Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-04 / 52. (2273.) szám

2 «I^gaMAG^HTRMr> —BBCT——E3BBCT 1330 márdra* 4, loü kombináció túlságos éles jobboldali jellegét frissé letompitsa. Az a fogadtatás, amelyben az uj kormány a politikai körökben és a sajtóban részesült, egészében megfelel a kormány összetételé­nek. A jobboldal és a centrum jobb szárnya kedvezően fogadja az uj kormányt, viszont a baloldal barátságtalanul. A centrum balol­dali szárnya idáig tartózkodó, mivel két ve­zető egyéniségét, Loucheurt és Danielou-t kihagyták a kormányból. Ez a körülmény va­lószínűleg gyengíteni fogja a Tardieu-kor- mány helyzetét. Általában nem jósolnak hosszú életet az uj vállalkozásnak. Tardieu valószínűleg el­intézi az uj költségvetést, likvidálni fogja a nemzetközi politika aktuális kérdéseit, azután megkísérli a szélesebbkörii kon­centráció alapján az uj kormányalakítást Az uj kormány tagjainak száma szokatlanul nagy. Tizennyolc minisztere, tizenöt állam­titkára és egy főbiztosa van. Újból betöltöt­ték az egészségügyi tárcát, négy államtitkár­ságot és a turisztika főbiztosságát. A kormány tagjai közül nyolcán először szerepelnek miniszterekként, köztük a kép­viselői kamara jobboldalának kiváló vezére. Paul Reynauld. Tardieu kormánya programjában jelenté­keny mértékben fog közeledni politikai el­lenfelei felfogásához. A kormány pénzügyi programja egészében Chautemps miniszté­riumának programjával egyezik meg. Tar­dieu a pénzügyi bizottság által ajánlott adó- ; mérsékléseket egészében magáévá teszi. í Az iskolaügyi refferátus balkáni eszközökkai akarja kényszeríteni a kassai zsidó hitközséget a szlovák párhuzamos osztályok felállítására I referátus átirata nagy ligáimat és visszatetszést keltett - Az iskolaszék és az elüljáréság a szlovák iskoláztatást követelő szülők számától teszi függővé a szlovák tagozat beiktatását Kassa, március 3. (Kassai szerkesztősé­günktől.) Szloveinszkó és Ruszáuszkó magyar- érzelmü zidósága országszerte nagy megüt­közéssel tárgyalta azt az akciót, amelyet né­hány szlovákérzetmü zsidó ügyvéd (melléke­sen megjegyezve néliány gyermektelen, tehát az iskola ügyben érdektelen emiber) indított a kassai neológ zsidó hitközség által fenntar­tott magyar tannyelvű iskola és a hitközség ellen. A mozgató megyik szószólója Zlattner Oszkár dr. a két hét előtti közgyűlé­sen bejelentette, hogy amennyiben a hit­község nem paríroz az iskolaügyi reíerá- tusnak és nem szavazza meg a szlovák pár­huzamos osztályok felállítását, úgy a refe­rátus meg fogja vonni az államsegélyt a zsidó iskola tanítóitól. Ezt a fenyegetést akkor még senki sem vette komolyan, ment nem tartották valószínűnek, hogy az iskolaügyi referátus, egy komoly és felelős állami hivatal a leplezetlen terrornak ilyen eszközéhez folyamodik. A később tör­téintek azonban azt mutatják, hogy Zlattner Oszkár dr. és néhány társa helyesen volt in­formálva. álláspontra helyezkedett, hogy a* érdemle-] ges állásfoglalást az iskolai beiratkozások j idejére halasztja, amikor majd látni fogja, hány szülő akarja gyermekét szlovák nyel­ven iskoláztatni. Amennyiben összegyűl annyi reflektálás, hogy számuk szükségessé teszi a szlovák párhuzamos osztály felállí­tását, ebben az esetben — de csakis ebben az esetben — nem szegül ellene az iskola­szék a szlovák tagozat bevezetésének. Az iskolaszék már most szükségesnek találja a referátust figyelmeztetni arra, hogy a hit­község leromlott anyagi viszonyai miatt nincs abban a helyzetben, hogy az iskolát részben vagy egészben fenntartsa s igy a szlovák tagozat költségeit az államnak kell viselni. Vasárnap délelőttre ülésre .hívták össze a hitközség elöljáróságát s az iskolaszék előter­jesztette az átiratot s a>zzal kapcsolatos hatá­rozatát. Az értekezlet teljesen magáévá tette a ha­tározatot s az erről szóló jegyzőkönyvet pos­tafordultával Pozsonyba küldi az iskolaügyi referáláshoz. Az Ech'O de Paris szerint a prosperitás poli­tikáját, amelyet Tardieu első kormánya beje­lentett, a második kormány a legnagyobb ener­giával fogja folytatni. Egyebekben Tardieu hangsúlyozni fogja, hogy fenntartja ajánlatát a radikálisok felé a belpolitkai várbéke fenn­tartására. Általában a politikai augurok az­zal számítanak, hogy ­Tardieu kormánya a szerdai bemutatkozás alkalmával 30—40 szavazatnyi többséget kap, ami egyáltalán nem biztosit szilárd bázist a kormányzat számára. A Maiin jelentése szerint a legközelebbi na­pokban a kommunista pártból három képvi­selőt kizárnak. Ha ez a jelentés megfelel a valóságnak, úgy a kommunista frakciónak csupán két képviselője lesz a kamarában, mert két kommunista képviselő a fogházban i van. Egyébként a Matin jelentése szerint a kommunista pártnak a városi tanácsban még benlevő tagjait is kizárják a pártból, mert résztvettek a párisi Karnevál szépségkirály­nőjének választásán. Az iskolaszék azóta megkapta a referátus leiratát, amely szóról-szóra a Zlattner dr. által bejelentett re torziós intézkedést, illet­ve fenyegetést tartalmazza. Közli az átirat, hogy amennyiben a hitközség, illetve az is­kolaszék vonakodna 30 napon belül „a szü­lök kívánságának" eleget tenni, akkor meg­vonják a hitközség által fenntartott iskola tanítóinak nyújtott államsegélyt. Az átirat hallatlan izgalmat keltett az iskola intéző köreiben, mert példátlannak találják, hogy egy autonóm jogkörű testülettel szem­ben egy állami hivatal nyíltan éljen a kény­szer! tó? ilyen eszközeivel, amelyek minden egyébtől eltekintve nem is alapulnak törvé­nyes rendelkezéseken. A tanítók államsegé­lyének elvonása törvényei lenes, — állapítják meg a hitközség jogász tagjai — amivel a se­gélyeket neon a hitközség, hanem a tanítók ad pereonam kapják. A referátus tehát olyan embereket akar támadni, akiknek semmi kö­zük sincs az iskola sorsának intézéséhez, s rá­adásul olyan információkra bazár ózza eljárá­sát, melyek egyoldalúak és elferdítik a tényt. A hitközség iskolaszéke csütörtöki ülésén foglalkozott a referátus átírásával s ama az Az értekezlet után munkatársunk kérdést in­tézett az iskolaszék egyik vezető tagjához, aki ama nézetének adott kifejezést, hogy az is­kolai felső hatóság olyan lépésire ragadtatta magáit, amely teljesen szokatlan a kulturális- mok életében. Ha a referátus beváltja fenye- 'getését, a hitközséget valóban súlyos helyzet elé állítja, a hitközségi körök azonban bíznak abban, hogy a legfelső közigazgatási bíróság nem fog ilyen intézkedést szankcionálni. Felkerestük Marendeák kassai tanfelügyelőt is, akinek kezén átment a nagy vihart tá­masztó átirat. — Érdemleges választ neon adhatok kérdé­sükre, — mondotta — asz iskolaügyi referátus nekem küldte az iratot kikézbesítés céljából. Mindössze annyit jelenthetek ki, hogy a referátus a hitközséggel szemben csupán a törvény által engedélyezett eszközöket használja. Az államsegélyeket a törvény ér­telmében az iskolafenntartók kapják, tehát a segély megvonásával nem a tanítóságot Hogy a kassai iskolai viszonyokról az olvasó tiszta képet kapjon, egybeállitottuk a kassai iskolai viszonyok alábbi statisztikáját, amely hü képét adja annak, hogy mily szűkkeblűén „elégítik ki“ a kassai magyarság tanügyi szükségleteit. Az elemi iskolák száma Kassán kilenc. Eb­ből öt szlovák, egy magyar állami, egy szlo­vák és két magyar felekezeti iskola. A szlo­vák iskolák tanulóinak száma kerekszámiban 3400, mig a magyar iskoláké 1800. A szlovák iskolákban 79 tanerő működik, mig a magyar iskolák növendékeit 30 tanító oktatja. A ma­gyar iskolák erősen túlzsúfoltak, mig a szlo­vák tannyelvű állami iskolákban bőven akad­na hely, ahogy eddig is akadt azon zsidó gyer­mekek számára, akiknek szülei „ragaszkod­nak" a szlovák tannyelvhez. Annál könnyebb ez, mert a három magyar tannyelvű iskolá­val szemben hat szlovák elemi iskola van e ' ezek közül az egyetlen magyar állami iskolá­val szemben öt szlovák állami iskola áll ren­delkezésre a tanuló ifjúságnak. glBBEigg^grnadBMMMMBMaH^ Cs mégsem . ~fíf- G~?Wy ................... ir »i~a? y u r q n yi minős- p) Gábor egyszerre felmelegedett. Lehet, hogy az írók általában felmelegednek, ha va­laki dicséri a müveiket. Benedek szívesen hallgatta az ismeretlen hölgy hódolatát és hosszú percekig beszélgetett vele telefonon. Amikor a hölgy elbúcsúzott tőle, megkérte, hogy legközelebb hívja fel, mert nem emlék­szik arra, hogy valaha zengőbb, kifejezőbb, érdekesebb és lelkesebb női hangot hallott volna. így kezdődött eV Benedek Gábor és Ku- tassy Klárika regénye. Télen, december hó­nap első napjaiban. II. Kutassy Klárika huszesztendős volt, du­nántúli kislány, Szombathely mellett volt kis birtoka az édesapjának, de Klárika diplomát akart szerezni magának s ezért lakott Pesten egy nőrokonának, Rickeüburg Lujza cs. és kir. alapítványi hölgynek elegáns Somlói-uti villájában. Klárikának a\ Somló-uti villában kétszobás kis garzonlakása volt és Lujza né­ni bennhagyta a telefont a kis filozoptrina d ol gozószobájában. Gyönyörű, magas, karcsú, kékszemü és hamubaju leány volt Klárika, tele életkedv­vel és vidámsággal és ambícióival. Egészsé­ges volt a teste és a lelke, fáradhatatlan és játszi, kissé szeles és betyke, mint egy fiú__ fi s nagyon szerette a színházat és rajongott a drámaírókért. A szive Ide volt bátor és gyermekes ártatlansággal, de a nagy íróval való beszélgetőé olyan izgalommal telítette meg az idegrendszerét, aminőt még sohasem tapasztalt. Másnap újra elolvasta Benedek egy köny­vét s az nagyon felforralta a fantáziáját. Bevallotta magának, hogy nagyon szeretné felhívni az irót. De a következő pillanatban el is rémült erre a gondolatra. Nem. Ez túl­ságosan merész és frivolt játék volna. Nyom­ban le is tett a szándékáról. De érezte, hogy valakinek el kell mondania áz 5 tegnapi ka­landját. Ebiben a pillanatban látogatót jelentett be a szobalány. Báró Rickenburg Andor huszár- hadnagy, a császári és királyi alapítványi hölgy távoli rokona. A báró nagy, szőke ka­masz volt, monoklié és sebhelyes arcú, első­rangú urlovas és vivóhajuok és nagyon sze­relmes Klárika kék szemeibe. Ennek mondta el a tegnapi kalandját. A báró élsápadt a megbotránkozástól. — Provokálom a fickót — mondotta felhá­borodva. — Miért? — kérdezte Klárika nevetve. — Én vagyok a hibás. Én kezdtem vele beszél­getni. — De ő tiszteletlen volt. — Azért, hogy szóba állott velem? Le kel­lett volna csapnia a kagylót? — Felhőbori tó — ismételgette a huszár és a kardját csörgette dühében. Klárika kacagott és megkérdezte Andort, hogy ezek után tisztességes leánynak tartja-e ől még? A báró elérzékenykedett. Megvallotta, hogy régóta szerelmes belé és megkérte a kezét. Klárikát nem lepte meg ez a fordult. Már kisgyermek korában hallotta, hogy belőle báróné lesz, egy nagyon távoli rokonuk fiá­val házasítják össze, aki apátlan-anyátlan árva létére egy bécsi katonai nevelőintézet­ben tanult egész a monarchia összeomlásáig. Először a forradalmak idején látták egy­mást. Klárika akkor tizenkét esztendős volt, Andor tizennyolc; akkor ment volna ki a frontra, de akkor már mindennek vége volt. Andor Becsben maradt, két év múlva beállt a magyar hadseregbe s aztán újra többször találkoztak. Klárikát tréfásan kis bárónénak szólítot­ták a családban és ő úgy érezte, hogy az ő sorsát a szülői hatalom végleg elintézte. Ma­gánúton elvégezte a gimnáziumot s Budapes­ten érettségizett. Ezekben a napokban Klárika 'és az édes­anyja Rickenburg Lujza császári és királyi alapítványt hölgy vendége volt. Lujza taute tizenöt éve él a Somlói-úton, egyemeletes kis úri villájában, hallos, hat- szolbás legénylakásban, mint emlegetni szok­ta, koanornájával és szakácsnőjével, öreg macskáival, kutyájával és emlékeivel. Fi­nom, okos, elmés, szaibadszellemü, szép öreg kisasszony. Aki ránézett, bizonyára az? hitte, hogy ez a vénlány egy nagy és szomorú regényt hor­doz a leikéiben. Szerelmi regényt, amelyben a hős és a hősnő nem lehettek egymásé és a hős eltűnt a hősnő életéből s Ida tan te soha­sem imént férjhez. Olyan regény volt ez, aminőt az élet komponál és nem a rossz re­gényírók. Itehet, hogy így volt, de voltakép­pen senki sem tudta az igazságot. Ida tan te nem volt boldogtalan. Úgy lát szik, a szenve­dés lassan meghitt barátjává telit. Már har­minc esztendős korában elkezdte az öreg és rideg matróna szerepét játszani. Egyedül élt, egyedül utazott s önállóan vezette apró kis gazdaságát. Amugyis gőgös, nyakas zsentri- leány volt, magyarul gondolkozó, franciául és németül olvasó, fiúsán nevelt, korán ár­vaságra jutott egyetlen sarja a famíliának és vigasztalan fájdalomban, egyedülvalóságban és reménytelenségben megerősödött a lelke, mint egy tiszttartónak, várkapitánynak vagy urlovasnak. A családiban rideg, szívtelen, ön­ző és bolond aggszüznek csúfolták. Most késő öregségében ugv készült a ha­lálra, mint egy haroedzett veteránkatona. Pontos leltárt készített minden ingó és ingat­lan vagyonáról. Aranyforintokban számítóbba ki dunántúli földjének évi árendáját, a fun- dus insfructus értékét, bútorainak, ruhájá­nak, ékszereinek, értékpapírjainak, műkin­cseinek, csipkéinek árát. Egyetlen kínai por- cellánfigura sem maradt ki a listából, ha Lujza néni meghal, közjegyzőnek, végrende­leti végrehajtónak, becsüsnek nem sok dolga akad. Minden rendben van, még a temetés, gyászistentisztelet és a sírbolt költsége is, az örökösnek semmi gondja sem lesz a bol­dogult emlékével. Klárika jelesen tette te az érettségit és a nagy esemény után a császári és királyi ala­pítványi hölgy behívta a szalonjába és ott egy öreg díványon maga mellé ültette az anyát és leányát. És beszédet mondott: — A családiban, ugy-e, legendák keringe­nek a bolondos Lujza lantiról? No, ne men­tege tőd zet elv, úgyis tudok mindenI cs meg­nyugtatlak benneteket, hogy egv csepjvel sem fáj a fejeim a sok ostoba beszéd miatt, melyek azt mondják, hogy a vagyonomat már el is testáltam egy alapítandó macska- árvtaháznak, vagy hogy még életemben léte­síteni fogok egy roppant menedék intézetet öreg kanárimadarak számára, — De ugyan, édes Lujza — szólt közbe za­vartan Klárika anyja. s íelOlmíiafatRla fájdalomcsillapítók! Orvosilag ajánlva és minden meghű­lésnél és fájdalomnál kitűnően bevált. Hivatalos ára 9 80 Ke disp. költség és forg. adón kívül. Minden gyógy­szertárban kapható. ^ ^ ; bünteti a felettes hatóság, hanem a hitköz­séget akarja jobb belátásra kényszeríteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom