Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-02 / 51. (2272.) szám

'PRXGAI-yVW.^AR-m'Rtifll* ÍWO HWBWIWBMaaMWmMgaagaBBaBBSMEMMIgfflKCT^BaMMMTOIB^T11*1 T7V7 MÉCS LÁSZLÓI A SZÉLKAKAS Pesti levél A prágai Bakuié 'kórus napokkal ezelőtt mutatkozott be a pesti Zeneakdémián, de az ember még mindig érái-szive körül az est me­legét. Mert süket volnia, aki puszta zenei ese- iményt látna a esek árvogyerekek pesti fel­léptében. Hiszen ebben a kórusban éppen a® fogja meg a hallgatót, hogy érái: nem ének- ma, sina van előtte, hanem kis emberkék, akik egész szivükkel réscabvesaneík a produk- cióban. Mennyi beusoség és áhítat a bájosan komoly gyerekarcokon, amelyek később na­pokon át fel-félj árnak az ember képzeleté­ben! S ezen tűi: emlékezetes marad az a minden gyanúiéi mentes őszinte melegség is, amellyel a Zeneakadémia magyar közönsége j a cseh bakfisokat ünnepelte. Kodály mégha- i í ottan sietett fel a dobogóra a 'kórushoz, ] amely éppen egy régi magyar dalt énekelt eL „Tőrök gyerek vágta, Magyar gyerek meg1- gy<5gyitja“ dalolták s úgy hatottak a szavak, mint valami rejtelmes célzat . . . Tíz évi há­borúság után talán az első kis fegyverszünet egy nagyon puskaporos fronton- Köszönet Szenes Erzsinek, aki megjelent a két vonal közt a művészet fehér parlamenter-lobogój á- vbiL * • ­jer Bizalmatlan vagyok a szavaiét iránt s úgy tapasztalom, hogy a jé olvasók — mindazok tehát, akik számára a papirosról is teljes erő­vel tud zenélni a vers — általában azok. A szavalás hazája az önképzőkör, — s felnőtt művelőd, a színészek ritkán emelik az önkép­zőkört szinvonakiál sokkol magasabbra, rész­ben mert félvállról veszik, részben mórt esz­közeit összekeverik egy másik művészet, a szá- nészí ábrázolás eszközeivel. Az a túlzott ün­neplés, amelyben a tömeg egy-egy előadómű­vészt részesít (s amely mindig rétéi yee kissé előttem), valószínűleg nem is egyéb, mint a botfűlüetk hálája az iránt az ember iránt, aki hozzájuk is eá tudta juttatná a költészet őrö­mét. Két emberrel taPéflcodtam eddig, afcük előtt megérezstean, hogy olykor a szavalás komoly dolog. Az egyik egy Ludwig Hardt nevű ko­pasz kis bécsi ember, alká olyan megszállottja a szavalásnak, hogy ha nincs előadóestje, ak­kor ismeretlen embereket fog magának kül­városi kávéházakban s azoknak lobogja el végeérhetetlen műsorát. A másik mostaná­ban Szlovensakón járt — s ebből az alka­lomból ejtek róU szót e helyen — Móricz Zsigraond vitte őt magával, úgy hívják, hogy: Asoher Oszkár. Nem tudom, a két hernádpairfci város, ahol bemutatkozott, megérezte-e, hogy a legtküílöüíb mai magyar szava! ómüvész elő­adásában gyönyörködik- Senki a szavalást olyan áhítattal nem csinálja, mint ő. Akit a személyi adatok érdekelnek, azokkal közlöm, hogy Asoher böjtöt tart azokon a napokon, amelyeken nagyobb fellépte van. Műsorába nem vesz fed akármit: azazhogy csaknem füg­getlen az elhatározásától, mi kerül a prog­ramjába — mint ahogy az alkotóművész sem azt ábrázolja, amit akar, hanem amitől meg­termékenyült. De Ascher szerencsére finom iá életű ember, a közönség nyugodtam rábíz­hatja magát, tőle nem hali olcsó tárádat vagy giccset: roppant műsorában — amelyet oly pontosan tud, hogy .egy kettősportot nem cse­rél fed pontosvesszővel — úgyszólván csupa értékes munka van. Csontosánál, vékony fiatalember. Bocsás­sa meg nekem: azt hiszem, nem szép. A hangja sem az. Kemény. Akik a szavaiétól fuvolaszót várnak, édes zengést, anxrelylböl kéj fuíkároz a nők idegein, alighanem csalódni találnának Asoher puritán szaval ósítilusában, S mégis, ez a szavalás nem rideg, mert nem csak-intelligens: Aschetr arca ki tud pirulni, ilyenkor elönti a vér és a szenvedély, hangja felszáll, mint a láng vagy csattan, minit a kardesapás. Van művészet, amely érzéki és lágy- Ez férfias csupa ideg és izom. Olyankor meggyőzőbb, miikor komoran lángolva a vég­zet szavait mondja. Évekkel ezelőtt, mikor rdówzőr haüiloátam, úgy érezieim, hogy a Bib­liát és Don/tét kellene recitálnia. Az uj ma­gyar brók népszerűsítéséiben senkiire som vár nagyobb feladat, mini reá. Komlós Aladár. xx Mihola Gyuszi magyar nótásfiizete kap­ható a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalá­ban, Praba IL, Panská 12/7TT ára 15 kor.ona. Portó előzetes pénzkühí; di í ■'>. utánvétele­zésnél 5 korona. Divatba jött a szélkakas ott látható minden magas tápláló vásárcsarnokon, várfokon, templomtornyokon, feszülő ember-áhnolcon, Kuszáitok lettek az utak: a szélkalcos mást nem martai, csak azt, hogy honnan fuj a szél; vas férfi lábad útra kél a ha kor észt írtra ér utad és hátranézel: mást martat, már más utat és más irányi s ha bízol s uj irányba ránt ő újra csak tovább forog és pléh-pofával vigyorog; igy járnak ezrek, miUiőK, cirkusz^ csinál, ribUliót: keresztezőn egymásra lép ezernyi cél, ezernyi nép, de 6 csak forog és röhög, hajtják a viharördögök, ott csikorog a Századon, ott nyikorog a házadon hol karácsony hang csöngetett, irigyli édes csöndedet: barázda csöndjét, a család duruzsoló tűzhely dalát, a templom csöndjét, hol örök erőkbe kapcsolod törött kis életed kerekeit, a kályha^kürtőn rádnyerht, ne légyen percnyi nyugodalmad, légy hangvillája száz viharnak és át közéd j, bőgj és üvölts, boldogságba mérget tölt*, mert igy akarja a magas toronytetőn a szélkakas, a gépkorban a gépJoaJcas. 1980 február, i Ne tessék haragudni, hogy mér megint magánügyemmel untatom önöket, mint az emberimig aorsa, meg efféle — nagyon jól tudom, hogy kezd már görbe nemmel néződ rám ezek miatt a személyeskedések miatt néhány tró- és újság i ró társam, akik a ren­delkezésükre álló papirfeiüietet mostanában, érezvén az idők komoly súlyát, általános ér­dekű köaügyek vitatására használják fel, hogy aszongya például, nincs igaza annak a csirkefogó izének, aki azt áilitja rólam, hogy én ezt vagy azt az írót jobbnak tartom, mint azt meg ezt, holott nyilvánvaló, hogy ő csak azért meg ezért mondja erről meg arról a könyvről, hogy ilyen, meg olyan, mert ő ve­lem igy meg úgy van, ezóta meg azóta, mióta köztünk ez meg az a dolog történt. Szép, szép dolog a közügy és tisztelek, be­csülök mindenkit, aki személyét ki tudja vonni a vitából — dekát mit tegyek, ha egy­szer rákényszerítik az embert, hogy önma­gával foglalkozzék a nyilvánosság előtt. Hogy menjek tovább, hogy lapozzak tovább, mikor itt az újságban, ahol témáimat kere­sem, egy oldalon két személyes támadást ol­vasok egyszerre, — nem is támadást, hanem halálos fény égetési Az egyik szerint Henderson angol külügy­miniszter beszédében kimutatja, hogy Anglia jelenleg ezer font sterlinget költ percenként a jövő háborújának előkészítésére. A másik­ban Buday Sándor kiváló szakértő érdekes 9l«iegl»aloknáil Kérje * csizi jód brónri ivó- és fi fürdőkurák használati utasítását. CntzfSrdS. iÍK'.r-x.i-Y.vMcixc<cDemeeeeew**w*Hei»™**ee*B™"H»™roi*™a"™ előadását referálja az újságíró a gázálarc fejlődéséről napjainkig és azontúl, melyből megtudjuk, hogy a ciángázokat is beleszá­mítva, van már olyan álarc, aimi az eddig ki­talált százldlencvenTiyolctféle gázt mind ki­védi, tehát most javában dolgoznak az egész világ hadimühelyeiben, hogy egy olyan száz- kilencvenkilenoedikfélét találjanak ki, amire az eddigi gázálarcok nem érvényesek, — illetve egy olyan gázálarcot, ami erre is ér­vényes lesz majd, hogy aztán lehessen kez­deni élőiről az egészet. Ami tehát legköze­lebbi kedvenc világháborúimat illeti, ezek- után könnyen meg lehet mondani, ki fogja megnyerni, — az fogja megnyerni, aki a hadüzenet napján az eggyel többedik gyil- k oltógáznál tart, imint a hányadik gázálarcnál a másik félj vagyis tételbe foglalva ezekután (A földön élő szép kakas ' a