Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-23 / 45. (2266.) szám

ffBO %tfoen&r 23, vasárnap. Törköly képviselő a partementben nyílt szavakkal ostorost? a benesi külpolitika téveíyséseít Benes kSiaoütikála a köztársaság elszigeteltségéhez vezet - A külkereskedelmi politika az állam érdekei ellen van - A nemzetek összefogását senki sem munkálta- A hadügyi tárca tuRengésheo szenved ­Prága, február 22, A képviselőMz költség- vetési vitájában — amint már röviden jelen­tettük — tegnap Törköly József dr. képviselő a magyar nemzeti párt országos elnöke ha­talmas beszédet mondott! A beszédnek nagy terjedelme miatt — technikai okokból — ma első felét közöljük, mig befejező részének az igazságügyi és kultur-tárcák kritikája leg­közelebbi keddi számunkban fogunk helyet adni. Bizalmatlanságunk oka A költségvetés megszavazásának kérdése elsősorban bizalmi kérdés. A magyar nemzeti párt nem viseltetik bi­zalommal a jelenlegi kormánnyal szemben, tehát nem is szavazhatja meg a költségvetést. De meg is mondjuk, hogy miért vagyunk bizalmatlanok s ezzel meg is indokoljuk a bizalmatlansági szavazatunkat. A mai kormány, éppen ngy mint összes elődei, a cseh nemzeti állam eszméjének szolgálatában áll. Ennek az eszmének a di­adala pedig a nemzeti kisebbségek életé­nek a halálát jelenti. A nemzeti életünket pedig mi nem hagyhatjuk meghalni, sőt an­nak teljességére és boldogságára kell töre­kednünk. Természetes tehát, hogy mind­azokkal a kormányokkal, amelyek rejtett, fondorlatos vasrv erőszakos utakon a mi beolvasztásunkra, nemzeti létünk megsem­misítésére törekszenek, nekünk szembe kell állani. Nemsefs érzéseket Isiéitől SaaptssH Azt a tényt, hogy a köztársaság több nép­nek az elemeiből van összerakva, nem akar­ja a hivatalos kormányzat honorálni s nem akarja a cseh nemzeti állam fantomját a nemzetiségi állam valóságával felcserélni. Pedig hiába, a nemzeti elv, — amint azt Ma- saryk, a köztársaság elnöke is félreérthetet­lenül hirdeti — feltétlenül győzni fog. Tőlünk elvehetnek mindent, csak a nem- soti érzésünket nem, mert azt az istentől kaptuk, ember tehát nem veheti el tőlünk. A kemény külpolitikája rossz De nem adhatjuk meg a költségvetésben rejlő kormányzati eszközt a jelenlegi kor­mánynak azért sem, mert a külpolitika, ame­lyet folytat rossz. Rossz, mert nem törekszik a szomszéd ál­lamokkal való teljesen barátságos jóvi­szonyra, hanem fennhéjázó, kardesörtető politikát folytat, amely amellett, hogy nincs tekintettel az állam teherbíró képességére, könyen véráldozatot követelő háborúra ve­zethet Nekünk pedig éppen elég volt a háborúból, mert amellett, hogy elvette tőlünk a hazánkat és csak a szülőföldünket hagyta meg, a szü­lőföldünk annyi szenvedést juttatott nekünk, hogy annak elviselése szinte emberfeletti erőt kivan. Mi békét és igazságot, nem pedig háborút akarunk. De ezt kell hogy akarja az állam is, mert ez a létérdeke. A kormáay háborús mentalitása nem szűnik Á külügyminiszter eddig nem törekedett annak a jó atmoszférának a megteremté­sére, amely a gazdasági béke megteremté­séhez okvetlenül szükséges. Nem tekintve az első évek ellenséges hangulatát, Ausztria és Magyarország újraépítésének kérdésénél utóbbi teljes megrontására törekedett. Létre­hozta a kisántánt katonai konvencióit, az op- tánsperben Magyarországgal szemben ellen­séges irányt vallott, Hágában teljesen tönkre akarta azt tenni s Hága után expozéjában, amelyben a „nagy diadalt4* bejelentette, ki­jelentette azt, hogy nincs ok arra, hogy a külpolitika eddigi irányán változtasson és azt folytatni kívánja. Tehát fenn akarja tartani a háborús men­talitást tizenegy év múltán is és egyáltalán nem törekszik annak likvidálására. Ezért kell az állam népeinek teherbíró ké­pességét túlhaladó fegyverkezés akkor, ami­kor az európai népek együttműködése, gaz­dasági szolidaritása a fegyverkezés csökken­tését, a lefegyverzést kívánja. A külkereskedelmi politika az állam érdekei ellen van De a kereskedelmi politika külpolitikai irányítása is olyan volt, hogy az az állam ér­dekei ellen való és nagy veszélyeket rejt ma­gában. Ha ezt is folytatni kívánja a külügy­miniszter, akkor fel kell ébredni a nép kép­viselőinek a nemtörődömségükből s meg kell j akadályozniok ennek a veszedelmes pofi t iké- j n«k a folytatását. Ennek az állhatatoson el-1 fenséges kereskedelmi politikának, amelyet a gyűlölet és a félelem vezet folytatása, jogo­san feltételezhető, mert hiszen vannak olyan cselekedetek, illetve mutatkoznak olyan kül­politikai tevékenységi hiányok, amelyek azt iga?x>lják. ,; Nem türtésaik kulturális It&ieBedSs A szellemi együttműködés terén semmi nyoma annak, hogy azok az intenciók, ame­lyek a népszövetség szellemi együttműkö­dési bizottságának intencióit alkotják, itt tényekkel honoráltassanak. Sőt a szellemi érintkezés szabadságának megszüntetése a magyarság rovására kiáltó bizonyítók, hogy a csehszlovák köztársaság külpolitikája nem helyez súlyt arra, hogy a jó atmoszféra létrejöjjön Magyarország és a köztársaság között. Azok a rendőri vizsgála­tok, amelyek reászabaditják Szlovénszkóban a rendőrséget a könyvtárakra, ezek is ezt bi- zonyilják. Ügyelt, amelyekben Benes semmit sem csinált A folyók szabályozása kérdésében nem történt közös együttes eljárás illetve meg­egyezés az érdekelt államok között A nyugdíjfizetési kötelezettség szabályozá­sának a kérdésében még ma sincs közös meg­állapodás alapján való intézkedés. A külügyminiszter nem. tett kezdeményező lépést az állampolgárságnak egyöntetű sza­bályozása érdekében. A kisebbségi jog egyöntetű nemzetközi báilyozását ellenezte. Nem tett semmit arra, hogy a tengerentúli veszedelemmel szemben egy egységes euró­pai front kialakuljon és egységes érdekeket képviseljen.' Nem iniciált, nem propagált, miint tette aat a hatalmi politika érdekében. Pedig itt nem elég sem a kereskedelmi saereő­dések sorozata, sem a legnagyobb kedvez­mény, mert azok többek között a nemzet­közi visszaéléseknek eltakart eszközei is lehetnek, sőt a legnagyobb kedvezmény a nagy államok által kiaknázva a kisebb ál­lamok elnyomásához vezethet és Amerika vazallusaivá teheti őket, A szétszakított nagy gazdasági terület kis ál­la ma inak külön gazdasági politikája a maga természetszerű hátrányaival csak katasztrófá­val fenyegethet és amikor kezd már egyik­másik állam vámuniókra, gazdasági ántán- to-kra gondolni, nem gondolják meg, hogy vámuniókhoz csak úgy lehet jutni, ha kö­zös gazdasági politika épül ki. Ha nem is egyszerre, de fokozatosan. A nemzetköm egyezmények egész sorának kell kiépülnie. Közös, illetve egyöntetű adópolitikát, vas­úti tarifapolitikát, áruforgalmi statieztkét, valutapoltikát kell teremteni. Szükséges az érthetetlen vízumkényszer tel­je? megszüntetése, a vámtarifa nomenklatú­rájának lehető egységesítése, a választott bí­rósági intézmény bevezetése kereskedelmi politikai ügyekben. A termelés külön európai értékesítő szer­veit kell megorganizálni. Az ipari kartellek fettételeit és ellenőrzé­sét egyöntetűen törvénnyel kell szabályozni. Közös és egyöntetű szabályozással keü a fo­gyasztás kérdését és annak a termeléssel való egyensúlyát elintézni. Közös szabályo­zással kell a fogyasztásban a munkásosztály védelmét elintézni. Közös ut és vasúti politika kell. A behúz! hajózás egyöntetű rendezését el kell intézni. Taráién programja a mi programunk is Meg kell hallgatni Táróién csávát, aki &«t mondja: Európa, nem számítva Oroszországot, átlag 150 millió métermáasa búza hiányát szenve­di. A hiányzó mennyiséget a tengeren túlról vásárolja, asm évemként 24 müliárd frankba kerül. Ezzel a nyomasztó áldozattal szem­ben mégis mi álL Búzatermelőink keserves helyzete. A probléma tehát nemzetközi tanul­mányozást követel. Azt, hogy az európai de licit csökkentését együttes intézkedésekkel, a termelés fejlesztése utján érhetjük el, ami azonban a termelőnek hasznot biztosítson. Európa uj életrekcltése a saját eszközei­vel, vámpolitikai megegyezésekkel, ha költ­séges is, erre bó fedezetet ad a 24 milliár­dos évi importadózás. Vájjon nem méltó program ja len ne-c ez egy nemzetközi ősz- •zp fogásnak? Mindenesetre egy konstruktív korszak meg­nyíltát jeteutené óe abbahagyását a termé­ketlen kritikáknak. A búza ügyót. emlitettem.! mondta Tardáeu, mert a francia szívnek ez a j legvilálisabb, ez a legdrágább. De ugyan­ilyen megoldás mutatkozik a tüzelő, a raoto- J rikus erő é? a kézi munkások érdekében.! Szükséges az állam közrehatása, nem begy ! adminisztráljon, elnyomjon, de hogy irányié 1 són, ellenőrizzen. Szükséges az államok meg-; egyezése nem egyesítés céljából, de bog;- kJ-1 egyenlitiessenek az érdekek. Azok a belső é: j külső huzavonák, amelyek ezt az utat elgá- j tolják, naponként milliókba kerülnek. Mindezekben hiányzik az „ügyes Benes*‘! gyors tevékenysége, a. bejárati ajtókon való kopogtatása. Az elzárkózás patikája i a gazdasági válságos (elmélyíti; A behozatali és kiviteli tilalmaik eltörlé- j sót tartalmazó egyezményt még csak Cseh- j ország és Lengyelország nem ratifikálta, j Nem kallöitiuttk róla, hogy a vám fogy ve r szü -; netet, amelyet a népszövetség gazdasági bi­zottsága proponált és tárgyal, komolyan akar­ná a csehszlovák köztársaság, sőt ellenkező­leg, tudjuik azt, hogy a vámok csökkentése helyett a vámemelés a kitűzött cél. Az elzárkózás politikáját tartja még mindig helyesnek a cseh külpo­litika. Pedig az elzárkózás politikája és a fokozol i vámvédelem a mezőgazdasági válságot elmé­lyüli é? a már kezdődő ipari válságot felfo­kozza. A kereskedelmi mérlegnek az 1927. évtől való folytonos hanyatlása élénken fi­gyelmeztet arra, hogy nem helyes az elzárkó­zás politikája. Rá kell eszmélni arra, hogy „sikertelen műiden kísérlet, alnely egy-egy országot a természeti adottság figyelmen kí­vül hagyásával, gazdasági elzárkózás utján igyekszik felvirágoztatni. S rá kell jönni arra is, hogy &* éleimiszorbehozatal passzív tételeinek a kiküszöbölése még nem jelent nyereséget, ha fontos aktív tételek elmaradnak. Ennek valószinüsége pedig nagyon U* kézen­fekvő.** Az ipari termelésnek csak látszólag! nem okoz veszteséget az elzárkózás, mert az ipar egyik-másik ága a k&rteilszerveze- teirel a vámsorompókat lehetetlenné tudja tenni és egyináeközti megegyezéssel ki íud­« Y * fí 0 tMk-&<& Ch í $ bg 4 ** 'fi iá' Y& év 50 deka, meleg helyre áHiicfl liszt cjjy részét bekovászóljuK 3 deka, langyos tejben feloldott élesztővel. Meleg helyre állítva kelni hagyjuk. Közben 10 deka cukrot 3 toiássorgévöl habosra keve­rünk, egy késhegynyi sőt, reszeli citrom- héjai adunk beié, t páHnkúspökdmyi jófajta rummal Ízesítjük és 10 deka fel- oldott Viáönt keverünk bele. Az egészet ősszefőlíjűk a fennmaradt liszttel és a megkelt kovásszal s meleg fejjel kemény tésztává dolgozzuk ki. Újból megkeleszt­jük. majd ujjnyi vastagságúra ki-nyuitiuk. Az egytz reszrs lek var- csőm óesk s» n cs’t ra­kunk; amelyeket a másik rész tésztából fánkvágóvaí kiszúrt darabkákkal beta­karunk. Ezután kiszúrjuk az ezen módon megtöltött fánkokat, mégegyszer meg­kelesztjük és annyi Ceresben sütjük ki, hogy minden fánk ússzon a zsírban. SiSlSéh rAz étéibe EmÉÉP VISANT IjfSgS CEREST fejg# ja parírozni az erőszakos vám- és kereske­delmi politika által előidézett hátrányokat. De aat.a nehézséget, amelyet az okoz, hogy egy maga? mezőgazdasági vámemelés folytán az egyik állam elzárja teljesen a piaoat a ma­gas mezőgazdasági vámot létesítő állam ipari termelésével szemben és akkor az ipari ál­lam, amilyen a csehszlovák köztársaság ipart termelésének egyharmad részével a levegő­ben lóg é? következik az üzemi redulicíő, a munkanélküliek szaporodása, a munkanél­küli segély végösszegének emelkedése, adó­emelés, szegénység, romlás, — parírozni kép­telen. Csehszlovákia és Máúrarorsiftg viszonya a köztársaság érdeke ellen való As a kereskedelmi politika, amelyet nem] a gazdasági józanság irányit, hanem a gyű- i lölet, a* csak kárt okozhat, nem pedig vi- j rágaásí, nemzeti és népjólétet. Áll ee különösen a gazdaságilag egymásra utalt országok közötti kereskedelmi politiká­ra. Ezek között a megegyezés kötelesség s ennek a kötelességnek a megszegése tönkre­teszi mind a két ország népét. A gazdasági érdekellentétet az igazán kényszerű minimum határára kell leszorí­tani és a gazdasági együttműködés útjait kell járhatóvá tenni s arra az útra rá is kell lépni, eltekintve attól, hogy ez az ut az igazi béké­hez fog vezetni. Ai a politika, amely a magyarokat a nem­zeti érzéstől akarja megfosztani, amely a szegénységet a hatalmi mámor önfeledt pil­lanataiban mesterségesen akarja kitenyész­teni a magyarság részére, hogy ennek gyil­koló nyomása révén egyeseket magyar nemzetiségűk megtagadására kényszerit- sen, amely arra a természetellenes szuppo- ricióra épit, hogy a magyar szivek cseh­szlovák szivekké lesznek és kialszik belő­lük a vágy és annak kielégítésére békés utón, a felettük hatalmat gyakorié állam hozzájárulásával érvényesülő törekvés, hogy szülőföldjük egyúttal hazájuk is legyen: ez nem &s a politika, amely megteremthetné azt u atmoszférát, amely a szükséges gaz­dasági együttműködés létrejöttét elősegí­tené. Az, hogy Benes mindent megtett és mindent megtesz, hogy ne legyen béketermő hangú-1 lat, mert hiszen azt mondja hágai expozéja- j bán, hogy nincs semmi ok arra, hogy külpo- j litikájának irányát változtassa, az hogy Be­nes a beteg embert folytonosan szurkálja s a gyógyulásához szükséges orvosszerek ki­szolgáltatását folytonosan akadályozza, az hogy a politikai pajtásai közé tartozó Hru- sovszky, Winter és Stefanek képviselők fen- fiéjázó módon, a magas lóra ülve azt lián- i goztassák folyton, hogy nagy ni egér öl te lésük- j be kerül, hogy Magyarországgal a zöld asz- í tálhoz leüljenek és a tárgyaláshoz imperatori1 feltételeket szabnak ézok a jó urak minden imperatori jogosultság nélkül, ez mind a kö7/- társaság érdeke ellen való. Középe&fr&pa szSvatkszite, cselt 8 feöifáraaság marad kívül Meri a megegyezéshez békés és nem fel­izgatott hangulat szükséges s mert a köz­társaság és Magyarország gazdaságilag egy­másra vannak utalva, sőt a köztársaság sokkal inkább van Magyarország ru utalva, mint fordítva. Mert amikor Bulgáriában, Olaszországban, Magyarországban, Ausztriában és Németor­szágban kezd kifejlődésre jutni a középeuró­pai gazdasági együttműködés kereskedelmi politikája s ehhez Lengyelország is igyek­szik felfejlődni, amikor Jugoszlávia Magyar- országgal már a mezőgazdasági értékesítési érdekközösség megteremtésén fáradozik és ebbe Romániát is igyekszik belevonni, akkor a csehszlovák köztársaság ellensé­ges érzülete Magyarországgal szemben a köztársaságot könnyen oly izoláltság álla­potához vezetheti, amely egyenlő az állam anyagi leromlásával. Mi, amikor hangsúlyozzuk, hogy nem va­gyunk irredenták, de szenvedő és becsületes magyarok, akik nemzeti mi voltunkat megta­gadni hajlandót-: nem vagyunk, ellenben a közös gazdasági érdek és a két állam népe­inek jóléte érdekében vállaljuk a közvetítő, előkészítő és sürgető munkát a gazdasági bé­ke elérésére, kénytelenek vagyunk reámutat­ni arra, hogy a csehszlovák kereskedelmi politika állam- ellenes, mert az állam gazdasági kalnsztró- fájdhoz vezet. A népszövetség és as eurépai államok gazdasági szolidaritása A vámvédelmi és a szabad kereskedelmi rendszer erős harcban állanak egymással je­lenleg. Ab utóbbi teljes érvényesülése egy­hamar talán nem történik meg. Előbb talán eV kel] jutni a vámuniói-; . rendszeréhez. Lu­pék ts nagy péberségéi ‘/annak, mert a résztvevő államoknak 1c kell mondani szuverenitásuk egy részéről, közös keres­5

Next

/
Oldalképek
Tartalom