Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-18 / 40. (2261.) szám

1930 február 18, kedd. 5 A kormány n'épiiési programja ' Prága, február 17. A köarmmíkaügyi mi­nisztérium és a pénzügyminisztérium között tárgyalások folynak egy rendkívüli kölcsön fölvételiéről, amelyet a közmunkaügyi mi­nisztérium kizárólagosan útépítésekre hasz­nálna föl. Englis pénzügyminiszter hosszas tárgyalások után beleegyezett abba, hogy az útépítési alap a szociális biztosítási központ­tól 130 millió korona kölcsönt vegyen föl. A kölcsön fölvételének főtételeiről tárgyal­nak most az illetékes pénzügyminisztériumi ügyosztályban s arról van szó, hogy köztmun- kaügyi minisztérium egyszerre vegye igény­be a kölcsönt, vagy három-négy éves részie­tekben. Ugyanis egyes útépítési vállalatok három-négy éves hitelezést ajánlottak föl a munkavállalásoknál. A folyó évben össze­sen 544 millió korona áll az ulépitési alap rendelkezésére: a rendes költségvetésben az utak karbantartására 70 millió szerepel, üt­és hídépítésekre 36 millió, rendkívüli illeté­kekre 20-5 millió és technikai berendezések­re 1 250.000 korona. Továbbá a szociális biz­tosítási központ ez évre 140—150 millió ko­rona kölcsönt ad, végül az ulépitési alap a folyó bevételekből 136 milliót fordít nem ál­lami utak építésére és rendezésére. Ezen összegeket tisztán tárgyi kiadásokra fordít­ják, mert a személyi kiadásokat a közmunka­ügyi minisztérium költségvetése fedezi. A minisztérium terve szerint 263 kilométer hosszú ut építéséről és rendezéséről van szó, vagyis pgy kilométerre 500.000 koronát for­dítanak átlag. Legújabban ,a személyi kérdé­sek is nagy gondot okoznak, mert a megnö­vekedett munkaprogram miatt a közmunka­ügyi minisztérium eddigi személyzete kevés­nek bizonyul. lüfifemliü fognak részesüli a magyarországi psfititei bliiaiil! Budapest, február 17. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Az Esti Kurír tudni véli, hogy a kormányzó tiz éves jubi­leuma alkalmából adandó amnesztia nem egyénenkénti, hanem közkegyelem alapján a törvényszékek elnökei fogják'1 elbírálni, hogy kik részesülhetnek amnesztiában. A lap a to­vábbiakban arrpl érlesül, hogy a jubileum­mal kapcsolatban az állampolgársági ügyeket is végleg rendezik és lehetővé teszik az op- tálást azoknak is, akik a kitűzött határidőn belül azt elmulasztották. Több százezer koronás csalásokat követeti el egy örüanl keresteti Bribnn, február 17. Múlt hó végén Leder- mann prágai szőnyegkeresikeclő bűnvádi föl­jelentést tett Liechtenstein Miksa brünni csemegekereskedő és felesége ellen, akik ki­lenc perzsa szőnyeget vásároltak nála 20.000 korona értékben, amire 11 fedezetlen váltét adtak át neki s azután a szőnyegeket elzá­logosították, majd a pénzt elköltötték. Leder- mann nagy utánjárással csak hét szőnyegre szóló zálogeéduiát tudott visszaszerezni, ezért bűnvádi feljelentést tett Lieehtensteinék el­len. Mialatt a rendőrség az ügy vizsgálatá­val foglalkozott, számos más cég is hasonló feljelentést tett Liohitensteiin ellen. Ezekből kideiült, hogy Liohtenst&in hivatásszerűen űzte a nagystílű csalást s több százezer koro­na értékben csalt ki kisebb- nagyobb össze­geket áldozataitól. Részleges aüseüieMom lesz Németországban Berlini, február 17. Németországban rövide­sen részleges alkoholtilalom lesz. A birodal­mi gyűlés közigazgatási bizottsága szombaton délben megszavazta az uj al kohol törvényt, amelynek értelmében a tartományi hatóságok a jövőben teljesen betilhatják a szeszesitalok árusítását a bérfiztési napokon, legfeljebb azonban heti két napon. Miután Németország­ban részlten péntek, részben szombat a ki­fizetési nap, a tartományi hatóságok erre a két napra minden héten betilthatják az al- koholárusitást. Az uj törvényt a bizottság tizennégy szavazattal tizenhárom ellenében fogadta el. A javaslat mellett a szociáldemok­ratákon és a komim un istákon kívüli csak a német nemzeti párt szavazott. Az össszes többi polgári pánt a javaslat ellen volt ©antílik isrlfe London, február 17. Ahmedabadi jelentés szerint a pánhindu kongresszus végrehajtó­bizottsága, amely pénteken Gandhit diktá- tori teljhatalommal ruházta föl, Gandhi kí­vánságára egyelőre permanenciában marad. A diktátor a közeli napokban végérvényes utasítást ad az életbeléptetendő akciókról. Kijelentette, hogy még ma ultimátumot intéz az alkirályhoz. Az első lépés a kormány só­monopóliuma ellen irányul. Az ország min­den részébe agitátorokat küldtek, akik a só­bányákban és a sógyárakban fölszólítják a munkásokat, hogy szüntessék be a munkát. Tegnap este a Sabarmati folyó partján népgyiilés volt, amelyen a végrehajtóbizottság tagjai beszédeket mondtak és harcra szóli-1 tották föl a népet. A népgyiilés elhatározta, hogy megkezdi a küzdelmet India független­ségéért. Ha Gandhit, vagy egy más vezért letartóztatnak, az egész nemzet föllázadna. A jövő héten megkezdődik a hatóságok boj­kottálása és az angolok parancsait többé nem teljesitik. A hivatalos lesújtó Ítéletet m&méoíi ki Mobiláré Mobile alkalmatlan vezető, megbízhatatlan jeliem, közepes repülő — Malmgreen heroikus halála — Róma, február rí. Hosszú és alapos vizsgálat után, amelyben a szerencsétlen végű Italia- expedició hazakerült tagjait, a segélyexpediciók vezetőit mind kihallgatták és a szakértők ösz- szegezték véleményüket, az olasz tengerészeti minisztérium most már elérkezettnek látta az időt arra, hogy a nagy lelkiismeretességgel és abszolút ob­jektivitással végrehajtott vizsgálat eredmé­nyét és megállapításait a nyilvánossággal közölje. A tengerészet hivatalos folyóiratában szomba­ton jelent meg az északsarki expedíció ügyé­ben végrehajtott vizsgálat jegyzőkönyve, mely az eddig megjelent memoárok mellett a leg­megbízhatóbb forrásmüve lesz a Nobile-expedi- ciónak, amennyiben nem szubjektív vélemé­nyeken, hanem objektív szakértői megállapítá­sokon, abszolút hitelű tanúvallomásokon ala­pul a jegyzőkönyvnek minden egyes pontja. A történelmi jelentőségű okirat, amely a sarkvidéki kutatások történetének egyik legje­lentősebb kútfője lesz, a tengerészeti miniszter rendeletével kezdődik. A rendelet arról, intéz­kedik, hogy a tengerészet hivatalos közlönyé­ben közre kell bocsátani a vizsgálat anyagát-, mert a külföldi sajtóban, különösen a svéd saj­tóban olyan kommentárok is napvilágot lát­tak, amelyek kétségbevonják a vizsgálat ob­jektivitását. A Nobile-iigv megvizsgálásával megbízott bizottság jeleikése három részre oszlik. Az első rész a vállalkozás technikai részével foglalko­zik a legűehatóbban és a legnagyobb szaksze­rűséggel és megvizsgálja azokat a körülmé­nyeket, amelyek között a léghajó elpusztult, hogy megállapítsa a pusztulás okait. A máso­dik rész azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miképpen viselkedtek az expedíció egyes%tag­jai a katasztrófa bekövetkezése után. A har­madik rész a segélyakciókat ismerteti. A vizsgálóbizottság súlyosan marasztaló íté­letet mondott ki Nobilera. Vétkes és bűnös A vizsgálat megállapítja, hogy Mobilénak ntfm volt meg az érvényes engedélye egy lég­hajónak hosszabb útvonalon való vezetésére, csupán provizórikus fölhatalmazása volt Róma fölött végzendő kísérleti repülésekre. A doku­mentum nem mondja meg, hogyan került mégis a sor arra, hogy Nobile megkapta az engedélyt az oxpedició megszervezésére és vezetésére. A jelentés azután kimerítően foglalkozik azzal a könnyelműséggel, amely az előkészítés munká­latainál megnyilatkozott. Kimutatja, hogy a le­génységet nem osztották be megfelelő módon, semmibe sem vették azokat a szempontokat, amelyek az emberek frlsseségét megőrizhették volna és kimerültségüket megakadályozták volna. A léghajó főgépésze még egyetlen re- pülőuton sem vett részt. A fotográfus azelőtt egyetlen fölvételt sem csinált. A katasztrófa lefolyása és annak okai a vizsgálat szerint teljes mértékben földerítet­teknek tekinthetők. Amikor a léghajó a sze­rencsétlenség bekövetkezte előtt körülbelül egy órával elsőidben zuhant lefelé orrával, te­li erledobással könnyítettek rajta, azonban ez olyan mértékben történt, hogy az Italia egy­szeriben ezer méternyire ugrott a felhők fölé. Az első zuhanást különben az okozta, hogy a magassági kormányt kezelő ember elszunyó­kált. Hogy azonban ezer méter magasságból újból alászállhasson, olyan sok gázt bocsátottak ki, hogy az ismét hidegebb rétegekbe került lég­hajó rendkívül megnehezedett. Végül, amikor a bmotorokat megindították, elfelejtették a légszellőztető készüléket az erősebb ellenszélre beállítani. A levegőballonettek, amelyek a fé­lig merev léghajónak a szükséges szilárdságot adják meg, olyan erősen fölemelkedtek, hogy még több gázt szoritottak ki a cellákból és igy a léghajót még súlyosabbá tették. Végül senki sem törődött azzal, hogy a sülyedőben lévő léghajót orrával a szél ellen forditsa. Ha ez megtörtént volna, a zuhanás sebességét csök­kentették volna, mivel azonban elmaradt, az összecsapődás borzalmas erőve! történt s a léghajó száztnérföldnyi sebességgel üíődöft a jégtáblához, ami azután a katasztrófát betetőzte. Megsemmisitően hangzik a Nobileről kimon­dott Ítélet. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy nem igaz az, mintha Nobilet társai unszolták volna arra, hogy elsőnek hagyja el a jégszi­getet. Nobile távozása úgy történt, hogy a svéd re­pülővel folytatott hosszas tárgyalások után Nobile a következő kérdéssel fordult embe­reihez: —• És mit szóltok hozzá ti? Nekem kell első­nek eltávoznom? Társai egyszerűen igy feleltek: — ön a parancsnok, önnek kell tudnia, hogy mi a teendője. A hivatalos jelentés abszolút élességgel igy fogalmazza meg a Nobilera kimondott Ítéletet: Alkalmatlan a léghajó vezetésére, megbízha­tatlan jellem, közepes repülő. Malmgreen tragédiája A dokumentumnak azok a legmegrázóbb lapjai, amelyek Malmgreen tragédiájáról szá­molnak be. A jelentés elsősorban megállapítja, hogy a Malmgreenből, Zapplból és Marianóból álló őrjárat Nobile tábornok teljes hozzájáru­lásával indult végzetes útjára, mig Nobile úgy állította be a dolgot, mintha az ő szava ebben a kérdésiben nem lett volna irányadó. Maga Malmgreen volt, aki a katasztrófa után úgy vélekedett, hogy nincs más mentség, mint a szárazföld elérésének megkísérlése. Ezután Malmgreen egy jegesmedvét ejtett el, élelmi­szerük egyelőre volt és igy szándékát kitolta. Később ismét Malmgreen sürgette az őrjárat kiküldését. —• Ha mennünk kell, már pedig mennünk föltétlenül szükséges, ennek azonnal meg kell történnie, mert most még útnak indulhatunk. Szélcsend uralkodik és igy a jégrögök még nem mozognak. A kis csapat a jelentés szerint jó kondíció­ban indult útra. Zappi erejének teljében volt. Mariano kissé gyöngébb. Malmgreen jól érezte magát. Balkarjának kificamodásában már je­lentékeny javulás következett be. Különben, hogy őt kimúljék, csupán könnyű takarókat kellett vinnie. Hogy szívbajos volt, az indulás pillanatában senki sem tudta és Malmgreen nem is árulta el társainak. Az őrjárat első útszakasza teljes huszonnégy órán át tartott, mivel azonban állandóan pi­henniük kellett, alig tettek meg öt kilométert. Az elébe kerülő akadályok még Maímgreen- nek. a sarki világ alapos ismerőjének elképze­lését is meghaladták. Malmgreen maga mondta társainak, hogy az utjukba kerülő jégtorlaszok a leggonoszabb tömbjégből állanak és sohasem hitte volna, hogy az akadályoknak ilyen sza­kadatlan sora kerülhessen elébük. A hőmér­séklet rohamosan csökkent. Malmgreen jobblá­bán fagyási jelenségek mutatkoztak. Már a második napon idegileg összeroskadt. Mariano hisztériának jellemezte állapotát. Malmgreen panaszkodott és érthetetlen szavakat mormolt maga elé. Társai masszírozták, bátorították és meleg italt készítettek számára. Negyedóra'múlva fölmelegeclett és bocsána­tot kért társaitól Ezen a napon arról gondol­kodtak, hogy ne térjenek'-e vissza, kételkedtek azonban abban, hogy a visszafelé vezető utat megtalálják-e. Elhatározták tehát, hogy foly­tatják a halál-utat. Malmgreen folyton gyön­gébb és gvöngébb lett, lábai fölmondták a szol­gálatot. Ha elesett, nem birt föltápászkodni, talpra kellett állítani. Most már egészen hall­gataggá vált. Jobblábának ujjal teljesen le­fagytak, kezei megdagadtak. Ekkor