Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-12 / 85. (2306.) szám
4 T>RAíGAI-yV\Afi-feAR.-HIRI»AE> 1980 áprflte 12, womfbafc. AZ ORGANIZÁ T Irta: GYÖRYDEZSŐ A kisebbségi elet egyik legrettent e&éblb problémája a következő: az egész világiéjlő- diés az egyes ember szellemi differenciálódása felé rókáin, az életpályák reszortok és alreszórtok szerint nyelik az egyéneket, a polihisztorok ma lehetetlenek. Egy ember csak akkor kéfpes valami újait, valami pluszt produkálni, ha csak egy szakra koncentrálja magát minden erejével. A patriarchális mim- den'tudók és mindennttintézlkediök kora lejárt. Lionardo de Vinci-k, Michelangelo-k ima már nem létezhetnek. Ezzel szemben a kisebbségi sors őskori, primitiv, patriarchális és eszköztelen viszo- nyok közé lökött visza. — bizonyos tekintetben szinte századokkal. Kevés az emberanyagunk, eszközeink s mégis, minit kis mikrokozmosznak, minden posztra, minden funkcióra embert kell állítanunk, — ©nélkül még a vegetativ életünk is megszűnne- Eredmény: egy-egy nem szakemberre több szakember feladatköre hárul, amit muszáj vállalni s betöltését megpróbálni. Akár szakképzett benne, akár nem. Muszáj. Egész kisebbségi életberendezésünk elvei és hozzánk állított követelményei igy szöges ellentétbe kerülnek a gyakorlati életben a világifejlődés nem az elraktározott, formális tudáson, hanem az emíbeiek, életviszonylatoik, anyagok ismeretén nyugszik. Figyelme nem mély és egypoutu, minit ,a tudósé, hanem megosztható, egyidiőben .többféle ható. Az emlékezet minősége is hozzáidomul az egész egyéniség szerkezetéül ez. Gygnsan reagál a benyomásokra, die gyorsan felejt is, miután kiválasztotta magának azokat az adatokat, melyekre szüksége van. A cselekvés fanatikus vágya ól benne, az önirealizálás minduntalan felmerülő, uj utakat kereső ösztöne uralkodik rajta. Az igazi szervező teke tség sohasem bukik el végérvényesen, mindig budija elölről kezdeni a harcot, a jövő építését Nincs tradíciója, tehát nincs .is benne gátlás; nem köti annyira a miult, mint például — a módszer tisztelete révén — a tudóst. Nagy szuggesztiv erő árad belőle, mely a személyiség sajátos élő erejéből fakad- Elgondolás és csetokvés között igen nagy az összrendezettség; a használhatóság a vezérelv, a közvetlenül levont eredmény a módőszer. A szervező-talen- tu/m renem fantaszta, de el mer, mert el tud menni a realizálhatóság uj, általa kibővített határáig. Mindezeknél fogva nyugtaB «««, (gumáJátóE is köszvétiyéiőS«-»«?; S (SÍ* Sxw6 t» KMiebncó fájdalmak a tagokhaa és cmklókbaa, dagadt Téglások, elnyoroortxíott keiek át lábak, SsK ráadelások. hatások, § túrások a ktlOabOté testrésxekben sőt gyönge símnek is sokszor a reumának és kötvénynek következményei, ■ melynek idejében kell elejét Tenni, hogy el Felajánlok Sínnek |||| .'ttf V e^y biztos győgyhatású, az anyagcserét és f Ói kiválasztást előmozdító italkurát, tehát nem ‘ffZj M V-s egy úgynevezett universal- vagy titkos-győgy- V' ' *j nL.ff ff szert, ae egy orvosságot, amit jó anyánk, jjjn f* » természet adott szenvedő gyermekei számára. 'ír t \ < Mindenkinek ingyenes próba! t \ j írjon axonnal és minden országban feb 1% *. f állított lerekathelyeimről teljesen ingyen és W / bérmentve egy próbaküldeményt kap használati * utasítással ellátva. így saját maga szerezhet a szer ártalmatlanságáról és meglepően gyors tanító, expanzív ereje van; felidézi, keresi, de állja a konfliktusokat.‘‘ * kin tétében föltétlenül dilettáns, de összefogó, szintetikus látású talentumok: a nagy or- ganizátorok kifejlődésére. Világos lehet, hogy a világfejlődés irányával való részleges és ránkkényszeritett szeni- beifordulásunk e tekintetekben éppen ezen. á ponton szimpatikus Ígértet is rejteget: helyzetünk reményes sajánságáui kell megállapítanunk, hogy a kisebbségi viszonyok és élet- berendezésünk elvei igen alkalmas életiskolának látszanak a sokoldalú, szaktudás teRónk kétszeresen áll a tétel: legértékesebb emberanyagunknak az ilyen összefogó képességű, mozgékony, hatni tudó, szervező,talentumokat kell tartanunk. S hogy háromszorosan álljon: valljuk be, hogy talán ebből van a manapság a legkevesebbünk és ezekre van a legnagyobb szükségünk. mai irányával — amit belül mi természetesen nem helyeselhetünk — és mégis vállalnunk kell. Muszáj, muszáj. így aztán az egész kisebbségi életet (minden kisebbségi életet!) a dilettantizmus jellemez, dilettantizmus a szónak nem sértő, csak megállapító érteiméiben, abban a legszebb értelmében, ahogy dilettantizmusnak nevezik Papini könyvét, Speng- 1 er filozófiáját, Wells vlágtörténelmét vagy Hokky Károly az 1928. évi zárszámadás vitájában az állami számvitel gyökeres törvényhozási szabályozását sürgette Modernizálásra szorul az állami számvevőszék és a számvevőségi hivatalok ügykezelése — A reform korszerű irányelvei a fasciamus gazdasági rendszerét vagy államfilozófiáját. A differenciálódás lehetősége nélkül, sőt ellentétes parancs alatt néni is aikarhatjuk, de nem is tudjuk azt követelni (ma nem, talán évek múltán inkább), hogy egyoldalúságukban nagy szakkiválóságokira vágyjunk, hisz összefogó, többoldalúságukkal értékes (bár felületesebb) kiválóságokra van szükségünk. A munkaközösségek legkiválóbb tetem tői és lelkei különben sem a szakk iváJóság ok, de a szervező talentumok: a mai ólet talán legfontosabb emberanyaga- Ezekről tartott minap értékes előadást Rmniss Ferenc, akinek mondanivalód legalább igy dióhéjban, érdimes meghallgatnunk: * A megszokott teheIs,égformák az elvonult, magános, mély koncentrációhoz szükséges csendes életet követik. A szervező éüeteleme a mozgás, a nyugtalanság, a tömeg, melynek ő az önként elfogadott vezére. Ö a mi legértékesebb emberanyagunk, mert a jelen megszervezésével ő késziti elő a teljesebb jövőt. A társadalom még nem tudott egészen szakítani a régebbi szakember elkülönült ideáljával s ennek következése az, hogy nincsenek megszervezve az egyes szakmák határterületei, nincs ineg az egésznek az összerende- zettsége. Például az iskola megfelel a maga öncélmságának, a formai képzésnek, de nem készít elő az életre; nagyrészt hiányzanak még a mezőgazdasági és ipari termelés közös szempontjai is. Ezáltal támad az.energiapazarlás, a szellemi anarchia. A tudományok dinamikus hatása nem érvényesül a társadalomban, mint egységgé formálódott szervezetben. A különböző társulatok, szervezetek alkotják a szöveteket, az egyes szerveket s ez organizációk belső tagoltsága adja meg egy nemzet kulturális fokát- Az előadó három csoportra osztja ezeket a szervezeteket: I a gondolkodási (tudományos egyesületek, laboratóriumok, szemináriumok, szaktanácsok), az akarati (bánik, üzem, politikai párt) és a szociális csoportokra. Minél tago/.ottabb valamely szervezet, annál magasabb kulturáltság! fokot jelent Az ily módon kialakult munkaközösség vezetésére való a szervező. Ez maga. is egy erősen tagozott egyéniség, akiben szembetűnő az egycéluság, az impulzusoknak egy fő élet- vonal irányába való beállítása. Jelenti ez tehát az akarati motivum uralmát, a lehetőségig teljes fegyelmezettséget. Cselekvéseiben a szervezőt elsősorban nem a miért, hanem a hogyan érdekli. Az érdeklődése ezért nem végcélokra, nem is elsősorban szakismeretekre van beáLlitva, őt csupán — a reájuk fordított idő és energia megtakarításának szempontjából — azoknak felhasználása érdekli. Ez az, amiért nem felel meg számára a mai iskola levegője. Ugyanez szolgál magyarázatul arra a tényre is, hogy az összes tehetség- formák közül éppen a szervező kerül ki gyakran az alsó társadalmi osztályból- Az ő ereje I Prága, áprEis 11. Hókky Károly, a ruszinszlkói magyarság országos keresztényszocialista párti képviselője a feépvieelőház tegnapi ülésén az 1928. évi zárszámadás vitája elején a következő beszédet mondotta: Ruszinszkói tartománygyülésen viselt képviselői minőségemben tapasztaltak, továbbá hírlapi polémiák é«s a repuiblika fennállása óta előfordult számtalan hivatali sikkasztás feletti elgondolkodás késztet, hogy rámutassak arra a lehetetlen állapotra, amely a közvagyonnal való könnyelmű és nagyon sokszor bűnös kezelésre vezet, a közvagyon kezelésének hiányos ellenőrzése miatt. A legeklatánsabb példája ennek a ruszinszkói esetek közül Prouzá dr.-nak, a ruszinszkói volt civilni správa főtanácsosának sikkasztása ügyében a főtárgyaláson tett nyilatkozata, helyesebben védekezése — amely bőséges igazolásul szolgálhat. Prouza dr., akit két évre ítéltek el, azzal védekezett, hogy az ellenőrzés hiányos, s a pénzkezelésre vonatkozólag nincsenek előírások. A prágai szeszpanama és sok más esete a hivatalos sikkasztásoknak mind azt igazolják, hogy a közvagyon kezelésének ellenőrzése tekintet nélkül arra, hogy az állami, tartományi, járási községi és egyéb közvagyonra vonatkozik-e —, a republika megalakítása óta állandó visszaesést mutat. Az államszámvitel és a közvagyon kezelésének ellenőrzése oly fontos része az állam- gazdaságnak, egy modern államban, hogy befolyásolhatja annak egész szociális és politikai fejlődését. Ezért kétségtelen, hogy minden államnak anyagi és erkölcsi érdeke, hogy a közvagyon kezelésére vonatkozó számvitelét s a közvagyon kezelésének ellenőrzését modern törvényekkel, rendeletekkel és utasításokkal biztosítsa. Ma nincs is ország Európában, amelynek ilyen modern törvénye ne lenne. Ezzel szemben a csehszlovák republíkában ép az ellenkező tapasztalható. ' nem hogy az ellenőrzést tökéletesítenék, de bizonyos köröknek határozott iránya és programja értelmében céltudatosan vissza- fejlesztik. A magyar jogszabályok modernebbek voltak Az összes eddigi csehszlovák törvények és intézkedések odalrányulnak, hogy a régi magyar, teljesen modem vagyonkezelési és vagyon ellen őrzési törvényeket megszüntessék és régi elavult államszámvileli és ellenőrzési szabályokat alkalmazzanak. Ezen cél érdekében gondoskodtak arról, hogy az ellenőrző tisztviselőket az ellenőrzéiidőklől függővé tegyék, minősítés, fizetés, címek megváltoztatása által, stb. Régente a számvevő nem alárendelt, hanem mellérendelt szerve volt pl. az alispáni hivatalnak, a pénzügyigazgatóságnak, az erdészetnek, stb. s minden vagyonkezelő hatóságnak — attól teljesen független és csak az illetékes miniszternek felelős. Ha a költségvetést túlhaladó, vagy törvénybe ütköző utalványozás volt, a számvevő az ellen vétót emelhetett. S ha ezen vétó emelése után is ragaszkodott az utalványozó hatóság az utalványozás megtört én éséhez, — ez esetben 24 órán belül kellett az illetékes minisztériumhoz feljelentést tenni. Ma az intézkedő tisztviselők a republíkában egy külön oligarcha kasztot alkotnak, s amennyiben a törvénytervezés is a kezükben van, gondoskodtak arról, hogy a működésük ellenőrzésére hivatott tisztviselők nívója leszállitassék, s az ellenőrző tisztviselők az ő befolyásuk alá kerüljenek. Az elmaradt unifikátsó A republika megalakításakor a köztársasághoz a volt osztrák tartományokból került részekben a számviteli és vagyonkezelési szabályzatok az 1866 évi osztrák császári rendel- kezéskeen alapultak. Mindenki előtt egész természetes, hogy a csaknem egy évszázad előtti ilynemű törvények és rendeletek a mai modern állam számviteli és vagyonellenőrzési követelményeinek meg