Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-28 / 49. (2270.) szám
IPoO február ób, peuteüL Ilii I IHMIFWII 11 ■! 11II !■ ■■■IMIIIII „Köztársasági magyarok jubileumi könyve** Szlovenszkó, február vége. Ilyen cimmel jelent meg egy könyv, melyet ajándékba kaptak a magyar községek könyvtárai. Ezt a hatalmas, diszkötésü s mintegy 300 oldalt kitevő vaskos könyv-ajándékot a „Szerkesztő bizottság" közreműködésével ifj. Gyürky István állította össze, aki bevezető szónoklatában azt mondja magáról, hogy „nem olcsó festékkel vau rákenve az ő magyarsága". Nos, kukkantsunk hát bele, ez nagyon érdekes lehet. A díszes album a köztársaság vezéralakjainak ^hacionáléjával és méltatásával kezdődik, akikről olyan dicshimnuszokat zeng, hogy láttukra még a görög mithologia legendás hősei is szégyenkezve bújhatnak el a kandalló barátságos padkájára. S ezeket a héroszokot: Svehlát, Iiodzsát, Stefáneket, Udrzsalt, Benest, Stundát stb-t beállítja a „feudális" Magyarország „agyonsanyargatott" parasztjainak „vérfagyasztó" történelmi légkörébe, hogy ezt az ezer esztendőn keresztül „deresen fekvő" népet az „úri elnyomatás" sötét, fagyos éjszakájából az „anyagi jólét" és „szabadság" verőfényes magaslatára vezessék. Szerinte Európa legbarbárabb elnyomója a magyar főúri osztály, amelynek sorai között nem talál egyetlen népbarátot sem, — mind gyilkos, korbácsot suhogtató poroszló, akik a parasztot kifacsarták mint a citromot és akik csendőrszuronyba ágyazták be Magyaarország alkotmányát is. Ezért a köztársaság megszületése a „bilincsbevert" magyar paraszt számára az idők teljessége, amikor a mesebeli megváltók megnyitották előtte a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, hol nyakig van föld, kenyér és örökös a dinom- ] dánom. A magyar paraszt fölszabadító Messiásainak sorsát Kocsis és Csömör uraimók- kal zárja be, — ez utóbbit, mint a tartomány- gyűlés „egyetlen" magyar képviselőjét illusztrálja — s ez aztán éppen elég ahhoz, hogy megcsömöröljön tőle az ember. A rendi Magyarország történelméről szóló ciklusa tipikus példája a „történelmi átértékelésének és annak, hogy írója sohase állott lelkiközösségben azzal a nemzettel, amely az 5 megvilágításában is vérző testtel vonaglik ezer éven át a történelem műtőasztalán. Még a szánalmat is megtagadja tőle. Valósággal kéjeleg a magyar szabadsághősök sárbatiprásának és lekicsinylésének ..ildomos" munkájában, — úgy látszik — az a drága, festék bírta az arcán. Egyedül a Hu- \ nvadiak előtt hajtja meg az elismerés lobogóját, de már a Rákóczi-fölkelése az ország legnagyobb földesurának „hatalmi" háborúja, a szigetvári hős Zrínyi pedig „korának egyik legnagyobb rablója" volt. Ebből a „magasztos" perspektívából ítélve .vágtat táltos papripáján Magyarország ezeréves történelmén végig, legázolva minden érdemet, hősiességet, dicsőséget, ami valaha is magyar ember homlokát ékesítette. Pardon! Tévedtem! Hiszen most következnek a magyar vértanuk. Mégis csak talál tehát a magyar történelem „szemétdombján" csillogó gyöngyöket. Ezek a gyöngyszemek: Dózsa György és Achim András. Életük fenkölt, cselekedetük hősköltemény, haláluk vértanúhalál. Ők a magyar nép legnagyobb prófétái, akik a szenvedés és csüggetegség borús egére a reménység tűzpiros rózsáit festegették és a hajnal közeledtét siettették. Ez a. „hajnal", a magyar paraszt ezen „Eldorádó"-ja-: Magyarország föld arabolása. Foglalkozik azután a köztársaság megalakulásának. körülményeivel, a földreformmal, a szlovenszkói magyar kultúra tíz esztendejével. Nézzük közelebbről ez utóbbi kérdéssel kapcsolatos eknefuttatását. — Szerinte a cseh tanítók és tanárok, akik a fordulat után beözönlöttek Szlovenszkóra, uj szellemet hoztak magukkal és ez a szellem nem csak a szlovákság számára jelentett „termékenyítő" szellemi erőt, de a magyarság fiai és leányai számára is{?). Ennél még nagyobbat mond, amikor megálla- pitja. hogy a magyar ifjúság itt határozottan „szabadabb", „európaibb" levegőben növesztheti izmosabbra szellemi erőit. És a legnagyobbat. amikor statisztikai adatokkal is alátámasztva, nagy bölcsen kijelenti, hogy „a magyaroknak itt több iskolájuk van, mint ameny- r;yi számarányukhoz képest őket megilleti". Igazán csodálkozni kell fölötte, hogy ezek után Kocsis és Csömör uraimé k-k ad karöltve egy depó tációt nem vezet, hogy ez égbekiáltó igazságtalanságra fölhívja a kormány figyelmét. Mert hisz’ az a drága festék, amivel magyarságát mázolta a képére, ezt is megbirná még. A szlovenszkói magyarság két politikai pártját: az országos keresztényszocialista pártot és a magyar nemzeti pártot is „elparentálja" ez a díszes album, mert szerinte ezek nem a magyar érdekeket képviselik. Ilyen párt csak egy van: a „Köztársasági Magyarok Földmives Szövetsége", mint a cseh agrárpárt egyik zöil- delő oldalhajtása és uszályhordozója. Aki belépett ebbe a pártba, az a paradicsomba jutott, aki nem, az még mindig a „magyar urak rabságát" sinyli. Ezen egyedül üdvözítő „párt" korifeusainak ajkára adja a jubileumi ünnepségek alkalmából elhangzott szónoklatokat, melyek a köztársasági magyarok „jólétéiről, ..megelégedéséiről szólnak, hadd lássa az egész világ — ezért íródott, b könyv hogy „a magyarságnak farsangi mulatság Üt az Teljes zavar a francia belpolitikában Tardieu! újra megbízták - A helyzet kilátástalan - Bríand? - Köztársasági koncentráljál Pária, február 27. A kormánykriria első napja a legsivárabb fiaskóval végződött. Miután Poincaré egészségi állapotára hivatkozva nem mutatkozott hajlandónak a kormány megalakítására, Doumorgue ismét Tardieut kérette magához, aki végül is hajlandónak mutatkozott a megbízás élfogadására. A dezignált miniszterelnök esélyeit azonban a sajtó és a politikai körök a leghatározottabb szkepszissel latolgatják. A jelenlegi helyzetben Tardieu nem térhet vissza régi többségéhez, mivel sem a radikálisok, sem Franklin Bouillon csoportja nem hajlandó többé a jobboldali többséghez csatlakozni. Franklin Bouillon tegnap kijelentette, hogy a kamara előtt mindössze két lehetőség áll: a halál, vagy a koncentráció. Tardieu a köztársasági koncentráció bázisán kívánna kormányozni, de e többség megteremtése a radikálisok visszavonulása miatt aligha lehetséges. A radikális párt tegnapi frakcióülésén a képviselők egyhangúan úgy nyilakoztak, hogy az elmúlt napokban történtek után Tardieut nem fogadhatják el a köztársasági koncentráció fejéül. A reggeli lapok jelentései szerint Briand sem hajlandó abba a kabinettbe belépni, amelyet Tardieu a radikálisok nélkül alakit meg. Ckautemps volt miniszterelnököt Tardieu tegnap együttműködésre szólította föl, de a baloldali vezér ironikusan azt válaszolta, hogy néhány nap előtt ö is a köztársasági koncentrációt akarta megvalósítani, de Tardieu ellenakciója meggátolta terve kivitelében. Herriot szintén kijelentette, hogy Tardieu nem számíthat a radikálisok támogatására. S a párt azt sem engedheti meg, hogy Tardieu egy más miniszterelnök kormányában tárcát vállaljon. Herriot az Ere Nouvelle vezércikkében a következőképpen nyilatkozik a helyzetről: — Nyíltan szemébe mondom Tardieunek, hogy bosszúvágya, vagy barátainak kívánságai elvakulttá tették. Megtagadta Chau- temps kormányától azt, amit a radikálisok a múltban megadtak neki és nem volt hajlandó megengedni, hogy Chautemps kormánya folytassa a londoni konferenciát. Hága előtt a radikálisok lojálisabban viselkedtek. Tardieu magatartása nem nevezhető fairnek. Tardien személyileg nyert volna, ha utódját a tradicionális udvariassággal fogadja. A baloldal megelégelte, hogy ellenségeinek állandóan fegyverszünetet adjon, mig önmaga soha meg nem kapja azt. León Blum a Populaireban tényként szögezi le, hogy Tardieu egyszer s mindenkorra a reakció harci kedvének hivatalos vezérévé vált. A jövőben csak a radikálisok nélkül és Briand nélkül kormányozhat s legfeljebb olyan reakciós kabinetet alakíthat, amelyhez hasonlót a francia köztársaság ötven év óta nem látott. A parlament mai összetételénél a jobboldali kabinetnek aligha volna hosszabb élete, mint Chautemps kabinetjének volt. Egyszóval a leghelyesebb az volna, ha Tardieu lemondana a kormányalakítási kísérletekről. A párisi információs sajtó ugyancsak szkeptikusan nyilatkozik Tardieu esélyeiről. A Matin és a Petit Párisién úgy ráfi, hosry Briand, vagy a középnártok egyik színtelen szenátora kap megbízási a kojv mány alakításra s ez lenne az egyetlen hihetőség a köztársasági koncentráció megvár lósitására. Valamennyi lap egyetért abban, hogy Franciaországnak végre ki kell kerülnie a belpolitikai viszály örökös zsákutcájából. Mivel azonban a mostani parlamentben nincs sem baloldali, sem jobboldali többség, bizonyos körökben egyre hangosabban kívánják a parlament föloszlatását. V baloldali sajtó ma szokatlan energiává* követeli a francia politikai életben rendkívülinek tűnő rendszabály alkalmazását. A Matin ugyanígy ir és megállapítja, hogy a tehetetlen, ide-oda rángatózó politikának véget kell vetni s a megoldás egyetlen útja csak a parlament feloszlatására vezethet. Masaryk: Ellene vagyok, hogy politikánkkal háborúi prevokilinnk Masaryk elnök nyilatkozata a csehszlovák hadsereg defenzív jellegéről — „A támadó eleve elveszti Európa szimpátiáját** Prága, február 27. A csehszlovák vörös- kereszt elnöke, Masaryk Alice dr., a legioná- rioisszövétség képviselőit meghivta a Hrad- zsinba, hogy a vöröskereszt húsvéti békeakciója előkészületeiről informálja őket. Ezé® az összejövetele® megjelent Masaryk elnök is, aki beszédet intézett a légionáriusokhoz. Beszédében többek között ezeket mondotta: — Mint legfőbb hadúr, aki gondját kell hogy viselje a hadsereg rendes kiépítésének, magam is föltettem magamnak azt a kérdést, hogy miképpen hozhatom összhangba a békemozgalmat az állam védelmét szolgáló katonai biztonsági intézkedésekkel: Ha összehasonlítjuk hadseregünk mai állapotát Viskovsky nemzetvédelmi miniszter ujhól védelmébe vette Húrban követet a véderőbizottságban A képviselőház alkotmányjogi és véderőbizottságának ülése Prága, február 27. A képviselőháziban ma csupán két bizottság tartott ülést Az alkotmányjogi bizottság Micsura képviselő elnökletével letárgyalta a régi magyar korona tartozó sok és követelésekre vonatkozó egyezményt . Azonkívül elhatározta, hogy a közeljövőben külön bizottsági ülés fog foglalkozni a bírák fizetésének a kérdésével. Erre az ülésre meghívják az igazságügyi minisztert A bizottság azonkívül tudomásul veszi és elfogadja a földhivatal elnökének meghívását a földhivatal meglátogatására vonatkozólag avégből, hogy a bizottsági tagok a kiosztott fölnek felekkönyvezésén ek munkájába betekintsenek. A mezei őrökről és a mezei vagyon védelméről szóló törvényjavaslatok ‘tárgyalása, jóllehet ezek a mai ülés napirendjén szerepeltek, elhalasztották. A véderőbizottság ma délelőtt folytatta a nemzetvédelmi miniszter expozéja feletti vitát. Az ülés elején felszólalt Viskovsky miniszter, aki az altisztek, őrmesterek és havidíjasok fizefésrendezéséről tett említést, majd reagált Gajda képviselőnek ama nyilatkozatára, hogy Húrban volt ezredes egy alkalommal elveszített egy fontos iratokkal telt aktatáskát. A miniszter kijelentette, hogy ezzel az üggyel szándékosan nem foglalkozott és nem is fog foglalkozni, mert nem tartja méltónak hogy kilenc év múlva foglalkozzék most a bizottság egy ilyen semmitmondó üggyel, amikor a politikai köröknek ma sokkal fontosabb ügyekkel kell foglalkozniuk. (!) Azonkívül megcáfolta a miniszter StrJbrny képviselőnek amaz állítását is, hogy a szibériai csehszlovák légió felszerelésére 7 mil- liiai'u dollár kölcsönt kapóit volna Csehszlovák.a. A miniszter szerint a szövetségesek szibériai hadseregeinek felszerelésére 3 millió 992.486 dollár kölcsönt vettek fel s ebből a csehszlovák légióra 1,276.497 dollárt költöttek. Húrban ezredes nem vásárolt felszereléseket * hadsereg számára, hanem csak továbbította a szállítmányokat Amerikából Szibériába. A bizottság ezután folytatta a vitát, amelyben résztvettek: Vicsanek cseh néppárti, Tousek cseh nemzeti demokrata, Van- cso cseh agrárius, Oehlinger német kereszr tényszöcialista, Ravasz szlovák néppárti, Stránsky cseh nemzeti szocialista képviselő. A vitát ezután félbeszakították s megvákszították az aviatika} ügyek felülvizsgálására az albizottságot, amelynek tagjai: Heeger, Maoh- nik, Pekarek, Srba, Srpatny, Tousek, Vicsanek é* Zi érből képviselők. élet", amelyet semmi mással soha el nem cserélne. Befejezésül egy kellemes sétát tesz szerzőnk Szlovenszkó és Ruszinszkó hegyes-halmos tájain, hogy az eddig elmondottakat személyes tapasztalataival is igazolja. Mondja, kedves Szerző ur, sétaközben nem látta a losonci elnémult gyárakat, vagy a korompai vasmüvek omladozó falait? Nem találkozott azokkal a „farsangi" mulatsággal jóllakot magyar parasztokkal!, akiknek talpa alól ki csúsztatták' a nagybirtokot a telepesek és vele együtt ki- oanraott a megélhetési bisú feP Nőm halfetU meg a nyuigdijmorzsalókon tengődő, vagy az állampolgárság kálváriáját járó magyar testvérek jajkiáltását? Vagy nem nézte meg a kálvária járásban elfáradt és reményi-vesztett öngyilkos magyarok sirhalmait? Azért kérdem, mert ez a „farsangi" mulatság csattanója s ezt szerencsétlenségére kifelejtette az albumból. No, nem is lehet- csodálkozni fölötte, a húsos- fazekak körül pár ázó dicsőség fénye elkápráztatta, — azután meg. ezt, már igazán nem bírta volna cl, úgy e, az a pénzen megvásárolt drága festék. ^ (kj) az 1918. évivel, úgy haladást veszünk észre. Állandóan építjük a hadsereget és erős hadsereget is akarunk, de mégis a béke mellett vagyok. Miért? Ha a békére gondolunk, úgy elsősorban az egymás közötti békére, kell gondolnunk. Nem fogunk harcolni a messzi Ázsia népei közti békéért, amellyel semmiféle kapcsolatunk nincsen, hanem itt bent a köztársaságban van szükségünk a békére. Hadsereget akarok és ha tényleg összecsapásra kerülne a sor, úgy énnekem, mint a legfelsőbb parancsnoknak, de facto katonának kellene lennem. De ellene vagyok, hogy politikánkkal háborút provokáljunk. Azt akarom, hogy védekezni tudjunk. Talán mondani fogják, hogy ez papucshősség és hogy a legjobb taktika a támadás. Lehetséges, hogy az, ha már a hadseregek szemközt állanak. De e* nem Manyi, mart hurrát kiáltani Ofltenzi vával elveszi fenék Európa szimpátiáját. Tekintsenek csak erre az Európára. Mindenütt a békét kívánják, mert mindenkinek szüksége van rá. A békére szükség van, mert sehol sincs pénz és pénz nélkül nincsen háború. Európában ma már kezdjük megérteni, hegy háború nélkül is ellehetünk. Nem igaz az, hogy ehhez puhányoknak kell lennünk. Ellenkezőleg, ha okom lesz rá, hogy védekezzem, akkor minden energiámmal védekezni fogok. A régi időkben az emberek farkasai voltak egymásnak. Minél jobban tekintünk vissza a múltba, az ember annál nagyobb mértékben volt farkas. Mi azonban oroszlánok legyünk, mert ezt az országos címerünkben viseljük. Az oroszlán, amint hallottam, nagyon tisztességes teremtés. Beszédét ezután ezekkel a szavakkal fejezte be: — Gondolkozzanak azon kérem, hogy mi a különbség az önvédelem, a defenzíva és a támadás, az offenziva között. A védekezőnek egesz más a pszichológiája, mint a támadónak. Milyen indokai lehetnek egy népnek, amely bennünket megtámad. Lehetnek azok szépek? Aligha. A védelem azonban mindig szép. Nem sokat beszélni, hanem cselekedni. Elsősorban magunk között legyen a béke, másodsorban meg kell érteni azt, hogy a védelem nem gyengébb a támadásnál, hanem ellenkezőleg morális erőt nyújt, amije a támadónak nincsen. Miért voltak a háború kezdetétől egészen a békekonferenciáig állandó viták a nagyantant és a központi hatalmak között afelől, hogy ki idézte elő a háborút? Ma minden békerontó eleve proskrihálva van és elveszti Európa szimpátiáját. Tehát: mi magunkat, a népei és az államot, csak védeni akarjuk. — Magyarország legnagyobb városai. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Legújabb kimutat á-s szerint Magyarország legnagyobb városai Budapest után: Szeged, 124347, Debrecen 107.078, Kecskemét 78.5-16. Hódmezővásárhely 62.825. Miskolc 58.769 lakossal. Ezután sorrendben követ* kéznek Ujipeet, Kispest-, Győr, Békéscsaba- 4Í PéOA 4**