trágyadombon is nyakas, legényes lábbal lépdelő, büszkén bátor, előkelő, szemétből gyöngyöt, kincseket s jrtros tojást kapar neked piros hajnalt rikolt neked ne áhnodozd át életed, barázda magra táruló, vár rád, vesd el a kenyered! Péternek mondja: árulói és Péter könnye megered és Péter uj utakra tér; ha sast lát, mondja: vész és vér s a sas etizzkol mint a szél; ha csendőri lát, kiáltja: csend, a kalcastoll a szélbe leng, erő, munka, polgári rend: ~ tyúkoknak mondja: koücodás és minden napra friss tojás.) Nem kell ma élő szép kakas, divatba jött a szélkakas, viharban veszettül forog és csikorog és nyilcorog az ember-álmok ormain, lidérces zajt zörög a kin . . • Költők, szél-bélelt kakasoki mi lesz ha majd a magasok munkás nagy csendet harmatomak, a föld erői fakadoznak s meghalljuk mind az elnyomott zenéket: hangyáláb-nyormot, földben a csira-zsendülést, agyból a tervek angyalát, holdból a szerelem dalát, lélekből az Isten szavát, arnint ember-hangon beszél, mi lesz, ha majd eláll a szél?? la Napóleon által „gloire“-nak (dicsőség) ne­vezett kedvező hadieredmény feltételéi, kap­juk a 'kővetkező egyenletet: ahol 0, mint említettük, gkdre, dicsőség, Gyt az egyik fél, Gy« a másik fél által gyár­tott gyilkológázok sorszáma, Ab az egyik, Ab a másik fél által gyártott védőálarook sorszáma, g &z egycik, d a másik fél orszá­gaiban legyilkolandó személyek száma, — végre L egy olyan komponens, amire még vissza fogunk térni. a Mindez, mint látjuk, rendben van, nem is sértődnék meg rajta, mindenesetre szép az illető leendő világháborútól, hogy világosan értésemre adja, mihez tartsam magam. Ez­zel szemben kicsit erősnek tartom Anglia viselkedését, ezer font sterlinget talán még­se kellene percenként kidobálni ilyesmire, mikor izé... mikor itt vannak emberek, akik, hogy ismondjam, sokkal kevesebből ki tudnának jönni percenként, sőt óránként, sőt hatvan-hetven évenként, tehát... Tehát ezúton fel szólít óim Angliát, nézze kedves Anglia, halló, volna szives egy perc­re, mondjuk, két percre idefigyelni, de iga­zán, és addig tegye le azt a sterlinges zacs­kót, mondja már, hogy két percig nem adja ki az ezrét, az kétezer font és ha szerény ajánlat óimat, a jövő háborúját illetően, elfo­gadhatónak találja, vagyis a két perc nem veszett kárba, — én megelégszem az egyik ezressel, a másikat megspórolta. Pacsit rá- Tessék idefigyelni. Először is. Az egész felszerelés bonyolult és drága. Ahogy a leírásból olvasom, ezekhez a mo­dern gázálaircokkoz, éppen azért, mert sok­féle gáz kizárására vannak berendezve, egész laboratóriumot kell magával hordozni az embernek. Kémiai szerek patikáját, ami egy a derékra szerelt tartályt tesz szükségessé, ahonnan a csövön át megy az ellengáz a lé- lekzőszervek segítségére. Ez a felszerelés nagyon kényelmetlen. Praktikusabban kell elhelyezni a dolgokat Nem lehet tartályokat éa terheket cipelni annak, aki menekül. Ezen a ponton az álla­tok sokkal leleményesebbek nálunk, jobban osztják be a támadás és védelem eszközeit — a vipera nem hordja mérgét kofferben és zacskóban, a villamos szájának sincs szüksé­ge dinamógépre, ami pedig a gázfejlesztő ál­la tokár! illetij mint a modern harcászat őseit, Gázálarc és ezer ion! sterling — Egy kis lantasztihum — Irta: KARINTHY FRIGYES se a görény, se a poloska nem cipel straté­giai műveletei közben olyan különleges szerkezetet, mint amilyenek a mi megfelelő védelmi apparátusunk. Ok mindent szépen el tudnak helyezni a tulajdon testükben. Ax emberi testben is vannak megfelelő üregek és hézagok, ahol elférne a fentem In­tett tartály. Itt vau mindjárt a koponya belső ürege, mint a fejlődés nagy művében telje­sen kihasználatlan, üres térfogat. y v a De ezek csak mechanikai megoldások, végeredményben inkább * védelem céljait szolgálják. A támadás jövője nem ebbe az irányba mutat. Ax emberi test és lélek egyre fino­mabb, egyre tökéletesebb ismerete feltárja előttünk a természet titkos módszereit s ke­zünkbe adja a műszereket. Ma még élettan­nak, lélektannak, az idegrendszer flzioltógiá- jénak nevezik az ismeretek és kutatási lehe­tőségeknek azt a komplexumát, amit a mo­dern vegytan felölel, — valamikor, ha majd nemcsak ismerni, de irányítani ia tudjuk majd az életjelenségeket, a biokémia helyét a biotechnika foglalja el: a kérdés nem az lesz, milyen az emberi lélek, hanem az, hogy mit lehet vele csinálni. A rádió felfedezése óta különös rejtelmek derengenek fel amúgy is az összehasonlító tudományban, — kiderül, mennyire igaza volt annak a tudósnak, aki szerint nem az a csodálatos, hogy a rádióhullámokat felfedez­ték, hanem az, hogy csak most fedezték feL Az élet furcsa, egyéneiben együttműködő mozgásait csak most kezdi érthetővé tenni a feltevés, hogy az élőlények közt dróttalan összeköttetés áll fenn. Ax embernél szög­gé szti ónak és tőm elhalásnak hí vtuk eddig ennek az Összeköttetésinek halvány kis jeleit fi? . ' í " Mi lesz, ha egyszer tudatossá válik? Hogy az értelmet, érzelmet és indulatokat éppen úgy lehet kívülről irányítani, egysé­gesen és nagy tömegben, mint ahogy eddig csak belülről éa egyénileg irányították eze­ket a lelki folyamatokat különféle vegyi bomlások. Jelek már vannak. Tessék kérem, a sokféle gáz közt Üt lá­tom a könnyfakasztó gázt. Jó, jó, tudom, e* durva példa, a könnyeket ez a gáz fizikád utón gerjeszti, a könnyzacskók izgatásával. De nem látok semmi elvi lebotetieoöége* abban, hogy olyan szerkezetet tasLáljaoak kyy* ami közvetve, a kedély féstakébeu, az idegve- :i zetékekbeo csinál olyanféle izgalmat, amM eddig szomorúságnak neveztünk és azt hát- tűik, hogy csak egyénien, házilag^ úgyszólván üisüstöJ állítható elő. óriási perspektíva! Már látom a különféle kodéiyállapotmér- gező gázokat — azíán majd jön a többi, hi­szen végeredményben az a valami, amit érte­lemnek és gondolatnak neveztünk eddig, se egyéb, mint különféle belső idogihatások ere­dője! Miért ne lehetne ezeket külső, technikai eszközökkel kényszeríteni rá áz ellenségre? Tehát pályázatot hi'detek a kővetkező gá- zokra: ~ Kívántatik gáz, arait ha az ellenség besziv, kutya jókedve támad, eldobja a fegyvert és táncolni kezd. Kívántatik gáz, amitől az ellenség egyszer- ' re csak úgy érzi, hogy ő nagyon szeret min­ket, mi is szeretjük őket, csak eddig nem vet- dük észre Erre fogja magát az ellenség, ki- nyújtott kézzel és egy bűbájos mosollyal megindul a mi lövészár kaink belé, mire mi nyugodtan összeszedjük őket, mint május­ban a cserebogarat. Kívántatik gáz, amitől az ellenségnek az a rögeszméje támad, hogy embert ölni illetlen­ség és rossz, modor és semmiféle érdek, vagy belátás, vagy magasabb cél nem indoko'ha't ilyen dolgot. Mire ax ellenség nem öl meg bennünket és nyugodtan meg hagyja ölni ma­gát Végre kívántatik úgynevezett schopenhou- er-, illetve nii-vána-gáz, amitől az ellenség egyszerre arra a meggyőződésre jót, hogy meghalva lenni sokkal jobb, mint élni, mire mindenki megfordítja a fegyvert és agyonlö­vi magát —. nekünk csak a hullákat keli elte- karútam. 0 De mondok egy sokkal egyszerűbbel, ami alig kerül valamibe. A háború célja, Élete© módszere. hogy bi­zonyos számú embert megöljenek, bázonyoz érdekből. , Miért freN erre pénzt költeni? Hiszen az emberek halandók — Hej* piá­dig ven egy népnek, vagy országnak. Egyszerűen meg kell várni, amíg a®ok m emberek, akiket meg kellene ölni, maguktól nvoglhaloalk. Nem mindegy? Kérem az ezer font steriángek 6 •w iwiwiouaaaaD - i mummm—uaaa i —— m Nagyiorgalmu ügyvédi iroda átvehető, vagy betársulható. Jellemes, jómodoru és nagy munkaHirásu urak küldjék ajánlatukat „MAGYAR VIDÉK" jeligére a kiadóba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom