámok annak idején mégis a bank tu­lajdonában maradtak. Mindezek tetejébe nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a fontos kö­rülményt, hogy a bank ügyeiben egyedüli és egyben legfelsőbb fórum a közgyűlés volt, amely minden alkalommal helyesnek és rend­ben lévőnek találta a mérlegeket, márpedig a közgyűlés hatáskörét sem a minisztérium, sem pedig más tényező nem nyirbálhatja körül. A közgyűlések alkalmával egyetlen egy esetben sem történt kifogás az igazgatóság ténykedése ellen, minden alkalommal abszolutóriumot kap­tak, s igy most utólag nem lehet és nem sza­bad hajánál fogva előráncigálni alapot nélkü­löző vádakat a kötelességét önzetlenül teljesítő igazgatósággal szemben. Mig a bank betétállo­mánya az 1922. év végén 1,039.401.50 korona volt, a moratórium életbelépése napján már csak 622.546.15 korona. A hiányzó összeget azonban nem a Nagysu­rányi Népbank akkori pénzállományából fi­zették vissza a betéteseknek, hanem az Ér­sekújvár! Népbank által nyújtott készpénz- kölcsönből. Legfontosabb a hamisnak deklarált mérleg ügyében az, hogy a pénzügyminisztériumhoz még annak Idején fölterjesztették a mérleget és az egyéb kimu­Hotel Continental Budapest V1K, Int. tel. 462-28. Dohány ucca 42 tatásokat, melyek a bank pénzügyeire vonat­koztak és a minisztérium elfogadta és jóvá­hagyta a számadásokat és ennek alapján rendelte el a moratóriumot. A bank igazgatósága akkoriban azt kérte a mi­nisztériumtól, hogy belátása szerint döntsön arról, vájjon csődöt rendel el, vagy morató­riumot és a minisztérium a saját szakértőinek meghall­gatása után úgy találta, hogy megadható a moratórium és ennek megtörténte után ren­delte el a likvidálást, —. de nem a csődöt. Semmi körülmények között nem tehető tehát ilyformán felelőssé az igazgatóság azért, hogy a másfélmillió korona értéket képviselt lószer­számok értéke időközben, — évek elmúltával jelentékenyen esett és hogy azok végeredmény­ben nem voltak értékesíthet ők. Amennyiben a lószerszámokat vámmentesen behozhatták vol­na a köztársaság területére, úgy azok minden nagyobb nehézség nélkül értékesíthetők lettek volna. Maga a nyitrai kerületi biróság is ellene volt annak idején a csőd megnyitásának és a likvidálást tartotta célszerűbbnek, miért is in­dítványt tett a pénzügyminisztériumnak a ló­szerszámok vámmentes behozatalát illetőleg. A minisztérium azonban elutasító álláspontot fog­lalt el. A kereskedelmi biróság helyt adott a véde­lem érveléseinek és a védelem álláspontjára helyezkedve, meghozta döntését, mellyel megszüntette az eljárást az igazgatóság volt tagjai ellen és teljes egészében elvetette a nyitrai államügyészség indítványát. A bankbukás ügyében a keresiked elírni bí­róság döntése egy lépéssel előbbre vitte a bo­nyolult ügyet s így a kibontakozás most már rövidesen bekövetkezik és fény derűi arra a kérdésre, hogy kit terhel a bűnvádi és anyagi felelősség az egykor vi­rágzó bank teljes pusztulásáért. Az ügynek a betéteseket érintő része is előbbre kerül, amennyiben a végleges csődvá­lasztmány is serényen dolgozik és a hitelezők kártérítését célzó eljárás is egyre közelebb ke­rül a befejezéshez. Dallos István. Budapest, április 11. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Windischgratz Lajos herceg rehabilitálása ügyében a tábor­noki bizottság ítéletében kimondta azt, hogy Windischgratz herceg a frankhamisitási ügy­ben és az ezt követő pörben való résztvéteíe által a tiszti álláshoz a becsületről kötött fo­galmak, valamint a saját tiszti becsülete el­len nem vétett. Az Ítélet kimondja továbbá, hogy Windischgratzet az egész ügyben a legtisztább, önzetlen és hazafias indokok ve­zették s hogy a maga részéről mindent elkö­vetett, hogy a káros következményeket az országról elhárítsa. Ezért a herceg erkölcsi állapota, illetve párbajképessége érintetlen. Etcsábiíójának nevét magával vitte a sírba a megtévedt A lelkiismeretlen Don Juan és a bábaasszony áldozata lett a 15 éves leány Pozsony, április 11. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) A pozsonyi állam- ügyészség különös esetben rendelt el vizsgá­latot, W. Franciska 15 éves diák leányt március 31-ről április 1-re virradó éjszaka a pozso­nyi tudományegyetem női klinikájára szál­lították, ahol a gyermekíeany aboríált. Április 3-án, minthogy a fiatal anya lázmen­tes volt, kiengedték a kórházból s hazament, 10-én újból rosszul lett, ezért ismét bevitték a klinikára. Tegnap este a vizsgáló bíró jelenlétében j w. Franciska kiszenvedott. A vizsgálóbíró hiába sürgette, hogy a haldok­ló mondja meg gyermeke apjának nevét és árulja el, ki követett el rajta tiltott műtétet, a leány titkát a sírba vitte. W. Franciska egy előkelő, magasállásu köz- igazgatása tisztviselőnek a leánya, apját két hónap előtt helyezték Pozsonyba, A leány­nak egy Galgóc környéki fiatalember udva­rolt. Mikor a szülők észrevették, hogy a gyer­mekleány áldott állapotban vau, Írtak a fiatalembernek, hogy vegye el feles égül Ez azonban hallani sem akart róla. Valószínű, hogy a leány valami zugbábáho® került, aki piszkos műszerekkel végezte el a tiltott műtétet. Miután a leány teherbeesése idején még nem volt 14 éves, az államügyész­ség a Galgoc vidéki fiatalember ellen erőszak büntette miatt vizsgálatot rendelt el. Az ál­lamügyészség a holttest fel boncolását elren­delte. 5. tábornoki bizottság rehabilitálta Windischgratz Lajos herceget

Next

/
Oldalképek
Tartalom