Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-23 / 45. (2266.) szám
Holota út.a beiflgynáHszter statisztikáival szemben megállapítja, imgy az áliampolprsifi fronton a helyzet változatlan A tartományi ás járási hivatásokban több tisztviselőt keli alkalmazni — Englis községi pénzügyi gazdálkodási terve nődben — Megáll a községek fejlődése — „Huszonötezer magyar család még mindig a hontalanság keresztiét v!sa!s“ — Kotois képviselő diagnosztizálja a közigazgatás akut bajait A legfinomabb likőröket és brandyket a Verelnigíe Spiritns- n. Llkörindustrie A. G. ML OSTRAU yyirtja.------■------Kü lönlegességek: (iris. Zwacfes üiaicnm gyomorkeserű I örifi. Zwacks Likőrük | Őrig. „Delpey“, likőrök és brandyk Őrig. holland likőrök Mflellebrekeru Őrig. Zwacks Jasino“ mm. törli, ami jólesik és azt teszi bele, amit i akar. Vagyis az iiyen község teljesen elveszíti ön- ■ kormányzati jellegét és kvázi gyámság alá ■Ikerül. Az 1929 évben 1500 község volt kény- j télén a szanálási alaphoz fordulni segélyért ; 38 millió korona összegben. Igen ám, csakhogy a szanálási alap évi <lo- j tációja mindössze 17 millió koronát tesz j ki, úgyhogy a községek költs égvet é-'eihen i előállott hiányoknak csak 45 százalékét ké- í pee kiegyenlíteni. Beállott tehát a törvén; csődje és megváltoztatásának szükséges- j sége. Mi legyen tovább? | Ilyen körülmények között csak két esíbető- \ ség lehet. Vagy felemelik a megengedett [ 200 százalékos pótadóhatárt, vagy pedig a j szanálási alap dotációját emelik fel, esetleg | megtehető mind a kettő, j A törvény novellálására tehát sürgős szükség van, mert községeink fejlődése megáll, sőt a gazdálkodás rendes menetében is csakhamar zavarok állanak elő. ; Menrt az az egy nyilvánvaló már a pénaügy- miniszter ur előtt is, hogy a jelenlegi tör- . vény nem biztosítja a községek nyugodt gazI < dálkodásának menetét, mert az ezen törvény szerint biztosított jövedelmek nem elegendők a községek feladatai íeljesitésébez. Sx&xftafiaii elmebeteg l kezelés ssélkOí l Gondoskodni kell a belügyminiszter urI nak ezeken felül, arról is, hogy Szlovén sokéban mielőbb állittassék fel egy intézet az elmebajosok rémé re, mert ft statisztika szerint 160 elmebeteg eSielyeséséről kellene gondoskodni, akik részére* w&nfom sincsen hely. | Ax filfsmpolgánágl fronton ij a helyzet válfoxatiaa Nem hagyhatom szó nélkül végezetül a* állampolgársági kérdést sem. A belügyminisz- ! tor ur tárcája jelentésében az hozza fel, hogy az állampolgársági ügyek most már liberálí- j ] lieziti, hogy nemcsak a csehszlovák törvé- j nyék szerint kell hivataloskodniok, hanem ! nagyrészt a régi magyar és osztrák törvé- | nyék szerint is. Cseh és Morvaországban eb- : ben a tekintetben sokkal kedvezőbb a helv- | zet. Csehországban 103 járási hivatal vau 362 tisztviselővel, Morvaországban 45 járás 173 tisztviselővel. Aránylagosan számítva tehát Cseh- és Morvaországban minden járási hivatalra körülbelül kétezerannyi tisztviselő esik mint Salovenszkón. A közigazgatás item respektálja a ByelvtSrtfén^fi A járási hivatalok a nyelvtörvénynek, a kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseit nem tartják be. Magyar beadványok, magyar nyelvű elintézést sehol sem nyernek, A legtöbb járási főnök a kellő számú személyzet hiányára hivatkozik és azzal mentegeti eljárását A járási hivatalok esek szerint mostani állapotukban nem maradhatnak. Gondoskodni kell kellő számú és végzettségű munkaerőről; ezt kívánja a közönség érdeke. A legnagyobb bajok azonban a közigazgatás legkisebb egységénél, a községeknél mutatkoznak. A községi igazgatás mai formája, amely a politikai pártok rendszerén nyugszik, nem vált be és nem tartható fenn sokáig. A feüzségl Küxlgaxgatásf mielőbb tfepolltizáini kell Az a felfogás, amely a demokratikus ön-; kormányzat gondolatának a legszélső, iegsza - i badabb alkalmazásán alapszik, a községi köz- igazgatás terén revízióra szorul A községi közigazgatás menete teljesen j ssétfelyik, elsekélyesedik, nehéskeaaé, dő ] cögőré válik. A mcd rendszer martat a legkásefóh pí5bdt%yijj jellegű községi ügy amig végleges elintézést í nyerhet, a következő szerveken kénytelen ke- íj resztüknenni: 1. a szakbizottságon, 2. pénzügyi bizottságon, 3. községi tanácson, 4. községi képviselőtestületen, 5. járási pénzügyi bizottságon, 6. járási választmányon éa 7. járási képviselőtestületen. Tehát hét fórumon keresztül vergődik a végleges elintézés. Mindezek a szervek pedig egy és ugyanazon; politikai pártok képviselőinek majdnem j ugyanazon arányú összetételéből állanak, ■ amelyek az ügy szakszerű elintézéséhez mondhatni semmit sem adnak hozzá és kiaá- ■ rőlag csak a laikus nép ellenőrző szerepét j töltik be, s többnyire egy és ugyanazon ka- j pott kötött marsruta szerint foglalnak állást, i Kérdem, miért keli egy kis ügynek végigván-: iorolni ezen a sok laikus szerven? Úgyis a legfelső közigazgatási bírósághoz kell íor- iulni, ha valamely ügy szakelbirálását kívánjuk.-:tl)bán és gyorsabban intézteinek el, továbbá, hogy mindazok akik itt születtek, az állampolgárságot kivétel nélkül megkapják. Ezzel szemben nagyon könnyen megállapítható, hogy ez sajnos, nincs igy és hogy, az állampolgársági fronton a rigasrtakua állapot változatlanul tovább tart. Még mo3t is elutasítanak olyan kérelmezőket, akik 30 éve itt laknak, akik itt stíl- lettek, akik minden tekintetben megfelelnek a Dérer — Szent-Ivány lex előírásainak. — ’de sztrájkoltak és igy tovább. A belügyminiszteri jelentés végre statisztikát is ad, melyet hosszú éveken át sürgettünk. E szerint a lex-Dérer alapján 1929 év végéig 7517 kérvényt adtak be; ebből 4186 kedvező elintézésben részesült, mig 1167 kérelmező belehalt a várakozásba és igy kérelme tárgytalanná vált. 1923 év óta pedig az összes kedvezően elintézett kérvények száma 20.000 Amennyiben ezeknek az adatoknak helyességét el is ismerném, nem nyugtat meg a jelentés, mert abból az tűnik ki, hogy 25.000 magyar család még mindig a hontalanság keresztjét viseli és félő, hogy a mai gyakorlat mellett nagyrésze belehal • várakozásba, mintahogy a* a fenti 1167 lex- Déreresei történt Nem nyugszom meg továbbá azért sem, mert a lex-Dérer parlamenti tárgyalásánál hozott rezolueió utasítja a belügyminiszter urat, hogy egy uj modern állampolgársági törvényt terjesszen a ház elé és ez ennek ellenére a mai napig sem történt meg. A költségvetést nem fogadom el. KOMMENTÁROK AZ OLVASÓ MEGSZÓLAL Prága, február 22. Ilolota János dr. magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő a képviselőház költségvetési vitájában a következő közérdekű beszéddel vett részt: A megyerendszer megszüntetése és az uj közigazgatási reform életbelépése óta több mint egv év múlt el. Vizsgáljuk csak a kritika szemüvegén keresztül közigazgatásunkat az uj rendszer tükrében. A belügyminiszter ur jelentésében megelégedettségét fejezi ki az uj rendszer körül tapasztalt eredmények felett. Lehet, hogy a belügyminiszter ur várakozásának megfelelőek ezek az eredmények, azonban alulról, a nagyközönség részéről nézve a dolgokat nem állapítható meg ugyanaz, mert közigazgatásunknak nagyon sok hibája és fogyatékossága van. amit egyrészt a közönség, másrészt községeink és városaink szenvednek meg. A tartományi hivatal ügymeneté nehézkes Az elintézések nagy késedelmet szenvednek és mindinkább kifejezésre jutnak a bürokratikus hivaloskodás kontúrjai. Egyes ügyosztályokon nagy a személyzethiány s emiatt az ügyek elintézése elviselhetetlen késedelmet szenved. így például a pozsonyi tartományi hivatal gazdasági ügyosztálya hét referenssel dolgozik. Es » hét referens kapja mindazoknak a községeknek költségvetéseit, amelyek a kiegyenlítési alapból kénytelenek segélyt kérni. Ilyen község 1929-ben 1500 volt — Minden referensre tehát 215 költségvetés átvizsgálása jut Amennyiben minden referens naponta két költségvetést né* át, ez a munka eltart három hónapig. Innen ezek a költségvetések a számvevőségi osztályhoz kerülnek, ahol a helyzet még rosszabb, mert csak öt számvevő van, akiknek legalább két hónap kell munkájuk elvégzéséhez. Vagyis már július havában tartunk, amikor kiküldhetők a költségvetések as? illetékéé községekhez az észlelt hiányok pótlása és | megfelelő kiegészítés céljából. Mire a községek ennek megfelelhetnek, uj- j ból eltelik egy hónap, úgy hogy a tartományi hivatal a legjobb esetben a j költségvetési év szeptember havában nyer- hét tiszta képet a községek tényleges sziik-; ségletéről és oszthatja ki a segélyt aránylagosan a szanálási alapból., ami újból egy hónapot emészt fel, a letár- gyalással és expediálással. Most kaphatják meg csak a községek költségvetéseiket, amelyek alapján már január 1-től kellett volna vezetniök gazdálkodásukat, ekkor pedig már a költségvetési év végén tartanak, ami azt jelenti, hogy fi községek egész éven át kénytelenek jóváhagyott költségvetés nélkül gazdálkodni. Amennyiben pedig valamely községi költségvetés ellen fellebbezés adatnék be, úgy annak elintézése másfél évig is eltart. Hát fenntartható sokáig ez az állapot? Ebbői a példából következik, hogy a belügyminiszter urnák haladéktalanul gondoskodni kell megfelelő számú szakszemélyzetnek a tartományi hivatalba való beállításáról, hogy az említett abnormia viszonyok megszűnjenek. A lürténelmf országok Járási hivatalai jobban vannak ellátva tisztviselőkkel A járási hivataloknál az a nagy hiba, hogy ahhoz a hatalmasan megnövekedett ügykörhöz arányifcva, nincsenek ellátva megfelelő számú és képzettségű tisztviselői karral. Az elintézések lassúk, a nagyközönség nem nyer szakszerű elintézést s igy kénytelen folytonosan fellebbezési utakon keresni igazát ée hosszú hónapokat és éveket kell várnia amig ügyében végleges döntés történik. Ha pedig egy referens megbetegszik, akkor a túlterhelt személyzet nem képes annak reszortját is ellátni. Hetvenhét járási hivatalunk van összesen 187 tisztviselővel. Tizenhárom járási hivatalban csak egy tisztviselő **n. Ezeknek a munkáját még az is megneA laikus testületből elegendő volna kettő. Amenyiben netán fellebbezéssel is élne valaki, úgy évek múlva kerül vissza as ügy a községhez. A községeknek úgyis csak gazdasági hatáskörük van, teljesen fölösleges tehát politikai összetétel szerint megalakítani az önkormányzati szerveket, amelyekből igy a közügy kárára kiszorulnak a legképzettebb, legjobb, leghozzáértőbb polgártársaik csak azért, mert nem tartoznak semmiféle politikai párt kötelékébe. A községek gazdálkodása a szanálási alap járszalagán A községek igazgatásában azonban a legnagyobb zavart az önkormányzati testületek gazdálkodását szabályozó 77—927 sz. törvény eredményezte. Ez a törvény a községek pótadóját kétszáz százalékán maximálta. Minden község tehát, amely szükségleteit kétszáz százalékos pótadóból fedezni nem tudja, az u. n. szanálási alaphoz kénytelen fordulni, mely teljesen urává válik az ilye* község költségvetésének, abból azt Elvégre joga van nyüatíierai. Nyilván róla van szó, valahányszor a sz&ovenszkói magyar irodakna válságáról beszélnek —- a témát Dzurányi László pompás vezércikke tette ismét aktuálissá —mert vagy azt vetik szemére, hogy molya és nem olvas, vagy azt, hogy lenéző és mást olvas. Az olvasó szuverén kritikai jogával él és megszólal, amikor a ozloven- szfcói Írástudók tűzhelyein forrnak az üstök és az ország legtekintélyesebb lapja bejelenti, hogy a tilalmi időt lejártnak tekinti, a vad elszaporodott és ezentúl a jó vadászok szabadon cserkészhetnek & szlovenszkói irodalom bozótjaiban. Hailialihó, nagy vadászat lesz, •— legalább annak kellene lennie, ha a szó komoly és valóban eltökélt szándék a vetést rágcsáló ugrifülee nyuszikákat snegreud,szabályozni. Az olvasó a hajtóvad ászai előtt a maga szempontjából néhány ártatlan ée tisztázó megjegyzést kíván tenni. Az olvasónak és a hozzá tartozó kritikának nem kell memorandum (amelyről Dzurányi cikkéből szereztünk tudomást), még akkor sem, ha a memorandumban megleckéztetik, az olvasónak könyv kell, amit olvasni érdemes. Ezért a vitába az észtétákai kritériumot szeretné bevetni, miután DzuTányi László vezércikke kimerítően foglalkozott az ügy politikumával. Icike-picike szava ennek az esztétikai szempontnak is van; ez a füstnélküli lőpor a vadászatnál, ez hat és kiirtja az ártalmas vadat, mig a régi mozeárdurrogás, ami ünnepélyesen főiharsogott valahányszor uj könyv jelent meg a szlovénszkói irodalom előre elkészített, diadalíve alatt, legfel,jobb arra volt jó, hogy örökre elhessegesse a kíméletet érdemlő pacsirtákat. , . * Az esztétikai hang — vagy egyszerűen az európai Ízlés hangja — a kővetkező presztabi- Elt megállapításokkal kezdi: í. Nem felel meg & valóságnak, hogy a szloven&zkói magyar közönség nem olvas. Valamikor a mai szlovenszkói városok a legjobb .könyvfogyasztók voltak, nyilván ez az állapot nem változhatott meg máról holnapra. Csak éppen mást olvas, mint szlovenszkói irodaimat. Ismerek meggazdagodott magyar könyv- szortlmentereket és főleg bizományosokat, akik az elmúlt, tiz évben ezrével adtak el magyar, könyvet. Egy nagy szórt,imenter közvetlen közelében élek. látom, hogy dőlnek a megrendez lések és meglep, mennyire a jó könyvet szereti a publikum. Móricz, Szabó, Babits, Szomory, Ady, Markovié?, Tabéry, Tamási Áron, Kosztolányi, Zsolt Béla, Márai, Mikszáth, Herczeg, Csathó, Zilahy százszámra fogy, nem beszélve a külföldiekről — Papini, Wells, Remarque — amelyeknek sikere egyenesen tüneményes és fölülmúlja a pesti arányt. A hiba tehát, nem itt keresendő. A közönséget nem szabad okolni. Olvas, holott e fölsorolt könyveket nálunk nem méltatják, mig a szlovenszkói írások legtöbbjét falrengető dicshimnusz fogadja, és lelopjuk a csillagot az égről, vagy a viManyo&ság legtökéletesebb ragyogásu fénytesteit vesszük hasonlatul, hogy méltón ünnepelhessük őket. Mégsem megy. * 2. Ez azért van, mert a közönséget nem lőhet becsapni. Az elmúlt években sokszor szörnyűségeket akasztottak a nyakára szlovén- szkói irodalom címén. Klikkeket teremtettek, amelyek a nemzetre hivatkozva megrohamozták az olvasót, de a valódi szlovenszkói írók —< mert egyszersmindenkorra leszögezem a tényt, hogy vannak, ha nem is százötvenen, de tizen-tizenketten — alig, vagy rosszul és idétlenül jutottak szóhoz e klikkek kiadványaiban (sőt legújabban előfordult — mint egyik szenátorunk rosszalólag állapította meg —. hogy a por exceUeooe szlovenszkói irodalmat jelentő 7 1H0 fetaniár 23, vasárnap.
