Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-29 / 73. (2294.) szám

2 1P30 márerós 88, awwnlha*. Kórkép Ruszinoké kézigazgatási dzsungeléból Ungvár, március 26. (Ruszinsakói szerk.-től.) Rusziimszkió köz­igazgatási életének kórképét mi sem bizo­ny i hja jakban, mint az a „hirdetmény**, mely Nagybe reg nagyközség községházán ak b inda- tő tábláján díszeleg. A hirdetmény szövegét az alább iáikban közöljük: Jegyzőkönyv, mely felivétetett 1980 már­cius 8-án S. Füzesi Sámuel kormánybiztos és KöröSikényi Gábor községi jegyző jelen­lété l>en. Nagybereg község elöljárósága Szlávit eperjesi ügyvédnek 10.000, azaz tízezer K honoráriumot ajánl lel arra az esetre, ha a fakitermelési engedélyt Nagy béréig köz­ség részére 1930 március 20-ig az illetékes li atőságoktól kieszközli. Ha nevezett ezen kötelezettségének a fenti határidőig eleget nem tenne, úgy jelen hatá­rozat hatályát veszti. Kimtf. S. Füzesi Samu kormánybiztos s. k. P. H. Köröskényi Gábor jegyző s. k. P. H.“ Saláviik dr. ügyvéd az ügyre vonatkozólag, azt válaszolta a községnek, hogy az adott ter­minus rövidsége miatt nem tudja azt el­intézni ... PFOhiiifcfós háború Viktóriában Melbourne, március 28. A „száraz** és a „nedves*1 Amerika hivei között Viktória ál­lamban ádáz összecsapás történt s a jelen pil­lanatban is áll a harc a prohibició meggyő- ződéses barátai és. elszánt ellenségei között. Holnapra népszavazást írtak ki, a nép dönt j tehát abban a kérdésben, hogy a koncesszi- j ónéit szeszkereskedelem megmaradjon-e a t régi. keretekben, vaev pedig Viktória álla­mot a „száraz" államok sorába iktassák. A prohibició életbeléptetésére a szavazatok 60 százalékos többségére van szükség. Egyik párt sem takarékoskodik a propagandával, s a sajtóban, plakátokon, rádión át, népgyülé- seken küzdenek a szesz ellen vagy a szesz­ért s a küzdelem pénzköltségeit a szakértők 30 millió koronára becsülik. A propaganda hamisitatlan amerikai stílusban történik, s részivésznek benne repülőgépek is. A körmöcbányai németség állásfoglalása a Kulturverbandnak politikai célokra való fölhasználása ellen A körmöd németek vezetője elitéli a „kultúra" égisze alatt vokso- kat vadászó német kormánypártok sztoveeszkól aknamunkáját Körmöcbánya,’ március 28. (Saját tudó- sitónJktól.) E napokban tartotta a német knil- turegyesület körmöcbányai kerületi választ­mánya rendes évi közgyűléséit, amelyen a prá­gai központ képviseletében egy Heger uevü tanító jelent meg. Ez az uir már egy héttel megelőzőleg bejárta a környékbeli német fal­vakat, hogy a gyűlésnek a prágai intenciók- nak megfelelő eredményét biztosítsa. Felvo- miltaik a gyűlésire a környék saudétanémel ta- nilői, akik kritikai megjegyzéseiket tették a körmöcbányai kerületi választmány eddigi ve­zetődnek politikai magatartásáról. Tonhaizer Ferenc* a kultiiregyesülef kerületi elnöke eré­lyes szavaikkal utasította vissza a tendenció­zus tárnádé sokat s a nem szudétanémet kikül­döttek helyeslése mellett megcáfolta az el- Iiangaott valótlanságok®t. Majd egymásután szólásra jelentkeztek az egyes községek nem szaidétanémet kiküldöttei s községeik nevé­ben köszön élükéit fejezték ki az eddigi v ehe­tőségnek, elsősorban Tonhaizer Ferencnek közérdekű működéséért. E gyűlés újabb bizom yitélka volt annalk, hogy a Szlovenszkóra küldött szudéianémet ta­nítók és a német kultur egye sülét számára Prágából micsoda egyoldalú poUiilcai misz- sziót szántak. Ebiből az alkalomból kérdést intéztünk Toai- heizer Ferenchez, a kultnegyesület kerületi el­nökéhez' hogy miiért támogatta eddig — dacá­ra ezeknek a politikai törekvéseknek — a Deuts-oher Kulturverbanctot s miért segítette elő ennek szlovemszkói térfoglalását, Utaltunk arra, hogy a Szepességen ugyancsak hasonló politikai természetű támadások történtek az őslakosság ellen s a Kulturverband egyik po­zsonyi táncmulatságán például — nyilvánva­lóan politikai tendenciából — betd-ltották a csárdás táncolását. — Tekintettel ezekre a jelenségekre —- mondotta válaszában Tonhaizer Ferenc —- kö­telességemnek fartőim a szlovemszkói német­ség érdekében a következőket közölni: — Én azelőtt hat esztendővel igenis elősegí­tettem a Demtscíher Kulturverband szloven- szfcói terjedését. Eljártam az egyes községek­be szervező néipgyiiéseket tartani s eljártam a hatóságoknál az alapszabályok jóváhagyása érdekében. Szóval minden lehetőt megtettem, hogy német kultúrát megmentsem, illetve fej­lesszem. A néniét kulturverband azelőtt min- dig be is tartotta szaibályainaik megfelelőien poiilikamentessiégét’ csak amidőn a pozsonyi Frülhwirth Samu dr. került a szlovemszíkói szervezet élére, ő volt az, aki a Verband irodáját összehúzáséiotta egy német politikán, irodával. Azóta bizony a helyi csoportok vezetőd több­ször kaptak politikai iaü felszólításokat és fi­gyelmeztetéseket, amelyeken ugyan nem Frühwirfeh dr., de egy idegen titkár* Ing. Wal- da aláírása szerepelt. — A német pártok egyrészének konmáiny- balépésekor Schiff dr. pozsonyi tanár és cse­kélységem már nyílt hivatkozással a Kultur verbartdna kaptunk meghívást a német ke- resztényszocialista néppárt kongresszusára. Ott is voltunk Prágában s végig hallgattuk a kongresszust, de meggyőződtünk arról, hogy 'a meghívó Iciildőinek végcélja nem a szlo- censzkói németség helyzetén való segíteni akarás volt, hanem csupán pártpoziciójukat akarták megerősíteni szlovenszkái szava.za- f okkal. Ezért nem lett semmi a csatlakozásból. Mi­után a német kei'észtényszocialdsta néppárt­Mi van egy zsebben ? írta. Komáromi János Hazafelé tartottunk az uccán: János fiam, jelenleg a Bakáts-téri elemi iskola elsőosztá- lyu hallgatója és én. Jómagam régi os. és kir. gyalogos módjára pontosan hetvenöt centimé­tert lépek, János — noha hetedik esztendejé­ben jár mindössze — szintén ugyanannyit. Mert- semmiben sern akar lemaradni a felnőt­tek mögött. Mivel pedig körülbelül csípőmig ér a fejebubjával, ez a járásmódja rendkívül komikusán hat. Hátulmaradt lábát sokszor alig tudja utánahuzni a másiknak, amellyel előrelépett s igy nem lehet megütődnd rajta, ha az uccai járókelők lépten-nyomon megáll­nak. visszafordulnak utána, mosolyognak raj­ta s —■ tetszésük jele gyanánt — fejcsóválva kiáltanak fel: —. Micsoda egy prücsök ez a fiatalember! János ilyenkor sértett önérzettel pillant föl reám: — Minden ember csak rólam beszél ... Hátha beszélnek róla az emberek, erre — sajnos! — a kelleténél is több okot szolgáltat. Az elmúlt héten olyan szégyenbe esett pél­dául, aminőhöz fogható kudarc alig érte két- három kartár&át még, mióta elsőosztályu ele­mi iskolád tanulók csak vannak a világon. Tudniillik a szégyenpadba ültette ki a tanító- néni és pedig három egész napra. A szégyen- pad az osztály legutolsó padja, ahová — örök elrettentésül! — az olyan firmák kerülnek, akiknek megjavulása iránt alig-alig lehet táplálni többé valami reménységet. Amint ha­zakerült volna, nyomban elővettem négyszem­közt: — Mit csináltál már megint az iskolában? —• Semmitse nem csináltam, apukám. — s szippantott egyet az orrán. r Hát akkor miért kerültél a szégyenpad- ha? — érdeklődtem szigorú arccal. Minden különösebb emóció nélkül válaszolt: —• Azért, mert Rátkay Karcsinak súgtam a leckét... — Szabad súgni az iskolában? Úgy felelt, mint, aki a leckét mondja föl:- Nem szabad, de én azért súgtam, hogy be no csukják Rátkay Karcsit. Hallgattam reá. Mert kalonacrnber voltam magara is valamikor s tudom, mi a bajtársius- -ág. A hitelesség kedvéért különben csak any- nyít még, hogy másnapba, Rátkay Karcsi is melléje került a szégyenpadba. Valami stiklije miatt. Hmennyi baj van ezekkel ;l ImleszteiK dös fiatalemberekkel! 8 Valami két nappal ez után a szégyenpad-irt- cidrMis után észrevettem, hogy hosszasan né­zegeti a két nagyapja arcképét. Sajnos, nem ügyeltem rá különösebben, mert a szórakozott­ság igen erős és hátrányos oldalam, aminek ezúttal is megadtuk az árát. Tudni kell neve­zetesen, hogy mindkét nagyapjának mesebeli bajusza volt s az egyik akár össze is köthette volna hátul a tarkója alatt, ha kedve szoty- tyant volna hozzá. A bajusz miatt fürkészte oly nagy elmerüléssel a két nagyapja képe- mását. Negyedóra múlva tudniillik már neki is volt bajusza. Egyszerűen jutott hozzá. Jobb mutatóujját belemártotta a tintatartóba s két paragrafus- ikunkort kacskaringózott ki az orra alá. Ak­kor aztán elém állt: — Éppen olyan bajuszom van, mint a két nagyapának! Három egész napba telt, amíg le tudtuk dör­zsölni valahogy azt a bajuszt. Ágnes nénjét, az egyik leánygimnázium el­sőosztályu tanulóját, alig vesszük észre a ház­ban, olyan figyelmes és szelíd teremtés min­denkivel szemben. János már minden negyed­órában újabb konsternációt kelt s csupán éj­szakának idejére áll be részleges nyugalom. Azért csak részleges, mert álmában is harci­kiáltásokat ballat legtöbbször. Megesik olykor, hogy élénk csatázása köz­ben leesik az ágyáról s amire sikerül fölfedez­nünk hollétét, már az ágy alatt alszik tovább. Összegömbörödve, édesdeden. De hiszen most egészen másról van szó igazság szerint. AttóI tudniillik, mi van a zsebben? Mert amikor az elemi iskola első osztályába kezdett volna járni, arra kérte az édesanyját, varrjon neki olyan két nadrágzsebot, amelyik a térdéig ér le. Az anyjuk ezúttal sem gyana­kodott semmire s könnyelműen megvarrta neki azt a két z,sebet. Eleinte zavartalanul vé­gezte kiki. napidolgát a házban s nekem tűnt fö! elsőizben, úgy a harmadik napon, hogy János, valahányszor egyet lép. zörögni kezd mindkét oldalán.--Miért zörögsz úgy, te fiú? — fordultam hozzá kiváncsi tekintettel. János fesztelenül szólt: —- Mert mindent a zsebemben hordok ... A zörgés attóllögva sem szűnt meg s nem is bedöntettem volna reá többet, negyednapra j azonban már a tani tónéni is fölhozta panasz­képpen, hogy János minden egyes mozdulatá­val megakasztja az elemi iskolában folyó ta­nítás zavartalan menetét. Tudniillik valahány­szor egyet fordul, zörögni kezd mindkét olda­léul s olyankor valamennyi tanuló öreá figyel föl. Sóvár píllanitáisaikböl ki lehet olvasni a .szomjii 'irigykedést, amiért nem rendelkeznek olyan feneketlen két zsebbel, mint János. A lariitónéni tapintatos észrevétele azt a célt szolgálta volna mindössze, nem leiietne-é val­latni módom zörgés-'mentessé tenni Jánost? Aznap elő is vettem nyomban ebód után: — Mi van a két nadrágzsebedben? — Minden, ami az enyém, — válaszolt kiesé foghegyről. Először rákiáltottam, hogy álljon haptákba, amikor velem beszél s miután tisztelgő-állásba csapta össze a két cipősarkát, igy folytattam, nagyon komolyan: — A két nadrág-zsebedből még ma ki fogsz rakni mindent, mert lépten-nyomon megakasz­tod vele az elemi iskolai oktatást s akkor majd anyuka — felül! — le fogja varrni a zse­beidét! — Mást mondok én neked, apukám. — tette meg az ellenajánlatát, mialatt egyet nyelt. — Anyuka levarrja fönt a zsebet, de. azért min­den 'bennemaradjon a zsebembe ... Elállt bennem a szó ekkora cinizmusra e különben is reménykedni kezdtem, hogy estig majd csak kiokoskodok valami középutas megoldási módozatot. Persze, kifittyent az eszemből ezúttal is minden, sőt annyira mentem a megfontolatlan- ■ságban, hogy ugyan-e nap délutánján magam­mal vittem a Kálvin-térre, ahol valami dol­gom akadt. Visszafelé jövet találkoztunk aztán az Ágnes nénjével, aki a szakácsnő társaságá­ban vásárolni ment valamit. Történt mindez a Ráday-uceában. János, amikor értesült róla, hogy boltéba megy a nénje, így szólt hozzá: —• Akkor hozzál nekem stollverkot. Van négy fillérem, neked adom. Az ám, csakhogy a négy fillér az'egyik nad­rágzsebben volt, annak, is a legmélyén, a nad- rágzsebek pedig ezúttal ás zörögtek minden lé­pésére. János először könyökig fúrta lo jobb- karját a jobb nadrágzsebbe, árról azonban szó sem lehetett, hogy megtalálja a négy fillért. Ennélfogva nem maradt hátra egyéb, mint a szabályszerű kirakodás. E kirakodás követ­kezménye gyanánt olyan csoportosulás tá~ j madt körülöttünk, amely egyértelmű volt a.! forgalmi akadállyal. Úgy méltóztassanák venni, hogy ón most a jobbzsebből napvilágra kerülő tárgyak közül csak minden tizenötödiket fogom megnevezni. János mindenekelőtt igy szólt, a nénijébe/.:; — Ági, tartsad a kötényedet! | Ágnes tehát, összefogta a kötényét. Jánosi pedig neki látott a kirakodásnak. Az első tárgyak között föltűnt egy pirinyó j csont'kutyafej. Hzt a osontkutyafejet a nénje| esernyőjének fogantyújáról törték le ismeret- ' len tettesek. Magáról az esernyőről külön is i eszembe jutott valami. Vagy hat héttel előbb .négyesbon igy okoz- J tinik hazafelé, a Duuapcr.tről. .Elől anyja.-a lééi- 1 'íiyával, hátul, jómagam meg -János, Azalatt j esni kezdett s Ágnes nénje. abban a pillanat- . bán kifeszitett,e az esernyőjét, hogy az édes-1 anyja meg sajátmaga fölé tarts*. Ám ugyan-1 nak sziaveussakói akciója neon sikerült* foly­tatta ezt az akciót a Bulid dér Lamdwrrte szüo- ven&zlcói exponens einek, Ing. Walda poz&onyá ti tikárnak, Manouseik svendlérj gyárosnak és a SKudetaoéimet tanítóiknak segítségével. — Amíg a német pártok nem ültek a kar­imán yíbam. s a Kiultuirveitband szUovensztkói szer­vezetei. őslakosok kezeiben voltak, addig ® tanfelügyelők megtiltották a tanítóiknak, hogy rés®bvegyenek a Verband működéséiben* mert ez az ő akkori nézetük szerint egy „vanknaidh- te Partéi** volt; most elleniben — hogy a választások alkalmával a Kulturverband neve alatt egyesek politikai, agiáációt foly­tattak a kormánypártok javára s az őslakos­ság érdekei ellen — megbocsájtják a Wulifcrverband állítólagos régi „bűneit“* sőt ajánlják a tanítóknak ennek támogatását. — Ezekután csak úgy lehetne segíteni a helyzeten, hogy a pozsonyi, szepességi* kőr- mödbányai és németprónai németség megbí­zottai megfelelő közős lépésre, közös akcióra határoznák el miagukat. Nagyon szeretném’ ha e lap hasábjain véleményeket és ajánlato­kat olvashatnék erről. Nem szabad nekünk ezt. az ügyet lekicsinyelni, mert most is házal- j.ik falcainkat a Deutsöher Kulturverband megbízottai és az iskolaépítkezésekhez szük­séges szubvenciók Ígérgetésével folytatják * politikai léüekvásárfást. ....... ■ Fd beMtte magát a kolozsvári csehszlovák alkomul felesége Kolozsvár, március 28. SlaviSek Frigyes itte­ni csehszlovák alkonzulnak a felesége tegnap lakásán főbelőtte magát és mire rátaláltak, már halott volt. A föltűnően szép, fiatal asszony, aki francia származású nő, öt évvel ezelőtt ke­rült Kolozsvárra férjével, ahol a város előkelő társadalmának kedvelt tagja lett. A fiatalasz- ézony szerdán éjszaka férjével együtt résztvett. egy táncmulatságon, ahonnan reggel, a legjobb hangulatban távozott és búcsúzott el a hiva­talba induló férjétől. Mire az alkonzul a hiva­talból hazatért, feleségét átlőtt fejjel, holton találta. A vizsgálat megállapította, hogy kétsé­get kizáróan öngyilkosság történt. Az öngyil­kos asszony búcsúlevelet hagyott hátra férjé­nek, amelynek tartalmát azonban a nyilvános­sággal nem közölték. abban a pillanatban jajgatni kezdett János, hogy adják netki az esernyőt, mert orrára esik az eső. Ágnes átadta az esernyőt, de legalább vá­gott rajta egyet: — Itt van, tessék! Annyit azonban mondha­tok, hogy remek egy lovag vagy nőkkel szem­ben! — Én lovag vagyok — nyelvelt vissza Já­nos —, csak nem akarok megázni! Anyja és leánya csuTomviz lett persze, Já­nos pedig, ez az önző fickó, szárason maradt. Eközben azonban legalább három perce ra­kódott már ki nénje kötényébe a Ráday-uccá- ban. A feneketlen zsebből előkerült a többi között egy apró gumilabda, mely az elemi is­kola harmadik osztályába járó unokabátyja tulajdonából tűnt el, éppen, amikor nálunk jártak látogatóban. Akkor senkisem mert vol­na gyanakodni Jánosra és most tessék! Ké­sőbb egy filigrán porcellánbabácska tűnt elő, amelyet — mint a nénje fájdalmas fölkiáltásá­ból sejteni lehetett — tőle emelt el Sor került aztán egy csavarceruzára, mely az enyém volt, mig csak egy napon lába nem kelt megfogha­tatlan módon. Most már tudtam, ki tulajdoní­totta. el. Ám ugyanekkor szinte kővé váltam. Mert a szörnyű zsebből kiemelt tárgyak között fölfe­deztem a zsebórám üveglapját. Mennyit keres­tem és nem tudtam a nyomára jutná! Később sejtettem ugyan, hogy alighanem, János bito­rolja, mert az Ágnes nénje többizben célzott reá előttem, hogy valahányszor kettesben ma­radnak a gyerekszobában, ez a meggondolat­lan ifjú valami óraüvegféle kerek holmit csip- tet a jobbszemébe s ilyen alkalmakkor azzal hivalkodik előtte, hogy ő huszártiszt, mert. monoklija van. Azaz, hogy ő igy fejezte ki magát, előtte: —- „Nomokláin van!“ Hát most meglett az óranvegem is. Akkorára azonban legalább buszán vettek körül bennünket az uccai járókelők sorából. Egyesek a fejüket csóválták, mások moso­lyogtak, egy idősebb úriember pedig utána­kiáltott hozzátartozóinak, akik akkor már túl­haladtak rajtunk: .— Gyertek csak vissza-, ilyet se láttatok! Micsoda egy ádáz kölyök van itten! János, úgy kirakodás közben, rátemelte szemrehányó tekintetét s annyit motyogott:- Mindenki csak rólam beszél... De azért minden különösebb emóció nélkül folytatta a kirakodást, a nénje kötényébe. Te­rem lom Uram, mi minden nem volt még abban a jobboldali nadrágzsebben! Előkerültek' egyéb tárgyaik ín persze. Így a többi közt fölfedeztem összes Rá kőé i-pénzei­met. melyek nyomtalanul tűnődőitek el egy­másután. Ismétlem: nem egyszerre, hanem egymásután., pontosan kiszámított mohótok

Next

/
Oldalképek
Tartalom