Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-02 / 51. (2272.) szám
4 A MI MÁRCIUSUNK Az Írók nevében: hozzászólás a szíovenszkói magyar irodalom válságához hsat GYŐR Y DEZSŐ M s ^ *"'•*. p«o«llh M|jrUwdb»<U>» • (*>. ■ ' J[ KOSICE, Fff>nfca 19. jj i. Az élet szárnyosapása mintha meggyorsult volna a szilovemszkóá magyarok széttörni világa fölött. A lomha, lehullott szárnyakat itt ls, ott is feltörő izgalom, szöges? akaratok és titkos kötélhúzások feszítése nyugtalanítja s a ti-zenegy évig teepedt levegőből — amit eddig csak néhányszor bolygatott meg egy-egy szellemi megmozdulás vagy összefogáspróba — most egy uj évtized első márciusának csintalan, egészséges szele fuj be a borzas tollak és a berzenkedő piték közé. Az élet nagy madara felröppenni készül: az Idő kényszeríti. Még nem repült föl albatrosz! iramra, de próbálja szárnyait s már verde®, szállna akarván. Szállj fed, madár! Szíovenszkói magyarok szellemi élete, irodalom, művészet, ifjúság, tudomány — szállj fel és jelentsd az életet, jövőt, teremtő korszakot — rajtunk maradásod önmagát emésztő öngyilkos tespedés. 2* Aí írók nevében akarok beleszólni abba a tisztítást és tisztulást jelentő szellemi koncertbe, ami a magyar irodalom szíovenszkói- nak nevezett termelőihelyén a megújhodás uj és bátor férfilhamgján vette fel a harcot a tes- pedés, a halál, az öngyilkosságfen veget ődoés és az ön-bálványimádás sötét és kétes démonjai ellen. Az iró nevében: a kisemmizett, le nézett — cgy-két kivétellel magának még pozíciói biztosítani sem tudó, — Ír óvoltát szinte sárgállókként vieelni kénytelen szíovenszkói magyar iró nevében, akik között egy sinos, afeá abból élne, aminek él: az írásból. Vagy itajy fa mondhatnám, akik között egy sincs, aki csak annak éibetoe, ami legfőbb hivatása, életköteieesége, hites missziója: ami az isteni benne. A szürke mának és a testnek él ez a szegény eslovenazkói magyar író, a testnek, asnety éhes és kenyeret követel és nem azért kap, mert fa, de csak árért, mert a tömegemberek soraiba fccvArfaQl ve, xucaíeroberrouai- kássá aiaesooyod'va, tocatíeladadok, sőt nagy- taeefcfeAadaAak elvégzésére, titkárt, írooki, Ügynöki, teereskedóó, kasza-kapa forgató, vagy tollát aprópénzre váltó „újdondásza" munkákra vállalkozik: hogy éhen ne haljon s hogy Begyen ereje tovább és tovább, napról-napra mázsás teherként cipelni magában a heléfoj- 4ot< alkotások megőrjítő súlyát és tehetsége, Mvtálaastoítsága egyre csorbább fogú, őrjöngő marcaagolÁsái. Ne hazudjunk: aki itt tehetség, aki itt jellenx, és akiben él a szociális fetelőeségénet és a tehetség foloíőeségérzete, az minden esetleges látszatjólszituáltság, minden napi siker, minden politikai súlygyarapodás', minden konzerteaalj tapsorkán után és dacára is őrjöng, sir és jajgat: a biztos b*- lál, a holtbizonyos onromlás és a jól beeélzott kőzonygyilok előtt hustépre felordit: nem akarok meghalni, nem haltam meg, élek! Ezt teszi Darkó István, mikor negyediknek aláírja a Kazinczy Társaság iróosztályának nevében megszenkesztett memorandumot, ezt teszi Mécs László, mikor „Tetemnekivás“ óimén cikkben akar kimenekülni az őt már különösen fojtogató fantomok elől, ezt tették azok, — negatív formáiban — akik (középen vagy baloldalon, mindegy) egy negációs fölényt! gesztussal meg akarnák tagadni a felelősségérzet objektumát: a szJovenszkói talajon sarjad zó magyar irodalmat és ezt tette Darvas János, miikor iró létére kritikáért sirt, ezt tette Vozári Dezső, mikor közel tíz év óta nem adott ki könyvet, ezt Támlás Mihály, mikor kulcsregóunyel akart ózont teremteni maga köré és ezt tettem én is, aifei — bár több ország magyar fia-taleágának egy le nem ki- osinyelhető gárdája vallja „Ujarcu Magyarok" kötetem vallását és hitét — két év óta könyvet meg nem jelentető néma tiltakozással és a kétségbeesett helyzet tkikénys&eri tette ,, Pardon “-okkal demonstráltam a közös ön- gyilkosság, az ezzel keveset törődő egyoldalú közszetlem ée a felelőtlenül elbuvó, tilalmi időt játszó, hiányzó kritika felé. Ne hazudjunk, ne kendőzzünk. Tgy volt. Részben még így is van. Voltak időszakaink, miikor úgyszólván feladtuk a harcot. Az uj éra kezdetén, mikor mindenkiben fölvetődik a köteles számvetés, áJszemérem néTkül taszkén gondolhatok most a losonci Madáré Körre, az eperjesi irodalmi szemináriumokra, a kassai Renaissanoera, az első Magyar Vasárnapra, a trencsémteplioi irógyü- lésre, az amánózwe Tompa—Ad y-heccre, a gomibaeBÖgi táboron és az érsekujvári diák- gyűlésen át az ujarou magyar fiatalságra, mert <veken az állomásokon — az utóbbi évek alatt is — életkedvem és vitalitásom mindig mívesen és hittel állt be a magyar felelősségérzet és az irói kötelességtőljesités szolgálatába, — de (Ihogy én se kendőzzek) mindezek dacára sem érzem, hogy mint költő, kivontam magam az, Ítélet alól: ezek csak enyhítő vagy súlyosbító körülmények: « költő hallgatott és hal Iga fá sa azé n os volt, még tiltakozásában fa a többiek bűnével. , A Kép«vs IIét mostani téli számaiban a : szíovenszkói magyar irodalmi élet reneszénÍT svát akaró erőfeszítés, a P. M. H. körül ceo 1 portosuk európai szellemű magyar írók és * publicistáik erjesztő légköre egyrészt, miatt 3 pozitívum — a fiaskós könyvhét, a Sriklay * Ferencék memoranduma ée az utolsó hetek- y ben a pesti Uj Anróra-cet irodalmi kudarca másrészt, mint negatívum, ások a pontok, k amelyek körül megfordult ée hiszem, örökre 33 megtörd uh a szíovenszkói magyar irodalom „ élete és sorsa s ezzel talán az itteni kieebb- ? ségi magyarság szellemi élete is. * Amit egy-két hónappal ezelőtt a Képes Hót 1 reorganizációjával kapcsolatban Dzurányi László, Darvas János, Vécsey Zoltán, Szvatkó * Pál, Vozári Dezső, Forbáth Imre, Neabauer •» Pál ée mások társaságában a gyilkosán veeé- ^ ző „irodalma szalonban “ elkezdtünk s amibe® többek között őrömmel asszisztált a távolból Darké István, a két Tamás, Simándy Pál, Se- be»i Ernő és mások a amit Mécs László is, Fáhry Zoltán is, — mint Írták — érdeklődéi sel és várakozással figyeltek, amire Érdél y* fői is vissziliaingot kaptunk, — m &z érakétáé* erőlködése még barnás zhang volt: de volt, . bejelentette, követelte és előkészítette a jo- J vöt. A mai szellemi koncertben már erős és 3 komoly férfihangok vették át az irányító és domináló szólamokat és a kritikai ' korbács az írók kezéből — hál* Istennők — máris a publicistáik ér kritikusok erőteljeeebib és «4- ? foguiatlimabfe kezébe került, fis e* as a pont, 1 ahol megkezdődött as egészségesed és folya- ’ matti, amelyet minden magyar, — iró, olvasó és politikus — csak örömmel Üdvözölhet » Mert hiszem és vallom, hogy a magyar nem- ! 