Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-19 / 65. (2286.) szám

Az Expres értesülése szerint Parisban a magyar álláspont győzött a földreform-kérdésben Prága, március 18. Az Expres írja Párás­ból: A legutolsó kiét napon s vasárnap kísér­letet tett a francia külügyminisztérium, hogy a most kezdődő hét elején újból megindul­janak a hágai egyezmény kiegészítését célzó tárgyalások. Azonban csehszlovák részről ezt a kísérletet elfogadhatatlannak minősítették, mert a csehszlovák delegáció Prágában tartózko­dik, ahol uj anyagot dolgoz fel és pontosan formulázza a csehszlovák álláspontot. Az angol szakértők azonban a franciák előtt kijelentették, hogy nincs érdekeltségük a kö­zépeurópai államok formai vitáiban, mert a jogászok véleményéhez tartják magukat. Ez azt jelenti, hogy azonosítják magukat az olasz delegáció ál­láspontjával s ennek indokolásául azt hozzák fel, hogy szükség van a helyzet tisztázására avégből, hogy a reparációs Nemzetközi Bank mielőbb megkezdhesse működését. Az A. fond magasságáról, illetve a B. fond magasságáról és ezen alapok túl nem léphe- tőségéről szóló, legfontosabb tézis már meg­dőlt, mert a magyarok a hágai döntés jogi konzekvenciáját úgy indokolták meg, hogy a kárpótlást semmi más nem korlátozza, mint a kárpótlási összeg tényleges magassága. Vagyis a csehszlovák érv, hogy az alap ki­merültével egyúttal a kárpótlás is megszű­nik, nem helyes. Már ma bizonyos, hogy az A alapnál nem lesz fölösleg, ahogy eredetileg gondolták, vagyis a B alapot nem lehet ezzel a fölösleg­gel kiegészíteni. Megegyezés csupán a B alapba való befizetések formájára nézve jött létre, amelyeket Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia fog eszközölni a főhercegek számlájára. Súlyos viták fognak származni az A alap tartalékának a B alapra való átuta­lásánál. mely magában ugyan ki van zárva, de esetleges felmerülése, illetve ki nem me­rítése esetén ezt a maradékot a magyarok a maguk szá­mára reklamálják, mivel az 1943 után fize­tendő magyar annuitásokból származik. Már ma bizonyos, — vonja le következtetését az Expres — hogy a magyar jogi álláspontot elfogadták, főleg a főhercegek nevében és hogy a nemzet­közi jogászok ebből a döntésből már kon­zekvenciákat vonnak le. Nagy általánosságban úgy értelmezik földre­form törvén jrünket, hogy a Habsburg birtokok a reform keretébe esnek, vagyis ezen birto­| kok esetében is a földreform-törvény écrtel- | méhen kell végrehajtani a kártalanítási el­járást, azaz a B alapból ugyanúgy fogják kártalanitaani a főhercegeket, mint az A alapból. Itt ismét bebizonyosodott külügyminiszte­rünk következetlensége. A földreform-tör­vény kihirdetése után azonnal kezdeménye­zéseket tett a külügyminisztérium s ezt Be- nes több ízben megismételte, hogy a földhi­vatal a külföldiekkel szemben legyen tekin­tettel. Ezáltal egész sor „különleges esetet*' statuáltak, ami ennek a törvénynek a nemzetközi hely­zetén jelentékenyen rontott. Olyan mesz- szire jutottunk, hogy el kell állanunk ere­deti tézisünktől, mely konfiskátíóról be­szélt és a presztízs szempontjából annyira fontos kérdésben kénytelenek vagyunk visszavo­nulni. A Národni Politika cikke A Národni Politika, a legnagyobb példány- számiban megjelenő esek lap „A magyarok sikerei Páriában" címmel föltűnő cikkben megerősíti az Expres híradásában foglaltakat. A lap tudósítója a következőket jelenti Páris- ból: — Annak dacára, hogy a keleti reparációs