Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-09 / 33. (2254.) szám

'HWGM-MAGfeARraraía]? a legelső teendő volna elhárítani a* útból a megegyezést gátló akadályokat. Mi őszintén kívánjuk és akarjuk a konszo­lidációt, de minden hátsó gondolat nélkül, az volna tehát a kívánatos, hogy ha a másik oldalon is jgy akarnák. Ha a református egyház mellőzése tovább tar­tana, nem gondol az egyház vezetősége arra, hágj panaszait a világ itélőszéke elé vigye? — hang­zott utolsó 'kérdé&iimk. , — Errenézve nem vagyok hivatott nyilat­kozni, mert ezirányban egyesegyedül csak az egyetemes konventnek van joga dönteni. I Annyit azonban kijelenthetek, hogy a zúgo­lódás. az elégedetlenség úgy a lelkész!, mint a tanítói karban, valamint a hívek közt is oly nagy, hogy ezzel a kérdéssel a konvent­nek is foglalkozni kellene. Ezirányban a mi egyházkerületünk már tett is felterjesztést a konventkez.-~ Mert disztingváljunk! A református egy­ház éppen nem az az egyház, amelyik nagyon hozzá lenne szokva az állami támogatáshoz, egyházunk 400 éven át a hívek áldozatkész­ségéből tartotta fenn magát. De ha már tör­vény van arra, hogy egyházunkat is részel­tetni kell az állam segítségében, úgy akkor ezt az egyházat, csupán azért mert magyar, nem hiszem, hogy jogosan ennyire háttérbe szabadna szorítani! Igaz, hogy7 református egyházunk ahogy elszenvedte a Básta, Kolo- nics féle üldöztetéseket, az eperjesi vésztör­vényszéket, a gályarabságot stb., úgy a mos­tani nehéz időkben is fel tudja magát lelki­leg vértezni, de azért az állam érdeke szem­pontjából is végre szükség volna talán már egyszer a megértés útjait is keresni és le­hetővé tenni a békés kibontakozást! Benkovits Gyula. Ismét a „Nagyasszonyáér „Mit is írjak, hogy r» sírjak", egyre «z bukdá­csol a gondolataimon keresztül ügy. de úgy szeret­ném, ha valahogyan a TÓrommed tudnám átitatni u alökivájAo®* baíüket Akkor talán kifejezésre tud­nám juttatta — ieg»iésb«b töredékében — mind&at, ssnA érzek s nKswteoi morotnéíc. De minden kibuggyanná kukssQM sódnál megakad a toltam ... minttta a mesék arásfejü sárkánya le­helné feléin kénes bőrráknál a feÖBöny. Beszélni saerefoéík, SBeretnék Taiamri varáasiaios módon a sérvetekig jutaá «fi0aocyieeivóröim a egyre gubAcoo^e utamat *x a sok gyiifeo* folyondár, ami a TS sseéps<%ee, gyönyörű virága* Ígérd oaodafátok — a sasi — kOrüüorjja. megtejtassai fenyegeti. istenem, bár tetménak seámyeána, begy tőiébe Btáthra a rengeteg utaesntd^ének, •meveugerek/jci oeocrhataék kősótok s taaae arcomé eseoJúlő, bár- sonvxe mua-aka a hangúm, hogy álmából mind fd- Sbredne a* a aosk-ootk saunoyndó — csodafa. Szárnyaim rrincseoek A hangom is tompa... és én mégis úgy érzem, hogy valami hatalma* tündér jósága már ie kősótok <«eni ta éa eiöttan szóméi. Ez a hatalmas bűvölő & Ti fcetejdoct telketek — a Magyar Aseeany voltatok! Ezen keresetül minden sártcArryfoariorfert ogy-e megtörik e Ti magatok tépitek, fcLszttitjátafc el gyom kezekkel azt a sok tüskéé, bcgénceo* kösönyt, ásná eltakarta előletek a ma drága Nagyaseaonytaik gyúj­totta „Fákilyafónyt**. Asszon ^testvéreim, aesn csak üres fénye van an­yaik a fáklyának. Meleg, éltető enyhülés árad belő­le. A mai életünk sok-sotk, oumnarás kálváriajárá- sában iga® „Nagyasszony" jósággal fogja meg mind­nyájunk kézéi. Vigasztalva a ezomorkodókat, báto­rítva a félénkeket és erősítve a gyengéket. Már a neve is hátat, biiza'tanat ád — egy régi pat­riarchális kor erejéft delejemre belénk — Nagyaez- ssony! Mindnyájtínknak Nagyasszonya... Minél többen hozzuk csüggedő, fáradt eajivönkei a belőle áradó meleg sugarakhoz, annál, magasabb­ra csap a lángja, annál hatalmasabb lesz a messae- viiágitó ereje. Mert csak a mi őse®efoefó erőnk él­teti azt — ami minket is erőssé tesz, — a „Nagy- asszony“-t. Asszon ytestvérettn, tegyük '♦étre m egyéni jeflentő­eégü — vagy jelentáktelenségü — apró dolgokat és hozzuk meg azt az áldozatot, hogy megnruwk egy levelezőlapot a Prágai Magyár Hnrlap kiadóhivata­léba (Prága II., Pansfcá u. 12-III.) a „Nagyaesaonv" megrendelésével Mert egyéb áldozatról nincs rző, olyan pici az eHlenértéfk, mit adniuník kell. A mi rögös ótatöuik mondanivalói főlénlk hatalma- sodnak. Kell hogy támaszunk legyen a magyar asz- ezonyi kötelességek labirinljében, hogy ezeket a mondanivalókat keMő ófftékéliéeben megvilágítva, bizonyosak legyünk az ut felől, amin járnunk, halad­nunk kell. ha nagyasszonyok akarunk lenni a Jö­vendő előtt. Mert ezt tette a Sere kezünkbe, mikor magyar asszonyok, magyar anyák lettünk! Hiszem, hogy összefogva, mindnyájunk erejével, mához egy évre a „Nagyasszony" — megsokszoro­zott táborában — mőgegysEeres terjedelem ben és megjelenéssel fogja magasra tartani a sugárzó fényű fáklyát, mi egy végtelen jó;águ — az Idők szavát halló, értő — nagyasszonyszivbon gyűlt ki, özv. Péohy Gáspármé Part ék y Máriáéban. Legyen áldás a mimikáján továbbra is a ne kelljen fájdalmasan csalódnia a magyar asszonyok — vala- mikor — legendás IeB<óben, erőjében.... A -szónytesfvéreim, vájjon legyőztem•€ a tüskés, bugám -oh erdő HárkányleTteliMü vőszéiIelmét, hó! a oodafa rójlö/.ik ?! ... Nem tudom. Erre válaszoljon a lpIkidKpyereleiek. ftn hiszek a csodákban ... <L (Gátaaóoo.) Bülbül asszony. N. JACZKÚ OLGA: SZERELEM Te ff metropolisz szive vagy, én meg a falu szive vagyok. Szívtől a szívig — m-ivt a te jut mása, csakhogy pirosban mint a szivárvány testvéríve feszül öl elést ágyunk, maga alá törpiive a felhőkarcoló kát, j a Tátrát, az Alpokat, áthidalva folyamot, óceánt. Metropolisztól a faluig, falutól a metropoliszig, ríngtől a fingig, harmincadik emelettől az ötvened ikig szurtos periféria nyomortanyájától az ágyrajáró ideiglenes vackáig, az egyik nádfedeles viskótól a másiknak szalmabábjáig mennyi ilyen tv fogja ál kereszIM-kmül a végtelenséget! Az ivek pillére: szerelmes szivünk azt hiszi, h-ogyha ezek a piros te juták, a réginél ezerszeres színesebb szí zárványok metsző pont j ukban kigyulladnának, Olyan uj tüzesodra születnék, mély mindörökre elhomályosítaná a napot. És ha a két pillér egymáshoz si múlna, az iv törése felszöknék az égig s nem lenne nehéz meglátni az Is tent. meghallaná az angyalok korái­Néha megtörténik, hogy teljesül a találkozás, az éj feketekendös kerüője átlop egy szivei a szomszéd viskóba, a technika csodái a vágyak szolgálatéba állanak és át száguldóvá kilométerek ezreit egymás meüé hozzák a kél vágy fészked. .4 csodák pillanata bekövetkezett! Az m felgyullad és ki feszül az égig; már rögtön megtudjunk mindent, ami a felhőkön tűi elérhető! S azután .... borzadva eszmélünk erre, hogy nem hallunk mást, mim a paradicsom csukódó ajtajának dördffléstt S a fény, mely elfogja szemünk elől a napot, a hernb lángpaÜosának villanásai És zuhanunk, egyre zuhanunk, hogy odalent aztán gyötrelme ?en vánszorogjunk a kilométerek ezrein .... vasúton, hajón, repülőgépe '. kormoson, sároson, lépetten, rossz- szaguan .... Még fő, ha gyalog, a kereszt tévesé dalt, zarándokbottal tapogatjuk az utat a pocsolyává züllesztett föld, a hajdani virágos éden útvesztő w át. Kálváriától — a Kálváriáig! A LEPRA Irta: MÁRA1 SÁNDOR A !oprának általában a tulajdonsága, hogy fertőzés után hét évved j&lentkezik elő­ször. Kórokozóját nem ismerik. A mellen je­lentkezik, vagy a homlokon —• „ezüst virág formájában", mint Jaques Hury mondja Vip- laine-nak —, rendkívül lassan fejlődik ki é>s gyógyíthatatlan. Az ókor é<s a középkor titok­zatos nagy betegsége ez, misztikus és szent betegség, az emberiség egyik kínos titka, me­lyet a természet nem hajlandó elárulni, s ami­ről nem szokás beszélni. Vannak modern le­gendák i* e szörnyű betegséggel kapcsolatban, Párában több, mint háromszáz leprást ismer­nek az orvosi nyilvántartókban, akik szabadon járnak, esetleg melletted ültek az elébb a ká- véházban * te a poharukból ittál utánuk. A párisi Hospital St. Louis-ba 150 leprás beteg jár be kezelésre. Tengerentúlról hozzák a be­tegséget, kereskedők, matrózok, főként Per­zsiából. Hazajönnek « csak hét év múlva ve­szik észre, hogy betegek, először oda .so hede- ritenek, a vidéki orvo's legtöbbször fel se is­meri a hajt, s ha felismeri, az se segít sokat, mert a lepra egyelőre gyógyíthatatlan. Egy francia klinika vezetője panaszkodott, hogy nem tudnak a lepra ellen sikerrel küzdeni, mert kevés a kóranyag. Nincs elég beteg Európá­ban. Lepra-legendák persze vannak: ilyen le­genda, hogy Biaritz közelében építettek, egy francia lepra-telepet, vagy az, hogy a fra.ncia tengerésztiezt kiö macskát hoz Perzsiából aján­dékba párisi menyasszonyának, aki megkapja a leprát, a leányt deportálják a biarritzi te­lepre s a tengerészrázt önként követi. Sok a lepra Bosszarábiában, « behurcolták Románia nyugatibb vidékeire is. A lepra úgy terjed, mint a bánvatüz, végtelenül lassan és alatto­mosan a föld alatt, füst nélkül, ogyszeT csak lángban áll egy nagy vidék, évtizedeken át nem sejtett senki semmit. A legrondább, fan­tasztikus betegség, lerágja a bőrt és a búst a csontokról, a, bőr pergamentszerdvé válik, a beteg sokáig, esetleg évtizedekig !s dél vele, lassan össivsorvad, gyógyíthatnilannl, s a vé­gén elpusztul. Tekintette! arra, hogy az embe­riségnek ozklőszerint mindössze két igazi, ös- orvosság áll rendelkezésére, a ciliinin és a jód, ezzel kezelik, eredmény nélkül. A’ lepra az európai középkor nagy titka volt, a leprásokat kiközösítették és babonás félelemmel beszéltek róluk, önfeláldozó lelkek egé&z életüket a lep- rás-falvak betegeinek ápolására szentelték s Paul Claudel később misztériumot irt róluk, négy felvonásban és egy előszóban. Fiatal francia irók is előszeretettel használják fed re­gényeikben a leprát, mint szelíd és hatásos megoldást. Ma már nem félünk úgy tőle, mert hol van az a betegség, amely annyit tudna ár­tani nekünk, mint mi tudunk szándékkal és akarattal például egy-egy világháború során magunknak, s ha már a betegségeknél tartunk, igazán sürgősebb dolgunk van, mint a leprával törődni, — itt van például a rák diadala, a ráké, mely e pillanatban en vogue a civilizált emberek között, a betegség arányszáma meaz- •szo túlszárnyalja a tüdőbaj és a vérbaj ehiffre- jeit. Majd ha lesz kóranyag, megoldjuk a lepra- problémát. is, addig ráérünk a rákkal bíbelőd­ni, melyből akad szépen kórany ag. Addig i* ... % Addig is itt Budapesten elterjesztette valaki egy kézimunkakereskedőről, hogy leprája van, leprát lehet az üzletéből kapni, szóval valami köze van a szerencsétlen kézimunkakereskedő­nek a leprához. A hír álhitnek bizonyult. A szerencsétlen kereskedő megtette az álh irt er­jesztő ellen a feljelentést. A középkor óta ez az első eset, hogy magyarországi lopra vala­milyen vonatkozásban beszédtéma lett. Az ál- hirterjesztőt remélhetőleg behintik sóval és ki­akasztják a Szépművészeti Muzoum elé. Lusta ember vagyok, de elmegyek és megnézem. Ami az álhit természetét illeti, nem mulaszthatjuk cl,, hogy bizonyos elismeréssel adózzunk az ál- hír feltalálójának és terjesztőjének, amennyi­ben a két személy .azonos, s amennyiben nin­csenek többen,, mert az állhirnek valóban olyan a természete, mint a leprának: a.z ember nem tudja, ki a kórokozó, legtöbbször harmadkéz­ből knpj.'i. s csak altkor veszi észre, mikor már kiüt közölt. Aztán őrt ül ;tz ember, leprá- H-nu, s nem érti a dolgot, és bámulja kezét és lábát, melyekről úgy tudja, hogy egészsége­sek, s szalad hatósághoz, barátokhoz, nyilatko­zik a sajtóban, vádat emel, protevtAL, kap ha­tósági bizonyítványt arról, hogy egészséges és kutyabaja, de ha közelebbről megnézi, azt ve­szi észre, hogy mégiscsak kell valami bajának lenni, mert az emberek elnéznek az uccán, el­kerülik üzletét, nem Mvják meg társas együtt- léteikhez, s a végén kiderüi, persze, csak egy idő múlva, begy az álhirteriesztőnek volt va­lami igaza, csakugyan beteg ő, leprája van ne­ki, vagy az üzletének, gyárának, irodájának, családi életének, puritán, hírének, beteg, hiába. Addigra csakugyan beteg lett, valóságosan in, mikorra észreveszi Mikor az álhirt elterjesa- tették róla, még nem volt semmi baja, — d® az áfáiraek éppen az a természete, hogy előre hat, a jövőbe, s biztosan talál, ha pályáját ügyesen számították ki. Az álhir olyan, mint. azok a nagy távra beállított lövegek, melyeket ■szinte merőlegesen lőnek, ki, fel a levegőbe, * egy szabályos eliptikus görbét írnak le pályá­jukon és száz kilométerrel odébb pontosan a kiszemelt város főterén esnek le. A* álhirt ki kell számítani, s akkor kezd hatni, amikor már lecáfolták é« ellenőrizték. Olyan magasra keH kilőni, hogy már nem is látni, — aztán, mikor már semmi nyoma sincs, az áldozat azt hiszi, ka az ellene kilőtt álhir elveszett a felhők kö­zött, egyszerre csak sisteregve lezuhan fölötte. Egy kereskedő est© eserény bevételét szá­molja gázláng mellett, mikor a kórokozó, egyv ko azoknak a nagy képzelőerejü « szinte ön­zetlenül aktív embereknek, akik ebben a vá­rosban cérnavékony fűrészekkel tudnak elfö- részelni hatalmas embereket és vállalatokat, éppen arra megy, benéz a kereskedő kiraka­tán, látja, amint a szerény bevételt számolják és fejcsóválva azt mondja: „Nini, e« az Erger- Berger, hát ez még mindig él?44 Nagy tévedés lenne az hinni, hogy a kórokozó üzleti kon Kur­rense a szóbanforgó Erger-Bergernek, aki ép­pen szerény bevételét számolja * közben azt gondolja: „Gyenge, gyenge, de ma tizennyob cadika van, a ha elsején megkapom a banktól hús* százalékra é* négy hónapra azt a tízezret, talán mégis kimászom" — és lekopogja. A kór­okozó egészen más brancheban d oizrik, leg­többször csak a kórokozás brancheábao, i evő sincs arról, hogy neki üzleti érdeke lenne ép­pen Erger-Berger cipőüzletét tenni tönkre. Ha igy lenne, még magyarázatot lehetne találni a pesti Kórokozó eljárására, az amerikai konkur- rencia dolgozik ilyen kíméletlen eezközökkel, s a tőke természetrajzához hozzátartozik, hogy nem szentimentális. Nem, Kórokozó önzetlenül csóválja a fejét, s már megy is odébb és három uccával arrébb leadja, hogy Er^er-Bergert ép­pen az ealébfe keree&e két detektív, s a feleség® nagyon sirt. Elsején, mikor Erger-Berger be­megy a bankba, már csak azt tudja mes, hogy nem kap tízezret, ami egyértelmű azzal, hogy ő csakugyan egy bukott kereskedő, holott reg­gel még nem volt az. Elsején már Kórokozónak van igaza, mert a* áldozat c&akugyaa ki van készítve, — abban a piltanatban, ahogy aa ál­hir hatott, az áldozat nyugodtan felveheti • keneteket, mert nagyon kevés ember él ma Bu- dapeeten, aki kibírja asi, hogy elsején, mikor közepesen és beoeületeeen cammogó üzlete ré­szére hitelt kér a bankban., sandán nézzenek reá s azt mondják: „Cenzurális okol “ Ak­kor hazamehet é® kinyithatja a sápot, ahogy sok esetben ki is nyitja. Mi nem abból élünk, amink van, hanem addig élünk, amíg ei- hiszik rólunk. Kórokozó ezt tudja, & nem is hazudik, mikor azt mondja: „Nem adok neki három hetet é« készen lesz." Ha ezt három hétig szorgalmason mondja, igaza lesz, a har­madik héten a bankban sandán azt mondják: „Cenzurális okokból.*4 Ez az álhir primitív technikája, biztos és egyszerű, mint a bőmmel r.ing. De ez az ember, aki egy kézimtrakakereske- dőről Budapesten kitalálta, hogy Üzletében nemcsak kézimunkát, hanem leprát is lehet kapni, túlszárnyal mindent a budapesti álhir- teTjewtés piacán, s ötlete muzeális értékű. Ez az ember egy kissé költő, mert kitalált vala­mit, ami még nem volt é« formába öltötte. Költő, mert van fantáziája, van érzéke mélysé­gek iránt, szakit a szokvánnyal és az emberit olyan oldalról fogja meg, mint előtte még sen­ki. Hogy valaki Í930-ban, fényes nappal. Buda­pesten ezt találja ki egy kézimunkakereskedő­ről, ahhoz már tehetség kell, szorgalom és fe­gyelem. Békebeli szellemes krónikások, akik ragyogó humorral megírták a pesti pletyka tenöÓMöírajzát, ilyenről nem álmodtak. A régi pesti pletyka kőrmöufontan és családiasán dol­gozott, az emberek jóbirét és becsül étét rágta, idillikus fordulatokkal De ez a modern, ez a snájdig, ez a soffőrtipusos pletyka, mely nem kertel, nem magyaráz, hanem rögtön a köze­pébe megy bele, ez a miénk. Aki kitalálta, nagyakaratu és elszánt ember lehet, — unta már a kicsinyes és megszokott álhirt, unta azt. hogy a kózimunkakcreskedőről elterjessze a végrehajtót, a bukást, a családi szégyent, —1 röviden, egyszerűen, nyíltan odacsapott, mint az istennyila. Kitalálta a leprát, mint a pesti kommerciális élet rákfenéinek egyik kézenfek­vő magyarázatát. Mit aprózza? Minek bftteiőd- jün? Leprája, van és azzal vége. Mármost a hau-a olyan dolog ... de erről már beszéltünk a j elébb. Fertőzés után hét évvel jelentkezik. A beteg sokáig nem vesz észre semmit. Egy napon azt látja, hogy a budapesti lepra lerágta csontjairól a bőrt é* a húst. 8 igazán beteg és igazán ki van közösítve és csak az. ájtntos lelkek imádkoznak érette. Ez a fel­találó csak megadta a nevét annak, amiben a város elsorvad. Gyógyszere nincs: talán a chi- nin, lultin a. jód talán ti börtön és a kerékbe-. törés. Egyelőre a betegeket, viszik börtönbe és törik kerékbe, nem a kórokozót. 19®Ö foEbra&r I, yenirrmy. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom