Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-02 / 27. (2248.) szám

8 t>i^gaiA^o^ar-hirl^i> W®0 Mbroár 2, raftsénttqpc réeaben a rendőrség feladata, úgy indokok vele itt is fogtaiLkoaná. A nálunk érvényes ki­hágás! törvény több mint 50 éves, sok tekin­tetben elavult. Elavult különösen az arcai forgalom és a körragyon megóvása szempontjából. Az aubomobiliznnus kifejlődése teljesen felfor­gatta a patriarchális uccui viszonyokat. A for­galom rendje elleni kihágások sokkal súlyo­sabb következőiéin yekkel járnak ma, mint a lókonszaik idejében, de autóloaraimbol ima sok esetiben az élet kioltását jelenti, tehát a bű­nösöket és az erre hajlamosokat jobban kell megfogni. Nem vagyok arainak a híve, hogy ezt a problémát csak az automobil gyorsaságának túlságos lemérsőklésével lehetne elérni, de feltétlenül szigorú büntetéseket kell szabni a vad száguldozékra és a vezetési jogosítvány elkobzása is kimondandó ilyenekkel szem­ben. A közvagyont úgyszólván senki sem kí­méli. Napirenden vannak az oly eseteik, hogy ligeti, séta-téri virágokat, padokat és más fel­szerelési tárgyakat lelkiismeretlen emberek megrongálnak. Úgy a forgalmi kihágások, mint a közvagyon rongálás eseteiben a rend­őri őrszemeket, amint ez a külföldön már be is vált, törvényileg fel kellene jogosítani, hogy tettenérés esetén azonnal a helyszínén ,nocsak a büntetést szabják ki, de azt haladék­talanul be is hajtsák. Ennek nagy nevelő ha­tását a külföldön már régen elismerték. Ami a jobbrahajtás rendszerére való átté­rést iUeti, Nyugaíeurópában jobb raha jt anak, Ausztria is most erre a közlekedési sziszté­mára akar Áttérni. Nem tudom, mi a terv erre vonatkozólag, de célszerű volna ebben a kérdésben a környező országokkal egyönte­tűen eljárni. Beezóde további részében Jabloniczky Já­nos dr. többek között szóvá tette azt a ked­vezőtlen helyzetet, hogy a köztársaság terü­letén még körülbelül ötezer község nincs be­kapcsolva a telefonhálózatba. Ez is a jó köz- biztonság és a jó közigazgatás kiépítését hát­ráltatja, FARSANGI NAPTÁR Február A brikmi Corvinia magyar diákegyesület tartja immár hagyományossá vált Corvina-bálját Február 8. A Kassai AC álarcosbálja. — A Lévai Nöegylet jótékomyoélu estélye a Vi­gadóban. — A magyarországi Szepesi Egye­sület bálja Budapesten az Országos Kaszinó sárgatennébem — A losonci Római katolikus Nőegylet teaestélye a Kalmár-étterem helyi­ségeiben- — A gálszécsi zsidó nőegylet tánc­cal egybekötött műsoros estélye. (Február 1.-ről elhalasztva február 8-ra.) A műsoron í szerepel Sz- Nagy” Mid ée B. Palotai Boris I „Eleven Újság”-ja. — Az ungvári Testgya-j korlók Kőiének táncestéi y« a Korona-szálló nagytermében. Február 9. A dunaszerdáhelyi jótékony katolikus nőegylet zártkörű álarcos-jelme­zes bálja. Február 15. A léva; Torna Egylet nagy álarcos bálja a Vigadóban. — A losonci Evan­gélikus Nőegylet farsangi teaestélye a Kal­már-étterem helyiségeiben. Február 18. A prágai Magyar Akadémi­kusok Körének első reprezentációs bálja a Rádió-palotában. 'Március 1. A rimaszombati tüzoltőegyesülét jelmezbálja a Tálra-szál lóban. Március 2: Az érsekujvári magyar tár­sadalom hagyományos Magyar Bálja. — A pozsonyi keresztényszocialista szakszer­vezetek táncmulatsága a Royal-száKó termei­ben. Kezdete este 9 órakor. ' /, í ) \ ;■ 'W ..... ' v •v f i/ ’l SxAjról- s as á ] p a adja mindenki, meny­nyire meg van elégedve a ,Patent PIkow féle marhaitató-berend esésünkkel. finnek következménye, hogy az elmúlt esztendőben minden tulaidonos ur legtel­jesebb megelégedésére több, mint 50.000 darab „Patení-Dskow** vályút szerel tünk fel. önnek is érdeke, hogy csak egy ilyen igazán kipróbált itatéívlszcrelést szerezzen be. Minden utánzat értéktelen. OIKOW & ZEDNIK, GABLONZ a. N. A legmodernebb rnarbailató készülékek jcbazlovikiai legnagyobb apeciáüsgyára A SÁRGA VES Irtat HUNGARICUS VIATOR Páris, január vég®. — Mértfőldes csdzmákkai közeleg a sárga veszed eLem ... — jelen tette ká a Sorbonneon tartott minapi előadására egy professzor. Ha a Quartier Latin diáklakta uccáira, kl- sebb-nagyobb szállodáiban, gombamódra el­szaporodott kiraai éttermeiben ezerszámra fel­tünedező kínai ée japán kereskedők, házalók, de főleg diákok számából akarnánk következ­tetni, nyugodtam azt is megállapithaitnók, hogy nemcsak utbara, meg is érkezett már a „train jaune“ utasai itt hemzsegnek a St. M Lohol Moratpamaese felé Ívelő utján, apró figuráik sápadt patáiból bizalmatlanul kandit feléd szabálytalan vágású szemük nyugtalan fénye, — érezned kell, hogy trójai fa-ló mód­jára lopódznak be egyenként, százanként, ez­renként Európa sáncai közé, hogy kultú­ránk, technikai félkészültségünk titkait meg­lopva, mindezt tízszeres erővel fordítsák majd ellenünk * halált megvető bemzáj kiál­tással dobják embereik millióit ágyúink, baok jadnk, drótsövényeink elé ... Elégi, elég, — más táj felé vezess, Luoiffér! A sárga veszedelem más fajtáját is tanulmá­nyozhatjuk ma Páriában. „Sbangbai” néven hirdeti az Appolló-szán- háí, mr. John Oltón drámájából alakította négyfelvomásos „piére á grand sipeabacl#' — á monsieur Charles Méné. Látványosságszámba menő diie-zletek, ízlés­sel ragyogó drága jelmezek s egy nagyszerű szinésztehetség, Mme Marnac, — kell ennél több? — Kell! — S megvolt? — Nem egé­szen. Hadd mamijuk el azonban telegráfstílus­ban a mesél, óvatosan kell kezelnem a szó­ka*, nem szabad nevén neveznem a darab gyermekeit, akik, — hogy is fejezzem ki ma­gamat, — távol kelet könnyed pillangóiból regrutálódnak — s ott gésáknak nevezik őket. Az első kép egy shangihaii teaház. Ház, — ahol teát is isznak, egyéb áruinak fogyasztói Kelet gazdagjai, még gazdagabb amerikai és angoljai s a tarka pillangósereg élén egy erőekezö és esett szép aszóny, Madame Mand- sou, a franciák nagy művésznője, Mme Mar­nac áll. A ház dSrectnioe, örömed irányi tója, rende­zője, — brutális, kegyetlen rabazolgatartója Madame Mandsou. Előkelő családbői származott, tragédiák so­rán, — melyet a további felvonások folyamén ő fog elmesélni, — idáig jutott A kiraai teaMztulajdonosraőjének tarka Jel­meze, hamisítatlan kínai viselkedése mögött senki sem fedezné fed az egykori európai ladyt Elég szokatlan, kissé bizarr, ugyebár, a miljő s mintha előre vetné árnyékát, máris grand guignolszerű borzongás fut végig az elegáns hölgyközönség mélyen dekoiletált hátára. A párisi társaságban hetekkel előbb hire terjedt az újdonság angol társa ságellonee ten­denciájának s Páris oréme de la créinje sárga kárörömmel sietett borsot törni Anglia orra alá. S bár egyes angol befolyás alatt álló párisi lapok erős kritikát gyakorolnak a darab fö­lött s óriás erőmegíeszi léseket tettek, hogy a darabot kivégezzék, egyelőre tódul a publi­kum. Sőt nem kevés angol szó is hangzik fel­vonásközben a színház pirostapétáis halijában és ha London színházai nem is nyitottak ka­put a Colion & Móré cég gonosz érdekesen megirt darabjának, Amerika annál jobban siet a kulisszák mögötti angol erkölcsökkel megismertetni saját népeit. Éppen elég lené zésben volt része — társadalmi téren — hi- pokrita angol rokonai részéről, jól esik lel­kének ez utón-módon is revánsot adni társa­ságbeli riválisának. A színpad dekorációjába a nézőtér egy részét is bevonják. A két pros- cenium páholy az első felvonás díszletének folytatása. Aranyrácsos kalitkák, melyben szépséges kicsi gésák ülnek, heverésznek, csi­cseregnek párnák lágy mélyén. „Mosoly lá­nyai” a nevűik, a szigorú házszabályok szerint mindig mosolyogniok kell, — belül sírhat­nak. kifelé azonban örömet, vágyat, boldog­ságot árasztó napsugárként kell ragyogniuk. Gazdag kínaiak, angol tengerésztisztek jár­ják sorra a ketreceket, birálgatják, ócsárol­ják' vagy dlicsérgetik az árut. Fiatal japán herceg társaságában előkelő angol lány étkezik. Shamghaá nevezetességeit mutogatja Londonból érkezett ismerősének a herceg, mint legérdekesebbet, a teaházat s a gésákat sem hagyhatták ki a programból. S amiirat ez Kínában, ugylátszik, szokás és il­lik, a ház directricének is bemutatja a ven­déget: — Miss Poppy Smith. Sejtjük, hogy álnév, Madame Mandsora ki­fejezést is ad kételyének. — Oh, nálunk igen sok miss és mirs. Smith fordult meg Anglia legjobb társaságából. Ott­hon nem igen mernek, távol keleten mindent megtapasztalnak, mindent megtanulnak ... Miss Poppy apját, az előkelő angol bankve­zért jött Shanghaiba meglátogatni, de mielőtt m ég talál kozmánk, egy-k ét napig inkognitó­bára járja be Japán princ barátja táiBa«?ágáfcara a város érdekességeit. A herceg szerelmes bele, a lány még ellen­áll, ma éjjelre adnak randevút, — hol? — itt, — ez a legdiszkrétebb, legbiztosabb hejy s minden elképzelhető kényelmet nyújt.­Poppy távozik, Madame Mamdaou. a herceg­gel marad. — Szeretőd ez a nő? — Még nem. ' —Lány vagy asszony ? Különben látni, hogy lány, sokkal jobban van öltözve, sem­hogy férjes asszony lehessen. Estére nagy va­csorát rendezek valaki tiszteletére, ma töl­töm ki rajta rég forralt bosszúmat. Jöjj el te is, hercegem, Shamgihai legjobb társasága lesz jelen, előkelő diplomaták s kiváncsi felesé­geik. Egyenként hívtam őket, másképp nem jönnének, gyönyör lesz látnunk, ha vala­mennyi egymásra bukkan itt. S • vacsora vé­gére más meglepetést is szántam. Kajánul kacag a nő, végigfut rajtunk a hi­deg, borzasztó lesz, — sejtjük — a meglepe­tés. * A második szín Reinhardt-szenzáció. Vörös lakkal borított falak, művészi faragása vörös lakkbutorok, kínai vázák, finom szőnyegek • a cikk-cakkos lépcsőzet a terem kétemeletnyi magasságáig ér. A ház asszonyán arannyal hímzett drága kí­nai öltözet. Nehéz ezüsttel, arannyal terített az ebédlő- asztal is. Fehér selyembe öltözött copfos kis figurák, halkléptü szolgák sürögnek körötte nesztelen. Hosszú száron tűzpiros rózsákat szór szét as asztalon a szépséges kínai asszony. Nagybáty­ját, az előkelő Koo-Lo-Foo mandarint is ven­dégül hívta. Személyesen kell Madame Mand- sou megbízásából az est legértékesebb vendé­gét, Sir Guy Charterist, a bankvezért — miss Poppy apját — idehoznia. Még a vendégek érkezte előtt Mandsou as­szonynak külön beszélni való ja is len Sir OharterieseL Kopaszodó, de még mindig hóditni vágyó gavallér a várva-várt vendég. Egykori szerelmére, a magát művészileg át­formált szép asszonyra — csodálatosképp — nem ismer rá Sir Charteris. Szépsége és szellemének varázsa azonban elkábitja a nagy Don-Juant, szerelmesen kér és kap tőle éjfélre rendezvoust. — Megengedem, hogy a vendégek távozta után a házban maradjon. Boudoirom ajtaja nyitva lesz, — súgja ax asszony s a vendégek fogadására siet. Grand toiletteben, gyors egymásutánban ér­keznek a vendégek. Nagy megrökönyödéssel vesznek egymás jelenlétéről tudomást. Angolos ceremóniával folyik az ebéd. A há­ziasszony finom-szellemesen vezeti a társal­gást, mint csillogó tűk villannak éles célzásai. Exótikus ételek, gyöngyöző pezsgő járja s pióce de resistence-ként gyönyörű meztelen lányt cipelnek néger szolgák ezüst tálon a bá­Csizi jód Bróm Gyógyvíz A kontinens legerősebb jód-bróm forrásai. Kérje az ivókúra használati utasítását 1 Csizfürdö, múló vendégek elé. Egyetlen takarója, kibon­tott aranyhaja átlátszó fátyolként folyja körül rózsaszín testét. Tettetett meglepetéssel ugra­nak föl asztal mellől a dámák. S a háziasszony finom gúnnyal mutatja be a vendégseregnek: — Házam legértékesebb darabja, a legszebb angol leány. Sír Charteris, minden előkelőségéről megfe­ledkezve, ingerült haraggal robban az asz- szonv elé: —• Angol származású lápyt mert ilyen hely­zetben elénk hordatni? Bocsássa szabadon, máskülönben hatóságaink utján fogok ön ellen eljárni. Rekedt kacagással felel az asszony: —■ A hatóság Shanghaiban én vagyok. Min­denki zsebemben van, ellenem nem tehet, tisz­telt Sir Charteris, semmit. A magas diplomá­cia is engem ural, összes titkaik tudója va­gyok, általam mindent, ellenem semmit sem képesek keresztüvinni. —< De hát ki ön, e titkos hatalom, rejtélyes asszony? — Életem történetére kiváncsiak: hallják hát, ladyk és urak. Előkelő angol család fiatal, szép gyermeke voltam, ön keresztezte utamat, Sir Charteris, — megismer, emlékszik már? — igaz, régen, húsz éve volt, — csúnyára ottha­gyott, gazdagon nősült, majdnem egyidőben született meg a mi gyönyörű gyermekünk s az önök szép lánykája is. Elbujdostam és szivem ben pokoli tervvel követtem nyomát. Sikerült megvesztegetnem távollétében a dajkát, gyer­mekünket, önökhöz csempésztem be, a, két lánykát kicserélték, a mi lányunkat neveljék önök, legyen szerencsés, gazdag, boldog gyer­mekem, — a ti lányotokból courtizánt- nevel­tem, — ez volt a bosszúm. Rohan kifelé a vendégsereg. —• Maradjon — szól Ohartorisuek a kíntól Teeskető oaexoay —, még nme* vége, öo** máé meglepetée k vár.^ Harmadik kép: a teaház kaliüca-eora, M egyikben a tálcán prezentált meztelen leány. S Jönnek az asszony és Charteris. Madame Mand&ou a f*őke szépségre mutat: —- íme, az elcserélt lány — az önök Maya* * Utó Leó felvonás: Madame Mandsou belső lakosztálya. Charteris nem akarja efltínni a borzasztó va­lót, itt fogja fogadni éjfélkor az asszony, hogy bizonyítékait is bemutassa. Egyelőre titkárával üzleti ügyekről tárgyal, — kívül lárma, sikitás hangzik, — ópiumittaa, féligöltözött nő: Misa Poppy Smith támolyog befelé a fölrántott ajtón. Ma éjjel óta a Japán kedvese. A mámoros herceg nyomában. — Hogy mertek bejelentés nélkül lakosxtár lyomba tolakodni? — kiált rájuk az asszony. — Jogom van —• felel ittas nevetéssel a herceg —, bérbevettem ma éjszakára & házat. — De nem belső boudoiromat, — rikácsol rekedten a nő. — Ki innom! —- * & szerelmes pár kifelé támolyog. S Jön Charteris. Szörnyű jelenet kettőjük között, az apának el kel! hinnie a valót. Künn njabb Lárma, a herceggel sarkában Misa Poppy részegen újra berohan, —< Atyám! —• kiáltja meglepetéstől kijóza­nodva a lány. — Poppy, leányom, ezen a helyen itt? Madame Mandsou torzult arccal kiáltja: — Miss Smith, — Poppy, — % Sir Charter!* lánya? ... de hisz’ akkor — e* az én, — a mi leányunk... s ón magam dobtam & h-ereeg karjai közé ... szörnyűség, borzalom ... le­gyek átkozott. * S még egy u tolsó kép, a másoriük tel vonás terme. Poppy undorral utasitja el magától any­ját, az asszony tőrt ránt elő s a kanyargó lép­csőn kergetve, halálra szúrja a lányt. A vére# tetem lépcsőről-Iépcsőre, a földszintig gurul. — Nincs többé lányunk, a tieteket magaddal vfheted, Sir Charteris, ingyen átadom. Függöny. Irodalom nulla, kiállítás, rendezés, játék nagyszerű, siker rengeteg, — Fámban va­gyunk. Miitétek kés nélkül Amit a patikaszerek nem gyógyításiak meg, aat meggyógyítja — egy régi latin közmondás szériák — a kéé ée amit a kés nem gyógyít meg, aat meg­gy ógyiíja a tűz. A bölcs közmondás eMeoére is so­kan vannak, akik félnek a késtől, de még jobban a tüzes vastól, amit pedig azelőtt sörön használtak műtéteknél és amit nemrég Bier berMnd tanár próbált ujbő! divatba hozná. A kés ós a tüzes vas eMenségei bizonyára nagy örömmel fogadnák, b» beválna egy uj műtéti eljárás, amellyel egy idő óta több sebészeti klinikán kieérleieznok. Huez év óta szerepel már gyógvdeohnilkni «zer- tárunkban a diatbenmia. Ha ugyanis széles elektró­dokon át bizonyos gyorsreoffésö áramot vezetünk a testszöveteken keresztül, az nem izgatja az ide­geket, nem kényszeríti összehúzódástra az izmokat, nem okoz eiektrolytrkus bomlást a teetnedvekben, c»ak éppen gyorsítja a molekuláris mozgást és ezáltal meleget fejleszt. Ezt azonban sokkal mélyeb­ben és egyenletesebben teszi, mint a melegnek bármely külső alkalmaz., a (fürdő, borogatás stb.). Ezt az eljárást rheumás bánhalmáknál jó sikerrel alkalmazzák. Ha most az egyik elektród nagy felületét meghagyjuk, a másikat azonban kiset'■bit­jük akár tüvékonysőg-a, az elektromos áram kis területre összesítrilve oly magas hőfokot termel, hogy a fehérjéket megolvasztja, mint tojás főséikor. Ezt az úgynevezett elkfrokoaguiláeiót eddig is alkalmazták, főleg a kozmetikában, hajszálaik, aina- jegyek- szemölcsök eltávolítására. Most azonban nagyobbszerü műtéteknél is próbálkoznak vele, egyes szervek, főleg daganatok eltávolítására, ren­des altatás vagy helyi érzéstelenítés segítségével. Ezeknek a műtéteknek előnyei Igen sokoldalúak. A műtéti területen a szövetnedvek azonnal meg­ái vadnak és autómat ikusan zárják a vér- és nyirk- edényeket. Nincs tehát vérzés, következésképpen nincs vérveszteség, nincs szükség sem a vérzés­est Mapltásra, sem a véredény nlókötéeére. De le­hetetlenné válik a kórcsirák tova vitele is, ami éppen rák, giimőkór és egyéb fertőző bajnál igen fontos. Tüzes vassal való égetésnél is megvolnának ezek az előnyök, de ott a sugárzó hő bántja az ép szöveteket is, ezért gyógyulunk ezek a sebek rend­szerint igen nehezen, azonkívül könnyén válók le valamely pörk ée beáll az utóvérzés. Mindettől itt nem kell tartani. Hiányzik továbbá a műtéti shok, amely idősebb és legyengült betegeknél gyakran olyan károsan hat. Mindezeken k+völ a műtéti utó­hatások is sokkal kisebb méretűek. Csak az kérdéses még, lehet-e a* árum útját a szövetek rétege iben azzal a bioríonsággnl és preciri- táosail irányítani amellyel most vr«eti ta ügye* sebész mesteri szikéjét? Holmgreec tnnAr Stock­holmban erre is igeid örwi válaszol Legutóbb meg­jelent kimutatása szerint rákos műtétjeit csatol* diathormiával végzi és statfcwtikája <wót* jelenté­kenyen javul! Mindenesetre be kell várod, mennyire ráifk b* az általános gyakorlatban e® <w el járás, mely sMg biztatónak ígérkezik. R- I. skr­Csehszlovákia eoyetlen szépirodalmi kép** hetilapja a Képes Hét Gazdag tartalommal clcmk meg minden oiStortJHj

Next

/
Oldalképek
Tartalom