2-eti gondolat szempontjából is esak as az iro- 1 dalom irodalmi érték és plüss, amelyik iro- 1 dalmi irodalom, amelyik esztétikailag is as ’ A jó nemsetí sselletnfl, ée irodaimilag érték- ' telein magyar Írás, éppen a rab spécié aeter- nitatis magyar irodalom mérlegén, sokkal súlytalanabb, mint a látszólag tán nem nemzeti, de irodalmikig értékes magyar írás. Jói ; tudta Gyulay Pál roh estnél, mikor levágta a petőficekedőket, pedig akkor ie raamaru magyar napok jártak. Qs jól tette a Nyugat, mikor leverte az adyakodókait, pedig akkor is fekete volt a magyar égbolt. Tucatjával hullottak az „irók" és ebből az irodalomnak nem kára, de csakis haszna lett. Néhányatn ée kevesen, akikben élő hatóerő a szociális felelősségérzet, éreztük, hogy est a maradék energiát, ami as utolsó évek zavarában sem tudott kipusztulni belőlünk, a talán utolsó mostani próbánál nem a magunk egyéni, de a kollektív eél szolgálatába kell elszegőd tetni: megtettük. Hiszem, hogy jól tettük. Akkor is, ha ezzel magunkra szabadítottuk, mint egy megszállott Zauberlehrling, a kritika szellemét, amit többé sohasem tndunk megfékezni és viaszakényszeriteni. Vállalom. Vállaljuk. Pedig — tudom — sokat váll álunk: a 'kritikára, a tisztogatásra, uj érára, a dilettantizmus elleni végső rohamra, a kliikkpoli- tika és az ön bálványimádás kivégzésére any- nyira megérett az idő, hogy — a nem irodalmárok ée az olvasók nagy helyeslésére és látható örömére — a kiszabadított szellem első intrádára olyan súlyos, olyan komoly, olyan bátor, olyan éles fégyverü és nagy ágyús tanjkoffenziváva! jött ránk, írókra, mint amilyen Dzurányi László korszakos, higgadt, de megtá madlxatatlamul nemes vezércikke a P. M. H. február 11-iiki számában, mint „Ful- gor“-nak a P. M. H. múlt vasárnapi számában megjelent p az írod al ma szalónok sebző, de a választóvíz erejével ható s az operálókés misszióját derekasan végző írása, mint Márai-nak ugyanakkor megjelent s a távollevők tartózkodó és mindkétifelé udvarias, de határozottan erős mértéket ée százszázalékos kritikát hirdető cikke, vagy mint a jövőt jelenítő fiatalság irodalmárjainak apróbb, de éles és támadó cikkei, amelyekben fiatalok hal la Hibázva veszik át a vadászati jelszót. A kritika felszabadult, jaj lesz az Íróknak, az elkényeztetett „mimózákénak. A szloven- szkói Lró-Adám kikerült a majái kos paradá- csomkertíbői. Pillanatnyilag ez a helyzet. Ez a helyzet s a szíovenszkói magyar írónak meg kell szólalnia. Állást kell foglalni. A Szellemek kritikával fenyegetik, a veseasztalra vonják és alkotást: az egész magyar irodalom szellemi egységében is helytálló, örökbecsű alkotást követelnek tőle: — különben jön a vitriol és a bunkó. A magyar Í rónak meg kell szólalnia és az uj szellem, az uj korszak kritikai frontja előtt — mely a múlt bűneit, lépjei't és a sok talentumunkat szürke, vérszegény bábokká vérző farkasvermeit el kell hogy söpörje, be kell hogy temesse, — könnyes szemmel, áh itatós Iélekké], ki ki a magára eső bünréezt vezekel ve ée vezekiésóben ott ujutterejü alkutérig megtisztulva: hallatnia keik a hangját. Az iró pedig így szól: Hála és dicsőség, alázat ée alkotómunka Jöjjön a kritika é« ostorozzon meg: vettessem a boncasztalra óz tépjenek föl, van-e szivem; ararjoo a reoézés; marjon a vitriol; eeapjon ke a bunkó: jöjjön, vessen, szúrjon, marjon és csapjon le: íré vagyok, alkottam, itt van, övé, tiétek, mindenkié — és a kritikának joga van! Mert ha bál vány omlás less, nem kár; ha verebek hullanak, nem kár; eeak as isteni eszme és aa énekes pacsirták maradjanak meg! fis én — iró as írók nevében — megmondom most, szinte súgva ée szégyenlős szeméremmel, hogy mi sem gondoljuk másképp, mj sem akarunk mást ée hogy csak az fél ma közülünk, aki nem hízz magában, akiben nincs teremtő erő és művészi tehetség. Az alkotó hit szerény, munkára kén alázattal, Budapest február vége. Kéhely Lajos professzor a Peeter Uoydhan egy külföldi szaktekintélyre támaszkodva olyas meglepően érdekes beállításban foglalkozik Goethével, mely beáMHás csemege mindazoknak, akik a kitűnő herpetelógue és buzgó fajbiokógu* kísérleteit figyelemmel kísérik. A professzor nem mondja éppen Goethéről, hogy zsidó, csak azt mondja tapintattal, hogy anyai, mármint nagyanyai részről előázftiai származású, mert Goethe nagymamija született Lind- heimer volt, ami régi, ismert eflőázsrai név. Méhaly professzor ntja ac aezkariktól addig, hogy Goethe vérében is sok az előázsiai vér, közismert. A kitűnő fajbiológus laptársunk ha sábjait arra a célra kérte kölcsön, hogy a magyar és a zsidó vér keveredésének ártabnaesá- gát megint egyszer bebizonyítsa, s általában megeresszen egyet a vér keveredések ártalmas- ságáról, különös tekintettel persze a zsidó vérre. Azt mondja, hogy a „magyar-zsidó vór“ keresztezéséből külsőleg ugyan megnyerő em- berpél'dányok születnek s az így tenyésztett félvérteánykák például szemre feltűnően csinosak is, de az ne tévessze meg ítéletünket, mert az ilyen leánykák a kívülről egészséges, belülről férges és rothadt almákra hasonlítanak, kiknek szervezetében hemzsegnek a lelki és testi defektusok. Eddig a tétel. Most következik a bizonyítás. Azt mondja a lassankint már valóban világszerte ismert ber- petelógus, hogy bizonyítékot erre egyrészt a mindennapos tapasztalás szolgáltat, másrészt például Goethe. Az olvasó itt fölfigyel. A jeles aszkarákász itt veszélyes területre kalandozik el, amit maga is érez, mert három olyan germán fajvédő szaktekintély kíséretét veszi igénybe, mint Baur—Fischer—Lenz nrakét. kik közül Lenz ur „Mensohhche Erblichkeitlehre14 című világszerte ismert müvében ezt Írja: „ITa Goethét, mint az északi szellem példaképét állítják elénk, az jórészt tévedésen alapul. Kétségtelen, hogy Goethének vannak északi vonásai, de nagyon sok minden nem északi benne, igy irtózata a kemény igazságokkal szemben, s mindenné! szemben, ami eltökélt, a tragikus hősiesség iránti fogékonyság hiánya, a csodálatos pszichológia! elmélyedőképessége, kozmopolita viilágnéz'lete, hajlama a mágikusan imponáló beállítottságra. (?) lángoló, erotikus fantáziája, mely közvetlen szellemi rokonságban van az Énekek Énekének hangjával s az általa oly sokra becsült élő- ázsiai költővel;“ Eddig Lenz, — a szöveg beszél önmagáért. Most Méhely: „S ha mind e kérdések mélyére tekintünk, Sommerrel egyetértésben azt íátjnk, hogy Goethe, ha közvetlen zsidó befolyást nem is tudunk bizonyítani családjában, anyai részről sok előázsiai vért örökölt. Tnnen magyarázható lyráiának utólérbe- tétlen lágysáea s egyáltalán lényének férfiat- lansága, Goethe nem szereti a föl tétlen-férfiasat. „Fau-st“-jában ki akarta fejezni mindazt, ami az emberi szivet foglalkoztat ja. de hiába a sok szóbeszéd a „tett“-ről, a föltétlen-férfias (das Ewigmiinmliehe) hiányzik belőle.1* Mindebben és elsősorban az a sajnálatos, hogy német nyelven látott napvilágot, tehát alkalmas arra. hogy a német közvélemény tudomást szerezzen róla, mint olyan elméletről, mely egy magvar egyetemi tanár gondolatvilágát tükrözi. Mi tudjuk, hogy Méhely profesi rendületlenül hiúik ab boa, hogy h* lg** akkor m igazakért rárott heunobaa imn bukik el, nem bal meg: nem, soha, meri hite raa, tud és teremteni fog. fii régül fa — euk e«t akarják tőlünk. As igazi tehetség ram akarhat máat A többi ért meg — uecn kár. a. Szállj M, madár! SztoveramAoűí magyarok megújult aBellemi élete, Értesülő ©reje, csodálatos vitalitása. És hdideöd, hogy élünk, vagyunk, aJcaruok és nem halunk meg. S hogy & márciusi forrongó napok után a húsvéti reggelig olyan feltámadást tea* a halottnak hitt eesme, hogy négy ország magyar irodalma figyel majd föl reá. Hfaxem, hisszük. HJgyjéfbek! szór elmélete egyedffiáSó feoomte s magyar tudományos világban, de a külföld Ben kötő-, les tudni, s könnyen félreértésekre adhat alkalmat az, hogy egy aktív magyar egyetemi tanár a nyilvánosság előtt a fenti értekem boa nyilatkozhat, anélkül, hogy esznek kövotkev-. inényeft viselnie kellene. A tétel, melyet Méhely professzor ez alkalommal földobott, eien- állhatatlanud ingerelne rendkívül mulatságoe kommentárokra, ha nem lenne kétségbeejtoen szomorú. Méhely professzor annak bizonytiá- sira, hogy a magyarok és zsidók vérkervore- dése káros és ártalmai, Goethét idézi, mint tanút, — itt aztán az olvasó mégis körüdné* és levegő után kapkod. Goethe tehát a döntő bizonyítéka annak, hogy a vérkeveredés ártalmas, mert korosokat termel, testi és lelki defektusokkal megtömött sarjakat! Goethe, mint a keveredés ártahnasságának bizonyítéka! Goethe, a koros! Goethe, a férfiatian! Goethe, kinek kora „a legszebb férfi44 attribútumát adományozta, egészen mellékesen amelié, hogy ő volt Goethe. Goethe, aki nyolcvanesztendős korában még szoknya után szaladgált, Goethe férfiatian Mételynek! Az ember csettint az nj- jával, ha elgondolja a herpetelógusnak a férfiassággal szemben való igényeit. Csakugyan, az a sok szóbeszéd a ,-Faustban, az kevéssé férfias. Férfias emberek, a herpetelógus fajtiszta ideáljai, bizonyára „tett44-ekkel foglalkoznak, s szivük mélyén lenézik az olyan férfiatian foglalkozást, mint a gondolkodás és a művészet, amive! Goethe éiete eltelt. A „Faust-ban sok a beszéd és kevés a tett, ez tagadhatatlan. Goethe egész életében és müvében sok volt a szóbeszéd, szavakat sorakoztatott egymás mellé nyolcvan esztendőn át, « ebből a sajnálatos tevékenységből csak az a valami született meg, amit a világnak e jelenség s e mű adott. Goethe nem férfias a herpetelógusnak. s müve nem ,.tott“. Mi hát a „tett44 e kitűnő fajbiolóírusnak? Mi az a „tettek világa44, ki az a „tett embere44, aki e szívnek, mely a „Fanst‘‘-ot szóbeszédnek érzi, imponál? Az olvasó érzi, hogy a kritika nem követheti a professzort, mert ez, amit a világ ,.Ooe- the“ gyüjtőjelzés alatt magába zárt, titokzatosabb és magasztowibb, semhogy emberi méltóságára a az emberi szellem mélvségére tartó ember meggyalázza azzal, hogy Méhely Lajos dr. egyetemi tanár Goethe-elméletével komolyan foglalkozzon. Nem bírjuk groteszknek sem érezni e megnyilatkozást, ahhoz túlságosan magasra tévedt ei alkalommal a professzor ágálása 8 frivol lenne egyetlen komoly síréval, egyetlen mondatban, egyetlen pillanatig és egyszerre említeni Goethe nevét 8 kritikusáét. Méhelyt. Mi itt csak egyet, sajnálhatunk. hogy e megnyilatkozás megjelent s világnyelv hozzáférhetőségében jelent meg. Nem Méhely miatt. Nem Goethe miatt. Mélyen, mélyen, sajátmagunk miatt sajnáljuk. — Egy magyargy-aULaé tankönyvet kivontak a forgalomból — Romániában. Búb a evetből jrtrwvtsfc: A román kulttiszniiniRztcr La ár Ferenc m*tg>-«.rpárt!i képviselő Interpellációja következtében kivont egy tankönyvet a forgalomból, mely a magyarságot ízléstelenül és durván sértegette (Rz esetben Goeih- Szlovákia iökolaügyí miinistítere tanulhatna a romén kuRusaaniiniststortAL — Smexíc) A lértiatlan Goethe Irta: Márai Sándor
