Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-04 / 52. (2273.) szám

Válságban a icizigaigatás

Szlovenszkó, március 3.

(v) Mikor egy miniszter a kezére bízott ügykör felöl a legnagyobb aggodalom hangján nyilatkozik és segítség után kiált, mint azt Siávik Gyógy belügyminiszter, is tette legutóbbi nyilatkozatában, ott a baj már mély gyökeret ■vert és nem lehet félmegoldásokkal rendet teremteni. A közigazgatásban pedig súlyos és végzetes bajok vannak. Amint a belügyminiszter kiemeli, hogy a rendőri és osendőri szolgálat milyen kiváló, abból megérthetjük azt, hogy tárcájának ezért -a Tészéért másutt .kénytelen súlyos áldozatokat hozni.

A miniszter szerint nincsen elegendő köz- igazgatási. alkalmazott és nincsen elég kvalifikált alkalmazott. A pályázatok ef edményteíe-j nek és meddők maradnak, mert az ifjabb jo- gásznemzedék nem tolong a közigazgatási pályára, de még a törvénykezés csarnokait is raessze elkerüli. Ezért Siávik György éppen olyan felelős, mint az a rendszer, amelyet mindeddig tüzzel-vassal támogatott. Melyik jogász megy el havi öt- é« hatszáz koronáért kezdő állásba, amikor lláromszorannvit kereshet, ha magánfoglalkozásban helyezkedik el! A .prágai racionalizmus nem akar különbséget tenni a szellemi é& fizikai munka között és tisztviselőit rosszul fizeti. Természetes, hogy ilyenformán a osendőri és rendőri pálya előnyösebb és a hivatalnoki pályán a selejtesebb anyag marad meg, amelyet a miniszter nem ok nélkül félt a korrupciótól.

Csakhogy a korrupció mindig szerves oksági összefüggésben van a mindenkori 'kormány- rendszer irányzatával. Az erélyes kormányok üldözik a korrupciót, de tisztességes megélhetési lehetőséget teremtenek a hivatalnokok számára. Ma azonban minden hivatal panaszkodik arról, hogy nincsen elegendő személyzete. Ismerünk járási hivatali, ahol egy fogalmazási tisztviselő van, maga a hivatal vezetője, a többi ügyekben azután olyanok kontárkodnak, akiknek sem képzettségük, .sem ennek hiányában intelligenciájuk .sincsen azon a fokon, hogy egy ügyet becsületesen, a törvények betűjének és főleg .szellemének tekintetbevételével tudnának elintézni. Ismerünk olyan járási hivatalt is, ahol őt fogalmazási hivatalnok mellett egy leiró van és a határozatokat két- három hónap múlva elintézésük után tudják csak a feleknek kiadni.

Súlyos baja a közigazgatásnak, amely sokkal jobb az első idők operettjátékainál', hogy nincsen utánpótlása és még mindig sok megbízhatatlan elem üliepedett meg benne, amelynek összes érdemei a pártszolgálatekban menünek ki. A tíz év előtti dolgokról ne is beszéljünk, hiszen az a vegyes társaság, amely akkor Szlovenszkó közigazgatását laikus kezekkel intézte, visszatért már eredeti foglalkozásához (sokan ugyan „kerülő" utakon). Ebből az időkből megmaradt egy igen rosez szokás a közigazgatásban: az őszinteség hiánya. Hol az •Ígéretekben merül ez ki, mellyel tehetetlemé- gét és képzettségének hiányát palástolja s ezt nem tarthatjuk jóhiszemű eljárásnak a közönséggel szemben. De van egy rosszabb típus Js, amely megtévesztésekkel dolgozik és az ügyeit sürgetőktől azzal akar megszabadulni, hogy azt már régen elintézte, holott hónapok muiva i- elintézetlenül hever az ügyirat egy asztal- fiók mélyében. Sokaknak van kellemetlen tapasztalatuk az ilyenekről és a hozzájuk tapadó kellemetlen emlékekről. A közigazgatási alkalmazottnak a multiban sohasem volt szabad félre vezetnie a közönséget.

Ezek a vidéki bajok sokkal nagyobb arányokban benne élnek az országos igazgatásban is. Hónapok és sokszor esztendőnek kell elmúlnia.. míg egészen jelentéktelen jogkérdést tisz- . tázni hivatott föllebbezés elintézést nyer végső fokon. Az országos hivatal segédhivatalai pétiig annyira személyzet híjával vannak, hogy a kiadványokat heteken át hév értetni kénytelenek. Amikor előfordult az a .szégyenletes eset, hogy egy özvegyi nyugdijat tiz hónapon át sem tudtak elintézni, azt már semmivel sem b-bof, menteni. Siávik belügyminiszter ismer- h'ti Szlovenszkó közigazgatását. Nem tudjuk, hogy mint zsupán megismerte-e ezeket a föld- rainti uóUt folyosókról myfló ajtókat *>

AmeriSia pacifista Mrei erkölcsi nyomássá! akarják biztosítani a londoni konferencia sikerét

Borait szenátor nagyhatású apellációia a győztes nagyhatalmakhoz — A

népei boldogságának felelőssége a londoni konferencia vállán nyugszik

Newyork, március 3. Vasárnap a Londonba® tárgyaló amerikai delegációhoz távirati utón felhívást intóztek, hogy a tengeri fegyverkezést nemcsak határok közé kell sxori- t a ni, hanem csökkenten i is szükséges.

A felhívást az Egyesült Államok tizenkétezer kiváló személyisége jegyezte alá, köztük több mint kétszáz nagy egyetemi és főiskola elnökei, az egyes államok kormányzói, ismertneviü üzletemberek és a politikai, meg a gyakorlati élet számos kiválósága. Az amerikai békebarátoknak ez a felhívása a londoni konferenciáról szóló kevésbé opfii- misztiíkus jelenlésekire adott visszhang. A tizenkétezer aláírást hetvenkét órám belül gyűjtötték össze.

Adaims amerikai tengerészeti miniszter tegnap Litótűonibaiu nádióelőadást tartott, amelyet Amerikáiba is továbbítottak. A ten- gerészefcügyi miniszter többek között a kővetkezőket mondotta:

— Az Egyesült Államok olyan flottát akarnak, amely nem nagyobb annál, mint aminőt a nemzeti biztonság .megkövetel. Ha a cirkálókban, rombolókban és tengeralattjárókban való verseny tovább tart, egészen bizonyosan állandóan növekedni fog a kellemetlen. ’ incidensek száma és flottánkat a lázas ingerlékenység befolyása alatt építenék tovább.

Roraih szenátor is, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, beszédet tartott tegnap a rádión, hogy Amerika pacifista köreinek

nevében a londoni leszerelési konferenciával szemben álláspontját kifejtse. Bor'ah utalt arra a számos nehézségre, amelyek a konferencia gyors eredményének útjába gördültek, nagyon erős kritikát gyakorolt a delegációikkal szemben és a delegációkon keresztül bírálta a kormányokat is. Szó szerint a következőket jelentette ki:

— Hogyha a konferencia eredmény nélkül szétoszlik, tehát anélküli, hogy a népek válláról a fegyverkezési teher jelentékeny részét le ne emelné, ez nemcsak a milliók csalódására vezetne, hanem a legnagyobb katasztrófát is jelentené. A konferencián képviselt nemzetek a háborúban vállvetve küzdöttek egymás mellett, Németországnak nincs tengerészeié. nincs jelentékeny hadereje, Ausztria segélynél- kiili, Magyarországot pedig szétdarabolták és a mindennapi élet gondjaival küzd. Csak a győztes fegyvertársak gyűltek esz- sze Londoniján és ezek a győztes fegyver- társak .nemrégiben egy szert szerződést írtak alá, amelyben arra kötelezték magukat, hogy soha többé háborús eszközöket nem fognak alkalmazni. Ha most nem sikerül a fegyverkezések korlátozása, vájjon bízhatunk-e abban, hogy a jövőben erre kedvezőbb alkalom fog adódni? A népek békét akarnak, de azok a kormányok, amelyek a Kellcgg-féle paktumot aláírták, harminc millió embert tartanak fegyverben. Mily hihetetlen mértéke ez az őszinteség hiányának! öt milliárd dollárt dobnak ki évente hadügyi célokra s az elmúlt esztendőben a Londonban most összegyűlt nagyhatalmak tengeri fegyverkezés céljaira egy miltíárdot fordítottak. Egyik sem hisz a másikban. Gyanú, nyugtalanság, bizalmatlanság mérgezik meg a nemzetközi atmoszférát, a helyzet egészen olyan, mint azelőtt volt. A bizalmat semmi sem állíthatja jobban helyre, mint a fegyverkezések drasztikus korlátozása.

Borah végül a-zt követelte, hogy

a londoni konferencia tárgyalásait a nyilvánosság ellenőrzése alatt, tehát nyilvánosan tartsa meg.

A közvéleménynek joga van megtudni, hogy milyie® indokokkal fogják a delegáció vezetői igazolni azt az eljárásukat, ha ígéreteiket Hágván 5 módom megsértik. Bor ah az ellen a kívánság ellen fordul, amely újabban az amerikai delegációnak Londoniból való visz- szarendielését 1 röveteli. Azt kívánja, hogy Amerika a humanitásnak ezt a harcát az utolsó pillanatig folytassa s utolsónak hagyja el a csatamezőt.

Ha a kormányok még nincsenek tisztában vele, hogy magukra kell válalniok a fegyverkezési terhek csökkentésének kötelességét, .meg fogják érni azt a napot, amelyen téved." ":1 'ért keservesen fognak vezekelni.

Tardieu ni tamásira

Outiam pénzügyi programját tette magáévá

Tardieu szerdán mutatkozik be a kamarának — I kormány 30 szótöbbségre számíthat

Paris, március 3. Tardieu kormánya következőképpen alakult meg:

Miniszterelnök és belügyminiszter: Taráién, baloldali republikánus.

Igazságügy miniszter: Raoul Peret, baloldali republikánus.

Külügyminiszter: Briamd. wsoeiáüs republikánus.

Hadügyminiszter: Magúét, demokrata szoc.

akció.

Tengerészefcügy: Dumosmü. radikális sa>- cialista.

Pénzügyminiszter: Paul ReywauM, a Ma- ginot-csoport vezetője.

Költségvetésügyi miniszter: Germain Martin, radikális baloldali.

Közoktatásügyi: Marraut szenátor, radikális.

Gyarmatügyi: Pietara, baloldali republikánus.

Postaügyi: Mallarmé, radikális baloldali.

Népegészségügyi: Desiré Fény. Marin-cso- port.

Kereskedelemügyi: Flaodiiu. baloldali republikánus.

Mezőgazdasági: Bernaud Dávid, radikális szenátor.

Kereskedelmi tengerészet: RoIKn, baloldali republikánus.

ián

az ügyek sokszor hihetetlen ideig feneklenek meg, mi!g ezalatt fontos érdekek mennek, tönkre a léleknélküli bürokrácia rubrikázásai és amerikázása következtében. Az országos hivatal előadói igen szép betűket pingálnak az előadói ivekre, holott sokkal gyorsabban menne, ha azokat gépbe diktálnák, mert ez alatt há- romszerannyi aktát, intézhetnének el, különösen a sablónos ügyekből.

Siávik György aggodalmát, hogy nem várhatjuk be a közigazgatás csődjét és összeomlását, mi is aláírjuk. Ez az összeomlás azonban hafcftwqéfaeaik mi* ótokból is. Most ofraatiuA a

közigazgatási bíróság döntését, mely a belügyminisztérium állampolgársági főosztályának működését részesíti megérdemelt súlyos kritikában egy döntésével. Ez a főosztály az állam- polgárság megszerzését megszorította, hogy mennyi jogosultsággal, azt elbeszéli a közigazgatási bíróság döntése. Erre vonatkozólag azt ígérte a belügyminiszter, hogy nagyobb libe-! ral izmosra utasítja ezt. az osztályt. Nem tud-! ju’k, megtörtént-e ez, — ebben az esetben a] közigazgatási bíróság gyorsabban intézkedett. | ! Hogy a szlovenszkói közigazgatás kritikus! helyzetbe került, annak oka még a® w, hogy a

Munkaügyi miniszter: Pierre Laval, radikális szenátor.

Közmunkaügyi: Pernot, republikánus demokrata egyesülés.

Légügy: Laurent Eynac, radikális baloldali.

Nyugdíjügy: Chainvetier de Ribes, katolikus demokrata.

Tardieu uj kabinetjében túlnyomó a centrum, különösen annak jobb szárnya. Gyengén van képviselve a jobboldal, amelynek támogatását azonban Tardieu biztosította. Tardieu a kormányba bevonta a mérsékeli baloldali politikusokat is, hogy a kormánymagyar közigazgatási személyzetet szélnek eresztették, kolduspénzzel fizetve hosszú és érdemes szolgálataikért. Nem tudjuk, hogy a mostani közigazgatásban vannak-e ínég magyar tisztviselők és milyen számban, azt azonban jól látjuk, hogy a közigazgatás élén csehek állanak, akik a szlovenszkói viszonyokat nem ismerik és nem is fogják megismerni soha.

A sovinizmus helyét foglalja el a liberalizmus és jobb levegő fog beáradni a közigazgatás fülledtszagu helyiségeibe, ahol a gyakorlati életről és annak sok követelményéről még Hwxhg újam akarnak tudomást vonni.

Ik . »*ai számunk IS oldal

wn<2273) száB13 K<M,<| 1930 március 4

i

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, j\ szlovenszkói és ruszifiszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice

negyedévre 76, havonta 26 Kö; külföldre: J's'h •/ 12, Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: politikai napilapja pelei-ős szerkesztő- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Te*

havonta 38 Ke. Egyes sasára ára 1*20 Ke DZURANY1 LAS3ÍLO FORGACH GÉXA lefon: 34184. — Sürgönyeim.5 Hírlap, Praha