Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-19 / 65. (2286.) szám

Hat nSnrak lS oldal ^ - ’ : , Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450. félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szám ára t’20 Ke A szlovenszkói es ruszmszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelői szerkesztő­DZURANYi LASZLC FORGACfí GÉZA Szerkesztőség: írtága Ü-, Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága 11., Panská ul 12/111. — Te- efon: 34184. Sürgönyeim: Hírlap, Praha A pozsonyi ooymAsratalAIAs IRTA: SSUnANYS A szlovenszkói élet fáján fölpattan 1 az. első márciusi rügy. És nyomában összébbaárul, egymáshozzsendül lulrom erőteljes ág, hogy amiképp közös életnedvekből táplálkoznak, úgy közösen is védjék egymás életét, közös termését a derek és viharok megpróbálta- l hsaiban. Az ősi fán néhány ág még alszik. Az uj március szent erjedésé még nem bontotta ki rajtuk a testvérrügyet, még neon bírt átha­tolni a. sírni gobökün, még nem mozdulnak a tavaszi szélben, még nem olvadnak bele a maguk külön és mégis egyfelkü mu­zsikájával a inegiujitödás himnuszába: a fában még mindig nem tudta lebirni a külön életigényiléseket a természettől — egy élet De a nap süt, a természet erői dolgoz­nak és törvényt szabnak. És ha a fa élni akar, virágba borulni és gyümölcsöt érlelni: akkor össze kell borulnia minden karjának, minden ágának, mert különben egyenként letarolja a tépázó vihar és halálra sorvad. * A frigy, amit tegnap kötöttek Pozsonyban páríjaink: az országos keresztényszocialíeta párt, a magyar nemzeti párt és a szepesi né­met párt, nem uj frigy, hanem C3ak a régi testvériség természetes megpecsételése, a testvérek egvnrásr a talál ása. Nem kívánunk a szlovenszkói magyar po­litikai élet fejlődésének történetére vissza­térni, még kevésbé kívánjuk boncolgatni azt a fejezetet, amely pártjaink egymástól való ideiglenes eltávolodását foglalja magában, nem akarjuk fölsorolni azokat a károkat sem, amelyek az eltávolodás következtében közéletünk csaknem minden vonalén meg­mutatkoztak: elég annyit mondanunk, hogy ezekben a károkban voltak értékes tapasz­talások és tanulságok is. Pártjaink egymásratalálása csak akkor lesz teljes, ha okultunk a múlt tapasztalatain, ha megtisztultunk a politikai életünket hosszú időn át elerőtlenitő belső bajoktól és ha jól fölbecsüljük és megbecsüljük erőinket, ame­lyek hatásfoka még a csehszlovák parlamen­tarizmus keretében sem kicsinyelhető le, ha összefogunk és összefogásunk őszinte és tar­tós lesz. A demokratikus magyar kőzsvéleimány, amely lelkendező örömmel fogadta a meg­újított frigy első etappját, a választási egy­séget is, ma még teljesebb örömmel és meg­nyugvással köszönti a közeledésinek és ösz- szöfogásnak ezt a maximumát. Mert Szlo- veuiiszkó és Ruszinszkó magyarsága követel­ve követelte eddig ás a váll vetett testvéri munkát és a nemzet itélőezékével kellene számolnia annak, aki ezt az egységet újból meg aíkar.ná bontani vagy éppen semmisíte­ni. Aki nem érzi a nemzet kollektív céljait és aki a nemzet egyetemes érdekei elleniére külön, másodlagos vagy éppen önös célok után fut, az váljék ki sorainikbó] és csinál­jon, íha mer, nyíltan frontot a magyar sás akarata ellen, !ha pedig nem mer, akkor kö­nyörtelenül belül fogtunk vele leszámolni és kiközös Mijük a kollektív nemzeti munka terü­letéről. Kevesen vagyunk, annyira Írevesen, hogy valóiban miég az apagyilkosnak is meg kell bocsátani, de nem fogunk megbocsátani an­nak, aki vérvesz teaéget okoz az: Önvédelmi harciban küzdő és véres verejtékkel* é'pntő nemzetnek. * Kisebbségi potlitikánk természetes adott­ságai, rétegeződéi se, nem különben pártkere­| telink fejlődése mellett kétségkívül ez a ma- j xímális lehetőség az erők egészséges egye­sítésére. Alii ennél többre törekednék, az | kétes reményekért meglévő eredményeket í és megszilárdult kádereket vetne kockára. } Tehát nem párt egység az. ami megszületett, | hanem pártjaink kooperatív egysége, tegyük j hozzá: legteljesebb kooperatív egysége. i Ebben az átiogásban nincs sémim i kooká- i zat, semmi föladás: eiz mindenképpen csak : nyereséget hozhat. Nyereségét, (mert meg- i marad és koTizerválódfck benne minden meg- | volt külön éri ék. de ez értékek somotázata ; nem csupán erőink puszta számtani összegét j jelenti, hanem ezen fölül még egy nagy I pluszt is, amit a koncentráció révén nyert ! tertméswetes értéktöbblet, szinte mértani | aráaiyban megnövekedett átütő erő hoz föl- | színre, amikor nemzeti politikánk képvisele- ' lében 15 törvényhozó vonul föl egységes vér- ? fezeiben, egységes taktikáival a porondra. Ne mondja azt senki, hogy itt valaki áldo­zatot hozott, akár világnézetben, aikár más egyebekben, mart nem áldozat az — még ha életről is 1. !#ő ~~ amit a neamet szétüt ügyei parancsod, hanem kötelesség. És aimeáy nemzeti mozgalom a nemzet ügyét viseli pajzsán, az sohasem gyöngülhet még egy be- i csőiéi es testvért szövetségben, hanem csak j gyarapocUiatik. mert erkölcsi ereje- meg- I növekszik, missziója kiszélesbül. k:szélesből | históriai arányókba. mert már nem párt, ha- | nem nemzet áll mögötte. * A magyarság pozsonyi márciusi napja ■ több, irmait az Önvédelmi kiisetbbségpoli'tika ! cselekedete. És több földig suíjtó feleletnél arra a sok gonosz mesbeckedsésre, méregke- verésre, amely — a már nem is kétes szán­dékú és rendeltetésű — boszorkánykerayihá- kon készült a magyarság még teljesebb meg­bontáséra és holmi kis palota-, jobban mondva csatomaíorradalimaík szitására. A földalatti menazsséria hiába iparkodott, nem sikerült a nagy müvet megaikadályoania s most a tisztító márciusi szél járásává vissza­menők edfoef ik odú iíba. Mind ennél, több volt a pozsonyi márciusi cselekedet. Építő .munka volt, mert a meg­született egységben benne van a szlov-enszr kói -erők nagy szintézisének a magva. Pártjaink összefogása' .már magában is po­litikai blokk. Blokkja a magyarság meglévő pártjainaik, a szepesi németségnek és az or­szágos keresztényszociálista pártban fölzár­kózó szlovákságnak. Az autonomdsta blokk első Lépcsője tehát adva vám És Szüllő meg Szent-lyány az uj parlamenti klub legközvetlenebb és legfon­tosabb céljául ebinek a blokknak teljes ki­építését tűzték ki. A pozsonyi lépéssel a szlovenszkói autso- nomista blokk eszméje a politikai jelen homlokterébe került. És most már Hí in ka szlovák néppártjának nyíltan, -a tettek nyel­vén keöl választ adnia a kérdésre: Szltweu- SRkőval és Salevenstfteő népeivel akarja e Szlowffiszfcó isz&mára kikft»de«ii a jobb jöven­dőt. vagy' pédig .Prága felé ha jladozó s a ha- fölömért váiíó Mfei ját ék okban akár ja elme­ri feni — egészen kétes eredményekért — nemzeti programiját és a népfönmgekben bírt erkölcsi erejét. Ahogyan a ml pártjaink sem adtak föl a szövetkezéssel semmit, éppen úgy HTinkáék- nak sem volna semmi föladni valójuk. Nem kellene fola-díniok miég nacionalizmusukat sem. mert nagyon helyesen mondotta Kés­márkon Srzent-Ivány, hogy az egészséges na­I oionai izmus sohasem telhet más nemzet ká­rára. De különben sem lehet kérdéses, hogy a szlovenszkói nemzetek életéiben nincsen érdekelte mtét. Egészséges kulturviszonylat- I bán nincs mit egymástól féltenünk, gaadasá­I gi téren pedig éppen közös a félteni valónk. És végül: ha a magyar kisebbségi politika ! hatásfoka erősbödött a szövetkezés által, í mennyivel inkább erősfbödnék Hlinka s ál- | tufában az autonoimiista politika hatásfoka í egy autonoimista blokk széles és hatatmas i horizontján? \ Kis, megszerzett látszatelőnyök és kicsiny j pozíciók megtairtása nem jelenthet a szlovák i néppárt számára problémát akkor, amikor a | szlovák nemzet és Szlovenszkó népeinek í sorsa és jövője van kockán. Tragikus dolog az, ha az ideálok eltörpül- j usk, a nagy és bátor'nemzeti programok el- | sikkadnak óvatos kis megalkuvás okban. | Meri-e vállalni Hlinka és merik-e vállalni 1 társai a saulyos törtáneltmi felelősségeit? * ! A nagy görög történetíró-császár tanúsága I szerint Szvatepluik halálos ágyán testvéri I összetartásra húzói tóttá báróim fiát. Egy | vesszőt nyújtott oda nekik, törjék él. Eltör- : fék. De amikor a haldokló egy vesszőnyalá- i bei; adatott nekik, art mátr nem volt, erejük j éltetni. Ezek holt vesszők voltak. Itt meg Szín­l-venszkó életfája áll a maga eleven ágaival. .Tói vigyázzunk! V ! Mi megtalálóik egymást Pozsonybaa. De j ennek az egymásiratalálásnak az erkölcsi ér- \ tőke és megtermékenyítő ereje csak akkor í fog ki teljesedni, ha a tegnapi találkozót még \ egy nagy találkozó és Szlovenszkó népeinek \ maradék nélkül való egyrmásratalálása fogja 1 követni. Husvétig tart a londoni konferencia Bizalmas tanácskozások - Az akut krízis elmúlt - Stimson nem utazik @1 Paris, március 18. MaeDonaid tegnap új­ból erélyes nyomást gyakorolt az olasz delegációra, sőt Anglia diplomáciai ügyvi­vője ma Rómában demarsot ad át Musso­lininak, melyben az angol kormány kéri, Hogy Olaszország tegyen régre koncesz- sziók&t a flottaleszerelés kérdésében, de a brit kormány lépéseinek aligha lesz meg a kívánt hatása. A párisi sajtó pesszimista marad. Szkeptikusan ítéli meg „az utolsó órák több mint kétségbeesett manővereit". A Maiin szerint Olaszországnak nem hasz­nálhat, ha most ki erőszakol ja Franciaor­szággal való flottaparitását és papíron ugyan akkora flottát növel, mint Franciaor­szág. Ez a helyzet nem javítaná meg a két latin testvérnemzet közötti viszonyt, de az olasz flottát sem erősítené meg. Sokká! helyénvalóbb volna, ha Mussolini önként tenne hasznos és méltó gesztussal komesz- sziókat s ezzel előkészítené a megegyezést. Olaszország egész más síkokon érhet el előnyt, ha nem élezi ki a helyzetet Fran- i ciaországgal. mert a fiktiv dicsőségvágy ki-, elégitése még nem jelenti a nemzet nagy­ságád. A félhivatalos Petit Párisién ennél is szkeplikusabban Ítéli meg a helyzetet; s úgy véli, hogy Mussolini eddigi takfcrká í jót a közvéleményre való tekintettel nem változtathatja meg. Az Echo de Paris sze-, rint a londoni konferencia bebisonyitotta, hogy Olaszország és Franciaország között j láféiis rivalitás van, amely évek óta Tart s különösen az utóbbi időben fajult el. A párisi lapok egyhangúan megállapítják, j hogy Franciaország nem tehet több kon­cessziót Olaszországnak, mert a párisi de­legáció elment az engedékenység végső I határáig s most Olaszországon van a sor. í hogy mérsékelje túlzott követeléseit. leendőn, március 18. Az elmúlt hét végén a konferencia sorsa reniéonytelennek lát- 'zott s a legtöbb londoni lap a tanácskozá­sok megszüntetéséről beszélt. Időközben. Maelteiiald és Tardieu hétvégi megbeszélé­se nyomán, a helyzet megváltozott s ha ko­moly reményre vagy megegyezési leheiö- -égre nincs is kilátás, u delegátusok elható rázták, hogy még néhány hétig Londonban maradnak és megkísérlik az öthatalmi szerződés megkötését. .A legtöbb delegáció úgy rendezkedett be, hogy a londoni ta­nácskozások még hetekig fognak tartani minden egyes líföl—3(> között vízre bocsá­tandó hadihajó vagy tengeralattjáró körül napokig tartó harc tojj tombolni. Ugyanak-! kor megkezdik a bizto-nsági kérdés tárgya­lásait is. Tardieu tegnap kijelentette, hogy az eredményes munka fontosabb, mint a gyorsabb s a francia miniszterelnök, ha kell, akár minden hét végét Angliában, MacDonald villájában tölti. Stimson röviddel ezelőtt kijelentette, hogy sürgősen haza akar utazni. Tegnap vi­szont értesítette az amerikai állami hajós- társaság londoni igazgatóságát, hogy ápri­lis első napjaira lefoglalt kabinjait nem szándékozik igénybe venni és az igazgató­ság ne is számítson április 22-ig az amerikai delegációra. Ez azt jelenti, hogy Stimson jó hossza ideig Londonban akar maradni. A ja pánok kezdetben szintén sürgették a gyors megoldást, de ma ők is beletörődtek a hely­zetbe és nem bánják, ha még egy-két hó­napig az angol fővárosban kell maradnia, y japánok különben újabban komoly ne- héz-égeket gördítenek a konferencia útja­im. Jelentettük, hogy a tokiói kormány nem fogadta el az amerikai—japán megegyezés tervezetét. Az eljövendő hetekben a konfe­rencia. tárgyalásairól nem sok szivárog ki, mert a tanácskozások legnagyobb része bi­zalmas fesz. V konferencia a legjobb eset­ben husvétig tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom