Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-28 / 49. (2270.) szám
***eBM®*Sr 1® «R€fal . é*f. 49. (2270) szám • Péntek - 1930 február 28 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, Félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Ejjyes szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő. DZURANY1 LASZLC FOR6ACH GÉZA Szerkesztőség: Prága !!., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha I Palals Bourbon válsága (&p.) Prága, február 27. Franciaország parlamentje a teljes zsák-! uccába futás után valami olyasfélére készül, arad hailJaíilan dolog a francia pairiamantaritz- raiis történetében. 1928 májusa, az uj választások óta, a kamara egyetlen pillanatig sem tud megnyugodni és a belpolitikai életet' tanácstalanság, veszekedés és bizonytalanság bontja meg, A baloldal és a jobbooldal köriülbeiHÜl egyforma eirös s a jelentéktaen középpártoik állhatatlan mérlegnyele a helyzetinek többet ártott, min t használt. Aim-ig Poincaré ragyogó csillagzata lebegett a Palais Bourbon felett, a députék kénytelen kelletlen követték a bűvös igét, a nemzeti koncentráció labilis gondolatát, amelyben a mérsékelt balpártok elveik feltartásával“ és néhány kiadós miniszteri tárcáért hajlandóknak mutatkoztak a jobboldallal egyiit haladni, vagy megfordítva: a mérsékelj jobbpártok megfelelő rekompenzá- ciókért támogatni tudták a balpártnkat. Olyan kormány is akadt — Briand-é — melyet a mérsékelt jobbpártok és a mérsékelt balpártok kisebbségi csoportja állított és a miniszterelnök ügyes laviroizásána bízta annak sorsát. Egyenesen paradoxonként hangzik, de igy van: 1928 óta csupa kisebbségi kabinet kormányozta Franciaországot (ami Nyugaton gyakori eset, lásd MacDonald kormányait) s ha a tiszta parlamentarizmus legdiadakna- sabb teljesiitmnényeként könyvelhetjük is el ezt a módszert, melyben a miniszterek biztos többség nélküli, állandóan a ház kegyét keresve és egyetlen olyan rendszabályt sem kockáztatva, ami a népképviselőiknek: nem tetszik, kormányoznak, kiadósabb munkát végezni és határozott programot megvalósítaná e bizonytalansággal nem lehet. Különben ás fulminánsan kiemelkedő egyéniségekre van szükség, hogy a széthúzó és egyenetlen többséget tekintélyével és tudásával összetartsák. Ilyen egyéniség Franciaországban egyedül Poincaré volt, — még Briand sem teljesen. De Poincaré megbetegedett s ezzel összeomlott az 1928-as francia parlament tehedbi- rőképessége, amely annyira a nagy vezér presztízsére támaszkodott, mint talán jnég soha. senki máséra a történelemben. Poincaré letűnése és Briand gyengébb kísérletezése után a kamara törvényszerűen felbomlott arra a két részre, amelyet egyedül a Nagy LoUharingiad tudott ugy-aihogy összetartani. A tiszta bailoidal szembe került a tiszta jobboldallal s a centrum törmeléke iernál- lott, mint a kiszikkadt malter s nem tudta többé bevonni az egyik vagy a másik oldal kormányépületét. Két elkeseredett „fiatalember" (íermészetesen politikai értelemben vett fiatalember) ugrott a porondra: jobbról Tar- dieu, balról Qhautemps és a szó legszorosabb értelmében hajbakapott, Oly ádázul és a köteles udvariasságot annyira semmibe se véve, hogy az amrugyis gyenge lábon álló kamara csakhamar romokban hevert Franciaország lábainál. A helyze az — mint a párisi információs lapok fanyarul megállapítják — hogy a Palais Bourbon mai népképvisélete civakodva és utolsó csepp nedűjét is kiadva, mint a kifacsart citrom sápadozik a Szajna partján, a Concorde gyönyörű terével szemben, Doumergiue utoljára fordult Poincaréhoz, de a megtört aggastyán, aki Franciaország szépiára megnyerte a világháborút és megnyerte a frankcsatát, sírva adta vissza a megbízatásit, s — mint a lapok Írják — beteg testére mutatva hajtogatta: „nem bírom, nem bi- noan“. Douimeigue kénytelen volt . újra Tar- dáewbO* focdulná, de nem vodósecunO, hofo; • H legfels© közigazgatási lir@sa§ mint törvényellenest érvénytelenítette a belügy- minisztériumnak az állampolgárság megadásánál kilétéit iiaiirlatát Tisztázták a lex Dérer omisiézus 1. §. szellemét — A visszautasított mm állampolgárságúikért még nem folyamodott szlevenszkéi is ruszinszkái hontalanok 1931. augusztus 22-ig ujbél kérelmezhetik az áSSampofiársÉsot Prága, február 27. A legfelső közigazga1 íási bíróság ma egy állampolgársági iigy-| ben. számos szlovenszkói és rusriaiszkói hontalan szempontjából rendkivül fontos és elvi jelentőségű döntést hozott, amely a lex Dérer vitás eteö paragrafusát a csehszlovák állampolgárságért folyta- modottak és a minisztérium által elutasítottak javára interpretálja. A trianoni békeszerződés rendalk««éwe szerint ugyanis mindazon személyeknek, akiknek illetősége olyan területen volt, amely terület azelőtt a volt osztrák-magyar monarchia területéhez tartozott, ipso fartő és a magyar állampolgárság kizárásával nyerik el annak az államnak honossági jogsát, amely az illető területen a szuverenitást gyakorolja. Mindazon személyeknek azonban, akik az illetőséget Szlovenszkón és Puszin szkon 1910 január elseje után nyerték el, az 1920 április 9-én hozott op- tálási törvény értelmében 1921 december Bl-ig terjedő időpontig kellett kérvényezni ök a csehszlovák állampolgárságot. Amennyiben ezek a személyek a megnevezett határidőkig bármely okból nem kérték a csehszlovák állampolgárság megadását, vagy pedig kérvényüket elutasították, úgy a csehszlovák hatóságok ipso iure magyar állampolgároknak tekintették őket, — a magyar hatóságok azonban érthetően különösen azokat, akik csehszlovák állampolgárság iránt kérvényt benyújtottak és el- utasiitattak, nem ismerték el magyar állampolgároknak és igy a sssiovenezkói és ruszinszkói családok ezrei és tízezrei váltak hontalanná és ki lettek szolgáltatva a közigazgatási hatóságok önkényének. A lex Dérer ezen a tarthatatlan állapoton a következő módon igyekezett részben segíteni: A volt Magyarország állampolgárainak, akik 1910 január elseje előtt legalább négy éven keresztül megszakítás nélkül szlovenszkói, vagy ruszinszkói községben laktak, bizonyos körülmények között igényük van a csehszlovák állampolgárságra, ha az említett négy év letelte óta szakadatlanul a csehszlovák állam területén volt lakhelyük és nincs bebizonyítva, hogy ezen idő alatt másutt szereztek volna illetőséget. A belügyminisztérium azonban a lex Dérer alapján számos állampolgársági kérvény esetében arra az álláspontra helyezkedik, hogy mindazok, akik 1920-ban nem opiáltak a csehszlovák állam javáéi, ipso facto megszerezték a magyar állampolgárságot és ezért a csehszlovák állampolgárság megadása iránti kérvényeket éppen a lex Dereire való hivatkozással utasítja el. A legfelső közigazgatási bíróság ma az ilyen esetek egész szériáját tárgyalta egy közös tárgyaláson és a belügyminisztériumnak elutasító határozatait törvényellenes voltuk miatt hatályon kívül helyezte. A legfelső közigazgatási bíróság ezen döntésében azt a jogi alapelvet állította fel, hogy azon személyek, akik a csehszlovák állampolgárság igénylésére az optálási törvény (236—1920) 9. paragrafusa alapján jogosítva lennének és ezen jogukat nem vették igénybe, szabály szerint a csehszlovák állampolgárság igényléséből a lex Dérer alapján nem zárhatók ki. Ezen döntés indokolásában a legfelső közigazgatási bíróság hangsúlyozta, hogy a külföldi állampolgárság megszerzése, amelyről a lex Dérer első paragrafusában beszél, az idegen állam konkrét aktusa és egyidejűleg az állampolgárságért folyamodó akaratát kell kifej f A mai tárgyalást Rőssler dr. legfelső körigazgatási bírósági tanácsos vezette, a panaszokat Bili Frigyes dr. prágai ügyvéd képviselte. középítői balsEélsőóg gyűlölt férfiú megfelelhetne a megibiizásnaik. Ha csődöt mond, az elnök a Legiutodeó eszközt ragadja m-eg és egy szüntelen szemáiorra bízza a kormány megalakítását s az ominózus koncentráció megteremtését, amely nélkül Franciaországban ma eredmény nem igein érthető él. Beavatott körök szerint ez sem fog menni. S igy jut a Palais Bourbon a teljes zsákutcába: futás szomorú pillanatában ahhoz az eszközhöz, ami hallatlan a francia parlamentarizmus történetében: a házfeloszlatás eszközéhez. A jog megvan hozzá, de a sötét módszert valamennyi elnök addig kerülte, amíg csak kerülhette. Doumergue szégyen,pírral amin fogja a házfeloszlató okiratot aláírni, ha tényleg erre kerül a sor, mert egyetlen elnökőse sem alkalmazta szívesem az anti- demoknatikaA, amti^rlajnemtáris kényszerA legfelső közigazgatási bíróság e döntése messzemenő horderejű és azt jelenti, hogy miután az állampolgárság iránti kérvények benyújtásának határideje a lex Dérer alapján 1931 augusztus 22-én jár csak le, mindazok, akiket a belügyminisztérium a feníemlitett okokból elutasított és ezzel h o utalanokká tett, az említett batáridői a ég egyszer kérhetik a csehszlovák állampolgárság mer adását az esetben is hogyha a belügyminisztérium elutasította őket, vagy pedig valamely okból nem folyamodtak volna a . úttal azt is jelenti ez a döntés, hogy a lex Dérer alapján ezeket a folyamodókat az említett határidőig nem lehet az országból Irir'nritani. Az ormzortzági va!iá$Mzé$ek kérdése a magyar képviseli- iiázbait Budapest, február 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselőház mai ülésén napirend előtt Kontra Aladár és Láng János képviselők felszólaltak az orosz- országi vallásüldözésekkel kapcsolatban. Kontra felszólalásában kijelentette, hogy 12.000 templomot vettek el mozik, párthelyiségek, sőt őrültekháza céljaira is. Harmincegy püspököt, 1500 papot és sok ezer szerzetest végeztek ki. Láng hasonló értelemben szólalt fel, végül kérte, hogy a kormány a népszövetségnél lépjen fel. az oroszországi vallásüldözések megszüntetése érdekében rendszabályt. A francia kamarát csak 1932- ben lenne szabad feloszlatná, de a helyzet olyan, hogy Poincaré nélkül a normális időpontot lehetetlen elérni. A két fiatalember: öhamfemps és Tardieu fölborította a helyzetet, s ha Tardieu mégis megalakíthatná kormányát, ennek az adott helyzetben olyan reakciósnak kellene lennie, aminő ötven év óta. nem volt Franciaországban, s ebbe a „szégyen “-be Doumergue aligha egyezik bele. A házfeloszlaiás, az uj választások kiírása és az uj parlament alapján megalakult kormány elfogadtatása feltétlenül 2—3 hónapot vesz igénybe. Ezalatt szünetelne a külpolitikai munka. És lehetetlenné válnék a londoni konferencia folytatása. MacDonald kénytelen volna haza küldeni a büszke delegációkat és a süxxmonu csőd tudatával ai «laföás elé xnilni, mely aligha kegyelmezne meghazudtolt vezérének. Ennélfogva a francia válság könnyen egy második áldozatot is követelhet, egy nemes és jobbra hivatott áldozatot, akivel a népek reménység© és a várva-várt leszerelés megindítása szállna sírba. Szomorú sors, különösen abban a pillanatban, amikor már-már úgy látszott, hogy a Labour Pairty Ghaiuteinps személyében fegyverforgató elvtársat kap az egyöntetű munkára és a három nyugateurópai vezér: MacDonald, öhautesmps és Müller-Franken, egy húron pendülve, egy világnézetnek hódolva, hozzáfoghat a háboruutáni Európa „megváltásához", úgy ahogy doktrínáik alapján elképzelték és kitervezték. Vesztett-e Európa az időelőtti csőddel vagy nyert, korai és nehéz volna megállapítani.