nem felelhetnek. A republikához a magyar területekből került részek számviteli és ellenőrzési szabályai az 1897. évi XX-ik törvénycikken, majd az 1902. évi Ill-ik törvénycikken alapulnak. Ez utóbbiak minden arra illetékes szakember objektív ítélete szerint a közvagyon kezelésének és számvitelének a szó igazi európai. értelmében vett mintatörvényei és rendelkezései. Észszerű és kívánatos lett volna, hogy a két különböző alapelven felépült, ile végered menyében egy célt szolgáló törvényeket és szabályokat unifikálják és az unifikációnál nem a Bach-lsorszakbeli intézkedéseket, de a modernebb magyar törvényeket vegyék irányadóul. Ezzel szemben a kiadott törvények és a közvagyon kezelésére és ellenőrzésére vonatkozó intézkedések nem hogy tökéletesítenék az ellenőrzést, de még a múlt század közepén érvényes császári rendelkezs ellenőrzési szabályait is leépítik. Természetes, hogy az ösz- szefüggés nélküli intézkedésekkel a közvagyonkezelés és főkép a vagyonkezelés ellenőrzési jogköre bizonytalanságba súly edt. Az 1919. évi 175. számú csehszlovák törvény önállósítja ugyan minisztériumi hatáskörrel a legfelsőbb állami számvevcisfókel, de a legfelső számvevőszék sem felelhet meg rendeltetésének. Egyrészt mert a többi kultúráljam berendezkedésétől eltérőleg a legfelső számvevőszék elnöke helyéről elmozdítható; másrészt pedig, mert a számvevőségek (számvevőségi ügyosztályok), amelyek az előzetes felügyelőséget foganatosítják, nincsenek sem személyi, sem tárgyi szempontból a legfelsőbb számvevőségi székkel kapcsolatban, Sőt a közvetlen érintkezéstől egyenesen el vannak zárva. Az állam számvevőség tisztviselőinek kategóriákba való beosztására vonatkozó 500— 919 számú vagy a törvényhatósági és állami egészségügyi számszéki tisztviselők beosztására vonatkozó 278—922 számú törvény neon tartalmaz intézkedést, vagyis nem jelent baladást e tekintetben. A járási hivatalok számvitele Valami haladás konstatálható a járási hivatal ügyviteli rendjéről alkotott 290—922 számú törvény alkotásánál, amely törvény 26-ik paragrafusa 3-ik pontja kötelességévé teszi a kormánynak, hogy a számvitel és ellenőrzési számvevőségi szolgálatot illetőleg külön szabályokat adjon ki. Ennek alapján a 367—922. számú kormányrendelet megnyugtatóan intézkedett, amennyiben a járási hivatalok részére érvényben hagyta a régi járási számvevői utasításokat, s e kormány- rendelet 2-ik paragrafusa határozottan kimondja, hogy az ellenőrző tisztviselők az előkészítő és nyomozó (preventív és detektív) számviteli ellenőrzési dologban önállóan működnek és csak a belügyminiszternek tartoznak felelősséggel. (1902 Ill-ik törvénycikk 5-ik paragrafusa.) A 3-ik paragrafus szerint a számvevőségi és pénztári utasítások változatlanok. Ezt a megnyugtató kormányrendeletet a politikai igazgatás szervezéséről szóló 125— 927. szánni törvény s az ezt kisérő kormányintézkedések visszafejlesztették, vagy azok érvényét kérdésessé tették. A 77—929. évi, a helyi önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásának szabályozásáról szóló törvény megalkotása már megkívánta volna, hogy ezen gazdálkodás kezelése, számvitele és ellenőrzése is modern alapelveken nyugodjék és törvényesen szabályoz- tassék. A politikai igazgatás szervezéséről szóló 125—927. évi törvény reményt nyújtott arra, hogy ez valóban meg is fog történni. A* idézett törvény 7-ik paragrafusának 5-ik pontja ugyanis szóról-szóra igy hangzik: „A kormány rendeletileg megállapítja az utalványozási jog gyakorlására, valamint a számvevő- ségi és pénztári szolgálat, szabályozására vonatkozó közelebbi szabályokat." Az e paragrafus alapján megalkotott 97 928. sz. kormányreudele 1, mely hivatott let! volna szabályozni, kiábrándíthatta a reményr
