Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-02 / 51. (2272.) szám
2, vasárnap. 'PRMGAI-ASAfifeflR-HlMi® 5 1M0 Forogjon a persely! (§•) Egy kassai kedves olvasónk hosszabb levelet intézett hozzánk, amelynek tartalma főképpen belső dolgokra vonatkozott, fölemlített azonban írásában egy olyan kedves és eok tanulságot rejtő esetet, amely mellett nem mehetünk el közömbösen, mert az közérdeklődésre tarttot számot és így a nyilvánosságra kívánkozik- Ez a kis történet elmondja, hogy az elmúlt napokban egy férfiakból álló zártkörű társaság gyűlt össze vacsorára. Nem mondja meg, mennyien lehettek a társaság tagjai, de amint a következményekből sejtjük, lehettek legalább húszán Kassa társadalmi életének kiemelkedő egyéniségei közül. Vidám baráti társaság gyűlt össze a vacsorán és a vendéglátó — hogy a hangulatot még barátságosabbá és közvetlenebbé tegye — ki akarta küszöbölni a fölköszöntőket. A magyar ember, amikor kedves baráti társaságban jól érzi magát, buzog benne a hangulat, túláradó szivének gondolatait szereti egy-egy fö'lköszöntő- ben kiönteni. A magyar a toasztozó nemzetek között föltétlenül a rekordot tartja és igy most is attól lehetett tartani, hogy vacsora közben és vacsora végeztével egymást követik majd a fölköszöntők. Ezt akarta megelőzni a házigazda és igy szépen megrajzolt táblácskát függesztett ki az ebédlő falára, ezzel a figyelmeztetéssel: „A kedves vendégek tartózkodjanak a pofa árköszöntő ktől“ Egy ideig csak ment % vacsora, de amint a hangulat emelkedett, annál kínosabbá vált egy-két ur számára a szigorú tilalom. Némelyik notórius toasztozó már köszörülte a torkát, majd keserű fejcsóvál ássál szorította visz- sza a föltörő gondolatot. De az energiák mindinkább feszültek. így aztán többen a vendéglátóhoz fordultak, hogy a tilalmat legalább rövid időre oldja föl. Ha nem megy másképp, korlátozza a beszédidőt. így született meg azután demokratikus alapon, közmegegyezéssel az az egészséges gondolat, hogy aki beszélő szenvedélyét ki akarja elégíteni és mindenáron szónokolni akar, a tilalom alól megválthatja, magát ötven koronával s ezt a pénz pedig magyar közcélra fordítják. Gondoljuk, hogy a társaságban buszán voltak, köztük sokan szépszavu és szépgondolatu férfiak, akiknek okos, szellemes és lelkesítő felszólalását a fórumon is mindig örömmel fogadja a magyarság. Gondoljuk azt is, hogy némelyik talán többször is fölszólalt, mert újból és újból gondolatok fiakadtak beímo a kedélye© este folyamán, talán valami nemes verseny is fejlődhetett ki a toasztozók között: e’ég az hozzá, hogy végeredményben 1450 korona összeg gyűlt össze, ami 29 felszólalásnak a megváltási értéke volt. A közelhatározás alapján ebből az összegből ezer koronát & brünni és pozsonyi diák menzák javára, a Pörm- maradott összeget pedig a Karpathenvéréin kassai céljaira fordította & nem elgondol koráén asztaltársaság. Eddig szó! a történet, amelynek tanulságát hosszú szavakkal fejtegetni annyit jelentene, mint Menet vinni New-Oastleba. A Prágai Magyar Hirlap hasábjain már többször foglalkoztunk a magyar persely kérdésével. Mindeddig eredmény nélkül. Mi, ÍPrágában élő magyarok, ha egy tipikus cseh, vagy német összejöveteli helyen megfordulunk, mint a Flekuban, vagy a Német Házban, napról-napra tapasztaljuk, hogy a cseh és a német persely minden este megteszi körútját a vendégek között és senki sem akad ojyau, aki a perselyhordót visszautasítaná, mert a nemzeti céllal szemben nem lehet húsz fillér erejéig szűkkeblű az, aki szórakozása céljából egy este sörre és sóskiflire el tud költeni egy kis bankjegyet. így járnak körbe a cseh és a német perselyek a német vidéken létesítendő cseh kisebbségi iskolák, illetve a német kultúrintézmények, iskolák, tor- naegyesületek, közművelődési egyesületek, nyár a Itatási akciók javára. Milliók és milliók gyűltek össze a kisemberek huszfilléreseiből, ’ minden egyes éttermi, vagy korcsmái helyiség, minden egyes kulturost, nagyobbkörü magán- öasze jövetel elvégzi a perselyezés obit gát kötelességét és a társadalomnak ebből az önként vállalt és az egész nemzet egyetemére kiterjedő megadóztatásából diadalmasan szöknek a magasba a cseh és a német nemzet kulturéle- tének bástyái. A magyar nemzeti közéletnek'súlyos anyagi szükségletei vannak. A magyar társadalom áldozatkészségét nem akarjuk hibáztatni. A Prágai Magyar Hírlapban kezdte meg egyik uj- ságirótársunk azt az akciót, amelyből a Magyar Menza intézménye cselekvő erőre kapott. Á lapunk hasábjain közölt lelkes fölhívásokra hetek leforgása alatt százezer koronánál nagyobb összeg gyűlt össze. Arról van azonban 8zó, hogy valamiképpen szisztematizálni kellene a nemzet önadóztatását, azután pedig a nemzet egyetemességére kellene ezt az adóztatást kiterjeszteni. Éppen nemzeti szempontból nem ismerhetjük el azoknak a kibúvását i a kis kötelezettségék teljesítése alól, akik a nemzeti célokkal szemben való szükkeblüségü- ket azzal a kifogással kendőzik, hegy adjanak a gazdagok, mert azoknak van miből. Persze, hogy adjanak a gazdagok, adjanak többet és anyagi helyzetükkel arányban járuljanak a magyar közcélokhoz. De nem szabad lemondanunk arról a morális értékről, amit az egyetemes magyarságnak persely eztetése jelent. Hadd érezze minden magyar kötelességének a nemzeti intézményekkel szemben való önkéntes adót. Hadd erősítse nemzeti érzését az a tudat, hogy csekély fillérjeivel is hozzájárult a nem9tvennyolceier réssinyasdíias nyisgdliiigyének rendezésére 175 millió koronát Irányoztak elő Hégy kategóriába osztják a réginyugdijasokat — Egyenjogú- sitják ókét az 1926. évben nyugalombavonuit tisztviselőkkel Prága, március 1. A legutolsó miniszter- tanács, mint már megírta a P. M. H., elvben elfogadta a régi nyugdíjasok nyugdijának uj rendezéséről szdló törvényjavaslatot. Englis pénzügy miniszter ezt a kérdést úgy rendezi, amint annakidején Holota János dr. magyar nemzeti pártti képviselő előtt is ígérte, azaz fokozatos megoldással, amennyiben az egész nyugd íj rendezést négy etoppra osztja. Az első csoportba tartoznak a legöregebb nyug- díjasok. Ez a kategória a nyugdijas oknak több minit ütvén százalékát öleli magába. Jelenleg összesen 127.800 régi nyugdíjas van s éhhez hozzájön még 45.670 özvegy. Ás első csoportba összesen 58.000 személyt vesznek föl, a másodikba 18-700-at, a harmadikba 15.800- at és a negyedikbe a maradékot, azaz körül- beiül 34.800 személyt. A régi nyugdíjasok fizetés rendezéséhez szükséges összeg meghaladja a 800 millió koronát s ebből a« első csoportra esik 175 millió, a másodikra 41, a harmadikra 33 millió és a 'maradék a negyedik csoportra. Az első csoportban intézik el a legfájóbb kérdést és rendezik azon veterán régi nyugdíjasok nyugdijait, akik a legnagyobb nyomorban élnek. A leendő uj törvény abból az elvből indul ká, hogy a régi nyugdíjasok nyugdijait as 1926. évi tisztviselői fizetési törvény alapján, illetve a tanítóknál a tanítói törvény alapján rendezik. Ezzel tehát megszüntetik az eddigi rendszert, amely szerint különböző nyugdijkategóriák, drágasági pótlékok sbb. voltak, vagyis egységesen és egy összegben állapitják meg a nyugdijakat. A törvény ! végrehajtásával az egész kormány lett megbízva és a pénzügyminisztérium úgy fogja felosztaná a munkát, hogy az eddigi bürokratikus eljárás mellőzésével a régi nyugdíjasok uj nyugdijaikat gyorsan és simán megkaphassák. Ezzel tehát részben rendezik a régi nyugdíjasok tizenegyévé© panaszát és csak azt az egyet kell kifogásolnunk, hogy a kormány nem keresett fedezetet arra, hogy valamennyi régi nyugdíjas korra való tekintet nélkül egyszerre juthasson fölemelt nyugdíjához. Igazságtalannak tartjuk azt, hogy a fiatalabb régi nyugdíjasok még további 1—3 évig nélkülözzenek és havi 200—300 korona nyugdijat kapjanak. Mindezen kifogások mellett azonban el kell ismernünk, hogy Englis pénzügyminiszter legalább szavát tartja és komolyan hozzáfog ezen égbekiáltó igazságtalanság eltűnt eléséhez. Kívánatos volna, hogy a pénzügyminiszter valóban hasson oda az alantas hatóságoknál, hogy azok sietősen hajtsák végre a törvényt és szőrszálbasegató, lassú, bürokratikus eljárással ne akadályozzák az uq nyug- ! díj kifizetését 1 Wind&n §t akár sütni, akár főznivaló, kiválóan alkalmas a felül nem múlt minőségű tejmargarin: a „Visan" és ax értékes nővényzsir: a „Ceres". Mindkettő a legnemesebb nyersanyagokból készül, olcsó és egészséges. A* ételbe VI SAN T A sütélkes \-ITrT 11X1 CEREST Abszolút nyugalommal várta az elektromos széken a halált James Snock egyetemi tanár Ma reggel végezték ki az ötvenéves professzort, aki meggyilkolta húszéves kedvesé! — A halálraítélt felesége az utolsó pillanatig kitartott James Snock mellett — Colombos (öhió állam), március 1. A múlt év júniusának végén az Egyesült Államokban, de az egész vüágon nagy szenzációt keltett az & gyilkosság, amelyet James Snook drM az ohiói egyetem kiváló professzora, aki mint Amerika célíövőbajnoka és olimpiai díjnyertese általánosan ismeri nevet szerzett, követett eL Colombustól 8 kilométernyire a vasúti síneken egy fiatal nő hulláját találták meg. A hullaházban két fiatal medika fölismerte lég- jobb barátnőjét: Tbeodora Hixet Húszéves, szép orvostanhal Iga tónő volt Theo- dora Hix, aki már két éve volt az ohiói egyetem hallgatója. Rendkívül eszes leány, aki minden vizsgáját kitüntetéssel tette le. Erkölcsi élete azonban nagyon sok hiányosságot mutatott fők Démoni természetű volt és viszonyairól sokat beszéltek. Először Marion Me- yers egyetemi tanárral tartott fönn viszonyt, később az ötvenéves James Snook professzort választotta kedvesének s az egyetemi tanár, akinek felesége és éppenolyan idős leánya volt, mint aminő Theodora Hix, esztelenül beleszeretett hallgatójába. A vizsgálat folyamán a gyann hamarosan James Snookra terelődött, aki ellen egyre szaporodtak a terhelő adatok. Megállapították, hogy Snook professzor ked? vesével vidéken, egy Smelley nevű asszonynál ‘bérelt lakást s ez a ház annak a helynek a közelében volt, ahol megtalálták Hix kisasszony holttestét. Snook professzort letartóztatták. Eleinte tagadott, később azonban, amikor megállapították, hogy az autójának alján talált sötét foltok vértől származnak, megtört és ha- Iá.1 sápadtan vallotta be, hogy csakugyan ő gyilkolta meg Theodora Hixet A végzetes napon szép szerelmes délutánt töltött a bűnös pár a Smelley-házban, visszatérőben azonban heves veszekedés támadt köztük, mert Theodora nem akarta eltűrni, hogy a professzor családjával menjen el nyaralni és azt követelte, hogy a professzor szünidejét vele töltse. Snook elhatározta, hogy szakit a leánnyal és kijelentette neki, hogy háromezer dollár végkielégítést ad, ezzel szemben a lány hagyjon neki békét örökre. Theodora revolvert rántott elő, mire dulakodni kezdtek. Az autó kormányos nélkül rohant előre « ekkor a professzor a kocsiülés mögé nyúlt, az autószerelő kalapácsot kézbekapta s négyszer-ötször fejbeverte a leányt a kalapáccsal. Amikor az autó megállt, a leány még megmozdult, mire a professzor egymásután mérte a fejére a kalapácsütéseket és zsebkésével elmetszette áldozatának a torkát, majd késével beledöfött a hasába és a holttestet össze-vissza vagdosta. A leány élettelen testét föl vonszolta a vasúti sínekre. Az autóból benzint eresztett és igy mosta Le magáról a vért. James Snook professzort a gyilkosság miatt balálra Ítélték s az Ítéletet ma reggel hajtották végre. A kivégzés igen rövid ideig tartott. Attól a pillanattól, hogy a halálraítéltet cellájából kivezették, addig a pillanatig, mig az Ítélet végrehajtását kihirdették, mindössze öt perc telt eL Snook professzor mellett felesége csaknem az utolsó pillanatig kitartott és a halálos ítélet végrehajtása előtt egy félórával hagyta el a fegyházat. Amint a tárgyalás egész folyamán Snook professzor a Legnagyobb hidegvérüséggel viselkedett, épp úgy tudta megőrizni hidegvérét az utolsó pillanatokban is. Teljes nyugalommal ölt az elektromos székbe, meg sem moccant, amikor megkötözték b a rongyos nadrág résein a vezetéket testéhez kapcsolták. A halál gyorsan bekövetkezett, Amerika egyik legnagyobb tudósát vesztette a szerencsétlen végű emberben, akit végzetes szenvedélye sodort a rettentő bűn örvényébe. ■eosBeaBMBiraHaeBHasatóeBBEBMn zet kulturális 6s anyagi értékálló arányának növeléséhez. Nem mondhatjuk, hogy a magyar nem volna társaslény, ne szeretné és ne keresné a társasösszejöveteíek lehetőségét. Éppen a magyarra szól az a középkori latin szójárás, hogy három titulus bibendit ismer: születésnapot, keresztelőt é-s quaecunque alia causa-t, minden lehető más titulust. Nosfaát, megvan a módja és megvan a lehetősége a magyar persely-járás kifejlődésének. A kassai vacsora nagyszerű példát nullát erre. Egyetlen estén másfélezer koronát hozott össze a nemzeti ügyekért fölbuzgó lelkesedés. Szinte fájdalmason esik, ha arra gondolunk, mennyit mulasztottunk ezen a téren is tiz esztendő alatt és milyen hatalmas összeggel lehetett volna a nemzeti kultúra épületét magasabbra emelni, ha egyszerűen lekopirozzuk a csehek és németek perselyrendszerét. Nem kellene azon törnünk a fejünket, hogyan lássuk el a menzát, az egyetemi leányotthonokat, közművelődési egyesületeinkét, a Szlovenszkói Magyar Kulturegyesületet megfelelő anyagi erőforrásokkal, hogyan támogassuk intenzivebben a magyar színészetet, művészetet, irodalmat, hogyan gondoskodjunk az ifjú magyar tehetségek neveltetéséről, hogy lelkiekben és szellemiekben megerősödve, egyszer átvegyék a magyar közélet irányítását. A kassai asztaltársaság tagjai példáit rmitaittaik. Talán ebbőd a példából egv egészséges mozgalom körvonalai fognak kibontakozni, mert a magyar kultúráiét történetéből van már példánk arra, hogy hirtelen bekövetkezett lelkes fölbuzudúlásból az egész nemzet életére kiható nagyjelentőségű tettek következtek. Emlékezzünk csupán Széchenyi István grófnak nemes gesztusára, amikor egyévi jövedelmét ajánlotta föl a Magyar Tudományos Akadémia megalapozásának céljára. A per se! ym o zgal cm nem éves tehervállalást kíván, csupán fillérekre menő önkéntesen vállalt adózást jelent, amelytől jó lelkiismeretű magyar ember nem huzódozhatik.
