Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-29 / 73. (2294.) szám

1830 március 29, szombat ^RMMtMAGtoR-FfTRliaEr A TUKA-PÖR FELSÖBIRÓSÁGI TÁRGYALÁSÁNAK ELSŐ SZENZÁCIÓI Sdiramm Krisztinára a bécsi biróság előtt rábizonyult, bogy a Ma-por tárgyalásán a fényképeken össze­tévesztette Kovácsot és Kraitzot A bíróság fölolvasta Machácsek és Tuka zárt tárgyaláson mondott vallomását — Tuba azt vallotta, hogy Masaryh elnök biztatására hivatkozva készítette auíonómiatervét Machácsek mm provokatőrnek jellemezte a zárt tárgyaláson Hanzalikot Pozsony, március 28. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefon jele ntése.) A Tuka-pör felebb- viteli tárgyalásán tegnap este lapunk zárta után még folytatták a tanúvallomások ismer­tetését. Herr elnök ma délelőtt 9 órakor nyi­totta meg a tárgyalást és nyomban megkér­dezte Ottlyk dir. védőt, mi a cime Kraitz-nak, Stőger Károly sógorának, valamint feleségé­nek és hol vannak a Kraitz-házaspár útleve­lei. Ottlyk dir. azt a választ adta, hogy a Kraitz-házaspár a csallóközi Budafa község­ben lakik. Ami az útleveleket illeti, holnap meg fogja adni pontosan a választ, hol van­nak ezek az útlevelek, vájjon a dunaszerda- helyi, vagy pedig a vágujhelyi járási hivatal­ban. Ottlyk dr. ebből az alkalomból indítva- j nyozta azt is, hogy délutánonként ne legyen j tárgyalás, mert. emiatt kevés ideje van a vé- j delemnek a tárgyalási anyag tanulmányozó- j sara, azonkívül a két fogságban levő vádlott. j Tuka és Snaczky nem tudja elvégezni napi sétáját. Kissich dr. vezető főügyész erre vo­natkozólag kijelenti, hogy gondoskodni fog arról, hogy a két vádlott megfelelő sétához jusson. Az elnök közli, hogy Ottlyk dr. indítványá­ról a bíróság később dönteni fog. Ezután folytatták a törvényszéki főtárgya- láson elhangzott tanúvallomások ismertetését és különösen Hanzalik vallomását olvadták fel részletesen a hivatalos jegyzőkönyvből. ben. Mennyit kellett futkosnom, amíg össze tudtam hozni a vezérlőfejedelem összes ezüst­ös rézpénzeit. Érthető tehát, ha fokozatos mé­láim vett rajtam erőt, amikor egyszer csak szőrén-szálán odalett mind. Hány embert gya­núsítottam meg alaptalanul, úgy magamban. És most valamennyi itt van a szemem előtt... De ez még nem minden! János még mindig nénje kötényébe rakos­gatja át az egyes tárgyakat s egyelőre még csak a jobboldali nadrágzsebből. Hirtelen megpillantom a luppámat, mely az íróasztalo­mon hevert hosszú időn át, mig egyszer sze­met nem vetett reá valaki. Most már tudtam, hogy ki! A kézi nagyit-óüveg elvesztése miatt valósággal ügyefogyott lettem akkor. Keres­tem össze-vissza, érdeklődtem utána minden­felé. csak épp Jánosnál nem ... Soha-soha nem tételeztem volna föl róla ekkora vakme­rőséget! Istenem-Uram, mikor fog tudni lehatolni ez a növevény-fickó a jobb nadrágzsebe aljáig? Hanem ugyanakkor a tarkómba nyilallik... Hihetetlen! Egészen hihetetlen! A zsebből ugyanis napvilágra kerül .semmi más, mint a másodosztályú ezüst vitézségi ér­mem!... Hát ez már sok egy kicsit! Mennyi riasztó emlékemet veri föl ez az apró érempénz!... Képzeletben újra kiemel­kedik előttem az 1914-es ősz ... Ütegzugásba Vész el a világ, halálveritékes halántékkal táncolunk a golyók között, égigcsapkodó lán­gok közt lobognak a falvak és a szeptemberi erdők ... Iszonyat volt! Iszonyat volt! E na­pok egyetlen hősi emléke ez a vitézségi érem maradt, mig csak ismeretlen tettes zsebre nem vágta ... Es most tessék! Hanem itt már rászólok: — Hogy merted elvenni? — Neked úgy se kell már, — válaszol fesz­telenül s egyet szippant az orrán. Azontúl nem hederit .rám többet, különben is elérte a zseb legalját, de a négy fillért, ame­lyért Stollwexk-cukrot akart hozatni a nénjé- vel, nem találta meg. Gsak annyit még, hogy a jobb nadrágzsébből kiemelt tárgyak .súlya kitett egy kilogramot körülbelül. Hanem akkorára olyan volt körülöttünk a csődület, hogy elrekesztette a Ráday-uccát. Valószín hűek tetszett, hogy hamarosan itt te­rem a lovasrendőrség s parancsnokuk oszlásra fogja fölszólítani a tömeget. Jánost azonban mindez nem érdekelte, ahe­lyett odaszólt a szakácsnénak: — Vera, most maga tartsa a kötényét... A másik zsebbe van a négy fillér! Vera tartotta a kötényét, mert ugyan mit is tehetett volna egyebet a jótétlélek? János pedig ugyanakkor belenyúlt a baloldali nad- rágzsebébe s zörögni kezdett... Boldog Isten, mennyi idő szükséges hozzá, amíg ezt a zse­bet is kiüríti, amíg visszarakosgatja előbb a bal, azután a jobb nadrágzsebet? • Hölgyeim és uraim, itt abba is hagyom... Mert nem lehet azt. kivárni! Több kisebb jelentőségű tanúvallomás után Mahácsek Pál nemzetgyűlési képviselő, a szlovák néppárt volt főtitkára vallomásának ismertetése következett. Ennek .kapcsán ser került Mahácsek vall ónná sáliak arra a részére is, melyet Mahácsek zárt tárgyalá­son adott elő. Az elnök megkérdezte a vádhatóság és a védelem képviselőit, hogy van-e valakinek el­lenvetése, vagy kifogása az ellen, hogy a zárt tárgyalás anyagát is fölolvassák. Machácsek portréja Hanzalikrél Miután sem az ügyész, sem a védők nem emelnek ez ellen kifogást, ismerteti a zárt tár­gyaláson elhangzott tanúvallomást is. Machá­csek á zárt tárgyaláson annakidején a fölolva­sott jegyzőkönyv szerint azt vallotta, hogy Hanzalik néki különböző kijelentéseket tett Stefánik halálának körülményeiről. így el­mondotta, hogy az olasz repülőgépre, amely Stefánikot szállította haza, csakis olyanokat vettek föl, akiknek nem volt családjuk, tehát nem tarthattak attól, hogy a család nyomoz­ni fog utánuk. Elmondotta még neki Hanza­lik, hogy Stefánik olaszországi lakásán, fél­órával azután, hogy Stefánik eltávozott Olaszországból, detekfi /ek jelentek mer s ezek Benes emberei voltak. Hanzalik elmondta még neki Budapesttel való kapcsolatait és közölte, hogy mintegy húszszor volt Budapesten és Komáromon keresztül uta­zott Budapestre. Vallomásában elmondja még Machácsek, hogy Hanzalik rá akarta venni őt arra, hogy a szlovák néppárt csatlakozzék a szíovenszkói magyar pártok politikájához és kezdje meg a párt lassú likvidálását, mert a vége mindennek úgyis az lesz, hogy Szlovenszkót visszacsatolják Magyarországhoz. Hanzalik egyébként azsantprovokatőr be­nyomását tette rá, aki őt be akarja fonni, vagy ieaglább is külön­böző értesüléseket akart tőle megtudni. Hanzalik neki államtitkokat is elárult. így a keletezlo- vemszkói ha tárk i igazításra vonatkozólag közöl­te vele, hogy a határkiigazitó bizottságba két amerikai csehet delegáltak, mint a békekonferencia