Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-23 / 69. (2290.) szám
__*----*, , ■, M| ii w wwfflpBias ás, JÚLIA Irta i Schöpfíin Aladár Herczeg Ferenc aj' színdarabja újra aktuálsa tette Szendrey Júliát. Olyan kevés regényes nőalakja van a magyar múltnak, hogy az u egy-kettő minduntalan újra aktuálissá válik, anélkül, hogy valami újat lehetne róluk mondani Szendrey Júlia emléke támad föl -Leggyakrabban, nem azért, mert Szendrey Júlia volt, hanem mert Petőfiné volt, egy üstökösnek a kísérő csillaga, mely elhalványult, amint az üetökös letűnt az égről. Sok újat mondani róla nem tud senki, még Herczeg Ferenc sem, az újabban fölbukkant adatok és nemsokára — ugv hírlik —• nyilvánosságra kerülő naplója sem fog újat elárulná róla, legfeljebb részleteit olyan dolgoknak, melyeket nagyjában úgyis tudtunk. ' Júlia élete ugyanis egyáltalán nem volt nagy élet. Különösebben komplikált élet sem voLt. A romantika korában folyt le, amikor kultusza volt a regényességnek. Az a kevés regényes- ség. ami Júlia életében mégis csak volt, részint a korból, részint Petőfi temperamentumából sugárzott rá. Falusi kislány volt, aki olvasott néhány Georges Sand-regényt és egyrészt arról ábrándozott, hogy vajha bálkirálynö lehetne a nagykárolyi megyebálon, másrészt pedig arról, hogy Ő is átélhessen olyan merész szenvedélyeket, olyan nagyszabású életben, mint a francia regényirónö hő-snői. A véletlen szabta meg, hogy melyik ábránd vonalában alakuljon élete. Ha véletlenül egy csinos szolgabiró jön el érte, akkor a .nagykárolyi életideál irányában élt volna, kacér, mulatós, szeszélyes falusi asszony módjára, legjobb eset-ben egy vármegye pletykáinak gyertyavilágánál. Véletlenül azonban a költő jött érte és ez a kicsiny élet a regény irányában fejlődött. Meglett a regény első kelléke: az apai ellenzés. Ezer apa ellen- *ett ezer házasságot és a dolog eLsimult, a szerelmesek előbb-utóbb' egymáséi lettek, különösebb lárma nélkül. De mert Petőfi házasságát ellenezte egy apa és Petőfi nagyon is önérzetes volt, nyilvánossághoz szokott ember volt, aki semmiféle ügyét nem rejtette véka alá, versekbe® hozta nyilvánosságra jókedvét, rossz kedvét, azt, hogy összeveszett Pákh Alberttól, hogy meglátott egy kislányt, menten beleshetett és el akarta venni feleségül. Az apai ellenzésből is mindjárt nyilvános ügyet csinált » a derék öreg Szendrey bizonyára nagyot nézett, mikor rájött, hogy ő mindössze aggodalmaskodott, hogy jó férj lesz-e ez a szokatlan viselkedésű poéta, el tudja-© tartani a feleségét és a dologból országos ügy lett, versek és hírlapi cikkek témája, sőt elvi kérdés, a költő megbecsülésének kérdése a polgári ember részéről, amiről vitatkozott az egész haza. Előbb-utóbb úgyis beleegyezett volna a házasságba, hiszen meggyőződhetett volna, hogy Petőfi derék, tisztességes, példásan erkölcsös ember, aki hiába játeza a bohémet, alapjában méps csak jó polgári érzésű ember és jövedelme is van any- myi, nőttön-növekvő népszerűsége mellett, hogy a feleségének nem kell éhezni. De Petőfinek nem kellett az előbb-utóbb, neki a romantikus gesztus kellett, talán nem is esett volna jól az esküvő, ha egészen normális körülmények között folyik le. Abban a korban gyönyörűen — és ami fő, őszintén — hangzottak az olyan szavak, mint apaátok, anyakönyv, minden akadályt legyőző szerelem stb. — az ember föl- diszithette vele magát és szerelmesét. Júlia esküvője tehát szenzáció® formák közt folyt le, -bár a szenzáció szót akkor még Erdődön és környékén aligha ismerték. A nyugtalanul ábrándozó Georges Sand-olvasónak, Júliának hogyne tetszett volna az, hogy 5 most egy szenzáció hősnője? Hogy az esküvői menetében nemcsak néhány nyoszolyólány vesz részt és nézője nemcsak a falu népe és a környék intelligenciája, hanem egész Magyarország.. Hogy werette-e Petőfit? Persze, hogy szerette, máskülönben mért ment volna hozzá? Szerette volna-e akkor is. ha nem a hires költő? Istenem, Petőfit szerette, az egész Petőfit, akihez hozzátartozott, sőt .legfontosabb tulajdonsága volt az, hogy hires költő, mindenesetre fontosabb, mint hogy milyen az arca, keze- lába, milyen szinti a haja. És az is fontos volt, hogy hírneve, költő volta, az életben való elhelyezkedése érdeke® volt, regényes és mellette *z élet érdekes és regényes kilátásokat mntof at. "Romantikus korban vagyunk, araikor a öltő homlokán láthatatlan babért láttak a nyugtalanabb lelkek és a szenzációkban gazdag élet volt az élet-ideál. A fiatal lányok Hugó Viktor, az idősb Duma® és — ismét csak — Georges Sand regényhősnőit szerették volna utánozni. A szerelem komplikált valami, a szerelmesek külső körülményei épp úgy szerepet játszanak benne, mint a fizikai és lelki tulajdonságok. Akit szeretünk, úgy szeretjük, ahogy van és ki tudja, ftzeretnők-e, ha valami hiány- zanék belőle. Júlia szerette Petőfit, a költőt, a romantikus embert, a hires embert, olyannak szerette, amilyen volt, az egész Petőfit szerette minden estül. Ehhez a szerelemhez hozzátartozott az is, hogy Petőfi hírneves nővé, közfigyelem tárgyává tette, kielégítette hiúságát. Aztán gyönyörű hónapok következtek. Gyönyörű, szerelemtől áradó napok, nagy nyilvánosság, pesti élet hires emberek között, feleségek. felesége, fiúgyermek, állandóan elragadtatott férj, forradalmi szereplés, a költő koszorújához a csatatéri szabad sági) ős koszorúja, — hogyne szerette volna Júlia azt a férjet, aki | ennyit nyújtott, neki? Fiatal volt, szép volt, hiú volt, kacér volt, mindennap olvashatta ő te, az ország te, hogy ő fiat sí, szép, boldog és boldogító. Nagy szerelem voít, szép szerelem, mindkét részről. De jött Segesvár és a nagy, boldog farsang böjtje. Júliának uj feladat nehezedett a vállára: a tüneménye® költő, az elesett szabadság- hős özvegyének kellett lennie. Azon vette óezre magát, hogy az emberek követelnek tőle, még pedig nem essekély dolgokat. Körülbelül olyasvalamit, hogy üljön oda a nagy költő ideális szobrának talapzatára allegórikus muzsa- alaknak, márványból, vagy bronzból. Hogy egész életén át ne csináljon máat, mint nézzen alulról felfelé elesett urára és szentelje az életét annak a Petőfi-legeodának, amely akkor bukkant ki a Világoe utáni sötétségből. Egyszerűen nem követeltek tőle kevesebbet, mint hogy legyen éppen olyan nagy lélek, mint Petőfi volt. És mé% hozzá ott volt a „Szeptember végén" komor jóslata, amelynek megcáfolása ő reá hárult keserves kötelességként. Szegény Juha pedig nem volt nagy lélek, ö egy egyszerű erdődi kisleány volt, akit a költő szerelme kiemelt a jelentéktelenség homályából, körülsugározta idealizálása glóriájával és óriási módon megn agyi tóttá a világ előtt. Júlia nem volt nagy lélek és mindenki azt követelte tőle, hogy akkora é® olyan legyen, amekkorává és amilyenné a szerelmes költő idealizálta. Amint pedig elesett mellőle a költő, egyszerre megint az a kicsi asszonyka lett belőle, aki eredetileg volt, a jelentéktelenség homályába való. Mint a vékonyszáru virág, amely mellől a szélvihar kirántotta a karót, hajladozott ide- oda, nem tudott a maga emberségéből megállni. Nem maradt benne más, mint ami eredetileg benne volt, egy kis'kacérság, egy kis hiúság, egy kis Georges Sacd-i nyugtalankodás. A múzsa leszállt a szobor talapzatáról, kiderült róla, hogy húsból és vérből van, sőt, hogy a bizonytalan özvegység első zavarában néhány c&acsiságot csinál. Anyagi gondok is fenyegették, — a múzsától mindenki csak követelt, de senki se kérdezte tőle, miből fog megélni. Egy darabig fcévedezett és aztán ráébredt, hogy semmiképpen sem tud egyedül élni, sem morálisan, sem anyagilag nem tud férfi nélkül a maga lábán megállni. Mit tehetett egyebet? Férjhez ment ahhoz, aki kérte, Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. A közvélemény, amely csak követelt tőle, de adni nem adott neki semmit, ezen nagyon megbotránkozott. Kisvárosi Magyarország volt az akkor, puritán polgári erkölcsű, emberszóló, kegyetlenül ítélő. A Petőfi-legenda mint tegnap gyük uj fény lobogott az elbukott szabad ság- ha.ro gyászdrapériái fölött. Júlia erre a fényre vetett némi árnyat. A legendához jól illett volna záróv ignettául & mártír-özvegy és Júlia nem engedte ezt a vignettát od&rajzoiní. Júlia megbünhödött érte. Az egész ország szóbeszédének tárgya lett. Komoly, nagy emberek is megrótták. Arany János „A honvéd özvegyé’4-* irta róla. De Arany János kíméletes volt, versét nem adta nyilvánosságra. Jókai nem volt ilyen kíméletes, „A holt költő szerelme44 hangversenyek szavalata darabja lett. Juha érezhette és bizonyára érezte is az egész ország hol hangos, hol csendesülő rosszaiását Júliával nagyon szigorú volt a közvélemény. Még ács utókor sem hagy neki bókét. Nagyon keservese® megfizetett azért, mert egy nagy költő felesége mert lenni Nem megyek el — Levél Muhatma Gandhihoz — Irta:KARJJVTHY 1930, március, S ha mécs-e meevek . . . Kedves doktor nr, se vedd rossz mérven, hogy euröjpaá rangodon ssőLtálafk (5m jól tudom, ügyvédi okleveledet Londonban, asererated), viscan* én is lesnek annyi koncessziót, hogy belemegyek ebibe az ázsiai, mindenkit testvérnek tekintő teges&éabe, asndt versiben, vagy más köLtőmü- fajlban magiam i» termésaeteamek találok, be- saíélgefcéeiben kicsit BDokaftlam, ha vaLaMt nem ismerőink sseanélyeseo. Na, mindegy. Küllőmben ug^is tudom, hogy te raott nem érsz rá leveleket olvasná és vitatkozni, a giuyaral'i országúton, ahol megindultál. Anglia és kicsit égés® Európa eMen, hetvenkilenc taniifevány- nyai, — nem is küldőm ei a levelet, majd elolvasod, ha ráérsa, * Talán nem is neked széli a levél, inkább sajátmaganmak. Még reggel a® ágyban, olvastam a lapokat, tudósításukat és efljmélke- déseket és nyugtalanul keltem fél. Tudniillik: ... Tudniillik egészen világosain, éreztem, hogy ez a dreng, amit csinálsz most, eauttal végire igazán töibb, mint „érdekes" híranyag, — hogy tehát nagyon mindegy nekem, amit a lapok pro és kontra, összjedürkáinak: vannak események -és elhatározások s éppen a Legtsaemtélytieleineibb, amiket csak személyesen lehet tudomásulvenni s nem holmi általános eszmék és megítélések szempontjából. Egy újfajta nyakkendőszorító, vagy egy bemutatott arandiftra/b szerzőjéről oszthatom a közvéleményt, vagy szemlbeszáílhaftok vele, — vaUásalapiiássai é» politikai forradalommal szerűben csak őnmagammail vethetek, számot, ha meg alkarom tudni, miiről van szó. A vaUláealapdifcás és politikai forradalom nem eszme és gondolat és véleiméiny és nézet, mint ahogy tévesen gondolják, hanem cselekedet — cselekedő ttel szemben pedig, szeméi ys® érint, egyetlen kérdése lehet csak önmagához éptesaü, épórzökü ée életakaró embernekEz a (kérdés ágy (hangzik: nos, írni a teend ő ? Ment ha helyesen és okosan cselekszel, Mahatma Gandhi, akikor minden helyesen és Okosan gondolkodó ember fel kell, hogy ismerje cselekedeteim « határozott választ fenti kérdésre. Akkor nekem most szépen le keltene tenni a tolláit, Ltthagyni lakhelyemet és családomat, átöltözni joglvi-ndk és Lemenni Indiába, gyalog és szekéren, hogy jelentkezzem nyolcvanadikünk a hetveniki 1 eridhez már csak a kerek szám kedvéért jjs. És mennék is, mennék bizony, mint ahogy menne mindenki, — akár tudja magáról, akár nem tudja, hogy menne — alki nyugtalan, akii korcs, akii nem boldog, ment érzi, hogy mást kellene tenni, miint amit lesz, másként kellene élnie, mint ahogy él, ha egyszer így intő é« világító szó villámfényű| föltárná előtúe elégedetlenségének valódi i Okát. 1 Mert nem megyek, S es nem azt jelenti, hogy Bnrépét boldognak és tökéletesnek és nagyterűnek érzem Ázsiával szemben. — nem «e| jelenti, hogy harcolni akarok, valami védi sötétség ellen, valami vélt tátágosság nevében. A tény és világosság felé szomjasom magam is, valóban boldogító törvényé* érzem magamban a létek hekofropizmiusának. De csak árnyalatokról lehet nó, kedves Gandhi és mindaz, ami* rólad és tőled hajlottam, * veled kapcsolatiban s aWbfced is, Buddhiamóéról és Karmáról és kkkamárióród és Rabiadra na th Tagoréról és a® egész gnosztikumról, befelénéziésrőd é* önmegismerésről és megváltó szeleteiről é® Krishnamurtiről, be&eszá- miiva a fák írókat és jogfhikat és fényképeidet a lapokban, amiken hol mint reálpolitiikius, hol miiint Jézus-Krisztus szerepelsz azzal a kedves, csúnya jó-tanuló képeddel, — mindez, külön és együttvéve, átgondolva és átérezve, külső és belső tapasztalatok tükrében, használat előtt és használat után, egy cseppet se tette számomra világosabbá és éberebbé a félhomálynak ama kellemetlen álmát, amit, köszönöm szépen, Európában is álmodunk s még Amerikában is, — de mi Legalább tudjuk, hogy álmodunk, mi igyekszünk felébredni, mi nem hisszük, hogy megtaláltuk az egyediül üdvözítő igét, aminek útmutatása mellett végre cselekedni lehet: mi továfolbkeresünik, kivezető utat, mi habozunk és erősködünk, mi lármát csapunk, mi lázadunk önmagunk ellen, viliág és Isten elim. mi az „ég boltozatján" dörömbölünk, jól sejtvén, hogy e nyomasztó álomból való ébredés sem történhetik meg belülről — ahoz külső zaj kell, ismeretlen világból, amelynek törvényeit nem átlátjuk ismerni: viszont nem kötjük Le magunkat az álom áinok logikájának — mi a liomélyt nem akarjuk homállyal megvilági tani, minekünk nem kellenek a spiritiszták és nem hiszünk a kieértetekmeb, akik csak sötétben láthatók, — mi inkább villany lámpát gyújtunk é* rádiót és repülőt és mozifelvételt a te útiadról: nem mintha villanyfény bon és mo'zifelvételben látnék ama Végső Világosságot, amit ti kerestek: de, mert villanyfény és mozifelvétel legalább uj, még ki nem próbált kísérlet, kibújni a végzet „Ica imáidból, — mert mi világot és végzetet, somot és. jövendőt nemcsak a zsarnok ember, de még a zsarnok isten kezéből sem vagyunk hajlandók elfogadni, míg saeni- fcőiisizeniibe nem láttuk őt, hogy számot adjon: valóban önmagáihoz hasonlónak akart-e