tárgyalásokat megszakították, egyes államok tovább tárgyalnak, hogy megtalálják az utat a Magyarország és Csehszlovákia közti vita megoldására. Főleg Angolország fejt ki nyomást és teljes­séggel elitéli Csehszlovákia magatartását, mert Csehszlovákiát tekintik a tárgyalások megakasztójának. Az olaszok ebben a tekin­tetben azonosítják magukat Angliával ? meg­bízható magánórtesülésefk szerint jogilag is azonosítják a magyarokkal, sőt azt javasolják, hogy Csehszlovákiával szemben kíméletlenül kell eljárni. A tár­gyalások azért szakadtak meg, mert a cseh­szlovák delegáció nem tudta opponálni a magyar érveket és számadatait, mivel nem voltak a keze ügyében mindazok az adatok, melyekkel a hamis magyar számadatokat megcáfolhatta volna. Épp úgy a jogi tárgyaláskhoz nem volt kéznél a kiegészítő jogi anyag, hogy a trianoni bé­keszerződés egyes szakaszainak szakszerű értelmezésére támaszkodó magyar jogi állás­pontot a kellő értékére szállíthassa le, mert a magyarok ebben a kérdésben nagy n«m­wmmmmm I Kfa ; fU g dn V I fllUfLÖS (14) Klárika nem csodálkozott azon, hogy Gá- j bor'kitalálta. Sőt örült neki. Valamivel vi­dámabban folytatta. — És nem gondolsz rólam rosszat? — ‘ Nem. — Miért nem? — kérdezte gyerekes ka- cérsággal. — Mert ha gondolnék, akikor már kidob­talak volna a kocsi ablakából. Klárika 'boldogan nevetett. — De most hallgasd végig. Az ember éle­iét mégis a véletlen kormányozza. — Nem. — De igen. Hát így volt. A Stefánia-szállő halijában, ahogy megérkeztünk, éppen egy magas, karcsú, sportruhás gentleman osztot­ta a borravalókat s igy a személyzet alig he- oeritett ránk. ő volt.. Igen. A báró. Éppen Fiúméba készült, hogy Becsbe utazzék. Ész­revett, köszönt s elmondta, hogy két napja lopja itt a napot, halálra unta magát s most dühösem összecsomagolt, hogy otthagyja ezt a -zörnyii sivatagot. — És neked nem jutott eszedbe, hogy én meg tiltottam? — kérdezte a férfi. Klárika megszeppent. — De igen. Csakhogy ez nem rajtam mailt. Nem is volt módomban ezt a találkozást el­hárítani. Megvallom, hogy a szivem össze- szonnlt. Milyen szerencse, hogy ez a fickó *‘pil*en indulóban van! Mi történt volna, hogy ha ez itt lakik s kénytelen vagyok megírni neked, hogy ki van a társaságomban ? Vagy talán eltitkoltam volna? Olyan ijedtség fo­golt 4 I erre a gondolatra, hogy a lélegzetem elállt. De azért, szóba álltái vele. A báró köszönt, mi léimen fii nk a lak­osztályunkba. j — És miikor láttad újra? — Este vacsoránál vakító eleganciával, ne­vetve, rózsásain, fiatalos hetykeséggel meg­jelenít az asiztahinknál. ő. Igen. A báró. En­gem kellemetlenül lepett meg a dolog. Nem is tudtam eltitkolni, hogy a jelenléte ideges­sé tesz. Megkérdeztem tőle: Mi az, hát maga nem utazott el? — Nem vagy öli őrült — ka­cagott léhán és mégis gyermekes kedvesség­gel. — Most már ez a földkerekség leggyö­nyörűbb pontja, — És maga? — kérdezte a férj most mór rideg magázással. — Éreztem, hogy tennem kellene valamit. Talán meg kellett volna kérnem, hogy éppen énrám való tekintettel utazzék: tovább. Ta­nácsol: kértem Lujzától. Lujza császári és ki­rályi alapítványi hölgy, komoly és erkölcsös és szigorú itéletü. Lujza' tiltakozott az ellen, hogy elküldtem a bárót. — Ezzel — mondta — csak magadat aláznád meg, .mert beismer­néd, hogy hitvesi hűséged a báró mellett nincs biztonságban, másrészt, pedig Gábort is nevetségessé tennéd a féltékenységével. — Tehát mit tegyek? —- kérdeztem Lujzát. — Semmit. — Megírjam Gábornak? -- Fe­lesleges aggodalmakat okoznál néki. -- De ha a báró tolakodó lesz? — Majd elvesszük a kedvét őkéimének. Gábor arca fok önki irt halványabbá lett.- El tudták venni? — kérdezte gépiesen. — Nem tudtuk elvenni. Olyan zárkózottak, és ridegek voltunk, .mint amilyen csak egy császári és királyi alapítványi dáma tud lenni. Diáiba. A báró szeretetreméltó és szenvtelen volt és folyton körülöttünk csapta a szelet, És egyéb semmi? Klárika vakmerőén nézeti Gábor szemébe. Fontos őrszemé a száj, testünk kapuja. Ez az egészségünk őre. — Ha Ön a logait és száját csak mecha­nikus úton tisztítja, a nap egy éb szakában, valamint egész éjjel a káros baktériumok romboló hatása ellen véd­telen. — A fogak megtisztítása, azok mechanikus tisztítására ieltétlenül jó, ha arra egy olgan finomszemcsés anyagot mint az ODOL-fogpasztát használ. Ez azonban a fogai épségének tartós megóvására még nem elegendő. ODOL-SZÁJVIZ is kell ahhoz, mely a szájüreget és fogakat vékony, fertőtlenítő hártyával vonja be, amely alatt a baktériumok nem szaporod­hatnak. - Felváltva tisztogassa tehát a logait ODOL-FOG- PASZTÁVAL és óvja meg a romlástól ODOL-SZÁJ- VÍZZEL, mert — ez az ODOL-MÓDSZER zetközi jogás ztekin tél vekre támaszkodnak úgy a magyarok, mint az olaszok, angolok stb. somiból. Á csehszlovák delegáció s főleg Osusky követ kinyilvánította, hogy Csehszlovákia a jelen tárgyalásokból kifolyólag nem vállalhat ma­gára újabb fizetési kötelezettséget, mert an­nak kereteit a hágai egyezmény az A és B alap létesítésével, illetve a két alap funkcio­nálásának jogi szövegezéséivel már körülha­tárolta. így ki van zárva az, hogy a főhercegi birtokok kérdését másképp oldják meg, mint az egyezmény és a nemzetközi bíróság ver­diktjének keretei között. Azaz a főhercegek igényei csak úgy mérlegelketőlk, hogy azok a földreformtörvény hatásköre alá esnek. A nemzetközi jog szempontjából ma nem lehet mást tenni, mint azt, hogy a főhercegek kár­talanításának kérdését a földreform végrehaj­tásával együtt mérlegeljük, habár még nem lehet előre tudni, hogy- fog dönteni a nemzet­közi bíróság. A Národni Politika komolytalannak mond­ja végül azt a magyar érvet hegy Csehszlo­vákiának á főhercegi birtokokkal szemben való forradalmi joga teljesen elévült akkor, amikor a földreform szigorú végrehajtása alól kivételeket statuált és ezzel egy re reg pre­cedensét teremtett. A francia jogászok is ehhez a csehszlovák állásponthoz hajlanak. A magyar kormány magyar kubi­kusokat alán) fel a francia kor­mánynak az árvizsuitotta területek felépítésére Budapest, március 1/. (Budapesti szer­kesztőségünk t-elef onjeüeutése.) Mayer fóldmivelésügyi miniszter & legutóbbi má- násztertanácson javasolta, hegy a magyar kormány ajánlja fel a francia kormánynak a magyar kubikusok munkaerejét a dél franciaországi árvissujtotta területek újra­építésére. Ismeretes, hogy Franciaország­ban m ezé gazdasági munkásokban, de fő­leg földmunkásokban nagy a hiány. De Vienne budapesti francia követ kijelentet­te, hogy kész a magyar kormány ajánlatát kormányának továbbítani, ha erre hivata­losan is felhatalmazzák. — Két nap múlva már levethet kaptam tőle, amelyben leánykori nevemen szólított és arra kért, hogy függetlenítsem valahogy magam a vén Stiftsdáimától. (így irta és én ezért nem mertem szólni Lujzának a levél­ről.) Másnap éreztettem vele, hogy nehezte­lek rá. Egy pillanatra négyszemközt marad­tunk. Majdnem sírva fakadt és úgy kért bo­csánatot. Egyébként kilátásba helyezte, hogy főbelövi magát. — Azt ne tegye — mondtam én — de utazzék el innen. Megígérte. De nem ment. Ellenben többé soha nem csatla­kozott hozzánk, csak a távoliból kisért szün­telen epedő tekintetével. — Éis énrám nem gondoltál? — kérdezte Gábor lcissé megenyhülve. — Tőled mindennap kaptam levelet. Rö­vid, komor, majdnem rideg levelek voltak, távirati stílusban tartott jelentések apa, anya és a saját egészségedről és arról, hogy egy nagyobb bérlet megszerzésén fáradozol, amely óriási jövedelemmel kecsegtet. Az egyik leveledben azt írtad,, hogy húszéves bérlet után reményed van arra, hogy a •nyolcezer holdas uradalmat készpénzen megvásároljad: Te akkor már hatvanéves le­szel,' de én csak negyvennégy, te csak az én kedvemért verejtékezel és a gyermekein­kért, ha az Isten teljesítené a leghőbb vá­gyadat. Ilyen hangja volt a leveleidnek, csak a befejezés árulta el a szerelmes férfit: Nem tudok nélkülied élni! Gyönyörűm! Gábor elpirult, Klárika észrevette ezt. és megcsókolta Gábort. Aztán folytatta: — Nagyon boldoggá tettek ezek a levelek, de a hatodik levél olyan volt, hogy megállt tőle a szivem dobogása. Gábor ijedten közbeszólt. — Erről ne beszéljünk. — Pedig beszélnünk kell — nevetett Klá­rika. — Lujzának nem mertem szólni. Szé­gyellem mpgam. Azt hittem, hogy az egész világ nevetni fog rajtam, a meggy alázott, nyomorult asszonyon. Végjgvágtaúi magam az ágyamon és keservesen sírtam. Nem. Zokog­tam és sikoltoztam. Atkoztam magamat és léged. Még a szegény szüléimét is megátkoz­tam, hogy miért erőltettek hozzád és miért nem engedték meg, hogy a báró felesége le­gyek. — A báró! — szólalt meg Gábor. — Igen. A báró. Elvakult dühömben fel­hördültem erre a gondolatra. A báró! A báró szeret és boldog lenne, ha el tudna válasz­tani tőled és el tudna venni feleségül. Oh Is­tenem. milyen hatalmas bosszú, milyen édes elégtétel volna és milyen rettentő büntetés neked. — Elment az eszed? — riadt fel Gábor és karjával ellökte magától Klárikát, Klárika is indulatba jött. Felizgatta a fáj­dalom emléke. — Nem gondolkodtam egy pillanatig sem. Levélpapírt, tollat! Leültem és Írtam: — An­dor! A magáé vagyok, Gábor ellen megindí­tom a válópört és a felesége leszek! Gyűlö­löm . Gábort és szeretem magát. — Itt egy kicsit meghűlt bennem a vér, Istenem, mi lesz, ha erre a levélre Andor felrohan hoz­zám és... hiszen még Gábor felesége va­gyok és irtózom a házasségtöréstől! És én nem a szeretője, de a felesége akarok lenni a bárónak... Néhány percig küzdöttem ma­gammal, aztán igy folytattam: — Andor! A hírnevemre azonban vigyáznom kell, most .még jobban, mint eddig. Ezért arra kérem, azonnal hagyja el Abbáziát, hogy ne kompro­mittáljon. Menjen haza Róesbe, ott már várni fogja a második levelem. Gábor halálsápadtan nézett a feleségére. —• És elküldted neki? — Igen, ez igy kifogástalan — gondoltam magamban s a levelet, elküldtem a száll oda groomjával. Aztán újra végigvágódtam az ágyon és ke­servesen sírtam. — Szerencsétlen gyermek! Te gyalázatba döntölted magadat — hördült fel a férj. Klárika izgatottan folytatta a vallomást. •— Egy óra múlva megszólalt a telefon. A báró wlt. Azt mondta, hogy úgy tesz, ahogy én kívánom. Már be is csomagolt, az autó itt várja a szálloda előtt, ha boldoggá akarom tenni, álljak az ablakhoz és lobogtassan meg a fátylamat... (Vége követbeouk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom