Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-02 / 51. (2272.) szám
7 HÁROM SZLOVÁK VÁROS ÉS EGY NEGYEDIK RajoQank figyelő foltéi TarScsaentmárton, Rózsahegy és Liptószentnaflriós síive fölé 8 hallgassuk ki lüktetését Rendszertelenül, ernyedt ütemben ver a három régi szlovák város szive, néha mint egy magárahagyott betegé, akiiéi megtagadják az orvosságot, olykor mint agy megcsalódott, ambícióiban megbántott, félreismert szárnyaiért, dohogó s korholó embergyülölé szív. Olyan most ez a három város, mint három világból kiüldözött, lelépett zseni, akik múltjuk s tehetségük határtalan dölyfőnek rongyos palástjába burkolózva elvonultak felejtő vidékre lemorzsolni azt a néhány évet, ami még hátra van s most emésztő magányban, kissé tisztátalanul tengődnek, szedve az altatóporokat s közben szidják azt, aki feltörve és fiatalon, de pro- lezsálva és parvenüszerűen a helyükre állott Nem tudok három más várost amely a tradíciónak olyan erős szálaival gyökereződnék egy nép múltjában, mint ez a triász s nem véletlen, hogy amikor a szlovák nemzet valóságos lelki felérzésben ízlelgette, dédelgette három értálló bástyájának nevét és jelentőségét hasonlatait a bibliából vette, Betlehemről és Názarétről példálózván. A szlovák nemzettestnek eleven részei ezek a városok, amelyeket nem lehet abból kihasítani, anélkül, hogy a kés ne érne nemesebb részeket De a kések idénkint mégis felvillannak a három város teste fölött a most lankadtan, zavartan pibeg három szív, egyre halkabban, mert a vérveszteséget nem pótolják uj tápanyagok. A három város külső kép© Is, ahogy a vonat megkerüli éket om csodálatos hasonla- tosságu panorámát nyújt Gyárkémények, telepek, nagy objektumok, hatalmas blokkházak állnak a legkülső körben valamivel beljebb a régi nagyobb építkezések, középületek könyökölnek a girbe-gurba, kanyargó százados városra. De Miklósról elvándorolt már egy gyár s most Rózsahegyen készülnek egyet becsomagolni. Korompa után Miklós-Betlehe- met érte ama sors, hogy a kapitalazmus politikai olajjal is megkent gépezetének egyik hajtószijja elkapja éa — Magyarsországra vesse. Rózsahegyet már kegyesebb sors várja: csak Náchodba plántálják át Valahogy nem Így képzelték ezt el tizennyolc előtt sem Miklóson, sem Rózsahegyen. Igaz, az államfordulat nem ebben a jelben indult Kórházakat építettek és tisztviselői blokkházakat, elhelyeztek a három városban egynéhány közhivatalt, közintézményt fa, hogy a régiek egyrészét megszüntesse a magasabb politikai matematika. Csendes vidéki városokká szürkült le tizenegy év folyamán a triász külső körében céljaveszett mehemót- épületekkel, holott nem ezt remélte tizennyolcban. Mintha a panorámájuk a mai szlovénekéi életet példázná: a régi belső, meghitt köröket összébb szorították a köréjük- vont külső övék, amelyeket hangos dérrel- durral teremtő ölelésnek kiáltottak ki, de amely ölelés csak meddőnek bizonyult.. Miklós és Rózsahegy a gyáriparát siratja, Márton a kulturcentrumát. Igaz, a Matica ma is ott van, a muzeum ma is áll, de verekedni kell érte, meg kell időnkint védeni, értékeit h arcosán őrizni. A protezsével, a parveniivel szemben kell megvédelmezni a negyedik szlovák várossal kell értük hadakozni: Bra- tislavávaL A három régi város — hogy a szlovák ideológiából kölcsönözzünk számukra jelzőt: az államfordulaielőttiek — megbántva, megsértve perel az államfordulatutánival, akárcsak a politikában s tagadhatatlanul nála van az igazság és a szimpátia. Bratislava olyan, mint egy akarnok, mint egy uj-gazdag vagy hadi mi illiom os, nem kíméli a tradíciót, mert nem lélegezte a levegőjét Rázus Márton szlovák nemzeti párti képviselő csak a napokban kérte a pari elmentben: „Ne bántsátok múltúnkat, tradíciónkat mert az szent nekünk!" Az uj szloveuszkói főváros természetszerűen arra törekszik, hogy magában összpontosítsa a szlovák kulturéletet is, ne csak az államohivatalokat s a helyzeti energián túl, amelyet az egyetem, a sajtó és egyes tudományos, irodalmi, képzőművészeti s egyéb kulturális egyesületek ottani székhelye jelent nagyban segítségére van elsősorban az emelem tanári kara. Rázus felkiáltása nyílván ennek a tanári karnak szólt, amelynek soraiban ott ül Chaloupecky is, a bastard- feória feltalálója. De a tanárok nemcsak elméleteket gyártanak vagy Szlovenszkó múltjának és jelenjének tudományos feldolgozásán fáradoznak, hanem vitáznak is. így nemrégiben éles disputa folyt le Bratiszlava és Márton között a Matica és az egyetem képviselői között a kérdés körül, hozzá lehet-e férni a Mataica könyvtárához. Az egyetem azt állította, hogy Pest könnyebben és szívesebben kölcsönöz Pozsonyba könyvet, mint Márton, a Malica emberei az ellenkezőjét bizonyítgatták. A vita elmérgesedett s csaknem mellékvágányokra terelődött, azzal fenyegetve, hogy a harc teljes nyíltsággal tör ki két szlovák kultúrintézmény közölt. Aki járt a mártoni nemzeti múzeumban, nem sokat látott, hasonlóan kevés látnivaló akad a rózsahegyi múzeumban is. Nem, mintha nem volna mit látni ott. De mindkét múzeum ablakai .sötétek, termei kicsinyek, az értékek legnagyobb része egymásra halmozva vagy ládákba zsúfolva hever. Ezzel szemben Pozsonyban mezőgazdasági múzeumot létesítettek a Duna partján, hatalmas, gyö- ínrörü, tágas palotát. Nem tudom, mi van benne, csak a pozsonyi vicceket ismerem, szlovák lapok élcelődéseit arról, hogy nem rejt macában semmit. A tréfa túlzott mint mindig, de maró ize lehetett, mert a pozsonyi újságíróknak külön exkurzióban mutatták meg, hogy nem fölösleges, túlméretezett vállalkozás, hanem „komoly tudományos anyagot őriz". Bárhogyan is áll a dolog, akár túlméretezett a pozsonyi mezőgazdasági muzeum, akár nem, nem változtat azon a tényen, hosrv a mártoni és rózsahegyi múzeumok anyaga viszont túlméretezett — a muzeum helyiségeihez képest A szlovák nemzettudományi muzeum egy néprajzi gyűjteménye számára a pozsonyi mezőgazdasági muzeum szorított helyet tágas termeiben, viszont a szlovák köröknek az a kívánságuk, hogy Mártonban helyezzék el, a nemzeti múzeumnak haaonló gyűjteménye mellett A vita kétségtelenül Pozsony javára fog eldőlni, h issen mellette szól a legfőbb érv: Bratislava a főváros, övé az idegenforgalom. Bratislava az aj rokon, kulturális értelemben ugyanannyira uj atyafi, mint gazdasági tekintetben Náehod. Három szlovák város perel vidéki, duló-fuló magányában a negyedikkel, veszendő értékeit fájlalja, pusztulását siratja és őrzi, amit még meg lehet őrizni. De a proíezsé fiatal, vére más, szelleme más hangja hangosabb, keze biztosabb s más kezek segítik, skrupulusai nincsenek: ő az erősebb, hiszen Náehod is mindig erősebbnek, fölényesebbnek fog bizonyulni a Rózsahegyekkel szemben. $ De három szlovák város teste ezt a meddőnek látszó harcot a vérével készül megfizetni. A kőfalak repedeznek, a kupolák túlzottaknak tűnnek mindinkább, a tornyok kiáltanak és nem énekelnek a magasban, a szirénák egyre kevesebbszer búgnak a kürtők ledől éssel fenyegetnek a város-triászban, csak a céljuk vesztett építkezések nyugodtak, ott a külső övben. Haemophiiiában szenved Márton, Miklós és Rózsahegy, a legkisebb karcolásra patakzik belőlük a vér mint most Rózsahegyből, hogy Náehod kinyújtotta érte fojtogató karját Sorvadnak s hervadnak s nem kapnak orvosságot, láz emészti őket, a munkára szomjasak a csak szedik most már az altatóporokat, egyre romló szívvel, szidva és korholva a protezaét, a parveaüt, Bratislavát. Árva Pál. ‘R legfinomabb likőrben, brandyban és más spi- riluszfélében kizárólag a Verelniste Spiritas a. LlkQriifliistirie I.i. wí SJRahrisch Ostrau, elégítheti ki igényeit. Kérjen képviselő látogatási, minden kötelezettség nélkül. „Nemcsak a kötelességeket, de a jogokat is egyformán ki keli terjeszteni minden egyes polgárra Fedor képviselő nyilatkozata a Maiansási kérdésről, a csehszlovák-magyar viszonyról és Krnsovskynak a Szent Imre-ünnspségek elleni kirohanásáról ■a Prága, március 1. Á költségvetési vita a képviselőhöz plén/umáiban 72 ára hosszat tartott ugyan, azonban a beszédidő korlátozása a kisebb klubokkal szemben igazságtalan voK, wnmnyiibeu a kisebb képviselőházi klubok maximálisan csak másfél órát beszélhettek. így például a* országos keresztén yrszocia- lista párt részéről Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakosságának panaszait Dobr&nszky János és Höfcky Károly képviselők mondották eá • mixitéai a másfélérás beszédidőt kimeritett- fcék, Fodor Miklós képviselő már nem saWal- hsfcott feL Hogy ex országos kereeortéuyszocia- lista páni tör^yirezóinak a választók érdekében kifejtett ténykedéséről kiformálhassuk ax olvasókét, fölkértük Peder Miklós képviselőt arra, hogy myfbtt&ozaou ax aktuális kér óóeefcröL — Miiképpen ftőfi meg a IMfefgasgatáai helyzetet Szlovensffikón és Rusxtos^ófoau? — volt ax első kérebéa. A hontalaisoSc tragédiája — PáraUtem a maga nemében az a helyzet, amely m mólunk uralkodik, — felelte a képviselő. — Még ma isi él sok tízezer polgár, aki itt született vagy évtizedek óta itt lakik, itt űzeti adóját, viseli az összes közterheket és minősen illetőségei, sem áEmaipolgáirságia, vagyis nincsenek politikai jogai. A tízezrekre menő hontalanokat adóalanynak kihasználják ugyan, de államspolgáraágukot még tizenegy év után. sem akarják rendezni. Számos 'embert elutasítottak minden indokolás nélkül. Elutasították olyan polgárok állampolgársági kérvényét, aki évtizedek óta élnek itt és akik ellen sem politikailag, eera társadalmilag kifogást fenni nem lehet. A kérvények elutasítása minden indokolás nélkül történik, amiből arra lehet következteti, hogy a kérvényezők ellen nem találnak kifogást, okmányaik is rendiben vannak. Csermy belügyminiszter rezsimije egyenesen átka volt Szlovenszkó őslakosságának. Reméljük, hogy az uj belügyminiszter elfognlatlanabbul és emberségesebben fogja ezután elintézni a szeren- csétlen hontalanok ügyét. Mert mint szlovák ember és volt zsupán tud ja és maga is megvan győződve arról, hogy ami ezen a téren történik, az a legnagyobb igazságtalanság és annak káros hatását maga az állam is megérzi. A bSroSgratisnius csStffe —A toöragazgaitésiban a komoly munkát nagyban hátráltatja az oktalan bürokratizmus. A régi, jól bevált közigzgatás helyéire a bürokratikus rendszert vezették be s annak kárát számtalan esetiben a községek és városok érzik. A községi költségvetéseket sokszor és érthetetlenül nagy időközökben, csekély alaki hibák .miatt többizben is visszaküldik, minek folytén a költségvetéshez kör tölt fontos, életbevágó terveket nem lehet keresztülvinni, amiből a községnek vagy városnak nagy anyagi kára van. Ismének esetet, hogy egy jóváhagyást igénylő, de a városra gazdasági okokból felette föntőé és sürgős ügy nyolc hónapig feküdt az országos hivatalnál és csak sok sürgetésre küld lék. vissza azzal, hogy a jóváhagyás a járási főnök hatás-1 körébe tartozik. Ebben látom én az uj köz-1 igazgatásnak legnagyobb foáányaát, mondhatnám csődjét. —- Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy egyes tisztviselők félénkségükben még dolgozni sem mernek. Azonkívül van még egy fajtája a tisztviselőknek, ax úgynevezett prevritö utáni hazafiak. Erek ma magyarfalóik, mert úgy látják, hogy ex a konjunktúra hítararofora válhat • így magyaron©®©* magatartásukkal akarnak maguknak tökét kovácsolni. Rmx a régi magyar resaim alatt üldözték a szlovákokat s a eritavák nyelvet még csak haliam sem akarták. A magyarok áronban nem honorálták ezeket oa embereket úgy, ahogy ima tamosálják Ókéi, Akkor a hivatalok, iskolák és Irifejgttsgfftás asztalainál caaikíe ©isőosztályu szakért ültek és a tehetségtelenek háttérbe szorultak Ereknek a kvalitásnéiküli embereknek jól jött a háború utáni prevráit, amely felforgatott mindent. Ezekből lettek a legnagyobb nemzeti soviniszták. Akik ma a magyarokat és németeket szidják, valamikor azt hangsúlyozták: „Velem csak magyarul lehet beszélni 1“ A magyarok ezen ellenségei csak a® államfordu- lat tizenkettedik órájában vették észre ön- magiuJkom, hogy „pánszláv vér" folyik bennük. Az ember azt kérdezheti: Vájjon igazi nemzeti meggyőződés lehet-© az? A csehszlovák-magyar iszony gyarországon rendezendő 900 éves gsent Imre-jubileum a katolikusságnak éppen olyan ünnepe, amilyen ünnep volt a közelmúltban Csehországban rendeleti ©Bérévé* S*©at Veneel-jubileum, amelyre a magyar katolikus hívők ezrével jöttek ée akkor ebben senki rom látott demonstrációt Hogyne* ország elles. A katolikusáé® nem ijed meg Hrtseove&y rémlátásaá-tól és vissaautesitja a tegbeaaőbb lelká ügyekbe való Ütetékfteien éa mdoteoArt- lau beavatkozást. — Általában jeüteroiő Hmsovsíkyéfcra. én Ivánkáékra politikai magatartásuk a magyarsággal szemben. Ivánka parlamenti öesmécfcé- besi art mondotta, hogy & magyarok jobban tennél!, ha kőaetedta-éatek a szlávokhoz én ime, ha közelednek, art mondják ét? art írják lapjaikban: „Félni kell a magyaroktól, még ha ajándékot fa kínálnak:". Ha komolyan akarják a konszolidációt, akkor a demokráciáit nemcsak papíron kell gyakorolni, hanem a® életiben k és minden nemzetiséginek tisztelni© kell a nyelvét, kultúráját, tradiedójárt, egyszóval nemcsak a kőtelezettségefcrt, de a jogokat is egyformán ki kell terjeszteni minden egyes polgárra. .Amíg e® nőm les® mfeg, add% nőm is lehetünk bizalommal egyetlen kormánn yal szem ben sem. (*. u — Miben látja képviselő ur a magyar— ,• crehszlováik viszony javításának akadályait?. — A legnagyobb akadályt abban látom, j hogy a csehszlovák sajtónak egy része, minden- ; ecetre az alacsonyabb nivójn, durva, nyers és | kralifik álh&faitl&n módon támadja ál!an- ■ dóan Magyarorszüigot, &% egész müveit világ előtt köztisatefetben álló államfőjét ép-1 pen most, amikor a hágai konferencia.után a két ország közötti barátságos viszony helyreállításának szükségességét hangoztatták. így nem lehet a két ország között a jő viszonyt megteremteni. Hrnsovsky osSroma a Szent Imre liangp ©SSsss — Mi a véleménye Hrasavsíky képvi-se'ő-' nők a Szent Inire-ünnepségekkel kapcsodat- j bán benyújtott interpolációjáról? — Hrqsavsky tá jékovalí arsá ga következte- s Íjéi? Szent Imre helyett „Srent Irtván király! jubileuma'* miatt interpellált éa felszólította j a kormányt, hogy tegye meg a szükségéé in-1 tézkodésekot a „magyar propaganda" ellen- súlyozására. Ezzel azt akarta célozni, hogy távollartsa a csehszlovákiai magyar katoli- kusságot magyar szent ünneplésétől. Azt hitte, hogy ráijer-'zt a hívőkre azzal, hogy aki el-! megy az ünnepségekre, azt irredentának fogják megbélyegezni. Mi liithii katolikusok azonban kijelentjük és üzenjük Hru.sovsky- nak, hogy már akkor is tiszteltük a magyar szenteket > és köztük különösen Szent Imrét, amidőn! íírusovsky még nem is 'álmodta, hogy őj egyszer ijyeu „nagy" potentát lesz. A MaS pátyaadvaroR fogta el csalóiét eg? prágai é&szerész Prága, március 1. :Ma éjszaka tixedkét órakor PoRadk Ottó prágai ékszerész a Wöii- son^pályaudvaron fölhívta a® ott; szolgálatot telj,esi lő rendőr figyelmét egy férfira, aki a® 51. számú gyorsvonattal utacaoí toéessüíli. Pol~ lack elmondita a rendőrnek, hogy ax jMel© tegnap egy 16000 korona értékű gyűrűt « egy 6000 korona értékű cigarettatárcát vé- sáirOlt tőle s a Beiri iner Kíred ton.rtaltm szóló osétókel fiaefett Amikor a vevő eörneut. ax ők- saerée® megvcszgáltatta a csekkéit s ekkor kiderült, hogy a csekk értéktelen. Az ékszerész abban & feltevésben, hogy a csalót a Wilsou- pályaudvaron talál ja, kiment a pályaudvarra s az utascik között tényleg fed is fedezte. De megismerte őt a csaló fa ée a vonalot elhagyva igyekezett elttkmd a harmadik perrőm sötétjében. Poátack acocban a reodőrtöi ée ®® állomása szeméiyzettől kisérve lefogta csalóját. Az illetőt bevitték a reudőrőrsrobára * kihaillgatásttak vetették alá, Elmomdita, hogy Cteorges Ruzotamfbo-oak hívják, 1897 noveffla- ber 11-én Aibénibain saületett s oda illetőségű. Prágában február 24-e óa tartózkodott tegnapig, ímiiikor végirehajtoitita coup-ját- Megimoiozláilv, azonban már csak a cigaretta- tárcát találták nála, míg a gyűrűre vonatfeo- zólag azt mondotta, hogy cxíaajándékozta egy nőnek, akiinek nevét di-szUrrériőból ..köteles “ rth&r&ctiw.
