Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-02 / 27. (2248.) szám
«Ra3^MAc4^*HnttíSR 7 Gazdasági szervezkedésünk és a kisiparosság Irta: TELEK A. SÁNDOR Kh*deo megmozdulás, ami a sztovenszkói magyarság érdekét szolgálja, legyen az gazdasági, vagy kulturális, kell hogy megértésre találjon, mert valóban itt van az ideje, bog}' alkotó munkát végezzünk. A politikát azért nem említem, mert a kulturális és gazdasági megerősödésbe bele van foglalva a politikai megerősödés is, mivel a jólét és tudás független gondolkozást eredményez és erőt ad a további küzdelemre minden vonalon. Ilyen értelemben helyes a Koczor Gyula kezdeményezése a magyarság gazdasági megszervezése tekintetében, a forma azonban, ahogyan elgondolja, szerintem nem kivihető. Nem kivihető pedig azért, mert Koczor Gyula össze akarja kapcsolni a mezőgazdaság érdekvédelmét az ipari érdekvédelemmel. Tagadhatatlan tény az, hogy a mezőgazda- sági válság megvan; az is tagadhatatlan, hogy ezen válságot ugyanúgy érzi az ipar és kereskedelem, mint maga a mezőgazdaság, mint ahogyan, ha üres a gyomor, azt megérzi a fej és a kéz is. Már most a mezőgazdasági válság okait kutatva tudjuk, hogy a gazda a terményét előállitási áron alul kénytelen eladni, ha el akarja adni. Ez halálos baj a mezőgazdaságra, de részben haszon a vásárló iparosságra, aki maga is csak éppen lebeg az élet forgatagában és kereset hijján van. Itt ütközik ki teljes egészében az érdek-ellentét, mert viszont a mezőgazdának a célja és ebben a kétségbeesett állapotban nagyon is érdeke, hogy olcsó ipari cikkhez jusson hozzá. Ez különben egészséges gazdasági viszonyok között is fennáll, mert az eladónak az érdeke mindig ellentétben áll a vevő érdekével. Ezt nem lehet soha egy nevezőre hozni. Nem szorul bizonyításra azonban az, hogy egészséges gazdasági viszonyok mellett az ipar és kereskedelem is fellendül anélkül, hogy mesterséges támogatásra vagy ösztönözésre lenne szüksége, mert xt pénzbőség jótékonyan kihat a közgazdaság minden ágára. Visszatérve a mezőgazdaság válságára, nemzeti szempontból nem közömbös az, hogy mezőgazdáink milyen életviszonyok között tengetik életüket, ügy, ahogyan az ipar és kereskedelem sorsa sem lehet közömbös. Tehát gondolkozni kell a megmentésükön. A megmentésnek két feltétele, hogy úgy mondjam, módja van. Sajnos azonban, ezt a két módot éppen mi nem tudjuk megszerezni, mert az nem a kisebbségek hatáskörébe tartozik, hanem az államhataloméiba. Ez a két mód: a tisztességes jövedelem biztosítása és az árak kiegyensúlyozása az egész vonalon. Mert hiába áH be áreltolődés akár ai iparban, akár a mezőgazdaságban, az olcsó árut nem tudja megszerezni egyik fél sem kereset hijján. Viszont hiába van kereset az egyik oldalon, hogyha az árak nem viszonyulnak a napi keresethez; helyesebben, hogyha az egyik árucikknek ára nem viszonyul á másik cikk árához. Arról ezen a helyen hosszú volna értek ez-' ni, hogy miképpen lehetne tisztességes keresetet biztosítani úgy a mezőgazdának, mint az iparosnak, mert a pénzügyi gazdálkodás egész vonalán végig kellene vezetni ezt a kérdést. Egy azonban bizonyos, hogy egyetlen gazdasági egyesületben nem lehet keresztül vinni a mezőgazdaság és az ipái érdekvédelmét száz százalékban, mert amint fentebb bizonyítom, az érdekeik nem mindig azonosak. Nagy vonalakban lehet erről szó. Például pénzügyi és kulturális téren. Az utóbbiban azonban már nem teljesen e^enlő elbírálás alá esik a városi iparos és a falusi kisgazda. Azon terv, hogy a gazdasági szervezeteket teljesen politikamentesen kell felépíteni, szintén kétséges, mert szerintem a mezőgazdasági kérdés maga is politika, talán egyike a legnagyobb politika, a közgazdasági ágak között, mivel ezen keresztül nemzetmentő és fenntartó célt szolgálunk; de másrészt a teljes politika feladása, az ébren nem tartott : nemzeti öntudat az asszimiláció