Malmgreen arra kérte társait, hogy a ma­gukkal hozott baltával üssék őt agyon, előbb azonban fedjék be egy kendővel, hogy az ütés hatását ne lássák. Kérését visszautasí­tották. A tizenkettedik stáció A kálváriás ut tizenkettedik napján Maim- gxeen a jégre vetette magát és kijelentette, hogy most' már nem tud tovább menni. — Nem tudok tovább menni, itt maradok. Ti azonban menjetek csak tovább! Elhatározását nem másította meg. Lehúzta cipőit és megmutatta szörnyen szétmarcan­golt lábát, amelyen már a nyers hús ütkö­zött ki. Újból kérte társait, üssék agyon. A bizottság jelentése ezután szószerint igy folytatja: — Malmgreen azt sem akarta, hogy társai élelmiszert hagyjanak számára, mert ez éle­tét csupán pár nappal hosszabbította volna meg. Arra kérte Zappit, hogy' iránytűjét és gyű Kijét vigye el Stockholmba és adja át édesanyjának. — Azonban a gyűrű nem ment már le a megdagadt ujjakról. Amint Malmgreen kí­vánta, sirszerü mélyedésbe fektették, ame­lyet a hóban készítettek számára. Kívánsá­gára hóval takarták be. Társai kis jégdara­bokat helyeztek a feje mellé és Zappi, aki visszaemlékezett arra, hogy Melmgreen egy­kor azt mondotta, hogy a tudósoknak nincs hitük, kevés hóval keresztet rótt Malmgreen homlokára és a keresztelés formuláját mon-r dotta el közben. — Zeppi és Mariano most reményt vesztve néhány tiz méternyire távoztak a sírtól és egy hómezőn két óráig pihentek abban a re­ményben, hogy Malmgreen végül is megvál­toztatja szándékát. Közben látták, amint ros­kadozva egy jégdarabra támaszkodik és hal­lották, hogy hangosan kiált feléjük, folytas­sák tovább útjukat. Azután végleg eltűnt sze­meik elől. A jelentés azután tovább beszéli el Zappi és Mariano kalandos útját addig a pillana­tig, amíg a Kraszin reájuk nem akadt. A há­rom embernek anabázisa az Italia expedíció­jának egyik legtragikusabb, egyúttal azon­ban legérdekesebb fejezete is. Tisztára vé­letlen, hogy Mariano megmenekült, mert Ma­riano kívánságára Zappi már visszahagyta őt, azonban belátta, hogy egyedül nem folytat­hatja útját, el kell pusztulnia és ezért társa mellett maradt, hogy vele együtt várja be a halált. Már a deliriumboz voltak közel, amikor a horizonton feltűnt a Kraszin kéményének a füstje... A A hivatalos jelentés ezek szerint teljesen lesújtó ítéletet mond ki Nobilera. A Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége kereste a mó­dot arra, hogy ebben a kérdésben megszó­laltassa az expedíciónak résztvevőjét, Behou- nek dr.-t, azonban a tudós sarki utazó szombat óta betegen fekszik lakásán és igy egyelőre nem áílt módunkban véleményét kikérni. A hivatalos vizsgálat jelentése min­den körülmények között rátette a végső pon­tot a balsorsu expedíció történetére. „En raboltam el a tábornokot“ Beleőrült egy orosz sofőr a Kuijepov-rejtétyhe Paris, február 17. A Kutjepov tábornok eltűnésével kapcsolatosan különös eset fog­lalkoztatja a rendőrséget. Jagnenko orosz so­főrön, aki annakidején a krimi hadseregben szolgált és néhány éve telepedett meg Páris- ban, hirtelen elmezavar jelei mutatkoztak. Előbb nadrágszijára akarta magát felakaszta­ni, majd borotvát fogott önmaga ellen s köz­ben állandóan ezt kiabálta: „Én raboltam el a tábornokot! Én raboltam el a tábornokot!** Beszállították a rendőrségre, ahol orvosi megfigyelés alá vették. A vizsgálat megálla­pította, hogy január 26-án és 27-én, vagyis a tábornok elrablásának napján és másnapján Jagnenko nem teljesített szolgálatot abban a garázsban, ahol alkalmazták. Eddig még nem tudták kideríteni, hogy ezt a két napot mi­vel töltette. Az orosz emigránsok lapja, á La Renais- sance jelentése szerint a párisi szovjetnagy­követ, Dovgalevszkij, Tardieu francia minisz­terelnöknél tett lég-utóbbi látogatása alkal­mával követelte, hogy az orosz emigránsok néhány vezetőjét utasítsák ki Parisból. Kü­lönösen Golovin tábornok kiutasítását köve­telte volna Dovgalevszkij, arra való hivatko­zással, hogy a tábornok az orosz emigránsok részére katonai kiképzőtanfolyamokat ren­dez. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom