Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-12 / 59. (2280.) szám
na5 számúul; 112 sídal M % V. Ha! szőissesísS? U2 ©Idái éfi R, (2280) szám • Szazda 5 1930 március Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke: külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyem szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszernek: politikai napilapja Fdeiös S£e!ÍeaíBí DZURANY1 LÁSZLÓ FCRGACJi GÉZA Szerkesztőség: Prága ÍL, Panská ulíce 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Te- lefon: 34184. —Sürgönyeim? Hírlap, Praha A ioncSoni zsákutca Prága, március 11. I A londoni konferencia a csőd szolén áll. ; Ez egyszer Briand zsenialitása sem ment-; hette meg a helyzetet s Franciaország biztonsági törekvéseivel visszavonhatatlanul beleütközött az angolszász hatalmak merev fa- lankszába, amely hallani sem akar az öthatal- mi katonai szerződés megkötéséről. Londonban és Washingtonban egyre sűrűbben han- gaztatják, hogy a leszerelési flottakonferencia: ívudarcáért Franciaország felelős, mert elzár-; kózik az angol és az amerikai béketörekvé-j sek elől, nem bizik a Kellog-paktumban és a népszövetségben, hanem a hatalmaktól i olyan garanciákat és háború esetén olyan ka- j tonai szankciókat kíván, amelyeket az angol-; szászok soha sem adhatnak meg. Néhány héttel ezelőtt megvolt a pszicholó* j giai momentum a konferencia sikeres befe- j jezésére. Amikor Franciaroszágban Tardieu jobboldali kormánya megbukott és a sovi-] niszta miniszterelnök helyét a radikális | Ohautemps foglalta el, ugv látszott, hogy a; két baloldali kormány — MacDonald és \ Ohautemps — világnézeti alapon megtalálja! a közös platformot a leszerelés siettetésére, j Ugyanekkor •> pánban győzött a leszerelést | hirdető kormánypárt és Amerikában a sze-j nátus kültéri. bizottságában megerősödött a fegyverkezési verseny csökkentésére törekvő Hoover helyzete. Németországban Müller-jj Frankén szociáldemokrata többségű kormá- j nya a látszat szerint delelőjén állott é® sem i Franciaországnak, sem Angliának nem kel-| lett tartania a német hátbatámadástól. A | szovjet pedig mindenből kikapcsolva és meggyengülve rostokolt a háttérben. Ez a pszichológiai pillanat valóban egyetlen pillanatnak bizonyult, amely elmúlt és aligha tér vissza egyhamar. A baloldali pártok elérték a remények és a lehetőségek maximumát s akkor, amikor úgy látszott, hogy uralomra kerülnek és minden kapu megnyílik előttük, hogy elveikkel és hatalmukkal elárasszák a világot, bekövetkezett a hirtelen visszaesés — s ezzel a londoni konferencia sorsa is megpecsételtetett. Chautemps négynapos kormányzás után megbukott és Tardieu redivivus az előbbinél is reakciósabb kormánnyal lépett elő. Angliában megingott MacDonald helyzete s az alsóház szén-vitája alatt kitűnt, hogy a kisebbségi kormány premierjét a konzervatívok és a liberálisok akkor vágják zsebre, amikor akarják. Ez a tény MacDonald békemerészségét természetesen csökkentette. Amerikát az európai pénzügyek állása kedvetlenítette el s az Unió londoni delegációjában ellentétek támadtak a leszerelés kérdésében, amelyek a delegáció vezető tengernagyának lemondásához vezettek. Az egység egyszóval az amerikai delegációban sem dühöngött túlságosan; eredményes munkáról ott sem lehetett sző. Németország és Oroszország, amely eddig szerényen meghúzódva figyelte a konferencia munkáját, váratlanul döntő faktorként lépett elő és akaratlanul alátámasztotta Franciaországnak a leszerelés ellen felhozott érveit, Müller-Franken szocialista kormánya megingott Berlinben és a Young-tervezet elfogadása körül komoly nehézségek merültek föl. Berlinben máról- holnapra reakciós kormány kerülhet uralomra és bebizonyíthatja, hogy Franciaországnak igaza van, amikor a német aspirációk fokozódásáról beszél. A szovjet március 6-iki nemzetközi agitációs napja a moszkvai interna- cionálé aktivitásának újabb tanujeleként mutatkozik, s az a körülmény, hogy a tüntetések különösen Amerikában öltöttek véres méreteket, a londoni bizottságok szeizmográf természetét azonmód kilendítették a leszerelést lehetőnek tartó nyugalomból. Ilyen előfeltételek után a helyzet valóban tarthatatlanná vált. A konferencia két hétig szünetelt, s amikor újra megnyílt, Franciaország tisztán technikai leszerelés problémájába teljes nyomatékkai belevetette a biztonsági kérdést. MacDonald és Stimson a Kel- logg-paktuminai és a népszövetségi alkotmánnyal érvelt. Briand megkérte őket, hogy a Kellpfr-fM&tuinpt a vfal Briand szerint Olaszorsz katonai szerződést akar kötni Németországgal A 1§üí» konferencia záróakkordja — Briand ieijes fiaskója — Miteles adatok MacDonald és Briand döntőjelentőségii támyaiásárM London, március 11. A Francia külügyini-j nisztériumhoz közelálló körök megtudták annak a kétórás eszmecserének a tartalmát, amely Briatul és MacDonald között folyt le Checquersben. A két államléríiu között le-j folyt jelenet a londoni flottakonferenciának í kétségtelenül döntő jelentőségű eseménye | volt, az a csúcspont, ahol a kocka eldőlt és j az optimizmus megszűnt. Briand, ipint sajátj maga mondja, „ultimátumhoz hasonló han-j gon* beszélt MacDonalddal. Kijelentette, j hogy Franciaország 1936-ig 724.000 tonna és ■ 1942-ig 800.000 tonna hajótér fölött akar ren- j deikezni, ha a londoni konferencián az öt | hatalom nem gondoskodik másképp Francia- ország biztonságáról. Ha az öt hatalom közös akarattal biztonsági szerződést kőt és! kötelezi migát, hogy Franciaország megtámadása esetén közbelép, akkor Frandaor- jj szág ötven százalékkal csökkentené flottá-; ját, természetesén csak abban az esetben, ha .1 a Londonban tett Ígéretek örökérvényüek j maradnak. Ha a békebiztositó szerződést az< öt hatalom csak az elkövetkező öt évre köt- í né meg mindössze provizóriumképpen, j amennyiben a leszerelés végső munkáját 'aj népszövetség tervezett nagy világleszerelési j konferenciájára bizná, Franciaország húszon- j ötszázalékos flottacsökkentésbe tudna csu-1 pán beleegyezni. MacDonald megkísérelte, hogy Briand-t eltérítse a biztonsági kérdés megvitatásától és a flottatonnázs összeállításáról, részletarányairól és számadatairól kezdett beszélni. Briand nem engedte, hogy az angol premiér mellékvágányra terelje a problémát. Rossza- lását fejezte ki afölött, hogy MacDonald, mint a konferencia elnöke, rendszeresen szabotálja Franciaország december 20-iki, úgynevezett Tardieu-memorandumát és nem ismeri el a fíottaleszerelés és a biztonsági probléma közt lévő kauzális összefüggést. MacDonald erre fölvetette a döntő kérdést, amennyiben az iránt érdeklődött, hogy miféle veszedelmek ellen kívánja Franciaország önmagát biztosítani? Briand válasza szerint MacDonaldnak is tudnia kellene, hogy Olaszország az elmúlt év végén lefolyt egyenes francia—olasz tárgyalásokon messzemenő politikai követeléseket állított föl, amelyeket Franciaország nem teljesíthet. Ezenkívül Mussolini érintkezésbe lépett Berlinnel és fölvetette a német-olasz katonai szövetség tervét, amelynek a kikapcsolt locarnói szerződés helyébe kellene lépnie. A birodalmi kormány ugyan egyelőre elutasította az olasz ajánlatot, de Németország és Oroszország ennek ellenére kon; ;ly veszedelmet jelent Franciaországra, különösen, ha a nyugati hatalmak tekintetbe veszik az állandó német kormányválságokat és a kontinuitás elvének teljes hiányát a birodalomban. Németországot és Oroszországot nem hívták meg a konferenciára, azaz e két állam sem flottapolitikájában, sem általános politikájában nem köteles elismerni a londoni konferencia határozatait. Ilyen körülmények között Franciország épségének biztosítása csak úgy képzelhető el, ha a Londonban összegyűlt öt hatalom kölcsönösen ünnepélyes Ígéretet tesz egymás megsegítésére. Az öt hatalom flottája a világ flottáinak nyolcvan százalékát teszi ki, azaz az öthatalmi blokkot setjkj nem íánr-d - hatná. Az öt hatalom zárt" Dekefáianksza lenne tehát a béke legkitűnőbb garanciája. Ez a szerződés egyszer s mindenkorra kiküszöbölné a világból a tengeri háborúk lehetőségét. : • : Briand értésére adta a delegátusoknak, hogy Franciaország és Olaszország nem tiltakoznék az ellen, ha . a három óceáni világhatalom: Anglia, Amerika és Japán az öthatalmi .szerződésen belül külön szerződést kötne, amely kizárólag a Pacific-vidékre vonatkoznék. Ugyanilyen külön szerződést köthetne a Földközi tengerre Franciaország és Olaszország. A vég kezdete Paris, március 11. Briand külügyminiszter pénteken előreláthatóan végleg otthagyja Kovnó, március 11. A litván politikai remdőTöéig szenzációs kémkedési affér nyomára bukkant. Az ügyben sok aktiiv tiszt szerepe], akik Lengyelország javára kémkedtek és jó pénzen titkos katonai iratokat adtak el a varsói hadvezetés égnek. A rendőrség ma letartóztatta Wilzintoast, a litván lövészszövetség titkos szakosztályának parancsnokát, aki a kémszervezet élén állt. A rendőrség ugyanakkor másik hét letartóztatást foganatosított, A letar- j Londoni. A párisi reggeli lapok véleménye szerint a földközitengeri paktum megkötése lehetetlennek bizonyult és a párisi kormány nem tudta kivinni a londoni hatalmaknál Franciaország épségének garantálását. Briand a csütörtök délutáni teljes ülésen megtartja utolsó nagy politikai beszédét, amelyben utoljára kisérli meg az öthatalroi szerződés kierőszakolását. Más vélemény szerint a csütörtök délutáni beszéd puszta elvi demonstráció lesz, amellyel Briand értésére adja az angolszász hatalmaknak, hogy az ő csökönyösségükön múlt a béke megkötése és a leszerelés elhatározása. Stimson és MacDonald nem egyeznek bele a földközitengeri paktum megkötésébe és igy a további vita fölösleges. Franciaország valamennyi ffottakövetelését tulzoftnak tartják és a tengeralattjárók kérdésében az angolszászok egyenesen nevetségesnek mondják Francia- ország kívánságait. A Petit Párisién szerint Franciaország föltétlenül kitart az 5:3-as arány mellett a kisebb egységeknél. A flottaparitást hangoztató, alaptalan olasz kívánság végleg fölborítja a helyzetet. Az Excel- sior jelentése szerint e szomorú kilátások ellenére tegnap az olasz és a francia bizottság mégis közös értekezletet tartott, amelyen igyekezett tisztázni a két ország helyzetét. A párisi lapok egyhangú véleménye szerint a londoni flottakonferencia részleges csődje kikerülhetetlen. A legtöbb, amit a hatalmak elérhetnek, annyi lesz. hogy a flottaépités 1936-ig moratóriumot kap. és rajtuk kiviil Randomansky tanár. Wá]- zinkas kezébe futottak össze a kiterjedt kémkedés szálai és ő volt az, aki Varsóval az összeköttetést feltartotta. A litván lövészszövetség a litván hadsereg kombat- táns része és körülbelül tizenötezer katonailag kiképzett emberből áll. A szenzációs letartóztatások Koméban természete seu óriási feltűnést keltettek. A koméi rendőrség főnöke lemondott. Óriási kémszövetséget lepleztek le Litvániában tóztatottak között két magasrangn tiszt van szövetségi alkotmányt, azaz konkrét eseteken mutassák be, hogy mit kezdeményeznének, ha Franciaországot valaki indokolatlanul megtámadná. Az angolszász államférfiak kitértek a felelet elöl, amennyiben kijelentették, hogy* ilyen eset elképzelhetetlen, mert a népek jók és kormányaik lojálisán kitartanak az általánosan elfogadott Kellogg-pak- tum mellett. Franciaországot ez az érzelmi álláspont nem elégítette ki és konkrét Ígéreteket kért arra vonatkozólag, hogy az öt flottahatalom minden alkalommal, amikor valaki Franciaországot megtámadja, egyesült erővel föllép á támadó ellen és flottáját és hadseregót azonnal mozgósítja. Ha a szankciók alkalmazásának kérdésében a hatalmak megegyeznek, — de csak akkor -- Franciaország szó íomeréU a&fc teljen flottáját Viszont az Unió és Anglia nem akar kötelező ígéretet tenni a kontinentális háborúkban való aktív részvételre vonatkozólag. A francia kívánságokat elutasították, Briand ma-holnap dolgavégzeflenül hazamegy s mivel Francia- ország a biztonsági ’ garanciák kimaradása miatt nem hajlandó leszerelni, a többi hatalom sem szerelhet le, azaz minden a régiben marad. Távolról nehéz megállapítani, kinek van igaza Londonban. Az angolszász hatalmak szándéka mindenesetre tisztésseges és nemes, de Franciaország álláspontját sem szabad elítélni. Az angolokat, vagy az amerikaiakat nem fenyegeti veszély1, ha kölcsönösen leszerelnek, de Franciaország retteg a német revans és az olasz expanzió gondolatától Németország és Oroszország nem vett részt a flottakonferencián, fegyverkezése tehát a jövőben nincs limitálva, s Franciaország részéről „végzetes hiba“ volna, ha lemondana hadseregéről és flottájáról anélkül, hogy másfajta garanciákat kapna épségének védelmére. A probléma bonyolult és nem oldható még. Mi csak annyit tauulunk belőle, hogy a háború utáni helyzet elképzelhetetlen nehézségeket támaszt és csirájában elfojtja a béketörekvéseket. Nagyban is, kicsiben is. Az a zsákucca, melybe a londoni konferencia a háború utáni rend tökéletlensége és a népek között mesterségesen nagyranövelt gyűlölet következtében jutott, nyilvánvalóvá teszi, mennyire igazunk van, ha a békeszerződések által teremtett hibák és ellenséges atmoszférák tarthatatlanságáról beszélünk.