siettetésére vezetne. De ha politikamentesen létre is hoznánk egy ilyen központi egyesületet, kétséges az, hogy a mindenkori kormánypolitikái körök mennyiben támogatnák, mivel a magyarság minden tömörülési szándékát állam- ellenesnek minősítik és lehetőleg elgáncsolják, nehogy valami életerőhöz jussunk. Már pedig egy ilyen központi szövetkezet, vagy egyesület, aminőt Koczor Gyula tervez, állami támogatás nélkül aligha élne meg. Szeretném, hogy ha én csalódnék és mégis meg lehetne alkotni az ilyen gazdasági tömörülést, azonban akkor is külön, vagy egymás mellett a mezőgazdák és iparosok részére, de semmiesetre sem együtt. Az iparosságnak az ilyen védelmi szervezete már megvan, aminek ezidőszerint Koczor Gyula az elnöke: Az Országos Iparos Szövetség. Sajnos, ez a szövetség nincsen megfelelően kiépítve és nem is működik kellően. Az ok pedig itt is az anyagiakban keresendő, összegezve mindent: ha pénz van rá, meg kell szervezni a mezőgazdasági egyletet és ki kel! építeni az iparosok szövetségéi politikamentesen. A politikamentességet én pedig ugv vélném, Hogy a magyar pártok ezen kérdésben Mismitzky: A lex Dérer végrehajtásának módjával valósággal elrettentik az embereket az állampolgárság kérésétől A költségvetési bizottság belügyi vitájában az országos keresztényszodaBsta párt képviselője szakszerű tárgyilagossággal kritizálta a közigazgatás és a közbiztonság hibáit és kisebbségellenes jelenségeit Prága, február 1. Amint pénteki számunkban jelentettük, a képviselőház költs égvetési bizottságába n a belügyi tárca költségvetési tételeinek vitája során Jabloniezky János dr. képviselő, az országos keresztényszocialista párt bizottsági j tagja is felszólalt. A közigazgatás, elsősorban i a közbiztonság és az állampolgársági ügy kedvelésének tárgyilagos, higgadtliangu kritikája volt ez a beszéd, melynek egy részét alább közöljük: A k&zbiztenság érdeke: a rendőrség és csendörség dep&jiftzégása Az országos keresztény szocialista párt, amelynek megbízásából vagyok itt, eddig a költségvetési bizottságban nem volt képviselve. Pártunk az egyetlen a köztársaságban, amelyben magyarok, szlovákok, németek, ruszinok, sőt románok is testvéri egyetértésben harcolnak ugyanazokért a célokért. Jóllehet mi ellenzékben vagyunk, távol áll tőlünk minden túlzás, minden demagógia, de e* nem jelenti azt, hogy a hibák, hiányok és törvényellenességek fölött szemet hunyjunk. Kritikámmal, amelyet a belügyi költségvetés fölött gyakorolok, bizonyítani akarom, hogy a belügyminisztérium, illetve a közigazgatás számtalan hibában leledzik. Azt hiszem, hogy a belügyminisztérium az állami életnek egyik legfontosabb központi szerve, mert befolyása van ugyssóiván a közéletnek minden megnyilvánulására. Hogy pedig a belügyminisztériumot politikailag is magasan értékelik, bizonyítja az a kemény harc, amelyet a kormány megalakulásakor a politikai pártok e tárca elnyeréséért oly csökönyösen folytattak. Előre keH még bocsátanom, hogy már évek óta különböző lehető és lehetetlen politikus és folyóirat azt hangoztatta, hogy ez az álam a tökéletes demokrácia letéteményese és a lakosság is egész teljességében demokratikus gondolkodása. Ha ez tényleg igy volna, akkor logikusan az következnék, hogy kőny- nyü dolog a lakosság közbiztonságának fenntartása annál is inkább, minthogy demokrácia többek között felelősségérzetet és politikai érettséget is jelent. Mire tanít azonban bennünket a belügyi tárca költségvetése? A belügyi tárca költségvetési előirányzata szerint a benne foglalt 691 milliós kiadásból a rendőrségre 153.160.250 korona a csendőrségre 282.266,150 korona összesen 435.426.400 korona esik. Arra tehát, hogy a felelősségét érző érett lakosság életének és vagyonának sértetlenségét biztosítsák, kereken 435 millió korona szükséges, mig ezzel szemben maga a köz- igazgatás mindössze 248.715.860 koronát emészt fel. Más szóval ez azt jelenti, hogy a közigazgatás maga feleannyiba kerül, mint amennyit e közigazgatás biztosítására fordítanak. Ha pedig a közbiztonságra ily nagy összeget fordítanak, azt kellene hinnünk, hogy ez a közbiztonság egészen kifogástalan. A drága közbiztonság hibái Mégis azt látjuk, hogy bizony ez a közbiztonság nagyon is hiányos, a bűnözés az országban egyre szaporodik, úgyhogy az állam közbiztonsági intézményei nem képesek a bűnözést leküzdeni. Megengedem, hogy a bűnesetek szaporodásában nagy része van a rossz gazdasági viszonyoknak is, amiért viszont a belügyminiszter urat nem lehet felelőssé tenni. Mindamellett. nem lehet a gazdasági viszonyok rosszabodását é baj egyetlen forrásának tekinteni, hanem más irányban is kell keresnünk a hibákat. egvmás között kapcsolnák ki a politikát. Magában az egyesületben ne lenne vetélkedés az .iránt, hogy ki legyen az egyesül el élén, i hanem aki mire képes, azt a helyet töltse be. Az életmentés amúgy is politika, még pedig gazdasági-politika, amin keresztül a nemzeti ügyet védelmezzük. Adófizetők figyelmébe! Adó- és vagyonmérlegeknek és az összes adó vallom ásóknak szakszerű elkészítését a legjutánycsabban vállalja Revíziós-Központ Wertheímer és BernáSek Bafiská Bptrica, Doiná nllce. Merem állítani, hogy a hiba oka abban rejlik, hogy a rendőrséget és csendőrséget nagyon sok esetben elvonják saját feladatának teljesítésétől, amennyiben mindkét intézményt politikai célokra is felhasználják, amiért is kevés idejük marad a közbiztonsági szolgálatra. Sok esetben ez oda vezet, hogy a rendőrség és csendőrség főfeladatának tekinti a politikai feladatok teljesítését s úgy gondolja, hogy a közbiztonsági szolgálat csak mellékes dolog. Néhány példával akarom ezt igazolni: Egy magyar nemzetiségű állami hivalnok nyugdi- jaztatta magát. A nyugdijai; hosszú ideig nem kapta meg, ehelyett többször megjelent nála és házmesterénél néhány detektív. És mire voltak ezek a polgári rendőrök kiváncsiak? Azt akarták megtudni, hogy ez a leendő nyugdíjas milyen nyelven beszél családjával, milyen újságokat járat s kikkel érintkezik. A leendő nyugdíjas adatait természetesen azután a házmesíenél is ellenőrizték. A „nyugdíj" fogalmának józan mérlegelésénél ugyebár egész kézenfekvő és logikus az a kérdés, hogy miféle összefüggésben ram a leendő nyugdijáé társalgási nyelve, újságai és ismeretségi köre a nyugdíjjal? És mi köze mindehhez a rendőrségnek? Ha egy nyugdíjigénylőnek törvényadta joga van a kérvényezett nyugdíjra, meg kell azt neki adni tekintet nélkül társalgási nyelvére, tekintet nélkül arra, hogy milyen újságokat olvas és kikkel érintkezik; a rendőrségnek pedig nem szabad ezekbe a dolgokba beavatkoznia, menrt nincsen tőrvényadta- joga hozzá. A esendőriség köréből k tudok höeontó tanulságos .példát: ^ c*' Egy szloveuszkód csendőrőrs egy magasabb atomi közegtől azt a megbízatást kapta, hegy egy politikai pártnak belső viszonyait kémlelje ki, vájjon érdemes volna-e az ültető pártot a kormánynak támogatásba® részesíteni. Itt rejlik a szervezeti hiba, amely akadálya ■annak, hogy a rendőrség és a csendőrség teljes mértékben a ködbiztonságot szolgálja. Ezt a. hibát csak a rendőrség és csendőrség teljes de politizáld savai lehet kiküszöbölni s én azt hiszem, hogy állításom helyességé- j ben nincs ok kételkedni. A rendőrség és csendőrség nemzetiségi statisztikája Szlovenszkón állandók a panaszok, hogy a rendőrségnél és a csendiőrségnél előnyben része sitik a cseh nemzet iségüeket, mig a többi nemzetiségűek teljesen háttérbe szorulnak. Ha ez igaz, ez egy további hiba, mert a csehországi rendőr vagy csendőr nem ismerheti sohasem olyan jól a helyi szokásokat és viszonyokat, mint egy odavaló s ennek következménye azután a közíbiztonsági szolgálat sikertelen sége. Hogy e panaszok megszűnjenek, arra kérem a belügyminiszter urait, állíttasson össze egy kimutatást, amelyből, kitűnik, hogy hány szlovák, magyar és német ember van alkalmazásban a rendőrségnél és n csend- őrségnél és pedig mind a hivatalnoki és. tisztikarban, minid pedig a legénységnél. Azt hiszem, hogy a belügyminiszter ur ezt a kérést csak azért, mert ellenzéki oldalról jön, nem fogja vissza- utasitan i. Fentiekből is kiviláglik m a különben régen Ismert tény, hogy a közbiztonság nemi csupán a kőz-biztonsági szolgálatban lévők számától fii na. I'.z többek között a közigazgatás j mia tőségéiül is függ. Ez a közigazgatás pedigj — legalábbis Szlovenszkóm — sajnos, nemi nevezhető a legkifogásMamaibbuak, Hogy tel lassan dolgozik, az közismert * a k&zágaagaítáfi hiányosságainak legjobb bézonyitéka a legfelső kSatgaagatási Mróság- nak talterhelíBÓge. A közigazgatás jósága fendátott arányiba® van a döntései elten benyújtott panaszok szóméval. Minél kevesebb a panasz, anméi jobb * közigazgatás. Múltán pedig a legfelső közigazgatási bíróság tűi van terbe&ve Srio venszkóról benyújtott panaszokkal, nem ke® külön bizomyitaimink, hogy « srfovemszjfaőfr közigazgatás sok kívánni valót hagy maga irtán. A lex Dérer anfiüberáfts végrehajtása A pénBögyi törvény tkKkfeoiáöáibem a 216 olxialon azt olvasom, hogy a Ite^ögymiaMsate rimán a* átompolgársági kérdésben nagy elő haladást ibett s mintegy 6000 kérvényt nyc$ tottak be a lex Dérer alapján a volt magyar állampolgárok. Itt ki kell jelentem, hogy a helügy mi nisztériu m közeged ühS&zéesae- rüen és oly módon jártak el © kérvények elintézése körül, hogy «t majdnem a törvény kájófssáeát jelenti. A toSteaitkOBOÍt törvény néösójft au tw®4, hogy mannáéi többen részesül Jetek a törvény faedh veamtónyében. Kát azonban a msndsztérium Illető ügyosztálya a követfcezöképrpen akadályozta meg: Először is éveken át nem intézte rt a kérvények. legnagyobb részét. Ha pedig valamely kérvény éMníézésre került, lámpával keresték benne a hibákat, csakhogy el lehessen utasítani. Ha hibáikra akadtak, akkor csak az egyik hiba kijavítását vagy pótlását kívánták. Ha azután a kérvényező eét hosszú idő múlva pótolhatta s már remélte, hogy ügye rendiben van, ajkkor nagyon hosszú idő múlva a már az első alkalommal is ■megvolt másodok hóiba ki ja vitására vagy í eo, forgott hiány pótüá’Sána utasították a tetet s csak, ha ismét pótolva lett a hiány, síkkor jött a sor az estleges harmadik hiány pótlására. De ha valaki azt hiszá, hogy m összes hibák ki javítása és pótlása utón már ed tett intézve az állampolgárság, m akkor téved, mert ha mór nem volt alap ar ra, hogy hibák pótlását .kérjék, akkor jött a feltoiváe, hogy a kérvényező mondjon te: a) az őt netán megillethető nyögd!járód, b) hadikölcsönediről, s ha ez mind megtörtént, akkor külön teiM- vás jött, hogy fizessen közigazgatási illetékei. Ezeket az illetékeikét oly magas összegben írták elő, hogy a kérvényezők eofe esetbe® inkább nem sürgették tovább állampolgársági#: elismertetéséit, semhogy a kivétett illetékét megfizessék, mert ezek megfizetési vagyont ■romi]ásókkal egyjelentöségü lett volna. Tudok esetet, hogy 40.000 koronát írtak edő ilyen címen. Ezt azért tették, hogy a* embereket elrettenjék aat állampolgárság elismerésének kérésétől. E téren rendet kél teremtenie a mánisztér urnáik. Hogy ezt elősegítsem magom is, kérem, legyen szives velem keüő időn beiül kő zöüni: 1. hány i3y elismertetés Snfeofc kérvényt adtak be 1929 december 31-ig? 2. ebiből mennyit intéztek ed és müven időn belül? 3. mennyit ezek közöl kedvezően és menynyit kedvezőtlenül ? E kimutatásiból a Miniszter Ur is megtték heti, hogy mennyire igazak a fentebb előterjesztett panaszok. Reformra szorul a fóftágásü térvény Habár a kihágása törvény megalkotása az iga aságügy íninisztérii írni hatáskörébe esik, mégis annak folytan, hogy végrehajtása nagy üti februAi #, leriíii ump.