bennünket. Mi egymással már megvolnánk valahogy: nekünk csak Vele van számadásunk. * Mennék én, kedves Gandhi, ha mindabban, amit tőled és rólad hallottam, volna esetlen uj vonás, amit az emberinegváHő gondolat ki nem próbált még, ügyetlen uj kásórle*, arai kecsegtet a reménnyel, hogy s$f talán sikerűi, int nem mkerüát addig: boldoggá és világossá tanai öeismagusikban rvcaa csak a® örömökre éhes áttolót, de aa igazságra és megismerésre szomjas embert is. Tudom, hogy iga® enoíbar vagy, a szó Legszebb értelmében. — nem a magod igaztó keresed, hanem a® igazságot De túlságosa** megssédátte nagyszerű péidakópeidíól (holott őke* sem való mk>o&uklxm kmoohtOt csak. ákxmképeidea á*) nem látod, hogy a *** jongó hitedben egyeöcnflt üdvöaátőawk tetsző egyenes tst ssámtakaasaor béaomyuLt mán ztákuccának, amiből se ki, ae be, ha egyszer torlaszokihoz éra®., megfordulni köjöuná se Le- he* többé, eiáHják a® utat azok, akáfce* magad mögé leJkesitattiél. Nem jobb vokm, akikor 4ar kább a vargabetű, hacsak e&éri a sM^y^-'^anz- 'rétién oé&t? Ezen as egyenes utón sokan megbwfeétdt már: keresztek és akasztják jébft « *Homásoka*. Ki van már próbálva a zseoi^s kíséri et íK ad abszurdum törni le z&annokBág ée etrőeaak: képtelen láncait, ezt. a fából vaskarikát — a fegyvertelen megadást szegezni fegyverek ellen. Vértanuságnak hívták valaimikor, aztán kapott gyakorlatibb neveket: sztrájk, szabotál, amerikázás, éhségsztrájk, passzív ellenállás. Végeredményben, egy-toét rásaleteikie- ren túl, nem sokat változtatott a dolgokon, —- a Iriontott vértől nem minden zsarnok sápadt el, volt olyan, amelyik vérszemet kapott és csak ádázabb mohósággal vetette rá magát a® ártatlanokra. Nem mondom, hogy fegyver ellem csak fegyver segít, — de hogy a betört fejiben még kevesebb igazság lakik, mint a bolond és önző fejtben, azt vádoló koagással hirdetik a halottak koponyái, halottaké, akik hiába áldozták fel életűiket. Nem, nem —■ valami újat kel kitalálni, igazán: miire megyünk a krisztusi szeretettél, krisztusi csodatétel nélkül? Nem megyek Indiába, Gandhi doktor, legfőképpen azért nem megyek, mert nem hagytad beoltani a himilősöket, azzal a meg- okoiássál, hogy a himlőoltás természetellenes. Mi a himlőt találjuk tarmészöteditenesnék, Gandhi doktor, — ezen nőm aegtá semnai, csalik a csoda, amit miindketiten másképpen értelmezünk. Nem megyek Indiába, mert úgy látom, mi még mindig jObiján értünk téged, miicvt te bennünket. — Fényképesőgép a gyomorban. Bécsb® jeéooták: A bécsi orvoöftgyeeük* tegaaps ttéeén Humsí dr. bemutatta a Porgere és Haipern thcArok, wlatnán* Bach méraök által konstruAll gyeoiKirtéayfcépeaő kná szüléiket, amelynök jeieBtuségót ttonskádsíéu kor szailvaiMiotómilk mandtíük a szakembereik. Ab ©gysae rtisógiöbcai n&cnióíliis kósrtitéik egy 'transzhxrniiáíorbdl és egy giunimícetöveB néniattkr-fAnj’teópt'a<5kaii»aráb<<S áld, A beteg lenyeli a gutmundceOvot éo • tniMáv- imátojtbód nyert 12.000-ee gyertyafény meUrtt egy niásodj>erc 120-ad része alatt 16 #e*vót«i toéeeöl • gyomor belsejében. A fónytforrásban 2f> enáaarMk ullbmvüioilietit eugáir vwn, úgyhogy a gyot.vc«ntW mó lyeiblji'ii fellövő szövetei is fotogratáHbaitók. A® eknéa ikonw'linikolóníillc kiílöirösen a }pwn<>ei!lagTuVJ-nhv*icnéil elsősorban a rákos 'k'itipzőötméij'ek ddngnoNRtánáktaá- mól leew óniési ihorde»>»gifl jnlnoÁfeég t \3 S ^ 1 v pamsmSSSm & ' ' i KOSICE, Fő-utca f®. \ Nagy rále—iaii AsMaye* ésmk. . — , __________