ki­küldöttjeit, akik csatlakoztak a Csehszlová­kia által a határkiigazitás ügyében képviselt állásponthoz. Hanzalik különböző híreket szállított az agrár párt táborából Srobárra, Hodzsára ég Blahóra vonatkozólag, több pártot szolgált. Azon­kívül sejtette róla azt is, hogy Hcdzsa megbízásából Benes ellen dolgozik. Hotel Continental Budapest VII., Int. tel. 462-28. Dohány aeea 42 Masaryk elnök tanácsa az autonómia kérdésében? A felolvasott jegyzőkönyv szerint a zárt tárgyaláson Tuka is felszólalt és kijelentette, hogy a zárt tárgyalást ragadja meg arra, hogy! elmondja, azt, amit nyílt tárgyaláson nem akart megmondani. Juriga ugyanis szemére vetette, hogy ő 1927-ben csak szemfényvesztésből dol­gozta ki az autonómiára vonatkozó törvonyja- javaslatot. Ezzel szemben Tuka határozottan kijelenti, hogy nem ilyen céllal készítette a tör­vényjavaslatot, hanem azért, mert amikor a szlovák néppárt két minisztere, Tiso és Gazsik Maaaryk elnökhöz audienciára mentek, a köztársasági elnök a következő ki­jelentést tette: „Ha még egy politikai pártot bevonnak önök a koalícióba és meg tudják szienezni a kétharmad többséget, akkor igye­kezzenek kiharcolni alkotmányváltoztatás utján az autonómiát". A vád és védelem heves össze­csapása Kraitz tanulása körül Mahácsek vallomásának ismertetése után dél­előtt 11 órakor az elnök szünetet rendelt el. Tíz percnyi szünet után Kissich dr. főügyész állt fel és a következő bejelentést tette: — A kerületi biróság főtárgyalásán a véde­lem azt áIrtotta, és most is azt akarja bebizonyítani, hogy nem Tuka vette ki Bécsben a Kolschiízky-uccai lakást Stőgier részére, hanem Kraitz, Stőger sógora; továbbá a védelem azt akarja bizonyítani, hogy nem Kovács alezredes hált Stőgernél 1923. decemberében, vagy egy hónappal ké­sőbb, 1924. januárjában, hanem Kraitz. Hogy ne kerüljön sor Kraitz kihallgatására, amit feleslegesnek tartok, átadom a bíróságnak Kraitz útlevelét, amely szerint Kraitz 1923. junius 23-tól egészen 1924. ja­nuár 17-ig nem járt Bécsben. Ez a körülmény tehát teljesen megdönti Kraitz vallomását. Kérem a tekintetes bíróságot, hogy tegye biz­tos helyre Kraitz útlevelét, nehogy elvesszen, mint az iratok egy része. Kraitz kihallgatását teljesen feleslegesnek tartom és ha ez a Kraitz továbbra is garázdálkodhat itt, könnyen fordu­lat állhat be, amennyiben Kraitz nem mint tanú, hanem inkább mint peres fél jelenhetne meg a biróság előtt egy másik ügyben. A vezető főügyész ezen szavai után Ottlyk dr., Tulka egyik védője áll fel szólásra. Kijelen­ti, hogy reá a meglepetés erejével hat, hogy a vezető főügyész az előadó bíró referátumát a perrendtartással ellentétben megszakította. Megállapítom, — folytatja Ottlyk d.r. emelt hangon —, hogy I a védőiem sohasem állította azt, hogy Kraitz | vette bérbe Stőger számára a Kolschitzky j uccai lakást, hanem csak azt hangoztatta a j védelem, hogy Kraitz kitartotta sógorát. Stö-: gér Károlyt, nála is hált meg egyszer Bács­im. Nem felel meg a valóságnak tehát az, amit! a főügyész ur állít, hogy mi Kraitzzal akar­juk bizonyítani azt, hogy nem Tuka vette ki a lakást. Furcsa .mód egy ki nem hallgatott tanút fe­nyegetéssel elriasztani és szavakihe tőképes- ségének megsemmisítésére törekedni. Ez el­len a leghatározottabban tiltakozom.. Elnök: Nem hallottam egy szóval se, hogy a főügyész ur megfenyegette volna a tanút. Különben is a főügyész ur felszólalásának csak az a célja és a referátum félbeszakításá­nak is az az oka, hogy a biróság előre foga­natosítani akar intézkedéseket arra az eset­re, hogyha a bizonyítás kiegészítése válnék szükségessé. Ottlyk dr.: A főügyész u,r azt mondta, hogy­ha Kraitz továbbra is garázdálkodna, akkor könnyen vád alá kerülhet. Harc a bizonyítás kiegészítéséért Elnök: Nem hallottam egyáltalában, hogy a főügyész ur fenyegetett volna, csak azt, hogy az útlevél szerint Kraitz a kritikus idő­ben nem lehetett Bécsben és így szerinte fe­leslegessé válik Kraitz kihallgatása. Fenyege­tés azonban nem volt ezekben a szavakban. Ottlyk dir.: Tudomásul veszem, hogy az elnök ur így értette ez a kifejezést. Mi to­vábbi bizonyítékokat fogunk előterjeszteni. Kérem a tekintetes bíróságot, szíveskedjék megmondaná, mikor fog tanácskozni a véde­lem indítványairól. Ha a biróság most akar­ja, úgy egy félórán belül előterjeszthetem az összes indítványokat és valamennyi bizonyi- tékainkat is, vagy pedig délután terjesszük mindezt elő? Elnök: Nem szükséges, hogy per longum et latum terjesszék elő a bizonyítékokat. Ez megtörténhetik akár most is. Ottlyk dr.: Nincs kéznél most minden írás­beli bizonyíték. Ezután Weidhherz dr., Snaczky védője áll fel és tiltakozik a vezető főügyész ama kije­lentése ellen, amely az iratok elvesztésére vonatkozik. Tudtommal. — mondja Weich- he-rz dr. — Gállá dir.-n.ak Hanzalik ellen tett feljelentésén kívül nem veszett el semmiféle irat. Elnök: Erről a helyről állapítom meg, hogy a Stöger-iratok egyrésre, akár fontos volt. akár nem — nem a mi dolgunk ennek meg­ái lap itása — igenis elveszett. dalia dr. a következőket jelenti ki: Fennáll a gyanú, hogy Schramm Katalint, a Tuka-pör egyik bécsi tanúját annakidején vallomására kioktatták előre, még a dátumokra vonatko­zólag is, egészen más, a valósággal nem egyező dátumokat adtak a szájába, úgy hogy az egész vallomás előre meg volt konstruálva. Elnök: Felszólítom a védelmet, hogy a dél­utáni tárgyaláson terjessze elő a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítványait és bi­zonyítékait. Ezután Ottlyk dr. akar szólásra emelkedni, de az elnök nem adja meg neki a szót. A biróság folytatja a tanúkihallgatások is­mertetését. Déli egy óráig kisebb jelentőségű tanuk vallomását ismertetik, amikor a tár­gyalást félbeszakítják és azt délután négy órakor folytatják. Herr tanácselnök délután négy óra 10 perc­kor nyitotta meg újból a tárgyalást. Az elnök rögtön Ottlyk dr.-hoz fordult: — A védő urnák vannak-e iratai, amelyek Kraitz esetleges kihallgatásával állanának kapcsolatban? Ottlyk dr.: Ki kell jelentenem, hogy ezt a vitát Kraitz kihallgatásáról időelőttinek és törvényellenesnek tartom. Elnök: Ha vannak jogorvoslati eszközei tes­sék élni velük. Megállapítom, hogy ön kérte a bizonyítékok előterjjésztésének megengedé­sét. Én magam is időelőttinek tartom a vitát, aminek bizonyítéka, hogy- Kraitz útlevelét, amit a vezető főügyész ur átnyújtott, még át. sem néztük. Kraitz és Kovács szembesítése Schramm Krisztlniával Ottlyok dr.: Ha az egyik fél jön indítvá­nyokkal, úgy a másiknak is kell jönni, mert azután, hogy a biróság már döntött ezen in­dítványok felől, már késő lenne utólag indít­ványokkal jönni. Ismeretes, hogy a katonai árulást illetőleg a vád oszlopát Belánszky és a bécsi Schramm Krisztina vallomása képezte. Schramm Krisztina vallomása nagy figyelmet keltett nemcsak a belföldön, hanem a külföl­dön is, főképpen szükebb hazájában, Bécs­ben. Mivel keltett feltűnést? Fenomenális emlékezőtehetségével. Pontosan emlékezett két arcra, két ember­re, akiket hat évvel -előtt látott és vissza­emlékezett azokra a napokra is, amikor találkozott velük. Az újságok sokat irtaik az esetről, egész pszichológiai értekezések je­lentek meg a lapokban. Két héttel ezelőtt a rádióban egy anekdota ... Elnök (félbeszakítja): Kérem, hagyjuk el az anekdotát, mert hová jutnánk igy, nem volna a tárgyalásnak soha sem vége. Ottlyk dr.: Nemrégiben Bécsben két férfi összeveszett afölött, vájjon Schramm Kriszti­na felismerte-e tényleg Tukát és Kovácsot, vagy sem. A két férfi az összeveszés után föl­jelentette egymást becsületsértés címén ée az ügy a bécsi járásbíróság elé került. Ebben a perben Kraitzot és Kovács alezredest szem­besítették Schramm Krisztinával. A szembesítéskor Schramm Krisztina Kraitzban felismerte azt az urat, akinek fényképét a Tuka-pör törvényszéki fötár- gyalásán megmutatták neki, amikor azt kérdezték tőle, hogy ki aludt Stőger bécsi lakásán azon a bizonyos éjszakán. 0 tehát felismerte Kraitzban azt az embert, akinek a fényképét a főtárgyaláson mint Kovács fényképét mutatták meg neki. „Beide Kén én waren dórt., A tárgyaláson ezután bemutatták neki Ko­vácsot — folytatta a védő — _ mire Schramm asszony rendkívül zavarba jött, elpirult, a ridiküljében motozott, mintha csak egy fény­képet akart volna ott megnézni és végre nagynehezen a következőket dadogta: — Beide Herren waren dórt. (Mindkét ur ott volt). Schramm Krisztina tehát észrevet­te, hogy összetévesztette a két urat és látta, hogy ezzel tulajdonképpen mit okozott. A kövér ur, aki a pozsonyi tárgyaláson segített neki, nem volt ott, hogy ezúttal is súgjon. Schramm Krisztina tehát úgy akarta kivágni magát a dologból, hogy hirtelen azt mon­dotta, hogy Kraitz októberben, Kovács pedig decem­berben járt a Kolschitzky uccai lakásban. Ezzel szemben a délelőtt folyamán a főügyész ur által beterjesztett útlevél szerint Kraitz ebben az időben nem is járthatott Bécsben, ami megdönti Schramm vallomá­sát. Indítványozni fogom, hogy hallgassák ki Kraitzot és Kraitznót és a velük a bécsi tár­gyaláson felvett jegyzőkönyvet olvassák föl. Kraitz igazmondása Bécsben pompásan beigazolódott. És ezt a tanút ma délelőtt a* ügyész ur le akarta csukatni. Ez beavat­kozást jelent a polgári szabadságjogokba. Fenyegetni valakit még mielőbb bármit is elkövetett volna, erre ebben a perben még nem volt példa. Indítványozom, hogy a délelőtti tárgyalás jegyzőkönyvét holnap vagy egy későbbi idő­pontban olvassák föl, mivel a főügyész ur egyes kijelentései félreértésekre voltak al­kalmasak és el akarjuk kerülni azt, ami a kerületi bírósági lő tárgyaláson megtörtént, hogy eltérések mutatkozzanak a jegyző­könyvben. Ezután a főügyész áll fel és a következőket mondja: — Tiltakozom ama vád ellen, hogy én le

Next

/
Oldalképek
Tartalom